The most important thing in life isn`t the money you make, the status you attain, or the honors you achieve along the way. The most important thing in life is (...) the time when you`re just somebody`s friend.

Nem állítom azt hogy egyáltalán nem látnék esélyt arra, hogy az este végülis egészen jó legyen, de jelenleg még egy kicsit valahogy nem ide valónak érzem magam. Félre értés ne essék, imádom a bulikat, meg minden mást is, ami azzal együtt jár, viszont kicsit még idegen nekem ez a környezet, mert hát hiába látok ismerős arcokat itt ott felbukkanni, nem mindenkit tudok pontosan hová tenni. Gondolom majd könnyebb lesz feloldódni egy kicsi alkohol mellett, na meg egy normális zene sem ártana, mert jelenleg a dübörgésen kívül másra nem is igazán lehet figyelni. Ha én csapnék ekkora ricsajt otthon, akkor egészen biztos, hogy a szomszédomban élő öreg nénikék már régen rám hívták volna a rendőrséget, születésnap ide vagy oda. Mindig is mondtam anyának, hogy mennyivel menőbb lenne egy hatalmas kertes házban lakni, mint a szerény kis otthonunkban, amit bár imádok, de simán elcserélném egy ilyenért. Egyáltalán nem vagyok olyan, aki egyedül is ne találná fel magát, ha a helyzet úgy hozná, de azért hálásan csillannak fel a szemeim, amint észre veszem Bambit, aki úgy tűnik, hogy gondolatban valahol egészen máshol jár. A hátam mögé pillantok, hogy én is szemügyre vehessem azt, amit Ő, de meglátva a medencénél ácsorgó félpucér srácokat, zavartan vissza is fordulok inkább felé. Mert hiába, hogy hűséget fogadtam és nem vakságot, egész biztos, hogy Domi már ezt is félre értené, és bár Ő nincs itt, azért én mégsem kockáztatok.
- Csak azért, mert amúgy nem olyan rossz a látvány... - legalábbis annak, aki szingli -, elnézem, hogy Őket hamarabb észre vetted, mint engem. De azzal, hogy csak bámulod azokat a srácokat és nem teszel semmit, csak saját magadat kínzod. - kacsintok rá vigyorogva, bár ezzel most egyáltalán nem célzok arra, hogy hagyjon magamra és helyettem inkább a pasizást válassza. - Én mindig betartom azt, amit ígérek. Mondjuk... ez nem kis felhajtás egy szülinap miatt az biztos. Az ünnepelt nagyon szeretheti magát. - oké mondjuk szerintem mindenki szereti a saját születés napját, de nekem soha eszembe sem jutott volna meghívni egy egész egyetemi táraságot rá - kisebb túlzásokkal -, és még a jó ég tudja, hogy kik vannak itt jelen. Ilyen lehet az, ha az ember úszkál a pénzben, és nincs azt amire költenie. Mondjuk én akkor sem valószínű, hogy ilyen nagy dobra verném az egészet. Még az italról is lerí már messziről hogy nem holmi vegyített akármi, és a látszat ellenére, hogy a színe rózsaszín, egészen biztos, hogy nem olcsó lötty.
- Épp ezért egy-két pohárral azt hiszem, hogy meg is elégszem. Utálok másnapos lenni. Ezektől az édes valamiktől pedig sokkal betegebb lehet lenni, mint a kemény férfias italoktól, amik amúgy ihatatlanok. - egy újabb korty után azonban már nem is vagyok abban annyira biztos, hogy elég lesz ebből két pohárka, olyan még kel íze van.
- Nos az attól függ, hogy arra vagy kíváncsi, hogy mit mondtam az anyámnak, vagy arra, hogy mit a barátomnak? - nézek rá elvigyorogva magam, majd egy újabb korty után, egy hatalmas sóhajjal folytatom. - Anyával már egy ideje nincs olyan kapcsolatom, hogy bármiről is beszámoljak neki, a barátomnak meg azt mondtam fáj a fejem, és alszok. - vonom meg a vállam egy kicsit azért megbánással az arcomon, mert nem szeretek hazudni, ugyanakkor azt gondolom, hogy a kegyes hazugság néha szükséges a rossz elkerülése miatt.
- Remélem Te sokkal kreatívabb voltál nálam. - nevetem azért el magam, mert kicsit bevallom, hogy gyerekes ilyen ostobaságot kitalálni egy buli kedvéért. De mégis honnan tudhatnám, hogy Domi mikor és min fog újra kiborulni? - Ez a zene egész jó... táncolunk? Ha szeretnéd el megyek veled egész közel a medencésekhez, de előre figyelmezetetlek, hogy nem veszek részt semmi olyanban, amiben a félpucér srácok, akiket bámultál. - forgatom meg a szemeimet elfogyasztva az italom utolsó kotyát is, majd ha jönni szeretne meg is fogom a kezét, hogy táncikolva elvegyüljünk valahol a tömeg között.

