Alynne & Evander

„Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Varázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötétben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.” – Pókember
Outfit – Music

Kezem alatt csak úgy repkedtek a számítógép alkatrészei, mintha valóban egy filmbéli jelenetben próbáltam volna összerakni egy világot megmentő masinát. Jelenleg csak az zavart, hogy nem ment ultra grafikai teljesítményen a Spiderman 2 és meg akartam nézni, vajon a videókártyával van-e baj, esetleg a proci nem bírja a terhelést. Mi az, hogy a Sandman-nel vívott harc közben maximum grafikán belaggolt a játék. El se hiszem.
Olyan kifordult helyzetben feküdtem a számítógépes asztalom alatt, csoda, hogy nem gémberedtem el, de próbáltam beszerelni a frissen pasztázott procit és ilyenkor csak a cél élteti az embert, még az sem tűnt fel, hogy Alynne bekiáltott a szobámba.
Ahogy belépett a kőműves dekoltázsommal nézhetett farkasszemet, ahogy kúsztam kifelé farral az asztal alól, második kérdésére viszont már ijedten kaptam fel a fejem, aminek az lett a következménye, hogy megfejeltem az asztal alját és fájdalmas arccal fordultam az ajtó felé kobakom tetejét dörzsölgetve.
- Neked biztonságos. Nekem nem annyira. – sziszegtem még bosszúsan, majd végül, mikor már tuti volt, hogy túlélem az esetet, ültő helyemben néztem fel Aly-re, aki egy képregényt szorongatott a kezében. Nem tudtam soha eldönteni, hogy azért olvasgatja őket ő is, hogy a világon mindenről legyen véleménye, ha csevegni kellene valamiről, vagy azért, mert érdekli is.
- Kutyát? Most nem te jönnél? – kérdeztem elmélkedve, hiszen egy kutya sétáltatásához nem igen értettem, minek kellünk ketten, de válaszul csak egy fejborzolást kaptam, ami annyira nem esett rosszul, tekintve, a szereléstől amúgyis tiszta kóc voltam és valamilyen furcsa okból kifolyólag jól esett a sajgó kobakomnak is. – Jó, jó. – morogtam mosolyogva, majd elrántottam a fejem és fejcsóválva figyeltem, ahogy elhagyja a szobát. Egy sóhajjal megadtam magam és könnyes búcsút vettem a számítógépemnek, a pókemberes CD tokját párszor azért megpaskoltam, mielőtt a szekrényemhez léptem volna és magamra kaptam egy fekete trikót.


- Mizu? – léptem le a tornácról, miközben Aly feltápászkodott, de megint csak egy poénos megjegyzés lett az osztályrészem, mire rányújtottam a nyelvem és elvettem tőle a pórázt.
- Nem is tartott sokáig. – löktem rajta egy aprót, ahogy elindultunk az úton, de inkább csak kötöszködésképpen, nem akartam bántani, de azt sem hagyhatom, hogy a fejemre nőjjön.
- Tuuuudtam! – mutattam rá mosolyogva. – A lányokat szereted. – nevettem el magam, bár, ha benyögi, hogy így van, felszalad a seggembe a zabszem, mondjuk az is igaz, hogy nem igen láttam pasizni őt. Gyanússá vált a helyzet, bár apát ismerve, a helyében én is százszor megfontolnám, hogy kit és mikor hozzak haza bemutatni. Ízekre fogja szedni, ha egyszer így lesz. – Na, mond, miről van szó? – kérdeztem végül komolyságot erőltetve magamra, bár az arcom majd szétdurrant a nevetéstől. Annyi, meg annyi minden fordult meg a fejemben, amiről a véleményem érdekli, de egy poén elég volt, nem akartam megsérteni, főleg, mert lehet komoly az ügy, még a végén kitalálja, hogy falazzak is neki. Jó ég, milyen nehéz jó testvérnek lenni.  

Alynne & Evander

„Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Varázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötétben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.” – Pókember
Outfit – Music

Meglepetten néztem a kezembe nyomott pórázokra, tekintetemmel végigkövettem a hozzájuk tartozó nyakörvekig, aminek a végén a két eb várakozva nézett rám és farkukat rázva arra vártak, hogy elinduljunk végre. Szórakozottan megdörzsöltem a fejüket, majd egy kisebb húzást okozva a karomon iramodtak meg Aly után, nem tartott sokáig a tempójukkal, mire beértük őt. – Nyugi gyerekek. – korholtam le őket, de rám se hederítettek, szaglázták a járdát és a bokrokat, miközben úgy lökdösték egymást, mint az amerikai leárazásokat kedvelő anyukák a black Friday alatt.
Amikor a nővérem szinte meghatódott arccal nézett rám és közölte, mennyire beletrafáltam a róla gondolt viccembe, torkomon akadt a szó, a nevetést egy mély, hangos sóhaj váltotta fel és csak egy “na ne már” szó suttogását tudtam kipréselni magamból. – Sarah-val? Ames bácsinak a… - hebegtem, habogtam, az elképedésemből csak egy újabb a kutyák által keltett rántás ébresztett fel, de még az sem volt gyanús, hogy átvette a rosszabbik kezébe a pórázokat, hogy egy akkora maflásnak tegyen engem kisgazdájává, hogy még a sapkám is lerepült az előttem ballagó kutya hátára.
- Aaaa, csak vicc volt, nyugii, jesszus mekkora erő van benned. – vakartam meg a fejem búbját, miközben azon dolgoztam, hogy a fájdalomtól könnyes szememmel ártatlan képet vágjak, de végül mosollyal díjaztam a cinizmusát, kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kell ott álljak, miközben Aly bemutatja apának és Ames bácsinak a szerelmét.
- Jaja, megvan és kapaszkodj meg, el is olvastam. – vettem vissza a kutyus hátáról a sapkámat és illesztettem a még mindig sajgó fejemre. Komolyan ez a lány veszélyesebb, mint az edzésbeli ellenfeleim. – Azokat a részeket, amiben szerepeltem, kétszer is. – düllesztettem ki a mellkasomat, mint egy jól megtermett hálaadási pulyka és olyan önelégült vigyort vágtam hozzá, hogy majdnem lemaradtam a lényegről.
- Bazd, elhívtad a zenekart családostól, gyerekestől? Mennyire volt jó az a hangulat? – képedek el az elhangzottaktól, azt hittem tényleg valami piti ügyben kéri a segítségemet, mint hogy falazzak neki, hogy kérjünk pénzt valamire, esetleg ittasan csinált valami butaságot, de ez majdnem hogy lehetetlen.
- Na várj, tehát country témájú bulis estet akarsz szervezni a zenekarnak, amikor valami családi eseményünk lenne? – kérdeztem az államra téve a kezemet, végül, ahogy szokásommá vált az évek alatt, mikor valami kemény dolgon elmélkedek, megsímogattam az arcom és beletúrtam a hajamba.  
- Szerintem abba apa símán belemenne, hogy elhívd őket, de az nehezebb, hogy egy családi eseményre jönnének. Tudod, hogy apa mennyire családcentrikus. – elmélkedtem szinte magamnak, miközben már fel sem tünt, hogy a két kutymorgó össze-vissza rángatta a kezemet. – De figyelj csak, szerintem nem lesz gond. – Emeltem fel a tekintetem végül Aly-re egyrészt, hogy ne törjem le a lelkesedését, másrészt, mert igazából, ha előadja a bociszemes apuci kislánya előadását, kenyérre tudja kenni az öreget. - Tudod, ha valaki, akkor apa tudja, milyen fontos a család. Szerintem azzal tutira megfogod, ha előadod, hogy Rickyéknek szüksége lenne a családunk melegére. Minden esetre támogatni foglak nővérkém, mint mindig. – fogtam meg szabad kezemmel a vállát, majd eleresztettem felé egy bíztató mosolyt.
- Maximum, ha veszni látszik az ügy, bevetjük a páros Disney-s előadásunkat. Annak apa úgysem tud ellenállni– bólogattam viccelődve és tudtam, hogy ezzel kicsit jobb kedvre derítem a nővérkémet.
- De figyu, a technikát összerakom neked és a cd-t is megírom. Összeválogatod a zenéket vagy szabad kezet kapok? – komolyodtam meg, miután kinevettük magunkat.
- Miért pont country?

