A zene már hangosan szólt a nagy villában, tudtam, hogy ez lesz az ami majd megnyugtat, ami majd feldob, és ami majd seg.t elengedni. Beleszívtam egy mélyet a cigibe, egy kicsit kaparta a torkom a benne lévő cucc, de közel sem volt rossz. Már éreztem a korábbi slukkok hatását, de nem akartam annyira elszállni. Volt valami a mai napban, ami nem kért több füvet és én hallgatok ezekre a megérzésekre. - Martin gyere már, megjött egy nagyobb egyetemi csajbanda. - kifújom a füstöt és elindulok lefelé. A csapatot keresem a szememmel, amiben tényleg elég kihívó lánykák vannak jelen. Nem tudom mit akarok, vagy mit várok el a mai estétől, talán csak egy kis kikapcsolódást, egy kis nyugalmat, nem biztos, hogy izgalmakat. Lehet egyedül akarok lefeküdni, lehet nem, bár elnézve a csajokat, a kissrác eléggé kéri az esti szórakozását, de most ideje megálljt parancsolni neki. - Az a barna ott, szép cicik, jó fenék, de túl kedves arc. - mutat mit sem törődve a feltűnéssel Tom. A kezére vágok és ahelyett, hogy a lányok felé mennék, mint minden normális esteben elindulok a konyha felé, hogy leöntsem a kaparó torkom egy kis itallal. A legjobb whiskymet akarja a szervezetem, de beérem a mostani felhozatallal is, amit rendeltünk a mai napra. A házam ilyenkor kész kéjbarlang itt ott, ami kurva izgató tud lenni, tudva, hogy bárhova lehet csatlakozni, de mégis a partizó egyedek felé veszem vissza az irányt és talán becserkészem a kedves arcú lányt, de előbb azt hiszem egy lazább cigire rágyújtok, ami nem repít a fellegekbe, és kiülök a medence mellé héderelni, tudva, hogy úgyis nemsokára lsz társaságom ha akarom ha nem.
Nagykorúságom óta magam dolgozok azért, hogy eltudjam tartani magam. Nem tartozom a gazdag emberek közé, nincs medencés lakásom, igazából egy garzonban lakok, de attól függetlenül, hogy kicsi, én nagyon szeretem, mert tudom, hogy mennyit küzdöttem azért, hogy ne árvaházakban lakjak és mennyi vért izzadtam, hogy sikerüljön a saját lábamra állni. Sokat dolgoztam érte és szerintem amúgy sikerült eléggé kis otthonosra alakítgatnom a lakásomat. Imádom a növényeket és a bútorokat, szóval imádtam válogatni a vásárlás közben és elképzelni fejben, hogy majd mit-hova fogok tenni, milyen szögben, mi fog majd mellé kerülni, szóval úgy minden. Nagyon élveztem. Az egyetemi tandíj viszont drágult így még többet kell dolgoznom, hogy mellette a lakbért is kitudjam fizetni és ne kerüljek majd az utcára. Ma lesz egy buli ahova csomó egyetemista barátnőm megy. Úgymond én is megyek velük és ott leszek, csak én éppenséggel dolgozni fogok. Jó lesz majd felszolgálni a barátaimnak… Nem mindegyik érti meg sajnos, hogy nem mindenki születik gazdag családba akiknek nem kell semmit csinálniuk csak buliznak kb mindennap. Nem tudom nem észrevenni a srácok sokaságát, az egyik épp felém mutogat, bár azt nem hallom, hogy mit mond a haverjának. A haver aki amúgy piszok helyes, bár ránézésre eléggé beképzeltnek tűnik. Tipikusan az a srác akitől amúgy a szűlők védeni próbálnak, mert úgyis csak összetörik a szívedet. - Mi lenne, ha nem csak bámulnád őket, hanem mondjuk mennél és megkínálnád őket itallal? Nem ezért fizetlek. – felkapom a fejem amikor meghallom a goromba főnököm hangját. Szemetforgatok csupán majd felveszem a pultról a tálcát és oda sétálok hozzájuk. - Sziasztok, kértek valamit inni? – próbálok kedves lenni és mosolyogni, de kb már előre látom magam előtt a gúnyoros megjegyzéseiket. Nah, ezért sem nagyon szoktam barátkozni. Feleslegesnek gondolom. Próbálom megkímélni magam a csalódásoktól meg a hímsoviniszta dumáktól.
nem hallgattam semmit ✧ bby ✧ nem számoltam ✧ @credit
I have not even thanked you (...).
Thank you for giving me everything I wanted,
love that consumes me, passion and adventure.
There is nothing I want more than for this to last forever. But I can't.
This is the last time I can see you,
we must say goodbye, I love you, but I must let you go.
Kezdőlap
✧ nem számoltam ✧ 
