★ üdvözlünk new yorkban • városhatár átlépése • | |
★ csicseregj csak kedvedre • szavak sokasága • | |
★ éppen jelenlévõ lakosaink • Ismerõs idegenek • | Jelenleg 278 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 274 vendég :: 2 Bots A legtöbb felhasználó ( 473 fő) Pént. Okt. 18 2024, 20:45-kor volt itt. |
★ frissen íródott történetek • legújabb bejegyzések • | Deborah Winchester
tollából Ma 08:01-kor Mirabella Jimenes
tollából Tegnap 23:28-kor Mirabella Jimenes
tollából Tegnap 23:10-kor Hadrian Rutherford
tollából Tegnap 22:42-kor Killian B. Grimwald
tollából Tegnap 22:30-kor Amber Fleming
tollából Tegnap 21:17-kor Shelley Lane
tollából Tegnap 21:02-kor Ariel Hella Wright
tollából Tegnap 20:57-kor Seraphine Murphy
tollából Tegnap 20:22-kor |
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
|
♀
|
♂
|
Bûnüldözés
|
11
|
25
|
Diákok
|
48
|
37
|
Egészségügy
|
26
|
17
|
Hivatal
|
9
|
13
|
Média
|
49
|
39
|
Munkások
|
37
|
23
|
Oktatás
|
18
|
10
|
Törvényszegõk
|
18
|
42
|
Üzlet
|
24
|
27
|
Összesen
|
241
|
232
|
|
|
|
| | Raven McCoy Csüt. Márc. 15 2018, 22:20 |
| Raven McCoy Murphy törvénye nem arról szól, hogy minden elromlik. Azt mondja ki, hogy bármi, ami megtörténhet, megtörténik. Karakter típusa: saját Teljes név: Raven McCoy Becenevek: hogy becéznéd a Raven-t? Születési hely, idő:New York, USA; 1989. november 12. Kor: 28 Lakhely: Staten Island Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: egyedülálló Csoport: Kutatás és oktatás Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Columbia egyetem, pszichológia szak 4 év (végzett) + Columbia egyetem, pszichoterapeuta képzés 2,5 év (végzett) Ha dolgozik//Munkabeosztás: Párterapeuta és randitanácsadó vagyok (randiguru, ha úgy tetszik) Ha dolgozik// Munkahely: saját „rendelőm” van Hobbi: futás, olvasás, kreatívkodás
Alapvetően életvidám, kedves teremtés vagyok. A légynek se tudok ártani, még akkor sem, ha a reggeli ébredésemet neki köszönhetem, miután esetleg harmadjára söpröm le az orrom hegyéről. Pozitívan szemlélem a világot, az életet és az embereket. Mivel nem szépségversenyre készülök, így nem mondom, hogy számomra a legfontosabb dolog a világbéke, de hiszem, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak. A körülmények tesznek minket azzá, akik vagyunk, így temészetes, hogy az, akinek nehéz gyerekkora volt vagy épp úgy érzi, hogy elbánt vele az élet, kétségbeesésében olyasmihez folyamodik, amit egyébként nem tenne meg. Velem azt hiszem, nem igazán tudna olyasmi történni, ami miatt szörnyű dolgokat lennék képes tenni. Segítőkész vagyok, nyitott és barátságos. Talán, picit túlságosan is, hiszen mindig mindenkiről hajlamos vagyok a jót feltételezni, emiatt pedig előfordult már, hogy kihasználtak vagy hülyére vettek. Hiszek a tündérmesékben, hogy minden jó, ha a vége jó és hiszek a nagy szerelmekben is. Másképp nem azzal foglalkoznék, amivel. Hiszek abban, hogy ahol egyszer tűz lobogott, ott mindig marad parázs vagy szikra és hiszek abban is, hogy mindent, ami elromlott, meg lehet javítani. Minden csak akarat kérdése, de persze vannak kivételes esetek, ahol már senki sem segíthet... Mindezek ellenére a szerelmi életem, hogy úgy mondjam, stagnál egy ideje. A klienseim minden figyelmemet lefoglalják és mivel az alaptermészetem olyan, hogy másokon akarjak mindig segíteni, magamra nem mindig jut elég időm. Pedig, egy párterapeutának illene boldog házasságban élnie, de amikor valaki felteszi a kérdést, hogy „férjnél van?”, azt mindig ügyesen kikerülöm és terelek. Azt hiszem, még nem jött el az én időm vagy a hercegem. Mentségemre szóljon, hogy én is emberből vagyok. Igen. Én is szoktam sírni, kiborulni, dühöngni, kétségbeesni, begubózni, haragudni, szórakozni, nevetni, elfáradni és még olyan is előfordul, hogy borúsan látom az életet, de végül mindig kisüt a nap. -Ez most komoly, David? Ennyit tudsz mondani három év házasság után?- förmed a férjére Betsie, de én jobbnak látom, ha most inkább nem szólok közbe. Mint párterapeuta és mint ember is nagyon jól tudom, hogy néha igen is ki kell adni magunkból azt, ami kikívánkozik. A sok szó, a sok könny, amit olyan sokáig rejtegettünk, mindez pedig most kitör Betsieből, férje pedig szomorúan figyeli a jelenetet. -Az agyamra mész, édesem! Állandóan pattogsz, idegeskedsz, futkosol fel-alá, szervezkedsz, telefonálsz, e-mailezel és intézkedsz. Nyugodj már le és ülj le végre pihenni kicsit! Teljesen kifordultál önmagadból, mióta a vállalkozásod olyan jól megy. Azóta nem ismerek rá a saját feleségemre!