Aaron & Wyatt

Vendég · Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Pént. Jan. 19 2018, 17:32

Aaron & Wyatt

A baleset előtti napon

Tegnap este még én sem gondoltam volna, hogy akkora marha leszek, aminek következtében itt kötök ki. Mondhatnánk, hogy minek iszik, aki nem bírja, de szerintem a kedvenc szórakozóhelyem fél raktárkészletét kinyírtam, szóval nekem ne mondja senki, hogy nem bírom. Az viszont tuti, hogy most legalább egy hétig nem iszom, hacsak valaki nem mászik az agyamra, mert ha igen, akkor inni kell, különben baj lesz. Azt meg kerüljük, itt én többnyire jófiú vagyok. Az a tipikus nagybetűs jófiú. Azért nem látott a családból már senki két napja… vagy egy hete már? Ah fingom sincs. A lényeg hogy a hely közelebbi buszmegállójában vertem tanyát. Elfeküdtem a kényelmetlen padon és csak lézengtem. Járt erre két alak a napokban, bevertem a képüket, hogy békén hagyjanak. Kötve hiszem, hogy meglepő lenne az itteni jelenlétem, eszemben sincs máshol tölteni a rendkívüli módon sok szabadidőmet. Kurvára utálom a reggeleket, minek vannak? Nem lehetne egyből dél, és mindenki tágra nyílt szemekkel lébecolhatna nagy vidáman?
Fene nagy várakozásomban kénytelen voltam nagy levegőt venni, és nagyjából percenként lesni az órámra. Kit vártam? Az idősebbet, általában felbukkan, most késik…elvileg tudja, hol van az a mocsok pofám. Vannak emberei erre sajnálatos mód.
Amikor meglátom Aaron fiú kis kobakját, akkor elröhögöm magam, na jó, neki talán nem verem be a pofáját, bár még meggondolom.
- Talán meg foglak hívni egy italra. - nyitottam rögtön ahogy a közelembe ért, nem volt kenyerem a mellébeszélés, mások és a saját időm húzása sem, szóval nem fecséreltem tiszteletkörökre.
Vigyorom egészen tenyérbe mászó lehetett, de ezt már biztosan megszokta velem kapcsolatban, szóval határozottan nem féltem attól, hogy ne tudná kezelni varázslatos mivoltomat.
Nem fogom hagyni, hogy fogdosgasson, hogy menni kellene innen... Nem vagyok homi, rosszul vagyok tőlük. Nem mondom, két nőt elnézegetek egy darabig együtt, ha utána mindkettő engem rajongjon körbe. Ilyen téren nem vagyok hajlandó lejjebb adni az elvárásaimból. Nem érdekel, hogy nem érti, mit miért teszek, soha nem is fogja. Az idegrendszerem nem labilis szemernyit sem, csupán arról van szó, hogy annyira még nem húzott fel. Ez a szerencséje, máskülönben már megfojtottam volna, leszarva a következményeket.

**Aaron Bennett** · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szomb. Jan. 20 2018, 17:25

WYATT AND AARON

Bárcsak ne a megszokott forgatókönyv szerint zajlana a napom egy része. Anya idegesen hívott fel, hogy nem látta már három napja a legifjabb tagot, és szeretne megkérni arra, hogy kerítsem elő. Aggódik, nem fog kinőni belőle, és bármekkorák is legyünk az öcsémmel, az anyám hívogatni fog, mert én vagyok az idősebb, és az én harci feladatom, hogy egyben tartsam a családot. Wyatt mostanában kezd a lejtő ama szakaszán csúszkálni, melytől félek már én sem leszek képes megvédeni. A drogelhárítóknál lenni még idegesítőbb, ha tudom, hogy a testvérem szintén fogyasztó, és ha nagyobb kapásunk lenne, akkor behoznák. Eddig megúszta, de örökké nem védhetem a seggét. A reggeli kávémat iszogatom, Owen elosztásán voltunk, kiosztotta a délelőtti teendőket, ami nekem papírmunka lett volna, de tudtam, hogy előbb ki kell derítenem, hogy merre van a kisebbik énem. Lenát hívtam, ő az egyik táncos lány, aki információkkal lát el, én meg segítek neki cserébe bekerülni az ápolóiskolába. Ritka, hogy valaki ennyire komoly hivatást válasszon, de a csajnak nincsenek szülei, valahogyan fent kell tartania magát, ezért rázza a kis fenekét egy bárban. Kedvelem, mert őszinte, és valóban aggódik az öcsémért. Fogalma sincs a kis szarosnak, hogy mennyien figyelnek rá, de most az én kötelességem, hogy összeszedjem. A golyóállómellénybe bújok bele, amikor megcsörren a telefonom, és a fülemhez tartva szólok bele.
- Igen? Sziaaa Lena…egy buszmegállóban? Nagyszerű, azonnal indulok. Légyszi, ha le akarna lépni, akkor tartsd szóval, igen ismerem a környéket. Köszönöm. – bontom is a vonalat, és lerázva a kis mit ugrálsz emberemet, aki egyébként egy hete kezdett, és állandóan a nyomomban van. Nagyon idegesít a személye, de még nem olvastam be neki.
- Levre…figyelj én most magánügyben elmegyek egy órára, addig takarítsd ki az irodámat, világos? – helyezem fel a fegyvertáskámat az oldalamra, és már suhanok is. Owen tisztában van vele, hogy miben sántikálok, ezért nem is kérdez, mikor összeakad a tekintetünk. Ideges vagyok Wyatt miatt, nem kolonc, de meg kellene értenie, hogy az élet nemcsak szórakozás, hanem ennél sokkal több. Az utcákat lesem, már éppen elhajtanék mellette, mikor feltűnik a padon. Leállítom a kocsit, és elindulok érte, körbenézve, hogy nincsenek-e ismerősök az utcán.
- Talán nem kellene, hogy meghívj egy italra. Mi a faszt keresel itt? Nem megmondtam neked, hogy néha azért csörögj haza. Anya halálra van rémülve, hogy valamelyik sikátorban fekszel átlőtt fejjel. Néha már az agyamra mész. – sóhajtok egyet, és nekidőlök a várakozóhely plasztik falának, és összefűzöm a karjaimat a mellkasom előtt.

Bullshit, what are you doing here?

Zene | 398 | Aaron & Wyatt - too great happenings(?) 3673325056

| @

Vendég · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szomb. Jan. 20 2018, 19:02

Aaron & Wyatt

A baleset előtti napon

A bátyám és a szavai kész vicc arzenál az összes, nem is értem, hogy van képe így elém állni. Legalább egy doboz cigit hozhatott volna. De nem, ő üres kézzel jött. Így aztán nyugodtan tehet egy szívességet. Vagy kettőt.
Jaj, már megint anyánkkal jön! Nem tud ez semmit sem értékelni! Én igazán nem akartam balhét, tényleg. Egyszer próbáljon az ember rendes gyerek lenni, szerintem bevonzom az ilyet, de azért azt tegyük hozzá, hogy azért le a kalappal, hogy valaki végre nem csak a pofáját járatja, ha rólam van szó. ő legalább értem jött, a szokásos nóta, csak épp nem vagyok hálás érte.
- Nem unod még? Hagyjál békén. Legközelebb nem fogok veled tárgyalni, ha így állsz hozzám… - vonok vállat. De bármennyire is próbálok nem foglalkozni vele, borzasztóan frusztrál, hogy magamra maradtam. Na jó, nem maradtam magamra. Ne essünk túlzásba, azt sosem mondanám, hogy minden csak az én hibám, de a magányosan töltött idő alatt azon ritka alkalmakkor, amikor gondolkodóba estem, mindig arra jutottam, hogy rohadtul nem itt kéne tartanunk.
Én azt vallom, hogy ha megdobnak kővel, akkor dobj vissza egy jobb egyenest... Vagy gránátot?
- Ha az agyadra megyek, akkor hagyj békén. Felejtsd el, hogy rokonok vagyok, vagy azt hogy létezem. - ülök fel, majd leteszem a lábaimat a talajra.
- Még jó, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy erre fogadást kössünk. - röhögök fel ezen az egészen, még hogy a sikátorban halva... van arra jobb megoldás is édes bátyám. Óh ha te azt tudnád!
A bátyám arcára tekintek. Nem boldog. Miért nem tud velem együtt nevetni? Csak felbassza az agyam.
Tudom, hogy azért tudom ennyire utálni ebben a pillanatban, mert szükségem lenne rá, ha valamit elérnék, azt csak a támogatásával tudnám élvezni igazán, de ettől függetlenül az okoskodása nem hiányzik. A kioktatása sem. Nekem ne mondja meg, hogy mit tehetek és mit nem.
Nem is nagyon akarok foglalkozni a dologgal, inkább csak a következő sörre vágyom, meg arra, hogy visszatérjek a szórakozóhelyre.
- Hát jó! - csapom össze a két tenyeremet, majd egy nagyobb lendülettel állok is fel, igen ám, de nem vagyok még színjózan...szóval alighogy lépek egyet oldalra borulok és csak a fal az ami megállít. De felegyenesedem méltósággal.
- Én visszahúzok oda, te meg húzzál... - legyintek egyet. Mindegy hova megy, csak ne legyen itt láb alatt nekem.

