Ethan Keating sosem volt elégedett az őt körülvevő világgal; A változás függője volt, a tökéletesség megszállottja. Már gyerekként megmutatkoztak az első jelei ennek, amikor is az ajándékba kapott játékautóját izomból a földhöz vágta, hogy aztán a saját kedve szerint építse újra azt. Csak és kizárólag úgy cselekedett, ahogyan a kedve tartotta, minden más vélemény elhagyhatónak hatott számára. Ritkán érzett tiszteletet embertársai iránt, szimpátiát pedig annál kevésbé. Behatárolta társasági kapcsolatait és úgy rendezte azokat, hogy azok semmilyen szín alatt ne nehezítsék meg életét. Ezért is válogatta meg jól, hogy kit enged magához közel a későbbiekben vagy címkéz fel a barátság jelzőjével. Környezete elviselhetetlennek élte meg jelenlétét, holott hétköznapjai során Ethan  az életéből megszabott egy-két órát arra áldozta fel, hogy kedvesen járjon el társaival szemben, még ha a vége érdekütközésbe is torkollott. Mindezeket figyelembe véve utasította el a társadalmi normák kényszeres befolyását és hangoztatta őszinte, némiképp száraz álláspontját a témával kapcsolatban, ha a környezete az ellentétére késztette őt.
Arrogáns fellépését általában szarkasztikus megjegyzések tábora követi, melyek során képes órákon át tartó előadást is tartani saját igazáról. Nem viseli jól, ha nem az övé az utolsó szó, ahogyan azzal sincs kibékülve mikor megkérdőjelezik tetteit. Sosem érezte méltónak nevének egyszerűséget, így mihelyst lehetősége adódott rá, felvette a Preston nevet megboldogult nagyapja után, kiről azt vallják, hogy Ethan a kiköpött másává formálódott. Nem hiába volt ő az egyetlen a családban, akire a fiatalabb Keating már egészen gyermekkora óta felnézett. Hatására sajátította el azon elvek összességét, amely azt foglalja magába, hogy: A szépség egy fegyver, amelyet sok célra használhatunk fel, ha elég okosak vagyunk felismerni azt.
Magabiztossága ennek tükörképére vált kiemelkedő fontosságúvá az életében, melynek fényében úgy tartotta, sokkalta többre képes annál, mint amire az emberileg lehetséges, majd tapasztalta meg saját bőrén mindezek ellenkezőjét. Sosem volt kérdéses számára, hogy az orvosi pálya felé tendáljon, azonban sokakkal ellentétben nem az emberek megsegítése motiválta, vagyis nem olyan formában, ahogyan azt kollégái felhasználják, mint összefoglaló magyarázatot ottlétükre. Ethan segítő szándéka volt egyben a saját hátsó szándéka is. Úgy vélte, hogy a plasztikai sebészet keretei között képes lesz kontrollálni elégedetlenségének elhatalmasodását és tökéleteset alkotni saját tudása és kezei által. Ennek okán Keating tisztelte a céljához vezető útjának minden mozzanatát, komolyan véve annak szakaszait és magába fogadva a velejáró tudás elsajátítását. Minél bonyolultabbnak, összetettebbnek tűnt számára valami, annál inkább ösztönzően hatott rá életének különböző szegletein belül.
Morbid humorának köszönhetően kevés embert tudhat magához közel, de ezen személyeket becsüli és védelmezi, amennyiben az érzelmileg nem terheli meg őt. Borúlátó életszemlélete ellenére Ethan valójában képes emberi érzelmek elsajátítására, melyek közül a másokhoz való ragaszkodás kiemelkedő szerepet élvez. Szüleivel megromlott kapcsolatából fakadóan sosem érezte magához közel őket, így fiatalon vált önállóvá, tudomásul véve, hogy nem számíthat nevelőinek támogatására a továbbiakban. Mindezektől eltekintve Ethan otthonra lelt lakótársa Connor és közös barátjuk Mercedes személyében, akik egyszerre kergetik őrületbe és tartják felszínen érzelmeinek normális mivoltát.