Nagy nehezen tértem észhez, mikor megszólalt a telefonom ébresztője. Elsőnek csak taperáztam az ágyat, majd idővel fel is eszméltem és óvatosan fel is ültem. Nem szerettem korán kelni, de nekem is voltak kötelezettségeim, mint például dolgozni menni. Kinyomtam az ébresztőt, majd nagy nehézkesen felkeltem és kitámolyogtam a konyhába, hogy igyak egy kávét, de mivel kissé másnapos voltam, majdnem elejtettem a csészét is. - O, hogy baszná meg, aki kitalálta a reggeleket - morogtam, majd miután megittam a kávét elmentem letusolni, ami után azért már jobb színben voltam. Frissítő volt az a hideg zuhany így reggel. A kávé és a hideg víz mindig jó páros, ha a reggeli észhez térésről volt szó. Felöltöztem, majd ismét a konyhába mentem. Kéne ennem pár falatot, de mikor kinyitottam a hűtőt rá kellett jönnöm, hogy mivel napok óta halogatom a bevásárlást semmi sincs itthon, amit ehetnék. De sör és whiskey volt, amit nem ittam még ma reggel, mert annyi eszem nekem is volt, hogy éhgyomorra, főleg műszakkezdés előtt nem kéne felönteni a garatra. Nem túl boldogan csuktam vissza a hűtőt, de aztán eszembe jutott, hogy Lilianna is valószínűleg a boltban van, így legalább együtt tudjuk kezdeni a napot. Én is veszek ezt-azt a boltban, ha már ilyen helyzetbe hoztam magam a halogatásommal. Miközben rágyújtottam és a kocsimhoz igyekeztem azon gondolkodtam mit kéne ennem. Valami péksütemény elég lesz, meg veszek valamit, amivel feltöltöm a hűtőt a hétre. Bezártam kulcsra a házat, beültem a Vectrámba és megindultam abba a jól megszokott boltba, ahol Lili szokott reggelente tanyázni. Mivel viszonylag külvárosi részen laktunk, a forgalmi helyzet egész jó volt, kevés volt a dugó és a sofőrök sem voltak túl gyökerek, így elég jó időben odaértem a bolthoz. Ha már itt vagyok, akkor Lilit is felveszem és együtt tudjuk tölteni a reggelt. Ki tudja miként alakul a napunk, legalább reggel legyen egy kis időnk egymásra, mielőtt kapunk valami ügyet és vége a lazsálásnak. Ismét rágyújtottam, majd két slukk után bementem az üzletbe, ahol meglepetten néztem, amint két fegyveres férfi alaposan elgyepálva fetrengett a földön, Lili pedig mellettük. Füttyentettem egyet, mosolyogva odasétáltam a nőcihez és leguggolva karoltam át. - Hát itt az én kis gazellám - mondtam cigivel a számban, elmosolyodtam és épp csak fel nem gyújtottam a haját, miközben megsimogattam a karját. Fel is álltam, mielőtt még a tincsei közé hamuznék, majd majd ujjaim közé kaptam a cigit és lehamuztam a földre. Szemeimmel a bögréjét kerestem és próbáltam összerakni fejben, hogy mi is történhetett, bár nem kellett sokat gondolkodnom, nyilvánvaló volt, csak nekem volt még reggel. De összeraktam a képet. A pékárukhoz mentem, lépteim közben pedig véletlen rátapostam az egyik fegyveres kezére, de bocsánatot nem kértem, hanem elkezdtem a bevásárló körutamat. - Te falsz valamit? - kérdeztem ismét cigivel a számban és véletlen belehamuztam a szatyorba, amiben a kajám volt, miközben a beszéd hatására ugrált a cigi az ajkaim közt, noha nem zavartattam magam. Egy kis hamu nem teszi tönkre a kaját. Gondoljunk csak a szabad tűzön készült ételekre, mondjuk a grillre. Miközben a kasszához mentem vettem némi pillantást a két fickóra és ujjaim közé vettem a cigim. - Nem kellett volna kekeckedni a csajszival - lepakoltam a pultra, majd a felvágottakat kezdtem fixírozni és bemondani mit kérek. Legalább pár napra meg lesz a reggelim. - Tízre jön hozzánk egy ügyfél - mondtam, majd a csikket kipöccintettem az ajtón, majd elővettem a pénztárcámat is. - Addig tombold ki magad Bambi.