**Aaron Bennett** · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Pént. Jan. 26 2018, 14:31

WYATT AND AARON

Wyatt olyan gyerekes még, nem feltétlen a drogozásra, és az elhajlott világképére gondolok, hanem az egész srácra. Hiába az öcsém, ha nem tudom kezelni ezt a leépülést, és felbosszant ez az „én vagyok a valaki”, fennhéjázó stílusa. Roppantul vissza kell fognom magam, hogy ne húzzak be neki egyet, de már közel állok ahhoz, hogy megtegyem, mert kihoz a sodromból. Az anyám aggódik érte, mindig is óvta a kisebbiket, mert ő született később, különleges törődést igényelt, de a drága testvérem erre szarik, és még szóvá is teszi, hogy nem a megfelelő módon köszöntöttem három nap eltűnés után.
- Szerinted én tárgyalni jöttem? Szerintem kicsit elszálltál magadtól öcsém, ha azt hiszed, hogy alkuképes vagy. Az anyád szült, tartozol neki annyival, hogy tudatod vele, hogy nem haltál meg. Egy sms-be még nem halt bele az ember, de neked az is luxusnak számít. Kitalálom…elhagytad ismételten a telefonod valamelyik kurvánál? – préselem össze az ajkaimat, és őt figyelem. Sokan nem hinnék el róla, hogy egy családból származunk, de ebben az esetben nem én voltam az, aki messzebb esett attól a bizonyos fától.
- Ha az olyan könnyen menne, de tudod ez sem választás kérdése. Figyelni fogok rád, ha akarod, ha nem, és ne gyere ezzel az egész világ utál nézettel, mert én átlátok rajtad. Még mindig be vagy nyomva, és a világodat se tudod. A veled egykorúak dolgoznak, vagy iskolába járnak, te meg csak szórod a pénzt. Hol hagytad a kis barnádat, akit múltkor hazahoztál…valami Cherry, ha jól rémlik? – biccentek felé, hogy felvegyem vele a szemkontaktust, de nem igazán akarja.
- Ez nem vicces Wyatt. Ha meghalsz, szerinted nem borulnának ki anyáék? Istenem neked még az élet is játék? – vetem oda ugyanabban a hangnemben, ahogyan ő beszél velem. Néha elgondolkodom azon, hogy mikor mentünk másik irányba, de már a napját se tudnám megmondani. Egyszerűen más az értékrendje, mint nekem, és ebbe egyszer valakinek bele fog törni a bicskája. A nagy és okos öcsém fogja magát, és megpróbál felállni, de helyette közelebbről ismerkedik meg a buszmegálló falával. Fél siker, hogy nem töri be a fejét, és egy mosoly kúszik az arcomra tőle.
- Na hova húzzak…a beledbe? – ugratom, de tisztában vagyok vele, hogy simán agresszívvá válik, ha nem lesz jó valami. Lényegében elég összetett a mi viszonyunk, de odamegyek hozzá.
- Nem mész vissza öcsi…elmegyünk kajálni valahova. – állom a tekintetét, és attól sem riadok vissza, ha meg kell ütnöm, mert úgy reagál.

Bullshit, what are you doing here?

Vendég · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Vas. Jan. 28 2018, 16:14

Aaron & Wyatt

És kioktat. Az isten szerelmére, nem hiszem el. A mai napig képes ilyen dolgokat a fejemre olvasni.
- Ha már itt vagy, akkor tolj neki egy SMS-t hogy megvagyok. - aztán hamar le van tudva anyám is, aztán nincs hisztéria hogy meghaltam. Az meg hogy hol a telefonom és miért nem veszem fel és miért nem én hívom fel az anyámat… Nem tudom hol van. Lehet kiesett, lehet, a kukában van, lehet valahol másutt. Tényleg nem tudom, merre van előre. Jó persze akadnak dolgaim ez tény, de vannak jó helyzetek is. Jó nem mindig a testvérnél, vagy a szüleinknél, de ez már csak ilyen. És ő megint mérges, csak rá kell nézni, legszívesebben bemosna nekem, ha annyiból meg lenne oldva az, hogy kijózanodjak. Helyette beszél, józanít, kioktat, jobban tudja mi a helyzet, mint én magam. Ez a bátyók sorsa? Ha igen, akkor sose akarok kistestvért. Nem akarom pátyolgatni, sem aggódni érte, ahogy azt teszi most velem Aaron. Szavaira nem igazán reagálok, csak végig hallgatom és örülhet, hogy nem esem neki egyből. Senkit sem érdekel a velem egykorúak. Felőlem főbe is lőhetik magukat. Én ilyen vagyok, már elfogadhatná. Bár a kérdése…
- Cherry… - bólogatok, helyeselek, igen, legalább emlékszik rá. Azt hiszem ez egy jó pont, vagy rossz, hogy pont a nőm nevére emlékszik.
- Gondolom otthon. Az apja egy görcs. - rántom meg a vállam, majd kitérek egy jobb témára, bár megint anyáékkal jön. Miért mindig ezzel támad? Mintha meghatna az ilyennel.
- Miért tán neked nem hiányoznék? - csak mert anyával jött, bár ez még egy fintort is érdemel, nem érdemeli meg egyik sem, hogy cetlit írjak valami hülye bocsánatkérésről. De mindegy, megjegyeztem. Neki nem fogok hiányozni, de legalább utoljára leittam magam. Mert ezek után kétlem, hogy egy rekesz sör megfordulna majd nálam, túl sok melóm lesz.
Felkelek és elküldöm a suttyerákba, de helyette megint rákombóz. Amire ridegen tekintek rá… már épp replikáznék, mikor megbékít pár szóval. Kaja. Elvigyorodom, és ahogy a közelembe jön, úgy fordulok felé, vállain támasztom meg karjaimat ha hagyja. Ha nem akkor megint esek.
- Menjünk hamburgerezni, oda ahol ingyen nyomatják a colát. - tök komolyan előadom, majd letekintek a testének oldalára, ahol a fegyverét is tartja.
- Vagy letartóztatsz? - igen, most vettem észre, most figyeltem teljesen rá, hogy miben is érkezett a megmentésemre. A kérdés már csak az, hogy munka miatt jött, hogy letartóztasson, vagy tényleg a bátyámként érkezett, hogy kihúzzon a szarból. Lejjebb csúszik a tenyerem, hogy megpaskoljam a fegyvere tokját, majd odébb lépek, ő választ kajáldát, de ő is fizet, de ha át vág és a rendőrségre akar bevinni... nem leszünk jóban.

