Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Raelyn & Dorian - Here comes trouble
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Yesterday at 10:29 pm

Ben & Marci - Galiba Motors
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Marcel Williams Yesterday at 9:29 pm

Dorian & Becks - New deal, new association
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Yesterday at 9:11 pm

Aiden & Audrey
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aiden Maddox Yesterday at 8:32 pm

Lottie & Shane - Harper's time
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 5:50 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lena Wayle Yesterday at 4:24 pm

Aimee x Noah - Christmas surprise
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aimee Riddle Yesterday at 1:34 pm

Cherry x Aaron - Christmas 2017
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Yesterday at 12:59 pm

Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Meena E. Asher Yesterday at 12:56 pm

Ki van itt?

Raelyn J. Winters

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sophia Bush
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Zongoratanár
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
51

Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Csüt. Jan. 04, 2018 1:41 pm


The first moment



Lehető legfurcsább, mikor két idegent újra és újra összefúj a szél. Lehető legkülönlegesebb módon. Hiszen találkoztunk akkor, mikor a legerősebbek voltunk és olyan ügyben voltunk egy párton, majd az én gyengeségem sodort minket egy helyre. Abban viszont ismételten egyet kell értenünk, hogy abban a közegben nem voltunk a legjobb páros. Most. Most pedig olyan helyen találkoztunk, ahol mindketten önmagunk lehettünk. Teljes egészében láthattam, ahogy felelősség teljes nagybácsi és szigorú gazdiként láthattam. Mindig elgondolkozom, hogy vajon a sors milyen rossz tréfát űz velem. Hiszen az életem egy nyamvadt hullámvasút és mostanában két olyan ember is a része lett az életemnek, akiket a múltban ismertem. Akik most jöttek rá, hogy az a mosolyogós jó szívű lány egy toronyba lett zárva és nincs menekülés.
Ajánlatát elfogadva naivan azt hittem, hogy tényleg csak egy apró kávézóban kötünk ki. De a tervei úgy változik, ahogy ő maga. Egy pillanatra megremegek teljes egészembe, hogy is képzelhette azt, hogy én az ő házába menjek. Mert az olyan intim és én nem szívesen hívnék meg idegent a lakásomba. De már annyiszor elutasítottam, hogy úgy érzetem, hogy ha ezt nem lépem meg, valószínűleg soha többé nem fogom őt látni. Bár Fortuna ugye kiszámíthatatlan és nem tudhattam volna. De úgy gondolkoztam, hogy nem szabad kihagynom ezt a csodás ajánlatott.
- Nem sokszor utasítanak el, nem igaz? – nevetek fel az arcára kiülő döbbenettől. Hiszen olyan kivert kutya fejet vágott, hogy öröm volt nézni. De nincs menekvés, ismételten sikerült boldoggá tennem azzal, hogy másodjára is igent mondok. Már kezdem úgy érezni, hogy valamiért nem akarja, hogy távol maradjak tőle.
- Annyira különleges számomra ő. Mármint ne érts félre, de olyankor bukkan fel, mikor rohadtul szükségem van rá és nem tudom, miért ragaszkodik hozzám. Mármint, érted? Segítettem neki egy éjszaka, pont mikor Roy úgy döntött, hogy.. – elhallgatok és a mellettem lévő ablakon nézek ki. Túl intim, nem mondhatom el neki. Felsóhajtok és megrázom a fejem. – Mindegy, a lényeg, hogy én sem voltam jó passzban, meg ő sem. Viszont annyira esemény dús volt az az éjszaka és eltűnt a sötétségben. Most pedig megint megjelent és annyira más volt őt látni. Valami csodás dolog történt vele és most én voltam az ő helyzetében. Csak nekem ugye a baleset, neki meg persze a drogok voltak akkor a szenvedélye. – magyarázom, majd leesik, hogy milyen csacskaságokat magyarázok neki és elmosolyodva észlelem, hogy közben haza értünk.
- Ne haragudj, nem akartalak untatni. – elszégyellve magam szállok én is ki a kocsiból és ösztönösen nyitom ki az ajtót, hogy Samira ki tudjon mászni és mellém állva kerüljük meg a kocsit, hogy közelebbről megnézhessem a kislányt, aki időközben felébredt és még szélesebb mosollyal észlelem, hogy mennyivel másabb lett Jake is. Samira azonnal a térdemet bökdöste és lepillantva nevettem el magam.
- Nem fogom elrabolni. – kacsintok a kutyára és nyúlok a táskáért, hogy kevesebb cuccal kelljen ügyeskednie.
- A másik kutya? – pillantok a csomagtartó felé és Samira már szalad is a kocsi mögé, hogy jelezze, a társa még hátul van.
- Megfogom a cuccokat addig. – ajánlom fel a segítségemet, mert úgy tűnik a kutyus hajthatatlan a társával szemben és elveszem tőle a dolgait. Legalább ennyivel segítsem őt.
- Visszatérve a bálhoz. – nézek a cipőmre, mert szépen kikerültem a témát, viszont tudom, hogy tovább nem igen húzhatnám. – Szóval, ha nem álarcos lesz a bál is varázslatos lehet. Mármint, már az is csoda, hogy mindig összetalálkozunk. – megvonom a vállam és végül pedig elcsendesedek, ahogy Samirát nézem. Gyönyörű a kutyus és sikerült elvarázsolnia.