Ruby & Bambi

Your crazy makes my crazy look normal.  I like that about you.

zene: art deco megjegyzés: outfit

Manapság minden adandó lehetőséget kihasználok arra, hogy kikapcsolódhassak. Apa egyre szorosabban fogja a gyeplőt ahogyan telnek az évek, hiszen egyre közelebb kerülök ahhoz az időponthoz amikor magam mögött hagyhatom az egyetemet és ő ténylegesen a szárnyai alá vehet majd. Nyomasztó, fullasztó és egyszerűen félelmetes számomra az a mértékű felelősség, ami rám vár majd a jövőben. Ez nem az én utam kellett volna, hogy legyen és ugyan nem hibáztathatom a bátyámat, de valahol mégis úgy érzem cserben hagyott. Nem szándékosan adagolta túl magát, nem szándékosan halt meg és végképp nem szándékosan hozott engem ilyen helyzetbe mégis úgy érzem magam, mintha hirtelen a kék égről lerántottak volna és egy aranykalitkába tuszkoltak volna. Valahol nyugtat a tudat, hogy apa nem adná át nekem a vállalkozást, amíg nem állok rá készen, mégis valahol rettegek, hogy sosem leszek méltó az örökségre, amit egyébként nem is nekem szánt.
A mai este arról szól, hogy kicsit elengedjek mindent. A sulit, az órákat, az otthoni fullasztó érzést és legalább néhány órán át tényleg őszinte lehessen a mosoly az arcomon, amíg a béklyóimat levetve egyszerűen csak egy fiatal lehetek a sok közül. Az ilyen alkalmakat pedig mindenképpen a barátaimmal együtt szeretném megragadni, így komoly energiát fordítottam arra, hogy mindenképpen meggyőzzem Rubyt a részvételről. A meghívó alapján egyébként is jónak ígérkezett az esemény, hiszen egy olyan ismerős szülinapjáról volt szó, aki híresen szerette megadni a módját saját maga ünneplésének. Miután átadtam neki az ajándékot csatlakoztam a többiekhez odakint a szemeimet bátran legeltettem a srácokon a medence környékén beszélgetés közben. Sikerül is egy kicsit elbambulnom és már csak akkor eszmélek fel, amikor Ruby egy lépésnyire van tőlem.
-Huhh... baszki, bocsi. Egy kicsit.. elkalandoztam.-intek a fiúk felé egy széles mosollyal az arcomon mielőtt viszonozom az ölelést amit tőle kapok.
-Ha ez vigasztal én se voltam benne biztos, hogy nem csak hitegetsz azzal, hogy tényleg eljössz. Szerintem ez egy szuper bulinak ígérkezik. Még egy óra körülbelül és olyan vadulás lesz, hogy az agyad eldobod.-legalábbis remélem. Ha nem, akkor lelépünk és keresünk valami klubbot vagy egy másik házibulit. Szenvednie senkinek sem kell. Egy cinkos mosollyal veszem el tőle a poharat és rá is kacsintok mielőtt belekortyolnék.
-Olyan... rózsaszín íze van, de tuti alattomos és itatja magát mielőtt szétcsapna. Szóval azt hiszem tökéletes lesz.-mosolygok rá.
-Na mesélj, szívem, mekkorát kellett kamuznod, hogy ma eljöttél egy kicsit zülleni?-kérdezem a szemöldökeimet szórakozottan megvonogatva. Az enyémeket otthon nem érdekli, hogy mennyire csapom szét magam, amíg nem kerülök bajba és nem kötök ki a címlapokon, de ezt eddig minden alkalommal sikeresen elkerültem szóval nekem szabad a pálya. Rubyval már egy kicsit más a helyzet, éppen emiatt kételkedtem abban, hogy végül nem fogja lemondani utolsó pillanatban az egészet.

