- Az életem egy nyitott könyv lesz előtted. Kérdezned sem fog kelleni, mindenről tudni fogsz. Ha pedig mégis kérdésed lenne, még csak ferdíteni sem fogok, nem hogy hazudjak. Nem viselném el, ha csak egy aprócska füllentés is tenné tönkre a boldogságunkat.
   Olybá tűnt minden tökéletes és szavai azt sugallták ő is arra fog törekedni, hogy lehetőségeihez mérten a kedvemre tegyen. Abban nem kételkedtem, mert bár bizonyára önként is rengeteg mindent fog tenni azért, hogy boldognak lásson és örömet okozzon nekem, én is igyekezni fogok megteremteni azokat az élethelyzeteket, amik számomra a legkedvezőbb irányba viszik majd a sorsát és olyan döntéseket kell meghoznia majd az életében, melyek az én malmomra hordják majd a vizet és az önfeledt boldog kötődés mellé, melyet szerelme táplál még kiszolgáltatottá is teszi majd nekem és annak a világnak, amiben élek.
   - Biztos vagyok benne, hogy ez az a döntés az életembe, amit sose fogok megbánni. Ha csak egy dolgot ismételhetnék meg az életben, az az lenne, hogy írtam neked.

- Nekem most el kell mennem - vettem le zakóm a székem támlájáról. - Be kell mennem az irodába befejezni egy védő beszédet. Majd jövök - pillantottam rá, noha nem volt fontos az a munka, ráért volna, de akkor már megcsinálom, ha így adódott. Igazából nem feltétlen a munka miatt megyek el... Egyszerűen csak magára akartam hagyni a bűntudatával, bánatával és kétségeivel, hadd marcangolja csak őt. Megérdemli, ha ennyire bolond volt. Legközelebb majd máshogy áll hozzám.
   Legalább most megtapasztalja azt is, milyen érzés, amikor mélyen maga alatt van a kétségeivel, a bűntudatával és a rossz érzésekkel, én pedig nem vagyok mellette, hogy hozzám bújjon, megnyugtassam és támogassam. Meg tudja mit veszthet azzal, ha egyszer magára marad nélkülem. Legközelebb pedig tudni fogja kinek higgyen és legközelebb majd még édesebb és megnyugtatóbb lesz neki hozzám bújni, amikor maga alatt lesz.
   Úgy tűnik nevelési elveket kell alkalmazni. A megvonás lesz az első büntetés.
   Ha hazajövök, talán olyan érzés lesz neki, mintha évekre hagytam volna el és úgy fogja rám vetni magát, mint kiéhezett kutya az ételre.
   - Gondolom te sem vennéd a lelkedre, ha valaki azért kerülne ártatlanul börtönbe, mert nem írtam meg a védő beszédet. Biztos rosszul éreznéd miatta magad - mondtam és nem sok kellett, hogy hozzá tegyem, "azért, mert veled foglalkoztam helyette", de annyira kegyetlen nem akartam lenni. Nekem is volt szívem, ha nem is akkora, mint kéne.