Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 10:10 pm

Alexander Burns
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 10:06 pm

Dorian x Jake - Lester brothers fight
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 9:48 pm

Dorian & Becks - New deal, new association
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 9:36 pm

Tessa & Jamie - The mirror and me
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Today at 7:39 pm

Lyn & Ben ~ when we were young
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Today at 7:39 pm

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 5:55 pm

Archiválást kérek!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ella Cavanaugh Today at 4:22 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 4:05 pm

Ki van itt?

Adam Royal, Adriana Lane, Alexander Burns, Alexander Rhys, Annie Johnson, Benjamin Henson, Charlie Weston, Dorian J. Lester, Genevieve Wells, Jason Morens, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Raelyn J. Winters, Raya Sunshine Jones, Sylvia Juel, Tessa Wilson, Yasmine Bailey

Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 18 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 7:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Charlie & Nora | a few months ago
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, single mom
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
111

Re: Charlie & Nora | a few months ago
Vas. Feb. 11, 2018 4:47 pm

Charlie and mom
a few months ago




Ha abban bíztam, hogy sikerül gyorsan és könnyedén elterelnem a lányom figyelmét a kutya témáról, akkor naiv módon hatalmasat tévedtem. Tényleg komolyan vágyhat egy kiskutyára, de a gyerekek már csak ilyenek, szeretik a szőrös kis állatokat, akikkel játszhatnak, meg hasonlók, szóval számítanom kellett volna rá, hogy ez előbb-utóbb szóba kerül. Nekem meg elég rápillantanom Charlie bánatos, reménykedő, kérlelő tekintetére ahhoz, hogy elgyengüljek. Már képtelen vagyok még egyszer határozott nemmel válaszolni. Különben is, be kell látnom, hogy igaza van. Persze hogy nem ugyanaz, ha csak a barátnőjénél tud játszani a kutyussal. Nagyot sóhajtok.
- Na jó, mi lenne ha azt mondanám, hogy még meggondolom? - kérdezek vissza, és valóban máris kissé eltűnődöm. Egy kisebb testű kutyának talán... esetleg... előfordulhat, hogy tudnánk itt helyet szorítani. Egy kisebb állat nem is eszik olyan sokat, anyagilag sem lenne annyira megterhelő, és ha ez Charlie-t boldoggá tenné... Ezt tényleg végig kell gondolnom. De nem most. Jelenleg ennél jóval fontosabb és sürgetőbb témát kellene boncolgatnunk. Ha Charlotte megtudja, hogy az apja itt van a városban, és készen áll, hogy részesévé váljon az életünknek, egye időre talán meg is feledkezik majd arról, hogy mit is kér éppen tőlem. - Szerintem addig te is jól fontold meg, hogy biztos ezt akarod-e, hogy tudnál-e róla gondoskodni, és talán nem ártana utánanézned sem annak, hogy mivel is jár ez – tanácsolom neki. Ha utánajár a dolognak, és még pár hét múlva is azért könyörög, hogy legyen egy kutyánk, esélyes, hogy még be is adom a derekam. Bár még mindig azt mondom, sokkal egyszerűbb lenne a döntés, ha lenne legalább egy kisebb udvarunk.
- Köszönöm, szívem – mosolygok le rá én is hálásan, amikor csatlakozik hozzám, hogy segítsen. Az asztal megterítése a vacsorához pillanatok alatt meg is történik. Amint minden a helyére kerül, szedek is ételt a tányérjába, aztán magamnak is, de nem folytatom a megkezdett beszélgetést addig, amíg nem eszik legalább néhány falatot. - Egyél csak, mielőtt kihűlne. - Tartok attól, hogy a téma olyannyira fellelkesíti, vagy felizgatja majd, hogy utána már nehezebben csúszik le a vacsora. Ami engem illet, én már csak a villámat forgatom a tányéron, és őt figyelem egy ideig.
- Az a helyzet, kicsim, hogy ez most megváltozott – szólalok meg végre újra egy kis idő múlva. - Tudod, tegnap este volt egy divatbemutató, amin dolgoztam, és ott találkoztam vele újra. Az apukád ismét a városban van. Meséltem neki rólad, és szeretne téged megismerni – árulom el a tekintetét kémlelve.


Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Summer Fontana
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: Charlie & Nora | a few months ago
Szomb. Feb. 10, 2018 5:26 pm
Mom & Charlie


Mindig boldog vagyok amikor haza érek végre az iskolából. Nem azért, mert nem szeretek ott lenni, hiszen rengeteg új barátom van és nagyon király dolgokat tanulunk, de itthon lenni anyuval, azért mégis csak jobb. Ha nem vagyunk együtt, akkor mindig hiányzik és az egyáltalán nem jó érzés. Egyáltalán nem bánom, hogy csak ketten vagyunk egymásnak, bár néha rossz érzés látni a többi gyereket az apukájukkal. Amikor meg az enyémről kérdeznek, akkor muszáj kitalálnom valami róla, hogy senki se tudja meg az igazat, hogy valójában nincs is papám. Vagyis van, hiszen nem vagyok olyan buta, hogy ne tudnám, hogy mindenkinek van, de mivel nem ismerem, így olyan, mintha nem lenne. Néha szomorú vagyok emiatt, de aztán rájövök, hogy nincs miért búslakodnom, hiszen az én anyukám a legjobb a világon. Sietősen vetem le a kabátomat, amit anyu fel is akaszt a helyére, majd vidáman ölelem át. Valóban nagyon hiányzott már, és örömmel hallom, hogy Ő is így érez. Elképzelésem sincs arról, hogy milyen lehet azoknak a gyerekeknek akiknek nincs anyukájuk. Nincs akivel megbeszéljenek mindenféle csajos dolgot, és nincs aki finom ebéddel várja Őket. Az én osztályomba is jár egy fiú, aki árvaházban él, mert nincsenek szülei. Szegénynek biztosan rossz lehet azt látni, hogy mindenki másnak van.
Boldogan mesélek a tegnap estémről és a Rosie kiskutyájáról, aki a világ legaranyosabb állatkája. Régen még sosem gondoltam arra, hogy nekem is kéne egy, de aztán az este elképzeltem, hogy milyen jó is lenne egy olyan kis szőrmók nekem is. Vihetnénk sétálni, és akár aludhatnék is vele, így talán nem is kéne égjen egész éjjel a lámpa a szobámban. Sőt, amikor nem vagyok itthon, akkor anyunak sem kéne egyedül lennie többé. Egy kiskutyával mennyi mindent meg lehetne oldani. A lelkesedésem azonban hamar szertefoszlik, és csalódottan vonok egyet a vállamon.
- De az nem olyan. Az az Ő kiskutyája marad akkor is, ha én is játszok vele. - szólalok meg halkan, miközben a konyha felé sétálok. Sosem voltam követelőző, mindig megértettem, ha nem lehetett valamit, most viszont annyira beleéltem magam ebbe az egészbe. Az este már Rosieval is megbeszéltem, hogyha kapok egy kiskutyát én is, akkor mennyi mindent tudnánk még együtt csinálni. Majd megtaníthatnánk rá őket, hogy hogyan adjanak pacsit és arra is, hogy mikor kell leüljenek. Sóhajtok egyet, aztán bólintok a vacsi hallatán. Már el is felejtettem, hogy mennyire éhes vagyok. - Segítek. - felelem mosolyogva, és elveszem a tányérokat, amiket anyu a kezembe ad. Az asztalhoz lépek és felrakom mindkettőt, szépen egymás mellé, az evőeszközöket is gondosan elhelyezem mellettük. - Ha megígérem, hogy gondját viselem a kutyának, akkor sem lehet: - kérdem közben reménykedve, és felülök az egyik székre, amiről a lábam még mindig nem ér le a földig. Közben figyelem anyut, ahogyan a dobozokat nyitja ki, és szint érzem, hogy összegyűl a nyál a számban, amint megérzem a tartalma illatát. Amint azonban anyu ismét megszólal, szinte el is feledkezem a finom ételről, ami arra vár, hogy felfaljuk. Értetlenül nézek rá, nem igazán tudom, hogy ez most honnan jön, közben pedig a villával játszom. Mindenre emlékszem, amit az apukámról mesélt, de eddig mindig én kellett kérdezzek. Most viszont egy kicsit fura, hogy magától eszibe jut ez a téma.
- Emlékszem. - motyogom, miközben az asztalon lévő tányért figyelem, közben pedig vonok egyet a vállamon.


