A válaszával csak megerősíti a korábbi feltételezésemet, hogy ez tényleg számára kicsit olyan, mint egy menedékhely, ami számomra érdekesen hat. Ez azt jelenti, hogy nagyon fontos számára ez a hely, most pedig elhozott ide, ami nagyon is jóleső, hogy mindezt megosztja velem és egyre inkább felfedi előttem azt, hogy kicsoda is ő és milyen valójában. Számomra kicsit ugyan furán hat, hogy valaki ide jön el akkor, amikor lelkileg kicsit megroppan, de nem vagyunk egyformák, hiszen míg valaki, mint én is inkább olyankor csendre és nyugalomra vágyunk, addig úgy tűnik mást nem zavar az, ha közben nagy zsongás veszi körbe. Az is lehet, hogy simán ki tudja zárni a turisták által életre keltett hangzavart, mert annyira képes csak a kilátásra vagy éppen a víz hangjára koncentrálni. Gondolom, neki azért sokkal jobban megy az összpontosítás, a zavaró tényezők kiiktatása, mint egy átlagos embernek, mert a munkája során is szüksége lehet rá. Ezért egy egészen picit irigylem is őt.
Elnevetem magam és mosolyogva pillantok rá.
- Na, csak nem szeretnél meggazdagodni? – persze ugrattam őt, hiszen eddig se olyannak tűnt, akinek az életét a pénz határozza meg. - Kezdjek aggódni, ha odáig jutnánk, akkor majd egy házasságiszerződés fog várni, nehogy kiforgassalak a vagyonodból? - továbbra is játékosan csendült a hangom, mert egyáltalán nem tartottan ettől, meg ki tudja mit is hoz még a jövő.  Annak pedig kifejezetten örülök, hogy nem a pénz körül forog az élete, hiszen sokakat a pénz befolyásol és csak az számít, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert, de közben elfelejtenek igazán élni vagy boldognak lenni. Valóban elengedhetetlen tényező a pénz, de attól még szerintem azt se szabad hagyni, hogy az egész életünket befolyásolja és az határozza meg.
Kézen fogva követtük a többi turistát felfelé. Amikor magához ölelt, akkor könnyedén simultam bele az ölelésébe. Hátam mellkasához simult, fejem vállánál pihent meg, kezem pedig a derekamon pihenő kezére siklott. A koronában lévő kilátóhoz felérve elmosolyodtam és kicsit újra ámuldozva vettem szemügyre az öblöt. Gyönyörű innen a kilátás, régóta nem jártam már itt. Rövid ideig elvesztem a látványban, mígnem végül felé fordultam, hiszen még nem feleltem arra, amit mondott.
- Este dolgoznod kell menni vagy szabadnapod van? – kíváncsian csendült a hangom és pár pillanatig eltöprengtem. – Ha van kedved, akkor át is jöhetsz hozzám. Nézhetünk valamit, készíthetünk együtt vacsorát, de akár társasjátékozhatunk vagy kártyázhatunk is. Mármint ha szereted valamelyiket. – tudom, hogy sokan nem szeretnek társasozni vagy éppen kártyajátékokat játszani. Az én gyerekkoromat nagyon átszőték ezek a dolgok és a mai napig szeretek játszani, ha összejön a család. De lehet szó másról is, viszont nagyon is élveztem ez a napot, így érthető, hogy szeretném még kicsit elnyújtani. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes tettével egyre inkább képes elérni azt, hogy egyre jobban kezdjek beleszeretni.
Kezem arcára siklott és gyengéden megsimogattam arcélét, miközben pillantásunk összefonódott. Arcom sugárzott a boldogságtól, a pillantásom pedig pontosan olyan volt, mint egy szerelmes nőé.
- Köszönök mindent. Csodálatos nap volt. – őszintén így gondoltam, aztán pedig megcsókoltam őt. Hagytam, hogy a pillanat kicsit magával rántson. Régóta nem éreztem ennyire boldognak magam, mint mellette.

öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

A pénzt nem tartom fontosnak. Jobb szeretem az érzéseimet más felé kitárni. A pénz sosem boldogított, ugyan jó ha van belőle az embernek. De az évenkénti pénzt jó lenne eladományozni, ami itt összegyűlik. Biztos akadna rászoruló, kinek jól jönne. Szavait huncut mosollyal nyugtázom, nem veszem halálkomolyan minden szavát. Az eddig együtt töltött idő alatt már rájöttem a szavai mögötti huncutságra. Játszik velem. Nem az érzéseimmel, hanem máshogy. Nem veszi komolyan és ennek örülök. Belezúgtam ebbe a mosolyba amúgy is, egyszerűen nem tudom megunni, ezért is figyelem állandóan. Hiányozna, ha elmúlna mindez. Az öböl a kilátással együtt nagyon remek volt. Még engem is megpuhított a látványa, Aleyna pedig közelebb került hozzám. A kézfejemet simogatta, nekem pedig ez elégnek bizonyult, hogy érezzem; sikerült kicsit levennem a lábáról a mai nappal. A mi nap sikeres volt, már attól a pillanattól kezdve, hogy eljött velem. Ám izgultam, mint valami kisgyerek az első nagy beszélgetésénél egy lánnyal. Aki tetszik is neki. Ez is hasonló volt, de én sikeresebben vettem az akadályokat. Ami pedig meg lep, hogy szeretne még időt tölteni velem, szóval megnyugodhatok, hogy nem vagyok unalmas a számára. És ez boldogságot okoz, a szívem is hevesen dobogni kezd a kérdései hallatán. Örömmel tölt el, hogy még akar belőlem, így párat bólogatok, mielőtt megtudnék szólalni a hirtelen jövő kellemes meglepettségtől.  
- Nem kell melóznom. És igen, van kedvem az összes felsorolthoz. - mosolyodok el szelíden őt vizslatva, kutatom az arcát, a szemeit, az ajkait. - Nagyon rég társasjátékoztam, így szeretném felfrissíteni a tudásomat ezen a téren. - magyaráztam kicsit röviden a dolgot, miközben kezdtem elveszni az engem figyelő íriszekben.
- Segítesz?
Annyira nagy melegséget hozott ez az érzés, hogy szívesen maradnék így ebben az állapotban, de jelenleg rossz a helyszín is. Hálálkodni kezdett, majd belesimultam a tenyerébe, végül a csókot is viszonoztam, hosszasan elnyújtva, tenyeremmel pedig két arcoldalához simítva, hogy még közelebbinek érezhessem őt. És ennek a napnak még nincs is vége... bárcsak így is lenne, soha ne érjen véget ez a nap, de ha ez így is lenne, akkor ez az egész itt meg is rekedne...
- Szeretnél indulni, vagy maradhatunk még? - akárhogy is dönt, teljesíteni fogom mindazt. Ha menni szeretne, akkor visszatérünk a partra és a kocsival visszaindulunk a városba a panelba. Hogy nála töltsünk egy kis időt. Egy kis idő...ez vajon mit fog takarni? Bármit is, ki fogom használni az időt, melyet vele tölthetek. Fontossá vált számomra és nem akarom elpocsékolni a dolgokat felesleges dolgokkal, mikor nem vele töltöm az időmet. Persze nem minden felesleges, de egy bevásárlást kettesben is megcsinálhatunk, nem? Mozizás? Séta? Elvihetem kocsival ahová szeretné...iskola, munka...nem cserélném le ezt az érzést semmire sem... szerelmes vagyok.  



Öltözet