Reggel 6-kor kigurulok az ágyból. Az órát bámulva ülök a földön, nem értve miért keltem fel. Ja....mert éjfél előtt feküdtem le. Általában elég nekem a napi 5 óra alvás és havonta egyszer sikerül 12 órát aludnom egy huzamba. Nem is akarok felkelni. Visszaakarok feküdni. Egy hangos nyöszörgéssel kezdek el térden csúszni az ajtó felé. Még Pierre is alszik, hiszen hozzá szokott, hogy csak tízkor kap enni. Néhány üres sörös dobozon átsomfordálva keresem fél szemmel a köntösömet. Nem is izgatnak az üvegszilánkok a szőnyegben. Ahogy a kezem ügyébe kerül a bolyhos, arany lime színű köntösöm magamhoz ölelem és elterülök a szőnyegen. Míg fekszem magamra hámozom a köntöst, mit sem érdekelve, hogy kivan fordítva. A kanapéra támaszkodva tápászkodok fel és gyorsan megetetem Pierre-t. Ma csigákat kap, csak hogy ne legyen egyszerű dolga és használja a még el nem sorvadt agyát. Az etetés után elkezdek mászkálni a lakásban a mamuszomat keresve. Lehet, hogy egy gusztustalan állat vagyok, de nem fogok lemenni a boltba mezítláb. Ennyire még én sem vagyok hülye. A spájzban megtaláltam a róka fejes mamuszomat, amit fel is húztam a lábamra. A bögrémet megfogva hagyom el a lakásomat és mászok le a földszintre. Meg sem fésülködtem, vagy mostam fogat. Minek? A sarki boltba bemászva adom a bögrémet a pultos lánynak. Mindennap idejárok, tudja, hogy szeretem a kávémat. Míg várok a kávéra körbejárom a boltot megnézve az instant tészta szekciót. Talán vennem kellene párat. Vegyek? Ne vegyek? Hm... Míg ott álltam és gondolkodtam észre sem vettem, hogy kettő maszkos férfi bejött az üzletbe. Egyből fegyvert fogtam a lányra és elkezdték a pénzt követelni. Mikor tudtam, hogy a kávém már kész minden gond nélkül csak oda sétáltam a pulthoz és elvettem a bögrémet. A két férfi meg is lepődött rajtam, de gyorsan rám szegezte a fegyvert, aki közelebb volt hozzám. A katonaság miatt nem blokkolok le egy fegyver láttán, sőt! Igazából meg is nyugtató. Mivel nem törődtem a két férfival a hozzám közelebbi eléggé ideges lett és kiverte a bögrét a kezemből, ami hangosan tört össze a padlón. - Azt mondtam, kezeket az égbe, te kurva! - kiáltott rám, de én csak a bögrémet bámultam. A bögrém! Mielőtt megint megtudott volna szólalni a férfi, még mindig rám szegezett pisztollyal lassan ránéztem, gyilkos tekintettel. Utoljára a bázison néztem így valakire. Egy határozott mozdulattal ragadtam meg a férfi kezét és törtem el, majd lefejeltem. A pisztolya a kezemben maradt és habozás nélkül a társa lábába lőttem egy golyót. Körülbelül tíz perc telt el, mikor Tris beesett az ajtón. Én a földön guggoltam a bögrém törmelékeit piszkálva. - A bögrém! - motyogtam szomorúan. Az egyik kedvenc bögrém volt! És most eltört emiatt a fasz miatt! Szinte észre sem vettem, hogy Tris itt van, vagy hogy kérdezett valamit tőlem. Mikor a traumatizált pultoshoz ment, hogy fizessen akkor vettem csak őt észre. Könnyes szemmel néztem rá, még mindig guggolva. Kezemben a törmelékek voltak, a tenyerem vörös volt a forró kávétól. - A bögrém! - szipogtam hangosan.
Nagyjából sejtettem, hogy mi történt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli majd annak a nyamvadt bögrének az összetörése. Nem igazán értettem miért viseli meg ennyire egy egyszerű tárgy elvesztése, de biztos komoly oka volt. Néha nem tudtam eligazodni Lili dolgaink. Ismertem már egy ideje, de még mindig tudott meglepetést okozni. Úgy búslakodott a bögre felett, mintha a kocsiját törték volna össze. Olybá tűnt az én létezésem felett is szemet hunyt és csak a bögre létezett neki. Pontosabban annak maradványai és még a forró kávé sem zavarta, ami azért meglepő volt. Biztos valami katonai mellékhatás. Vagy valami PTSD előny. Fogalmam sincs. Nem értettem ehhez és nem is akartam megérteni miért nem zavarja, hogy a kávé épp szétégeti a kezeit. Furcsa volt. Sok furcsasága volt. Elléptem a pulttól és odaléptem mellé, miközben ő a Földön guggolt és a bögréért szipogott. - Jaj ne csináld már. Majd veszünk másokat. Nem lehet annyira pótolhatatlan az a bögre - mondtam, noha kissé bizonytalanul. Annyira nem voltam biztos benne, hogy az a bögre pótolható számára. Számomra biztosan az lenne, de az ő gondolkodásán eligazodni nem volt túl könnyű. Elég csak rá nézni. Ebben a szerelésben, ami rajta volt én a szomszédba nem mertem volna átmenni, nem, hogy le ide a sarki közértbe. Volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz könnyű munkanapunk. Túlságosan "jól" indult a reggele. Megfordult a fejembe, hogy össze kéne ragasztani a bögre törött darabjait, de aligha hiszem, hogy sikerülne, ráadásul nem lenne szerencsés forró italt inni utána belőle, mert ki tudja mi oldódik majd ki a ragasztóból. Megnéztem az időt a telefonomon, majd megvakartam a tarkóm. - Lassan lehet, hogy indulni kéne, ha nem veszel semmit. Hozd a bögre roncsait, majd kitalálunk valamit. Hátha valahol tudunk venni egy ugyanilyet. Vagy nem tudom. Valahogy megragasszuk - ajánlottam azért, mert valahogy mégis csak rá kellett venni, hogy keljen fel és induljunk innen valamerre. Mondjuk haza, hogy felöltözzön, mert így azért mégse ülhet be az irodába hozzám.
A bögre felet szipogok, ahogy próbálom a két nagyobb darabot a kezemben varázslatosan összeilleszteni és megjavítani. Persze ez nem sikerül és ettől csak még szomorúbb leszek. Ezt a bögrét még a bázison kaptam Pierre halála előtt. Az a tipikus “Army mom” volt rátéve a fehér bögrére. Ez egy belső vicc volt köztünk, hiszen mindig anyáskodtam a többiek felett és mindig gondoskodtam arról, hogy esznek és jól tartják magukat. Még, ha nem is szerettem a cringe dolgokat még akkor, mégis ez lett a kedvenc bögrém. Főleg Pierre halála után. Ebből ittam a kávém, a kakaóm, néha ebbe csináltam bögre sütit, miközben gagyi szappanoperát néztem a tévében. Szóval mikor Tris azt mondja pótolható csak elkezdek sírni ott a bolt közepén, a földön guggolva. Csak akkor nyugszom meg valamennyire, mikor azt mondja hozzam a bögre darabjait és hirtelen abba hagyom a sírást, mintha soha nem is könnyeztem volna. Lassan és gondosan szedtem össze minden darabot, bármilyen kicsi is volt. A köntösöm zsebébe teszem a törmeléket és felállok. Kikövetem Tris-t a boltból és mikor látom, hogy a lakásom felé megy, akkor jobban megiramodom és tartom a lépést. Mikor elérjük az ajtót kinyitom és be is megyek. Ha Tris bejön akkor láthatja a lakás állapotát. Az üres dobozokat, a törött üvegszilánkokat, amik a szőnyegben bujdosnak. A konyhát, mi hasonlít egy drog laborra és egy robbanás közös erejére. Az egyetlen tiszta tér, amit láthat az az egyik falnál az akvárium, amiben a polip, Pierre bámul Tris-re. Ritkán jön hozzám valaki, szóval Pierre nincs hozzászokva, hogy valaki van itt rajtam kívül. Én e közben bementem a szobámba és beugrottam az ágyba. Az ágyam fele nem áll másból csak ruhákból, tiszta és koszosakból egybe hányva. Míg az ágyban fekszek elkezdek tiszta ruhát keresni az ágyban, magam mögé dobálva a koszosakat, köztük a fehérneműket is. Nem igazán érdekel, hogy Tris egy férfi, nem vagyok szégyenlős. Találva egy “elfogadható” szettet, felállok és leveszem a köntösöm.
Volt egy olyan érzésem, hogy még meg fogom bánni a nagylelkű ajánlatom, ami a bögrét illeti. Most kínlódhatok vele én, de még mindig jobb, mintha bőgne a bolt közepén és neadj isten a kocsiban is. Mondanám, hogy szomorú, ami vele történt, de nehezen tudom átérezni egy törött bögre utáni sírását. Oké, érzelmek kötötték hozzá, de akkor is kicsit túlzásnak éreztem. Mikor elértünk a lakására eléggé meglepődtem, ugyanis nem ilyennek képzeltem. Ekkora kupira és áldatlan állapotra nem számítottam, de igyekeztem ezen felülemelkedni. Én is rendetlen voltam, de ennyire még én sem. Kerestem egy üres dobozt, amibe majd a bögre darabkáit át lehet pakolni és már épp léptem volna hozzá, hogy adja át nekem a maradványokat, amikor láttam, hogy fehérneműre vetkőzött. Hát ilyen látványban is ritkán van részem, úgy, hogy nem vágnak érte pofán, hogy bámulom. A legtöbb nő nem ilyen szemérmetlen. Ahhoz képest, hogy mennyire igénytelen egy csaj meg kell hagyni, piszkosul dögös és jó testű. Elvettem tőle a köntöst, hogy a bögre darabjait átrakjam. Majd kell valami erős ragasztó is és sok-sok türelem, hogy össze rakjam neki, bár inni én már nem innék utána belőle, de az már nem az én dolgom. - Egy polip van a nappalidban, kislány - tettem egy megállapítást, bár erről biztos ő is tud. - Mit keres egy mini Kraken a nappalidban? - kérdeztem és rágyújtottam egy cigire. - Legális ez amúgy? Nem látok polipot a kisállat kereskedésekben. Figyeltem, amint a koszos ruhákat eltünteti az ágy mögött, majd új ruhákat keres helyettük. - Ahhoz képest, hogy a házad egy szemét telep, te piszkosul dögös vagy - kértem végig, ha már adott volt a lehetőség. - Mintha késő este sütne a nap - szívtam meg a cigit.
Nem is igazán zavar, hogy a lakásomban van Trisy és konkrétan láthat szinte mindenhonnan, csak a fürdőből nem. Egy bázison éltem több, mint 10 évig férfiakkal körül véve. Már rég megtanultam nem szégyenlős lenni, főleg, ha volt esélyem a földhöz vágni őket, ha megpróbáltak valamit. Velem nem próbáltak semmit, sőt az én részlegem valamennyire normális volt és érdekelte őket, hogy a nő beleegyezzen egy egyéjszakás kalandba. Bár, mint mindenhol voltak olyan ritka alkalmak, mikor körbejárt minket a hír, hogy egy újonc srác megerőszakolt egy lányt éjszaka. Mit is mondhatnék? Amikor mindenki rájött a dologra, aznap este a srácot a mentő vitte el. Főleg ahogy hallom mostanában, Magyarország szenved, mert az új generáció nem akar katona lenni és a legtöbb magyar katona az öreg. Szóval eltudom képzelni, hogy tettek pár biztonsági lépést, hogy nők is csatlakozzanak. A mai korszakban a nők sokkal jobban vevők arra, hogy férfimunkát végezzenek. Miután felvetem egy nadrágot és pólót egy kicsit megfésülőm a hajam, hogy ne nézzen már ki úgy, mint egy fészek. Nem tudom miért, de Trisy irodája nagyon ad a megjelenésre. Mintha a drogosokat érdekelné, ha a szállítójuk öltönyben, vagy mackónadrágban futkároznának. Mikor Trisy megemlíti a polipomat elvigyorodom. - Ő itt Pierre. - lépek az akváriumhoz és a vízbe nyúlva vakarom meg Pierre fejét, míg ő a csapját a kezem köré csavarja. Eléggé egyértelmű, hogy az akvárium az egyetlen tiszta rész a házban, és rendszeresen van karbantartva és a polcokon felcímkézett polip kaják vannak, szóval tudom, mikor járnak le.... nem mintha tudnám hányadika van. - Nem tudom. Te vagy a zsaru, neked kéne tudni mi legális és mi nem. - nézek Trisy-re. El is felejtettem, hogy nem reagáltam arra, amit a testemről mondott. Na mindegy. Nem mintha nem hallottam volna már. Egy kis vakargatás után elengedem Pierre-t és lágyan lecsavarom a csápját a kezemről. Csak, hogy megnyugodjon és ne érezze azt, hogy itt hagyom, majd 2 hónapra adok neki egy csigát, hogy azt egye. Trisy-re nézek vissza. - Akkor mehetünk?
- Pierre? - néztem a polipra, miután Lili kicsit rendbe szedte magát. Micsoda név egy polipnak. Nem volt csúnya, vagy visszataszító, csak épp nem láttam létjogosultságát Lili lakásában. - Miért tartasz te egyáltalán polipot? - Kérdeztem mit sem sejtően. Azért ez nem mindennapi házikedvenc volt, lássuk be. A kutya és a macska még érthető, a hörcsög belefér, de a polip igen csak kilóg a sorból. - Nem vagy zsaru, ahogy abban is biztos vagyok, hogy ez nem teljesen legális. Vagy ki tudja? Nem tudom van-e törvény a polip házi tartására - sóhajtom és megszívom a cigit, miközben figyelem, ahogy a fejlábú rátekeredik Lili kezére. - A Kraken is így intézte el a hajókat - szóltam és a kezére mutattam a cigivel. - Egyáltalán hogy maradhat ez életben egy akváriumban? Ez nem aranyhal... Miután megetette a kis kedvencét bólintottam és kimentünk a kocsimhoz, beültünk és elhajtottunk az irodámhoz. Ablakot és ajtót nyitottam, hogy szellőzzön a helyiség, majd főztem egy kávét és rágyújtottam egy cigire. - Van még egy kis időnk, míg jön a megbízó. Addig reggelizzünk - mondtam és kipakoltam az íróasztalomra a kaját, amit vettem, bár valószínűleg Lilinek nincs kajája, így osztozkodnom kell vele. Volt nálam pékáru, felvágott, süti és tej is. Reggelire elég lesz mindkettőnknek. - Ha ettünk, akkor ránézek a bögrédre is, ha addig nem jön meg a csaj, akivel telefonon konzultáltam.
Kezdőlap
