Maybe a munkahelyem. Az életem elpazarolható és elpazarolhatatlan óráinak általános színhelye. Ahol majdnem minden este ugyan úgy kezdődik, és majdnem minden reggel ugyan úgy ér véget. Szeretnécsre, csak a hétvégi műszakot kell bevállalnom éjszakára, kivéve, mikor beugrós vagyok. Amióta engem bíztak meg a pénzügyi vezetéssel, azóta ez egyre ritkábban történik meg, de a keddi állandósunk, Dave lebetegedett, és Erick-et az istenért se tudtam berángatni: hirtelen gyomorrontást kapott, amint felvette a telefont. Pedig alig két órával előtte még tökéletesen egészségesnek mutatta magát a csevegőalkalmazásban, amiben mindenféle spinék képeit küldözgette el azzal a szöveggel, hogy bökné, ha nem lenne csaja. Aztán egy ideig még azon lihegett, hogy mennyire szép az élet így, és nekem is be kellene csajoznom minél hamarabb, van is a barátnőjének egy nagyon jó tippje, hogy kivel-de-nagyon-mennyire összeillenénk. És akkor összejárhatnánk négyesben, vagy hatosban, vagy mindegy a szám, de párosban lenne szép az élet. Hogy megszabaduljak az agymenésétől, rábólintottam a vakrandi lehetőségére. Aztán küldött még pár pornószínésznőről pár provokatívnak ható képet, én meg tüntetőleg bevágtam a farzsebember a telefonomat. A kedd esték általában csöndesek. Legalábbis egy hétvégés szemével nézve mindenképpen azok. Persze, minden éjjel beömlik pár tucat egyetemista, de ilyenkor a nagytermet se szoktuk kinyitni, hiszen nincs is nagy tombolás. Táncosok se jönnek hétköznapokon, akik tüzelhetnék az asztalok körül gomolygó tömeget. Így aztán a munka oroszlán részét arra az európai bevándorló kölyökre hagyom, akit nagyjából két hónapja vettünk fel. Lazlo egész ügyesen végzi a dolgát, így nincs is tulajdonképen igény arra, hogy a segítségére legyek. Inkább eltörölgetek pár foltosnak tűnő poharat, hogy szépen csillogjanak. Nem mintha a félhomályban bármennyire is látszana, hogy a kis pincérünk ujjlenyomatai ottragadtak pakolászás közben. Ez csak ilyen pultos rutin, mert ameddig a pohárral babrálunk, addig feltűnés mentesen páztázhatjuk a kulbot. - Szervusz Hölgyem – köszönök oda a feltűnően a pult Lazlotól távolabbi végében megálló csajnak, miután megfelelő közelségbe értem. Szavaim mellé villantok egy mosolyt. – Tölthetek egy frissítőt? – intek színpadiasan a hátam mögött sorakozó alkoholok felé. - Ajánlhatom Johnny Walker barátomat? Esetleg valami könnyedebbet? - Megfogom az egyik üveg nyakát, hogy kiemeljem. Általában rutinból a drágább lőréket kapom le a polcról. Az emberekben van egyfajta kényszer arra, hogy megvegyenek dolgokat annak ellenére, hogy nem akarják, csak azért, mert látják, hogy az értékesítő fáradozik vele. A legtöbb csajnál ez beválik, így nagyobb jutalékot zsebelhetek be. Nem mintha a jutalék bármennyire is foglalkoztatna. Az igazi pénzt a pénzügyek intézéséért kapom. De a pultos rutin kitörölhetetlenül működik a fejemben. Miután töltöttem, magára hagyom a lányt, mert láthatóan várakozik valakire. Egyenlőre nem tűnik kínosnak az egyedülléte, ezért nem sietek a segítségére. Inkább kicserélem a hordót a sörpultban, mert Lazlonak még vannak hibái, és ez ma éppen kipottyant a fejéből. Na, de semmi probléma! Tíz perc alatt megjárom a raktárat, és hamarosan újra a hölgy előtt termek. - Tölthetek még valamit Hölgyem? - leveszek egy édes aperitifet a polcról, majd tiszta rövides pohárba töltök belőle pár centet. Újabb alátétet tolok elé, és leteszem rá a poharat. - Késik a barátja? -próbálok cseverészni egy kicsit, hogy könnyebben teljen az este. ÉS persze azért is, mert: Az Isten szerelmére! Hát, csak nem ettem meszet, hogy monogámiára vágyjak! A szerencsétlen csajokat lehet a legkönnyebben elvinni egy körre. Mintha azok az idióták, akik felültetik őket, csak azért lennének, hogy a mi fajtánk a vendéglátósok kedvére tegyen. Hány és hány lányt vidítottam már fel így!
Minden embernek van legalább egy olyan barátja vagy barátnője, aki akkor is terelgetni akarja az úton, ha amúgy nincs szüksége rá vagy épp nem akarja. Jenna is ilyen, akit még az egyetemről ismerek. Kerül-fordul randikat szervez nekem, vagy épp elrángat valahova, hogy igyunk egyet és persze megpróbál bepasiztatni, ami tekintve, hogy párterapeuta és randiguruként keresem a kenyeremet, meglehetősen ciki. De mit tegyek, ha nem érti meg, hogy képtelen lennék a zűrösebbnél zűrösebb pácienseim mellett akárkire is teljes mértékig oda figyelni? Sokszor végig zongoráztam már ezt a fejemben és már előre látom, hogy bárki is lenne az a személy, akivel végül jól alakulnának a dolgok, úgyis elcseszném. Eleinte még elviselné, ha épp kések a vacsiról, vagy olyan időpontban is jönne hozzám valaki, amikor már nem kellene, végül, amikor már a szerelem rózsaszín köde felszállna és a tolerancia is kifogyóban lenne, kezdődnének a viták, hogy nekem miért fontosabb a munkám, mint Ő? A vége természetesen egy borzalmasan durva szakítás lenne, mert én nem engednék abból, amit a hivatásomnak tekintek, az a bizonyos ő pedig megunná, hogy egy szellemmel él együtt. Rend szerint, mikor ezt felvázolom Jennának, mindig csak legyint egyet és az orrom alá dörgöli, hogy másképp alakulna ez, ha valóban szerelmes lennék, de kétlem. Vagy igaza lenne? Talán, van olyan személy, aki annyira elcsavarná a fejem, hogy minden időmet vele szeretném aztán tölteni? Fogalmam sincs, minden esetre bele mentem a ma esti találkába, melyet most a Maybe nevezetű helyre szervezett. A lelkemre kötötte, hogy csípjem ki magam, így egy bordó kötött miniruhában, térd alá érő fekete csizmában és fekete bőrkabátban érkezem meg a helyszínre, ahol persze Jennának még semmi nyoma. Ennek ellenére egy nagy sóhaj közepette ledobom magam a pulthoz és elküldöm a hatodik üzenetem, amiben számon kérem, hogy merre van, de válasz most se érkezik. Csak a pultos pasas szólít meg előzékenyen, amit egy hálás mosollyal köszönök meg. -Jó estét. Azt hiszem, valami lazánál maradnék inkább. Mondjuk egy áfonyás martininél.- mérem föl futólag az ital készletüket, de nem sokat kell gondolkoznom azon, mit is kérjek. Általában ez a befutó. Alkohol is van benne, de nem is állok tőle fejre, hiszen nem az a cél, ráadásul kellemesen eliszogathatom, amíg Jenna esetleg megjelenik. Miután a férfi elém teszi az italt és megköszönöm, körbe lesegetek a helyen jó párszor, aláfestő zene gyanánt pedig ujjaimmal dobolgatok a pulton. Kezdem magam kényelmetlenül érezni és, ha Jenna óhajt válaszolni vagy esetleg felhívni, tuti biztos, hogy a fejéhez fogom ezt vágni. Minek is rángatott el ma ide, ha ő képtelen megjelenni? Őrület. Nincs gázabb szituáció, mint amikor egy nő egyedül ücsörög egy bár pultjánál és iszik. Mondják, hogy az ökör iszik magában, ugyebár... -Legyen, de csak akkor, ha innentől tegeződünk és iszunk is rá egy pertut.- ajánlom fel, mert ugye az etikett úgy kívánja, hogy a nő tegye ezt, ha úgy látja jónak, már pedig én jobban szeretem, ha a hozzám hasonló korúak tegeznek. Persze, a tisztelet jele ez, de kényelmesebb tegeződni, ez tény. -Szabad alkoholt fogyasztanod a műszakodban?- kérdezek azért rá óvatosan, hiszen nem akarom én kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy esetleg vitát szítok közte és a főnöke közt, vagy ne adja az ég kirúgatom. Azt nem bírná el a lelkiismeretem így, ha alkoholt esetleg nem is ihat, akkor egy üdítőre hívom meg, ha már ilyen figyelmes velem. Biztos neki is feltűnt már, hogy csak várok és várok és valószínűleg hoppon maradtam. A pultosok biztos napjában többször is látnak ilyen és ehhez hasonló jeleneteket, így nem csodálkoznék rajta, ha ő már kiszimatolta volna, mi a nagy büdös helyzet. Főleg, hogy fél percenként a telefonomat lesem. -A barátnőm... igen. Előbb rávett, hogy jöjjek el vele ide, most meg nem óhajt se megjelenni, se válaszolni az üzeneteimre.- sóhajtok egyet, miközben újfent vetek egy pillantást a mobilom képernyőjére, végül csak leteszem a telefont a pultra és, amennyiben velem együtt iszik valami finomat a férfi, felemelem a poharam, hogy koccintsunk is egyet. De mire? A felszarvazott emberekre? Vajon, azt is felszarvazásnak hívják, ha az ember lányát a barátnője hagyja pácban? -Egyébként Raven vagyok. Nagyon örvendek.- nyújtok kezet az italom avagy italunk elfogyasztása után, ha már így szóba elegyedtünk. Csak ne tudná az ember, hogy a pultos általában azért áll vele szóba, mert muszáj, nem azért, mert ehhez van kedve. Végtére is, meglehetősen hasonlít a szakmája az enyémhez: azért kapja a fizetését, hogy másokat meghallgasson és tanácsot adjon. Kérdés, hogy ő is szereti-e ezt a részét, vagy sem?
- Ahogy óhajtja, Hölgyem – biccentek mosolyogva, majd vissza is tolom az eredetileg ajánlott üveget a helyére, hogy nekiveselkedjek a feladatnak. Azért nagyon remélem, hogy ugyanarra gondolunk. Habár várakozáshoz általában szinte mindegy, hogy mit iszik az ember, a lényeg, hogy ne üljön ott úgy, mint aki nem akar fogyasztani. Kiveszek egy mélyhűtött koktélos poharat, majd fejjel lefelé fordítva belemártom a cukor és szárított áfonya keverékébe. Aztán csak úgy ízlés szerint kitöltöm a keverőpohárba a vodkát, melyet a Triple Sec követ. Megkeverem, hozzáadom az áfonyalét, aztán egy szűrőn át gyorsan kitöltöm a pultra kitett hideg pohárba. Még megtekerem fölötte a lime darabot, majd befejezem vele a díszítést és a csaj elé tolom: - Az itala Hölgyem – mondom, aztán még egyszer rámosolygok, ha esetleg felém pillantana. Végül is ezt elkészíteni sokkal jobb móka, mintha csak egy italt töltöttem volna ki neki. A szemem sarkából közben Lazlo felé lesek, majd meglököm a lábammal a söröshordót, amit pedig érzek, az nem nyeri el a tetszésemet, de nem különösebben zavar, ha nekem kell megoldanom valamit.
- Rendben, Hölgyem – biccentek egyet az ajánlatra vigyorogva, de aztán így folytatom: – Akkor erre a vendégem vagy – kitöltöm az édes itókát, amit már levettem a polcról. Egyébként nem vagyok odáig a részeg csajokért, de ez a cucc tényleg nem kemény. Simán elférhet még a vodka mellett, ha elég belevaló a csaj, és nem szokott gyorsan fejre állni - Én nem mondom el a főnöknek, ha te se – viccelek. Általában ilyenkor, ha együtt innánk egy vendéggel, látványosan bontunk magunknak egy üveg sört is, és az alkoholt ahelyett, hogy lenyelnénk, csak beleköpjük az üvegbe, anélkül, hogy ezt mások észre vennék. Így rendben marad a fejünk egész este, de most ezt a lépést kihagyom. - Ajánlhatok egy tequilát? Silver vagy vagy gold? – A nagy dilemma, az örökös beszédtéma, hogy melyik az igazi. Sós legyen vagy csípős? Az egyik kemény, akár a fagy, a másik szenvedélyes, mint a tűz. Nem mindenki szereti mindkettőt. - Biztos lemerült a telefonja – próbálok valami biztatót mondani, hogy ne érezze magát annyira kellemetlenül, majd talán kicsit szerencsétlennek tűnik, de hozzá teszem: - A barátnők nem szokták felültetni egymást, nem igaz? –Eredetileg tréfásnak szánom a megjegyzésemet, de miután kimondtam már nem vagyok egészen biztos abba, hogy ő is úgy veszi, ahogy mondtam. - Szervusz Raven, örülök – fogom meg a kezét, ahogy általában a csajokét szoktam, közben pedig a szemébe nézek, ahogy azt egy egészséges erős egoval rendelkező ember szokta tenni, mint amilyen én lennék. - Chris vagyok, a pultosod. – Nem mintha nem lenne egyértelmű, hogy nem a takarító személyzethez tartozom, de a hangsúly nem is a foglalkozásomra helyezem, hanem arra, hogy állok szolgálatára. Na, meg talán ő is elmondja, hogy mivel foglalkozik, és akkor talán egy lépéssel közelebb vagyunk egy lehetséges beszédtémához. – Milyen különleges a neved – jegyzem meg, mert tényleg nem egy szokványos Jenny vagy a Simson család után szabadon Lisa. – Sokszor hallottad már? – Nyilván. Minek teszek fel hülye kérdéseket? A pillanatnyi zavaromat a rossz labdáért a vigyorommal leplezem, na meg azzal, hogy az ismét rezgésbe kezdő telefonomat beteszem a farzsebemből a pult pereme alá, hogy ne koptassa a farmeromat. - És milyen célból rángatott le ide a barátnőd? - Egy megünnepelendő valamire gondolok, vagy esetleg egy szakításra, habár ez utóbbi miatt nem biztos, hogy így... Egy kicsit oldalt biccentem a fejemet, és közelebb hajolok a pulthoz, hogy végig pillantsak rajta. Hát, azért rendesen kicsípte magát! Lehet, csak kamuzta a barátnőt? - Milyen zenéket szeretsz? - Gondolok egyet és a kezembe veszem a telefonomat. Miért ne dobhatnám fel azzal a hangulatát, ha egy kicsit belenyúlok a ma estére besorolt számokba? Persze, azért nem fogom felborítani a hangulatot, tehát ha olyat mondana, akkor csak felhúzom a szemöldökömet meglepetten.
Apró mosollyal az arcomon követem a pultos minden mozdulatát. Mindig is tetszett, mikor ide-oda töltögetik az italom, főleg, ha valaki olyan gyakorlatias mozdulatokkal teszi ezt, mint ő. A végeredmény pedig egy igen guszta ital, ami csak arra vár, hogy elkortyolgassam, amíg várakozok. Viszont úgy fest, hogy addig is lesz társaságom a pultos srácnak köszönhetően, amiért tényleg borzalmasan hálás vagyok. Kevésbé érzem cikinek a helyzetet neki köszönhetően, így már most eldöntöm, hogy biztosan hagyok neki borravalót, ha megunom a várakozást és elindulok innen haza, mert van egy olyan érzésem, hogy Jenna nem is fog megjelenni. Csak tudnám, hogy akkor mi a frásznak kellett engem ide rendelnie? -Nagyon köszönöm.- biccentek végül a gyors eszmefuttatásom után még, mielőtt belekortyolnék az italomba, majd úgy döntök, hogy még mielőtt komolyabban neki állnék itt iszogatni, felajánlom a tegeződés lehetőségét. Végül is, hány éves lehet ez a pasi? Velem egy idős talán? Vagy fiatalabb? Akárhogy is nézem, ha idősebb is esetleg, akkor se 8-10 év lehet a korkülönbség, ergo miért is ne tegezhetnénk egymást? -A vendéged? Biztosan megéri, ha a borravalód arra költöd, hogy magányosan ücsörgő lányok italait fizesd?- eresztek meg egy széles vigyort a mondandóm mellé, hiszen eszem ágában sincs megbántani. Csupán elgondolkodtató a meghívása, hiszen lehet, hogy egy este több nő is jár úgy, mint én. Vagy, csak én lennék ilyen szerencsétlen? Meglehet. -Tartom a szám, ígérem.- mutatom és két ujjammal azt a bizonyos jelzést, miszerint zipzár van a számon és tuti biztos, hogy én nem fogom elárulni a főnökének, hogy ivott velem egyet. Netán kettőt vagy hármat. Ahogy majd alakul a helyzet, de tekintve, hogy szimpatikus a pasi, talán egész jól el leszek vele egy darabig. Csak addig, míg ki nem derül, miért csalt ma ide a kedves barátnőm vagy épp, amíg meg nem unom, hogy itt ücsörögjek és várjak rá. Aztán az is elképzelhető persze, hogy olyan jól el leszek majd itt egyedül, hogy végül egy tök jó estét köszönhetek majd Jennának, aminek ő nem volt a részese, mert átvágott. -Legyen gold. Azt úgyis ritkábban szoktam inni. Na nem, mintha sűrűn tequiláznék...- fűzöm hozzá gyorsan kissé elpirulva, még mielőtt totál alkoholistának nézhetne, hiszen valóban, elég ritkán szoktam így elmenni bárhová is erősebb italokat iszogatni. Ettől függetlenül mondjuk elég jól bírom az italt, de mértéket is tartok. Tudom, hol vannak a határaim, hiszen az egyetemen elég sokat feszegettem őket, azóta viszont maximum egy-két pohár bort szoktam elkortyolgatni a magányos vacsoráim mellé. -Biztosan.- mosolyodok el, de közben a poharamat figyelem, melyet most két tenyerem közt pörgetgetek elképesztő lassúsággal. Komolyan nem értem, mi volt Jenna célja vagy, hogy mi történhetett. Elképzelhető, hogy lemerült a telefonja, igen. Az is elképzelhető, hogy idefelé jövet valami gond adódott, viszont azt is kinézem belőle, hogy ide csődített és talán lebeszélt nekem egy randit valami idegennel, aki majd ide ül hozzám, mintha ismerkedni szeretne. -Nos, igazából nem ez lenne az első eset, de reméltem, hogy most nem fog cserben hagyni.- pillantok fel mosolyogva a srácra, aki minden bizonnyal a legszerencsétlenebb libának néz jelenleg, hiszen még a barátnője is lerázza. -Szintén örülök, Chris.- szorítom meg a kezét egy vigyorgás kíséretében, hiszen az a "pultosod" megjegyzése meglehetősen cukira sikerült. De tényleg. Iszonyúan aranyos tőle, hogy ahelyett, hogy hagyná, hogy felsüljek itt amiért egyedül ücsörgök, inkább kitüntet a figyelmével, ami mellesleg igen kellemes. Jóképű pasi és a modora is a helyén van, de mit is várhat az ember egy pultostól? Mondjuk azt, hogy bókol? -Köszönöm. Igazság szerint nem sokszor hallottam még és egy ideig cikinek is éreztem, hogy ezt a nevet adták a szüleim, de már egészen megszoktam. Soha nem értettem, mi közöm lehet egy hollóhoz, de ez van.- nevetem el magam és a jól megszokott dolgot teszem, amit olyankor szoktam, ha zavarban vagyok: saját magamból csinálok viccet. Ez elég jó taktika, ha az ember el akarja kerülni, hogy más köszörülje rajta a nyelvét, na nem, mintha Christől várhatnék ilyesmit. Kétlem, hogy bármi olyan megjegyzést tenne, amivel megbántana, hiszen nem is tűnik olyan pasasnak és az üzlet sem épp azt kívánja, hogy sértegesse a vendégeket. Ráadásul az imént épp, hogy inkább bókolt, csak ilyenkor azt nem tudhatja az ember, hogy azért teszi, mert komolyan gondolja, vagy mert kötelessége, hogy igyekezzen jó kedvre deríteni egy-egy elszontyolodott vendéget vagy épp egy magányosan ücsörgő nőt. -Nos, a fejébe vette, hogy szerez nekem pasit és már jó párszor megtörtént, hogy mindenféle fazonokkal összehozott nekem egy randit, ami csak utólag derült ki. Lehet, hogy most is ilyesmi várható, de az is elképzelhető, hogy csak egy csajos estét szeretett volna, amiről pofátlanul sokat késik.- vonok vállat, mert ugyebár nem tudhatom, mi is történt igazán, de talán az a legjobb, ha mindenre felkészülök. Jenna barátnőjének lenni néha olyan, mintha az ember több részre is leszerződött volna a Kész átverés c. műsorba és újra meg újra megszívatnák. Most például azzal, hogy szegény pasi nyakán maradtam, aki próbál velem beszélgetni, minek köszönhetően kénytelen vagyok elmondani, hogy vakrandikat szokott nekem szervezni a barátnőm. Tiszta szerencsétlennek tűnhetek, hiszen azt gondolhatja ezek után, hogy valami idióta vagyok, akinek lasszóval kell fogni pasit. Néha meglehetősen cikinek érzem, hogy a foglalkozásom ellenére azt kell sokszor mondjam, hogy szingli vagyok, ugyanakkor tudom, hogy ez azért van, hogy teljességgel az ügyfeleimre tudjak figyelni. Ráadásul ez egy igen jó magyarázat, ha valaki rákérdez, miért nincs senkim. -Leginkább hangulattól függ, hogy milyen zenét hallgatok. Elég sokféle stílus tetszik, szóval mutass inkább olyat, amit te szeretsz.- támaszkodok meg két könyökömmel a pulton, arcom pedig két kezem közé pakolom és úgy figyelem, ahogy a telefonját nyomkodja. -Csak nem te vagy a DJ is?- sandítok fel Chrisre és kihasználva a helyzetet, hogy épp a készülékre figyel, alaposan végig is mérem. Az arcától kezdve a felsőtestén át egészen addig, amíg a pult látni engedi és meg kell hagyni, tényleg meglehetősen jó pultost kaptam ma estére. Nem is értem, miért nem csüng az összes nő a bárszékeken, hogy ennek a látványnak örvendjenek.
Kezdőlap