**Aaron Bennett** · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szer. Jan. 31 2018, 12:39

WYATT AND AARON

Wyattben félelmetes, hogy semmilyen érzés nem fogalmazódik meg, mikor látom, hogy semmibe veszi az édesanyánk kérését. Nem vagyok érzelgős, de annyit megtehetne, hogy odaböffent egy „Élek még” szöveget, és már mehet is a dolgára. Senki nem fogja zargatni, már beletörődtünk, hogy nem akar rehabra menni, mert az első próbálkozásunk is kudarcra lett ítélve. Szörnyen érzem magam helyette is, mikor megszólal, és összeráncolom a szemöldökömet a kijelentésére.
- Neked kellene, és nem nekem. Borzasztóan üres vagy Wyatt. – a legkomolyabban mondom a szemem közé, hogy érezze a súlyát, de az alkohol már elvette a józan eszét. Miért nem képes egyetlen napig lemondani a rosszról? Szívem szerint elküldeném egy melegebb éghajlatra, de én leszek az végül, aki megnyugtatja az édesanyánkat, mert ő állandóan aggódik, és ez soha nem fog megszűnni az életében. Apa miatt is szomorkodhat, de nem kell, hogy felesleges energiát szívjon le a legkisebb Bennett.
- Nagyszerű, nem érdekel az apja. Jó lenne, ha őt nem kellene kutatnom melletted, mert már nagyon unalmas lenne. Nem néni vagyok, aki óvodában pesztrál titeket. – összepréselem az ajkaimat, és a szánalmas kísérletét lesem a felállással kapcsolatban, de mit ad isten még azért eldől, és nekem kell megtartanom, mert nem fogom hagyni, hogy elessen.
- Ez milyen kérdés öcsém? Nekem is hiányoznál, de ne beszélj már hülyeségeket. – rázom meg a fejemet, és most először ötlik fel bennem, hogy Wyatt figyelemre vágyik. Nem foglalkoztam volna eleget vele, kételkedik benne, hogy szeretem, és nem vetem meg? Érdekes a gondolkodásmódja, de egy percig sem éreztettem vele, hogy ne állnék ki mellette. Más esetben már le kellett volna csuknom, de nem tettem meg. Owen is tisztában van vele, hogy védem a kisebbik énemet, és nem szándékozom elengedni a kezét teljesen, mert ostobaságot csinálni. Zsigerből érzem, hogy valami rossz van készülőben, de azt nem tudnám megtippelni sem, hogy honnan jön ez az érzelem. A kaja ötlete az egyik kiváló elképzelésem, talán ott nem esünk egymásnak, és őt is szóra bírom.
- Menjünk, de csak egy órám van öcskös, utána vissza kell mennem az irodába, mert eligazítás lesz. – világosítom fel, de a pillantása elkerüli az enyémet, és már a fegyvertartómat figyeli, és ez zavar.
- Nem foglak letartóztatni, ha nem adsz okot rá Bennett. – vigyorodom el, de ellököm a kis mancsát a pisztolyomról, mert ehhez aztán végképp köze sincs, de még engedélye sem.
- Ott az autóm. – ragadom meg, és az oldalamon kísérem őt odáig, és kitárom előtte az ajtót. Még körülnézek, hátha elhagyott valamit a buszmegállóban, de nem látok semmit, így rácsapom az ajtót, és megkerülve a kocsit ülök be, hogy elinduljunk egy testvéres ebédre.
- Mivel múlattad az idődet? Ebben a bárban voltál? – tekintek ki, és beletaposok a gázba.

Bullshit, what are you doing here?

Vendég · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szomb. Feb. 03 2018, 11:56

Aaron & Wyatt

Azt mondja üres vagyok. Félszeg mosolyra futja, hiszen nevetséges. Nincsenek érzelmeim? Hát még az is előfordulhat ebben a veszett világban, nem? Mindenki meg van veszve, mindenki mással van elfoglalva, én vagyok az egyetlen ember, aki nyugton van, beszívva, bepiálva. Jó, hát meg kell valljam, harmadik napja vagyok ilyen állapotban, nagyjából ez alatt aludtam 10 órát. Csodáljátok, hogy nem ürültem még ki teljesen? És a halálba kívánok jelenleg mindenkit? Ennek a majomnak meg senki sem mondta, hogy ovóbácsizzon felettem, vagy Cherry felett. Meg vagyok nélküle is, főleg ilyen állapotban nem kellene hergelnie. Hamar elmennek itthonról és hamar megismerheti a padlót és az öklömet.
Bár ahogy kiejti a szavakat, hogy hiányoznék neki… talán egy kicsit enyhülök irányába. Nem nagyon, de eleget ahhoz, hogy ne nézzek rá úgy, mint egy tömeggyilkosra. Az én családom tele van nem normális emberekkel, persze ez csak így ilyenkor gondolom ezt. De ha tiszta lennék, akkor szebb gondolkodás módom lenne, de így? Most még az öreg néni a túloldalon is ellenség, nem hogy csak egy vénszatyor.
- Hamar megszabadulnál tőlem. - felelem az egy órára, bár arra kíváncsi vagyok, hogy hol rakna ki. Haza vinne, vagy ugyanide elhozna? Mondjuk álmos is vagyok, meg józanodni is kéne, de ezt így még álmaimban sem merném kimondani, hogy erre most igazán szükségem lenne. De az, hogy fegyverrel jött elém, az jobban izgat, mintha civilben tette volna. Persze elcsapja a kezem, nem akartam én semmi rosszat eskü. Ami nem az enyém, nem engem illet, azt úgyis megszerzem. Tényleg ne oktasson ki ilyen téren. Jól esik, hogy az autójához kísér, nem nekem kell végig szenvednem azt a 3-4 méter. Jó persze egyedül is eltudnék jutni odáig, de így még egyszerűbb is. És jól esik ez a testvéri kedvesség tőle. Viszonoznám, de nincs mivel. Csak egy paraszt vagyok a szemében, aki így él évek óta. És senkinek sem hagyom, hogy segítsem rajtam. Jó így. Azt hiszem. A kocsiba ülve körül néztem szolidan, semmi nyúkapiszka.
Kérdésére csak elmosolyodok és bekötöm magam, mielőtt még elindulna. Azért ehhez még van eszem, nem akarok megdögleni, vagyis még nem.
- Ja. Három napig itt döglöttünk a haverokkal. Pia egy kis fű, egy kis ilyen, egy kis olyan. - vakartam magam tarkón, majd a bátyóra tekintettem. Arról meg nem kell tudnia, hogy bunyó is volt és én győzedelmeskedtem... – És kurva fáradt vagyok. És kurvára nyűgös is, ami azt illeti. Meg pipa is vagyok most rád, hogy ide jöttél és felkavartad az álló vizet. – őszinteséget akar? Megkapta. Jó persze, színjózanul nem így beszélnék vele, de már hónapok óta nem vagyok se teljesen józan, se teljesen tiszta. Ha meg azt akarja, hogy tiszta és józan legyek, hát pár napra le kellene csukni, de ahhoz meg túl nyuszi.