The most important thing in life isn`t the money you make, the status you attain, or the honors you achieve along the way. The most important thing in life is (...) the time when you`re just somebody`s friend.

Mikor belépek a hatalmas házba, ami inkább hasonlít egy palotához, újra megnézem a telefonon a GPS-t, hogy biztos jó helyen járok-e, mert amikor elfogadtam a meghívást erre s zülinapi bulira, nem gondoltam arra, hogy ilyen menő helyen lesz tartva, így ha nem is volt túl sok kedvem jönni, főleg nem Domi nélkül, hát most már kezdem azt érezni, hogy ezt nem fogom megbánni. Az ünnepeltnek hamar átadom a kezemben lévő kis ajándék dobozt, amiben egy ezüst karkötő díszeleg egy lóherével díszítve, állítólag szerencsét hoz, majd elmondok neki mindenféle jó kívánságot, még két psuzit is nyomok az arcára, aztán a hátsó kijárat felé veszem az irányt, amerre irányít. Azért vicces, hogy itt vagyok, mert nem sűrűn fordulok meg az óráimon, az Egyetemet legtöbbször messziről kerülöm ki, de mivel Bambi rá beszélt arra, hogy itt a helyem, hát jöttem. Nem mintha jól érezném magam azért, mert Dominak azt mondtam, hogy ma korábban fekszem le, mert fáj a fejem. Nem szoktam neki hazudni, vagy legalábbis amennyire tőlem telik őszinte vagyok, de ha el mondom, hogy jövök, Ő is akart volna velem tartani, ami nyílván nem lenne ellenemre, csak épp az a baj, hogy a szülinaposnak van egy elég idegesítő bátyja, aki szintén ott tanul, ahol mi, és szinte levakarhatatlan. Most is mindamellett, hogy próbálok nem össze futni vele - ami lássuk be egész este lehetetlen küldetés lesz -, tekintetemmel a barátnőmet keresem, de azért nem feledkezek meg arról sem, hogy felfedezzem a helyet, ami pont olyan, mint amilyet a filmekben lehet látni. Hangos zene, külön DJ-vel, kacarászó fiatalok, páran táncolnak, néhány srác a bicepszüket mutogatva versenzyik azon, hogy ki az izmosabb, és olyan is akad, aki a hatalmas medencébe ugrál. Király! Nem mintha bárki is szólt volna nekem, hogy ez a buli ilyesmi lesz, legalább hozhattam volna fürdőruhát magammal. Tovább megyek a táncoló tömegen, néhány ismerős arcnak biccentek, aki oda jön hozzám, azzal váltok néhány szót, mindaddig amig meg nem pillantom végre Bambit, akinek vigyorogva kezdek integetni, hogy aztán valahogy átbotorkálva a tömegen meg is közelíthessem. Jelenleg Ő tűnik innen a legnormálisabbnak, de lehet hogy én is feloldódok egy kicsit, amint iszok valamit, amiben alkohol is van. Persze csak mértékkel. Szigorúan.
- Csak hogy megvagy! - szólalok meg még mindig vigyorogva mikor oda érek hozzá, és üdvözlésképp még meg is ölelem. - Már kezdtem azt hinni, hogy felültettél. Ami azt illeti ez nem olyan buli, mint amire számítottam, de... szerintem feltaláljuk magunkat. - rá is kacsintok, majd el veszek két műanyag poharat az egyik asztalról, és egyiket a braátnőm felé is nyújtom. Valami rózsaszín lötty van benne, nehéz lenne megmondani így elsőre, hogy mi az, de gondolom semmi olyan, ami mérgező lehet, szóval... bele iszok.
- Te... én nem tudom, hogy ez mi a csuda, de tökre ízlik. - kicsit olyan édeskés, de érződik az, hogy valami alkoholt is tartalmaz, ami végtére is csak jó lehet, mert teljesen józanon azért nem olyan könnyű feloldódni. Nyílván azért az asztal alá sem áll szándékomba leinni magam, főleg mert nem is maradhatok olyan túl sokat. Kicsit rossz érzés, hogy hazudtam a hollétemről. Vagyis inkább csak füllentettem és azt is nyomós okkal. Ha ügyes leszek, ki sem fog derülni soha.