One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Benjamin Henson
Yesterday at 11:05 pm



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm



Eric Wang és Miss Bell

Wednesday Bell
Yesterday at 8:49 pm



Játékpartner keresõ

Stella Montgomery
Yesterday at 6:48 pm



Hiányzásnapló

Olivia Monaghan
Yesterday at 5:19 pm



Ethan háza

Ethan Kaminski
Yesterday at 4:55 pm



Recognize it! #1

Adam M. Austin
Yesterday at 2:54 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

Adam M. Austin, Adriana Lane, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Marilyn Kaminski

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Marilyn Kaminski   Vas. Dec. 31, 2017 6:37 am


Marilyn Kaminski

Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.


Karakter típusa: keresett
Teljes név: Marilyn Kaminski
Becenevek: Lyn
Születési hely, idő: Chicago, 1987.05.21.
Kor: XXX.
Lakhely: Manhattan
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: Próbálj meg bepasizni egy öt éves gyerek mellett!
Csoport: Üzlet
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: The University of Chicago Booth School of Business
Ha dolgozik//Munkabeosztás: kávézó tulajdonos és üzletvezető
Ha dolgozik// Munkahely: Rosa Italian Café
Hobbi: a gyereknevelés annak számít? - futás, színház, olvasás, sütés
Kevés hasonló erős jellem létezik, aki olyan lenne, mint én. Mindig jól tudom, mit akarok és általában el is érem azt. Olyan nőnek ismernek a barátaim, aki roppant céltudatos, de könnyen le lehet dönteni a lábáról némi érzelemmel. Érzelgős vagyok, nem tagadom, és megvisel egy-egy olyan dolog, amire nem vagyok felkészülve, vagy éppen fel vagyok, csak nem eléggé... Állandóan pörgök, mint egy búgócsiga, nehéz leállítani, főleg ha valamit a fejembe veszek. Maximalistának tartom magam, így vagy száz százalékosan csinálok, vagy inkább sehogy. A pasikat illetőleg baromira nincs szerencsém. Könnyen az ujjam köré csavarom őket, de valahogy nem találnak meg a komoly kapcsolatok, mind csak futókalandot akar, én meg arra most nem vagyok vevő, hogy a gyerekem a szomszéd szobában alszik. Utálom, ha valaki a szemembe hazudik és nincs benne annyi kurázsi, hogy megmondja az őszintét. Csak kerülgeti a forró kását, és ha rájövök, akkor elég rendesen ki tudok akadni ilyenek miatt. Utálom a disznóhúst, a békákat és csúszómászókat, a kelkáposztát, ha kudarcot kell vallanom, és a szomorú embereket. Szeretem a lányomat, a rozébort, a kávét, a jó filmeket, azt, ha irányíthatok és a könyveket. Könnyen a közelembe férkőzhetsz, de az nem azt jelenti, hogy hamar ki is ismersz, mert csak azt engedem be az életembe, aki meg is érdemli azt, egy kivétel akad ez alól, és ő Benjamin Henson, akivel fejben még mindig nem raktam rendbe a dolgokat teljes mértékben. Márpedig ez nem maximalizmus, szóval ezt gyorsan meg kell tennem!


Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi.

A kávézó romokban, kifogyunk lassan a kávébabból, mert  Dasie nem rendelt eleget. Még jó, hogy háromszor megbeszéltük, melyikből mennyit kell kérnie, mégsem sikerült neki. Párszor elgondolkodtam már rajta, hogy kikellene rúgnom, de olyan jólelkű teremtés, hogy nincs szívem ezt megtenni vele, ráadásul hasonló korú lánya van, mint Rose, és nem élnek olyan jól. Szüksége van az állásra.  
- Azonnal kellene. Nincs időm várni, a vásárlók a pultot verik, amiért nem tudunk nekik adni a kedvenc kávéjukból. Az istenért, az Upper East Side közepén vagyunk, el tudja képzelni, mennyi elkényeztetett ember jár erre és csap hisztit, amiért nem ihat azt amit akar? – körbe-körbe járkálok az irodámban, a fejemet fogom, amiért most igen nagy slamasztikába keveredtem, de a telefon túlsó felén hála az égnek felajánlanak egy lehetőséget. A telephelyük Edisonban van, és ha elmegyek érte, az rendben lenne.  
- Szuper, két óra maximum, és ott vagyok. – Az égnek emelem a tekintetem, és a rajzoló kislányomra nézek. Tárcsázom a bébiszittert, mert Rose rosszul van a hosszabb autóúton, így azt a lehetőséget, hogy magammal viszem, hamar kizártam.
- Loreen?! Szia. Mond, hogy ráérsz fél óra múlva úgy délután négyig! – vezetem fel, lehetőséget nem hagyva a választásra, de rossz hír hangzik el tőle.  
- Vidéken vagyok Lyn, sajnálom. – mentegetőzik és mélyet sóhajtok. Megőrülök ettől a magamra utaltságtól. Az életem nagy részében sok mindent megtudok oldani a lányommal karöltve, de vannak helyzetek, amikor nagyon is jól jönne egy szerető apa, aki foglalkozik a gyerekével. Ben nem akarta a gyereket és tulajdonképp én sem terveztem, de abban a helyzetben, amikor tudod, hogy a szíved alatt hordasz egy kisembert, képtelen vagy azt mondani, hogy érzések nélkül ítélkezel az élete felett. Nekem nem engedte a lelkiismeretem, nyilván van olyan, aki megteszi, de az nem én vagyok... Akkor voltak kételyeim, hogy hogyan lesz, ha Ben tényleg nem hajlandó gondoskodni róla, de mára száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb hibát követtem volna el, ha az abortusz mellett döntök.  
- Anya? Ugye nem vagy Hamptonsban? – szegezem a kérdést a telefonnak, mert ő az utolsó reménységem, de ez a tervem is hamar meghiúsul.  
- Picsába. – káromkodva teszem le a mobilom az asztalra, mire az öt éves lányom már nyitja is a száját.  
- Pi... – Ártatlanul néz, nekem meg elkerekednek a szemeim, és hamar fojtom belé a szót.
- Rose Kaminski! Eszedbe ne jusson még egyszer, most azonnal verd ki a fejedből ezt a szót! – Az arcom szigorú, de nevetni tudnék a szituáción, mégis visszatartom.  
- Gyere, menjünk. Ben bácsi vigyáz rád egy kicsit. – mosolygok rá és a kabátját nyújtom felé. Nem hívom fel Bent, mert ő a legutolsó esélyem és félő, hogy nemleges választ adna. Tudom, hogy dolgozik, és azt is tudom, hogy december, nagy dömping, de van már akkora szava a Generalnal, hogy ki tudja vonni magát két órára a munkából. Engem is ismernek ott jól, de a helyzet az, hogy jópáran nagy ribancnak gondolnak, mivel azt nem lehetett elmondani, és a mai napig nem lehet, hogy Rose Ben lánya. A szituáció pedig, hogy adott egy párkapcsolat, majd egyszer csak terhes leszek, és nem Benjaminé, az... non sence. Na mindegy, jobbnak láttam, ha nem is megyek vissza a szülés után a General Motorshoz, mert egy: rohadt depressziós lettem, kettő: nem bírtam volna minden egyes nap az ő arcát bámulni, bármennyire is szeretem. A kérdések folyton kattogtak a fejemben, és a mi lett volna ha, és társaik nem hagytak nyugodni. Ben és én igazi jó barátok vagyunk, de a kémiát és a vonzalmat nem lehet elfedni, bármennyire is akarjuk és megyünk ellene amennyire csak lehet. Az az egy mázlim van, hogy erős vagyok és képes vagyok nemet is mondani, mert ha ez nem így lenne, már régen beleőrültem volna a dologba. Persze nem mindig voltam ennyire határozott ezt a témát illetőleg, de hosszas gondolkodás idő után rájöttem, hogy nem éri meg szenvedni ezért ennyit.  
- Gyere drágám. Ne készítsd ki Bent, rendben? Figyelj... ez a munkahelye és igazándiból nem is lehetnél itt, szóval csak csendben, halkan. Hagyd dolgozni. Rajzolj nekem valami szépet. – mosolygok rá, miközben befelé igyekszem vele a hatalmas épületbe és egyenesen Benjamin irodája felé igyekszünk. A folyosón távolról pillantom meg Serenát, de hála az égnek épp a telefonját bújja, így időben kapok a lányom után és húzom be az oldalsó folyosóra. Még jó, hogy minden zugát ismerem már az épületnek. Imádtam itt dolgozni, és amennyi stresszt okoz a kávézó, komolyan gondolkodom rajta, hogy visszajövök ide. Öt év talán elegendő volt ahhoz, hogy Ben és én megmaradjunk egymás mellett, mint két dolgozó ember.  
- Menjünk. – koppantok a körmeimmel párat az irodájának az ajtaján, mert az asszisztense nincs a helyén, és meg sem várom a választ, nyitok is.  
- Szia. – lihegek kicsit a rohanástól és bemegyek az irodába becsapva magam után az ajtót. – Vigyáznod kell két órára Rosera. Ha most cserben hagysz, nem állok jót magamért Benjamin. Te vagy az utolsó mentsváram. – mosolygok rá, és leveszem Roseról a kabátot és a sapkát.  
- Szia Ben. Jó leszek, ígérem. – mosolyog a lányom az... apjára, nekem pedig ilyenkor a szívem szakad meg. Tulajdonképp ekkor tűnik fel nekem, hogy mennyire hasonlít rá, és hogy jó apa lenne, csak éppen nem akar még egy terhet a nyakára.  
- Na, majd jövök, sietek. – Futtában nyomok egy puszit Rose feje búbjára és Ben arcára, és már ki is viharzok, mielőtt még bármit szólhatna. Ennyivel tartozik...  


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
133

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Marilyn Kaminski   Kedd Jan. 02, 2018 2:37 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Marilyn!  

Azon nők táborát erősíted, akire a magamfajta kusza teremtés csak felnézhet és nagy szemekkel pisloghat, hogy: Én is ilyen akarok lenniiii!  Smile  
Szépen felvezetett jellemed alapján sok dolgot megtudhattunk rólad. Köztük azt is, hogy a kislányod a legfontosabb az életedben, és minden más csak másodlagos helyet élvez. Ritka nehéz megtalálni azt a társat, aki felé olyan bizalommal fordulhatsz, ami okot ad arra, hogy a saját és a lányod életének részesévé tedd. Ezért is érthető, hogy miért utasítod el az alkalmi partnereket, hiszen már nem csak a saját érzéseidre kell odafigyelned, hanem egy kislányéra is, akit lelkileg ez még jobban felkavarhat. Ugyan mindenki vágyik egy társra az életben, de amíg nem érzed biztosnak a saját érzéseidet, addig úgy gondolom ugyanolyan bátran veszed majd az egyedülálló anyák elé gördült akadályokat, ahogyan eddig is tetted. Bármennyire is legyen nehéz. Ennek folyamatát pedig a történetedben olvashattuk is, amikor egy váratlan probléma a legvégső megoldást kívánja meg, amihez sok esetben nincs sok kedvünk, mégis megtesszük. Aranyosnak találtam a lányoddal bemutatott kis jelenetet, ami csak egy szelete az egésznek, de bemutatja, hogy nem kell aggódnod a továbbiakban sem attól, hogy nem a helyes megoldást választod, ha a lányodról van szó. Azért valahol remélem, hogy idővel rábukkansz majd arra a személyre, aki biztosan elég méltó lesz arra, hogy beengedd a lányod életébe is, félretéve minden aggodalmat azzal kapcsolatban, hogy ő is csak egy átmenet lesz, és semmi több.
Nem is tartalak fel tovább. Benjamin biztos már vár rád, ahogyan a foglalók is, amiket ne felejts ki.  Üdv itt!  



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We're never gonna survive
unless we get a little crazy

avatar
Média
Play by :
Aimee Carrero
Kor :
27
Foglalkozás :
Gasztroblogger
Hozzászólások száma :
181

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Marilyn Kaminski

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Üzlet-
^
ˇ