★ üdvözlünk new yorkban • városhatár átlépése • | |
★ csicseregj csak kedvedre • szavak sokasága • | |
★ éppen jelenlévõ lakosaink • Ismerõs idegenek • | Jelenleg 63 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 1 rejtett és 48 vendég :: 2 Bots Adriana Corazon Carrillo, Alfonso Deluca, Ariel Hella Wright, Cassiopia Boschello, Eric Lindström, Horatio R. Sinclair, Jayda Winters, Joe Weaver, Killian B. Grimwald, Maxwell O'Connor, Ricky Simmons, Roman W. Hemlock, Wyatt Leneghan, Zaide Moran A legtöbb felhasználó ( 136 fő) Szomb. Május 20, 2023 10:49 pm-kor volt itt. |
★ frissen íródott történetek • legújabb bejegyzések • | Remington Fellowes
tollából Ma 9:36 am-kor Joe Weaver
tollából Ma 9:08 am-kor Katniss Jimenes
tollából Ma 8:02 am-kor Skylar Draven
tollából Ma 7:33 am-kor Skylar Draven
tollából Ma 7:29 am-kor Cassiopia Boschello
tollából Ma 5:43 am-kor Adriana Corazon Carrillo
tollából Ma 12:54 am-kor Lucifer D. Melgren
tollából Ma 12:01 am-kor Genevieve Vanderbilt
tollából Tegnap 11:55 pm-kor |
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
|
♀
|
♂
|
Bûnüldözés
|
8
|
16
|
Diákok
|
56
|
39
|
Egészségügy
|
27
|
18
|
Hivatal
|
7
|
12
|
Média
|
41
|
30
|
Munkások
|
37
|
22
|
Oktatás
|
9
|
10
|
Törvényszegõk
|
17
|
33
|
Üzlet
|
26
|
28
|
Összesen
|
228
|
208
| | |
| | | Herbert & Raymond Szomb. Dec. 30, 2017 12:03 am |
|
●●●● Herb & Ray ●●●● Egy újabb borzalmas nap és egy újabb borzalmas este. Színésznek lenni nem volt könnyű feladat. Nem minden nap vágtak hozzá az emberhez egy jó szerepet, amiért megérdemelt összeget kap. Sokszor alábecsülték a munkánk és nem is gondolták, hogy mennyi foglalkozunk a szereppel a szabadidőnkben. Ebéd után átrendeztem a nappalit, hogy legyen egy nagy tér, ahol szabadon tudok gyakorolni, meg legyenek magasabb tárgyak, amikre ugrálhattam. Az új szerepem egy szuperhős filmre szólt, amiben nem is akárkit alakíthattam. Én lehettem a főszereplő, azaz a hős. Az edzést hanyagoltam egy ideje és be is szólt a rendező, hogy túl vékony vagyok a latex ruhához, de én akartam azt a szerepet. Már csak az öcsémért is. Szüleink halála óta nagyon maga alatt volt, de imádta a szuperhősös filmeket és nagyon örült annak, hogy én játszhattam az egyiket. Rendszeresen jártam kondiba és otthon is gyakoroltam a mozdulatokat. Próbáltam ilyen parkour mozdulatokat gyakorolni, de nem nagyon ment. Egyszer megpróbáltam a falon is felfutni pár lépést és onnan vissza ugrani, de nagy bukás lett a vége. Az öcsém meg csak nevetett rajtam én meg hozzávágtam egy párnát. Mindig figyelt gyakorlás közben. Egyszer csak ijedten nézett rám és a telefonját mutogatta. Megnéztem és egy oldal volt megnyitva, ahol azt írták, hogy a rendező már keresett is valaki más, izmosabb srácot a szerepre. Ettől eléggé kiborultam és kicsit kétségbe is estem, szóval jött a szokásos kör. Beugrottam egy kocsmába, majd egy házibuliba, hogy felejtsek. Egy dögös vörössel akartam felejteni és ő se ellenkezett. Eléggé egymásra tapadtunk, amíg meg nem jelent a pasija. Jobban mondva a pasijai és annak pár haverja. Már kaptam is az elsőt a szemem alá, aztán szépen kitessékeltek minket a házból. - Tudod te, hogy ki vagyok? Híres vagyok, velem te ilyet nem tehetsz! - kiabáltam a srácnak, eléggé ittasan. Ez nem volt jó ötlet, mert ismét rám szálltak. Kaptam egy pár ütést, de nem olyan komolyakat, csak a szám vérzett kicsit, meg pár lila folt a testemen, de kibírható. Az italtól és az ütésektől már mozogni is alig bírtam, így könnyen felkaptak, hogy aztán egy épület mögötti résznél bedobjanak a szemétkupacba. Kellett pár perc mire kikászálódtam és a falhoz ültem a fejemet fogva. Már kezdett elmúlni a pia hatása, de még nem bírtam felkelni a földről és már elég későre járt. Volt ott egy ajtó is, valami étteremnek vagy kávézónak lehetett a hátsó kijárata. Hirtelen nyílt ki és a bentről jövő fény nagyon zavarta a szemem. - Ahh mindjárt megvakulok, becsuknád? - pislogva néztem az alakra, amiből még nem sokat tudtam kivenni.
clothes || Remélem megfelel kezdésnek || |
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Re: Herbert & Raymond Szer. Jan. 03, 2018 12:11 pm |
| Extra műszakot vállaltam, immáron a sokadik ebben a hónapban, de egyszerűen nincs más dolgom, és amúgy is szeretek itt dolgozni. Nyugodtan és kényelmesen rendet rakhatok a konyhában, dumálhatok kicsit a takarító srácokkal, akik minden második nap teljes egészében felnyalják a kávézót, s egyetlen percem sincs arra gondolni, hogy mennyire egyedül vagyok. Éppen most mondtam ellen önmagamnak, szóval ügyes vagy Herbert, de eddig a pillanatig annyira jól el tudtam terelni a figyelmemet mindenféle ócska kifogással, hogy most, ebben a szent pillanatban minden egyszerre szakad rám. S félek, hogy nem fogom bírni, szóval inkább visszatérek a szemeteszacskókhoz, miközben búcsút intek a takarítóknak, hiszen mára végeztek. Lekapcsolom a kávézó villanyait, bezárom az ajtót, aktiválom a riasztót és még pár utolsó pillantás, hogy ellenőrizzem, tényleg minden rendben van, aztán fogom a két fekete műanyagzsákot és felnyalábolva őket indulok meg a hátsó kijárat felé. Újabb lámpákat kapcsolok le, ajtókat teszek be a helyükre, hogy végül kiérjek a csípően hideg New York-i éjszakába, aminek egyáltalán nem örül a közönségem. Várjunk csak! Van közönségem? - Mégis ki a franc vagy? - nem, juszt sem kapcsolom le a világítást, hiszen egyrészt még a szeméttel is meg kell küzdenem, ami tulajdonképpen csak négy lépés a kukáig és vissza, meg be kell zárnom, ami szintén igényli a fényt. Persze már annyiszor csináltam, hogy bekötött szemmel is menne az egész, de most valahogy nem érdekelt a srác és az ő fájdalma. - Két perc és zárok, addig bírd ki... Na jó, érdekel a fájdalma, de nem teszek érte semmit, mert azért annyira nem mozgat. Elmegyek mellette, bicegve, óvatosan az esetleges csúszásveszély miatt, majd ránézek és megrázom a fejemet. Valakire hasonlít, mintha láttam már volna valahol, csak azt nem tudom, hogy merre, így csak vállat rántok és feltépem a konténer ajtóját. A két zsák íves röppályán repül a feneketlen bendő mélyére, majd visszahúzom egy lánccal a kuka tetejét, ami hatalmas csattanással talán nyugalmi állapotra. Egy macska is felnyávog a hangzavar miatt, én meg elnézést kértem tőle, aztán újra elhaladok a srác mellett, és megint megnézem magamnak. - Hívjak mentőt? Vagy megleszel? - fejemet félrebiccentem, majd várok a válaszára, hátha ad magáról némi életjelet. Viszont nem vártam túl sokat, csak annyit, hogy esetlegesen nyöszörögjön egyet, mert annyi nekem tökéletesen elég volt ahhoz, hogy még az élők sorában tudjam. Ha nagyobb baja van, akkor úgy is szól, ha meg nem, akkor veszem a kabátomat és a hátitáskám, még egy kósza pillantást vetek a cimborára. - Ha nincs semmi, akkor további jó pihenést. Csákó! Intettem neki, majd táskám vállpántjaiba kapaszkodva hagytam el a helyszínt, hogy visszatérjek az előző gondolatmenethez és azon sopánkodjak, hogy mennyire egyedül vagyok. Brü-hü-hü! Nőjj fel nagyfiú! |
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Re: Herbert & Raymond Vas. Jan. 21, 2018 12:17 pm |
|
●●●● Herb & Ray ●●●● Jól elbántak velem. Hozzá voltam szokva, hogy mindig megkapom amit akarok és nem foglalkoztam azzal, hogyha egy csinos lánynak volt pasija. Én akkor is akartam és a hírnevem, a tökéletes külsőm és a jó dumám segített abban, hogy a lány is akarjon engem. De akkor előkerült a pasija, aki móresre tanított és szó szerint kidobott, mint valami szemetet. Azt terveztem, hogy ott töltöm az estémet a sikátorban, de még el sem tudtam aludni, mikor megzavartak. Pont az én szemembe világított a fény. Szóltam a srácnak, aki kijött az ajtón, de nem igazán érdekelték a problémáim. - Ha nem ismersz fel, akkor legyen elég annyi, hogy egy szerencsétlen, akivel elbánt a sors. - ilyen állapotban nagyon bölcs tudtam lenni. Legalábbis annak gondoltam magam. - És te? - kérdeztem vissza. Valahogy éreztem, hogy direkt nem kapcsolja le, de nem tudtam mit tenni ellene. Megmozdulni sem volt erőm. - Kösz- Már amúgy kezdte megszokni a szemem a fényt, szóval nem is zavart annyira, mint először. Figyeltem őt, ahogy elment előttem. Fiatal volt még. Velem egy idős lehetett, vagyis annak gondoltam. - Megleszek... remélem - próbáltam kicsit sajnáltatni magam, de ebből a srácból nem sikerült kiszednem egy kis sajnálatot sem. Simán ott hagyott volna, de nem hagytam szó nélkül. - Siess, már biztos vár a családod, vagy a barátaid - mondtam gúnyosan. Nehezen felálltam és a falnak támaszkodva próbáltam megállni. - Hagyj itt te is! Én elvagyok itt. Otthon is egyedül lennék, szóval olyan, mindegy, hogy hol alszok. - Végül az oldalamról a hátamra fordultam, hogy még nagyobb felület támaszkodjon a falon. A koszos falnak dőlve néztem a srácra, hátha marad még egy kicsit.
|
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Re: Herbert & Raymond |
| |
| mind álarcot viselünk ranggal rendelkezem |
| | Herbert & Raymond | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |