A legtöbb nővel ellentétben engem megijeszt, ha a pasik hirtelen ugranak nekem, leszaggatnak rólam mindent, ledöntenek az ágyra és utcalány szinten dugnak meg. Szerintem többet érek de ezt az elképzelésemet sokszor törték össze. Én mindent megteszek, a tenyeremen hordozom őket és akkor ennyit érdemlek ? Ez a baj a mai világgal, hogy amire időt kellene szánni, pont arra nem ad elég időt nekem senki. Nem tehetek róla, hogy a szemeim és a kinézetem megvadít másokat, az más, hogyha én kérem rá de ezt sosem azonnal teszem meg. Szerintem egy normális együttlétben minden jelen kell, hogy legyen. Ugyanez az életre is a mondásom. Nővé értem és ezt tudomásul vettem, elfogadtam az alap női feladataimat. Az én dolgom ételt varázsolni az asztalra, takarítani és rendben tartani a házat. A munka más dolog de ha időm van, akkor meg is tenném ezt kifogástalanul. Úgy látszik ezekre senki sem figyel oda, csak a szexuális részekre. Egy nő érezni akarja, hogy kell valakinek, különben megette a fene az egészet. A volt párommal az elején minden rendben ment de aztán jöttek a problémák. Nem vagyok otthon eleget, miért nincs ez, miért van az és így tovább. Konkrétan egyik este beleszaladtam a bosszújába...megfogott, erős szorítással nekivágott a falnak és elkezdte letépkedni rólam a ruhákat. Próbáltam vele küzdeni de sokkal nagyobb és erősebb volt nálam. Ha sikítottam akkor nagy pofonnak lettem kis gazdája. Átalakult bennem a dolog az erőszakolás akaratává és már semmi kedvem nem volt az egészhez. Menekülni akartam minél hamarabb de esélyem sem volt. Csak az tudott eszembe jutni, hogy beleharapok a nyakába és megpróbálom valamilyen módon cincálni a húst, hátha megtorpan. Pont ellenkezőleg sült el, kiszúrtam magammal. Teljesen megvadítottam és a fájdalom érzetére elkezdett fojtogatni és szitkozódni.
- Ez kell neked mi, te kúrva ? Ezt élvezed ugye ? Most megkapod azt, ami jár ! Nem csinálsz semmit és baszol mindenre...akarod a durva baszást tudom én ! -
Hiába próbáltam szavakat kipréselni a számon, inkább nyál és köhögés jött ki végeredménynek. A világ elkezdett halványodni és az érzékszerveimen átvette a zsibbadás és a dagadás az uralmat. Ha nem jut levegőhöz az agy, a test félelmetes deformálódásokra képes rövid időn belül...menekülés miatt persze. Teljesen reménytelennek láttam a helyzetet és inkább átadtam magamat az illetőnek, mert akkor legalább nem halok meg.

...

A következő reggelen úgy ébredtem, hogy dobogott a szívem, a végtagjaim fájtak, a fejem rettentően fájt és lila nyomok voltak a nyakamon. A fürdőszobában álltam és a következő pillanatban eleredt az orrom vére is. Legalább kijött és nem maradt odabent kárt csinálni. Összeestem és a kövezeten húztam magamat össze és sírtam.Nem maradhattam sokáig sebezhető pozícióban mert le kellett lépnem minél hamarabb. Összepakoltam a cuccaim és hazaköltöztem a szüleimhez Manhattanbe. Sokáig kísértettek a képek, a fájdalmak és az antiszociális viselkedés. Nehéz barátokat szerezni egy ilyen élmény után. Főleg férfiakat. Sokkal több női ismerősöm van, mint férfi mostanra. Nem hiába változott meg a szexuális nézetem is. Egy nő nem akar bántani, nem akar durván hozzám érni. Ha mégis akkor felépíti, ad nekem teret és figyel rám is. Nagyon agyanliak velem az ismerőseim, mi után évek múlva ki tudtam magamból mesélni ezt. Azonnal hozzám bújtak, öleltek, velem sírtak és vigyáztak rám...a mai napig.
Mára hála égnek visszanyertem a régi formámat, a szexualitásomon kívül, de nem is bánom. Szinte mindig velem vannak a barátaim és teljesítenek nekem minden formában. Szeretnek és ez örök fogalom. Nő vagyok a nők között és imádom.