XXX szó ● zene ● megjegyzés
C
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, single mom
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
111

Re: Charlie & Nora | a few months ago
Kedd Jan. 30, 2018 1:29 am

Charlie and mom
a few months ago




Izgatottan várom haza a kislányomat, és szinte amint hazaér, már megyek is elé, hogy segítsek neki. Átveszem a táskáját, és már automatikusan akasztom fel a fogasra a kabátját, amit ő csak a cipőtartóra tesz. A szívem kicsit cseppfolyóssá válik, valahányszor azt hallom tőle, hogy szeret, vagy hogy hiányzom neki, nem beszélve arról, ha ezt még megtoldja egy öleléssel is, vagy puszival. Most sincs ez másképp.
- Te is hiányoztál nekem, Picur – felelem csendesen, ahogy kicsit magamhoz szorítom őt, és ebben a pillanatban meg is tudnék feledkezni mindazokról a dolgokról, amelyek az elmúlt napban, az elmúlt  pár órában nyomasztottak. Megmosolygom azt a lelkesedést, amellyel az előző estéről beszél, de ahogy szóba kerül a kiskutya, máris rosszat sejtek, és szinte érzem, hogy fel fogja tenni azt a kérdést. Fájdalmasan sóhajtok egyet. Utálok neki csalódást okozni, de egy kutya most ide elég rossz ötlet lenne. Először is szerintem túl kicsi a lakásunk ehhez, másodszor az én munkámmal és munkabeosztásommal sem időm, sem energiám nem lenne rá. Igazából nekem sem volt kutyám. Soha. Egyszer volt nyulam gyerekként, de apám attól is rövid úton megszabadult. Később pedig macskám lett, de csak miután elköltöztem a szüleimtől. Szeretem az állatokat, de azt hiszem... azt hiszem, a kutyáktól egy kicsit mindig is féltem. Abban sem vagyok biztos, hogy tudnám, amit tudni kell egy kutyusról, hogy mi kell neki, vagy hogy tudnék-e róla gondoskodni. Basszus, néha még a lányomról sem tudok úgy gondoskodni, mint ahogy kéne. Mármint túl sokszor kell őt is a szüleimre hagynom, vagy más felügyeletére. És még csak főzni sem tudok igazán. Néhány fajta ételt csupán. Pedig évek óta folyton megfogadom, hogy egyszer végigcsinálok egy ilyen főzőtanfolyamot. Nem mintha valaha is lenne rá időm, de reménykedek. Becksről bezzeg tegnap este már ki is derült, hogy milyen jó szakács. Én meg kész ételekkel meg gyors kajákkal tömöm a gyereket, amitől rendszeresen bűntudatom van. De Charlie legalább szereti, és hát valamit ennünk kell.
- Sajnálom, kincsem, a lakásunk túl kicsi ehhez. Plusz egy kiskutya nagy felelősség is ám. De Tuckerékhez szinte bármikor átmehetsz, Rosie biztos megengedi, hogy játssz a kutyusával – simogatom meg a fejét, majd a konyha felé kezdem őt terelni. - Gyere, a kedvencedet hoztam vacsira – igyekszem mielőbb elterelni a figyelmét a témáról, egy kicsit abban reménykedve, hogy a menüvel valamelyest javíthatok is a hangulaton. - Segítesz nekem megteríteni? - kérdezem, miközben oda is lépek a konyhaszekrényhez, tányérokat veszek le, és evőeszközöket ki a fiókból, amiket Charlotte szétoszthat nekünk. Aztán a kaját rejtő dobozokat kezdem kibontogatni.
- Charlie, édesem, emlékszel arra, amit apukádról mondtam? - kezdek bele óvatosan a pakolászás közben. - Hogy nem igazán ismerem őt, és hogy nem tudom, hol lehet...? Mert tudod, elutazott a városból, és azóta sem láttam... - Megint egy kicsit izgulni kezdek. Lehet, kicsit húzhattam volna még az időt. Kérdezhettem volna arról, mi volt ma a suliban, hogy hívják Rosie kutyáját, vagy hogy van-e sok leckéje. Vagy bármiről. Talán az előző estéről is szívesen mesélt volna még. De azt hiszem, csak szeretnék mielőbb a tárgyra térni, mert valószínűleg sok kérdése lesz, amelyekre majd válaszolnom kell, szóval talán jobb így, ha nem halogatom tovább ezt a beszélgetést.


Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Summer Fontana
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
7

Re: Charlie & Nora | a few months ago
Pént. Jan. 26, 2018 10:44 am
Mom & Charlie


Türelmetlenül várom az iskolabuszt az új iskolám előtt, ami sokkal szebb és nagyobb, mint az előző volt. A régit valahogy mégis jobban szerettem, egy kicsit még hiányzik is. Talán csak még meg kell szoknom ezt a sok új dolgot, amivel szembe találtam magam. Barátokat persze már szereztem itt is, a tanítónéni is kedves, én viszont még mindig szeretek közbe találkozni a régi barátaimmal, akikkel a másik iskolában annyit játszottunk. A tegnap ott aludtam Rosie-éknál, az a papája megengedte, hogy egy kicsivel tovább maradjunk fent, így volt időm mindenféle csajos dolgot megbeszélni a barátnőmmel. Például azt mondta, hogy szerelmes egy fiúba. Ezen pedig én sokat nevettem, hiszen, honnan tudhatná, hogy milyen szerelmesnek lenni? Én sosem szeretnék az lenni, mert szerintem az egész butaság. Pedig hát én is sok mindenkit szeretek, de  mindenképpen az anyukámat a legjobban. Szerintem, ha nagy leszek, akkor is mindig csak vele leszek.
Amint megjön az iskolabusz, intek egyet a barátaimnak köszönés képen, majd felszállva a buszra, helyet foglalok a legelső sorban. Mellettem még üres a hely, ami engem egyáltalán nem zavar, hiszen szeretek csendben utazni. És legutóbb, amikor a busszal mentem haza egy idegesítő fiú volt az utastársam, aki annyit mondott, hogy mellette szóhoz sem lehetett jutni. Kényelmesen dőlök hátra a székben, és az ablakon kinézve bámulom a többi gyereket az iskolából. A legtöbbjüket menő kocsival viszik haza, más pedig az papája kezét fogva sétálva halad el. Vonok egyet a vállamon. Egyáltalán nem vagyok féltékeny a többi gyerekre. Nekem nincs szükségem sem szép kocsira, sem pedig egy apukára. Jól elvagyok anyuval is, akit jobban szeretek bárki másnál. Persze egy ideig azt hittem, hogy lehet végre egy apukám nekem is, Sam bácsi kedves volt mindig, de azt hiszem, hogy a mamival nem szerették egymást igazán. Egy gyerek észre veszi, ha az anyukája nem boldog.
A busz megáll, én pedig meglepődök, hogy milyen hamar haza értünk, még csak fel se tűnt a hosszú út. Vidáman ugrok le a buszról, miután elköszönök a sofőr bácsitól, és mielőtt átmennék az úton, megállok és körbe pillantok. Anyu így tanította, én pedig szófogadóan úgy is teszek. Látom, hogy nem jön senki, így átszaladok az úton, és meg sem állok addig, amíg be nem érek a házba.
- Anyuci. - lihegem boldogan, amint meglátom Őt, majd kibújok a táskámból a segítségével. Levetem a kabátomat, amit bár a fogasra nem tudok ráakasztani, mert nem érem fel, de lerakom a cipőtartóra, majd lehúzom a cipőmet is, és bele dugom a lábamat a házi papucsomba. - Hiányoztál. - nézek fel rá mosolyogva, majd átölelem a derekát. Azt hiszem, hogy szerencsés vagyok, hiszen nekem jutott a világ legjobb anyukája. Vajon Ő is így érzi velem kapcsolatban? Boldog, hogy én vagyok a gyereke?
- Jajj, szuper jó volt. - válaszolok kérdésére, majd elengedem az ölelésemből, hogy rá tudjak nézni miközben beszélek. - Képzeld... Rosie kapott egy kiskutyát, annyit nevettünk rajta. A papája még azt is megengedte, hogy velünk aludjon, olyan édes volt. Én is kapok egyet? - kérdem még mindig boldogan, és elképzelem, hogy mennyi mindent tudnék csinálni egy olyan kis szőrmókkal, mint amilyen a barátnőmnek is van. Ő lehetne a legjobb barátom.