**Aaron Bennett** · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Pént. Feb. 09 2018, 18:33

WYATT AND AARON

Wyatten sosem tudtam kiigazodni, mert jobb napjain még olyasmiket is elmondott, amire évek óta nem volt példa, és tök jól kijöttünk, de tisztában van azzal is, hogy a mostani eset nem túl jó, és nem örülök annak, hogy felesel velem. Az anyánk aggódik, és ha nem jelentkezik be, akkor jövök én a képbe, hogy felkutassam. Nem tagadom, hogy idegesít ez az életmód, de ő választotta ezt, és taszított el, mikor nagyon is jól tudja, hogy bármiben segítenék neki. A jövőképe nem túl rózsás, ha nem én jövök ki, hanem más, akkor ma este a sitten aludna, és aztán rinyálhatna egy ügyvédért, mert én sem lennék képes kihozni. Fel sem fogja, hogy mekkora bajban van, ha ezt így folytatja, de ahányszor már elmondtam neki, hogy mi lenne a helyes…veszett ügy ebből a szempontból, mert mindig a saját feje után megy. Veszek egy mély lélegzetet, és felszalad a szemöldököm is a kérdése hallatán. Hiányozna-e nekem? Mi van apám, még mindig be vagy szívva, és nem tudod, hogy miket beszélsz? Természetesen röviden hárítom a válaszadást, de megjegyzem, hogy ezt még feltenni sem kellett volna….nem lennék itt, ha nem érdekelne a sorsa.
- Nem megszabadulás kérdése, csak én dolgozom Wyatt, és jó lenne, ha ezt most fel is fognád. – élesen szívom be a levegőt, és körülnézek az utcán, hogy akad-e valami ismerős, de hála istennek most minden okés, és az sem rossz, hogy délelőtt van, mert így kevesebb a járőr erre. Az ajánlatom él, ha akar egy jót kajálni, akkor ebben még benne is vagyok, de nem várja el tőlem, hogy hozzá igazítsam a napom alakulását. A végén már a fegyveremet taperolja, így finoman tolom el a kezét, mert neki ehhez semmi köze, de nem is Bennett lenne, ha ne szeretne a tűzzel játszani. Kisrácként sem lógott ki, hiszen az iskolában a problémás gyerekek közé tartozott, nem egy alkalommal kellett kihúznom a seggét a szarból, hogy ne verjék meg, különben ott maradt volna. A végén átveszem az irányítást, mikor belemegy, és elkísérem az autómhoz. Nem nagy a távolság, de minél előbb bent akarom tudni őt, így rácsukom az ajtót, és csatlakozom a volán mögé. Megvárom, hogy a biztonsági öv a helyére kattanjon, én is követem a példáját, és csak utána indulok meg a forgalommal együtt.
- A többiek merre mentek? – nézelődöm kifelé, és ez is felkerül a listámra, ahova este vissza kell jönnöm, hátha maradt egy kis tartozása a tulaj felé, mert akkor törlesztem. Így megy ez közöttünk, nem kellene pénzt adnom neki, de fogok, mert jobb, ha tőlem kér, mintsem valami nagyvilági kutyától, akinek a végén tatozni fog, és talán az élete lesz a tét.
- Lehetsz rám pipa, nem hat meg tudod jól. – vigyorodom el, és lefékezek az egyik piros lámpa előtt.
- Hidd el én sem repesek az örömtől, hogy állandóan a nyomodba legyek, de ez már így megy a testvérek között, bro. – taposok bele a gázba, és már látom a kis kajáldánkat, ahol leparkolok, és leállítom a motort.
- Ez nem szívesség, vedd úgy, hogy én is kajás vagyok. – tudom, hogy mennyire utálja, ha szóba hozom neki, éppen ezért tisztázom le most. A zsebembe süllyesztem a telefonomat, már most van egy csomó nem fogadott hívásom az anyámtól is, mikor megindulunk a bejárat felé, és kitárom az öcsém előtt az ajtót.
- Csak utánad Don. – az étteremben kiszúrok a sarokban egy asztalt, és mutatom neki, hogy odafáradjon, aztán leülök vele szemben.
- Mit hozhatok? – billen oda egy szőkeség az asztalunkhoz, és előbb Wyatten legelteti a boci szemeit, majd rám vetülnek a zöld íriszek.
- Egy marhahúsos burger, sült burgonya, és egy kóla…neked öcskös? – pillantok rá, de nem nehéz kiszúrnom, hogy már a csaj melleit bámulja.

Bullshit, what are you doing here?

Vendég · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szomb. Feb. 10 2018, 15:50

Aaron & Wyatt

Megint a munka. Már a könyökömön jön ki az egész. Hát dolgozzál öregem, legalább te, legalább ebben az életben. Ha már ki kell szedned a szarból, te választottál ilyen munkát, hát tedd meg, szedj ki a szarból. Csak megrántom a vállam, tiszta sor volt, hogy ma is zsarut játszik, örvendek a ténynek, hogy nem akar még ezzel kapcsolatban is lecsukni, csúnya lenne.
Kérdésére csak vállat vonok, honnan is tudhatnám, merre lehetnek, hát mi vagyok én? Még nyomkövetőt sem pakoltam rájuk, honnan tudhatnám, hol az istenben vannak. Nem érdekel, de ha csörögnek, akkor úgyis ütközünk. Vannak törzshelyeink és általában ugyanott vannak a találkozóink. De ezt egy zsarunak nem kotyogom ki, a végén még a levesembe köpne.
Nem hatja meg, hogy mérges vagyok rá, hát csak széles vigyort kap eredményül.
- Ezzel nem tudok vitatkozni.
A mondata egyik részével sem éppenséggel, mert ki tudja, mi olyat mondok, vagy teszek, ami nála a bűn kategóriába esik. Így, ahogy végig nézem, lennének ötleteim, de mint mondtam, amíg nem mond olyat, addig én sem ugrok toroknak.
Ha nem repes az örömtől, akkor hagyja figyelmen kívül a dolgaimat, a lényemet és ezzel könnyedén meg van oldva. Ha úgy van és olyan dolog van kialakulóban én leszarom, hogy van egy testvérem és szerető családom. Bedobom magam a veszélyes vizekre és végig csinálom. Anélkül hogy belegondolnék mit is veszíthetek.
Kipattanok a kocsiból, mindkettőnk kajás, vita nincs, sőt egy rossz szavam sem lehet. Amúgy nincs is. Kajálok aztán lelépek ismét napokra. Nem fognak látni se hallani rólam szart sem. Így lesz jó.
Belépek a kitárt ajtó előtt, körül nézek ismerős arcok után kutatva, de hát itt egyikük sem lézeng. figyelek és lépek is a bátyám által kiválasztott asztal felé, hogy ledobjam magam. Hátra dőlök, figyelek és kutatok, majdnem a lábamat is feldobom az asztalra. Nem sok híja volt, hogy megtegyem, megakasztott a mozdulatban a pincérnő és hajajajjj. Micsoda combok, micsoda mellek, aztapicsa. Fütyre igazítom ajkaimat, de aztán nem lesz belőle semmi, bátyám hozzám intézi a szavakat, szóval vissza veszek. Ahogy tudok.
- Ugyan azt amit az úr kért. – nem figyeltem mit rendelt magának, de rossz csak nem lehet. -…ééés egy kis numerát a hátsó ajtónál. – vigyorodom el szélesen, majd a hölgyre kacsintok, aki kissé felhúzott szemöldökkel bámult rám, majd a bátyámra pillantott kérdőn.
Ahogy a csaj elvonult, hogy kihozza a kért kajánkat, előre hajoltam és a bátyámra kacsintottam.
- Jó bige, mi?
Visszadőltem, miközben bátyámat figyeltem, gondolkodtam ezen az egészen... a nagy terven, hogy sikerül-e, vagy valami, de ahhoz... le kell rombolnom a kettőnk között átszőtt hidat. Úgy könnyebb lesz, hamarabb megenyhül... csak robbannom kell és repül minden. Asztal, szék és Aaron.
A nő visszatér a rendeléssel, lepakolja elénk a kaját és piát, majd távozóra fogja, utána nézek és fütyülök utána egy széles mosollyal. Leszarom, hogy mindenki minket fog nézni...
Aztán a kezembe vettem a burgert és beleharaptam jó ízűen.
- Te...Aaron. - kezdtem el teli szájjal, közben egy két morzsa kirepült a számból, hamar lenyeltem a falatot.
- Bocs má', na szóval, csak érdeklődök hány drogost csuktatok le a héten, úgy hallottam elkaptatok egy kisegeret...hozzám tartozik. Szal' ki kéne engedni... - újabbat haraptam a kajába, kíváncsian fürkésztem a fivéremet, hiszen az ürge piszok fontos az életembe, ő hozza a cuccot nekem, mikor nem találom Annie-t. Talán ha szépen nézek... elegendő óvadék lesz.

**Aaron Bennett** · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szer. Feb. 14 2018, 01:44

WYATT AND AARON

Wyatt válasz nélkül hagy, és nem is csodálkozom rajta, mert amint ő kerül a középpontba, máris visszahúzza a kéziféket, és magyaráz össze-vissza, de most csendben marad, és csak egy vállrándítás a válasza, mellyel be kellene érnem. Az őszinteségére hasonlóan nyers stílusban felelek, ha már így játsszunk, akkor ne legyenek előtte titkok, hogy én sem repesek az örömtől, de a testvérem, és ez azzal jár, hogy a világ végére is utána mennék, ha úgy alakulna. A biztonsági öv bekapcsolása után körülnézek, de már ki is hajtok, és egy mosollyal adózom a felelet ellenében.
- Jesszusom ez az első dolog, amiben egyetértünk ma öcskös? – oldalasan pillantok rá, mikor elérünk egy kereszteződésig, és le kell fékeznem, hogy ne hajtsak át azon a nyamvadt piroson. Rendőr révén sok mindent megtehetnék, de ilyen mértékben nem élek vissza a hatalmammal. Nem mondom, hogy máshol nem hágom át a szabályokat, de az kicsit fontosabb, mint egy bírság befizetése. A legközelebbi megállónk a törzshelyünk, bár ez is erős túlzás, mert néhányszor kajáltunk itt, de az igaz, hogy a hamburger finom, és nekem éppúgy kell a szénhidrát, mint neki, ha túl akarom élni az irodai eligazítást, mert Owen órákon át képes tervezni, meg előadni magát. Bírom, csak ez a sok megoldatlan ügy halmozódik, nem beszélve a meghalt tisztünkről, akit alig egy-két hónapja temettünk el. Az ajtót kitárva előtte lépünk be, és a biztonság kedvéért az egyik félreeső sarkot választom, ahol normálisan tudunk beszélgetni, ha arra kerülne a sor, de aztán ki tudja, hogy a következő pillanatban nem fúj-e máshonnan a szél, és bolondul meg a kisebb Bennett, mert nála az sem szokatlan, ha kiborul, és le kell hűtenem. A drog, vagy az alkohol még igencsak dolgozik a szervezetében, és kell egy ember, aki megfékezi a dühét, ha úgy adódik. A pincérnő hamar szökken oda, még szemezne is velem, de korántsem tartom most jó ötletnek a flörtölést, ellenben Wyatt már megint adja a nagymenőt. Gyorsan eldarálom a rendelésünket, a szokásos körök lefutása után kibújik a szög a zsákból. A trágárság, meg a nők lekezelése az nagyon megy neki.
- Nem úgy értette, mert ha esetleg mégis, akkor a feje fog az ételben landolni. Nem lesz más, elmehet. – intek a kiscsajnak, hogy ne maradjon, mert csak a baj lesz belőle.
- Nem azért vagyunk itt, hogy udvarolj. Különben is van egy barátnőd, aki hazavár, nemde? – muszáj szóba hoznom a barnaságot, ha már állandóan egymás seggében vannak, és nem lehet elválasztani őket. A hátamat nekivetem az ülés háttámlájának, és körülnézek, de ahhoz képest, hogy ebédidő van, alig vannak idebent. A rendelésünk szerintem megvan tíz perc alatt, addig hol a szalvétatartóval, vagy a fűszerekkel foglalom el magam. Hálám jeléül biccentek egyet, és elfogadom a kaját, de az öcsém megint nem tudja moderálni magát.
- Vegyél már vissza, és mi a helyzet? – morranok rá, és átfogom a zsemlét két oldalról, mert igencsak emberes adag, mikor már a számhoz emelném, hát…szinte félrenyelek, és úgy kell visszahelyeznem, hogy jól értsem a kérését.
- Egy párat, de nem sok közöd van hozzá, és mi az, hogy a te embered? Szeretnéd, ha esetleg bérelnék mellette helyet neked is? – szúrósan tekintek rá, és beleharapok végre. Megpróbálom lehiggasztani a fejemben dúló gondolatok armadáját.
- Mit képzelsz amúgy, hogy a személyes intéződ vagyok? Ha még meg is tudom, hogy ki az, akkor biztos lehetsz benne, hogy esélye sem lesz kijutni onnan. – a jófejségnek is van határa, én meg nem a személyes bennfentese vagyok. A kólából kortyolok egy keveset, aztán a burgerre koncentrálok, de megszólal az adóvevőm.
- Lövöldözés a Mill Street sarkán…egy civilt megsebesítettek. – erre azonnal reagálnom kell.
- Mindjárt ott vagyok. – még kettőt harapok, aztán felállok.
- Na, nem gondolod, hogy itt hagylak, szóval gyere…hozd a burgered is. – intek neki, és már fordulok is, hogy fizessek. Fantasztikus lesz.

Bullshit, what are you doing here?

Vendég · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Szer. Feb. 14 2018, 10:33

Aaron & Wyatt

Aaron megint a nem tetszésével jön, mikor a nőt kínálgatnám egy kis kalanddal. Szúrós szemmel meredek rá, ahogy elhajtja a nőcit.
- Ugyan már testvér! Lazíts egy kicsit. Nincs kiírva, hogy be kell fognom a pofám! - Cherry-re nem reagálok, ugyan már, ismer már a csaj, megkapom tőle, amit akarok, attól hogy udvarolgatok kicsit, attól még nem megy világgá.
A bátyám egy merev deszka, aki nem értékeli a poént, hát nyelje le keresztbe a fegyverét. Ahogy a kaja kijön és a nő után fütyülök már megint beszól, hát össze gyűrőm a szalvétámat és neki dobom, hogy azzal foglalkozzon ami az ő tányérján van, ne velem. Kicsit elegem van abból, hogy játssza a keményet ellenem, mikor tudja hogy esélye sincs. Max csak ha a fegyverét rám szegezi… de arra már túl nyuszi. Nem képes rá. Jól tudom. Falatozni kezdünk, igazán kitettek magukért az itt dolgozók, hiszen remek ez a kaja. Követelőzők és kérek, vagy nem is tudom, már mikképp csúszik ki a számon a fogva tartott emberem. De a szavai… a gyorsabb rágásomat lassabbra váltom, még dühösebben meredek rá, szinte már ugrásra készen. Mi az, hogy nekem is kerít helyet oda bent?! Mi az hogy az én emberem? Jól hallotta, talán most kezdi eljátszani a süket öregembert? Takarítsa ki a fülét, meg vágja ki a szőrt onnan és jobban fog hallani. Még az öccsének sem képes igent mondani… csak egyet kértem, erre tessék. Leteszem a hambit vissza a tányérra, hogy kortyolhassak a colából, majd onnan pillantok rá.
- Pedig ki kéne… - a mondat közepéig sem jutok, a rádiója megszólal, Aaron azzal foglalatoskodik, szóval fontos dolog, végre lelép a színről. Egyedül maradhatok, visszavonultathatom magam a helyemre, hogy újra bele lendüljek a legjavába a dolgoknak. De helyette?
Csak tátott szájjal figyelem, ahogy invitálni kezd. Mi az, hogy menjek vele? Csak pislogok párat, összecsomagolom a burgert, megragadom a colámat, de aztán az övéért is odanyúlok, hogy magamhoz vegyem. Kelleni fog ez még. Aztán már megyek is a bátyám után ki az autóba.
- Wuhuuhú! Ezt is megéltem, hogy beinvitálsz egy akció kellős közepébe. - az ölembe ejtem a kajákat, a fogaim közé csippentem a poharat, majd bekötöm magam, aztán újabbat kortyolok.
Aztán megindulunk, szinte padlógázzal süvítünk, a burgerbe harapok, majd felmutatom az övét és újra teli szájjal pofázom felé.
- Ezt te még megeszed? - ha nemleges a válasza akkor abba is belecsócsálok, kit érdekel, hogy előttem már beleharapott... testvéri nyál, hát aztán. Ha pedig igennel válaszolt, hát jól becsomagolva a kesztyűtartóba vágom, csak nem felejti el, hogy ott van.
Kíváncsi vagyok, miért is rángatott el magával, talán szemmel akar tartani, talán csak nem akarja, hogy újra magamba szívjam a piát. Józanítani akar. Igen, ez már biztos. Mill Street sarok... az megint egy jó környék, tele van drogosokkal, akik még nálam is kiszámíthatatlanok.... van egyáltalán olyan? Áh nincs! Én durvábban nyomom. Bár egy személyt ismerek onnan... tuti ő csinálhatta a balhét... de nem iszok előre a medve bőrére.
- Visszatérve az emberemre... csak egy napra engedd ki, aztán utána visszacsukhatod, bánom is én. De holnapra kellene az a csóringer. - újra szóba hozom az emberkét, hiszen ő az egyetlen segítségem egy bizniszben. Ha ő nincs, hát én sem leszek. Amúgy sem, de akkor könnyedebben megúszom. De ha talán most segédkezek neki, megkegyelmez a fickónak és kiengedi. Tényleg csak egy napra kell, ő a közvetítőm is egyben...
Egy éles kanyar miatt a colám fejest ugrik, a gatyám oda ez miatt. Élesen szívom be a levegőt a fogaim között és az üres cuccot a bátyám fejének dobom erősen. Még jó hogy műanyag. Majdnem kinyögtem egy anyádat is, de mégis csak ugyanazt az embert szidnám, aki mindkettőnket megszült.

**Aaron Bennett** · Re: Aaron & Wyatt - too great happenings(?) Kedd Feb. 20 2018, 12:59

WYATT AND AARON

Alapjáraton előfordul az is, hogy kijövök az öcsémmel, de ez nem túl gyakori téma. Két különböző személyiséget képviselünk, és a rám jellemző felelősségtudat rá egyáltalán nem ruházható át. A magabiztossága piszok tökéletes, de a seggén még ott van a tojáshéj, és azt hiszi, ha beszólogat, meg fütyül a pincérnő után, akkor ő lesz a Jani. Nem tetszik ez a vulgáris, ősemberes style, amit lenyom, és szóvá is teszem neki. Az arcvonásain látom, hogy nem örül nekem, de azért arra még jó vagyok, hogy kifizessem az ebédet, és istápoljam őt.
- Az nincs kiírva, de ha bánhatnál tisztelettel a lánnyal, mert nem mindenki teszi szét a lábát neked, meg amúgy a férfiaknak sem. – sóhajtok egyet, és a fűszertartóval ütöm el az időmet.
- Hagyjad már. – morranok fel, és a hamburgeremért nyúlnék, de nekem dobja a szalvétáját, mint egy óvodás.
- Felnőttél már annyira, hogy tudd nem játszunk az étteremben. – mosolygok rá, és elengedem a mérgelődését, az előttem tornyosuló amerikai étel jobban leköti a figyelmemet. A számhoz emelem, és már bele is harapok, sőt a biztonság kedvéért odahúzom a poharamat, hogy ne legyen baja, például ne kerüljön bele drog, meg más finomságok. A kérése abszurd, és nagyon felcsesz vele idegileg, de most is vártam volna? A rendszer nem úgy működik, ahogyan Wyatt Bennett megálmodta azt…többek között azért sem, mert itt én vagyok a nagyobb fiú, és nem ő. A szemei összeszűkülnek, és ha lehetne, most szerintem halott is lennék.
- Az, hogy szerinted mit kéne, és mi lenne a helyes nincs összefüggésben, és ne húzogasd az oroszlán bajszát öcsém, mert hidd el, hogy cellatárs leszel valakinél hamarosan. – megvédem én, csak van egy határ, amin már nem ér át a kezem, és akkor aztán mindegy lesz neki. A rádióm szól közbe, és lövöldözést jelentenek be, így mennem kell, de eszem ágában sincs itt hagyni a kisebb énemet, ezért intek neki, hogy jöjjön velem, és ha lehetséges, akkor hozza magával a kaját is. A lelkesedése túl nagy, és ezért ferde szemmel nézem, ahogyan beül mellém.
- Ugye tudod, hogy ez nem gyerekjáték? Valaki megsebesült…meg is halhatunk. – mondom ezt egy olyannak, aki állandóan mérgezi a szervezetét. Az övemet becsatolom, és már bele is taposok a gázba.
- Szeretném, mert eddig nem ettem semmit. – az útra koncentrálok, még két sarokra vagyunk az ámokfutótól. Az egyik sarkon élesen veszem be a kanyart, és majdnem rám borul a kóla is, de helyette Wyatt ölében köt ki.
- Ezt nem most fogjuk megbeszélni öcskös, és könyöröghetsz, akkor sem engedem ki. – fékezek le a helyszínen és már pattanok is ki, mert szorít az idő, és egy civil esett áldozatul, feltehetőleg egy banda összetűzés kellős közepén. A káromkodást kihagyva lapulok neki az autó oldalának, és mutatom a testvéremnek is, hogy kövesse a példámat. Amennyiben lebukik, akkor gyorsan ismertetem neki a dolgokat.
- Nem teszel hirtelen mozdulatot, nem játszod a hőst, és nem ingerelsz fel senkit, mert megöllek, világos? – az oldaltáskámból kikapom a fegyveremet, és kibiztosítva tartom az állam alá, és kipillantok oldalt.
- Ketten vannak, símaszkban. Csodálatos…rablás. – be kellene jelentenem, de arra nincs idő, hogy erősítést hívjak.
- Az egyik vásárlót érte a találat. – mondom neki, ha a hátam mögött van guggolva, és reménykedem benne, hogy nem kezdett valami őrült magánakcióba.

Bullshit, what are you doing here?

Vendég

Aaron & Wyatt

A bátyám okoskodását rühellem, kifejezetten kitépném belőle ezt a részét. Mindig ezt csinálja én pedig mindig eleresztem a fülem mellett. Illetve hát egyik fülemen be, a másikon ki.
Nem akarja a haveromat sem kiengedni, ennek még vita lesz a vége, főleg hogy engem is leakar ültetni. Hát menjen a picsába, testvérek vagyunk és segítenie kell, erre meg kidobja a kérésemet a kukába. Valaki megsebesült, valahol lövöldözés tört ki. Csak azt nem értem minek visz magával, ha ez nem gyerekjáték… A helyszínre hamar kiérünk, Aaron hamar cselekvésre ösztönzi magát, hamar mellette termek, hátamat a kocsinak passzírozom. Hallom a kiabálást…ismerős a hang…túl ismerős. De annyira nem vagyok biztos benne. Aaron szavaira csak tátogok és az ujjaimmal mutogatok a levegőbe, mint afféle kacsacsőrös tátogás. Jó jó, tudom én is hogy ez veszélyes, hiszen fegyveres mizéria… de hát akkor ne hozzon ide, ha tudja milyen eszement vagyok. Másodpercek alatt képes vagyok felhúzni bárki idegeit. Az oroszlán bajszát is meghúzogatom ha az kell. Nincs bennem félsz ilyen téren. Az a jó, hogy pár ember elég jól ismer, hogy képes legyen leállítani egy jó szóval.
- Eltereljem a figyelmüket? - figyelek ki onnan én is, ahonnan épp Aaron, talán kicsit jobban is kibukkanok onnan. - Abban jó vagyok. - nem, vagyis nem tudom, hogy az alkohol beszél-e belőlem, de megcsinálnám a dolgot. Egy vásárlót találtak el?
Felállok és onnan kukucskálok ki, amit látok az nem tetszik… körül nézek, hogy miképp tudnám megcsinálni az akciót…az az embert el kell onnan hozni hogy leápolják. El is vérezhet.
- Fedezz te majom. - ki slisszolok az autó másik végéről, átfutok a másik autó mögé, ami szemben helyezkedik el a miénkkel. Neki tapasztom a hátam és onnan vigyorgok őrülten Aaron-ra, aki gondolom mára már idegbeteg állat lett a személyem miatt. De aztán az autó mögül is kibukkan a fejem, akkor lő az egyik paraszt felém, szóval hamar visszahúzom a fejem a védelem mögé. A bátyám tőlem, miattam fog idő előtt megőszülni. Hozzászoktam már. A lábbelimre pillantok, azt hiszem a fegyveremnek az ideje most jött el, de nem kéne használnom. Aaron lenyakazna érte, meg el is kobozná és tényleg mehetnék a sittre illegális fegyvertartás, használat végett. Bekukucskálok a kocsiba, bent van a kulcs, király. És az ajtót is könnyedén nyitom ki halkan. Egyre csak szélesedik a vigyorom és beindítom az autót, ráadásul egy könyv csücsül a másik ülésen. Az meg a gázra kerül, majd a kormányt is irányba állítom. Had menjen...jó kis figyelem elterelés... addig én meg ott röhögök magamban... meg szerintem az arcomra is kiül az az ádáz vigyor. Hallom az újabb lövéseket, behúzom a nyakam, majd a sérült felé veszem az irányt, le is huppanok mellé, hogy lássam hol sérült, míg azok ketten el foglaltakká vállnak. Sajnos nem értek a lőtt sebekhez, sem egyéb sebekhez, szóval majd valaki kiszívja a mérget a testéből. Ja hogy ez nem kígyóméreg. Elásom mindjárt... Amúgy az elterelés csak rövid időre volt elég, már látom is ahogy az egyikük felém szegezi a fegyvert... Még jó hogy a lábamat magam alá húztam, oda nyúlok látatlanba és a fegyveremmel bíbelődök...használjam, vagy ne használjam, ez a kérdés...a gond az, hogy nincs félelem a tekintetemben...

**Aaron Bennett**

WYATT AND AARON

Wyatt az öcsém, és bármennyire is elítélem a cselekedeteit, megfojtanám egy kanál vízben, attól még a testvérem, és nem hagynám magára a bajban, de kezdenek túlmenni a kérései azon a szinten, ami beleférne ebbe a kapcsolatba. A rendőri lét nem abból áll, hogy az ő kéréseit teljesítsem, főleg nem úgy, hogy a saját segge is belelóg a problémába. Kisfiúként is megvoltak a maga gondjai, anya néha legyintett, de apa látta benne a zűrt. Nem állítanám, hogy könnyű eset, de a meggondolatlanságával másokat is veszélybe sodor, én meg pont ez ellen szeretnék tenni. Nem vágyom a halálát, féltem, és örülnék, ha megjönne az esze is, de ez körülbelül olyan szintű kérés, mintha az amerikai elnökkel kívánnék egy légtérben lenni. A riasztásnál két lehetőségem van, vagy elengedem, és akkor megint napokig nem látom, vagy magammal viszem a lövöldözés helyszínére. A jelentésemben ez nem szerepelhet majd, mert Owen azonnal felfüggeszt, de meg kellene értenie, hogy mindenki hoz ésszerűtlen döntéseket. A kocsiban nem sokat értekezünk, a legfontosabb, hogy higgadt maradjak, de mikor a kajámmal jön, valahogyan csak szítja a tüzet. A kocsival éppen sikerül félreállnom, és kipattannom, mutatva neki az utat, hogy guggoljon le mellém. A tátogással nem sokra megyek, de próbálok az eszére hatni, hogy ne most játssza a hőst, vagy éppen a bohócot, mert mindkettőnk életével játszik, és az nem tetszik. A rablás komoly, máris van egy sérültünk, és nem ért véget a kaland sem. A fegyveremet kibiztosítom, és kitekintek oldalra, de csak kettőt látok. A kérdése váratlanul ér.
- Ne merd. – rivallok rá, és totyogó lépésekkel haladok az autó takarásában, hogy ne bukjunk le, de mindig történik valami, és nem tudom megállítani a bajt. A pillantásom az öcsémre siklik.
- Ülj már le. – elszorul a méregtől a torkom, és a leghalkabban igyekszem dűlőre jutni a kisebb Bennettel, de most jön rá az „én megmutatom ki vagyok”.
- Ne menj. – szólok még utána, de hasztalan, mert átveszi az irányító szerepet, és saját forgatókönyvet kreál. A másik autó rejtekéhez rohan, és nekem fel kell vennem a ritmust. Az ökör még külön integet is, én meg megrázom a fejem, és égnek emelem a tekintetem. Mi a büdös francért kellett ez? Erősítésre lenne szükségem. Az egyik észre is veszi őt, és utána lő, de időben bukik le.
- Vigyázz magadra. – kiáltok oda, és célba veszem a barmot, aki az öcsémre pályázik. Van egy sérült, és mi lesz, ha őt is eltalálják? A szívem a torkomban dobog természetesen. A terve őrületes, én tényleg nem értem őt, de sikerül időt nyernie, és a beindítania a másik kocsit. Most először ötlik fel bennem, hogy Wyatt nem is akar rosszat. Egy ártatlant kíván megmenteni…büszke is vagyok rá. Az idő akkor lassul le, mikor ismét ő lesz a célkeresztben. Nem szeretnék személyeskedni, de az öcsém az. A gondolataim elhalkulnak, és háromig számolok magamban. Az elsőnél az ujjam kerül a megfelelő helyre, aztán lövök. A férfit a tarkójánál éri a golyó. A másik megijed, és felém fordul, de addigra már fedezékbe vonulok. A hátam a kocsi falának vetem. Wyatt miatt öltem..

Bullshit, what are you doing here?

Vendég

Aaron & Wyatt

Nem számít, hogy Aaron olykor mit is gondol rólam, mennyire borul ki a viselkedésem miatt. mindez engem nem érdekel. Ez velem jár, hozzám tartozik, a csomaggal együtt jön velem. Tarthat egy parasztnak, de nekem is vannak saját gondolataim a szereken túl. Saját döntésekkel nyomom az életem. Aztán az már senkit se érdekeljen, hogy az jó vagy rossz. Wyatt féle dolgok ezek és ennyi bőséggel elég. Nem vagyok sem zsaru, sem hős, de igenis van szívem a viselkedésemen túl. Alap, hogy a vérünkben van a mentési ösztön, hiába ez Bennett vér. De most nem számít, hogy melyikünk is az idősebb, megindulok a másik kocsi fedezékébe. A családom ilyesmit űz mindennap, nehogy már pont én ne tudjak ilyen akció dús lenni. Jó persze nincs képesítésem, de nem vagyok béna segg, hogy ne láttam volna, hogy épp a másik mit és hogyan cinálja. Túl sok filmet néztem, élőben.
A kocsi célt talál, elsodortam vele az egyik hapekot, ennyivel is kevesebb a mustra. Lépteim már a sérültnél vannak, ott térdelek mellette, próbálom felmérni a sérüléseit, de hiába, nem vagyok orvos. A közelében sem vagyok apáméknak. Nem mintha annyira érdekelne.
A fegyver csövével kerülök szembe, már szedném elő a sajátomat, amikor eldurran egy fegyver. Összerezzenek, ahogy a pasas a földre hull és elvérzik jóformán… basszus, Aaron. Miért tette. Kissé mérgesen tekintek irányába, aztán jobban teszi, ha mentőt hív. Vaaagy. Közelebb araszoltam a földön fekvőhöz, hogy pulzust tapintsak…
- Ne csak mentőt hívj. Halottaskocsit is. - leginkább magamnak motyogok, Aaron még szöszöl valamivel. Azt meg már nem is figyelem, hogy a fegyverem kikandikál a bakancsomtól. Olyan kis semmisnek tűnik.
Mikor Aaron végre elő keveredik a vállába bokszolok egy erőteljeset.
- Kinyírtad cseszd meg! - dühös vagyok, mert letudtam volna szerelni, erre belekontrázott. Én még élve leszedtem volna, túlélte volna, erre meg lelövi és kinyuvad az ipse. Anyám borogass. Aztán csodálkozik, hogy az öcsike miért ilyen. Nem kellett volna lelőnie, tudtam kezelni a helyzetet! Wyatt módra de akkor is!

**Aaron Bennett**

WYATT AND AARON

Nem úgy terveztem, hogy a betépett öcsémmel fogok élesben leteríteni pár rablót. Nem akartam belekeverni, az lett volna a legjobb, ha nem is hozom el, de ha az étteremben hagytam volna, akkor egyikünknek sem lett volna jó. A kocsiban már aggódom, mert egy civillel az oldalamon fegyveresek közé menni..felérne egy öngyilkossággal is, de aztán úgy döntök, hogy talán nem hoz bajt rám a kisebb Bennett, és ezt így is gondolom, amíg ki nem szállunk az autóból, és magánakcióba nem kezd. Megvan a magához való esze, de itt most nem kellene hősködnie, mert nem szeretném a szüleinket arról értesíteni, hogy bevetés közben meghalt a testvérem, és mellesleg az én hibám, hogy nem tudtam rá ügyelni. Nem ostoba, a másik kocsit használja elterelésnek, hogy a sérülthez menjen segíteni, de mit ad isten az egyik balfék éppen kiszúrja őt, és már Wyatt lesz a célpont nem más. Az agyamban sok kép játszódik le, általában higgadt maradok vészhelyzetekben, de most szembesülök vele, hogy mi van, ha rosszul sül el a történet, és a halottasházban végzi. Lehűtöm a kötélből összetákolt idegrendszerem, és bemérem a másik tagot. Az áldozattal kellene foglalkoznom, megszegem a szabályokat, de nincs mit tenni. Szépen leadom a lövést, és tarkón találom el a pasast, aki azonnal eldől, mint egy bot. A társa is észreveszi, és kereket old. Nem akarok teketóriázni, ezért odamegyek az öcsémhez, de már a helyszínelőket kérné, így gyorsan elteszem a pisztolyt.
- Még szép, hogy meghalt Wyatt. – pillantok rá, és nem tetszik, hogy belém bokszol, sőt valamilyen őrültséget olvasok ki az íriszeiből, de a sérültet nem felejtettem el.
- Meghalt? – hajolok le, hogy meglessem, és a két ujjammal tapintom ki a nyaki ütőeret, mikor megérzem azt a gyengécske pulzálást.
- Még él…hívd anyát. A mentőhelikopter fog kelleni. Ne tökölj…és Wyatt tüntesd el a fegyvered. – morranok rá, aztán leguggolok, és szétszakítom a nő felsőjét, és a hasán ért találatot figyelem.
- Picsába… - a vérzés helyét kutatom, és eszembe jut, hogy odadobjam az egyik kezemmel a telefont Wyattnek, a másikkal meg a pulcsimat gyűröm össze, és szorítom rá a sebre.
- Siess már…legyél egyszer életmentő. – villannak meg a kékjeim.

Bullshit, what are you doing here?

Vendég

Aaron & Wyatt

A bátyám és a munkája olykor az agyamra mennek. Sőt a társával együtt is. Amúgy élvezem s örülök ha kihúz a szarból, hiszen ő rá számíthatok csupán. Meg magamra leginkább. De az okoskodása és a nem tetszése, miket felém kinyilvánít…azokkal menjen másfelé. Menjen világgá, akár nyugdíjba. Nem kell engem megóvnia…hogyan is említette? Ah megvan. Saját magamtól. Marhaság. Hagyjon békén a nagytesói agymenéseivel. Úgy igazán.
A lövés leteríti az áldozatot, a másik hát szerintem mindketten halottak... Bár Aaron is megnézi és látszik a szemein, hogy megint nem tetszik neki valami... Hívjam anyát, mentőhelikopter... Most kéne felhívnom, mikor napokon keresztül semmi hírem nem volt és nem érdeklődtem feléjük... Aha, hát hogyne, hogy megint halljam anya aggódó hangját… főleg ha haza keveredem. Nem, elég volt. A terv már megindult és nincs megállás. A mai nap az utolsó, hogy az idősebb Bennett arcát láthatom. Bár ő erről megint semmit sem tud, ami nem is akkora probléma.
Majd a bátyó utasítására hamar lepillantok és lehajolva megigazgatom a gatyám szárát, hogy ne látszódjon.... Még csak az kéne, hogy valaki feljelentsen… vagy egy erre járó rendőr elkapjon miatta. A bátyó…az a bátyó. Rossz szemmel nézi tudom, de kell, hiszen amerre én járok ott szükségem van rá. És talán ezt ő is megérti. A mobilt elkapom és a hajamba túrok, hiszen anyát kell hívni egyben lecseszés az egész. Hezitálok pedig csak két gombnyomás lenne... csak két kicseszett… De nem teszek semmit, ridegen meredek a mobil kijelzőjére, aztán vissza passzolom a bátyámnak. Landol, ahol landol, jelenleg nem érdekel. Még az sem érdekel, hogy másodpercekkel ezelőtt még sürgetett. Állandóan ezt teszi…sürgeti a másikat, mert neki fontos egy másik élete. De hiszen… Nekem nem is kellene itt lennem. Menjen a picsába.
- Hagyd… neki már annyi. - még akkor is, ha még meg lehet menteni az életét. Nem érdekel, hogy egy idegen él-e vagy hal.
Egyszerűbb lenne kinyírni az életben maradtat és könnyebb lenne a papírmunka is...Ezt meg a bátyámnak félnék megemlíteni? Ugyan...
- Nem menthetsz meg mindenkit Bennett... nem vagy te kicseszett hős, hogy mindenhol ott légy és életet ments...- kit érdekel hogy meghal? Van aki túléli és van aki elpatkol, hát ez az amit az én jó bátyám nem képes megérteni. De én már jó korán megtanultam.
- Az életért halállal kell fizetni Aaron... - csúszik ki mindez, noha ezt nekem is nemrég mondták, amikor a fejemre verték a mai nappal való dolgokat. Csak fejet ingatok és hátrálok, nekem nem kell, hogy hősnek tartsanak... megmenteni? Nem. Magamat mentettem és nem az idegent. Csak magam vagyok, magamat menthetem...

**Aaron Bennett**

WYATT AND AARON

Vannak pillanatok, amikor a magánélet összekeveredik a munkával, és ez a kombináció a legveszélyesebb, mert nem tudjuk, hogy kire számíthatunk igazán. A rablásnál egészen ügyesen lavíroztunk az öcsémmel, és feléledt bennem a remény, hogy nem is annyira elveszett, de aztán ki tudja. A végén, mikor az ő élete lesz a tét, akkor nem hezitálok. Wyatt fontos nekem, és ha kell, akkor ölök is érte, de amint meghúzom a ravaszt, és kifekszik a férfi…már sejtem, hogy talán nagyobb hibát követtem el, mint szerettem volna. Az első dolgom, hogy szemügyre vegyem a hason lőtt nőt, és ha kell, akkor még időben segítséget hívjak. A fegyveremet visszarejtem a táskámba, és elindulok hozzájuk. Nem tetszik, ahogyan nyilatkozik a kisebbik felem, és most úgy tartja, hogy csak hősködtem, holott ez nem igaz. Még szinte kisfiú, amikor fellázad, és abban hiszi a nagy igazságot, hogy betép, és a barátaival egész nap nem csinál semmit. Ma már számtalan módon estünk egymásnak, de a mostani helyzet más. Leguggolok, és kitapintom a sérült pulzusát, ami ugyan gyenge, de még van. Kutyakötelességem, hogy elássam, de ehhez egyedül kevés vagyok. Más választás híján a pulcsimmal tartom fel a vérzést, és adom át a lehetőséget az öcsémnek, hogy felhívja az anyánkat. Nem az újraegyesülés a célom, hanem az életmentés. Egyetlen dolga az lenne, hogy bemondja a címet, és akkor jönne is a mentőhelikopter. Eleinte nem foglalkozom vele, mert próbálok a földön fekvőre koncentrálni, de észreveszem, hogy hezitál a telefonnal.
- Mit mondtál? – vészesen csendes a hangom, szinte alig hallani. Meg kellene rezzennem attól, hogy ledobja mellém a mobilt, de jobban kiakaszt az, amik elhagyják a száját.
- Hallottad, amit mondtál? Ha te lennél? Normális vagy Wyatt?! – kérdezek vissza, de rút riposzt érkezik tőle. Most először szembesülök az öcsém érzéketlen oldalával. A fejemre már elég sok mindent olvastak, de ez visz mindent.
- Nem menthetek meg mindenkit, de megpróbálhatom. Te voltál, aki hősködött, és felfordulást okozott a magánszámával, és most elfutnál? Tudod mit menj…ne is lássalak Wyatt. MENJ. – üvöltök rá, és fél kézzel nyúlok a telefon után.
- Ne kelljen kétszer mondanom. Egy valamit jegyezz meg. Ez a te lelkeden fog száradni, és nem az enyémen. Miattad öltem, mert veszélyben voltál. Ez a nő miattad haldoklik most, és elveszed a lehetőséget tőle. Csalódtam benned Bennett. Tűnj el a szemem elől. – ezután már tárcsázom is a mentőket, nem teketóriázok, mert vészesen közel járunk ahhoz, amit az előbb a testvérem mondott. El kell mondanom mi történt, még jelentést is írhatok. Ez lenne az én öcsém? Nem foglalkozom a tényekkel, most csak teszem a dolgomat…

/Azt hiszem ez záró volt akkor a részemről. Nagyon köszönöm a játékot öcsiii. Aaron & Wyatt - too great happenings(?) 1404455205

Aaron & Wyatt - too great happenings(?) 1404455205

Aaron & Wyatt - too great happenings(?) 2624752903

/

Bullshit, what are you doing here?

Ajánlott tartalom

» Aaron & Wyatt
» Owen x Wyatt x Aaron - The big trouble
» The Relationship of the Great Man
» A great night without sadness...
» Alexandra & Pixie - I need a great Hacker