Lester fiúknak  szívecske  • rohadt kevés •

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
65

Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Szomb. Jan. 06, 2018 11:02 am


MEENA & DORIAN & JAKE



A kocsiban ülve kicsit megnyugszom, de azért az előbbi telefonbeszélgetés jár a fejemben, amit Meena Amberrel folytatott le. A csaj tényleg ragadós, és örülök neki, hogy a barátaim között tarthatom számon, mert valóban kedvelem őt, és olyan ritka, mint a latinok az Északi-sarkon. A tekintetem többször időzik el hátul is, ha ma az én felelősségem a kis hercegnő. Nem szeretném, ha bántódása esne, és igaz alig pár napja van nálunk, de máris erősen kötődünk hozzá. A franc is észrevenné, hogy Dorian mennyire megváltozott, és ehhez elegendő volt egy aprócska kislány, aki levette a lábáról, és a bűvkörébe vonta. Némiképp elvagyok a fejemben, de aztán Meena kérdése zökkent ki, és egy félmosollyal válaszolom meg a kérdését.
- Nem szoktam hozzá, ebben nem nyúltál mellé. A kórházban sem szeretem, ha valaki okosabbnak akar mutatkozni nálam, de hát ez van. Félelmetes, mások szerint rossz tulajdonság, de én ilyen vagyok. – vonom meg a vállamat, de az örömködés megmarad, és most nem süllyedünk bele egy letargikus hangulatba. A témaváltásnál is hallgatok, a zene megnyugtat, és kíváncsian szedem össze azokat az információkat, melyeket megoszt velem a mellettem ülő.
- Biztosan sokat segített ennek a srácnak, és nem untatsz vele. Kicsit emlékeztet az öcsémre, neki is megvan a maga múltja, de már javul. Nem fogom megengedni neki többet, hogy eltűnjön a szemem elől. Tudod nekem most, hogy már nincsenek a szüleim, ő a legfontosabb, meg a hátul szunyókáló picúrka. – teszem mellé, mikor leállítom a motort a felhajtón, és kiszállok. Az első dolgom, hogy megnézzem Hannah-t, és mikor észreveszem, hogy már fent van, akkor az én arcvonásaim is ellágyulnak. Kikapcsolom, és kiemelem a hordozóval együtt, de Meena szól a másik kutya miatt is, ha már kiengedte Samirát.
- Mindjárt megyek Dózerét is, de megtanulták mindketten, hogy most nem ők az elsők. – pillantok a nőstény felé, aki ugyan böködi a lány kezét, de azzal is tisztában kell lennie, hogy én vagyok az alfahím. Az egyik kezemben Hannah, a másikban az egyik szatyor, míg fogom, és kinyitom a hátsó ajtót is, meg a csomagtartóba is bekukkantok.
- Na irány. – megérintem Dózer fenekét, már alig fér el hátul.
- Megint porszívózhatok, mint egy félőrült. Kinyitnád a kaput? – érdeklődök tőle, és a bállal kapcsolatos észrevételeit konstatálom.
- Igen, mindenképpen nagyszerű lesz, emiatt ne aggódj. – a zsebemből halászom elő a kulcsot, és ha már felérünk a bejárathoz, akkor elbíbelődöm vele, és betessékelem magam előtt.
- Ti az udvaron maradtok. – mutatok kifelé, és ha Meena beért, akkor a lábammal lököm be az ajtót.
- Arra van a nappali, én most a konyhába megyek, oda is követhetsz. – szólok neki oda, és a konyhapultra felhelyezve a hercegnőt, ki is csatolom, és a kezembe véve húzom le a sapkáját a fejéről.
- Odanézz…ő Meena néni, aki neked még új. – magyarázok neki, és keresem a cumiját, amit végre meglelek, és a szájába adhatom.
- Tudsz tápszert csinálni? Utána ígérem a világ legjobb kávéját fogom megcsinálni nekünk, de megérted, ha ő az első…és azt se tudom, hogy az öcsém mikor jön haza… - végszóra pont kinyílik az ajtó, és betoppan a régen emlegetett nagy szamár is.
- Hahó…örülök, hogy előkerültél. – mosolyodom el megkönnyebbülten, és az öcsémre pillantok, de valami egészen váratlan érhette, mert úgy néz Meenára, mint akik már találkoztak egymással.


Reunion!

Zene | 530 |     | @

Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogkereskedő
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
70

Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Szomb. Jan. 13, 2018 3:39 pm
meena & jake & dorian
Teljen el pár nap vagy egy hét, egy valami sosem változik, mégpedig a gyerekekhez való hozzáértésem. Ugyan segítségem akad, mégis a bátyámmal is csak többen vagyunk, hiszen egyikünket sem képezték ki vagy készítették fel ilyen helyzetekre. Ezért sem meglepő, hogy minden egyes alkalommal belebukunk, majd a hibáink megismétlése nélkül építkezünk, ami lássuk be nálam elég nehézkes. Én sosem tanultam belőlük, hanem a sikeresség reményében ismételtem meg újra és újra. Hannah esetében viszont muszáj másképp cselekednem, mert ő egy külön emberi lény, hatalmas igényekkel, és megannyi elénk gördített akadállyal megáldva. Mint azt már említettem, a hibáim megismétléseért már díjat érdemeltem volna, de amíg az azokkal járó következmények hidegen hagytak, addig Hannah édesanyjának kiléte kevésbé érte el ugyanezt a hatást. Minél több időt töltöttem el a kislány közelében, a kíváncsiságom annál élénkebbé vált. Noha a józan eszemre meg a vele járó emlékekre nem támaszkodhattam, de a külső segítségeket nem vetettem meg. Ezért is jött kapóra Jake, mint a bébiszitter, hiszen így a magam útját járhattam, kutatva az ismeretlen nő után. Fogalmam sem volt honnan indulhatnék el, de ez most nem számított, mert valahogy megkellett találnom. Magam sem vagyok egyenes alak, de nem hagynék egy gyereket mások ajtaja előtt minden egyes szó nélkül. Én nem pótolhatom Hannah anyját, ahogyan Jake sem, így viszont baromi nehéz lesz. Ez a nő képes lett volna megadni neki mindent, amire szüksége van, ő mégis úgy döntött, hogy a stafétabot átadása annyira szórakoztató és normális dolog lesz. Elgondolkoztató, hogy súlyos fejsérülést szenvedhetett vagy az agyával voltak gondok ennek a döntésnek a meghozatalakor, mert egyik sem kizárható. Mindenki, aki valamennyire is ismer, tudja jól, hogy néha még én is gyerek vagyok, semhogy magam neveljek egyet.
A külsős segítségek, és elvarratlan kapcsolatok nem bizonyultak segítőkésznek, és minél mélyebben másztam bele az elhanyagolhatónak nem mondható kérdéskörbe, annál kilátástalannak tűnt a helyzetem, vele együtt meg a nő megtalálása. Hiába túráztattam az agyamat elfeledett emlékek után kutatva, azok mindvégig zsákutcának bizonyultak. Egy józan gondolatszálam sem köthető egy konkrét nőszemélyhez, így viszont baromi nehéz lesz az egész.
Ahogyan telnek az órák, a türelmetlenségem is úgy csúcsosodik ki, így viszont már veszett ügyként könyvelem el az egész nyomozási kísérletemet. Ma már nem fogok menni semmire sem, és az, hogy saját farkát kergető kutya módjára járom az utcákat is feleslegesnek bizonyul. Többet segít ha Hannah közelében leszek és megpróbálok normális apja lenni, és nem olyan, aki tudomást sem vesz róla. A hazafelé vezető úton járom végig ugyanazokat a gondolatokat, amik csak addig nyújtanak szórakozást, míg be nem lépek a lakásunk ajtaján.
- Ezzel az úttal is csak adtam a szarnak egy pofont. Senki nem tud.. - folytatnám tovább a szövegelést, az otthon fogadott látvány viszont elég ahhoz, hogy eltöröljön minden egyes felállított elméletet.
- Mi a..Meena? - szélesedik el a vigyor a képemen üdvözlésem közben, ezután viszont végigmérem az egyáltalán nem hétköznapi felhozatalt, beleértve a bátyámat is.
- Ti ismeritek egymást? - szegezem neki a kérdést, amit ugyanazzal a lendülettel vissza is dobhatna. Érdeklődésem közben sétálok a lányomhoz, hogy átvegyem őt, majd a magasba emeljem a hercegnőt.
- Jól viselkedett? - folytatom tovább a kíváncsiskodó énemet, ami teljesen érthetőnek hat ebben a pillanatban, hiszen teljesen belezavarodtam ezekbe az ismeretségi körökbe.


Music |    | 524





◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



• I taste you on my lips and I can't get rid of you
So I say damn your kiss and the awful things you do. •

Vissza az elejére Go down


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sophia Bush
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Zongoratanár
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
51

Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Yesterday at 12:56 pm


The first moment



Fura érzések kavarognak bennem, hiszen csak úgy nem szeretek sehova sem beállítani, viszont Jaket már annyiszor elutasítottam, hogy nem volt hozzá már több lelkierőm. Leginkább olyan ez az egész, mint Tom és Jerry kapcsolata, szinte egy egérnek érzem magam, aki kacérkodik vele, aztán mikor komolyabbá válna, a dolog elmenekülök. Azt hiszem, ezt már nevezhetnénk szánalmasnak is. Mert ennyire defektes lettem. Nem is tudom, hogy az nyomaszt még, hogy apám nem válaszolt az üzenetre, vagy az, hogy kiszabadult a börtönből Roy.
- Hűha, akkor lehet, többször kellene, nemet mondjak. Már ha ez lehetséges lenne. – vigyorodom el, mert tényleg úgy tűnik, hogy nehezen viseli ezeket a nemleges válaszokat. Én pedig bevallom, szórakoztat a dolog. Bár fogalmam sincs, meddig húzhatom így tovább. A húr igen csak feszül és nem akarom, hogy elszakadjon.
Bólintok a szavaira, mert isten őrizz attól, hogy beleszóljak a megszokott kis rutinjukba, amit alaposan felépítettek és csak mosolyogva fogadom Samira közeledését. Egyre nagyobb vágyat érzek arra, hogy nekem is legyen egy saját kutyám. Bár a kan kutya még nagyon nem bízik bennem, de attól még nem fog rám támadni.
- De ez érthető, ki tudna ennek a gyönyörű szempárnak ellenállni? – tekintek a babahordozóba lapuló kislányra és végül nyitom is a kaput, hogy beengedjem őket és a kutyák is beljebb kerüljenek. Aztán az ajtónál is segédkezek, ha már itt vagyok és követve őket a konyhába leveszem a kabátomat és a fogasra helyezve nézem, ahogy a kislánnyal ügyködik és elnevetem magam.
- Nem, nem. Én aztán nem vagyok néni. – dorgálom meg a férfit, mert isten őrizz, hogy nénik hívjanak, én még nem vagyok olyan öreg és nem is akarom ezt még hallani. A hideg is kiráz, ha arra gondolok, hogy néninek nevezzenek. Bár a kislány még biztosan nem fog egyhamar megszólalni. De attól még nyomatékosítom benne a dolgokat.
- Persze csinálok. – fordítok hátat, hogy neki essek a kislány ennivalójának és épp a csuklómon ellenőrzöm, hogy nem túl meleg-e, mikor ismerős hang csapja meg a fülemet és riadtan megfordulva sápadok le.
Egy pillanatra esküszöm, hogy meginogtam, mikor Jason megjelent és olyan játszi könnyedséggel veszi el a kislányt, hogy hirtelen nem jutok szóhoz. Bár a kérdést nem tudom eldönteni, hogy kinek szánta. De a hajamba túrok idegesen és a cumisüvegbe kapaszkodom. Olyan, mintha minden rémálmom valóra vált volna és nagyot nyelek.
- Jason. – végül egy mosoly szalad az arcomra, de a bűntudat felerősödik bennem és közelebb sétálok hozzájuk és átnyújtom az üveget, ami eddig a biztonságomat szimbolizálta.
- Tehát a te kislányod? – pillantok a kölyökre, majd a férfira és végül megölelve őt nézem a picit.
- Tudod, bocsánatot akartam kérni, hogy eltűntem a vacsoráról.. Csak.. – kerestem valami kifogást, viszont azt is tudom, hogy neki nem hazudhatok és csak Jakere néztem, akinek fogalma sincs semmiről.
- Tudod mit, most nem fontos. – legyintek és hátra lépek, miközben a pultnak ütközve leverem az egyik poharat és azonnal térdre rogyok, hogy összeszedjem.
- Azt mondtam, ha van valami, akkor bátran keress meg, de úgy látom, ügyesen manőverezel. Mindennel. – nézek, fel miközben az üvegszilánkokkal próbálok harcot vívni, hogy ne vágjam meg magam.
- Jake, köszönöm a meghívást, de jobb ha megyek. – mutatok az ajtó felé, miközben a maromban tartom a szilánkokat. Kezd ez a szituáció egyre kínosabb lenni, főleg számomra. Nem terveztem ilyen bajba keveredni. Így jár az, aki kilép a komfort zónájából. Kellet nekem ez. Szép, megint csak egy nagy rakat szarban vagyok, ami lassan ellep.

Lester fiúknak  szívecske  • rohadt kevés •

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Vissza az elejére Go down
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Vissza az elejére Go down
 
Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Jason Cromwell
» Jason Mandrake
» Jason Liam Norman
» Jason Teague

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások :: Lester lakás-
Ugrás: