Egy koncert után mi a legjobb program? Természetesen egy buli. Egy parti, ahol kitombolhatod magad, ha esetleg ez a koncerten nem történt volna meg. Ilyenkor mindig elmegyünk kiadni a gőzt, megünnepelni a sikerünket. Ma már teljesen hozzászoktam a bolondokhoz. Egyre jobban örülök annak, hogy a banda tagja lehetek. Úgy érzem, hogy egyre magabiztosabb vagyok, de még mindig én vagyok az aki elsőként érkezik és utolsóként távozik a próbateremből. Bevallom őszintén sokszor egy koncert után inkább csak hazamennék és aludnék egy jót, de a bolondok leütnének, ha ezt meg merném velük tenni. Így alkalmazkodom, bár sokszor túl sok számomra a sok ostoba liba, akik mint a keselyűk kőröznek a fiúk körül. Persze ők ezt élvezik, meg is értem őket… Ma viszont sokkal izgalmasabb estének nézünk elébe, mivel nem egy egyszerű helyen koncertezünk. Rio de janeiro… Mikor megtudtam, hogy hova megyünk a szavam is elakadt. Nem hittem el. Azt hittem, hogy megint csak poénkodik velünk Erik. De nem! Halálosan komolyan mondta. Egész úton izgatott voltam. A fiúk ünnepeltek, de én ideges voltam és csak a dalainkat hallgattam. Új hely, új közönség… -TE JÓ ÉG! Ez iszonyatosan jó volt! Megcsináltuk, de még hogy!-Mindegyikükkel lepacsizok. Hihetetlenül jó koncert volt. a Közönség tombolt és imádott minket. Az adrenalin az egekbe szökött.. Ennyire izgalmas koncertünk is rég volt már. A pultnál állva ki is kérem az italainkat, amit szépen ki is viszek a srácoknak. Miután mindegyikük kezében ott a kis pohár felemelem azt, majd Erikre pillantok. Neki kell mondania egy köszöntőt, hisz ő a „főnök”.
Van az a koncert, ahol elfáradsz az adrenalin löketek után és azért akarsz bulizni, hogy újra felpörgesd magad és van olyan, ami után még mindig tart az adrenalin és teljesen természetes, ha pörögsz, ezért a bulizás is. Nos, Rióban játszani pont ilyen koncerthez vezet. Iszonyatos tömeg, hatalmas pozitív energiák a közönségtől, lelkesedés és persze fülledtség. Szóval a melegtől és az energiáktól csapzottan távozunk a színpadról, de azt hiszem, hogy mind átszellemülve, felpörögve. Az itteni szellemiség és légkör különleges varázzsal bír, már nem is tudom, hogy minket kellett a biztonságiaknak visszatartani attól, hogy lemenjünk a többiek közé, vagy a közönséget, hogy feljöjjön... a jelek szerint, pedig Isa is pontosan így érzi, amire ragadozó mosolyt engedek el. - Naná, hogy megcsináltuk! Jól toltad kislány! - ölelem meg a pacsi után, de a többieket is. Ilyen koncertek esetén ez nem tabu, pláne, hogy olykor részegen nem egyszer kapaszkodott már össze a banda akkor is, amikor csak férfiakból állt. A bajtársiasság a jellemző és ebben egy-egy férfias ölelés vagy összekarolás is benne van, főleg ittasan, de most csak az élménytől vagyunk részegek. Még. Mert máris jön a whisky, Isának hála. Új vendég mosogat. Na jó, annyira már nem új és már végképp nem vendég, ezután az este után meg tuti, hogy nem. - Na srácok, nincs más hátra, mint előre, fel a budi tetőre! Fenékig! - nem fogok érzelmes beszédeket mondani, elérzékenyülni, inkább hülyéskedem, hiszen mind érezzük, hogy milyen volt ez az egész, hogy mennyire jól nyomtuk és mennyire jó volt a közönség szeretetét érezni. Ezt nem tudnám rendesen szavakba önteni, szóval csak lehúzzuk az italt, hogy aztán egy poharakat elhordó pincér csajtól kérjek fejenként két kör tequilát s már a pénzt is adom előre. - De erre innunk kell, elvégre nem egy-, hanem két ráadást adtunk, az pedig két tequila. - vigyorgok, majd Isához fordulok. - Na csizmás macsek, most már elhiszed, hogy köztünk a helyed? - az utóbbi időkben nem voltak ilyen gondok, de a show előtt volt némi lámpaláz a lányban, én pedig hiába bátorítottam, kénytelen voltam a színpad szélén egy olyat a sejhajára csapni, hogy kilóduljon oda és ha nem akart pofára esni, meg leégetni magát, akkor bizony kirohant, amit meg is tett és jól... ezen még most is vigyorgok.
-Jól toltuk!-Javítom ki. Nem csak az én érdemem. Tudom, hogy miért mondta így. Sok időbe tellett mire felfogtam azt, hogy tényleg engem választottak be. Én csak egy meglepetést akartam nekik okozni, hisz több éve nem láttuk egymást… De végül ők leptek meg engem. Nem hittem volna, hogy ennyire jónak tartanak engem…. Ez tény mára már javult, de még mindig hihetetlennek tartom azt, hogy pont én. A köszöntőjére csak elmosolyodom és megforgatom a szemeimet. Nem is ő lenne, ha valami nyálas dumát letolna itt nekünk. Lehúzom én is velük együtt az italt, majd már gondoskodik is az újabb körökről. Annyi szent, hogy ma sem fogunk szomjan maradni. Annyira lököttek, hogy már nem is tudnám elképzelni nélkülük az életem. Nagy eséllyel még mindig abban a hangszerboltban dolgoznék… -Legyen még több ilyen közönségünk!-Hisz nem csak mi csináljuk a bulit. Rossz közönségnek akármilyen jól játszhat, nem fognak hatalmasat robbantani. Ezt viszont az egész világ meghallotta. -Hááát nem is tudom. Tudod… Nem érzem azt, hogy valaha is ide fogok tartozni. Jó arcok vagytok meg minden… De… de ti profik vagytok… Ejj… Én meg ki vagyok? Csak egy béna csaj, aki jó helyen volt jókor… Azt próbál titeket utánozni.-Az arckifejezésem halálosan komoly. Szemem sarkában látom bátyus sunyi mosolyát. Nem egyszer beszéltem vele erről az egészről. Ő nagyon is jól tudja, hogy csak húzom Erik agyát. Végül belebokszolok a vállába, majd felnevetek. -Imádok veletek lenni. És tudom mindig van hova fejlődni, de csak nem csinálhatom rosszul, ha ennyi idő után is elviseltek és a közönség sem hurrogott le. Szóval igen, elhiszem!-Egy kacsintás, majd még egy nagy cuppanos puszit is kap tőlem az arcára.
- Persze, mindenki a maximumot adta. - bólogatok Isa szavaira, mert ebben igaza van. De nekem is nehéz kinőni azt az atyáskodást, amivel őt kezeltem eddig, hiszen nehezen találta a helyét, nem volt könnyű úgy beilleszkednie, hogy jól is érezze magát és magabiztos legyen a teljesítményében. - Majd, ha Európában játszunk, lesz még hasonló. - jelzem előre, hogy ott is más a légkör, ott is nagyon szoktak örülni nekünk, legalább is a korábbi buszos Európa turné tök jól sült el és hatalmas bulik voltak a klubkoncertek is, ahol fürtökben lógtak a falakról az emberek olykor. Mondjuk idén nyáron csak egy-egy fesztiválra fogunk átmenni. - Amúgy ja, csak azért tartunk a színpadon, mert jók a virgácsaid meg a segged is a shortjaidban és szereted is mutogatni őket. - értem, hogy mit mond, így én nyugodtan kontrázok rá a dologra, nevetve természetesen. Mondjuk tény, hogy jobb őt nézni a színpadon, mint egy horda izzadó, szakállas muksót. Néha én is hajlamos vagyok elkalandozni... de van ez így és nincs az ember fia fából. - Szóval tessék formában tartani maga! - nevetgélek tovább, míg jön az újabb, dupla kör s nekiállok osztani a sót és citromot, majd elhelyezni azt, ahogy illik. - Még szép, hogy imádsz, elvégre mi vagyunk a világ egyik legjobb társasága! - jelentem ki vidoran, mire a többiek is kurjongatnak. - De a ma este tényleg egy vízválasztó volt, neked is. - jelentem ki, majd jöhet a szokásos tequilás rituálé mindenkinél, aminek a végén jólesően sóhajtok. Még nem érezzük a dolgot, picit később fog beütni, de akkor aljas módon. Intek a pincérlánynak, hogy inkább hozza ki az üveggel, mert az egyszerűbb lesz. - Na, a következő kört mire igyuk? - teszem fel a kérdést, egyszersmind tovább alapozva a hangulatot. Ha így folytatjuk, itt el fog szabadulni a pokol... de szabaduljon, nem bánom! Cigit kaparok elő az egyik zsebemből, de még nem gyújtom meg. Picit még várhat, mint az öngyújtó is, amit kirakok mellé az asztalra.
-Európa?-Kérdezek vissza meglepetten. Ebbe bele se gondoltam. Tényleg eljutnék Europába? Te jó ég!.. Csak aztán ott ne ragadjak! Talán azért történt velem az a sok rossz, hogy végül megtörténhessen ez? Mondjuk cseppet sem változtatnék az életemen, mert mindenből tanultam, nem is keveset. -Nah igen! Kell valami szép is a színpadra a sok rondaság közé! Különben nem tudnák élvezni ennyire a koncerteket a rajongók!-Egyáltalán nem veszem komolyan a szavait. Tudom nagyon jól, hogy csak szívja a vérem, ahogyan én is piszkálom őt.- -Igenis Kapitány! Úgy lesz!.. Akkor innentől kezdve csak is salátát eszem, turmixokat iszom, és napi kétszer hánytatom magam!-Még a tisztelgést is megkapta tőlem. Még csak az hiányozna nekem, hogy beálljak a sok ostoba plázacica közé, akik azt hiszik, hogy egy falat salátától is felszednek vagy húsz kilót. Nah persze…. Nem vagyok én nyúl.. Oké, hogy szeretem a zöldségeket, de a húst jobban szeretem. -Oh az jött le, hogy miattatok szeretek veletek lenni? Eh bocsi… Nem így értettem. Igazából csak azért imádok veletek lenni, mert ti voltatok olyan bolondok, hogy bevegyetek a csapatba és így legalább világot láthatok.-Szélesedik ki mosolyom. Azért nem kell túlságosan növelni az egójukat, mert így is hatalmas mindannyijuknak. Elveszem a tequilát, majd miután mindenki megtette a szokásos előkészületeket már le is húzzuk szép sorjában a pohárka tartalmát. Egy kis fintor, végül egy széles mosoly. -Neked ok kell ahhoz, hogy igyál?... De ha ennyire szeretnéd!... Igyunk a rajongókra, a közönségre, akik nélkül nem tartanánk itt!-Őket sosem szabad elfelejteni.
Kezdőlap