- vág vissza a férj is, de ami értékelendő, hogy nem ordít, nem üvöltözik, csak beszél. Kissé fásultan és elkenődötten ugyan, de beszél, és igazság szerint meg tudom érteni a gondját. Nehéz is az, mikor az a valaki, akit szeretünk megváltozik, míg mi ugyanazok az emberek maradunk. David még mindig ugyanannál a cégnél dolgozik, ahol akkor is dolgozott, mikor összeismerkedtek, míg Betsie idő közben nagyot álmodott és megcsinálta a saját vállalkozását, ahol esküvőket szervez. Ez persze nem azt jelenti, hogy férjet is cserélnie kell, mert pályát váltott, csak épp meg kell tanulnia összeegyeztetni a dolgokat és legfőképp nem haza vinni a munkát. Betsie pedig láthatólag végig gondolja ezeket, vagy legalábbis hasonló dolgokat, mert hosszasan bámul férjére, szeméből pedig szinte süt a megvilágosodás. Szinte hallom a fejében felhangzó kérdéseket. Ez lennék én? Egy munkamániás nő, aki elfelejtett élni? -Vissza akarom kapni a feleségemet!- sóhajtja végül David, majd a padlót kezdi fürkészni kezét tördelve. Mit nem adnék azért, ha engem valaki így imádna és szeretne, mint ez a pasi a nejét. Hiszen, már első alkalommal is sütött róla, hogy a felesége a mindene és Betsie-ről is elmondható, hogy imádja a férjét, csak épp újabban elhanyagolja. -Kérem, meséljen róla David, milyen volt Betsie, mikor megismerte. Mi miatt szeretett bele?- szólok közbe lágy, finom hangon, mire David felpillant rám, majd rögtön a feleségére bámul és lágy mosoly jelenik meg az arcán, amint elkezdi felidézni egykori önmagukat. -Az esetlenségével és a kapkodásával azonnal belopta magát a szívembe. Szeleburdi volt és elbűvölő, nem beszélve a cserfes szájáról. Imádtam, hogy mindig meg tudott nevettetni és, hogy mindig volt egy őrült ötlete arra, mivel üssük el az időt...Mosolyogva intek még utoljára a bejárati ajtómból a kézen fogva elsétáló párnak, miközben azon jár az eszem, hogy vajon miért is kellek én? Mármint tudom, hogy mi a dolgom, de miért nem tudnak az emberek segítség nélkül őszintén beszélni egymással? Hiszen mindezen dolgokról, melyek ma itt kiderültek Betsie eddig semmit sem sejtett. Soha nem mondta a férje, soha nem ült le, hogy "beszéljük meg" csak érett benne az egész, míg ki nem fakadt. Pedig, mennyivel egyszerűbb dolguk lett volna, ha már akkor megbeszélik ezt, amikor felütötte fejét a baj. Rengeteg könnyet, idegeskedést és zsebkendőt spórolhattak volna meg. Amint becsukom az ajtót és visszasétálok a rendelőnek kialakított földszinti szobába, mely a folyosóról nyílik, megcsörren a mobilom. Kedvenc barátném az, akinek szintén vannak magánéleti problémái, de vele csakis barátnőként beszélhetek. Semmi szakmai hablaty, semmi személyiségteszt vagy hasonlók. -Szia! Bocsi, most mentek el az ügyfeleim.- veszem fel a telefont széles vigyorral a képemen, majd visszasétálok a "rendelőmből" a folyosóra, onnan pedig megcélzom az emeletet, ahol a lakórészem van berendezve. [color=#A37282-Naná! Ma már nem jön senki, szóval egy óra múlva ott vagyok.[/color]- bólogatok, mintha ezt ő láthatná, végül elbúcsúzunk, én pedig sietősebbre veszem a figurát, hogy felkészülhessek a koktélozásra... [/i] |
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Re: Raven McCoy Pént. Márc. 16 2018, 14:37 |
| Gratulálok, üdv nálunk! Kedves Raven! Nagyon szimpatikus hölgyeményt álmodtál meg és mutattál be nekünk. Mikor olvastam a jellemedet, úgy éreztem, mintha a legjobb barátom lennél és már évek óta ismernélek, mert olyan közvetlenül és őszintén mutattad be, milyen is vagy. Tetszettek az apróságok, amiket említettél benne, a hasonlatok, mint például az, hogy a légynek sem tudnál ártani vagy éppen a világbékés dolog. A választott munkád is igazán érdekes és egyedi, hiszen még nem találkoztam ezzel az oldalon és mindig öröm látni, ha valaki olyant alkot, amilyen még nincs Érthető is, hogy hiszel a szerelemben és a tündérmesékben, csak azt sajnálom, hogy a sajátodra nincs időd a munkád miatt, pedig egy lovag rád is vár valahol a nagyvilágban csak még be kell sétálnia az életedbe A szerepjátékos példád is jó döntés volt, kicsit betekinthettünk a munkádba emiatt és a gondolatvilágodból is elcsíphettünk ezt-azt. Mielőtt elindulnál koktélozni, győződj meg róla, hogy tuti végigjártad-e a szokásos köröket, és ha igen, akkor a játéktér már csak rád vár! |
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Raven McCoy | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |