Outlaw Justice

trouble's gonna come

Ha a kurva meleg egy mértékegység lenne, akkor valahol most a hatmillió foknál tartanánk, én legalábbis olyan tempóban izzadom ki a lelkemet egy kibaszott fa árnyékában ácsorogva, hogyha fehér felső lenne rajtam, akár beállhatnék a vizes póló bajnokságra is a hülye picsák mellé a strandra. Aztán amilyen kiélt ribik járnak arrafelé, szerintem még nyernék is. Elégedetlen morranással törlöm meg a verejtékező homlokomat, és ha nem a pénzen meg Onkel kicseszett haragján múlna az egész, hagynám a francba a terítő „karrieremet”. Ilyenkor tényleg elgondolkodom Vöri ajánlatán, hogy vágjunk fel tisztes állampolgároknak... Úgy értem, a szaros boltokban meg ilyen helyeken legalább egy ventilátor belefúj a pofámba, és nem égek rákká. De azért ennyire még én sem vagyok elkeseredett, hogy felrúgjam a megszokott kis életünket valami olyanért, ahol se ő, sem én nem tudnánk elboldogulni. Persze, majd még kibérlünk valami lakást is és kibaszott szobanövényeket fogunk öntözgetni, miközben a burzsuj cimbijeink pletykáit cserélgetjük egymás között. Előbb vágnám el a torkomat.
Szóval itt állok mint egy idióta fasz a park kellős közepén, ahol normális embernek ilyenkor eszében sincs megfordulni. Mondjuk ez a lényeg, és lassan az a balhere kölyök is megérkezik, akinek a szeme láttára ejtem a kukába az eddig tartogatott üdítős poharamat, benne egy megrágcsált szívószállal. Megvonom a szemöldökömet, remélve, hogy veszi az adást, de olyan bamba fejjel pislog rám, mint aki először lát fehér embert. Megvakarom a mutatóujjammal a halántékomat, vetve rá, majd a kukára néhány jelentőségteljes pillantást, de nem, az agyhalottnak még mindig nem esik le, és pontosan ezért nem is akartam ezzel vesződni. Onkel fosik, mióta tippet kapott, hogy a beszállítója körül szaglásznak, aztán hiába vagyunk a semmi közepén – nekem legalábbis úgy fest a hely –, és hiába nem kell semmiféle kamerától sem tartanunk, ragaszkodott hozzá, hogy burkoltan ejtsük meg az üzleteket. Japp, én megadtam a lehetőséget, de ez egy faszság.
- Jézusom, téged az anyád a fejedre ejtett, vagy mi a picsa? Vedd már ki a poharat, aztán lökd a suskát – szólalok meg türelmetlenül, ám ha lehetséges ilyesmi, még ostobább fejet vág. Aztán hirtelen megvilágosodik.
- Jah, hogy a pohárban van a cucc!
- Te meg mindjárt mellette fogod találni magad, ha tovább húzod a kibaszott időmet – morranok rá, hogy csipkedje már magát, mert mostanra nem vágyok többre, mint egy hideg sörre, és arra, hogy belógjunk valami csiliárdos villájába Vörössel megmártózni a baszom medencéjükben. Ezen a ponton már arra se veszem a fáradtságot, hogy elmagyarázzam neki, hasonló körültekintéssel fizessen ki, inkább csak a tenyeremet nyújtom felé, és miután megvan a zsetonom, indulnék is a dolgomra. Aha.
Persze, hogy a semmiből előkeveredik valami jelvényes, ez a pöcsfejű meg elhajítva a poharat – amiből természetesen kibucskázik néhány gramm fehér porocska –, dobbant a picsába. Jah, én is így tennék, ha nem néznék mostanra szemközt egy pisztoly csövével, és…
- Már megint te?! Jézusom, nincs jobb dolgod, mint engem követni meg baszogatni? - sóhajtok fel megadással, mert az előttem ácsorgó luvnyához már nem először van szerencsém. - Biztos vagyok benne, hogy van valami törvény a magán szférám vagy mi a faszom megsértésére – közlöm kiábrándultan, fel sem húzva magamat a tényen, hogy lebuktam. Rowan ki fog akadni, de ha jól forgatom a lapjaimat, valószínűleg megúszom az egészet. Kezdve azzal, hogy ezt a gyógyegeret laposra fogja verni Onkel meg a haverjai, hogy eszébe se legyen köpni.

zene: I Refuse xx credit: •