XXX szó ● zene ● megjegyzés
C
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, single mom
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
111

Charlie & Nora | a few months ago
Szer. Jan. 24, 2018 3:27 am

Charlie and mom
a few months ago




Már nem is tudom, hanyadszor nézem meg az órát, mintha ettől gyorsabban telne az idő, vagy hamarabb elérkezhetne a pillanat. Charlie-t várom, hogy megérkezzen az iskolából, ma a sulibusz hozza haza, bár lehet, jobban jártunk volna, ha én megyek érte, ahogy eredetileg terveztük. Csakhogy közbejött számomra egy sürgős munka. Tudom, hogy ma neki is kicsit tovább kellett bennmaradnia, az iskolaváltás miatt még mindig van miből felzárkóznia, szóval nem vagyok ideges. Vagyis nem emiatt. Tulajdonképpen nem is várakozom olyan régóta, alig negyed órája érkeztem haza én is. A helyzet nem emiatt ilyen feszült a számomra, de való igaz az is, hogy már hiányzik a kislányom. Éjjel a barátnőjénél aludt, a Tucker gyereknél, mert nekem este még dolgoznom kellett, várt a kifutó, és mielőtt elindultam, ugyan még beszéltünk telefonom, illetve ma is egyszer röviden, azóta azonban nem, az én anyai szívemnek viszont már ez is elég ahhoz, hogy epekedve várjam őt haza. Az idegeskedésnek és a feszült fel-alá járkálásnak azonban a fő okai a tegnap estében keresendők. Abban, hogy nyolc, sőt, kilenc év után visszatért Becks. Abban, hogy ő volt az, aki megmentett, amikor egy idióta megtámadott a klubban, és ha ő nincs, talán már nem is élnék. Előző este még egész jól tartottam magam, mert jobban foglalkoztatott, hogy elmondjam az igazat a férfinak a közös gyerekünkről, de ma hullámokban tör rám ez az egész újra és újra, és még hátra van a feladat, hogy mindent elmondjak Charlotte-nak. Mármint persze nem mindent, csak azt, ami őt is érinti, hogy az apja visszatért, és szeretné megismerni őt. Szóval igen, kicsit izgulok. Nem tudom, mit fog ehhez szólni a lányom. Régóta várt erre a pillanatra, ugyanakkor... ez nem kis dolog. Csupán pár hónapja történt, hogy két évnyi járás és jegyesség után szétmentünk Sam-mel, ami után napokig magam alatt voltam, és valószínűleg a lányomat sem hagyta hidegen, hogy a pasi, aki majdnem a pót apukája lett, egyik napról a másikra kilépett az életünkből. És most itt van Becks, és ez ijesztő lehet. Számomra egyértelműen az.
Mindenesetre a ránk váró fontos beszélgetésünket megalapozandó Charlie kedvencét hoztam haza vacsira. Főzhettem volna is, de arra most nem lett volna igazán időm, és tudjuk, nem vagyok egy konyhatündér. A gasztronómiai tudásom kimerül néhány egyszerű ételben, szendvicsekben és forrócsokiban, szóval csak a legszükségesebbek, cserébe viszont kiváló tehetséggel tudok kaját rendelni. Elpakolászok még ezt-azt a lakásban, hogy gyorsabban múljon az idő, illetve hogy kicsit eltereljem a figyelmemet. Aztán végre, mire összeszedem a szennyest, és eltakarítom azt is, ami a mosogatóban volt, nyílik az ajtó, és megérkezik a szépséges kis csemetém.
- Szia, kincsem! - lépek hozzá, és egy puszit nyomok a fejére, majd megszabadítom a hátizsákjától. Próbálom elnyomni a türelmetlenségemet, de talán így is érződik, hogy valami nem a megszokott. - Hogy telt a napod? Jó volt a tegnap esti pizsiparti? - faggatózom mosolyogva, hátha ki tudom puhatolni, hogy épp milyen kedvében van.


Vissza az elejére Go down
Re: Charlie & Nora | a few months ago
Vissza az elejére Go down
 
Charlie & Nora | a few months ago
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Charlie B. Monroe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
Ugrás: