Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
Csak vigyorgok ismét Dorian feleletén, két okból is. Egyrészt mert azt mondja, nem olyan fából faragták, hogy visszakozzon és lelépjen, holott én hónapokig csak úgy ismertem, mint a srácot, aki bármikor képes pofátlan módon, szó nélkül eltűnni. Másfelől viszont tudom, vagy legalábbis már sejtem az eddigi tapasztalataim alapján, hogy ha fontos dologról lenne szó, tényleg nem venné fel a nyúlcipőt, és abban is biztos vagyok, hogy tartja a szavát, még akkor is, ha csupán egy fogadásról is van szó. A földönkívüliek szóba kerültével úgy néz végig rajtam, mintha azt próbálná behatárolni, hogy vajon tényleg valami idegen eredetű lény vagyok-e, bár a tekintete alapján inkább földöntúli teremtménynek lát, már-már zavarba is hoz vele. Majd ezt a maga módján szóban is megfogalmazza... hacsak nem magára érti, hogy a szépek között a bolygónk túlsó felén élt. Végül is lenne benne ráció, még csak nem is tiltakozhatnék, amilyen helyes pofija van. De arra az esetre, ha ezt bóknak értette, én azért megajándékozom egy huncut mosollyal. - Na, és milyen volt az élet ott, a szépek között? - teszem fel végül a kérdést mégis úgy, mintha nem értettem volna a célzását. Mint kiderül, néhány évvel ezelőtt mindkettőnknek volt egy rövidebb-hosszabb züllött időszaka. Azt hiszem, ez túlzottan nem is lep meg. Olyannyira össze vagyunk hangolva, hogy csoda lenne, ha az életünknek nem lennének hasonlóan elbaltázott fázisai a múltban, és legalább egy-két hasonló tapasztalatunk. - Most hogy így mondod, tényleg jót tettünk az emberiséggel, és nem csak a „káros anyagok” elpusztításával, hanem azzal is, hogy megkíméltük őket józan önmagunktól – vonok vállat a témán elgondolkodva. Persze ennek is annyi értelme van, mint a legtöbb dolognak, amit úgy általában összehordunk, de mit számít az? Felnevetek, amikor a Titanicot emlegeti, és közben eszembe juttatja, hogy állítólag mennyire utálja azt a filmet. Pedig nekem most ez eszembe sem jutott, nem azért jöttem a hajós hasonlattal, bár ha így belegondolunk, tényleg jól járt. Ha ő lett volna az a bizonyos Vadidegen, abban a minutumban jéghegynek ütközhetett volna, ahogy a csók után hátat fordítottam neki, mert annak nem volt jövője. Így viszont talán még sikerül egyszer partot érnie. - Én a helyedben ezt nem poénkodnám el! - szólok rá szigorúságot erőltetve magamra, ahogy a tánctanulás kerül szóba. - Ez a musical teljesen komoly dolog. Ajánlom, hogy ne hozz rám szégyent a barátaim, vagyis Tomi mosópor és Szilvia törlőkendő előtt! Na meg Billy, a biztonsági őr előtt, aki a kamerákat figyeli a háttérből. - És a végére muszáj elvigyorodnom, de legalább kibírom nevetés nélkül. Hogy érzékeltessem, mennyire komolyan veszem a dolgot, egy dallal utalok a saját mániámra, Dorian meg úgy tűnik, máris bekapcsolódna. - Ez most csak az előzetes volt, a jobb mozdulatokat tartsd meg későbbre, oké? - ingatom a fejemet fültől fülig érő szájjal. - Hmm... tehát a természetfilmeket szereted – állapítom meg egy bólintással, és olyan hangsúllyal, mint aki miiiindent ért, és közben a tekintetét kerülve igyekszem elrejteni előle a huncut mosolyom. Ugyanakkor magamban azért egyetértek vele. A dokumentumfilmeken, ahogy a kommentátor példának okáért az oroszlánok vadászatáról mesél nyugodt, monoton hangon, tényleg igen jókat lehet aludni. Aztán Dor műemléknek nevezi Franket, amire ismét felnevetek, de végül szó nélkül hagyom. Ezt a pompás hasonlatot már nem lehet túllicitálni, nem is akarom. Nem mintha szükség lenne rá, hogy elmagyarázzam neki, az öreg azért nem kapott elég nagy figyelmet tőlem, mert jobban lekötött, hogy vele foglalkozzam, meg nem túl professzionális módon randira hívjam őt munka közben. - Leszek a szorgalmas, ifjú padawanod, Jedi mester – jelentem ki nagy átéléssel, holott soha nem voltam nagy Star Wars rajongó, de a „térdre kényszerítjük a rohadékokat” után muszáj volt érzékeltetnem, mennyire nagyon igyekszem figyelni és tanulni, na meg mindenkit szitává lőni. - Aha... tehát a zászló kell! Király! Vedd úgy, hogy máris a miénk – meredek elszántan előre, és komolyan égek a vágytól, hogy a létszámfölényük ellenére is megmutassuk a többieknek, mekkora ászok vagyunk. JoJo azonban hangulatrombolónak kiáltja ki magát, amikor a még el sem kezdett meccset félbeszakítja egy bejelentéssel. Sóhajtok, mert ez további várakozást jelent, de nézzük a pozitív oldalát: még több lehetséges áldozat. Összehúzott szemekkel sandítok fel Dorianre, amikor védelmezőn átkarol, az egész lényéből pedig süt a feszültség. Tudom, hogy rosszat sejt, de én egyelőre csak érdeklődve figyelem a kibontakozó jelenetet. Szerintem nincs azzal semmi gond, ha a srácok a kelleténél kicsit jobban fel vannak pörögve, legalább nagyobb lesz a versenyszellem. Talán még szét is rúghatom valamelyik hátsóját, ha nem viselkedik rendesen. Egy-két másodpercig úgy tűnik, erre akár máris lehetőségem is lesz, amikor Josephet a drága vendége hajítja kifelé az ajtón. - Hű, ezek aztán tudják, hogy kell rendesen bemelegíteni a paintballhoz! - ingatom a fejemet a két idiótát nézve. Dor azonban máris rángatna el a közelükből. Ám mielőtt elérnénk a pálya végét, én még előbb szépen célba veszem Jo vendégét, és szépen fenékbe lövöm. - Bocs, véletlen volt! - vágok be egy sajnálkozó fintort, aztán már kívül is vagyunk a kapun. Rögtön Dor kezébe is nyomom a saját fegyverem, aztán mint egy kölyök, akitől elvették a karácsonyi ajándékait, karjaimat összefonva magam előtt, duzzogva követem őt az utcán. Csak amikor már biztonságos távolságba értünk, és Doriannek nem kell tartania attól, hogy utolérnek bennünket azok a mamlaszok, akkor torpanok meg, és fordulok vele szembe. - Ez szörnyű volt. A világ legrövidebb és legbénább randija – nézek vele farkasszemet, miközben lecövekelek, és a falnak vetem a hátam. - Úgy néz ki, nem sokat változtál, dobbantani még mindig jól tudsz. De legalább ezúttal nem hagytál hátra engem is – sóhajtok tekintetemet az égnek emelve. - Na és most mi lesz? Keresünk egy másik paintball pályát? - vonom fel a szemöldökömet. Tekintve, hogy nálunk maradt minden felszerelés, tényleg már csak egy új helyszínre van szüksége. - Én még egyáltalán nem lövöldöztem ki magam. Szerezned kell nekem egy áldozatot... vagy egy céltáblát. Talán egy darts táblával is beérem – teszem hozzá, és elfojtok egy mosolyt, bár a szám széle árulkodóan rándul egyet. Egyelőre azonban nem vagyok hajlandó jókedvűnek mutatkozni, még legalább két percig duzzogni szándékozom. Közben egy fiatal pár sétál el mellettünk a nagyjából öt-hat éves kisfiúkkal, és úgy bámulnak ránk, mintha tényleg ufók lennénk. - Űrhajósok vagyunk, épp az előbb értünk Földet – mondom a kölyöknek egy kacsintással kísérve, és szinte látom, hogy a szája „wow”-t formál lenyűgözöttségében. Amúgy ebben a szerelésben itt, az utcán, simán lehetnénk akár asztronauták is, annyira kirívunk.
Ritkán tiltakozok az ellen, hogy elengedjem magamat és ugyanolyan lelkesedéssel reagáljak a hülyeségek különböző fokozataira, mint ahogyan azokat mások passzolják át nekem. Az élet alapjában véve egy szívás széria, nincs szükség még arra is, hogy magunk alatt vágjuk azt a bizonyos fát, hogyha nem muszáj. Rae könnyed társaságnak tűnik ebből a szempontból – is. Vevő erre a sok sületlenségre és nem rest felvenni azok fonalát, hogy aztán szépen belegabalyodjunk a szövegelésünk hosszúra nyúló szálaiba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy valahogyan ismét a földönkívülieknél kötünk ki, akik úgy tűnik most elsőszámúvá tornásszák fel magukat. A tekintetem kissé érdeklődővé válik, mielőtt egy vállvonással reagálhatnám le kérdését. – Franc se tudja. Azt hallottam király hely, én valahol arrébb tengődtem. – dörzsölöm meg tarkómat, mintha még gondolkozóba is esnék emiatt, de ez a szép kis monológ kizárólag csak őt foglalta magába. Azonban van egy sejtésem, hogy ő ezt tudta nagyon is jól, csak mintha bizonyítékot gyűjtött volna a félreértések elkerülése végett. Aljas. Órákig tudnék mesélni arról mennyi mindennel próbálkoztam, hogy jó mélyre küldjem magamat, de ahogyan elhallgatom, ő is rendesen kihasználta fiatalságának vissza nem térő éveit. – Gondolj bele milyen unalmas arcok lehettünk volna. Mostani énünk biztosan elverte volna a két szerencsétlent. – grimaszt vágok, noha ezt soha nem fogjuk megtudni. Mi tettünk arról, hogy azok a személyek soha ne is létezzenek, még csak hírből hallva sem. Vicces, hogy már megint azt se tudom mibe másztam bele, de abban az egyben biztos vagyok, hogy nekem ebből semmi jó nem származhat. Vagyis első nekifutásra és figyelembe véve a korlátozott tánctudásomat kikötünk itt, ebben a szent pillanatban, ahol mégis beadom a derekamat egy rögtönzött musicalre Raelynnel. És ami a legabszurdabb, hogy egy részem még várja is, amit összehozunk majd ebből. - Elnézésed kérem, meggondolatlanság volt a részemről. – két kezem védekezésem jeléül a magasba lendül és még hátrálok is egy lépést, nehogy nagy pofonnak legyek kis gazdája, amiért képes voltam viccet csinálni az általa annyira kedvelt műfajból. Mégsem bírom ki, hogy komolyságom sokáig ott időzzön az arcvonásaim rejtekében, mert könnyedén röhögöm el magamat amikor kiderül kik is lesznek a zsűritagok. – Ez kiszavazás alapon megy? Billy a végén benyögi, hogy nem jön át neki a dolog azt páros lábbal kitessékel vagy mi? – én csak szeretném körbejárni ezt az egészet minden részletében, ha már egyszer így is nyakig benne csücsülök. – Kár lenne ennyire előre lelőni a poént. Még a végén kiábrándulnál belőlem. – cukkolom őt tovább, noha az égvilágon senki nem említette, hogy annyira elcsavartam volna a hölgyemény fejét. Azért hátha most egy kis elszólás alapján sikerül mérlegelnem hányadán is állunk egymással, közöttük azt is, hogy mit engedhetek meg a továbbiakban magamnak. - Szeretek rajtuk aludni. – javítom ki. – Különleges helyet foglalnak el a szívemben. – teszem a tenyeremet az említett területre, miközben legféltettebb titkomat bontakoztatom ki előtte, miszerint az esti mese még ilyen korban is játszódik, csak egy magasabb szintre emelve. Ez az első alkalom, hogy valakit is erre az időtöltésre tanítok, mégis úgy tűnik mestereként helyt állok, ahogyan a lövése célt ér. Noha a büszkeségem ott virít bután a képemen, a segítségem továbbá sem hagy alább. Megpróbálom neki nagyvonalakban felvázolni mi is lesz a helyzet, de mire sikerül őt alapjaiban belevezetnem a dolgok közepébe, Joseph megkavar mindent. Egyébként sem vagyok rajongója a hirtelen változtatásoknak, az ő esetében meg főleg nem. Elütjük egymással az időt, de itt kifújt. Nem bízok a tagban, ezekkel a húzásaival pedig még több okot az eddigi aggodalmaimra. Közelebb is vonom magamhoz Raelynt annak érdekében, hogyha szükség lenne rá, de egy ideig nyugi van. Túlságosan is, aminek percek múlva meg is lesz a böjtje, én meg mindenféle elköszönés vagy egyéb kellemetlenségek nélkül vonszolom partneremet a kijárat irányába, hogy minél távolabb kerüljünk az egész szituációtól. Ami viszont ezután jön, attól egy darabig nem kapok szikrát és kell pár másodperc, hogy feldolgozzam mi a fene is történik. - Ó, hogy az a… - szitkozódásomat elfojtom és helyette veszek egy mély levegőt. – Szóval én lettem a rosszfiú, amiért elcipeltelek pár meggondolatlan szarházi elől, mi? Ismerem a fajtájukat, egy pofonnál nem tudnak leállni. – nem döntöttem rosszul, bármennyire is bántja a büszkeségemet az a feltételezés, hogy a menekülés az én specialitásom. Meglehet azért, mert valahol tényleg így van. Addig a pillanatig, amíg a nyílt utcán elhaladó kis család végigméri fura kettősünket, visszaveszek a hangerőből és csak magamban fújtatok. Talán még egy kényszeredett és sehol sem őszinte mosolyt is ejtek feléjük, hogy igen, kurvára nem hétköznapi módon nézünk ki, de nem haladhatnánk, mert én még mindig nem végeztem a szövegeléssel. Azonban ez a kis kizökkenés is elég volt, hogy másképpen mérlegeljem a dolgokat, és amint pillantásom ismét visszafut rá, teszek egy lépést közelebb hozzá. - Rákaptál az ízére, huh? – a kérdésemet egy biccentés követi, de eközben is előszeretettel csökkentem a közöttünk lévő távolságot. – Szeretnéd megbosszulni rajtuk, amiért elrontották a szórakozásodat, igazam van? – támaszkodok meg egyik kezemmel a falon közvetlenül mellette és elidőzök arcának tanulmányozásával. Kezdetben az ajkai kötik le a figyelmemet, végül pedig a barna íriszeknél állapodok meg. – Márpedig oda nem mehetsz vissza! – jelentem ki határozottabban, és elrugaszkodva a faltól hátrálok egy-két lépést. – Ahhoz előbb rajtam kell átverekedned magadat. Vagy nyakunkba vehetjük a várost, hátha belebotlunk valami bárba, ahol kedvedre dartsozhatsz, akár még embereket is felhasználva célpontként. – halászok elő nadrágom zsebéből egy szál cigit és rágyújtok, hogy a haragos kedvemet minél előbb háttérbe szorítsam. – Nekiindulhatunk vagy előtte bepróbálkozol? Mert ez esetben.. – elvigyorodva tárom szét kihívóan a karjaimat kifújva a cigi füstjét, hogy ezt is bevállalom, noha ez nem garantálja azt, hogy ezután vissza is mehet a nyomorultakhoz. Mindenesetre valahol baromira szórakoztatna, ha úgy döntene rajtam vezeti le a feszültséget – történjen az bármilyen formában is.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
Méghogy arrébb tengődött! Hiszi a piszi. Szerény fiúka. Szerintem Dorian pont olyan, mint az akciófilmes rosszfiúk, és mint tudjuk, általában pont azok díszelegnek a Forbes magazin címlapján is, az év legdögösebb férfija szalagcím alatt. Vagy felett. Részletkérdés. - Hát persze... - hagyom rá mégis a dolgot. Úgy tűnik, mindketten rosszul fogadjuk a bókot. Pontosabban elég szerencsétlenkedve. Haha. - Uhh, ne is mondd! A tizenéves Rae egy kis nyomi volt. Mégis azt hitte, övé a világ. Ezt nem is nőttem ki azóta sem– vonom meg a vállam egy vigyorral. Az eszmecserénk újabb és újabb értelmetlen mélységeket él meg, de mi úgy társalgunk, mintha épp a létezés értelmét fejtenénk meg. Ebbe pedig simán belefér egy musical megszervezése is, amit halálosan komolyan veszek. Kivéve, hogy nem. Dorian viszont úgy tűnik, végre felfogta a helyzet súlyát... mindenesetre imádni való, ahogy védekezve visszakozik. - Minden el van nézve. Talán még tanítok is neked néhány mozdulatot – mondom elgondolkodva, ismét az arcizmaimmal küzdve derekasan a vigyorgás ellen, és nem csak azért, mert a szavaim akár kétértelműek is lehetnének, hanem azért is, mert szerintem már eleve nem sok kedve van ehhez az egészhez. Aztán meg ki tudja! Az ökörség az ökörség... és kétlem, hogy túl nehéz lenne belerángatnunk egymást. - Az eddigi tapasztalataim alapján Billy nagy rajongója a freestyle stílusnak, és kiszavazás sincs, tudtommal, viszont néhányszor kaptam egy-egy cinkos mosolyt tőle kifelé menet. Szóval nem kell aggódni. Én meg nem ábrándulok ám olyan könnyen ki. - Hát ez eddig túlságosan is igaznak bizonyult, legalábbis előző kapcsolatok alapján, bár Dorian még nem tett olyat eddig, ami miatt ezen kéne izgulni. - Ó... nem tudtam, hogy te és a természetfilmek ilyen közel álltok egymáshoz – jelentem ki csodálkozva, miközben azt figyelem, ahogy a szíve fölé helyezi a tenyerét. - És arra a különleges helyre lehet még jegyeket venni? Nekem dupla férőhely kell, mert rosszul viselem a szűk tereket – vigyorgok, és pont annyira vagyok komoly, mint amennyire nem. Ez a randi dolog igazából túl jól indul. Édes volt Doriantől, hogy megvárt a laktanya előtt, majd odabenn is, míg dolgoztam, aztán ez a paintball mérkőzés is izgalmas programnak ígérkezett, nem beszélve az ide útról. Egészen izgatottá is válok, de hamar elrontják az örömünket. Dor már igen hamar megérzi a veszélyt, ezt észre is veszem rajta, de az én vészjelzőim még nem kapcsoltak be. Nem ismerem eléggé ezeket az embereket, de még a környéket sem, így egy ideig inkább csak a kíváncsiság munkálkodik bennem a kibontakozó események irányába, meg a tettvágy, hogy hadd lövöldözzek már. Persze élvezem, ahogy Dor átkarol, egészen édesnek mondanám, hogy azonnal bekapcsolt benne a védelmező ösztön, holott én már jó ideje magamat védem, ha gond van, a tapasztalataim erre tanítottak. Valószínűleg pont emiatt is nem idegeskedem idejekorán. Kifelé menet még arra sem vagyok rest, hogy az egyik idiótát meglőjem. Legalább ennyi örömöm hadd legyen. De tagadhatatlanul eláraszt a csalódottság, amikor végül kívül találom magamat az építkezésen, és aztán erre még rá is játszom. Komolyan, már a második randinkat cseszi el a hirtelen, önkényes döntéseivel, és igen, kicsit morcos vagyok, emiatt pedig nem is gondolkodom igazán reálisan. De ahogy kifakad, felháborodva, idegesen, mint egy kis méregzsák – egy kis száznyolcvan centis méregzsák – azzal azért sikerül kizökkenteni ebből az állapotból. A duzzogó arckifejezésem maradéka már talán csak némi dacból marad fenn, hogy akkor sem adjak neki ilyen könnyen igazat. Pedig azért magamban elismerem, hogy nem volt hülyeség eljönnünk. Nem ijedtem meg túlzottan azoktól az alakoktól, de ő ismeri jobban a „fajtájukat” – nyilvánvalóan, persze azért egy kicsit már érdekelne az is, honnan ez a nagy és értékes tapasztalat – és ha azt mondja, veszélyes lett volna maradni, én elhiszem neki. A kis család elvonul mellettünk, ami mindkettőnk figyelmét eltereli néhány pillanatra, de ahogy Dorian a pillantását visszavezeti rám, majd lassan közelebb jön, szerintem még a szívem is kihagy egy dobbanást. Annyira más most. Enyhén játékos, enyhén szemtelen, de közben... van benne valami veszélyes is. Ez pedig baromira bejön. Talán még levegőt venni is elfelejtek, mindenesetre nem szólalok meg rögtön. Túlságosan leköt, hogy a tekintetét figyeljem, és kicsit megnyalom a kiszáradt számat, amikor a pillantása ott időzik. - Igazából még esélyem sem volt rákapni, mert még lehetőséget sem kaptam, hogy belekóstoljak, és megízleljem, milyen – felelem végül kissé visszafojtott hangon, teljes tudatában a szavaim kétértelműségének. Azt hiszem, eddig még egyszer sem vágytam rá ennyire, hogy közelebb hajoljon, egészen közel, és ajkaimon érezzem az ajkait. Ám ahogy elhátrál, úgy áraszt el ismét a csalódottsággal vegyes frusztráció, ami bosszúságba csap át, amikor meglátom, hogy rágyújt. Magam sem tudom, miért is zavar ez, de legszívesebben kikapnám a kezéből a cigit, és rátaposnék. De ilyet nem teszek. Az bunkóság lenne. Én pedig ilyen aljasságokhoz ritkán folyamodok. Inkább választok más módszert. - Most komolyan provokálni akarsz? - billentem oldalra a fejem, látva a széttárt karjait. - Mintha nem tudnád, hogy simán megteszem... - lódulok neki elrugaszkodva a faltól, majd elkapom a bagós karját, egy gyors, hirtelen mozdulattal a háta mögé csavarom, és csak azután engedem el, hogy megszereztem belőle a cigaretta szálat. Közel tíz éve, hogy utoljára dohányoztam, de most szemtelen, kihívó tekintettel emelem a számhoz, és szívok bele. Ha ő így, akkor én is. Kifújom a füstöt oldalra. - Na és mégis hogy akarsz megállítani? - nézek végig rajta incselkedve, majd elszánt, határozott léptekkel indulok meg visszafelé, akár rajta keresztül is, a lopott kinccsel a kezemben, de mindennél jobban akarom, hogy megállítson. Mert igaza van, még mindig bosszús vagyok, még mindig tettre kész, és bár korábban azért mentünk oda, hogy levezessük a nem létező feszültségemet, de most aztán tényleg feszült vagyok, meg ahogy elnézem, ő is, szóval vagy összeverekszünk itt az út közepén... vagy én sem tudom...
Valahol imádom fényezni az önbizalmamat, mégis ritkán teszem. Noha nem árt néhanapján megveregetni a saját vállunkat és büszkén feszíteni a bőrünkben, én még mindig azt vallom, hogy kellemesebb, ha egy másik személy teszi meg ezt helyettünk. Egy-két elismerés itt, egy kis rajongás ott és máris kész van a tökéletes alapanyag ahhoz, hogy az ember szívét megdobogtassák. Direkt nem beszélek nyíltan az elképzeléseimről, így viszont a kétértelműség burkába rekednek az elhangzottak, ahonnan néha az egyikünk, majd a másikunk javára billennek a dolgok. Mindketten tisztában vagyunk a nyilvánvaló helyzetünkkel, mégis húzzuk a másik agyát. Ez pedig valahol így érződik rendjén. Néha jól esik eljátszani mennyire lennének múltbéli énjeink büszkék a mai valónkra, és most mi sem teszünk másképp. Szélesebb ívet ölt fel a vigyor a képemen a kijelentésének hatására és ugyanebben a hangulatban ragadva osztom is meg vele véleményemet. – Szóval én itt ajánlgatom neked serényen az egyik leharcolt kocsmát szinte a semmi közepén, mikor a te lábaid előtt meg az egész világ ott hever? Szólhattál volna, hogy ne égessem magamat szénné ilyen elszántan. – Sértve érezném magamat? Részben. Mit adhatnék én, mezei csávó egy olyan nőnek, akinek mindene megvan? Még ha csak a képzeletében is élnek ezek a képek tovább. - Megtisztelve érzem magamat, hogy egyenesen a mestertől tanulhatok. – bárhogy is gondolkozok, ebben a szituban csak nyerhetek. A közelében lenni? Jó pont. Figyelni őt, a mozgását tanulmányozni? Ismét valami, amiről semmi pénzért nem tennék le. Az pedig, hogy egy-kettőt meg is tanulok, és elraktározok magamban, már csak egy plusz az amúgy kellemesnek ígérkező helyzetben. Az ember soha nem tudhatja mikor kell lenyűgöznie az embereket a tánctudásával, így nem árt a váratlan szituációkra a megfelelő módon felkészülni. - Még szép, hogy bejön neki. – sóhajtok egyet, azt azonban nem teszem hozzá, hogy mennyire jó kapcsolatot fog ápolni az öklöm a képével, hogyha egy pillanatra is elkapom a pillantását, amely Raelynt méregeti. – Így viszont már én sem aggódok ennyire. – teszem azért hozzá gyorsan, mivel nem szeretnék annak a személynek tűnni, aki még a fába is beleköt. Noha ez kevésbé sem zárja ki azt a tényt, hogy pont ilyen vagyok valójában. - Ismerkedünk, csiszolódunk. Tudod, az ilyenhez idő kell. – vállat vonok a hülyeségeimet hangoztatva, mégis egy hümmögéssel összegzem a kérdését és úgy teszek, mintha gondolkozóba esnék a kérdésének hallatán. – Talán van rá lehetőség, hogy kirakjuk ezt a dögöt és akkor már egy plusz férőhely biztosítva is van. Ez esetben viszont te neked kell átvállalnod a szerepét. Nem árt tudni, hogy kiadós alvás nélkül eléggé elviselhetetlen tudok lenni, bár ezzel kapcsolatban is léteznek enyhítő körülmények. Gondolod így is megéri ez a hely? – célzok a szívemre most csak a szavaimmal, a válasza azonban őszintén érdekel. Mostanában eléggé sokszor játszok el a gondolattal, hogy jó lenne ha valaki betöltené azt az eddig kihasználatlan területet és kényelembe helyezné magát ott. Ahogyan ő sem, úgy én sem érzem magamat boldognak, amiért a játék félbeszakadt. Korlátoltak a lehetőségeim a feszültség levezetésére, és ez pont egy olyan szituációnak ígérkezett volna, amikor ezzel tudok valamit kezdeni. De kurvára hidegen hagynak ezek a szükségletek, hogyha ezzel veszélybe sodrom Rae életét, meg a magamét is. Túl sok mindent tennék ezzel most kockára. Régebben nem érdekelt, valahogy csak túléltem, most viszont családom van. Család, aki eddig csak gondolatban adatott meg, most mégis léteznek és velem élnek együtt, számítva arra, hogy nem kell majd valahonnan összeszedni vagy a visszafordíthatatlannal szembesülni. Ez pedig felpörgeti az agyamat és felveszem a nyúlcipőt, amit Rae nem feltétlenül díjaz. A jelenlegi állapotomban viszont én sem. Másodperceknek tűnik az egész míg az agyam elborul teljesen, mégis jótékonynak nem mondható hatása ott lappang a szervezetemben és kitörni készül. A véleményem gyorsan bukik ki belőlem, melyet ösztönös mozdulatsoraim követnek és mire észbe kapok, túl közel kerülünk a falhoz. Én meg hozzá. A szívemet az adrenalin meg valami egészen más pörgeti és olyan ütemet ver a mellkasomban, hogy félő darabokra szedi bordáim képezte ketrecét. – Majd máskor, más körülmények között, velük viszont csak álmodhatsz róla. – Hajthatatlan vagyok, meg egyben dühös. Mivel alkohol nincs a közelben, az egyéb szerekkel kapcsolatban meg igyekszem őket nagy ívben elkerülni, így maradt a nikotinszál, ami enyhítő körülményt ad a haragomnak. Rá is gyújtok, közben viszont nem vagyok rest kihívóként viselkedni vele és felajánlani önmagamat, mint két lábon járó célpontot, - meg egyben akadályt -, ami az átjutásához kell. - Úgy veszem észre eléggé jól működik. – féloldalas vigyorra telik tőlem, mégis kíváncsian várom miképpen fog eljárni. Nem mondom, hogy nincs hatással rám a viselkedése vagy ne venné el a maradék eszemet is az, ahogyan megindul felém, mégis felkészülök a legrosszabbra is. Jól tudom, hogy kivel van dolgom, ez pedig még inkább kikészít. Legfőképpen az, ahogy megmutatja mire képes és galád módon még a cigit is elkobozza. Azt viszont hülye lennék bevallani, hogy annak ellenére mennyire felcseszi az agyamat az ellenkezésével, épp ugyanúgy tönkre is tesz. Roppantmód szemtelenül babonázott meg és tudja jól, hogy ezt teszi. Minden egyes mozdulatával, tekintetével, de még a szavaival is. Nem zavartatva magamat végigmérem, ahogyan távolodni kezd és őszintén bejön ez a játék, azonban a kijelentésemről nem teszek le bármennyi kecses mozdulat kedvéért sem. Magamban elmosolyodok, és elindulva utána kapom el a karját mihelyst utolérem, majd minden előjel nélkül ízlelem meg ajkait, tenyerem segítségével pedig közelebb vonom magamhoz őt. Jól sejtem egészen más verziók játszódhattak le a fejében a megállítása kapcsán, de ezzel kapcsolatban már ketten vagyunk. Abban a pillanatban, ahogyan a tőlem elkobzott cigi az ő birtokába került, már minden más nem számított. Ahogyan ebben a pillanatban sem, amikor a koncentrációm már csak egy személy körül forog, velük együtt pedig a gondolataim is hasonlóképp járnak. Nehezen élem meg az elszakadást tőle, mégis megteszem, noha a közöttünk lévő távolság nem nyúlik el. A tekintetem az övét keresi, a tenyerem még mindig a derekán pihen, a szavaim pedig őszintébbek, mint valaha. - Kell egy ital, vagy különben egészen másképpen vezetjük le a feszültséget. – lehelem alsó ajkára a szavaimat, de a hangom mindeközben komoly marad. Azt már megígértem magamnak, hogy nem szúrom el, mégis egészen közel állok hozzá, hogy meggondolatlanul viselkedjek. Elengedve őt teszek egy lépést hátra és már egy fokkal feljebb tekerem a határozottságomat. – Indulhatunk, hogy meghosszabbítsuk a legrövidebb béna randinkat vagy még mindig visszaakarsz menni hozzájuk? – érdeklődök tőle, de megakad a tekintetem a kezében lévő cigin, így visszalépek, hogy visszaszerezzem tőle. – Ez pedig úgy hiszem engem illet. – mélyedek el egy pillanatra a szemeiben, miután újra a sajátoménak tudhatom a káros szenvedélyem egyikét, végül pedig elmondhatatlan elégedettséggel és megannyi ki nem mondott és meg nem tett ígérettel várok a döntésére.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
Felnevetek Dorian felháborodására. Már megint ez a nagy komolyság, amikor már rég nem is tudjuk, miről beszélünk. Azért megpróbálok úgy tenni, mint akinek tényleg van mit jóvátennie, és némileg bűntudatos arcot vágva, mellé egy édes mosollyal pillogok a srácra. - Hát, tudod, az a leharcolt kocsma még pont hiányzott a repertoáromból. Ki a kicsit nem becsüli... Különben is... nekem nagyon bejön, amikor épp szénné égeted magad – lököm meg kicsit a vállammal, és kibírom, hogy ne röhögjek fel újra. De amúgy tényleg így van. Imádom, ahogy néha produkálja magát. Egyszerre aranyos és szórakoztató, és jó kedvre derít. Az mellett pedig valamiért baromira vonzónak találom, hogy közben végig olyan laza marad, hogy féltem, nehogy szétessen. - Örülök, hogy lelkesít az ötlet. Azt hiszem, a csípőmozgás gyakorlásával fogjuk kezdeni – jegyzem meg látszólag elgondolkodva, de az ajkamba kell harapnom, és minden erőmmel összpontosítanom, hogy ne íródjon ki az arcomra ismét minden mocskos gondolatom, ami közben a fejemben megfordul. Esküszöm, ez a pasi a legrosszabbat hozza ki belőlem. Pedig már így is épp elég rossz vagyok. - Tényleg nincs is miért aggódni, nagy sikert fogunk aratni. - Ebben nagyjából biztos is vagyok, már csak az a kérdés, milyen sikerekre is pályázunk. Ha a musical nem jönne össze, még mindig csinálhatunk kabarét, vagy nem is tudom. Stand up comedy-sek leszünk. Bár mint kiderült, Dor a természetfilmekért van oda. Egyenesen meghat, hogy mégis kitaszítaná a kevés férőhelyes kis szívecskéjéből a nyugalmat hozó műsort, hogy nekem elég teret biztosítson ott. - Hmm... Ez igazán kedves ajánlat. Ez azt jelenti, hogy nekem kéne biztosítanom ezentúl a nyugodt alvásodat? Talán valami módszert ki tudnék erre fejleszteni, bár nem tudom, képes leszek-e valaha pótolni a hiányt... - sóhajtok színpadiasan. - Mit gondolsz, ha dúdolnék neked altatót, vagy simogatnám a buksidat, az beválna? - egy pillanatra lehajtom a fejemet, hogy ne vigyorogjam képen. Micsoda áldozatokra is képes lennék azokért az extra helyekért, nem? Fő a kényelem! Tulajdonképpen amikor épp dúlok-fúlok és duzzogok a félbemaradt programunk miatt, még akkor is legalább annyira élvezem Dor társaságát. Nyilván hülyeség, de még az is tetszik, hogy felkapja a vizet, és tetszik, hogy provokál, én meg viszonozom neki ezt a szívességet. Dühös vagyok, és feszült, és szívesen levezetném rajta, főleg mivel már sokadszor mondja el, hogy vissza bizony nem mehetek, legfeljebb álmodhatok róla. Mintha joga lenne dirigálni nekem. Tökre nem is akarok visszamenni, már régen nem, de bosszant ez a stílus, amit most elővett, hogy azt hiszi, megmondhatja nekem, hogy mit csináljak, és közben egyszerre rohadt szexinek is találom, hogy ilyen. Olyan hatással van rám, hogy enyhén az eszemet vesztem, és képes vagyok tényleg sarkon fordulni, és megindulni visszafelé, csak hogy tovább dühítsem, ő meg engem. A közöttünk izzó feszültségtől csak úgy szikrázik a levegő, de ezt nem csak szimplán az indulataink okozzák, hanem a vonzalom is, amit egymásban keltünk. Látom, a szemében, hogy ő is így érez, és legszívesebben leteperném, mindegy hogy milyen értelemben, de félek, hogy annak nem lenne jó vége, szóval inkább csak elviharzom mellette. Ő pedig utánam. Amikor elkapja a karomat, bennem van a reflex, hogy mindjárt felképelem, de ő a gyorsabb, és ahogy ajkát az enyémre forrasztja, azonnal minden értelmes gondolat kiszáll belőlem. Közelebb von magához, én pedig egyik tenyeremet az arcára simítom, majd ujjaimmal a hajába túrok a tarkóján, miközben elmélyítem a csókot. Ám az egész túl hamar ér véget, a fejem pedig még mindig teljesen üres, kába vagyok, és mintha lebegnék. Enyhén szólva fogyatékosnak érzem magam jelenleg, és ha most képesek lennének mozdulni a lábaim, simán nekisétálhatnék egy villanyoszlopnak, mint aki se lát, se hall, és még én kérnék elnézést a szerencsétlenül járt póznától. - Teljesen... egyetértek – bólintok, ahogy az italt emlegeti, közben sikeresen fókuszálok az arcára, majd a szemeire, és végül még el is mosolyodom. - Ez a randi igazából nem is olyan béna. Talán megéri meghosszabbítani – vonok vállat, aztán a mosolyom egészen kiszélesedik. - Tudsz a közelben olyan helyet, ahol űrhajósokat is kiszolgálnak? - teszem fel az igencsak jelentős kérdést, miközben visszakövetem a cigarettaszál útját a gazdájához. Egy kicsit még mindig bennem a vágy, hogy csak kikapjam a kezéből, és eltapossam, de már tudom magam türtőztetni, csak egy apró, alig észrevehető – úgy igazán még nekem sem tűnik fel – grimasz árulkodik a nemtetszésemről. Megindulunk ismét, de nem is kell túl messzire mennünk, hamar kiszúrom a szemközti oldalon a nyüzsgést és a kisebb hangzavart, ahogy az emberek gyűlnek egy bár előtt. Nem tömegesen, csak úgy szolidan, épp elegen ahhoz, hogy jónak ígérkezzen a hely. Az épület előtt pedig egy tábla hirdeti: „Házasok hétvégéje – az ifjú pároknak az első ital és a nevezés is ingyenes”. - Nézd csak! - karolok Dorianbe, és mutatok előre, hogy ha eddig nem tűnt volna fel a számára a dolog, most biztos láthassa, amit én. - Nem tudom, milyen verseny készül ott, de szórakoztatónak ígérkezik – jegyzem meg. Bár házasok nem vagyunk, de egy ital mellett figyelemmel kísérni, ahogy egyesek szerencsétlenkednek, máris jó programnak tűnik.
Próbálom józan eszem utolsó maradványaiból felidézni azokat a perceket, amikor hasonló kaliberű nőket sodort utamba az élet, mégsem tudnék egyetlennel sem előhozakodni és valahogy nem is akarok. Raelyn határozottan megismételhetetlen és minél többet időzök el a társaságában vagy témázok vele egyik komolytalan témából fejest ugorva valamelyest komolyabba, annál több bizonyítékot szerzek erről. Ritka érdekes hatással van rám, ami arra késztet, hogy 100%-osan adjam önmagamat meg a legjobb verziómat egyaránt, ha netalántán még létezik olyan. Az pedig még nagyobb lendületet ad ebben, hogy ritkamód értékeli minden egyes agymenésemet vagy a valóságtól elrugaszkodott gondolatmenetemet, amit más már rég kiábrándítóként élt volna meg. Ez pedig baromira tetszik. Így valahol meg sem lepődök, hogy neki mindene megadatott ahhoz, hogy uralma alá vonjon minket és úgy mozgassa a ránk rögzített szálakat, ahogy csak kedve tartja. Korábban ugyan már magunkévá avattunk egy kocsmát, most mégis túl kevésnek érzem azzal szembe állítva, amit ő birtokol és ezt nem vagyok rest magamból kikelve megjegyezni – noha szigorúan csak viccelődve teszem ezt meg. - Mint egy vén trófea a többi modernebb darab között. Így belegondolva már kevésbé gáz a helyzet. – nevetek fel, de még eszembe jut valami. – Plusz megvan az a különlegessége, hogy ez egy közösen megszerzett darab. Lássuk be, azért ez kicsit nyom a piaci értékén. – gondolkozok el úgy, mintha éppen azt számolgatnám mennyit kaszálhatnánk egy olyan hellyel, ami oldalának ha nekidőlnék, valószínű összeomlana az egész kóceráj. De a lényeg, hogy ez a miénk, még ha csak képletesen is játszunk el ezzel a gondolattal. – Élvezed a látványt, ahogy két lábon járó fáklyát varázsolok magamból másodpercek alatt? – mérem végig jelenlegi állapotomat, a lényegében sötét cuccokból álló felszerelést, mielőtt újra a barna íriszekre koncentrálhatnék. Ahogyan elidőzök vonásain, olykor felém intézett mosolyán vagy a tekintetén, egyre biztosabb vagyok benne, hogy még jó néhányszor nem csak magam leszek az élő és lélegző Lánglovag, de egyenesen tábortűzzé fejlesztem tovább magamat. - Csípőmozgás? – kérdezek vissza, mégis elismerően reagálom le ezeket a terveket. Részemről rendben van a dolog, már csak a kivitelezésre lennék kíváncsi. – Kifejezetten jól hangzik. – teszem azért hozzá, nehogy úgy gondolja ellenkezően lépnék fel az ötletével kapcsolatban. Noha a tánctudásom korlátozottabb bárminél, de úgy gondolom nála jobb mesterem nem is lehetne az alapok elsajátítását figyelembe véve. Ezt összegezve viszont határozottan nyert ügyünk van, Billy pedig csak kapkodhatja a fejét milyen indulatok szabadultak el a műszakja alatt. Nem vallom magamat nagy tv nézős alaknak, de ha megteszem, akkor is inkább azért, hogy legyen min bealudni. Most viszont úgy tűnik Rae vállalkozik arra a szerepre, hogy még kevesebb időt töltsek el a készülék előtt és hülye lennék azt mondani, hogy ez a verzió nem tetszik jobban az eddiginél. - Aham, pontosan azt. – bólogatva értek vele egyet, mégis teljes figyelmem összpontosításával hallgatom miképpen is szeretné ezt kivitelezni. A végeredmény viszont szórakoztatóan hat rám és megnyalva ajkamat fordítom el róla tekintetemet, hogy vigyoromat csak ezután villogtassam meg. – Határozottan jó úton haladsz a megoldáshoz. – nem mondom ki nyíltan tetszésemet, hiszen részben kíváncsi lennék, hogy még mik fordulnak meg azokban a kacifántos gondolataiban, már ha idővel lenne kedve megosztani velem őket vagy akár bemutatni. – Azt hiszem ideje lenne megírnom a búcsúbeszédemet a dokumentumfilmeknek. Tudod, csak a lezárás kedvéért, meg hogy kevésbé fájjon. – segítek még rá egy kicsit, hogy észrevegye azért szorítok én neki is helyet a szívemben és nem dobálózok csak úgy az üres ígéretekkel. Más esetben, más körülmények között és pár hónappal ezelőtt valószínű másképp reagáltam volna le az adott szitut. Meglehet lelkesen álltam volna be közéjük, hogy elejét véve a veszekedésnek elfojtsam a kezdődő verekedésnek, most viszont túl sok mindent kell figyelembe vennem. Változok, még ha nem is teljesen, de igyekszem és apró lépésekben meg is teszem. Az, hogy elrángatom onnan Rae-t is az egyik ilyen tettemnek tudható be, mégsem értékeli, sőt…határozottan ellenkezést vált ki belőle. Meglepetten tapasztalom mindezt, ahogyan azokat a továbbá egymást követő döntéseket is, melyeket jóllehet én provokálok ki, mégsem hittem, hogy élni fog velük. Ez pedig kikészít és némiképp felbátorít, hogy meglépjem azt, amit már egy ideje szerettem volna, mégis tűrtőztettem magamat. Miatta…magam miatt…franc se tudja, de megtettem. Nem hiszek az időzítésekben, leginkább az ösztönök hajtanak, melyek visszafordíthatatlan tettekre késztetnek, mégsem bánom egyetlen másodpercét sem a csóknak, és ha lehetőségem nyílna rá, újra megtenném. Mert őszintén megőrjít ez a nő és csoda, hogy még józanul viselkedek ezek után, még ha éppen egy vihar is tombol bennem mindeközben. Nagyon nehezen nyújtom el a közöttünk lévő távolságot vagy élek ajánlattal olyan hely iránt, ahol szem előtt lehetünk, mégis olyan lelkesen hozakodok elő ezzel, mintha ne járna ezer másik lehetőség a fejemben, amit csinálhatnánk ivás helyett. Ez az ezer másik viszont rengeteg kérdést hagyna maguk után, amihez mi még rettenetesen kezdetlegesek vagyunk, hogy válaszolni tudjunk rájuk. - Talán? – húzom el a számat elégedetlenségemet kifejezve, mégis tovább folytatom. – Ez is több a semminél és már haladást értünk el a korábbi kijelentésedhez képest. – teszem hozzá, és miután visszaszerzem a cigimet, gondolkozóba esek. – Űrhajósokat mindenhol kiszolgálnak, de hogy melyik az a hely, ahonnan nem küldik őket egyenesen tovább? Ez egy nehezebb kérdés. – hümmögök egyet eljátszadozva a helyzetünkkel meg a közelben lévő lehetőségekkel, de most Rae az aki felfedez valamit. - Hogy micsoda? – pislogva párat olvasom el újra a címet, és miután feldolgozom az egymás mellé pakolt betűk összekapcsolódását, egyből vigyor mászik a képemre, miközben a cipőm orrával nyomom el a csikket. – Mit veszíthetünk, huh? – terelem magunkat most már a kinézett hely irányába, ahol éppen egy férfi konferálja fel a verseny részleteit, közöttük a feladatokat is, amelyeket kalapból kihúzás alapján tudhatunk meg és mivel egy-kettő már kap is a lehetőségen, így én sem maradok ki abból, hogy egy összehajtott cetlit megszerezzek, mely után már csak a nevezés maradt hátra a kötelező körökből. - Nos asszony, innen már nincs visszaút! – közelebb merészkedek hozzá, hogy közösen tudjuk megnézni mi lesz a feladatunk, de a papírra írt szöveg majdnem röhögésre késztet. – Ki tud többet a másikról? Ez komoly? – hitetlenkedek, de nem táncolok vissza ettől. – Úgy tűnik most ismerkedünk egy kicsit, kedves… - a kezemet nyújtom felé, mert a házastársi viszony mellé valami frappáns kis névváltoztatás is dukál. Mégsem dobhatjuk be csak úgy a rendes nevünket. Túl nagy kockázat és a nyeremény sem éppen az lenne, amire jobb esetben számíthatnánk.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
- Nem is kicsit... Ettől lesz felbecsülhetetlen az értéke – javítom ki Dorian észrevételét, ezzel talán dobva egyet az önbizalmán. Lehet, hogy én volnék a fél világ úrnője, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy nem tudnám értékelni, amit kapok, vagy hogy őt emiatt kevesebbre tartanám. Ha benne esetleg nincsenek is világmeghódító ambíciók, attól még számomra legalább olyan vonzó pasi... vagy talán még jobban. - Különben meg a sakktáblán is legalább akkora szükség van a többi figurára is, mint a királynőre – jelentem ki felvont szemöldökkel, kihívó tekintettel, mintha azt üzenném a pillantásommal, hogy „na erre cáfolj rá, ha tudsz”. Bár már én sem tudom, ennek mennyi köze van egyáltalán a korábban elhangzottakhoz. A hasonlatára elmosolyodom, és a Marvel filmből Fáklya jut eszembe róla, a Chris Evans féle. Mindig is bírtam azt a karaktert, a színész meg nagyon dögös, valahányszor lepörkölődik a ruhája. Lefogadnám, hogy Dor is legalább olyan szexi lenne abban a szerepben. De a gondolataimat megtartom magamnak, egyébként is kétlem, hogy értené az utalást. - Tagadhatatlanul. Vonz a fényed, mint bogarakat éjjel a lámpafény – jegyzem meg inkább elvigyorodva. - Ha túl közel megyek, lángra lobbantasz? - tudakolódom, némileg visszafojtva a széles mosolyomat. Lassan már szó szerint a tűzzel játszom. Esélyes, hogy megégetem magam. Miután túltárgyaltuk a táncos, musical-es terveinket, ami előtt, Dorian egyetértésével, talán még egy rögtönzött táncleckét is beiktatunk – csípőgyakorlatokkal, meg mindennel együtt –, a filmnézési szokásaink kerülnek terítékre. Percekkel korábban nem tévedtem nagyot, amikor a képregények mozis változatáról azt feltételeztem, hogy nem egyeznek Dor ízlésvilágával, ám így legalább csak az uncsi, altató dokumentumműsorokkal kell felvennem a versenyt a szívében kiadó potyahelyekért. - Ezen még dolgozni fogok, ígérem, hogy valami igazán ellenállhatatlan ajánlattal rukkoljak elő, úgyhogy nyugodtan írhatod is a búcsúbeszédedet – öltöm ki a nyelvem játékosan a fogadkozásom után. Életem nagy részében mások próbáltak befolyásolni, megmondani, mit tehetek, és mit nem, hogy milyennek kéne lennem. Először a szüleim, aztán a férjem, és voltak időszakok közben, amikor magam is elhittem, hogy a békesség kedvéért megéri fejet hajtani, azt tenni, amit várnak tőlem, nem küzdeni folyton, csak alkalmazkodni... De előbb-utóbb mindig kiderült, hogy ez nem én vagyok. Én nem ilyen vagyok. Nem viselem jól, ha uralkodni akarnak rajtam, vagy megvonják tőlem az önnálló döntés lehetőségét. Néha ez apróságokban, kisebb, kevésbé jelentős dolgokban is megmutatkozik. Most is hamar felkapom a vizet, és gyerek módjára duzzogok, amikor Dorian elrángat a pályáról, pedig közben végig tisztában vagyok vele, hogy a jó szándék vezéreli, hogy csak engem akar védeni. Ez viszont a másik dolog. A makacsságom mostanra – hogy már egész jól megtanultam megvédeni magam – odáig terjed, hogy azt sem okvetlenül fogadom jól, ha bajba jutott hölgyként kezelnek. Mindez párosítva azzal, hogy félbemaradt a beígért móka, igencsak rossz hatással van rám, és meg sem próbálom leplezni a nemtetszésemet. Heves természetemnek hála valóban akár neki is mennék Dornak, ha ő nem döntene úgy, hogy más módon térít végre észhez – ezzel közben talán saját magát is. Megállít, és száját az enyémre tapasztja, én pedig élvezettel veszek el a karjában. Vártam már ezt, vágytam rá, hogy megtörténjen, reméltem is, hogy hamarosan elérkezik a megfelelő pillanat, hogy elcsattanjon az első csók, de türelmes voltam, hiszen az első mindig a legemlékezetesebb. Úgy tűnik, a mi legalkalmasabb pillanatunk egy vita kellős közepén adódott. Elhúzódunk egymástól, és kissé még elvarázsolva nézek a szemeibe, amikor újabb ajánlatot tesz a randink folytatására. Az a szép New Yorkban, hogy az ember nagy eséllyel két lépésenként találhat egy újabb klassz helyet a szórakozásra. Jó, persze ez attól is függ, hogy a város melyik részén vagyunk, de rögtön sejtem, hogy nem kell ezúttal sem messzire csatangolnunk, hogy találjunk valami kedvünkre valót. - Ha továbbküldenek, akkor megyünk tovább. Legrosszabb esetben kilőnek bennünket az űrbe – nevetgélek az öltözékünkkel kapcsolatos eszmecserénken. Aztán megpillantom az ígéretesnek tűnő kiírást a kocsma előtt, és hamar fel is hívom rá Dor figyelmét. Közelebb is merészkedünk, aztán kíváncsian, kicsit talán meglepve figyelem, amint le is csap a cetliket osztogató kalapra. - Asszony? - kérdezek vissza értetlenül, aztán hirtelen leesik, hogy miről van szó. - Ja vagy úgy... - Amikor az imént úgy döntöttem, megnézném én közelebbről is ezt a mókát, igazából úgy értettem, hogy a pultnál csücsülve egy-egy itallal megfigyeljük, mi készül itt, nem pedig úgy, hogy máris Mrs. Lesterré avatnám magamat. De az hogy Dorian félreértette a célzást, cseppet sem zavar. Kicsit elnevetem magam, aztán igyekszem hamar alkalmazkodni, mert ez tényleg jó bulinak ígérkezik így. - Önök is húztak feladatot a kalapból, igaz? - lép hozzánk váratlanul egy fiatal szőkeség. - Tehát egy újabb versenyezni vágyó házaspár? Nálam tudnak nevezni – közli mosolyogva, majd felmutatja a táblát, amire a jelentkezőket jegyzi. - Mr. és Mrs. …? - várakozó tekintetét látva elfojtok egy ravasz vigyort, és igyekszem hamar, összeszedetten válaszolni. - Lester. Jason és Julia Lester, az alabamai Bluebellből – szólalok meg déli akcentust erőltetve magamra. Azt hiszem, jobb, ha a középső nevünket használjuk, amelyet kevesebben ismernek, arra az esetre, ha ez végül balul sülne el. Igazából először elég nagy a kísértés, hogy úgy mutassam be magunkat, mint Réré és Dordor Mordor vidékéről, de félő, hogy akkor tündéreknek, vagy koboldoknak gondolnának bennünket. - Friss házasok vagyunk, és még tartanak a mézes hetek. Ugye, szívecském? - kérdezem mézes-mázasan Doriantől, miközben átkarolva a derekát hozzásimulok, majd felpillantva rá küldök felé egy huncut mosolyt. - Hát ez nagyszerű, szívből gratulálok! Remélem, jól érzik magukat itt New Yorkban, és hogy tudunk szerezni önöknek egy újabb izgalmas estét! Azt tudják, hogy a verseny fődíja egy all inclusive hétvége a Baccarat Hotelben? Kihagyhatatlan lehetőség, megéri mindent bevetni – kacsint ránk, mielőtt lekörmölné az adatainkat. -Az első szám kezdetéig nyugodtan foglaljanak helyet a pultnál. Ha felmutatják ezt – nyom a kezembe valami szórólap félét – akkor az első ital ingyenes. - Hát nem habozok zsebre vágni a cetlit, aztán a férjemmel karöltve közelebb is araszolok a beígért piáért. Amint a pultos meglátja a papírt, már kapjuk is a rendelést. A hülyének is megéri. Egy martinit kérek, olívával, majd koccintásra emelem a poharam, amint Dor is megkapja a sajátját. - Az a sejtésem, hogy ebbe nagyon gyorsan belesülünk – nevetgélek. - Vagy gondolod, hogy még van esélyünk pár perc alatt bepótolnunk a lemaradást, és jobban megismerni egymást? - vigyorgok egy nagy adag kétkedéssel a tekintetemben. - És mielőtt kérdeznéd, Julia a középső nevem. Jó ötletnek tűnt most azt használni, de ha az ajtón kívül is eszedbe jutna így szólítani, harapok! - közlöm vele nagyon szigorúan. Miközben várakozunk, egy latinos csengésű dal csendül fel, és már elsőre elnyeri a tetszésemet, közben meg az jár a fejemben, hogy biztos Flor is értékelné. Aztán az ötlik fel bennem a dögös félisten férjuramra tekintve, hogy vajon van benne is némi Latin-Amerikai vér, vagy csak simán mázlista, hogy ilyen szép látínós színe van? A félig ázsiai származásommal, meg az ehhez társuló porcelánszín bőrömmel hozzá képest én vagyok Hófehérke. - Mit gondolsz, nem kellene ezekből kibújnunk, mielőtt sorra kerülünk? - bökök a paintballos cuccainkra. Nem tudom, hogy előnyt vagy hátrányt jelent a fura öltözet ezen a versenyen. Elfoglalhatnánk egy asztalt magunknak a holminkkal. - Mr. és Mrs. Lester? - csendül fel a felszólítás a színpad felől, mire azonnal felkapom a fejem, és kicsit elkerekednek a szemeim. Máris jelenésünk van? - Megtennék, hogy feljönnek ide mellém? Áh, egy szép, ifjú pár! Az első párosunk! Tapsolják meg őket! - Hát nincs mit tenni, felcaplatunk az emelvényre, ahol a verseny felkonferálója már a dolgát végzi. - Melyik feladatot is húzták ki elsőnek? „Ki ismeri jobban a másikat?” Nagyszerű! Máris kapják a táblákat, aztán kérdéseket teszek fel, és a választ oda kell leírniuk, majd felmutatni, hogy mindenki láthassa! Ez érthető volt? - bólintok, közben leültetnek bennünket a közönséggel szemben. Basszus, mintha a Megasztárba jelentkeztünk volna. Remélem, a Ken Lee-t is lehetőségünk lesz előadni. - De előbb mondjanak néhány szót magukról. Jason és Julia Lester Alabamából, igaz? Azt hallottam, nem rég házasodtak... Ezért nem hordanak még gyűrűt? - kérdezi a szemfüles műsorvezető. Valami Mike, ha jól rémlik a neve. - Jason és én úgy döntöttünk, szakítunk a hagyományokkal – fogom meg szerelmetesen Dorian kezét, és mondom, ami először eszembe jut, hogy kimagyarázzam a szitut. - A gyűrűket le lehet tenni, elveszhetnek, de a tetoválások megmaradnak. Az egy életre szól. Szóval a nagy napon csináltattunk mindketten egy-egy tetkót. De ha nem bánják, inkább nem mutatnám meg, mert olyan helyen van, amit csak az én Jasonöm láthat – vigyorgok Dorra. Nem tudom, mit szól ehhez a sületlenséghez, de engem egyelőre nagyon szórakoztat a helyzet, meg az összehordott hazugságok. - Hát ez igazán romantikus. És rendkívül egyedi! De akkor jöjjön az első feladat... azaz az első kérdés: Mi Jason kedvenc filmje? Lássuk csak, Mrs. Lester mennyire ismeri az újdonsült férjét! - kuncogni kezdek, mert csak egyetlen film jut eszembe, amiről eddig beszéltünk. Nem is vagyok rest azonnal felírni a Titanic címet a táblámra, holott sejtem, hogy Dor táblájára valószínűleg olyasmi kerül, mint "A zsiráfok párzása" vagy hasonló.
A szinte már lehangoló szellemben megköttetett üzlethez fűződött érzelmeim olyan módon hullámvasútaznak végig beszélgetésünk menete során, aminek fonalát nem lenne nehéz elveszteni, ha az ember fia nincsen tisztában mire is vállalkozott pontosan. A leharcolt épülettől eljutunk a kevésbé értéktelen darabig, hogy aztán a végén megtoldjuk egy megfizethetetlen ténnyel és hirtelen palotát varázsoljunk belőle. Mindezeket összevetve büszkeség önti el a szívemet, amiért – még ha a valóságtól elrugaszkodva is -, de magunkénak tudhatjuk az épületet. A sakkal kapcsolatos elhangzottak hatására érdeklődővé válnak arckifejezéseim, mégis mosolyra fakaszt ez a valahonnan a semmiből becsapódó téma kijelentése. – A sakkhoz nem értek, de eléggé igaznak tűnik, amit mondasz. Logikátlan lenne csak egy bábuval mozogni ide-oda. – gondolkozok el, mintha nagy szakértője lennék a játéknak, de ahhoz még nekem is van egy kis sütnivalóm, hogy egynél azért több bábu helyezkedik el a táblán és biztosan nem azért, hogy szép összhangba mutassanak egymás mellett. Jót nevetek az égéssel kapcsolatos kijelentésén, és lassan már az arcomat fájlalom az egész napos szórakozástól. Poén mennyire jól érzem magamat egy másik személy társaságában, noha magamat eléggé antiszociális alkatnak tartom és néha megesik, hogy egyszerűen attól ketté fejelnek valakit, ha levegőt vesz mellettem. Úgy tűnik kivételek mindig akadnak. – Gyere közelebb Rae, és megtudod! – a lehetőség adott, a kérdés pedig az, hogy ő élni fog vele? – Elvesztené a lényegét az egész, ha felkészítenélek az ilyesmikre. – teszem azért hozzá, hiszen egy kis bizonytalanság nem árt, ha pedig velem tart továbbra is, akkor ez esetben legtöbbször ezt fogja tapasztalni, ami nem feltétlenül megnyugtató. Mindenesetre legapróbb mozdulatok bevetésével készítem fel arra, aminek elárulása még várat magára és amiről most először az életemben fogalmam sincsen hogyan fogok majd beszélni. Hihetetlen, hogy a hétköznapi és többnyire unalmas dolgokról is mennyire eltudunk társalogni vagy éppen hozzáadni valami pluszt, mellyel kikerül ebből az átlagos beskatulyázásból. Noha engem annyira nem kötnek le a tv műsorok, csak alvásra használom fel őket, azért örömtáncot lejtek titokban amiért ezt a szerepet is átvállalja. Így legalább kevésbé kell fárasztanom az agyamat a sok sületlenséggel és az sem elhanyagolható, hogy a látvány is kellemesebb. - Megpróbálom finoman összetörni a lelkivilágát. Nem szeretném, ha a későbbiekben próbálná visszakönyörögni magát. – játszok el ezzel a verzióval is, bár azért a végére odabiggyesztem, hogy méltóan ki fogom használni legújabb helyettesítőjét. Ez a gondolat pedig számos másikat vonz magával, mely végül egy visszafojtott vigyort eredményez, amiért fejben már megint máshol járok, mint kellene. Kár lenne tagadni, hogy a csókot csak és kizárólag a megállítására alkalmaztam volna. Baszki, amikor egy ilyen nő cicázik veled, mint amilyen Rae is, akkor egyszerűen eldurran az agyad és megpróbálsz úgy cselekedni, hogy a végén aztán ne cseszd el az egész helyzetet. Jómagam nem vagyok egy nyugodt ember, a dühkezeléssel is megvannak a magam problémai, így elég volt csak kihívásként tekintenie az ajánlatomat és a választásaim eléggé lekorlátozódtak. Nem mintha annyira tiltakozásomat fejeztem volna ki az egésszel szemben, sőt..elég gyanús, hogy új függőségre tettem szert általa, ez pedig nálam mindig veszélyes terepnek bizonyult. Most viszont irányítás alá veszem a tetteimet és mielőtt visszafordíthatatlan dolgot művelhetnék, egyszerűen a programunk folytatására ösztönzöm őt. Részben azért, mert szeretnék több időt eltölteni vele, részben pedig mert figyelemelterelésként sem utolsó, az pedig most kell a leginkább. Ezért józan eszem utolsó maradványait a cigivel együtt szívom el, mielőtt megismerhetnénk következő helyszínünket, amire neki sikerül rávilágítania, mert mint ahogyan azt már említettem, nálam se kép, se hang, kívülre azonban egészen jól mutatom az értelmes egyedet. - Ott még úgysem jártam. – lezser vállvonást követően mosolygok rá és mihelyst részesévé válunk a nyüzsgő hangulatnak meg az én jóvoltamból a feladatra való jelentkezésnek is, nem marad más hátra, mint totál a közepébe mászni az este szerepének. Visszakérdezése egészen azt sugallja, hogy ismételten meggondolatlanul cselekedtem, mely csak akkor válik még bonyolultabbá, mikor a szervezők egyike felénk veszi az irányt. Ha valami igaz volt rám, az az, hogy sosem tudtam nemet mondani a szórakozásra, alakuljon az károsan vagy éppen kellemesebben, bár ha összegeznem kellene az átélteket, sokkal inkább esnének a legelső kategóriába. Kíváncsian vizslatom a mellettem állót, ahogyan átveszi tőlem a stafétabotot meg a beszéd jogát is és bemutat minket a társaságunkat, mindezt olyan akcentussal megspékelve, hogy majdnem pofán röhögöm a szervezőt, de még időben visszafogom magamat. Röpke másodpercre szegem le fejemet ezzel is időt nyerve magamnak, hogy visszarendezzem arcom vonásait és amikor ismét visszanézek a szőke lányra, már komolyabbnak hatok. Azért megfordul a fejemben, hogy ki is vagyok én valójában és mi a szerepem Bluebell eddig még ismeretlen valóságában. Megtornáztatom agytekervényeimet és miközben én már eljutottam a polgármesteri pályától kezdve a farmercsávó szerepéig, Rae egészen belendül a dolgokba, így mire észbe kapok, kismajom módjára csimpaszkodik belém, én meg úgy nézek le rá, mintha azok az arcvonások tükröznék számomra az egész világot. – Ahogyan mondod, csillagom. – kacsintok rá. – Kiélvezzük minden egyes másodpercét. – egy szélesebb ívben elterülő vigyor villantás közben pofátlanul paskolom meg Rae fenekét és közelebb vonom magamhoz, de a kezemet eszem ágában sincsen megmozdítani. Én kényelmesen vagyok így és ha már házasok vagyunk, úgy érzem megtehetjük, noha lehet később egy nagy pofonnak leszek kis gazdája, hogyha levetkőzzük magunkról ezt a szerepet. Figyelmesen követem végig milyen nyereményekkel is gazdagodhatnánk, hogyha sikerülne közösen átverekednünk magunkat az elénk gördülő akadályokon és hazudnék, ha azt mondanám nem kapcsol be bennem a kihívásokért felelős vészjelzőm, ami csak még inkább ösztönöz arra, hogy lesöpörjünk mindenkit a helyszínről. Egy kis bónusz még az italokhoz és mihelyst a pulthoz érünk, újra teljes mértékben önmagunk vagyunk. - Esélyünk sincs. – a fejemet csóválom, noha egyetértően állok az elhangzottakhoz. Annyira még nem mélyedtünk el az ismeretségek lépcsőfokaiban, így házastársakként a színpadon állni bőven okoz majd fejtörést, ha oda kerülünk. A koccintás után beleiszok az italomba és közben körbe tekintek az épületben. Párok mindenütt, mégis mi kivételt képezünk az egészből, még úgy is, hogy a legszorosabb kapcsolatok egyikének részesei vagyunk. – Ha minden kötél szakad, figyelemelterelésként megválhatunk élesben ezektől a göncöktől. – pillantok végig inkább rajta, mint saját magamon, de nem hagyom figyelmen kívül azokat az információkat sem, melyeket az említett név kapcsán oszt meg velem. Hümmögök egyet, mintha csak elraktároznám magamba ezeket a dolgokat, végül pedig felemelem a kezemet, hogy nyakam egy pontjára mutassak. - Ide kérem azt a harapást, légy szíves! – vigyorodok el, végül gondolkozóba esek. – Mégis hogyan szólítsalak drága feleségem mások előtt? Mi van, ha kiugrunk csak a levegőre és másképp szólítalak, amit észrevesznek és végül lebukunk?! Túl nagy a kockázat. Próbáltam bébi, de amint látod, megvannak kötve a kezeim, szóval muszáj lesz így szólítanom téged. – fintorodok el egyet, mintha bánnám a kialakult helyzetet, a szemeim azonban egészen másról árulkodnak. Kérdésének hatására már épp szólásra nyitnám a számat, amikor is mi kerülünk sorra, így a vetkőzés elmarad. Azért felfelé menet odasúgom eddig ki nem mondott válaszomat. – Nagyon úgy tűnik marad a B verzió. Ha hibázunk, vetkőzünk. – vonom meg a vállamat és összekulcsolom az ujjainkat, amíg a színpadhoz nem érünk. Bevallom, eléggé be vagyok rezelve miképpen fogjuk ezt véghez vinni, mindezek ellenére végső soron valahol reménykedek abban, hogy mi leszünk a szerencsés nyertesek, noha a megvalósításhoz ötletem sincs. Meg is kapjuk az első feladatunkat, de mielőtt belevághatnánk egyből nyakig csücsülünk a házasságunk piszkos kis részleteibe, mely a gyűrűk hiányát foglalja magába. Rae úgy látszik tökéletesen adja a szerepét és esküszöm ez az eszemet veszi, ugyanakkor jó kedvvel is lát el. Belegondolni házasságunk zárt ajtók mögötti részleteibe több, mint kellemesnek hat és még egy kis időt is engedek magamnak, hogy elmerengjek annak a tetoválásnak minden egyes tintavonásán, amelyet kizárólag csak én láthatok és amiről szívesen megbizonyosodnék még egyszer a későbbiek során. – Tanúsíthatom, hogy minden részletében tökéletes az a tetoválás. – szólalok meg most már én is, enyhe akcentust csempészve szavaim tartalma mögé, hogy ne essünk ki hovatartozásunk jellegzetességeiből. – Julia és én szeretjük a nem hétköznapi dolgokban kipróbálni magunkat. – teszem azért hozzá, hogy megerősítsem az ő szavait, mielőtt rátérhetnénk a feladatra, melynek kérdése még saját magam számára is fejtörést okoz. Szeretek én egyáltalán filmeket? Azt se tudom mit láttam utoljára…talán valami autósat? Volt valami autó benne, de még ez is homályos, mert csak háttérzajként ment, így mivel konkrétan egyik film címe sem jut eszembe, Raelynre téved a tekintetem. Vajon ő mit írhatott? Ő biztosan otthonosabban mozog ebben a témában, hiszen korábban valami Trónok harcát is emlegetett, bár mintha az sorozat lett volna, így passz. Próbálom felidézni, hogy említettem számára bármilyen érdemleges film címet, amit felírhatott, de csak egy került terítékre a névtelen dokumentumfilmeken kívül…és hát ez kurva jó lesz. - Megvagyunk? – érdeklődik Mike, én pedig elemelem a tollat a laptól és bólintok egyet, végül pedig kérésre megfordítjuk a lapjainkat, amelyeken a Titanic szerepel válaszként. Mike meglepetten fordul felém, szinte éhezve a válaszra, én meg arra, hogy képen töröljem magamat amiért, amit készülök mondani. - Titanic? Esetleg van valami háttérjelentése vagy szimplán a film fogott meg? – érdeklődik, én pedig megengedek magamnak egy féloldalas mosolyt, és tekintetemet Raelynre futtatom. - Szívesebben kötődők olyan dolgokhoz, amikhez kedves élmények fűznek. Bluebell első kiülős mozija volt az egyik kocsma teraszán. Igazi egyediségnek számított a kisvárosunkban és valami klasszikusra esett a választás, így a Titanicot vetítették. Általában a magam dolgával törődő típus vagyok, de ott volt ez a csodálatos nő és olyannyira beleéléssel nézte a filmet még a nyüzsgés ellenére is, amely mellett lehetetlen lett volna csak úgy elmenni. Akkor, abban a percben tudtam, hogy hátralévő életemben további szemtanúja akarok lenni az ilyen pillanatoknak. – nézek jelentőségteljesen az én Juliamra, de már közel állok ahhoz, hogy felröhögjek, de még időben visszafogom a kikívánkozó reakciót. - Hűha..ez igazán király. Egyeseknek a véget, másoknak a kezdetet jelenti. – fűzi hozzá Mike, és összecsapja két tenyerét. – Akkor most ez a kör Juliara vonatkozik. Képletesen küldjük a kedvest egy lakatlan szigetre; melyik három dolgot vinné magával? Ami nélkül egyáltalán nem bírná ki az ottlétet. – adja ki a következő feladatot, én meg a kezembe veszem a tollamat, melyet most szívesebben irányítanék a szívem felé, hisz totál tanácstalan vagyok. Azért pofátlanul első lehetőségnek önmagamat írom fel, és nagyon reménykedem, hogy ő is hasonlóképp velem tartana majd.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
Az arcvonásaimat rendezgetve is mosolyt csal az arcomra a bölcs meglátása a sakkal kapcsolatban. Nem akarok nevetni rajta, hisz igaza van, de végül muszáj a fejemet ingatnom. - Na de ácsi! Kanyarodjunk csak vissza oda, hogy nem értesz a sakkhoz! Édes fiam, ugye nem azt akarod mondani ezzel, hogy egyáltalán nem is tudsz sakkozni? Csak mert akkor egyszer muszáj lenne téged megtanítanom rá – hunyorgok rá gyanakvóan, majd enyhén felvonom a szemöldököm, ahogy a választ várom. Nem mintha amúgy én nagy sakkbajnok lennék, egyedül annyit mondhatok el, hogy tudom, melyik bábú milyen irányban léphet. De attól még szívesen tanítgatná... És aztán már arról folyik a szó, hogy az öngyulladásos képessége vajon mekkora mértékben lehet probléma rám nézve... vagy esetleg akár pozitív hatással is lehet rám... Szerintem már tudhatja, hogy ha engem kihívás elé állít, akkor többnyire gondolkodás nélkül „ugrom”. Szóval ezúttal sem habozom, amikor közelebb hív, szembe nézek az esetleges veszéllyel. Teszek egy, majd még egy lépést felé, mire már közvetlenül előtte állok, alig egy-két centi távolság ha maradt közöttünk. Felpillantok rá, és óvatos mosoly bujkál a szám sarkán, miközben a tekintetét fürkészem. - Hmm – fújom ki a levegőt hümmögve, és finoman, alig észrevehetően az alsó ajkamba harapok. Ilyen közel... az igézően kék pillantásának kereszttüzében... tagadhatatlanul hatással van rám. Őrület, de attól is bizseregni kezdek a bőröm alatt, és hevesebben ver a szívem, hogy így vele szemben állok, pedig még meg sem érintettem. Végül pimaszul elvigyorodom, és erősen megbököm az egyik vállát. - Na gyerünk! Mi lesz már azokkal a lángokkal? - provokálom kicsit, hátha a beígért veszéllyel is megismerkedhetek. Azt sem tagadom túlzottan, bevállalnám az igencsak felelősségteljes feladatot az életében, amely abból áll, hogy ezentúl a társaságomban aludna el nap mint nap. A tréfálkozás szintjén evickélünk erre meg arra, ami szerintem teljesen elfogadott, hisz még mindig csak ismerkedünk egymással, de azért akaratlanul is megjelenítem lelki szemeim előtt a képet, ahogy egymás karjaiban szenderedünk álomba... esélyes, hogy valami kellemesen kimerítő tevékenység után. Azt hiszem, egy éppen csak bimbózó kapcsolat elején – ha ezt egyáltalán már illethetjük ezzel a szóval – közvetlenül az első elcsattant csókunk után azonnal házasoknak adni ki magunkat elég meredek vállalkozás, de nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre még egyikünk sem igazán aggódik a következmények miatt. Ha már a lövöldözés, mint randiprogram, kiesett, muszáj előrukkolnunk valami hasonlóan izgalmassal. És ennek a helyzetnek egyértelműen megvan a magam pikantériája, ahogy egymás határait feszegetjük egy olyan álca mögött, ami amúgy jelenleg meglehetősen távol áll tőlünk, illetve a veszélye is a lebukás miatt. Ugyanakkor maga a díj sem elhanyagolható cél és motivációs eszköz. Kockáztatunk, és talán még nyerünk is vele. Ha mást nem, akkor az egy-egy ingyen italt, meg a páros lábú repülés leckét, amit kapunk, ha kivágnak bennünket innen. Az valójában csak a pillanat tört részéig ötlik fel bennem, hogy mennyire ironikus – és talán nem is ez a leginkább ide illő kifejezés – dolog valaki feleségének kiadnom magam, miközben papíron még valaki máshoz tartozom. Hogy még véletlenül se alakuljon emiatt instant gyomorgörcsöm, inkább a szőkeség felé fordítom a figyelmem, aki a fogadásunkra, és bejegyzésünkre érkezik elénk. Semeddig nem tart felvennem a szerepet, az egyetlen kihívás az, hogy ne nevessem el magam, miközben a hamis akcentussal improvizálok össze máris egy halom hazugságot. Na de Doriant sem kell félteni, csak egy pillanatnyi habozást érzek felőle, míg lehajtott fejjel az arcvonásait rendezi, aztán díjnyertes alakítással adja a szerelmetes férjuramat, és a fenekemen érezhetem, mennyire élvezi a helyzetet. Hát annyi biztos, hogy nem kell a szomszédba mennie szemtelenségért. Alig észrevehetően belecsípek az oldalába, ahol a derekát átkaroló kezem pihen, ám aztán gondolok egyet, lejjebb eresztem a karomat, és immár az én tenyerem is az ő hátsója domborulatait fedezi fel. Aztán a kezem a farzsebébe csúsztatom, és ott is hagyom. Nehogy már csak ő élvezhesse a házasélet örömeit! Egyébként igazán kedvemre való az adott terület. A szöszi továbbáll, szerintem szemernyi kétséget sem hagytunk benne, hogy mi vagyunk az egész bár legszerelmesebb ifjú, tapizós gerlepárja. Aztán megkapjuk a „jól megérdemelt” italainkat is. Közben eszembe jut megmagyarázni a névválasztásom okát, megtoldva ezt egy figyelmeztetéssel, hogy ha ennek vége, jobb ha el is felejti a középső nevemet. Dorian persze ismét a pimaszabbik oldalát veszi elő... ami engem állatira szórakoztat, de ezt nem kell tudnia. - Neked mindenre van magyarázatod, édes? - kérdezem égnek emelt tekintettel, de vigyorogva. - Tudod, hogy értettem – forgatom meg a szemem, majd kiöltöm rá a nyelvem. - Juliának meg Julesnak vagy Julynak csak a szüleim szólítanak, főleg apám. Bár szerintem azt a harapást már mindenféleképp kiérdemelted – utalok itt a szemtelen kötekedésére, és ami azt illeti, igazán szívesen végre is hajtom rajta a kiszabott büntetést. Csak győzzem kivárni. Gondolkodóba esem, hogy nem válna-e előnyünkre, ha megszabadulnánk a megkülönböztető jelektől, pontosabban a paintball felszerelésektől, mert így azért elég feltűnő jelenség vagyunk, de úgy tűnik, Doriant ez a dolog cseppet sem zavarja. Igazából annyira engem sem, inkább vicces, valószínűleg enyhén különcnek tűnünk tőle. - A fegyvereket azért nem szeretnéd felvinni magaddal, ugye? - Hiába csak festékpatronok vannak bennük, ezekkel a kezünkben vagy a vállunkon talán kevésbé leszünk szimpatikus páros. - Jól van. Ha úgy éreznéd, hogy a színpadon akarsz vetkőző műsort adni, én nem tartalak vissza – vigyorgok rá szemtelenül, és kicsit még a szemöldökeimet is megemelgetem. Tudom, nem egészen így értette, de a „ha hibázunk, vetkőzünk” kijelentése megint kicsit más irányba lendítette a fantáziámat. Az emelvényen szinte azonnal rizikós helyzetben találjuk magunkat, amikor egy kérdés miatt majdnem azonnal el is vérzünk, de egy kitalált tetkós sztorival hamar mentem a menthetőt. Széles vigyor terül el az arcomon, amikor Dorian a nem létező tetoválásomat dicséri olyan beleéléssel, mintha valóban maga előtt látná az egészet, vagy mintha az adott képet csakugyan megnézhetné nap mint nap. Imádom a pimasz mosolyát, amelyen talán csak az ál-akcentusa tehet túl. Ha nem is nagy esélyekkel indulunk ezen a versenyen, szerintem nagyon jó buli, a színjáték, meg ezek az idióta kérdések, amikre amúgy nem igazán tudhatjuk még a választ. Bár ez is egy érdekes módja annak, hogy jobban megismerjük egymást. Nem sokat veszíthetünk. Legrosszabb esetben tényleg vetkőzünk, aztán futunk, majd elvegyülünk valahol a város esti forgatagában. Az első kérdést, némi logikával, talán megválaszolhatnám úgy is, hogy Jason nem kimondottan szereti a filmeket, vagy csak leírom, hogy dokumentumfilmek, de ha már lúd, legyen kövér! A poén kedvéért leírom a Titanicot, és a tekintetemmel igyekszem megüzenni neki, hogy elég komolytalanra vettem a figurát, aztán hátha veszi a lapot... És mégis, amikor meglátom a tábláján, hogy ugyanazt válaszolta, majdnem nevetésben török ki. Vagány pasi, amiért bevállalta, ezt meg kell hagyni. Mike érdeklődését is felkelti a dolog, így hát egy nagy adag kíváncsisággal fordulok Dor felé, hogy ezt vajon hogyan magyarázza ki. Erre előad egy tök romantikus sztorit, én meg azon kapom magam, hogy a folyamatosan csak vigyorgok. - Igazi főnyeremény, nem igaz? - fordulok a műsorvezető és a közönség felé. - Nem csak átkozottul jóképű, de még romantikus és figyelmes is, és sosem felejti el a születésnapomat sem. - És mekkora kamugép! Hát nem édes? A kreativitásáért jár a piros pont. Azért magamban jót nevetek azon, hogy a drága Jason talán még azt sem tudja, hány éves vagyok pontosan, nem hogy mikor is ünneplem a születésemet. - Ezek után egyszer tényleg muszáj lesz velem megnézned a filmet, nincs apelláta – súgom oda Doriannek, amikor a Mike beszélni kezd, hogy csak ő hallhassa a szavaimat. Megkapjuk a második kérdést, és majdnem kiszakad belőlem egy „pfff”, mert még én sem tudom erre a választ, nem hogy a drága uram. Nem vagyok túl anyagias, sosem voltam, és nem ragaszkodom semmihez kimondottan. Mondjuk a laptopomat lehet szívesen magammal vinném, mert imádok rajta pötyögni, de a lakatlan szigeten nem sok haszna lenne, úgyhogy ez kilőve. A mentős táskámnak nagyobb haszna lenne, de itt most nem Rae Winters vagyok, mentős, hanem Julia Lester, tanyasi feleség délről, vagy mi, úgyhogy ez is kilőve. De ha nem különféle tárgyakra összpontosítunk, azt hiszem, leginkább társaságra lenne ott szükségem, a többit megoldanánk. Mindegy is, hogy Jason férjecskémről van szó, vagy a színjátékot félretéve konkrétan Dorianről, mert tényleg szívesen magammal cipelném őt oda, a világ végére, és tuti jól ellennénk kettecskén is egy ideig. Szóval hamar fel is írom Jason nevét háromszor is. Aztán megfordítom a táblát. - Hölgyeim és uraim, hát nem ez a legelbűvölőbb párocska, akiket valaha láttak? - teszi fel a költői kérdést Mikey, látva a válaszainkat. Dorian is saját magát pingálta fel, és ezúttal már tényleg elnevetem magam, mert tök hihetetlen, hogy ennyire egy rugóra jár az agyunk. Igazából ez eléggé tetszik. - Csak és kizárólag egymásra van szükségük. Látszik, hogy még friss házasok. Ez ismét három pontot jelent Lesterék részére. Ügyesek vagytok, megérdemeltek egy csókot... - jegyzi meg, mire a közönség kántálni kezd: „csókot... csókot... csókot”. Nincs mit tenni, áldozatot kell hozni a „küldetésünk” érdekében. Áthajolok Dorianhez, két tenyerembe fogom az arcát, és egy puszit nyomok a szájára. Ám amint ez megtörténik, és hátrálnék, valami visszahúz hozzá. Lehet, hogy ez most csak játék... szerep, színészkedés, de ami közöttünk alakul, valódi. Bizsergéssel, heves szívveréssel, valódi vonzalommal, valódi vággyal, és pillangókkal, melyek épp most bújnak ki gubóikból a gyomromban. Amint a tekintetünk egymáséba fúródik, már tudom, hogy nem akarom, nem is tudom beérni egyetlen apró, gyors puszival, inkább élek a lehetőséggel, visszahajolok az ajkaira, és ezúttal puha, mézédes csókot lopok tőle. A közönség üdvrivalgásban tör ki, aminek hatására kicsit zavarba jövök, amiért megfeledkeztem magamról, bár igyekszem nem mutatni, és elmosolyodva visszahúzódom a helyemre. - Irigylésre méltóak, ugye? – sóhajt drámaian Mike. - De lépjünk is tovább a következő kérdésre! Ezúttal ismét Jasont érinti a téma: hobbik. Mivel tölti szívesen az idejét ez a fiatalember? Három választ várunk most is, de hagyok egy kis gondolkodási időt nektek, amíg feleltek egy másik kérdésemre, az adott feladaton kívül: mi a története ezeknek a göncöknek rajtatok? Van valami konkrét oka, amiért így érkeztetek ma hozzánk? - Elvigyorodva, várakozóan pillantok Dor felé, hogy vajon elő tud-e rukkolni erre is valami szépen csengő hazugsággal, vagy inkább megosztaná a nagyérdeművel, hogy itt voltunk nagyjából két saroknyira egy lezárt területen lövöldözni. Ha már itt tartunk, hamar fel is írom a paintballt a táblámra, közvetlenül alá pedig a karaokét. Úgy érzem, ezzel a kettővel nagyot nem tévedhetek. Ám a harmadik ponthoz egyelőre nincs ötletem.
Megállok egy pillanatra, hogy elejét vegyem ennek az egész sakkos témának és egy kis időre úgy teszek, mintha zavarnának az elhangzott szavak. – Erről nem lett volna szabad tudnod. – idegességet színlelek, zavaromban a tarkómat dörzsölöm és mégis ajkaim sarkában ott képződik az a bizonyos mosoly, ami mindig árulkodónak számít a szórakozottságomat illetően. – A te fejedben csak a képességeimnek kellene megmaradnia, a hiányosságoknak nem. – teszem azért hozzá, hiszen a kezdeti felszólalásom némi magyarázatot követel, végül pedig hagyom, hogy a mosoly is nyilvánvalóvá váljon. Jómagam is szeretek jó benyomást kelteni a másikban, jóllehet eddig kurvára hidegen hagyott másnak a nyomora. Nem törte össze a lelkivilágomat az, ha éppenséggel én voltam a szemétláda a történetben vagy megbántottam mások érzéseit, hiszen valahol az önzőség meg a túlélésre alkalmas játék hajtott. Most azonban, hogy a nyuszi üregéből lassan kikukucskál a hülye fejem, sokkal odafigyelőbb vagyok a környezetemmel szemben. Szinte már emberbarát. Így mindezt összevetve érdekel, hogy szépségem mit gondol rólam és miképpen raktározza el magában a közös emlékeket. Legyen szó itt arról, hogy éppenséggel nem ragyog a glória a fejem felett a tetteim sorozata miatt vagy egy egyszerű sakkjátszmáról, melyben csúfosan vereséget szenvednék, ha arra kerülne a sor. – Hősiesen bevallom, totál süket vagyok hozzá. A gyakorlatban, valós személyekkel mindig jobban mentek ezek, mint valami asztalnál ülve. – teszem azért hozzá, elvégre azt is nevezhetjük valami sakkjátszma félének. Parasztból sok volt, nyertesből kevés, a lépések kiszámítása pedig olykor az életedet követelte. Az már eddig is lejött, hogy Rae nem egy félős nyuszi, aki elé ha akadályt állítasz, majd szépen meghátrál. Így amikor arra kérem őt, hogy lépjen közelebb, habozás nélkül megteszi, ez pedig teljesen elég ahhoz, hogy elvonja a figyelmemet minden egyéb másról, kivéve a szemeinek fürkészésétől. Tudom, hogy ígértem neki egy lángolásra hajazó bemutatót, de mivel erre még fizikailag képtelen vagyok, így marad a további szövegelés. Mindezt viszont igyekszem úgy a tudtára adni, hogy az elhangzottaknak más fültanúja ne legyen. – Ha kettesben maradunk, szívesen tartok ízelítőt neked belőle. Úgy gondolom az ilyen dolgok nem mindenkire tartoznak. – teszek ígéretet, de továbbra is kitartóan állom a szemkontaktust. Túl sok mindent mutatnék neki, amihez a közönség nem dukál, ezek viszont megmaradnak pusztán gondolatnak, hiszen az udvariasabb énem sokkal előnyösebbnek hat, mintsem a rámenősebb fajtám. Ez az elmélet azonban kártyavárra hajazóan dől romba abban a pillanatban, amikor túlságosan is élvezni kezdem a férj szerepét és ki is használom ennek ki nem mondott, de annál inkább jogosnak tartott előnyeit, amely kis idő múlva viszonzásra is lel Raelyn által. Jót vigyorgok ezen, főleg amikor egy lopott másodpercre elidőzök arcának vonásain, melyeken tisztán visszatükröződik mennyire is élvezi ezt, de van egy olyan sejtésem, hogy az én bamba képem sem árulkodik másról. Tagadhatatlan, hogy baromira elégedett vagyok most. Egy vállvonással előlegezem meg válaszomat arra a kérdésre, aminek felvezetőjét én adtam meg. – A legtöbb dologra igen. Ámbár lehet, hogy nem éppen a kérdésre kapsz választ. – szögezem le, hogy ez is benne lehet a pakliban. Jóformán naponta megesik velem, hogy egy kérdés kapcsán másik témába bonyolódok vele, az adott válasz pedig valahol a kimondatlanságba reked meg. - Ez azért így eléggé korlátozott, nem gondolod? – érdeklődök tőle. – Nem érzem tisztességesnek, hogy te harapsz, én meg nem szólíthatlak ezen a néven. – vágok egy grimaszt, mintha összetört volna a pici szívem az egész kialakult szituációnak a hatására, de a következő pillanatban ennek már nyoma sincs. - July..Jules…vagyis Édesem. – érdemlem ki még jobban azt a harapást az agyát húzva ezekkel a változatokkal, de a szám a fülig ér emiatt. – A vetkőzés nem csak egyoldalú. Házasok vagyunk, együtt csináljuk. – emlékeztetem őt erre, abban viszont egyetértek, hogy a fegyvereknek maradniuk kell. Így se nézhetnek minket normálisnak, nem még akkor, ha az egész cuccal sétálunk fel a színpadra, ezért mikor szólítanak minket, még gyorsan leadom őket a pultosnak és rábízom a felvigyázó szerepét, amíg mi megvívjuk a saját élet-halál csatánkat odafent, melynél nagy az esély, hogy elvérzünk. Oltári nagy hazugság lenne a részemről azt hangoztatni, hogy könnyű helyzetben érzem magamat. Egyrészről akarom azt a nyereményt. Tipikusan az a fajta voltam, akit hajtott a versenyszellem, így ez most sem tűnik úgy, hogy másképp alakul majd. Másrészről viszont elég nagy az esélye a veszteségnek, hiszen lássuk be, rettenetesen kevés időt töltöttünk el egymással ahhoz, hogy egy egész könyvet írhassunk a másik jó avagy rossz tulajdonságairól. Mindezek ellenére úgy állok hozzá, mintha nem számítana más csak az, hogy jól érezzük magunkat. Így viszont még a feladatok megoldására sem pörgök rá annyira, noha az első akadályon könnyedén jutunk át. Csoda lett volna, ha elmarad a filmes szenvedélyem iránti érdeklődés, hiszen mégiscsak nem erre a válaszra számított a kedves közönség. Rögtönözve elő is hozakodok valami valóságalaptól mentes sztori elregélésének, mire kikiáltanak az év legjobb pasijának, topmodelljének meg még franc se tudja minek. A lényeg, hogy én leszek a főnyeremény egy az egyben, akiért mindenki sóhajtozik, mégiscsak egy nőnek a teljes figyelmére van szüksége. Tőle pedig úgy tűnik triplán megkapom a ma este alatt, amit nem is élvezhetnék jobban, mint ahogyan most teszem. Azért az arcomra fagy az a bizonyos vigyor Rae szavainak hallatán, ami mellett nem megyek el vélemény nélkül. – Sok sztorira van még szükség ahhoz, hogy én rábólintsak erre. – figyelmeztetem őt, noha a jókedv egy percre sem tűnik el a hangszínemből. Még mindig nem érzek kislányos bizsergést attól, hogy végig üljem azt a filmet. Bár már közelebb áll hozzám, mint ahonnan indultunk és nem feltétlenül a film tehet erről, hanem az a személy, akivel összekapcsolom. Eléggé szélsőséges érzéseim kezdenek kialakulni azzal kapcsolatban, amit művelünk. Nem az egész megjátszott házaséletet értem itt ez alatt, hanem a feladatok elvégzését, ami leginkább hasraütésszerűen megy, mintsem a hónapok alatt megszerzett tudás által. A lakatlan szigetre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban eleinte sikerül megrekednem, mert biztosan egy-két dolgot feltudnék sorolni, de mi a garancia abban, hogy az ő lapjára is az kerül majd? Ezért hát vagyok olyan édes cukorfalat, hogy magamat írjam fel és ennyi bőven elégnek hat, hiszen az egészséges önbizalmam azt sugallja, hogyha én ott vagyok, másra nem is lehet szüksége. Szinte már a röhögés tör fel belőlem, ahogyan a lapok megfordulnak, a nevem meg ott virít a táblán, háromszor is. - Határozottan szívmelengető tudni, hogy semmi sem veheti fel velem a versenyt. – jegyzem azért meg rámosolyogva életem nőjére, de ezzel könnyedén kiharcoljuk magunknak a közönség csókért való áhítozását. Nincs ellenemre a dolog, de ma már annyiféle módon igyekeztem elterelni a gondolataimat a kevésbé helyes viselkedésről, hogy most kegyetlenül taszítanak az ellenkezőjének a karjaiba és észre sem veszik. Az már más kérdés, hogy én pont ezt érzem helyesnek. Ami egy gyors pusziváltásnak indul az elején, hirtelen válik komolyabbá, kielégítve ezzel a közönségünk akaratát meg valahol az enyémet is, és bár szívesen mélyíteném el a pillanatunkat vagy hagynám a francba a játékot, hogy felkapva őt leléphessünk innen, mégis türtőztetnem kell magamat, ami úgy tűnik mindkettőnknek piszkosul nehezen megy. A következő feladat kisorsolásáig nekem viszont muszáj valahogy rendet tenni a fejemben, hogy ne basszam el az egészet, és ezt egy akciófilm felidézésével teszem meg, amire a múltkor kapcsoltam teljesen véletlenül. Vér. Fegyverek. Még több vér…igen, ez határozottan a segítségemre van az érdeklődésem csillapításában. A következő kör rám vonatkozik és a hobbijaimra. Öregem, jelenleg az, hogy ne kapjak idegösszeomlást itt a színpad közepén a cikázó gondolatmenetek miatt, amik egyből irányt váltanak, ha Raelyn kerül a középpontba. Magamban morfondírozok mit írhatnék fel, de mielőtt megtehetném, ideje valami érdemleges választ is kinyögnöm a felszerelésünkkel kapcsolatban. - Ezek? – érintem meg a felsőrészt, majd lenézek magamra, Őt viszont kevésbé szándékozom végigmérni ugyanezen okok miatt. - Szívesen mondanám azt, hogy ez is az egyik beöltözős perverz játékunk része, de úgy tűnik most muszáj lesz beérnetek az unalmas verzióval, hogy a közelben játszottunk pár taggal. - grimaszolok is, hiszen semmi szaftos kis részlettel nem szolgáltam kettőnkről. Mindezek ellenére egy mosolyt megengedek magamnak, hogy legalább a vonzerőm iránti érdeklődés ne csappanjon meg és csak ezután tekintek vissza a lapomra, hogy felírjak pár dolgot a hobbijaim címszó alatt. Vajon a túlzott drogfogyasztás és az ökörségek felhalmozása ide tartozik vagy azokra külön kitérünk majd? Mindenesetre különös lenne végignézni miképpen fagy meg a levegő a helyiségben, mihelyst nyílt szín előtt vallom be bűneimet. Ennek ellenére a karaoket odabiggyesztem a lapra és egy elfojtott mosoly közben a futás sem maradhat le a felsorolásból. Elvégre nagy mértékben hozzájárult az életemhez, ha nem is éppen ilyen lightos verzióként megmagyarázva. Mégsem írhatom oda a menekülést, mert azt biztos nem kajálnák be, hogy a családi farmon örömmel kergetnek meg az állatok. Erről jut eszembe, hogy nem ártana kitalálnom a tanyasi fiú háttértörténetét is, hátha fejest ugrunk a közepébe és így talán hobbiként odakerülhetne a pacisörény fésülése két órás terápiaként és a családi örökségből rám ragadt sajtkészítés is. Már a gondolat is majdnem kirobbanó hangos röhögésre késztet, de mégsem élek ezzel a lehetőséggel, helyette odafirkantom a lapra, a 'minden, ami egy kicsit sem hétköznapi vagy normális' összefoglalót, hiszen talán Rae válasza is valahogy majd beleesik ebbe és így még egy plusz pontot zsebelhetünk be. Amíg mi az agyunkat tornásztatjuk meg, Mike nem rest közbeavatkozni és lelkileg felkészíteni a következő feladatra, ami lényegében valami bizalomjátékszerűnek indul, ahol az egyikünk szeme bekötve lesz majd, míg a másikunknak irányítania kell a párját, nehogy orra essen a megmérettetés alatt, majd csere. Mike csak ezután fordul vissza hozzánk és kérdően méregeti párosunkat. - Megvagytok? - lelkesedik fel, én pedig egy bólintás után fordítom meg a lapomat kíváncsian várva arra, hogy a szépségem mit választott.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
- Ó basszus, szólnod kellett volna előre, hogy bekapcsoljam az agyamban a szelektív memória programot – biggyesztem le a szám, ezzel is jelezve, hogy erről bizony már lekésett. Az emlékeimbe vésem a jót, a rosszat, a csúnyát. Már nincs mit tenni. De valljuk be, hogy ha ennek a fiatalembernek egyetlen bűne, hogy nem tud sakkozni, akkor abban nincs semmi rossz vagy csúnya, és akár helyben szentté is avathatnánk. Legbelül azért remélem, hogy ettől azért még messze van. Kövezzetek meg, de én is azon sablonos nőszemélyek közé tartozom, akiket vonz, ha a pasi tud egy kicsit rosszfiú is lenni. - Ne bánkódj azért nagyon, a ministránsfiú típusok amúgy sem jöttek be soha. Inkább az tart lázban, hogy vajon milyen csontvázakat rejtegetsz a szekrényben, szóval ha nincs egy sem, szerintem azt találd ki, hogyan szerezhetnél párat – vigyorgok rá kissé szemtelenül, bár kezdettől fogva az a sejtésem vele kapcsolatban, hogy ilyen téren biztos nincs hátrányban. - Ami pedig a sakkot illeti, a lényeg, ha a való életben megy. Amúgy sem járnál jól vele, ha én tanítanálak, mert én sem vagyok valami penge benne. Szerintem tök unalmas játék, és sosem értettem, miért nevezik sportnak – vonom meg a vállam, magam is színt vallva ezzel a hiányosságok terén. Úgy vélem, mindketten jobban járunk, ha sakkozás helyett valami izgalmasabbra - vagy szinte bármi másra - pazaroljuk az időnket. Példának okáért az imént emlegetett lángolás máris jobban érdekelne, ahogy a beígért ízelítő is, amit csak akkor mutatna meg, ha kettesben leszünk. - Rendben. Izgatottan várom – egyezem bele, és úgy pillantok végig rajta, hogy kétsége se maradjon afelől, erre még mindenképpen visszatérünk. Egyrészt én sem szeretnék elsietni semmit. Másfelől viszont... ez a pasi olyan szinten vonz és megmozgatja a fantáziámat, ahogy korábban talán még senki. Arról nem is beszélve, hogy mellette nehéz unatkozni, mert miközben egyik kalandból keveredünk a másikba, folyamatosan szó-pingponggal is szórakoztatjuk egymást. Kihívások elé állítjuk egymást. És közben végig ott lebeg a fejünk felett mindazoknak a dolgoknak az ígérete, amelyek még várhatnak ránk, ha ezen a közös úton maradunk. Ez pedig bőven több annál, mint amit néhány hónapja igazán talán még remélni sem mertem. Ott álltam egy házasság romjain, és komolyan úgy gondoltam, úgy éreztem, hogy nekem többé nem kell senki, nem akarok kapcsolatot, főleg pasikkal nem. Aztán Dorian történt, és tessék, itt vagyunk, házasoknak adva ki magunkat, hogy elorozzunk egy nyereményt az arra érdemesektől. Bár úgy igazán nem reménykedek benne, hogy a miénk lesz, nem a győzelemért csinálom - persze az is motivál némiképp - , inkább csak a móka kedvéért. És talán mert ezerszer inkább vonzanak engem is az efféle őrültségek, mint az, hogy sablonos, kiöltözős vacsorára vagy moziba menjek vele. - Az élet nem fair, Jason – vágom rá nagy bölcsen, amint azzal vádol, nem vagyok tisztességes. - Bár ha tényleg választanom kéne, hogy lemondok a harapásról, vagy Juliának szólítasz... Hmm... A nevek igazából annyira nem is lényegesek – vonok vállat, és a szemeimben pimaszság csillan. - Közös vetkőző műsort akarsz? Nem lesz az egy kicsit sok a szegény közönségnek? Esetleg ha előbb nézők nélkül begyakorolnánk... - nyitva hagyom a mondatot, szándékosan nem fejezem be, de már egyébként is vár bennünket a színpad. A fegyverektől azért először megválunk. Ez remélhetőleg majd növeli kicsit az esélyeinket is. A „ki ismeri jobban a párját?” versenyszám egyelőre jobban alakul, mint várnánk, holott az egész távolabb áll tőlünk, mint ide a Mars. Személyes kérdéseket megválaszolni egymásról? Az első komolyabb beszélgetésünk ma délután volt, de az is eléggé egyoldalúra sikeredett, és most tudnom kéne, melyek a „férjem” kedvenc filmjei, meg hobbijai? Ezzel az erővel azt is kérdezhetnék, mi volt a jele az oviban, vagy hogy hívták az első házi kedvencét? Basszus, még a bátyja nevét sem tudom, nemhogy a háziállataiét. Ettől függetlenül egyelőre elég szórakoztató a játék, és attól csak még inkább az, hogy a válaszaink nagyjából stimmelnek is. Azt hiszem, mindketten azt a gyér tudást próbáljuk összekaparni, amit a rövid múltunk során összeállítottunk egymásról. Jobb, mint a semmi. És a kitalált sztorikkal egy kis pikáns fűszerezést is kap a dolog. - Ez nem is kérdéses, szívem – pillantok rá ábrándosan, amikor megfogalmazza, hogy vele nincs, aki felvehetné a versenyt a szívemben. A Lester házaspár máris nagy sikernek örvend, és ez csak fokozódik, amikor megcsókolom Doriant. Érthető az oka, hisz némileg szenvedélyesebbre sikeredett a közeledésem, mint amit vártak. Én sem értem teljesen, mi ütött belém, de amint megízleltem az ajkát, már nem tudtam megfékezni magam, megbabonázva hajoltam előre újra, és nem igazán érdekelt, hogy vagy ötven szempár mered ránk közben. Dor viszonylag visszafogottan viszonozza a csókot, de van valami a tekintetében, amikor elhúzódom, ami azt sugallja, ha mások lennének a körülmények, ez most nagyon másképpen végződne. Ettől pedig izgatottan rándul össze a gyomrom, és bele is telik további egy-két másodpercbe, míg visszatérek a valóságba. Addig is hagyom őt beszélni, hogy kielégítse Mike kíváncsiságát az öltözékünkkel kapcsolatban. A „beöltözős perverz játék” szavaknál viszont nem tudom megállni, hogy ne váltsak vele egy sunyi pillantást. Eszembe jut az első randink a karaoke bárban, amikor azt terveztem, hogy tehenészlánynak öltözöm a kedvéért, és le kell hajtanom a fejem, hogy elfojtsam valamelyest a vigyorgásomat. Aztán ismét meg kell fordítanunk a táblát, de mivel az agyam közben tök más dolgokkal volt tele, nem igazán tudtam mást felírni harmadiknak a paintball és a karaoke mellé. Ugyan megfordult a fejemben, hogy odabiggyesszem: „őrült dolgok”, bár ez így elég tág fogalom, és nem biztos, hogy passzolna a déli származású úriemberünkhöz. Azért amikor leolvasom a válaszát, ismét csak vigyorogni tudok, mert annyira nem lőttem volna mellé vele. Mike megvizsgálja a feleleteinket, és arra a megállapításra jut a közönség segítségével, hogy bár a válaszok nem egyeznek, de van összefüggés, ezért újabb fél ponttal leszünk gazdagabbak. - Ne csüggedjetek! Lehet, hogy éppen ez a fél pont nyeri majd meg nektek a versenyt – teszi hozzá, mielőtt letessékelnének bennünket a színpadról, hogy előkészítsék a terepet a következő versenyszámhoz. Igazi akadálypálya készül, amelyen majd egyszerre kell megmérkőznünk a többi párossal, szám szerint négy másik házaspárral. A kezdésig viszont oldalt kell várakoznunk. Ki is nézünk magunknak erre egy helyet, majd szembe fordulok Dorral, és a ruhájánál fogva finoman közelebb húzom magamhoz... egészen közel, hogy a lábunk össze is ér. Aztán egyik vállamat és a fejemet féloldalasan a falnak döntve nézek fel rá. - Ne menj túl messzire, Lester! Még a rajongóink megijednének, hogy gond van a paradicsomban – mosolygok rá szemtelen csillogással a szemeimben, jó kifogással élve arra, miért akarom a közelemben tudni. De továbbra sem engedem el a ruháját, kezeim ott babrálnak rajta a hasa előtt, mintha attól tartanék, bármikor elszökhet, és így biztosítanám be, hogy nem hátrálhat egy centit sem. - Ez meredek volt, nem igaz? Még mindig semmit nem tudok rólad, pedig úgy volt, hogy ma jobban megismerhetlek, aztán mégis csak én beszéltem magamról. Mikor hallhatom én is a te történetedet? - kérdezem tőle halkan, hogy biztosan csak az ő füléig terjedjen a hangom. - Mondj valamit magadról! A családodról! Bármit. Merre nőttél fel? Hova jártál iskolába? Öhm... mivel töltöd a napjaidat, amikor nem rám vársz a tűzoltóságnál? Vagy mondjuk... mi volt az eddigi legkomolyabb kapcsolatod? - Vagy erről még korai beszélni? Pedig ezzel kapcsolatban még én is tartozom neki egy vallomással.
Még mindig színtiszta őrültségnek tartom azt a részemről, hogy előrukkoljak a gyengeségeimmel. Állati ösztönök vezérelnek és ez nem csak a viselkedésemre van legtöbbször kihatással, hanem az elveimre is. Vázoljuk fel, hogy az oroszlán testének egy pontja érzékeny területnek számít; kétlem, hogy az lesz az első dolga, hogy büszkén céltáblát ragaszt az említett részre, kiemelve ezzel mások hol is gyűrhetik le őt legkönnyebben. Ezért mikor a sakk kerül szóba, enyhén nagyokat hallgatok, hogy aztán csüggedten, tekintélyemtől megfosztva valljam be a velem szemben ülő két lábon járó tökélynek, hogy én sem vagyok ám 100%-ig pöpec találmány. Nem mintha ezzel ne lett volna eddig is tisztában, de pont, hogy ezen a játékon hasaljak el?! Ennél lehangolóbbat el se tudtam volna képzelni. Még is a drágám olyan szépen kezeli ezt, hogy a szívem majd' kiugrik a helyéről. Hol volt ez a nő ezidáig? És én melyik bolygón jártam a köröket, amiért nem botlottam bele? Valószínű valahol nyakig csücsültem a csupa jóban, ahova őt soha nem húztam volna le magammal. Bármennyire is élvezem, hogy fülig ér a szám, a kedvem meg annyira felemésztő, hogy azt sem bánnám, ha éppen itt érne a pusztulás, mert jelen állapotomban a világ megannyi csodája a nyakamba szakadt. Még jó, hogy nem hallja a gondolataimat! Nem is tudom...szerintem már az első találkozásunk után hatszor átgondolta volna érdemes velem társalogni avagy sem. - Ebben is hibáztam. Látod? Innentől kezdve nem lesz megállás... - célzok itt arra, hogy egyik hiba kibukik, azt szorosan követi a másik. Ilyenek ezek a kis rohadékok. Egymás hátára tapadnak, hogy húzzák magukkal a másikat, míg ott állsz csupaszon a placcon, kiterítve minden kártyalapodat, amit csak lehet. Mindez viszont nem csak hogy nem készteti menekülésre Raelynt, még fokozza is, felhozakodva itt olyan dolgokkal, amiket túlságosan is életszerűnek érzek. Vágnék egy fintort elárulva ezzel magamat, ehelyett azonban egy kezdetleges hümmögésre futja tőlem, hogy azért éreztessem vele; nem csak testben vagyok jelen a helyszínen. Azért nem vagyok rest most sem megjátszani magamat. - Jól értem, hogy engem, az ártatlanság mintaképét arra kéred, valami büntetendő dolgot tegyen? Micsoda galád nőszemély vagy te?! - érdeklődök tőle, enyhén kérdő tekintettel, de a vidámság ott bujkál minden egyes elhangzott szavam mögött. Mindketten tudjuk, hogy szabadidőmben nem kiscicákat simogatok, ahogyan azt is, hogyha kell, bárkit felrúgok itt a helyszínen csakhogy hozzáadjak a pluszt a rosszfiús megjelenésemhez lenyűgözve ezzel társaságomat. Alkaromat a pult szélére fektetem és egy pillanatra körültekintek, nehogy más is fültanúja legyen beszélgetésünknek, majd ezután tekintek fel a kitűnően tanulmányozott szempárba. – Viccet félretéve; biztosan készen állsz te erre? – mert hát azért nem árt előkészíteni a terepet, és bár ez az egész úgy jöhet le neki, hogy mindösszesen csak a beszélgetésünk fonalát kapom el és kismacska módjára játszadozok vele, ehelyett viszont valahol komolyan beszélek. Hiába minden közösen eltöltött idő, szórakoztató tevékenység, évődés és miegymás, a tény, hogy nem vagyok jó ember továbbra is ott lebeg a felszínen, emlékeztetve múltbéli tetteim következményeire. Arra, hogy habár egyelőre a hátsóm valamilyen biztonságosabb buborékba keveredett, a hátamon még mindig ott tündököl a céltábla, már csak a megfelelő személy kell, aki egyenesen a közepébe talál. Megvallom az őszintét, tartok attól, hogy belekeverjem őt is ebbe. Az életembe, amit részben magamnak okoztam, amivel sosem tudok teljes mértékig elszámolni teljenek el hónapok vagy akár évek, és ami megfojt annak a tudatával, hogy mindazok akik az életem részesévé válnak ugyanolyan veszélyben forognak majd, mint amilyenben én vagyok. Vajon ennyi csontváz is maradásra bírná őt vagy nem érné meg kockáztatni? Ugyan a nyilvánvalóság gombócot képez a torkomban, mégsem vágyom tönkrevágni a hangulat pikantériáját, meg úgy az egész randinkat összességében. Bassza meg, még mindig felfoghatatlan, hogy én ilyen lépésre szántam el magamat ennyi idő után. Azt se tudom miképpen kellene viselkednem vagy mennyi az annyi, amikor is túl sok lesz belőlem, de egyelőre még mindig együtt vagyunk ebben a szituban és ahogyan észreveszem, jól tűri Rae az általam uralt személyiséget és minden velejáróját. Jót mosolygok a nevével kapcsolatos téma folytatása miatt, és egyfajta elégedettség üti fel a fejét bennem. Tetszik, hogy nem csak én vagyok ilyen nyúlbéla már a második alkalom után, hanem ő rá is hasonlóképp hatással vagyok és ehhez nem kell mást tennem, csak önmagamat adnom. Ez kurva jó! Azért nem kicsit veszi az eszemet, amikor előrukkol ilyen félreérthető szövegekkel, amitől az agytekervényeim úgy döntenek, hogy ideje +18-as csatornára váltani, főszerepben az angyalkámmal, aki sokkal inkább ördögibb annál, mint amilyennek itt mutatja magát. Legszívesebben ősember módjára felkapnám a vállamra, hogy végigmenjünk azokon a bizonyos pontokon, amikkel játszadoztunk itt az este folyamán. - Teljes mértékben meggyőzhető vagyok. – fűzöm azért hozzá, és még egyet rácsapok a hátsójára a színpadra felelé menet, hogy azért éreztessem vele érdeklődésem egészen más irányba fordulását. Néha komolyan jól jönne egy semmiből előugró kéz, ami figyelmeztetően lekever egyet és a képembe ordít, hogy: Viselkedj már, te barom! Mármint nem a kéz ordít, de azért hangeffekt biztos társulna hozzá, már amennyire én elképzeltem ezt, zéró logikával. Kissé be vagyok rezelve mégis hogyan fogunk ezekből a játékokból valami értelmeset csiholni, de ahogyan nekiindulunk, meg kell valljam, eléggé jól áll a szénánk. Kissé meg is könnyebbülök, amiért nem vagyunk reménytelen esetek és egészen az utolsó pontig tarolunk is, bár még mindig jó helyen állunk. Majdnem elröhögöm magamat, mert baszki magamat nem ismerem, nemhogy másokat rajtam kívül, de úgy tűnik mégis ragad rám valami információ azokról, akik ténylegesen érdekelnek. Ebből is látszik, hogy totál a bűvkörében lebegek ennek a nőszemélynek, és egyre kényelmesebben érzem magamat ott. Még a végén be is bútorozok ide, hogy ebben az ismétlődő fázisban létezhessek csak, ahol minden csuda jó, minden félreérthető, beindító és őrjítő. Akárcsak Raelyn. A következő feladatunk van még pár szusszanásnyi időnk és félre is húzódunk, hogy ne álljunk útjába a többieknek. Noha a felhozatal tényleg igazi házaspárokból áll, mégis úgy gondolom a mi dinamikus kettősünkkel szemben esélyük sincs. Tényleg kezdek beköltözni, most már az álmodozást sem hagyom abba. Én még mindig rendkívül szórakozott vagyok, de úgy tűnik a drágám fejében most egészen más gondolatok fordulnak meg. Érdeklődően nézem végig miképpen fedezi fel az elemeiben passzoló szerelésünk azon felét, ami az én testemet öleli körbe, ahogyan azt sem hagyom figyelmen kívül milyen játékos kedvében lett a szentem. A közénk ékelődött távolság csökkenése nincs ellenemre, sőt mi több reményeim szerint egyre kevesebb akadályozó tényező áll majd közénk. Legyen szó akár a távolságról, akár a rajtunk lévő szerelésekről. Lester, kanyarodj vissza! - Ha így folytatod tovább, a rajongókból egészen más reakciót fogunk kiváltani. – mosolygok le rá ígéretemet hangoztatva, és egy kósza tincset igazítok a füle mögé, azonban a szemkontaktust eszem ágában sincs megszakítani. Noha rendkívül élvezem ezt, egyre nehezebben megy önmagam megfékezése azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amit szívesebben művelnék vele a még ránk váró játékok elvégzése helyett. Kíváncsisága nem okoz meglepetést, hiszen korábban már majdnem beavattam őt életem kisebb-nagyobb részleteibe, de a munkája elszólította, így félbehagytuk a témát. Most viszont úgy tűnik újra ennél kötünk ki, én nekem meg muszáj másodpercek alatt végigfutni önéletrajzom publikus lenyomatait, amik kevésbé sablonosak, ugyanakkor sokat se mondanak. Mégsem indíthatok ezzel, hogy az életem jó nagy részét kábítószer mámorában töltöttem, a tetteim háromnegyede totál homály, noha lehet, hogy a gyakorta előtörő rémálmok igazából megtörténtek, csak az agyam így próbál jelezni a kimaradt időszakokról. Ahogyan Hannah se kerülhet szóba még most, habár az a kislány a szívem egyetlen hercegnője és ha apuci olyan magas lenne, még a csillagokat is lehozná neki, de ez nem az a téma, amit ebben a cuccban, ilyen körülmények között kellene elregélni, annak a nőnek, aki kezd igazán mélyen beékelődni a szívembe, és csak idő kérdése mikor foglalja el majd méltó helyét. És őszintén, inkább bemutatnám neki személyesen a kislányt, mintsem mesélnék róla, az pedig még egyelőre várhat. Hazudni azonban nem akarok neki, de a nagyobb vallomásnak még van ideje felszínre kerülni. Szépen, lassan beadagolva, megadva azt a reményt Raelynnek, hogy dönthessen; menni akar vagy maradni? - Nem jött át ez a titokzatos figura álca? – vetek egy pillantást magamra, mielőtt újra felnézhetnék arcának gyönyörű vonásaira. – Pedig már azt hittem eléggé belejöttem, de legyen.. – sóhajtok egyet, nem kifejezetten negatívan reagálva erre, csak a felvezetésem kedvéért. - Los Angeles-i srác vagyok, aki mindig is főszereplő akart lenni egy argentin szappanoperában. Kivételesen csak ezért feküdtem ki a napra és gyakoroltam be a távolba merengő nézésemet. – kezdek bele komolyan, de aztán nem bírom ki és elnevetem magamat. – Komolyra fordítva a szót, tényleg Los Angelesben nőttem fel és ott is jártam iskolába. A bátyám nevelt, miután a szüleinket elvesztettük. Nem voltam jó gyerek, se rossz, bár később már inkább az utóbbi felé húzott a szívem. – grimaszt vágok, végül inkább ugrok egy nagy részt a jelenemre. – Eléggé unalmas figura vagyok, mondhatni az, hogy a tűzoltóság előtt ácsorogtam az egyik legizgalmasabb tettem volt a héten. – szélesebb ívet ölt a mosolyom, derekára siklott kezemmel pedig közelebb vonom magamhoz Őt. - Szeretek futni. – mondom úgy, mintha megvilágosodtam volna. Vagy menekülni. Bár azt már annyira nem, de a futás akkor is jól jön. – Összeszerelni dolgokat. Mindig is foglalkozott miképpen épülnek fel a dolgok. Látni a folyamatot, a részesévé válni az egésszé válása előtt. Nem tudom, hogy érthető így mire is célzok. – adom még hozzá az önmagamról mondott szegényes listához ezt a pontot is. Ugyan nem hangoztatom ezt, neki mégis úgy éreztem elmondhatom. – Gondoltam, ha szétesik az ágyad, jó ha tudod, hogy van aki összerakja neked. – féloldalas mosolyt ejtek felé, mert ha már egyszer ő is szeret ilyen félreértésekbe torkollóan beszélgetni velem, én sem maradok ki ebből. - Komoly kapcsolatom? – kérdezek vissza, mintha nem értene mire is céloz ezáltal, végül csak kinyögöm a válaszomat. – Eljegyzésig fajult, aztán elcsesztem. De ennek már több éve. – komolyodok el egy pillanatra, mielőtt újra megszólalhatnék. – Na, még mindig jó társaságnak tartasz vagy most jössz rá, hogy nem vagyok más, mint egy zsémbes öregember? – érdeklődök tőle, de eszem ágában sincs elengedni őt. Most így jó. Kényelmes, otthonos, meg minden amire az ember vágyhat egy nehéz nap után.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
Elnevetem magam Dor poénkodására, de közben van egy olyan érzésem, hogy bár nyilvánvalóan tréfának szánta, húzódik némi igazság is a sorok között, és valóban képes rákapcsolni, akarva-akaratlanul is, hogy sorozatban gyűjtse a hibapontokat. A sejtésem talán csak abból adódik, hogy magam is ilyen vagyok. És valami azt súgja, egy pillanatig sem lenne nehéz egymást különféle zűrökbe belevonnunk. - Na-na, nem kérlek én semmi ilyenre, a bíróságon is letagadom. De egyesek szerint egy két lábon járó bajforrás vagyok, szóval ha sokáig a közelemben maradsz, nem felelhetek azért, hogy a glóriád ugyanilyen fényes marad – vonogatom a vállam vigyorogva. Aztán komolyabbra váltja a szót, és a tekintetét látva én is elkomolyodom, úgy fürkészem az arcát. Olyan, mintha szavak nélkül akarna figyelmeztetni arra, hogy több van itt a kijelentések mögött üres viccelődéseknél, hogy valóban nem éppen mindig kezesbárány. Ez egy átlagos lányt talán elijesztene, és meglehet, én is jobban tenném, ha most fordulnék sarkon, és hagynám faképnél, ám ehelyett csak még izgatottabbá és kíváncsibbá válok, hogy mi mindent rejthetnek ezek az igézően kék szemek és a csibészes mosolya. Amíg nem úgy érti, hogy engem bántana – és határozott meggyőződésem, hogy nem erről van szó – , én nem fogok beijedni és futásnak eredni. - Még nem jöttél rá? Szeretek a tűzzel játszani – billentem oldalra a fejem, és kissé elmosolyodom, ami ismét azt üzenheti számára, hogy nem veszem őt komolyan, ezért végül hozzáteszem: - Nem vagyok túl ijedős. - Tekintetem néhány pillanatig nem is engedi az övét. Aztán lassan ismét mosoly kúszik az arcomra. Egyik feladvány vár ránk a másik után, de egy kis pimaszsággal, humorérzékkel és kreativitással egész könnyen vesszük az akadályokat. A mai este során Dorian már harmadszor csap a fenekemre, miközben felfelé tartunk a színpadra, és magamban egy kis vigyorral nyugtázom, hogy ennek bizony még meg lesz a böjtje. De egyébként nem bánom, hogy ennyire beleéli magát a férj szerepébe, hisz tagadhatatlan, hogy magam is jól szórakozom, csakhogy közben a közöttünk növekvő vonzalom, ez az egyre izzóbb szexuális feszültség percről percre egyre nehezebbé teszi, hogy a feladatainkra koncentráljak. Az utolsó kérdésnél kimondottan már meg sem erőltetem magam, és amint leküldenek minket a porondról, hogy a következő megmérettetésre oldalt várakozzunk, nem habozom a lehető legközelebb furakodni a „férjuramhoz”. A figyelmeztetését hallva elvigyorodva harapom be az alsó ajkam, és egy hajtincsemmel játszva kihívóan pillantok rá. - Mindent a győzelemért! - jegyzem meg halkan, hogy csak ő hallja, és fürkésző pillantásom kissé szemtelenül fut végig rajta. De egyébként igaza van. Igyekszem hát megemberelni magam, és egy kicsit komolyabb beszélgetéssel foglalni le a figyelmemet. Amúgy is kíváncsi voltam már néhány dologra vele kapcsolatban, hisz órák óta, már legalább fél napja várok arra a bizonyos őszinte vallomásra. Ha nem is most fogja kiteregetni minden lapját, és mindent elregélni magáról, én azért valóban szívesen hallgatnám, bármennyit is árul el. - A titokzatosság is csak egy bizonyos pontig csábító, és te lassan már a határokat feszegeted – vonom fel a szemöldökeimet enyhe figyelmeztetéssel, és várakozó mosolyt villantok rá. A megjegyzésem részben tréfás, részben viszont a válaszait sürgetem vele, ami szerencsére ezúttal nem marad el. - Egy argentin szappanoperában? Komolyan? - nevetem el egy kicsit magam. - Tetszene egy latin szívtipró szerep? - öltöm ki játékosan a nyelvem rá. Annyira nem is nehéz elképzelnem őt az említett műfajban. A mosolyával tényleg képes lehet szíveket megdobogtatni, de összetörni is. De az újabb poénsorozaton túl azért valóban igyekszem figyelni és elraktározni magamban minden új infót róla. Egy Los Angeles-i srác, aki korán elveszítette a szüleit, és a bátyja nevelte. Ez megmagyarázza az a ragaszkodást, amit az idősebb Lester felé érez, és amire már korábban is felfigyeltem. Hogy fiatalon elárvult, jó alapot adhat arra is, hogy a rosszaság felé húzzon a szíve, ahogy ő fogalmazott. - Hát nekem eddig egyáltalán nem tűnsz unalmas pasasnak – vetem ellen a fejemet ingatva. - Sajnálom a szüleidet - jegyzem meg halkan. De aztán halványan ismét elmosolyodom. - Szóval szeretsz ezermesterkedni? - szűröm le végül abból, amit a szerelgetésről mond. - Az ágyam egyelőre elég stabilnak és strapabírónak tűnik, előbb tönkre kéne tenni ahhoz, hogy legyen mit megjavítani rajta – jegyzem meg szinte ártatlanul, mintha semmi mögöttes értelme nem lenne a beszélgetésünknek, de aztán, ahogy felpillantok rá, tagadhatatlan csintalanság csillan a lélektükreimben. Az „eljegyzésig fajult” kapcsolatáról hallva viszont már némi kíváncsiság tükröződik bennük, de egyelőre nem kérdezek erről többet, viszont most érzem azt, hogy talán ideje lenne elárulnom neki: egyébként én házas vagyok. Csak aztán feltesz ezt a kérdést, amire muszáj elnevetnem magam. - Zsémbes öregember? Még kiderül, hogy tényleg Frank az új példaképed – vigyorgok szemtelenül. Majd lassan közelebb hajolok. - Megmondtam: nem ilyen egyszerű engem elriasztani... - és fokozatosan csökkentem tovább a távolságot, már majdnem meg is csókolom, és megtenném újra és újra, amikor szólítanak bennünket. „Á színpád ismét á miénk.” Egyik műsorszám követi a másikat, a kissé béna táncverseny, amivel szerintem még így is aratunk, amikor megkérem Dort, hogy döntsön ki oldalra, hisz a közönség kajálja az ilyet; aztán egy énekverseny, egész pontosan karaoke, és három dalból válogatva Taylor Swift Gorgeous című száma mellett teszem le a voksomat, melyet teljes átéléssel éneklek az én drágámnak; a bizalompróba sem marad el, ami közben háromszor is majdnem hasra esek, de Jason keze tagadhatatlanul jókor van jó helyen, hogy elkerüljük a balesetet... Aztán jön egy Activity-hez hasonló, mutogatós játék, amit szinte végigröhögök, mert az egész kész katasztrófa, de nagyon élvezem. Bár közben is alig-alig tudom levenni a pillantásom a pasiról. Néha egyben csodálom az egész embert, néha részletenként... a karját, a vállait, a hátát... vagy ismét a mosolyát és a szemeit... Egy ponton túl már kezd egészen elviselhetetlenné fokozódni a vágy, hogy csak lépjünk már le innen, hadd maradjunk kicsit kettesben. Meglehet – nem, nem hiszem – , képzelődöm, de hasonlót vélek felfedezni az ő tekintetében is. Szóval mikor végre Mike kijelenti, hogy szabadok vagyunk, már csak a pontok összeszámlálása, és a győztesek kikiáltása van hátra, és így visszatérhetünk a pulthoz, egy pohárka tequila után, és egy „a francba minden mással” gondolattal megragadom Dor karját, és magammal vonszolom a közeli, nemrég kiszúrt, üresen álló raktárhelyiségbe. Belépve kitapogatom, és hamar felkattintom a lámpát, magunkra zárom az ajtót, majd a férfit a falnak taszítva végre az ajkára tapadok. Két tenyerem a mellkasára simul közben, majd egyik tovább is halad, és a tarkóján állapodik meg. Jelenleg, úgy érzem, olyan ősi ösztönök munkálkodnak benem, amelyet eddig még nem sokszor tapasztalhattam, és azt hiszem, egyszerűen képtelen vagyok beérni ezzel a sráccal. Minden négyzetcentije kell. És azonnal.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a figyelmetlenségem ide vezet. Általában jól megfizettem az árát felesleges elkalandozásaimnak, mégis most egy baromira szerencsés flótásnak érzem magamat, ahogyan egy gyönyörű nő társaságában üthetem el az időmet. Ha ezt tudtam volna előre, már rég kaszkadőrmutatványokat végeztem volna az autók motorháztetőjén, csakhogy minden egyes ütközés hozzá vezessen. Mostanra már egy részem nyitott könyvként tárul ki előtte és leginkább a gyengeségeimet sorakoztatom fel, hogy mikor a sors úgy hozza, kegyetlenül felhasználhassa majd ellenem. Engem sem a divatmagazinok hasábjairól vágtak ki, majd hajtogattak össze, hogy húsvér férfit kapjanak végezetül, így a tökéletesség nagy ívben elkerül. Szokták hangoztatni, hogy eme csodás tulajdonság, amivel a legtöbben úgy gondolják ők rendelkeznek, nem is létezik, de azért nehogy már az ilyen dolgokon fogjak padlót, mint a sakk. Emberi butaság, - vagy csak az enyém, - hogy úgy hisszük nem kell felkészülnünk arra, ami könnyű vagy ami kevesebb megerőltetést igényel, akár testileg, akár szellemileg. Magam is így vagyok ezzel. Jobban fekszem rá olyan dolgokra, amikbe tudom, hogy belebukhatok, mintsem olyanokra, amiken másodpercek alatt átvergődök. Aztán legnagyobb szerencsétlenségemre mindig a legkönnyebb préda gyűr le, mint ahogyan ez most is történik. Ámbár én legszívesebben beásnám magamat jó mélyen a földbe, Rae annyira lazán kezeli a helyzetet, hogy egy pillanatra elhiszem legyőzhetetlenségem létezését. Érezték már magukat szuperhősnek? Ha nem, elmondom kegyetlenül szar visszarázódni a valóságba, ahol a röntgenlátás nem létezik, és muszáj leimádkoznod az ellenkező nemről a ruhákat, a sikerességed meg közel sem 100%-os. Jól tudom, hogy most valamit a repülésről meg a végtelen erőmről kellett volna papolnom, de sosem szerettem a birkanépet követni, így az én képességeim sem lennének az átlaggal megegyezőek. Bár most, hogy előkerülnek a szekrényben meglapuló csontvázak, meg azok számolgatása, hirtelen igazán szükségét érzem az időutazás elsajátításának, ami visszaröppent a múltba és megakadályozza mindazt, amivel a jelenben kell leszámolnom, könnyedén átugorva a kellemesebb részeket. Lehet a régi önmagam némiképp szarabb alak volt a mostaninál, de vannak dolgok, amiken mostanra már nem változtatnék. Ez a pillanat egyike azoknak. - Na nem hiszem én azt. Mégis mit követhettél volna el? A csigaház összetaposása nem ér, habár eléggé kegyetlen valaki lakhelyét tönkretenni. – gondolkozok el egy vigyorral egybekötve érdeklődésemet. – Egyezzünk ki abban, hogy a glória megkergülne a fejünk felett. Rágondolni sem merek, nemhogy magam fölé képzelni. – ezzel ismételten nem sokat árulok el, de idővel azt kívánja majd, hogy bár kevesebb információ tudatában lenne. Egy részem várja az őszinte vallomást. A súlyt, ami összenyom leadni egy pillanat erejéig, és kevesebbet visszavenni belőle. Azt viszont nem várhatom el tőle, és nem is akarnám, hogy ezekkel a dolgokkal kelljen együtt élnie. A tudattal, hogy egy rossz emberrel hozta össze az élet. Sok ígéretet fűz számomra az a kijelentése, miszerint nem egy félős kislány. Részben megkönnyebbülést hoz számomra, de a nyugtalanságomat nem csillapítja teljes mértékben. Azért elraktározom magamban ezeket az információmorzsákat is, mint valami mókus a szerzeményét télire, hogy aztán a későbbiekben felidézhessem őket. Nem vagyok jártas ebben az egész versenyzős témában, mármint ami ennyire könnyed és játékos egyaránt. Az utolsó verseny amibe részt vettem élet vagy halál között lebegett, a jutalom meg inkább az, amit nem szívesen akartál megszerezni. Jóllehet eleinte bénázok egy sort, azt se tudom merre az arra, de végül csak valahogy összekaparunk pár pontot, amivel már elhelyezkedhetünk a ringbe. Az utolsó ütés azonban még várat magára, addig viszont a kis csillagom úgy dönt, hogy ideje próbára tenni a türelmemet, és húznia az amúgy is pengeélen táncoló idegrendszeremet. Jót vigyorgok, mégis rosszallóan ingatom mellé a fejemet, mert biztos vagyok benne, hogy ennek nem lesz jó vége. Mármint mit nevezünk ebben a helyzetben jónak? Mert én biztos élvezném, bárhogyan is alakulnak a dolgaink. Szokásomhoz híven túldramatizálom a magamról kialkotott képet, és belecsempészek morbid humoromból is pár cseppet, mert nem is én lennék, ha nem tenném meg. Aztán végül komolyabbra váltok, mert ha már ő is megosztott velem pár dolgot, akkor úgy az illendő normális emberek körében, hogy kapnak a másikról is alapokat cserébe. Nem mintha valaha is beletartoztam volna abba a körbe, de azért egy-két szokásukat átvettem az évek során. Azért szögezzük le, a majmok előbb betaníthatóak lennének a mai modern elvek bemagolására, mint én. - Nem kellene azon átlépnem, mi? – kérdezek rá, mielőtt tovább folytathatnám válaszadásomat. Híve voltam a határok átlépésének, a rossz oldalon való hancúrozásnak, mert az tökre dobott az ember idegrendszerén egy adrenalinlöketet, aztán az már más kérdés, hogy hol talált rá a másnap vagy éppen milyen mocskot hagyott a háta mögött. Utáltam a következményeket. Mindig elrontották a szórakozásomat, és csak másnap csaptak le dögkeselyű módjára, amikor megmoccanni sem tudsz az előző napi megalázottságtól. - Mennyire lehet nehéz elmerengeni egy ablak előtt és valami rettenetesen hosszú nevű bigére gondolni közben? És még meg is fizetik őket rendesen, hogy hősszerelmesen ájuldozzanak a semmibe. – osztom meg vele értelmes észrevételeimet ezzel a műfajjal szemben, de nekem jobb, ha nem mocorgok túl sokat a reflektorfényben. Félő, hogy elvakítana és a közeledő pofont nem tudnám kivédeni, amivel egyes emberek szívesen ajándékoznák meg pofázmányomat. Nem szeretnék mélyebben belemenni múltam részleteibe, azonban felszínesen megemlítek egy-két dolgot, leginkább a szüleimet. Azonban a többi információ inkább engem helyez előtérbe, és csak egy bólintással összegzem mondandómat. – Kikapcsolnak az ilyenek. A legtöbb ember nem szeret ilyenekkel szarakodni, az én nem létező türelmemet meg kevésbé tépázza meg, ha elszúrok valamit. – teszem hozzá, és nem bírom ki, hogy ne nevessek fel az ágyával kapcsolatos magyarázatára. – Ha túlságosan kétségbeesett lennél, hogyan oldjad is ezt meg, szívesen bevállalom ezt is. Csak úgy mellékszolgáltatásként. – súgom oda és még rá is kacsintok egyet. – Kiskoromban bírtam az ágyon ugrálást, azóta nem próbáltam újra. – húzom tovább az agyát, noha mindketten tisztában vagyunk azzal melyik a másik – és kedvezőbb -, opció. - Nem kizárható, hogy Juan Carlosnak a szappanopera szereplőmnek Frank az apja, és azért ennyi a hasonlóság. Most kellene a szívemhez kapnom a nagy felfedezésemben, nem? A forgatókönyv még elég párás. – vagy homályos? – Vagyis homályos. – javítom ki magamat gyorsan, azonban inkább befogom a számat, mert hölgyeim és uraim ez a gyönyörű nőszemély újra a józan eszemet torpedózza meg. Várok a nagy csókjelenetre, ami elmarad, mert Mike ismét közbepofázik. Esküszöm lenyomom a torkán a mikrofont, ha még egyszer félbeszakítja a mi kis egymásra találásunkat! Ugyanakkor tudom jól, hogy a Lester házaspárnak muszáj szerepelnie, így a következő feladatok közben is igyekszek helytállni, - már amikor nem az jár a fejemben, hogy mi minden mással is elüthetnénk a drága időnket. Az, hogy koncentráljak valamire, amiről azt sem tudom hogyan működik leköti egy kis időre a figyelmemet, de ez körülbelül addig ér valamit, amíg véget nem érnek a feladatok, Rae meg úgy nem dönt, hogy ideje a tettek mezejére lépni. Sodródok az árral, mert hülye lennék ellenkezni, amikor éppen ilyen elrablásos szitut művelnek velem, és mire észbe kapok, a helyiség túl szűk lesz, meg ez a felszerelés is kezd kurvára idegesíteni. Mihelyst valami rendesebb cuccra válthatok, az lesz az első dolgom, hogy rituálisan felégessem az egészet, mert ha nyakig érő latexben feszítenék, cicafarokkal, akkor sem lenne ennyire fojtogató, mint ahogyan most annak érzem. Nagyon remélem, hogy ő is hasonlóképp van ezzel, mert az hétszent, hogy nem marad ezután sokáig rajta. Minden egyes csókja viszonzásra lel általam, és türelmetlenül próbálom őt is megszabadítani a paintballhoz kapott cuccoktól, hogy végre megadjuk egymásnak azt, amire már egy jó ideje készülünk. A pofázást most hanyagolom, amúgy sem tudnék szóhoz jutni, ám úgy tűnik megvan az ellenszere a végeláthatatlan magyarázkodásomnak. Ezt viszont megőrzöm magamnak, mert még a végén rám sóznak nőket, hogy kussoltassanak el. Egyikünk sem türelmes jelenleg és miután nagy nehezen kibújtatom a felsőrészből, első dolgomnak érzem, hogy a felesleges darabot valahova eldobjam tőlünk. Már éppen sikerrel járunk, amikor Mike ismét bezengi az egész teret és a hangja hozzánk is elér. - Úgy tűnik megvannak a nyerteseink. – izgatottan harsogja, de nem tudok rákoncentrálni. Jobban leköt az, hogy bűnbe vigyem ezt az angyalkát. – A nyertesek pedig nem mások, mint a Lester házaspár. Nagy tapsot nekik! – lelkesül fel és egy pillanatra megakadok, mert ez valamiért ismerős, majd felfogom, hogy ezek éppenséggel mi vagyunk. – Juliat és Jasont kérjük a színpadra, hogy átadjuk a nyereményüket. – újra elismétli, én pedig egy pillanatra Rae szemeibe mélyedek. – Asszem’ nyertünk! – suttogom közénk, Mike pedig tovább folytatja. Csak éppenséggel hidegen hagy, amikor egyik kezem Rae formás idomain talál menedéket, az eszem meg valahol éppen nem velem. – Ha nem jöttök, muszáj lesz a második párosnak hirdetni a nyereményt. – most már kicsit visszafogottabb a programváltozás miatt. - Akarjuk mi azt a szállodát egyáltalán? – érdeklődök tőle jelenlegi helyzetünket tekintve, és a nyakán haladok tovább ajkaim alig érintő játékával.
Dorian & Raelyn CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?
Ez a mai nap végül sokkal jobban alakult, mint vártam. Bár annyi minden történt az elmúlt néhány órában, hogy jelenleg jóval többnek tűnik egy laza fél napnál az az idő, ami mögöttünk van, mióta Annie-vel begördültünk a mentőkocsival a tűzoltóság épületéhez, és megpillantottam ott Doriant. Már legutóbb is jól éreztem magam a társaságában, és azt hiszem, egy kicsit mindig is kedveltem, mióta csak ismerem, de a múltkori, elég bénán végződő randink után egyáltalán nem hittem, hogy ennek közöttünk még lehet folytatása. Aztán erre a mai délután és este erősen rácáfolt. Arról persze most vitatkozhatnánk, mennyire helyes vagy helytelen tőlem, hogy máris pasizom, amikor még a válási papírokat sem írtuk alá Adammel, de nem én tehetek róla, hogy ez az egész procedúra már hónapok óta csak húzódik és nyúlik közöttünk, mint valami rétes. Legalábbis ez nem csak az én hibám. Bár tény, ha még ott a kezdet kezdetén sértettségemben és bánatomban nem állok elő irreális követelésekkel, amivel alaposan felpaprikáztam az exemet, akkor ennek talán már sokkal korábban pontot tehettünk volna a végére. Most pedig bántja a lelkiismeretem, hogy még mindig nem vallottam színt Doriannek a folyamatban levő válásomról, illetve arról, hogy papíron még mindig másnak a felesége vagyok. De az ilyesmit mégis hogy adod elő valakinek, akivel épp csak most kezd kialakulni valami... valami, ami igazán jónak ígérkezik, és nem szeretnéd semmiképpen sem elrontani? Beismerem, kicsit tartok tőle, hogy ezzel elriasztanám, hogy azt gondolná, esetleg még nem zártam le magamban a múltat, és nem vagyok elég nyitott egy új... kapcsolatra(?). Valójában még így is elég furcsa és korai erről még így beszélni. Talán tényleg nem állok teljesen készen valami új, komolyabb dologra? De hát még nincs is szó semmi ilyenről. A lényeg, hogy minden pillanatot élvezek, amit vele tölthetek... izgalmas, változatos, üdítő... bármit is csinálunk együtt, felpiszkálja a fantáziámat, néha kihívások elé állít, minden értelemben olyan mellette, amire leginkább szükségem van egy ellaposodott, botrányba fulladt, két éves házasság, és több éves kapcsolat után, amelyben szinte már csak fuldokoltam az elmúlt időszakokban. Ám amikor Dor rákérdez, mégis mi a legrosszabb, amit elkövethettem, először a tabletták jutnak eszembe, amelyeket titokban szedtem, hogy ne eshessek teherbe. A hazugságok, a tagadás. Saját magamat is becsaptam. A saját saram a házasságom összeomlásában. Aztán eszembe jutnak a tinikori ballépéseim is, azok az átdorbézolt éjszakák, drogok, főképp fű és partidrogok, meg azok a kisebb-nagyobb bűntettek. Amikor azt mondtam, rossz társaságba keveredtem, nem hazudtam. Tárcákat és más értékeket emeltünk el a metrón, volt egy-két kisebb betörés és bolti lopás is, amelyekből apám neve és befolyása mentett ki, hogy végül nem maradt nyoma. Tulajdonképpen valószínűleg mentőtiszt sem lehettem volna soha, ha valamelyik „csínytevésnek” nevezett bűntény miatt príuszom marad. És akkor még nem említettem azt, amire képes vagyok a szobám rejtekében, csupán egyetlen laptoppal a kezeim között, hogy egy ideig tagja voltam egy hacktivista csoportnak is, és ritka alkalmanként még ma is segítek nekik ebben-abban. - Tudod, szépfiú, nem csak a te szekrényedben lapulnak csontvázak, maradjunk ennyiben – vigyorodom el egy kis habozás után. - Ha mindent elmesélnék, talán már nem is lennék ugyanaz az édes minimentős a szemedben, mint amilyennek most látsz... Ezt nem szívesen kockáztatnám meg – mondom neki játékosan, még mindig széles mosollyal, mintha csak tréfálkoznék, és az agyát húznám, de valahol legbelül új félelmek kelnek bennem életre, hogy meglehet, tényleg kevésbé érdeklődne irántam, ha minden zűrömet tudná. Babalépésekben haladunk csak előre, járjuk körbe egymást, feszegetjük kissé a határokat, és próbáljuk megismerni egymást. Én sem mondtam még sokat, de legalább már meséltem a családomról, említettem a fiatalkori lázongásaimat, és nem várom el, hogy azonnal a terapeutájává fogadjon, de tényleg nagyon örülnék neki, ha ő is kicsit többet mondana magáról. Persze őszintén élvezem én a játszadozásainkat is, de tagadhatatlan, hogy egyre kíváncsibb vagyok rá, és szeretném jobban megismerni. Az viszont nyilván nem is olyan meglepő, hogy ebbe a kicsivel komolyabb társalgásba is belecsempészünk némi humort. - Ezzel nem tudok vitatkozni, igazi álommeló lehet. Feltéve ha képes vagy megjegyezni a rettenetesen hosszú neveket. Ha még nem mondtál le teljesen erről az álmodról, én drukkolni fogok, hogy megvalósuljon. Engem viszont valószínűleg nem válogatnának be egy ilyen sorozatba sem, kicsit túl... ázsiai lennék oda – vigyorodom el ismét, a vállaimat vonogatva. Nincs ezen mit szépíteni, őt el lehetne adni latin-amerikainak, engem nem. De ez nem újdonság, félvérként sehol nem könnyű elvegyülnöm. Talán nem is akarok. Bár a mélyen szántó, őszinte vallomások elmaradnak, azért Dorian érezhetően próbálkozik egy kicsit, hogy betartsa a szavát, és elmondjon ezt-azt magáról. Így közben még némi hasonlóságot is felfedezek a múltunkban: mindketten igen hamar váltunk árvákká. Engem sokáig egyedül az anyám nevelt, apámat nem is ismertem, de végül előkerült, és kimenekített az árvaházból. Sokáig csak ő volt nekem, ahogy Dornak is csak a bátyja volt. Ennek ellenére – az elbeszélése alapján – mindketten tettünk olyan dolgokat, amivel megnehezítettük a szeretteink dolgát velünk. Mondhatjuk szerintem, hogy nyughatatlan típusok vagyunk. Mosolyogva hallhatom Dort, ahogy elmélyülten magyaráz arról, milyen jól kikapcsolja őt a babrálás, szerelgetés. Igazából szerintem ez nagyon is klassz dolog. De aztán az ágyamra terelődik a szó, és felnevetek a megjegyzésére, főleg a mellékszolgáltatás kifejezést hallva. - Micsoda gáláns úriember, mindent bevállalna, hogy ne hagyja cserben a hölgyet. Ez igazán dicséretes. Ha úgy adódna, hogy kell egy társ az ágyamon ugráláshoz, már tudom, kinek kell szólnom. - Próbálom kellő komolysággal befejezni a mondatot, de végül ismét kitör belőlem a nevetés, elképzelve a jelenetet, ahogy gyerekek módjára ketten ugrálunk az ágyon. Egyszerre szürreális, és valahogy mégis kinézhető belőlünk. És tökéletesen értelmetlen dolog lenne. - Ó, tehát Juan Carlos a karaktered, ühüm, értem... és akkor most már Frank az apád - ráncolom az orrom, és próbálom visszatartani az újabb kitörni készülő röhögést. - Kicsit olyan... Star Wars-os kezd lenni a történet. Bár rémlik valahonnan egy korábbi diskurzus, amiben Frank még az ükapád volt... Ezen a forgatókönyvön még tényleg nem ártana dolgozni, szárítgasd meg, vagy nem tudom, hogy ne legyen olyan párás – vetem fel az ötletet, mert vagyok olyan szemtelen, hogy nem siklok el a nyelvbotlása felett. Ami amúgy szerintem baromira aranyos volt. But the show must go on. Mike visszaparancsol bennünket a porondra, mi pedig becsülettel végigcsináljuk, amit elvárnak tőlünk. Nem mondom, hogy nem örülnék a nyereménynek, de nem várok csodát, csak a pillanatnak élek, és igazából élvezek minden versenyszámot, a cikisebbeket, és az izgalmasakat is. A végére azonban valóban fellélegzem, mert már egyre inkább fogytán a türelmem, hogy a hősszerelmes lovagommal végre kicsit csak egymásra figyelhessünk. Alapjáraton rámenős vagyok, sokszor meggondolatlan, és ritkán aggódok mások véleménye miatt, de azért nem gyakran teszek ilyet. Nem rángatok be pasikat sötét szobákba, hogy rájuk vessem magamat. Nem vagyok én holmi szirén, vagy akármi... De ez is jól mutatja, hogy Dorian mennyire képes elvenni a józan eszemet. Az pedig, hogy több is, mint együttműködő, lelkesen ölel, és csókol, és vetkőztet, pedig csak olaj a tűzre. Én magam is kapkodva fejtegetem le róla a paintballhoz felvett hacukát, ami mostanra nem csak felesleges, de bosszantóvá is vált, mert útban van. Ennyi rétegen keresztül nem tudom igazán megérinteni sem. Amint a padlóra kerül a sportkabátom, hajítom mellé Dorét is. Aztán küldetésemnek tűzöm ki, hogy letornázzam róla az alsó részt is. Közben pedig épp csak alig-alig vagyok hajlandó elválni a pasi ajkaitól, épp csak annyira, hogy ne fulladjunk meg. Először valójában el sem jut a tudatomig, hogy Mike mond valamit. Félig-meddig kizártam a külvilágot, csak ez a szűk szoba van, a fogyatkozó ruharétegeink, a szenvedélyes csókok, ölelések, és simogatások. Mindketten annyira kapkodóak és türelmetlenek vagyunk most. - Basszus, igen, azok mi vagyunk – mondom meglepetten, mert a franc érti, hogy történhetett ez. Közben az ajkai mellett néha az állára, vagy épp a nyakára is ejtek egy-egy puha csókot, aztán rajta a sor, apró érintésekkel végigbecézze a nyakamat, mire jóleső sóhajokkal hátra hajtom a fejemet. Próbálok kapaszkodni a józan eszem még fennmaradó darabkáiba, felfogni, hogy mi is van... Komolyan nyertünk? Miénk a főnyeremény? Ó! Az igazából tök jó... azt hiszem... - Hmm... Egy hétvége kettesben? Teljes ellátás? Szauna, jakuzzi? Masszás, beltéri medence, minibár...? - sorolom fel pihegve az érveket, amiért talán még érdemes lenne most némi önuralmat erőltetnünk magunkra. - Talán nem kéne veszni hagynunk – teszem hozzá, és bár a szavaim azt tükrözik, hogy nem szeretnék az elhangzottakról lemondani, az egyik kezem épp becsusszan a pólója alá, és a hátán garázdálkodik, a gerince mentén zongorázik végig.
Minden egyes magamfajta söpredék egyszer az életében kívánta már azt egy fontos pillanatban, hogy a múltja bárcsak ne az övé lenne. Nálam ez szinte hetente váltakozik, kezdve az új családtagok megérkezésével és folytatódva azzal a nővel, akinek jelenleg legnagyobb bűnősként a társaságát élvezem. Egy részem jó szokásához híven menekülőre fogná a dolgot, mondván ez nem működhet. Mihelyst kitudódik minden egyes lépésem, ami eddig a pontig vezetett, többet szóba sem áll velem. Hibáztatnám érte? Már hogy a francba tenném! Én sem vágynék olyan ember társaságára, aki hosszas listát vonszol maga után az életében elkövetett rossztetteiből, meg a bónuszként csomagolt következményeiből, mégis egy részem azt kívánja, bárcsak megkönnyítené a dolgomat valamivel. Olyan dologgal, amiről kiderülhet, hogy ő is éppolyannyira elcseszett, akárcsak jómagam, és ami egy fikarcnyi esélyt is biztosíthat a későbbiekben ami kettőnket illeti. Mert emberből vagyok. Ha nem is a jó fajtából, de még közéjük tartozok és ahogy elsuhan mellettem az idő, úgy vágyom társaságra. Az már teljesen más témakör, hogy mennyire érdemlem meg vagy esetlegesen megérné még egy embert belevonni mindennek a közepébe. De ahogyan lassan felemlegetjük azokat a bizonyos csontvázakat, kiderül, hogy ő is rejteget párat belőlük a szekrényében, én meg lassacskán szédülni kezdek ettől, mert mikor beüt a valóság, ami részben a képzeletet kelti életre, az ember azért csak meginog egy másodpercre. Talán mégsem annyira veszett ügy az egész..és talán még menthető a helyzetem. Hirtelen az átveréses műsorok egyikébe érzem magamat, emiatt csak olyan finoman közelítem meg a helyzet kibontakozását, nehogy az félelmében elillanjon. Széles vigyor lesz úrrá arcvonásaimon és a szavakat keresem, amik most először életemben elakadásba torkollanak. - El sem hiszed mennyire összetörnéd a szívemet, ha kiderülne, hogy mégsem vagy egy földre szállt angyal, mint amilyennek próbálod magadat eladni. – megregulázom vonásaimat és tényleg úgy teszek, mintha komolyan gondolnám az elhangzottakat, holott épp az ellenkezője zajlik le bennem. Még több mélyre temetett részlet, ki nem mondott titkok és elkövetett bűnöket vágyok megtudni róla, mivel csillapíthatnám a bennem feltámadt kellemetlen és félelemként titulált érzelmet. Tartást, ami önuralmat biztosít és korlátol abban, hogy elmerüljek társaságában és engedjek alantas gondolataimnak. Azt hiszem egyszerűen csak az törne össze igazán, ha azok a csontvázak csakis mendemondák lennének, ő pedig tényleg ott viselné azt a bizonyos glóriát a feje felett, mint a túlzott jóság szimbólumát. Hülyén hangzana, ha azt mondanám az ellenkezője még hihetetlenebbé tenné őt a szemeimben? Mert határozottan jó úton haladunk efelé. A könnyed beszélgetés a múltamról, az életemről és a családomról nem éppen az én terepem, azzal viszont jómagam is tisztában vagyok, hogy szerves részét képezi két ember ismerkedésének. Volt már komolyabb kapcsolatom, ismerem némiképp a játékszabályokat, de más az, amikor az embernek nem kell ennyi múltbéli sérelmet elhallgatnia vagy megválogatnia a szavait annak érdekében, hogy az őt elkápráztató hölgyet maradásra bírja. Első alkalommal kevesebb démonnal kellett megbirkóznom, mára már csapatostul törnek rám, és egyre nehezebb őket visszataszítani a mélybe. Tudatában vagyok annak, hogy most rajtam a sor a felszínes vallomásokban, hiszen korábban ő általa már nyerhettem betekintést a világába, én viszont azóta is szótlanul hallgatom el életem nagybetűs részleteit. Pár alapinformációt elhintek magamról, reménykedve abban, hogy első nekifutásra elegendőnek bizonyul majd, és hogy elvegyem annak valóságízű élét, belecsempészek önmagamból is egy darabot; az állandóan komolytalan, csendet nem tűrő férfiból. - Kétlem, hogy ne adnának esélyt egy ilyen csinos pofinak, hogy ország-világ előtt kibontakozhasson. – mosolygok le rá, mégis tekintetem tovább időzik el arcának vonásain, ajkának ívein, mint ahogyan azt kellene. Habár a gondolat, hogy én nyilvánosság előtt szerepeljek a háttérsztorimat tekintetbe véve, több szempontból is abszurdnak tűnik, azt határozottan kijelenthetem, hogy életem legjobb alakítását nyújtanám, ha ebben Raelyn lenne a partnerem. Elsősorban azért, mert a vonzódás mostanra túlságosan valódivá érett, így megjátszanom sem kellene magamat, egyszerűen csak kiadni magamból ezt a mellkasomat szétfeszítő érzelmilöketet. – Őrült módon kampányolnék érted, Rae. Eszükbe se jutna azok után másra nézni, ebben biztos lehetsz. – teszem még hozzá megnyugtatásképp, hogyha mások éppen nem is, én teljes vállszélességgel kiállnék mellette. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy lelkes és egyben elsőszámú jelentkezővé váltam abban a szituban, ahol az ágyak tönkretétele és megjavítása a cél. Mondanom sem kell, mindkét szerepet hezitálás nélkül bevállalom, bármilyen eseményt is vonzzon az maga után. Bólintok azért egyet, hogy tudomásul vettem azt, amit ő is tudomásul vett, hogy a csak és kizárólag egyetlen esélye ebben a fordulatban én vagyok, szóval nem feltétlenül lelnék örömet abban, ha más vállalná be ezt helyettem. - Frank esetében ez egészen változó. Nem tudnám egyértelműen besaccolni a korát, így bármelyik szerepbe beillene. – vigyorodok el, mert az öreg szinte már családtag lett mióta úgy döntött jó ötlet megismertetni velem a kocsijának motorháztetőjét. Ugyan még mindig megleckéztetném a tatát, de milyen is lenne egy rokoni kapcsolat bosszankodás, tervezgetés és hátbaszúrás nélkül? Mi nálunk meglehetősen lélektelen. Egyikünk sem túlságosan tűnik olyan személynek, aki hosszútávon képes parancsolni az ösztöneinek, noha eddig egészen jól lavíroztunk az idegösszeomlás és a szórakozás vékony kötelén. Mike lelkes, a tömeg úgyszint és többet követel a feladatokból. A nyeremény elég nívós ahhoz, hogy bárki csak úgy megkaparinthassa, és nem kissé leszünk megdolgoztatva érte, de egy részem baromira élvezi ezt a számomra közel sem hétköznapinak nevezhető programot. Mégis ahogyan a vége felé közeledünk, mi meg Raelynnel többször is egymáshoz, mindketten érezzük, hogy azok az eddig is ingatag határok kezdenek még inkább elmosódni, melynek az lesz az eredménye, hogy a szertárba kötünk ki, nekem meg határozottan kedvemre lesz a folytatása a programunknak. Igaz az elején valamicske ígéretet ott elsutyorogtam magamnak, hogy nem csinálok őrültségeket – nem, nem tartom a saját kislányomat őrültségnek –, de mikor voltam én ennyire az önfigyelem híve? Tekintettel arra, hogy Raelyn sem az a szende kislány, és többnyire ő volt a kezdeményezője a dolognak, így nekem sem kellene lelkesen belefulladni a bűntudat meg a helytelen érzések mocsarába, csak mert kikapcsolok egy kicsit. Helyes Lester, csak nyugtasd magadat azzal mennyire felelősségteljes apa, felnőtt és ember vagy a nap többi részében! Az ide nem tartozó gondolataim legyűrése könnyedén megy, mert jobban leköt az a személy, aki mostanában elég erős mezőnyben van az elsőszámú gondolataim nevezetű versenyben. Fura, hogy nem most találkoztunk először és habár úgy öt-hat alkalommal villámsebességgel sunnyogtam el a helyszínről, most eljutottam arra a szintre, hogy lecsillapítsam maratonfutó énemet, és megállva egy helyben átmérlegeljem a helyzetemet. Határozottan jó döntésnek bizonyult és ahogyan egyre inkább elmerülünk egymás megismerésében, annál biztosabbnak érzem ezt a kijelentésemet. Érintésemmel memorizálom őt, elraktározva magamban minden pillanatát a pörgő eseménysorozatnak. A szerelések, amik egyes terepen megvédenek most rettenetesen idegesítőnek hatnak, ha éppenséggel sürget az idő és amúgy sem vagyok egy türelmes alkat. Mégis a legügyesebb módon oldjuk meg ezt, ám mielőtt tényleg élvezhetnénk a kialakult helyzetet, olyan dolog történik, melyre egyikünk sem számított. Nyertünk! Hideg zuhanyként ér a felismerés, és bár az egész móka volt a részünkről, tekintettel arra, hogy még házasok sem vagyunk, mégis van egy sejtésem, hogy mindketten hasonlóképpen vágytunk arra a nyereményre. Nem mindennap nyújtanak az ember kezébe egy pihentető hétvégéhez felhasználandó kulcsot, így hibának bizonyulna azt csak így eldobni magunktól, mégis két erős érv is áll egymással szemben, és a dolgomat az sem könnyíti meg, ahogyan Raelyn keze elkalandozik, szavai pedig pont az ellenkezőjéről árulkodnak. A gondolataim hadakoznak bennem, az idegeim kötélen táncolnak, mégis döntök. Kelletlenül, elég nehezen rászánva magamat, de kifújom a levegőt és lepillantok a mostanra már eléggé jól ismert szempárba. - Akkor vegyük át azt a nyereményt. – vonom közelebb ismét magamhoz és még utoljára birtokba veszem ajkait, hogy ez elmaradt kikapcsolódásunk ellenére valamiképp emlékezetes legyen a szertárba töltött idő. Ezután sürgetően öltözök vissza, és miután nagyjából mindketten indulásra készek leszünk, kitárom az ajtót, majd előre is engedem őt mihelyst elértük, hogy Mike felfigyeljen ránk, és ne a második párosnak ítélje a díjat. Most már csak abban reménykedem, hogy a meghozott döntésünk után piszkosul jó hétvégénk lesz…
Kezdőlap