Alynne & Evander

„Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Varázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötétben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.” – Pókember
Outfit – Music

A gyíkarc megnevezésre kiöltöttem felé a nyelvemet, nem mondom, hogy szeretem ezt a megnevezést, de már megszoktam tőle, de azért időnként jelzem felé nem tetszésemet, főleg, hogy ő vert át engem, én csak viccelődni próbáltam, de olyan hihetően adta elő, teljesen bevettem, hogy ő és Sarah. Mikor már elviselhető lett a fejem búbjának állapota, nem sajgott Aly kokszijától, visszavettem a sapkámat és hallgattam a riportjáról szóló mondanivalóját, olyan lelkesen beszélt, alig győztem követni a részleteket.
- Majd elolvasom a szerkesztett verziót is. Nekem tetszik, hogy közvetlen hangulata van, mintha cimborák lennétek vagy ilyesmi. – rántottam meg a vállam végül a nővéremre emelve tekintetem, még egy óvatos félmosolyt is megengedtem felé, hiszen a kocka elnevezésről akaratlanul is megrándult a szemhéjam. Lehet olyan ez, mint, mikor a feketéket az “n” betűs szóval illetik, tudom, hogy az vagyok, meg megszoktam már Alytől ezeket, nem veszem magamra, de azért van ezekre a megszólításokra egy mellékcselekvésem. – Hát én azt honnan tudjam, hogy vannak-e gyerekeik vagy nincsenek? – néztem rá nem értve a kiborulásának okát, a country témát sem teljesen értem, de lelke rajta, legalább ez a része apának is tetszeni fog, szereti ezeket a vadnyugati témájú dolgokat, meg aztán nekem is jól fog mutatni egy cowboy kalap.
- Jó sokan leszünk akkor. Miért nem bérlünk ki valahol egy nagyobb csehót? Be tudnád rendezni country témára az egészet és akkor nem anyának, meg nekünk kellene takarítani. – próbálkoztam ötleteket adni neki, mivel ennyi embert meghívott, talán lehet érdemesebb lenne tényleg valahol máshol meg-tartani és apát is könnyebb lenne befűzni, még adná is a kocsmás hangulatot, hiszen sokszor szoktak beülni ilyen helyekre a haverjaival.
Az ötletek és a támogatásomról való biztosításom hatására látszólag egy kicsit nyugodtabb lett, így én is fellélegzem, hálálkodására kihúzom magam, mint egy igazi jótevő és kacsintva bíztatom tovább. – Voltam én valaha nem jófej? – nevettem el magam végül, majd komolyabb színtérre víve a dolgokat kezdtünk el szervezkedni, első körben ezt a country dolgot kellett kivesézni.
- Nekem kell elmennem veled? Miért nem a barátnőiddel mész? Várj, nem is, biztos vannak ilyen country-s témájú ruházati oldalak, rendeljük meg? – próbálkoztam levakarni magamról a vásárlásról feljövő ötletét, hiszen tudja, hogy utálok vásárolni, főleg ruhákat. Mindent, amim van, rendelni szoktam.
- Az tuti, ha te valamit a fejedbe veszel, azt végig viszed, Ricky úgy fogja járni a cowboy csárdást, mint a kisangyal. – nevettem rá, miközben kirángattam az egyik bohókás kutyát az útunkba kerülő bokor rejtekéből. ELőször azt hittem pisilnie kell, de aztán kiderült csak valami fekete rigót akart megkergetni. Elejét vettem gyorsan a dolgoknak, mert a végén aztán kiszabadul a kezei közül.
- Ja, amúgy tényleg jól hangzik, meghoztad a kedvem. – válaszoltam, mikor felsorolta, milyen lesz a buli, teljesen elképzeltem, hogy a tűz körül zenélgetünk, énekelgetünk vagy akár, ha bérlünk valami helyet, ott is körbeülünk és vígadunk egy zenegép hatására, az oldschool, az pedig mindig menő. De, ha kell összedobok én egy lemezt, azon ne múljon.
- A Haverjaim? Szerencséjük lehetne a barátnőidnél? – hülök el a felajánlására, mire kicsit felszalad a szemöldököm, hiszen nekem sem próbált meg még eddig egyik barátnőjét sem bemutatni, de a haverjaimnak eljátszaná a kerítőt. – Nem is tudom, meg hívhatom őket végülis. Steven oda van a Wanderersért, Hugót meg biztosan meg lehetne fogni a csajokkal. – tettem hozzá végül félszegen, nem tudom, jó ötlet-e ráuszítani őket Aly barátnőire, dehát ő ajánlotta fel a lehetőséget.
- Nagyon szíveden viseled ennek a Ricky fiúnak a sorsát. Bejön neked? – kérdeztem témát váltva, ahogy folytattuk utunkat, bár miután kimondtam a mondatot, megbántam a dolgot, teljesen bántás nélkül kérdeztem, most lehet még egy maflásért kell nyújtanom felé a nyakamat. – Nekem elmondhatod, tudod, hogy bármit megbeszélhetsz velem. – emeltem fel védekezőn a kezeimet, jelezve ezzel, hogy most kivételesen nem gúnyolódtam.

Alynne & Evander

„Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Varázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötétben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.” – Pókember
Outfit – Music

- De most miért, vannak, akiknek fiatalon becsúszik. A zenészek meg általában sokat csajoznak, bulikon könnyen megeshet. – próbáltam logikával érvelni és megvédeni az álláspontomat Alyével szemben, aki véleményem szerint nem gondolkozik most pártatlanul, nagyon megkedvelte őket, így foggal körömmel is megvédeni a becsületüket, még ellenem is, sőt, leginkább ellenem, hiszen szeretünk ellent mondani egymásnak.
- Nekem nyolc. A te bulid. – rántottam meg végül a vállam, mikor ismét elvetette egy ötletemet, most épp azt, amelyikkel a bandát egy kocsmába invitáltuk volna. Üsse kő, csak egy ajánlat volt és, ha már a segítségemet kérte, egyértelmű, hogy próbálok beleszólni, nem is én lennék.
- Na ne mond apuci virágszála. – reagáltam a görcs kifejezésre és mosolyogva emeltem meg a szemöldökömet, pont annyira, hogy látható legyen a cinikus arckifejezésem. Azonban a gyíkarcozásnál rosszabbul esik, hogy szinte könyörög azért, hogy vele menjek ruhát nézni és próbálni. Hát kérem szépen, az szenvedés, nem értem, miért van ennyire elmaradva a korral, tisztára olyan, mint apus.
- Jó, jó, megértettem, nem kell könyörögnöd. – ráztam meg a fejem teljesen megsemmisítve, de egyből engedékenyebb leszek, miután látom, mennyire várja a bulit. Jó, mondjuk Aly minden iránt lelkes, igazi energia bomba, vele szemben én, a megtestesült antiszociális denevér, aki igazán csak éjszaka érzi jól magát, nem igazán tudok azonosulni ezzel az énjével, de szívesen segítek neki, hisz erre valók a testvérek.
- Biztos nagyon ügyesek lesznek. – engedtem el egy félmosolyt végiggondolva, vajon milyen módszereket fognak a haverjaim elővenni ahhoz, hogy bevessék a vonzerejüket nővérkém barátnőinél, főleg, hogy Steven köztudottan rá van kattanva Aly-re, tehát valószínű meg fogja bánni a felajánlását, de biztos azért tette, hogy több lelkesedésem legyen a bulihoz.
- Ahaaaa, értem. – Nem, persze, hogy nem győzött meg, ez amolyan bájolgós, magát kéretős duma, de persze bennem is felszínre tört a védelmező, mindentől óvó öcskös, aki mindig ferde szemmel fog tekinteni nővérkéjének a pasijaira.
- Nekem? Hogyne, tudod, vannak csajaim, vagyis ismerkedek. – kezdtem gagyogni zavartan, de igazából olyannyira belepirultam a hazugságomba, hogy félre kellett nézzek, nehogy meglássa Aly az arcom. Pont kapóra is jött, hogy ismét a bokrosban turkált a két ebadta.
- Meg aztán a tanulmányaim mellett nem is igazán van rá időm. Hát, nyitva vannak az ajtók, érted. – magyarázkodtam tovább, hogy teljesen bele ne zuhanjak a hazugságaim tengerébe, dehát hiába nézek ki jól egyesek szerint, egyszerűen nincs bátorságom csajozni. Ez van.

Alynne & Evander

„Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Va-rázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötét-ben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.” – Pókember
Outfit – Music

- Ez igaz, de a gatyájukat is leperlik abban az esetben, ha nem akarna foglalkozni a gyerekkel. A törvény elöl nincs menekvés. – mutattam rá amolyan szuperhős szlogent utánozva, igaz kicsit elcsépelt lett így a mondat vége, de nekem ez mindig menő marad. Érdekes kérdés ez a zenészek családi élete és most mondanám, hogy majd rákérdezek ennél a Ricky gyereknél, hogy mi az igazság, de igazából csak kellemetlen perceket okoznék ezzel neki, meg a nővéremnek is, csak azért, kiderüljön kinek van igaza. Nyűgös a téma, nem éri meg.
Miután kigúnyoltuk egymást, egy mosoly jelenik meg az arcomon, ez amolyan testvéri civódás, szerencsére, nem olyan, mint amilyet annak idején toltunk, ez már amolyan szükségszerű, hülyeség volt egyébként is részemről azt gondolni, hogy őt jobban szeretik, de hát fiatal voltam és sebezhető.
- Öhm, köszi, de a Deadpoolt szerintem a haverokkal megnézem majd, nem hiszem, hogy értékelnéd. – mosolyogtam a felajánlására, hiszen kedves gesztus lenne a részéről, bár már felnőtt vagyok, így akár egyedül is elmehetnék, nem kell felügyelet, azonban mindig szívesen töltök időt vele, viszont azt nem akarok, hogy csak jófejségből végig unja azt a három órát. Legszívesebben azt kérném tőle cserébe, hogy szóljon az érdekemben pár jó szót Sarah-nak, de biztos, hogy Aly tockosa után Sarah adná a következőt, nem beszélve az apjáról, sőt, lehet apa is elbeszélgetne velem, ah, nincs az az isten, hogy én ezt bevállaljam.
- Nem kell egyébként cserébe semmi, azért vagyunk testvérek, hogy segítsünk egymásnak. – böktem ki végül, mielött megjelent volna az arcomon a zavarom és az aggodalom arra az esetre, ha kiderülne, hogy bejön nekem Aly barinője.
- Igazi barátok? Hát a bulin tuti összehaverkodhattok majd. Tudod, szerintem minden művésznek, beleértve a zenészeket is van amolyan mély része. Amolyan depresszív dolog, amit szívesen kibeszélne magából. Te ebben jó vagy, mindig megérzed, ha valakinek problémája van, és rögtön a segítségére sietsz. – magyaráztam neki a véleményemet kicsit megrántva a vállamat, hiszen ez csak az én szemléletem, lehet ő nem így gondolja, bár meglepő lenne, hiszen azért is hívja el őket a bulira, hogy szerető emberek vegyék körbe.
Mikor rám terelődik a szó, kicsit jobban éreztem magam a mondandójától. Először azt hittem, kigúnyol majd, de teljesen megnyugtatott és a fenébe is igazat adtam neki. Nem vagyok elkésve semmivel. Az meg, hogy egyesek szerint helyes vagyok, kicsi reményt adott ismét, hogy talán Sarah véleményét tolmácsolta számomra.
- Köszi Aly. – válaszoltam kicsit azért belepirulva a számtalan dícséretbe, azt azonban nem értettem, hogy ő hogyhogy nem falja a pasikat. Vagány, csinos, mindenhol ott van, de a legfontosabb, hogy mindenkivel megtalálja a hangot.
- Azt mondják, hogy a lányok olyan pasit keresnek, akik az apjukra hasonlít. Lehet, te is egy morgós, medve alkatú, vad motoros lovagot vársz, aki tele van szeretettel. – nevettem el magam a mondat végére, annyira elképzeltem a képet, ahogy belovagol az éjszakába Aly kedvese egy fehér chopperen. Apus mondjuk jóképű volt fiatal korában, nem véletlen szeretett bele anyu, szóval még lehetne is ebben valami.