When I Grow Up I Wanna Be Famous

Danielle&Min-Joon

A próbáról hazaesve majdhogynem letépem magamról az ingemet. Már nem azért, mert ennyire szexi próbálok lenni, hanem mert ennyire meleg van. Persze, próbáltam én valami időjárás-barátabb darabot választani, de még ez sem segít. A próbaterem persze légkondicionált, addig nincs gond, amíg az ember ott ücsörög a finom hűvösben. A problémák akkor jöttek, amikor kisétáltam és az arcomba csapott a betonról visszaverődő hőség, ami még mindig erős, hiába nyugszik a nap. Persze, ez még így sem tántorít el a terveimtől, hogy ma este márpedig kikapcsolódom egy kicsit, csak épp kénytelen leszek egy alapos zuhanyt venni előbb, aztán másodszorra is megkísérelek az időjáráshoz öltözni.
Mire egy óra múlva kilépek a lakásom ajtaján, a hőség valamivel elviselhetőbbé válik, mivel a nap már lement, így bár még mindig egy kicsit melegem van, legalább nem ömlik rólam az izzadtság.
Nem tagadom, kissé furcsa a nyakamba venni a várost egyedül, de hiába kérdeztem a szokásos bagázst, mindenki ragaszkodik hozzá, hogy ma már ki se fugja az orrát a melegben, így aztán kénytelen leszek feltalálni magam. Meg azért furcsa lenne, ha pont a Sinner Clubban nem találnék magamnak társaságot, úgyhogy nem féltem magamat.
Belépve az ajtón persze az első utam még a pulthoz vezet, és lehuppanok egy csinos szőkelány mellé, majd kérek magamnak egy nagy korsó sört. Amint a kezembe kerül a hűs ital, megemelem azt a lány felé, mielőtt belekortyolnék, majd megfordulok a székemen, körbejáratva a tekintetemet a tánctéren. Nem tagadom, benne van már a lábamban a bugi erőteljesen, főleg, hogy a héten a táncóráimra sem jutottam el, lévén a tanárom elutazott nyaralni. Kicsit irigykedem is, hiszen ő most a tengerparton sütteti a hasát, a hűs habok mellett, míg mi itt próbálunk olyan alapvető dolgokat véghezvinni, mint a légzés. De a nyári hőségben még az is kimondottan nagy kihívásnak bizonyul időnként, főleg a betondzsungel közepén. Kicsit bánom is, hogy nem utaztam haza, de bevallom, nem éreztem annyira jó ötletnek pont klippremier után elutazni. Majd augusztusban esetleg. Anya már amúgy is nagyon rágja a fülemet, mert őszerinte már van ezer éve nem voltam otthon, ami nem igaz, mert egyrészt nem is vagyok ennyire öreg, ráadásul karácsonykor voltam otthon.
 

When I Grow Up I Wanna Be Famous

Danielle&Min-Joon

Nem tagadom, arra induláskor még nem számítok, hogy pillanatokon belül akad társaságom. Arra igen, hogy nem maradok sokáig magamra, de azt hiszem, hogy ilyen gyorsan még sose szólítottak le. Eddig még talán Nadine volt a leggyorsabb, de az nem is igazán számít, mert hát tulajdonképpen épp megzavartuk egymást próba közben. Így aztán el lehet képzelni a tágra nyílt szemeimet, amikor a szőkeség megszólít, de a mosoly szinte automatikusan terül el az arcomon.
-Persze, gyere csak. - majd a magyarázatot hallva csak nevetve legyintek egyet. -Á azokkal amúgy se járnál olyan jól. Nem olyan szuperek.
Persze, beteg azért nem vagyok, de az életmódomat semmiképpen nem titulálnám egészségesnek, így nem vagyok meggyőződve, hogy pont az én vesémért és májamért adnának vagyonokat.
-Ha ez megnyugtat, én sem. Bár a vállaim egész erősek a sok csellócipeléstől. - vigyorgok rá. Még amikor gyerek voltam, megesett, hogy úgy éreztem, hogy a hangszer elvisz magával. Szerencsére ez végül sosem történt meg, az azért egy elég drága kaland lett volna. Mára már nem is igazán érzem meg a súlyát, annyira megszoktam, csak akkor tűnik fel, hogy valójában milyen nehéz, amikor az elektromost viszem valahová és nem a klasszikust, mert az viszont kimondottan könnyű darab. Mert hát akkora sztár még nem vagyok, hogy mások cipekedjenek nekem, bár, ha nagyon őszinte leszek, magamat ismerve, akkor is lennének dolgok, amiket nem adnék ki a kezemből. Biztos, hogy nem akarnám például, hogy valaki más hangolja be a hangszeremet, vagy valami hasonló. Én tudom, hogy szeretem a saját dolgaimat, így aztán jobb is, ha inkább én gondoskodom ezekről.