One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Nico's notes

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:00 am



Activity Check (07.10-07.25.)

Kayline Prescott
Yesterday at 10:08 pm



Erik & Isa - It's party time

Isabelle Davis
Yesterday at 8:45 pm



Daniel & Adriana - The new Partner

Daniel Wayn
Yesterday at 8:30 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 7:19 pm



Joy&Erik

Erik Lindström
Yesterday at 6:36 pm



Do you really here? - Sarah & Desiree

Desiree Madden
Yesterday at 6:02 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Yesterday at 5:06 pm



Chase Ginsberg

Chase Ginsberg
Yesterday at 3:44 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 3
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nora Weston


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Csüt. Dec. 28, 2017 11:36 pm




to: Christabel


Azért mégiscsak van annak előnye, ha az ember vezetői pozícióban van, még a legnagyobb szívás közepén is meglóghat a túlóra elől, ha akad valami halaszthatatlanul fontos ügye.
Nekem pedig úgy hozta a sors, hogy ma estére pont lett egy, a tegnap betoppant, észbontóan szexi és legalább ennyire intelligens újságíró kisasszonnyal. Ritkán találja az ember ennyire összhangban ezt a párosítást, úgyhogy legfőbb célom lesz ma este becserkészni az irodámba, mint újdonsült asszisztensemet. Bár talán lenne olyan helyszín, ahova ennél is hamarabb elcsábítanám.
Félre is pakoltam minden hülyeséget, ami másnap sajnos ugyanúgy meg fog várni, de úgy voltam vele, hogy vastagon leszarom. Emiatt majd holnap fájjon a fejem. Sikerült is elindulnom időben, de út közben akkorára duzzadt a forgalom, hogy biztossá vált, legalább öt perces késéssel érkezem. Fasza. Nem mondom, hogy erősségem a pontosság, de tárgyalásról és rendevúról azért nem szeretek késni. Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy a kettő közül most vajon most melyikre is igyekszem. Ó, dehogynem.
- Remélem, nem várattam sokáig – találok oda a foglalt asztalhoz, miután megkapom a megfelelő útbaigazítást; a Daniel meglehetősen felkapott és egyben előkelő helynek számít, szóval mondanom sem kell, mikor tegnap idetelefonáltam, nem volt már szabad asztal, de a beszélgetés végére csodák csodájára valahogy mégis csak sikerült felszabadítaniuk egyet. Nagy örömömre. De azért ők sem jártak olyan rosszul vele.
- Ígérem, az este folyamán még kárpótolni fogom ezért a kis késért, amennyiben hajlandó elnézni nekem – szökik egy halvány mosoly az arcomra, miközben leteszem magam a kisasszonnyal szemben, amennyiben csakugyan előttem érkezett.
- Rendelt már valamit? – de amint felteszem a kérdést, épphogy csak van ideje válaszolni, a pincér hölgy meg is érkezik az asztalunkhoz. – Egy üveg bort szeretnénk. Van valami preferenciája? – érdeklődöm udvariasságomat csillogtatva, majd ha megvolt a választás, meg is kapjuk az étlapokat.
Lapozgatás közben azért fel-felpillantok az előttem ücsörgő nőre, és meg kell állapítanom: zseni vagy, Benjamin, kibaszott jó ötlet volt ez a húzás. A csaj tegnap is top tízes volt, de most mintha még annál is dögösebb lenne. Vajon szándékosan? Tetszeni akar, vagy inkább arra játszik, hogy az interjú során azt szedjen ki belőlem, amit csak akar? Elcsábítani érkezett ma este, vagy úgy van vele, hogy ha már ilyen helyzetbe hoztam, és kizsaroltam belőle ezt a nem is annyira burkolt randevút, akkor már megadja a módját? A női büszkeségnek és hiúságnak szerény véleményem szerint lehetetlen kiismerni a mélységeit, legalábbis egyetlen élet biztos, hogy kevés hozzá. De az is megeshet, hogy úgy van vele: ő aztán semmi rossznak elrontója nem lesz, bizonyára neki is feltűnt, micsoda szikrák pattogtak köztünk az irodámban, de ha lúd, hát legyen kövér, nem is könnyíti meg a helyzetet. Erre a gondolatra el is mosolyodom, szeretem ezt a női hozzáállást.
- Remélem, jó sok kérdéssel készült, mert farkas éhes vagyok. Valaminek el kell vonni a figyelmemet, míg megérkezik a vacsora – pillantok fel rá halvány mosollyal, ezúttal leplezetlenül, néhány kósza másodpercre. Nem szeretem a csöndet.
- Kellemes napja volt? Remélem, nem húztam keresztül semmi fontos programot ezzel a hirtelen cserével. Sajnálom, hogy tegnap feleslegesen fáradt be a céghez, de talán a cikknek is jót tesz majd, ha mélyebben is megismerkedik a beszélgetőpartnerével, nem igaz? Itt sokkal oldottabb a légkör.
És azért mégsem a munkahelyem, ahol szigorú írott és íratlan szabályok kötnek. Borozhatunk. És kedve szerint elkábíthat. Az este kimenetele pedig nyitott előttünk.  
Mindenesetre azt azért kijelenthetem, hogy a menü nem nagyon köt le, mire visszatér a kislány, még halvány fogalmam sincs róla, hogy mit akarok enni. Míg Christabel elmondja, sebtében beleolvasok ebbe-abba, de aztán csak hirtelen összecsapom a tenyereim között, mint aki megvilágosodott.
- Úgy döntöttem, ma este a séf ajánlatára hagyatkozom. Elvégre ez egy különleges este, lepjenek meg a vacsorával – nyújtom vissza az étlapot a hölgynek, aki azért nem néz vissza olyan magabiztosan, de azért feljegyzi a kívánságot, majd elszelel.
Na? Kezdhetjük, mademoiselle? Eddig még csak én kérdeztem.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Kedd Jan. 02, 2018 3:48 pm

Benjamin

& Christabel



Nem tehetek róla, de igen hízelgő számomra, hogy egy ilyen pasas, mint Mr Henson, ilyen furfangosan érte el, hogy randizzak vele. Talán attól félt, hogy másképp nem jelennék meg csak, ha ezen múlik az interjú? Hogy, ha simán elhívott volna randira lekoptattam volna? Meglehet, hogy nemet mondtam volna, már csak a büszkeségem miatt is, hiszen olyan izgalmas, mikor az ember lánya, olyasvalakinek mondhat nemet, aki nincsen hozzászokva. Így viszont számomra remek "alibi", hogy az interjú miatt jöttem el és nem azért, mert Mr Henson elvarázsolt és fel akarom szedni. Még így is készülhet rólunk pár fotó az este folyamán és holnap talán már az lesz, hogy kavarunk. Ezért is kell távolságtartónak, ridegnek és abszolute közömbösnek lennem.
Ennek ellenére viszont, mikor megérkezik Mr Henson, szinte reflex szerűen kihúzom magam és akaratom ellenére is kacér vigyort varázsolok az arcomra. Nem tehetek róla és azt hiszem, senki nem vetheti a szememre, ha nő létemre én is azt mondom a többi nő mellett, hogy igenis ez a pasi szexi és sármos. Van benne valami izgató. Talán, a magabiztossága vagy a finom eleganciája, nem tudom, de két perc alatt másodjára kapom azon magam, hogy igen romantikus helyzetekről fantáziálgatok Mr Hensonnal.
-Kíváncsian fogom várni, mivel akar kárpótolni, Mr Henson.- kúszik kacér vigyor az arcomra és megdöbbenve veszem észre, hogy máris flörtölök vele. Pedig, még csak most ült le. Uralkodj magadon, Christabel!.
-Nem rendeltem. Úgy gondoltam jobb, ha megvárom. Hiszen az is előfordulhatott volna, hogy ismét közbe jön valami és parlagon maradok.- varázsolok magamra kellőképpen bájos mosolyt, miközben kényelmesen hátra dőlök a székemen és eszembe jut a tegnapi félreértés, miszerint asszisztensnek jelentkeztem. Mit ne mondjak, szívesen betölteném azt a posztot. Biztosan kellemes lenne az együtt töltött idő.
-Önre bíznám magam, ha lehet. Egyben máris megkapok egy választ egy kérdésre, hogy milyen az ízlése, ami az italokat illeti.- vigyorodok el, majd átveszem az étlapot a pincértől és gondosan szemügyre veszem. Igazság szerint fogalmam sincs mit is ennék most szvesen, így aztán tényleg alaposan végig kell gondolnom a rendelésemet, de közben olykor-olykor kisandítok Benjaminra az étlap fölött. Mikor is engedtem meg magamnak utoljára, hogy szimplán csak élvezzem az életet? Azóta az ominózus elrablás óta biztos nem. Szóval, igen keményen végig kell gondolnom, mit is akarok a ma estétől és tekintve, hogy olykor-olykor összepillantunk az étlapjaink fölött, szerintem Benjamin is hasonlókon agyalhat.
-Mindenről ki fogom faggatni, ebben biztos lehet. Meg vannak a módszereim, hogy megtudjam azt, amit akarok.- vigyorgok szemtelenül, de legszívesebben felpofoznám magam, amiért már megint a flörtölő üzemmódomban működök. Épp csak nem dorombolok...
A kérdéseit hallgatva csak csendben mosolygok rá és a tekintetét figyelem. Annyira édes, ahogy magyarázkodik, hogy legszívesebben elnevetném magam, de végül inkább, csak elgondolkodok azon, hogy vajon Ő ezt most tényleg úgy gondolja, ahogy mondja, vagy randizás szándék miatt vetette be a trükköt tegnap. Végül úgy döntök, hogy tökös leszek és rákérdezek.
-Kellemes napom volt és nem volt semmi gond a cserével, csak nem értem... ön akar engem mélyebben is megismerni vagy valóban ennyire a szívén viseli a cikkem minőségét?- biccentem kissé félre a fejem hamiskás mosollyal az arcomon, hiszen számomra ez még mindig nem világos. Van egy olyan érzésem, hogy számára kényelmesebb ez a helyzet már, ha az a terve, hogy elcsavarja a fejem, ami lássuk be, eddig remekül megy neki. Annyira, hogy cseppet sem érzem már ezt olyannak, mintha egy interjú miatt ülnék itt.
Miközben a pincérnő visszaér és Benjamin közli, hogy ehez a különleges estéhez a séf ajánlatát kérné, mosolyom továbbra is ott virít az arcomon. Hízeleg, csak azt nem tudom miért. Vagy talán ő mindig ilyen? Ezért imádják ennyire az emberek?
-Egyetértek Mr Hensonnal. Lepjenek meg valami finomsággal, ami illik ehez a remek... találkozóhoz.- keresgélem egy darabig a megfelelő szót, de végül a randevú helyett a találkozó mellett döntök. Nem akarom én, hogy Benjamin azt érezze, hogy máris elvarázsolt pedig igen.
Miután a hölgy elsétál újra partneremre pillantok, kezeimet összekulcsolom, könyökeimen megtámaszkodok így tökéletes támasztékot alkotok államnak és a folyamatosan mosolygó arcomnak. Tetszik ez a pasi, csak ne tudnám, hogy az ilyenekre életveszélyes hajtani. A vége úgyis az, hogy talál valami izgisebb, szexisebb, gazdagabb vagy épp mutatósabb hölgyeményt és te ott heversz, mint valami kifacsart citrom, miközben azon töprengsz, hogy mit rontottál el, holott a válasz egyszerűen annyi, hogy semmit. Az ilyen pasiknak sose elég semmi, na de kissé elkalandoztam.
-Mivel az illem úgy kívánja, azt hiszem, itt az ideje, hogy felajánljam a tegeződést, szóval szólíts nyugodtan Christabelnek vagy amelyik rövidítés kényelmesebb. Tekintve, hogy az a cél ma este, hogy oldott légkörben mélyebben megismerkedjünk...- mosolygok továbbra is szemtelenül, közben íriszeimet le se veszem Ben kékjeiről. Igéző szeme van, meg kell hagyni. Tényleg nem csodálom, hogy döglenek utána a nők, de most jobb, ha az interjúra koncentrálok, szóval fel is teszem az első kérdésem.
-Ha jól tudom, jelenleg nincs komoly kapcsolatod. Nem is volt mostanában?- kíváncsiskodok és be kell valljam, már most nagyon élvezem ezt az egészet, hiszen bármit megkérdezhetek a cikkre hivatkozva.





avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Jan. 07, 2018 4:59 pm




to: Christabel


Nem tagadom, izgatott vagyok az este miatt, már a taxiban érzem azt a bizsergető várakozást, amit bevallom, rég éreztem randi előtt. Ilyen szexi újságíró még biztos, hogy nem tévedt be az irodámba. Vannak terveim vele, de ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre élvezzük ki a vacsorát és a beígért interjút. Az az érzésem, mindkettőnk számára igencsak szórakoztató lesz. Elvégre nagyon is izgató szituáció lehet, ha ott ül előtted egy pasas, aki nem teljesen közömbös, ráadásul csak miattad érkezett, te pedig minden komolyabb kontroll nélkül bármilyen kérdést feltehetsz neki, ami csak érdekel, hiszen tökéletes alibid van. Igazi pole pozíció. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyja hidegen.
Másrészről én is imádok flörtbe ágyazott, izgalmas kérdésekre válaszolgatni. Ő pedig már az első pillanattól fogva meggyőzött róla, hogy pont ez a típus. Semmi akadálya tehát, hogy fantasztikus estéről legyen szó. Már ha képes leszek megfelelő ideig uralkodni magamon.
- Már csak ezért is megéri – pillantok rá sejtelmes mosollyal, amint leülök. Ha kíváncsian várja a lépésem, akkor a fejébe már kellőképp bejutottam, és ki tudja, milyen alternatívák sorakoznak abban a szép kobakban. Ezek szerint felkeltettem a kíváncsiságát, ami megfelelően izgalmas várakozással karöltve, elég nyerő receptnek számít. Csak kérdés, melyikünk idegei bírják tovább ezt az állapotot. Ami engem illet, nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Már csak azért sem, mert jelentős előnyökkel indul.
Ó, ez kicsit gonosz volt. Szinte éreztem a szúrást. Ezek szerint benne is nyomot hagyott a tegnapi találkozó, ha már felhozza, épp elég bizonyíték.
- Semmiképp sem – tiltakozom azonnal. – Ne feledje, hogy a tegnapi időpontot nem velem intézte, én mindig megtartom a szavam. Randevút és üzleti találkozót pedig sosem mondok le – zárom egy meggyőző mosollyal, és egyben fel is dobom a labdát: ennyiből még nem egyértelmű, hogy a jelenlegi találkozót vajh melyik kategóriába is sorolom.
Szóval válasszak én bort? Remek.
- Mit szólna valami különlegességhez? 2002-es Bikavér – ez utóbbit már félig a pincérnek mondom, ahogy átbűvölöm sebtében a borlapot. – Merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc, syrah és pinot noir háziasítása. Szerintem kicsit a toscanai Brunello di Montalcinót és a bordeaux-i cuvée-re hasonlít, de ezt a pincér hölgy most inkább nem hallotta – pillantok fel rá bujkáló mosollyal, majd vissza Christabelre. – Nemrég kóstoltam, kiváló minőségű bor. Lágy szövetű, bársonyos, sok gyümölccsel. Kérnénk belőle egy üveggel.
A hölgy mosolyogva bólint, és biztosít róla, hogy máris érkezik vissza.
- Na, hogy vizsgáztam? – érdeklődöm mosolyogva, őszinte kíváncsisággal a szemeimben, és egy pillanatra össze is dörzsölöm a tenyereimet. Azt bizonyára máris leszűrheti, hogy szeretem a borokat, és egy ilyen randevúhoz mit is választanék mást, mint egy kipróbált, superior kategóriát.
- Meglátja, már az első korty el fogja bűvölni – dőlök hátra, ahogy kezembe veszem az étlapot, de helyette még néhány másodpercig az ő íriszeit vizslatom. Gyönyörű ez a nő, annyi bizonyos.
Halkan elnevetem magam, ahogy biztosít róla, mindent meg akar tudni rólam ma este. Eddig sem volt sok ellenvetésem az akció ellen, de mikor a sajátos módszereit szóbahozza, bevallom, meglódítja a fantáziám. Bizonyára pont ez volt a cél. Nem hiszem, hogy tiltakoznék, bármilyen módszert kívánna bevetni ellenem, de erről most még nem kell tudnia. Inkább kicsit én is visszapiszkálom azt a parazsat.
- Azt nem kétlem. Rafináltnak tűnik. És olyannak, akinek… ó, de elnézését kérem, még öt perce sem vagyunk egyedül, és máris meg akarom fejteni. Nem akartam udvariatlan lenni, bizonyára a sok interjúztatás teszi. – Meg az udvarlási szokásaim. Gyerünk, mindenki kíváncsi rá, hogy milyennek látja a férfi, akivel éppen randevúra érkezett. Ennyiből már elvileg sikerülnie kell felkeltenem a kíváncsiságát a folytatást illetően, azért mégis sokkal jobban veszi ki magát, ha ő kér meg rá, hogy leelemezzem, mintha én magam állok neki fejtegetni.
- De kíváncsivá tett. Ezeket a sajátos módszereket valahogy úgy képzeljem el, hogy ha valamire nem olyan választ adok, amivel megelégedne, akkor…? – nyitva hagyom számára a befejezést. Megvárom a válaszát, csak utána teszem még hozzá.
- Gondolja, megismerhet pár óra alatt? – vonom fel enyhén a szemöldököm, csak árnyalatnyi provokációképp. A nők többsége szeret azzal hízelegni magának, hogy teljességgel kiismerhetetlen. Nos, a férfiak között is akad ilyen.
- Várjon. Adjon néhány másodpercet, hogy kiélvezzem, hogy erről a kérdésről biztosan tudhatom: nem a cikk miatt született – engedek meg egy szemtelen félmosolyt.  Ez a többiről várakozásaim szerint nem igazán mondható majd el, de úgy gondolom, és ezért bátran vállalnám az egoista bélyeget, hogy egy kicsit mindegyikben keveredik majd a szakmai és a személyes érdeklődés. Különben el sem jött volna. Nem igaz?
Ezzel mellesleg már válaszoltam is. De mielőtt még annyira biztos lehetne benne…
- Elvégre rólam születik az a cikk. Hogyne viselném a szívemen, ahogy arról is meg szeretnék bizonyosodni, milyen kezekbe adom ki a rejtett titkaimat.
A hamiskás mosolyát figyelem, miképp változik az arca ezekre a mondatokra, és vajon mit szűrt le belőle. Egyelőre nem áll szándékomban egyértelműen értésére adnom, hogy csak miatta jöttem. Persze, hogy lezavarhattuk volna azt az interjút az irodámban is tegnap, akár röpke és tartalmas tíz perc alatt is. De még milyen tartalmasan…
Így viszont azért mégiscsak élvezetesebb.
Meglep a kisasszony, hogy csatlakozik hozzám a zsákbamacska-vacsora ötletében, de nem igazán mondhatnám, hogy jogos a csodálkozás részemről, elvégre eddig sem rejtette véka alá a merészségét. Ami engem illet, én máris jól szórakozom.
- Szerintem megcsináltuk nekik a ma esti szívrohamot – mosolyodom el, amint a pincérlány hallótávolságon kívülre oldalaz az asztalok között. Szóval egyelőre találkozónál tartunk. Vettem az adást.
- Úgy látom, máris pozícióba helyezkedett. Eltaláltam? – Vagyis innentől kezdve sorjáznak is a kérdések. – Akkor élek is a lehetőséggel, Belle – szépen csengő név, jól esik kiejteni. És mennyire illik is a gazdájához. Az első kérdés hallatán viszont ismét mosolyognom kell. Bele is a lecsóba. Nem is tudom, mikor faggattak utoljára ilyesmiről.
- Mit is mondtál, mi a cikksorozat címe? – Igen, ki akarom mondatni vele. Egyrészt, mert nem egy utolsó élmény az ő szájából hallani, másrészt nagyon is agglegény rémlik benne. – Tehát ha azt mondom, hogy van, máris kinyírtam az interjú további részét, és a továbbiakban már nem is vagyok érdekes? – nézek a szemébe, nem mintha lenne, de attól még jól esik ez a kis játszadozás. Úgyis meg fog izzasztani, most még hadd lubickoljak egy kicsit. Kíváncsi vagyok, mit mond.
- De azért pontosítsuk egy kicsit a kérdést, szerinted mi számít komoly kapcsolatnak? – nem tagadom, érdekel a definíciója.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Jan. 07, 2018 11:34 pm

Benjamin

& Christabel



Nem tudom minek köszönhető, hogy mind a ketten ilyen önfeledten flörtölünk a másikkal, de tény, hogy rég volt részem ilyesmiben és meglehetősen élvezem. Hiszen minden nő szeret az ujjai köré csavarni egy jóképű, gazdag ficsúrt, aki azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe. Na jó. Ilyen következtetéseket még nem nagyon vonhatok le, hiszen még, csak most készülök megismerni Benjamint, de az biztos, hogy van önbizalma és valljuk be, okkal. Hiszen tegnap óta birizgálja a fantáziámat és úgy jöttem erre a randira, ahogy egy szűzlány igyekszik a felavatására. Mindent végig gondoltam ezerszer, hogyan is fogom feltenni a kérdéseket és persze konkrét haditervem van a sorrendre is, de már most úgy sejtem, hogy cseppet sem úgy fog alakulni az este, mint ahogy én gondolom. Vagy épp, pont úgy fog végződni? Ez még a jövő zenéje.
-De még mennyire, hogy megéri. Jó üzlet, nem? Én kárpótolva leszek, önnek pedig tetszik, hogy kíváncsivá tett.- pillantok rá kihívóan, miközben arcomon még mindig az a szemtelen mosoly virít és persze eszem ágában sincs levakarni onnan. Azt hiszem, ezen az estén egybe fogom gyúrni a munkát a szórakozással, bár úgy érzem, nem sokat kell majd ezen dolgoznom. Gyúródik ez magától is, hiszen Benjamin partner benne, szóval még mindig nem tudom igazán besorolni, hogy ez most randi avagy találkozó inkább? Idővel remélem kiderül.
-Tekintve, hogy még csak ma fog elmélyülni jobban az ismeretségünk Mr. Henson, nem tudtam, hogy mire számíthatok.- szelídül picit a mosolyom a szúrós megjegyzésem után, de hát mit csináljak? A nyelvem elég csípős tud lenni, főleg, ha lebeszélek egy találkozót, amit aztán lemond az illető és megzsarol, hogy amennyiben elmegyek vele randira, megejthetjük a már rég megbeszélt találkát. Mert nagyjából ez zajlott le a minap, ha jól értelmeztem a dolgokat. Vagy túlságosan bejöttem neki és azért csűrte-csavarta eddig a dolgokat, vagy szimplán azt remélte, hogy ilyesmire nem tud rávenni és ezzel le is vakar magáról. Mondjuk ezt az alapján, ahogy flörtöl velem nagyon kétlem.
A borválasztást rábízom, már csak azért is, mert általában ez olyan férfi dolog. Legalábbis, az etikett ugye nem vonatkozik az olyan nőkre, akik szeretnek inni, ergo nem is tér ki arra, hogy esetleg egy nő válasszon bort, mert naivan úgy áll a dolgokhoz, hogy a pasik úgyis jobban értenek hozzá. Szóval, ezért is jobb, ha Benjamin választ. Egyébként is, még az is szexi, ahogy a borról kezd beszélni. A vigyorom egyre csak szélesedik, míg ecseteli, mit is kell tudni arról a borról, amit választott, végül biccentek egyet elismerésem jeléül.
-Vizsga? Nos, az ízlésére ötöst kell adjak. Legalábbis a borok terén biztosan.- kúszik újfent kacér vigyor az arcomra, mert hát szívem szerint nem tettem volna mellé, hogy konkrétan a borokra gondoljon, hiszen gyanítom, más téren is jó ízlése lehet. Alapból jó kocsikat árul és ugye én is itt vagyok... oké, nem ártana kikapcsolni az egomat, de akkor is meglehetősen jót tesz az önbizalmamnak, hogy itt ücsörgök most vele egy asztalnál és épp egy kellemes vacsora elfogyasztására készülünk. Ráadásul mindenfélét kérdezhetek tőle. Ennél jobbat nem is kívánhatnék magamnak erre az estére. És még ki tudja, mi vár rám?
-Á, szóval az a terve, hogy a bor segítségével elbűvöl? És aztán?- tudom, nagyon szemtelen vagyok, de rossz szokásom, hogy olyasmire is rákérdezek, amire más nem merne. Mint például a ma estét illető tervei is. Normális ember ilyesmit nem kérdez, de nekem valahogy szenvedélyem, hogy megpróbáljam az embereket zavarba hozni, ami mondjuk kétlem, hogy Benjaminnál sikerülne. Nem olyan típusnak tűnik, mint akinek könnyű pírt csalni az arcára. Sőt. Egyáltalán elképzelni se tudnám, hogy elvörösödjön, mint egy szende kamasz fiú, kivéve, ha mondjuk olyasmi tevékenységet végez éppen, amiben kifullad. Basszus, Christabel, merre jár az eszed már megint?
Pillanatokon belül viszont kiderül, hogy nem csak én szeretem feszegetni a határokat. Miközben neki lát elemezgetni, én már a kényelmes arcomat megtámasztós pózban ücsörgök és sejtelmes mosollyal pislogok csak rá. Igazság szerint meglehetősen érdekel, milyennek lát a tegnapi illetve a mai találkozásunk után, így majd, hogy nem elkeseredek, mikor pár szó után abbahagyja.
-Kérem, folytassa csak. Igazán kíváncsivá tett, milyennek is lát engem pontosan?- biccentem kissé oldalra a fejem és nem tagadom, most pár kedves szóra igényt tartanék, főleg az ő szájából, de lehet, hogy nem kellene ezt a veszélyes játékot űznünk. Már most is ott tartok, hogy állandóan azon fantáziálgatok, milyen lenne letépni róla azt az inget és... áh.
-Olyannak tűnök, akinek...?- hagyom függőben a mondatot, hogy ezzel is tudtára adjam, ez az a rész, ami a legjobban érdekel. Mit akarhatott mondani? Mi volt az, aminek a végét elharapta? Aljas húzás és úgy sejtem, hogy szándékos volt. Direkt akart felhúzni, hogy aztán lássa rajtam, mennyire is érdekel, mit gondol rólam. Naná, hogy érdekel!
-Akkor kénytelen lennék felállni és elsétálni...- vágom rá játszi könnyedséggel, de rögtön utána elnevetem magam. Frászt hagynám itt pusztán azért, mert nem megfelelő választ adna! Inkább addig tekergetném a mondataimat, míg végül akaratlanul is kinyögné a lényeget. Vagy valami hasonló fondorlatossághoz folyamodnék, ebben biztos vagyok.
-Azt hiszem megpróbálnám csőbe húzni vagy épp muszáj lennék kész vallatást rendezni. Valahogy biztosan megoldanám.- vonok vállat mosolyogva, közben igyekszem továbbra is lazának tűnni, de azt hiszem, ez nem sokáig fog menni. Akarva-akaratlanul is olyan témákat feszegetünk, amelyek másfelé terelik a fantáziámat, így aztán elég nehéz lesz okosan, rafinált kérdéseket feltenni. Már-már lehetetlen feladatnak tűnik.
-Szeretem azt hinni, hogy jó emberismerő vagyok, de persze van, amikor tévedek. Minden esetre azt hiszem, ha jó kérdéseket teszek ma fel, akkor sikerül majd egész jól megismerni.- pillantok rá sokatmondóan de, hogy mit akarok üzenni ezzel a pillantással, még én sem tudom. Remélem, a bennem tomboló indulatot, miszerint be vagyok tőle zsongva, még véletlenül se véli felfedezni. Sőt. Nagyon remélem, hogy ezt csak valami túljátszott flörtölésnek könyveli majd el holnap, mikor visszagondol erre az estére.
-Szeretem az egyenes beszédet, szóval biztosíthatom róla, hogy ez leginkább engem érdekel és nem a cikk miatt akarom tudni.- harapok finoman alsó ajkamba, amit már, csak akkor veszek észre, mikor a cselekvés már rég folyamatban van. Egek, ez a pasi életveszélyes. Ha ezt tudtam volna, el se jövök... ahj, ugyan már Christabel! Kit akarsz becsapni? Naná, hogy akkor is eljöttél volna. Sőt!
Mindent egybe véve, attól a kék pillantástól, amit néha -azaz folyamatosan- rám vet, félő, hogy rövid távon el fogok olvadni, vagy épp az őrületbe kerget majd. Szerencsémre ritkán szoktam olyan pasit interjúztatni, aki ennyire izgatja a fantáziámat. Ha igazán őszinte akarok lenni, ilyen még sose történt velem. Első pillanattól kezdve egy hullámhosszon vagyunk és ez nagyon kellemes, de egyben bizarr is. Vajon, akkor is így alakultak volna a dolgok, ha nem néz véletlenül egy lehetséges asszisztens jelöltnek? Kétlem. A váratlan tévedése viszont remek lehetőségnek bizonyult ahhoz, hogy játszadozzam kicsit, most viszont ez a játék kezd egyre veszélyesebb lenni.
-Ne féljen. A féltve őrzött titkai nálam biztonságban lesznek.- kacsintok egyet kuncogva, de persze egyértelmű, hogy épp a titkai miatt vagyok ma itt. Azok a titkok igen sok nőt érdekelnek, amivel szerintem Mr. Henson teljes mértékig tisztában van. Naná, hogy tudja jól, hogy döglenek utána a nők és most még én is beállok a sorba? Nevetséges vagyok, annyi szent, ezért is kell úgy tennem, mintha én uralnám a helyzetet. Azaz nekem kell úgy flörtölnöm, mintha csak az agyát húznám, közbe meg esélye se lenne. Pedig amúgy nagyon is van, de ezt neki nem kell ugye tudnia. Aljas lennék? Talán igen, csak nehogy visszanyaljon az a szexi fagyi.
-Gondolja, hogy ennyire ijesztő lenne számukra, ha valaki azt kéri tőlük, hogy nyűgözzék le?- sandítok mosolyogva a pincérnő után, aki velünk ellentétben már biztosan le lett nyűgözve, hiszen Mr. Hensontól elég egy félmosoly és szerintem minden nő kész van tőle. Úgy láttam, ez a pincérnőre is igaz. Ami viszont jól esik, hogy ezek ellenére is Benjamin teljes mértékig kitüntet a figyelmével. Mit beszélek? Le sem veszi rólam azokat a csodásan kék szemeit. -Felvettem a támadó alakzatot, igen, Benjamin.- mosolyodok el most épp mindenféle kacérság nélkül és, még magam is meglepődök, hányszor csalt már vigyort az arcomra ezen rövid idő alatt. Meglehetősen kellemes társaságnak bizonyult eddig még, ha olyan is volt a beszélgetésünk, mint egy rossz viktoriánus kora-beli film. Ezért is ajánlom fel a tegeződést. Valahogy ez az önöző forma olyan rideg és sznob, hogy rosszul vagyok tőle hosszú távon. Főleg, ha két majdnem egykorú ember beszélget így. Főleg, ha azok már megint flörtölnek egymással és ennek tudatában majd, hogy nem bele is borzongok, ahogy kiejti a nevem, annak is a kecsesebb, rövidebb verzióját.
-A cikksorozat a New Yorkban élő szexi és gazdag agglegényekről fog szólni. Tehát, amennyiben van komoly kapcsolatod, melyet igen jól eltitkolsz a nyilvánosság elől, még most szólj, mert a cikknek úgy már nem sok értelme lesz. Érdekesnek ettől még érdekes maradsz azért.- mosolygok újfent szemtelenül, ahogy a végén biztosítom róla, ettől még nem fog eltűnni a süllyesztőben, de azt már nem teszem hozzá konkrétan, hogy ki számára is lesz továbbra is érdekes. Nekem? A többi New Yorkban élő nőnek? Az újságnak?
-Nos, az interjú szempontjából az én véleményem nem igazán fontos, de amennyiben kíváncsi vagy...- pillantok le az asztalra egy pillanatra, majd sóhajtok egy nagyot és megpróbálom minél gyorsabban összeszedni a gondolataimat. Most adjam elő az érzelgős elképzeléseimet arról, milyen is szerintem egy kapcsolat? Hiszen, már rég nem volt részem olyanban még, ha reménykedtem is benne párszor.
-Szerintem egy kapcsolat legfőképp azt jelenti, hogy az ember átadja magát annak az egy bizonyos személynek. Nem randizik, nem flörtöl mással, hanem inkább azzal tölti az idejét, hogy kiderítse, mennyire alkotnak jó párost a másikkal és, hogy milyen jövő várhat kettejükre. Amikor már az boldoggá tesz, hogy a másik melletted van és tudod, számíthatsz rá. De nem mennék bele a részletekbe, ha nem gond...- vigyorodok el és már-már közel kerülök ahhoz, hogy zavarba jöjjek, pedig megfogadtam, hogy ezt nem fogja nálam elérni. Mégis, ez a kérdés a gyengémnek bizonyul. Hiszen, hogy is mondhatnám meg én, milyen egy kapcsolat, mikor nincs benne részem? A múlt meg... már elmúlt. Ki emlékszik már arra?



avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Kedd Jan. 09, 2018 7:09 pm




to: Christabel


- Ezek szerint az üzleti érzéke is kiváló. Sokszor még a szakmán belül is kevesen értik meg, hogy egy üzlet akkor jó és gyümölcsöző, ha mindkét fél elégedetten távozik.  – Nem azt mondom, hogy senki sincs átverve, vagy hogy pontosan azt kapja, amit akar. Ezt azért sosem állítanám. De az elégedettséget nem annyira nehéz elérni, mint azt sokan gondolják. Kíváncsian várom, hogy ez a mi kis randevúnk viszonylatában, hogy alakul majd. Az a letörölhetetlen, szemtelen kis mosoly az arcán elég ígéretes. Élvezi a helyzetet. Egyelőre több nem is kell.
- Akkor ezt máris felírhatja. Legyen egy-két jó pontom is a sok-sok negatívum mellé –a szemtelen mosolya rám is átragadt. Hát bízom is benne, hogy szépen elmélyül majd. Vajon azért tette hozzá, hogy a megjegyzése a bortémára vonatkozik, hogy véletlenül se értsem félre, vagy inkább épp így akarta elérni, ezzel az apró, finom, figyelemfelkeltő hangsúlyozással, hogy mindketten másra gondoljunk. Nálam mindenesetre bejött. És ha megadja a lehetőséget, neki is szívesen bebizonyítom, mi mindenben tökéletes még az ízlésem. De itt még nem akarok ennyire nyíltan provokatív lenni, úgyhogy ezt inkább csak a vonásaimba rejtem.
- Ezek szerint újabb piros pontot kaptam – jegyzem elégedetten.  A kérdése meglep. Hogy mi a tervem azután? Korai még erről beszélni, nem azért, mert nem lenne előttem máris kristálytisztán, hanem mert még meg sem érkezett a borunk, amellett pedig sokkal izgalmasabb ehhez hasonló kérdéseket feszegetni. Másrészről pedig, nagyon is tetszik, hogy a türelmetlenség első morzsája máris terítékre került. Általában a merészséggel együtt jár, az pedig bőven van ebben a nőben, és bevallom, a türelem nekem sem volt soha erősségem, a szakmám miatt sokat is kellett küzdenem vele. A válasz előtt mélyen a szemébe nézek.
- Megvacsorázunk, aztán kiraboljuk az éttermet, bepattanunk a kocsiba és mi leszünk Bonnie és Clyde. Hogy tetszik? - érdeklődöm bujkáló mosollyal. A számításom pedig bejött, akkor most már neki is állhatok annak az elemzésnek, ezt minden nőci észvesztően imádja. Most már csak ügyesnek kell lennem, a recept: nem túl sok hízelgés, de azért megsimogatni az önérzetét, és egy-kettővel igazán betalálni. Ha a meglepetés minimális jelét is látom az arcán, az már abszolút siker.
- Akinek a kisujjában van a szakma összes fortélya, mindez meghintve az embereket szinte azonnal megnyitó bájjal, és végleges csapásként, ezzel kontrasztban vagy éppen felerősítve, egy izgalmasan merész és pimasz természettel. Mennyire pontos?  - Ezzel a kombinációval el is hiszem, hogy szinte minden beszélgetést képes uralni, nem hiába lehet sikeres a szakmájában. Az emberek nem tudnak bánni semmi olyasmivel, ami ilyen szinten összezavarja vagy kizökkenti őket. Mindegy, hogy szépséggel, szexussal, ésszel vagy épp a várakozástól eltérő viselkedéssel. Benne ez mind megvan, és tippem szerint tisztában is van vele. Én pedig nem félek elárulni neki, hogy én is pontosan látom és tudom, ez persze még koránt sem jelenti azt, hogy tudok is védekezni ellene, vagy kordában tudnám tartani. A játék viszont így sokkal izgalmasabb.
- Ez valóban elég egyedi módszer – mosolyodom el én is azonnal, ahogy felcsendül a nevetése. – De elismerem, egyben kellően sakkban tartó is.
Ettől viszont igazán nem kell tartania egyikünknek sem. Ha valamire nem is fogok direktben válaszolni, és sajnos ez elég kedvelt szokásom, azt úgysem bírnám ki, hogy semmilyen utalást se tegyek rá, hiszen éppen ebben rejlik a kihívás ördöge. Ez a fajta játék pedig annyira simogatja az egóm és izgatja a fantáziám, ha jó partnert találok hozzá, hogy eszem ágában sincs lemondani róla. Ettől függetlenül persze semmi olyan infót nem fog kapni rólam, amit ne szeretnék átadni.
Másrészről pedig, miért is kockáztatnám, hogy idejekorán véget érjen ez a kellemes és sokat ígérő találkozó, pusztán azzal, hogy nem elégíteném ki eléggé a kíváncsiságát? A férfiak nagyon is szeretik a kielégült nőket. De jobban tenném, ha nem ilyesmin járna az eszem, mert így is csak az ő malmára hajtom a vizet.
- Alig várom – tényleg kíváncsi vagyok, hogy miket akar rólam megtudni, és ez egyben úgy látszik, végszó is a témában, mert megérkezik a borunk, és egy perccel később már ott is trónol előttünk az egy-egy decinyi kitöltött adag. Felemelem a sajátomat, és Christabel felé nyújtom.
- Akkor koccintsunk arra, hogy igazán emlékezetes maradjon ez a találkozó – tekintek ismét íriszei mélyére, még akkor sem veszem le róla a pillantásom, miközben belekortyol a borba. Látni akarom, hogy ízlik neki.
- Nem tagadom, én is jó kérdésekre számítok. De a pikáns részelteket ugye nem írja majd bele? – ezúttal rajtam a sor, hogy szemtelen mosolyra váltsak. A provokálás tőlem sem áll oly’ messze. Közben a figyelmem nem kerüli el az apró jeleket, amik arról árulkodnak, hogy egészen bejövök neki. De hát én sem rejtem véka alá, hogy fordítottan ugyanez a helyzet. Sőt, az irodámban lezajlott jelenet után ez csaknem egyértelmű kell, hogy legyen neki. Ráadásul ott már egyszer remekül csőbe húzott, és szerintem most sem vagyok elég óvatos vele. De azért engem sem kell félteni.
Azt azért, ha nem haragszik meg, nem hiszem el neki így kerek-perec, hogy az egyenes beszédet szereti, az újságírókat nem ez szokta jellemezni, azt már inkább, hogy örülne, ha belőlem ilyeneket tudna kicsalni. Erről eszembe is jut egy kérdés, amit még eldöntök, hogy felteszek-e neki.
- Hát persze. Néhány órára, amíg meg nem születik a szenzációs leleplező cikk – mosolygok szélesen, és újabbat kortyolok a borba. Hiszen mindent, amit megtud rólam ma este, akadály nélkül bele is írhat. Gondolom, ő is belekalkulálja, hogy így a személyes és a szakmai kíváncsiság, ami mindkettőnket fűt valamilyen szinten a másik irányába, néha azért óhatatlanul üti majd egymást.
- Ön mit tenne, ha azt kérném, hogy nyűgözzön le ma este? – döntök úgy, hogy inkább kérdéssel válaszolok a kérdésére. – Nincs semmi támpont, nem tudja, hol dolgozom, nincs interjú, nem készült fel belőlem. Csupán véletlenül ideültem az asztalához, amiből olvasni tud, mindössze az étteremválasztás, a megjelenés, modor, ó és a bor, ez mondjuk, kicsit azért segíthet – kezdek bele vázolni a fiktív helyzetet, és közben mélységesen figyelek rá, kiélvezve, hogy még fogalma sincs, hova fogok kilyukadni. – Viszont tegyük fel, persze szigorúan csak elméletben, a párhuzam kedvéért, hogy első látásra nagyon mély benyomást tettem önre, zavarban van, bár igyekszik titkolni, ahogy a szemembe néz, a szíve kicsit hevesebben ver az érthetetlen izgalomtól, a bőre lágyan bizseregni kezd, azon kapja magát, hogy nagyon rég nem érezte magát ennyire kellemesen, bár egyre nehezebben koncentrál a beszélgetésre, mert a fantáziája olykor magától elkalandozik, egyszóval: kétségtelen, hogy megérintettem önben valamit, amit nem tud figyelmen kívül hagyni. És azt akarja, hogy ne most lásson utoljára. De tudja, hogy csak ez az egy lehetősége van, hogy elérje nálam, hogy én is ezt akarjam.
Kicsit talán hosszúra nyúlt a felvezetés, de egyáltalán nem bánom, a cél az volt, hogy minél érzékletesebb legyen, és beleképzelje magát a szituációba. Elvégre itt van ez az étterem, nem ismernek minket, de azt látják, hogy nem egyszerű vagyunk, tettem róla, hogy a borral is némileg felcsigáztam a kiszolgálókedvüket, szóval mindenben száz százalékig a kedvünkben akarnak járni. Amit valljuk be, nem olyan egyszerű, ha nem kapnak semmilyen támpontot.
A tekintetemben őszinte érdeklődés lappang, ahogy egy pillanatra sem mozdítom el róla. Egy kicsit, azt hiszem, aljas is vagyok. De hát, ez már csak ilyen.
Bár mosolygok rajta, a támadó alakzat talán nem is olyan nagy ferdítés, számítok rá, hogy ezek után én is megkapom majd a magamét. Bár ha azt nézzük, hogy a támadás valójában a legjobb védekezés…
- Ez túlságosan jól hangzott ahhoz, hogy megpróbáljak vitatkozni vele – pláne az ő szájából. Látom rajta, hogy elgondolkodik a kérdésen, tehát nem lenne bekészítet válasza?
- Csupa fül vagyok – végül is a nők ezt valahogy mindig máshogy gondolják, és közben azon mosolygok, hogy lassan hozzák az ételt, és az interjúval kapcsolatban még szinte semmit nem haladtunk. A lepillantás és a sóhaj viszont nem kerüli el a figyelmem.
- Ezek szerint jó hírem van: nincs komoly kapcsolatom – teszek úgy, mintha épp most jöttem volna rá. – És nem is volt mostanában – fűzöm hozzá, csak hogy jelezzem: figyelek én, emlékszem a pontos kérdésre.
- Ha jól sejtem, épp neked sem. – Bátran tippelek, mert csaknem biztos vagyok benne. Viszont volt, talán nem is olyan rég, eddig ennyit sikerült leolvasnom róla, de erről inkább bölcsen hallgatok. Mondjuk egy ilyen nőt nehéz is lenne tartósan egyedülállónak elképzelni.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Kedd Jan. 09, 2018 10:19 pm

Benjamin

& Christabel



Azt még most nem igazán tudom, hogy mennyire leszek elégedett, mikor innen távozunk de, ha a jelenlegi állapotot néznénk, csak azt tudnám mondani, hogy elégedett vagyok. Azt már tegnap is sikerült leszűrnöm, hogy Mr. Henson igen kellemes modorral rendelkezik. Már-már egy igazi gavallér stílusát idézi, mégis kellőképp játékos és meg van benne az a cseppnyi komolyság is, amitől az ember érzi, hogy azért mégse olyan, mint egy lüke kamasz, aki minden szoknya után fut. Használja a fejét. Megfontolt, de nem rideg. Barátságos, de óvatos. Igazság szerint, meglehetősen nehéz őt jellemezni és már most tudom, hogy igen nehéz cikkírásnak nézek elébe.
-Azt hiszem, ezt csak az olyan emberek értik meg, akik se nem túl önzők, se nem túl jótékonykodók, hanem épp a kettő között vannak. Azaz, adnak is picit, de kapni is akarnak valamit.- na nem, mintha sokat konyítanék az üzlethez, de az tény, hogy igen sokszor kellett megfelelő ajánlatokkal rá vennem egy-egy nyilatkozó felet, hogy beszéljen. Vagy vázolnom kellett neki, mennyire fel fogja lendíteni a karrierjét az a cikk, vagy az újságtól kapott szép összegről kellett beszélnem, de valami mézes madzag mindig kellett. Kérdés az, Mr. Hensonnak melyik madzag lenne a megfelelő? Hiszen hírneve már van, másképp nem ülnénk most itt, pénz terén pedig azt hiszem, szintén nincs gondja. Mégis, mi mással tudnám rávenni, hogy őszintén és totál nyugodtan nyíljon csak meg nekem ma este?
-Miből gondolja, hogy olyan sok negatívum van önről azon a listán?- biccentem újfent kissé félre a fejem a szokásos szemtelen, pofátlan, provokatív mosolyommal és valamiképp elvárom, hogy ezt megmagyarázza. Miért érzi úgy, hogy negatív véleménnyel vagyok róla? Oké, tegnap lerázott egy hülye dumával, de még azt se tudom negatívumként venni, hiszen valójában igenis hízelgő és vonzó volt, hogy ilyen okos módon játszotta ki, hogy el kelljen jönnöm vele vacsorázni. Ez inkább pozitívum, mert olyan jellemre vall, aki mindenképp eléri azt, amit akar.
-Attól tartok, erre az ötletre is piros pontot kell adjak. Mindig is tetszett Bonnie és Clyde sztorija. Együtt tűzön, vízen át. Romantikus, veszélyes és vagány.- vonok vállat mosolyogva, ahogy a saját véleményemet kezdem ecsetelni, de aztán kapcsolok, hogy igazából itt és most nem nekem kellene magamról beszélnem, hanem Mr. Hensonnak. Mégis, valamiért késztetést érzek arra, hogy segítsem a megismerésemben. Mintha el akarnám bűvölni vagy nem is tudom...
Lehet, hogy ezért van az, hogy szinte lélegzetvisszafojtva várom, mit is lát ő belőlem. Mit gondol rólam azok alapján, amit eddig tapasztalt? Persze próbálok tök lazának tűnni, de még én is meglepődök azon, mennyire érdekel valójában a véleménye, és hála az égnek nem kell csalódnom. Amit elmond, egyrészt -azt hiszem- fedi a valóságot, másrészt pedig épp, csak egy leheletnyit hízelgő. Nem nyáladzik, mintha le akarná beszélni rólam a ruhát, de azért nem hagy bókok nélkül sem. Bevallom, jól esik, amit mond.
-Mivel az ember sokszor nincs tisztában azzal, hogy milyen is ő maga, nem tudom, hogy mennyire pontos de tény, hogy hallottam már hasonló szavakat és az emberek reakcióiból úgy hiszem, ilyesfajta nőszemély lehetek.- vigyorgok, ahogy próbálok kissé szerényen reagálni a véleményére, de igazság szerint tudom, hogy ilyen vagyok. Szemtelen, provokatív és talán sokszor egy leheletnyit beképzeltnek tűnhetek a magabiztosságom miatt, de én szimplán, csak kitartó és céltudatos vagyok. Tudom, hogy mit akarok és igyekszem is elérni. Ez baj lenne?
-Mégis miért tartanám ezzel sakkban? - hiszen azt hiszem, ha meg is hatná annak a lehetősége, hogy esetleg tényleg lelécelnék, ha nem alakul úgy az interjú, mint terveztem, az maximum azért lenne, mert sértené. A büszkesége nem hiszem, hogy jól viselné, ha lejáratná így egy nő. Főleg én, aki csak egy újságíró. Nehezen tudnám elképzelni, hogy bármi más okból hatná meg az esetleges távozásom gondolata.
-Nyugodjon meg -dőlök előrébb a székemen-, semmiképp sem tennék ilyesmit, hiszen akkor kitenném annak a veszélynek, hogy mindenféle pletykás népségek magán köszörülnék a nyelvüket napokig. "Mr. Henson randipartnere lelépett... vajon mi történhetett?" és hasonló badarságok.- részletezem mosolyogva, miért is nem hagynám itt de az igazság az, hogy már csak azért sem mennék el innen, mert egyrészt kell az az interjú, másrészt pedig borzalmasan izgatja a fantáziámat ez a pasi. Talán, csak azért, mert olyan elérhetetlen számomra vagy, mert a legutóbbi pasi, akit kinéztem magamnak elveszett a nagy világban... magam sem értem.
-Számomra már most is emlékezetes.- pillantok hosszan kékjeibe, miközben koccintunk egyet és továbbra is tartva vele a szemkontaktust, kortyolok egyet a boromból, majd óvatosan ízlelgetem és próbálok a tapasztalataimra hagyatkozni. Azaz, nem vagyok borszakértő, de akármit nem iszok meg, tehát emlékszek, mi volt az, ami pocsék volt és mi volt az, ami nem. Ez a bor például tényleg nagyon finom, így hát egy elismerő ábrázatot követően szemügyre is veszem a boromat.
-Tényleg nagyon csodás íze van és a színe is gyönyörű. Azt hiszem, tényleg el kell ismernem, hogy remek ízlése van.- kortyolok még egy picit, majd leteszem a poharam és tovább figyelem a randipartneremet. Mert egyre inkább érzem azt, hogy ez egy randi. Még akkor is, ha lehetőségem van holnap mindent papírra vetni, de mégis miféle gerinctelen ember lennék, ha tényleg mindent leírnék?
-Biztosíthatom róla, vagyok annyira korrekt ember, hogy amennyiben jelzi, hogy mi az, amit magánemberként csak velem szándékozik megosztani és nem a nagyközönséggel, azt úgyis fogom kezelni, mint bizalmas információt.- és valóban, így is gondolom. Soha nem akartam az a gusztustalan fajta újságíró lenni, aki egy gerinctelen féreg és másokat kihasznál azért, hogy előrébb jusson. Nem akartam soha senkiből kipréselni olyasmit és bele írni egy cikkbe, amiről tudom, hogy nem akarná nyilvánosságra hozni. Benjaminnal se tenném ezt, csak ez esetben előre le kell szögeznünk, mi az ami mehet a cikkbe és mi az, amit csak nekem árul el.
-Tudom, nincs oka megbízni bennem ilyen téren, de talán tegyen egy próbát...- mosolyodok el és most a kacérságot mellőzöm is, hiszen épp arról akarom meggyőzni, hogy nem vagyok aljas némber. Én is tudom jól, hogy az embernek -ha közismert- van az az élete, amit enged másokkal is láttatni és van az, amit nem mutat meg akárkinek. Ezt az oldalt szeretném én, mint magánember megismerni, a másikat pedig, mint újságíró.
Azt ezt követő mondatai pedig nem az újságírót varázsolják el, hanem engem. Egy pillanatra se veszem le róla a pillantásom, miközben beszél, szavait pedig szinte iszom. Érzem, ahogy az említés hatására valóban kissé zavarba jövök és, még a pulzusszámom is megemelkedik. Basszus, ez a pasi már puszta szavakkal fel tud izgatni, mintha tökéletesen értene hozzá, hogy velem konkrétan hogyan is működik ez. Szinte elbűvöl, ahogy beszél, míg végül aztán nyelek egy nagyot és köhintek egyet a székemen fészkelődve. Nekem erre most reagálnom kellene, de fogalmam sincs hirtelen, hogy mit is mondhatnék, így inkább a poharamért nyúlok, mintha valami mentőöv lenne és kortyolok egyet. Nem hiszem, hogy a bor hatása, de sikerül némiképp összeszedni a gondolataimat, így újfent rápillantok.
-Azt hiszem, minden erőmmel azon lennék, hogy a legjobb oldalamat mutassam. Megpróbálnék a legjobbnak tűnni a többi jó között, elérni, hogy kellemesen érezze magát, hogy úgy érezze, kivételesen bánok önnel, hogy aztán újra és újra megismétlődhessen mindez a jövőben. Megfigyelném a stílusát, a modorát, a viselkedését és ahhoz próbálnék idomulni, míg végül azt nem érezné, hogy teljesen passzolunk. És persze, mindemellett megpróbálnám fenntartani az érdeklődését vagy titokzatossággal, vagy épp túlzott nyitottsággal, hiszen mindkettő olyasmi, ami kíváncsiságot ébreszthet valakiben.- próbálom össze szedni a gondolataimat, és bár tudom jól, hogy most igazából az étteremről és a szívrohamot túlélő dolgozóiról beszélünk, mégis furcsa, hogy átvitt értelemben kell ezt közölnöm úgy, mintha rólam lenne szó. De tény, hogy én épp ezt próbálom csinálni, amit elmondtam. Miért? Még magam sem tudom. Talán, csak hirtelen ébredt kíváncsiság van bennem, talán csak valami brutális szexuális vonzalom, de élvezem a társaságát és már előre bánom, hogy előbb-utóbb véget fog érni ez az este.
-Más szavakkal élve, ha ez az étterem az enyém lenne, megpróbálnám érzékeltetni önnel, mint potenciális visszatérő, gazdag vendéggel, hogy ennél a helynél jobbat keresve sem talál, hiszen itt minden igényét tökéletesen kielégítik és ráadásul annyira otthonosan érezheti magát, hogy még haza menni se lesz kedve.- és kész. Itt már teljesen összezavarodtam, hogy mely rész vonatkozik rám és mi az, ami tényleg az étteremről szól. Sikerült ezzel az erotikus beszédével úgy összezavarni, mintha valami buta csitri lennék, akinek először akad dolga férfival. De basszus, hát tényleg úgy érzem most magam!
-Kielégítő volt a válaszom?- kérdezem, mikor a végére érek és sikerül kitisztítanom a fejem egy picikét, de ekkor érkezik a következő nehéz kérdés. Milyen egy komoly kapcsolat? Most komolyan. Ő interjúztat engem vagy fordítva? Mert egyenlőre inkább én jöttem többször zavarba, mint ő és ez így nagyon nem jó. Ha már zavarba kell jöjjek, az inkább a pikáns részletektől legyen, melyeket megoszt velem, ne attól, hogy olyan kérdéseket tesz fel és olyan ábrázattal, hogy azt nem lehet ép ésszel kibírni.
-Remek, akkor nincs akadálya, hogy folytassuk.- mosolyodok el, mikor végre -nagy nehézségek árán- elárulja, mi is a jelenlegi helyzet és valamiért azt érzem, hogy megkönnyebbültem. Miért is reménykedtem én abban, hogy nincs senkije?
-Valóban, jól sejted.- bólintok egyet egy mosoly kíséretében, bár valójában ez most igen kínos számomra. Kezdek attól félni, hogy amennyiben így haladunk továbbra is, ő több mindent fog tudni rólam a randi végére, mint én róla.
-Szóval, így fogunk játszani? Feldobom a labdát, amit aztán nekem is passzolsz?- vigyorgok, mikor rádöbbenek, hogy végtére is ez történik. Kérdezek valamit, amire válaszol de aztán felteszi nekem is ugyanazt a kérdést. Ha tényleg ez fog menni, akkor pláne óvatosnak kell lennem.
-Na és miért van ez így? Úgy érzed, még nem találtad meg vagy nem is akarod megtalálni a tökéletes párt?- pislogok rá kíváncsian és ugye itt is fenn áll annak a lehetősége, hogy finoman jelezze, ez valami olyasmi téma, amiről maximum nekem beszélne, de az újságnak nem. Bár remélem, hogy megosztaná az olvasókkal az erre adott válaszát, mert, ha valami érdekli a szingli nőket, akik bukna rá, akkor az ez a válasz.


avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Jan. 14, 2018 2:36 pm




to: Christabel


- Ugyan, nem hiszem, hogy nincsenek meg az előítéletei. Ha cikksorozatról beszélünk, akkor bizonyára nem én vagyok az első gazdag és szexinek titulált agglegény, akivel a közelmúltban találkozott. Sorolja csak fel, milyen negatívumokat gyűjtött. – Mert biztos, hogy velem kapcsolatban is megfordul a fejében majdnem az összes. De persze tagadni fogja. Azt fogja mondani, hogy már csak a munkájából adódóan sincsenek előítéletei, azért jött, hogy megismerjen, ésatöbbi, és nem mondom, lehet benne részigazság, de a sztereotípiák akkor is ott vannak a fejében.
És bizonyára van is olyan közte, ami igaz. Nem vagyok szent ember. Ó, nagyon nem. Az már más kérdés, hogy miket sikerül ma este kiszednie belőlem.
Mosolyogva hallgatom, ahogy a piros pontjaimat osztogatja, ha később mindért csenhetek egy csókot, akkor nem fogunk majd unatkozni az est hátralevő részében. És azt is szívesen és figyelmesen hallgatom, ahogy magáról mesél, én figyelmeztettem, hogy nem lesz egyszerű dolga velem, és eddig valóban többet megtudtam róla, mint fordítva. Amit pedig láttam, az határozottan tetszik.
- Pont amilyen az előttem ücsörgő nő – legalábbis a romantikus, veszélyes és vagány kombináció véleményem szerint nagyon is jó jellemzés rá. A hantázása újfent mosolyt csal az arcomra, még hogy az ember sokszor nincs tisztában vele, milyen is ő maga… igen, sokszor nincs, de az nem ő, és nem is én. Ez benne is van a pillantásomban, ahogy rá nézek. Nagyon is jól emlékszem, hogyan tipegett be az irodámba. Abban a belépőben benne volt minden.
- Csak ne szerénykedjen. Tudom, hogy talált. Jó emberismerő vagyok – lopok újabb kortyot a boromból. A kedvenc típusom, bár ezt már nem teszem neki hozzá.
- Együtt vacsorázni egy szép hölggyel, lássuk be, szép hölgy nélkül nem az igazi – kapja meg a választ a miért tartana sakkban kérdésre. Bár ebből már igencsak leszűrhető, hogy az én szótáramban ez a találkozó közelebb áll a randihoz, mint az üzleti vacsorához.
- Nagyon előzékeny, hogy nem tenne ki ilyesminek. – Bár ha tényleg odáig fajulna a helyzet, hogy végül faképnél hagyna, azt sem tartom kizártnak, hogy épp ő írná meg a történetet, hogy azok a bizonyos nyelvek jobban köszörülhessenek. – De biztos, hogy olyan nagy badarság lenne? – puhatolózok finoman, és az arcomon ott virít a tőle kölcsönzött szemtelen mosoly. Most először célzok rá nyíltan, hogy voltaképp randinak képzelem a dolgot. De annyira azért mégsem nyíltan, hogy ne tudnám könnyen hárítani, ha másfelé akarna kanyarodni. A pillantásom közben nem mulasztja el lekövetni a mozdulatát, ahogy előre dől egy kicsit. Igazán jól áll rajta ez a ruha.
A bor láthatóan ízlik neki, de efelől nem is volt igazán kétségem. Amit viszont csak én tudok róla, hogy elég alattomos, sokáig nem érzi az ember, de egy idő után hajlamos nagyon fejbe vágni.
- Remélem, nem sértődik meg a kérdésen, de ha az állításának az ellenkezője lenne igaz, valószínűleg most akkor is ugyanezt hallanám, nem igaz? – mutatok rá finoman, hogy akár az is megeshetne, hogy ezzel az ígérettel akar a bizalmamba férkőzni, hogy aztán minél szaftosabbra sikerüljön az a bizonyos cikk, ami bizonyára jelentős sikerhez juttatná általam. Honnan tudjam, hogy igazat mond-e vagy sem? Méregetem egy ideig, mintha ezt próbálnám eldönteni.
- Nem bánom. Elvégre ezért vagyunk itt. – Máskülönben tényleg lezavarhattuk volna tíz perc alatt is tegnap az irodámban. Ha nem akarnék vele beszélgetni, miért hívtam volna el vacsorázni? Minden más a kérdésein múlik, és a viselkedésén. Ha akarja, valószínűleg belőlem is ki tudja szedni, ami érdekli. A monológom közben figyelem a reakcióit, és ha a radarjaim nem csalnak, egészen hatással van rá a szerepjáték-szituáció, és igazából ez is volt a cél, feszült figyelemmel követi a szavaim, a tekintetem, mintha a zavar is valóban megkörnyékezné, amit a borba kortyolással próbál leplezni. Ezt a választ át is kell gondolni. Kíváncsian várom, mi hagyja el az ajkait.
- Így van. És pont ezért kapnak szívrohamot, ha ez a potenciális személy nem árulja el az igényeit, amihez aztán idomulhatnak, és boldogan túlteljesíthetik. Ha a kiszemelted támpont nélkül hagy, akkor nem tudod, mi a jó, és mi a rossz választás, kénytelen vagy az igazi, általad legjobbnak ítélt arcodat mutatni, ami vagy bejön, vagy nem, viszont tény, hogy izgalmasabb. – A szavait pedig elraktározom, az estére vonatkozóan nem hiszem, hogy hátrányt jelentenének, ha észben tartom. A titokzatoskodás jól megy neki, de a túlzott nyitottságot még nem láttam, hacsak nem éppen ez volt az, hogy mindezt megosztotta velem. Abban még nem vagyok biztos, hogy valóban szerette volna, avagy sem, de tetszik az a kis fény a szemében, ami az utóbbi pár percben költözött oda, és bevallom, az is, hogy mintha dekoncentráltabbnak tűnne az eddiginél.
- Ha kielégítőnek még nem is mondanám, sokat megtudtam belőle önről – ejtem az utolsó szót lágyabban, hogy csak egy hajszálnyira váljon el a többitől, ezzel is apró jelét adva, hogy amit mondott, nem esik nehezemre rá vonatkoztatni, ha igazam van, ha nem, de meglépem ezt a kis provokációt. Ő pedig nem hiszem, hogy vitatkozni akarna velem, hogy tovább feszegessük a témát.
- A legkevésbé sem – bólintok apró mosollyal, és hátrébb dőlök a székben, a kérdések záporozására számítva. Tetszik, hogy válaszolgat az én kérdéseimre is, és nem lövi el, hogy itt most ő az interjúztató fél, bár gondolom, csak addig élvezhetem ezt a kiváltságot, amíg kordában tartom magam és nem vetem el a sulykot. A baj csak az, hogy ez nem az erősségem. Hogy épp nincs senkije, szintén emel a kedvemen, de ehhez most inkább nem fűzök további megjegyzést.
- Van bármi kifogásod ellene? – kérdezek vissza bujkáló mosollyal válaszolva a vigyorra. Egyébként nem feltétlenül, szeretem a spontán beszélgetéseket, még ha eddig pont így is jött ki. Ezt nem kötöm az orrára, válogassa csak meg a kérdéseit.
- Mindenki keresi a párját, talán egyszer én is megtalálom. Azt mondják, az életben mindenkinek két-három nagy lehetőség jön, amiket ha elszalaszt, bánhatja, mert nem lesz több. Nekem egyet már sikerült, de ha minden igaz még maradt kettő – tekintek rá és ezúttal megpróbálok semleges arcot vágni, és akaratlanul is eszembe jut Marilyn, pedig ma estére aztán végképp ki akarom zárni a gondolataim közül.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Hétf. Jan. 15, 2018 11:51 pm

Benjamin

& Christabel



Apró mosoly bujkál arcomon, miközben Mr Hensont hallgatom. Biztosra veszi, hogy vannak vele kapcsolatban előítéleteim, ami nem tagadom, így is van. Hogy is ne lennének? Hiszen, az ember lánya élete során nem egyszer találkozik hasonló pasival és nem is kell ehhez újságírónak lenni. Kezdhetjük alapból a giminél, ahol mindig van egy menő, gazdag, jóképű srác, aki a focicsapat kapitánya és minden csajt megfektet. Titkon minden lány azt reméli persze, hogy majd ő lesz a kivételes csaj, akibe a srác belezúg és megváltozik bla bla bla... nekem is volt ilyen a suliban, pórul is jártam.
-Be kell valljam, előítéletes vagyok, igen. Nem egy hasonló fazont ismertem már életem során és az első gondolatom az volt, hogy biztosan igaz rád mind. Elkönyveltelek beképzelt, egomán, pökhendi sznobnak. De azóta megváltozott a véleménye valamennyire...- vigyorodok el újfent és cseppet sem aggódom amiatt, hogy most megsértődne rám. Azt hiszem, ezeket ő már jó párszor megkaphatta élete során, ráadásul én még tettem egy mentőövet is a mondatom végére azzal, hogy közöltem, picit változott a nézetem.
-A beképzeltséget felváltotta a határozottság, magabiztosság. Az egománt... nos, amilyen figyelmes velem ma este, szerintem ezt ki is törölhetem és a pökhendi sznob... na jó, a sznobot talán meghagyhatjuk.- vigyorgok, miközben úgy csinálok kezeimmel, mintha egy képzeletbeli listát firkálgatnék az asztalterítőn, végül felpillantok rá, hogy rájöjjek: most el fog küldeni a bús pics*ba vagy épp jót mosolyog ezen. Szerintem, inkább büszke lesz magára, hogy immár ilyen véleménnyel vagyok róla. Különben is, mit érdekelné őt egy újságíró nő véleménye?
A Bonnie és Clyde-os szövegemhez fűzött megjegyzésére hirtelen nem igazán tudok mit szólni. Azt hiszem, most már tényleg zavarba jöttem és, csak egy apró mosolyra meg egy alsó ajkamba harapásra futja hirtelen. Azt is, utólag megbánom, mert nem terveztem, hogy majd itt a számba harapdálok. Most már mindegy Belle...
-Csak ne lenne ilyen piszok magabiztos...- csóválom a fejem mosolyogva, ahogy büszkén közli, hogy már pedig ő jó emberismerő, de tény, hogy egész jól jellemzett. Mégis, rosszul esne, ha ezt be is kellene neki vallanom. Eszem ágában sincs csiszolgatni az egoját, bár ezzel már talán elkéstem. Hiszen, másképp nem flörtölgetnék vele tegnap óta, hanem szimplán csinálnám azt a nyamvadt cikket.
-Nyugalom. Úgysem hagynám cserben. Nekem is van szívem.- mosolygok még mindig, közben mutatóujjammal a boros poharam talpát piszkálgatom és azon töprengek, csináltam-e már valaha ilyesmit. Mármint, hogy hagytam-e már valakit faképnél egy randi kellős közepén, de nem dereng ilyesmi és szerintem nem most fogom elkezdeni.
-A pletykalapokban található cikkek kilencven százaléka badarság. Egyébként pedig, nem szokásom egy randit csak úgy félbe szakítani. Még, ha ez egy találkozó is csupán, akkor sem tenném.- és igen, így kell kivágni magunkat a szorult helyzetből. Majdnem sikerült totál leégetnem magam, de hála égnek még időben kimásztam belőle. Bár ettől függetlenül Benjamin szerintem, csak arra fog innentől koncentrálni, hogy én ezt randiként fogom fel.
-Megértem, ha nem feltétlenül akar bízni a szavamban, szóval nem is erőlködök tovább. Majd rájön idővel, hogy igazat beszéltem.- vonok vállat egy kacér mosollyal az arcomon, hiszen most konkrétan azt sugalltam, hogy biztosan lesz még alkalmunk találkozni. Azaz, lesz még másik randink is? Most azt próbáltam a tudtára hozni, hogy én már most a következő lehetőséget várom? Őrület, miket ki tudok mondani.
-Sajnos, elég nehéz már az első pillanattól ráérezni, hogy mit is vár tőlünk a másik. Na és persze, ott a másik fele a dolognak, hogy talán nem is jó, ha az ember túlságosan megjátsza magát, hiszen senki sem tud örökké színészkedni, aztán amikor megjelenik az igazi arca, akkor jönnek a veszekedések meg a "megváltoztál" szövegek, amit jobb elkerülni. Talán, az a biztos, ha elejétől fogva önmagát adja az ember aztán, ha tetszik tetszik, ha nem akkor meg el lehet tolni a biciklit.- filozofálgatok, ha már ennyire belementünk a témába és így legalább le is tudom picit nyugtatni felforrósodott hangulatomat, melyet az imént elhangzott szavai okoztak. Nem tagadom, hangulat fokozásban igen jó a pasi. Nem, hogy elmenne romantikus regények felolvasására. Szerintem minden nő rákattanna seperc alatt. Na nem, mintha így panaszkodnia kellene...
-Na és ki akar ma este kit megismerni, végül is?- biccentem kissé oldalra a fejem, mikor közli, hogy sok mindent meg tudott rólam. Hiszen az lenne a cél, hogy én tudjak meg róla mindent, amit szükséges. Nagyon elterelődött a figyelmem, de mit csináljak, ha ilyen lágyan ejt egy ilyen egyszerű szót is, hogy "önről"? Képtelenség nem belegondolni mást abba a rövidke szóba. Erotikus, szexi és izgató ez az egész, amitől nehezebb koncentrálnom. Legközelebb szigorúan irodán belül fogok interjúztatni. Nincs több vacsora meg ilyenek, ez biztos.
-Igazából nincs. Szeretem az ilyen játékokat.- söprök hátra egy tincset, mely idő közben a szemem elé csusszant, majd elgondolkodva figyelem beszélgetőpartneremet, ahogy a komoly kapcsolat téma miatt kissé elkomorodik. Ezek szerint, ha marad a passzolgatós egyezmény, akkor most nekem is szólnom kell az elcseszett kapcsolataimról valamit? Mert, akkor lesz miről beszélni, csak épp nem akarok.
-Sejtettem, hogy valami ilyesmit lehet a háttérben. Minden esetre valóban, ezt mondják az okosok.- mosolygok kicsit lágyabban, mindenféle erotika nélkül, hiszen ez most nem vicc. Megnyílt nekem és olyasmit közölt, amit szerintem nem szokott reklámozni, ezt pedig díjazom.
-Szeretnéd, hogy ezt megemlítsem, vagy inkább hagyjuk?- pislogok rá érdeklődve és várom, mennyire is fog meglepődni kérdésem miatt. Hiszen megmondtam. Amit nem szeretne, hogy a cikkbe bele kerüljön, azt nem írom bele. Ennyi. Korrekt ember vagyok.
-Na és azóta keresed a másik kettőt?- vigyorgok újfent, ahogy kicsit visszaterelődik a téma a csajozásra. Minden esetre kíváncsi lennék, ki lehetett az a nő, akit elvesztett és akit azóta is visszasír. Igazán édes ez tőle és legalább látszik, hogy neki is van ám szíve, csak el van rejtve a mézes-mázos luxuskupac alá.



avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Jan. 21, 2018 12:54 pm




to: Christabel


Jobb kezemmel rákönyökölök az asztalra, és az államat birizgálva, széles mosollyal hallgatom, hogy mik éltek/élnek a fejében rólam. Tetszik, hogy ki meri mondani, és őszintén szólva a hallottakon sem lepődöm meg annyira. Hogy igazak-e? Részben. De azért nem ilyen töményen, ahogy összefoglalta. Már majdnem feltenném a kérdést, hogy: na és mitől változott meg a véleménye?, mikor magától is nekifog a kifejtésnek, én pedig kíváncsian, és érdekes módon egy kicsit izgatottan hallgatom. A szavai jólesően hatnak az egómra, hiába, a férfi lélek is hajlamos beleesni a hízelgés csapdájába, főleg, ha nem csak odadobálják ezeket a jelzőket, hanem ilyen szépen meg is van indokolva. A lezáráson viszont elnevetem magam.
- Senki sem tökéletes – szúrom be ezt a kis mentegetőzést, de csak viccelődöm, ami a mosolyomra rá is van írva. – De ezek szerint nem is állok olyan rosszul, mint gondoltam.
- Ha nem lennék, nem is akarna velem interjút készíteni – reagálok apró mosollyal a magabiztos megjegyzésére, és közben arra gondolok, hogy valójában most már egyikünket sem a cikk érdekel. Legalábbis engem eleve nem, de szerintem lassan részéről is simán ki lehet jelenteni.
Nem tagadom, kicsit meglep a válasza, a hozzá hasonló nőktől nem ehhez a hozzáálláshoz vagyok szokva, mármint, nem, nem szoktak faképnél hagyni a randin, csupán az attitűdre értem. De határozottan tetszik, amit hallok, pláne, mikor a randi is elhangzik. Talán látszik is a vonásaimon, hogy nem lettem tőle annyira szomorú.
- Akkor azt kell mondjam, sajnos pályát tévesztett. Az újságírás állítólag pont az a szakma, amit csak gátlástalanul lehet jól csinálni – nézek rá bujkáló mosollyal. Provokatív, de remélem, nem veszi sértésnek, hiszen nem ismerem a munkáit, csak arra célzok, hogy egyre inkább lelkiismeretességet szimatolok a levegőben, ami nagyon is ellenkezik a zsurnaliszt értékrenddel. Mellesleg, itt a tökéletes alkalom, hogy bevessem a kérdést, amivel pedig én készültem ma estére. – Személyi asszisztenst viszont keresve sem találhatnék jobbat. Már akkor felvettem, mikor belépett az irodámba, és ne gondolja, hogy csupán a szépsége miatt – állok itt meg egy légvételnyi nyomatékosításra, és a szemébe nézek; bár az sem elhanyagolható –, a kisugárzása szavak nélkül is rögtön meggyőzött róla, hogy ön az, aki után már jó ideje kutatok. Amit azóta megtudtam pedig mind csak megerősített benne. Szabadúszóként mellette az újságírást is folytathatja. Gondolkodott esetleg az ajánlaton?
Próbálok meggyőző lenni, és ötvözni a professzionális és egyben a személyes érdeklődésemet. Meglátjuk, milyen sikerrel, de tény, hogy nagyon szeretném elcsábítani erre az állásra. Részben, mert valóban nagy szükségem van egy hozzá hasonló okos, kommunikatív és emberekkel bánni tudó munkaerőre, ahol bizony a lelkiismeretesség is nagy előny, részben pedig azóta nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy akarom ezt a nőt, hogy először megláttam: őt és a szemtelen csábos mosolyát.
- Így akár alkalmam is lenne megtapasztalni, hogy valóban bízhatok-e a szavaiban. Idővel. – hangsúlyozom lágyan, de azért érezhetően az utolsó szót, amit tőle vettem kölcsön, és amibe jó kérdés, hogy akarva vagy akaratlanul, de benne ragadt valami abból a sejtelmes vágyakozásból, ami hajt felé, és ami a tekintetem mélyén is lapul. De ezzel még várnom kell, jobb esetben csak néhány órát, még jobb esetben csakugyan az asszisztensem lesz, és… abba inkább most okosabb, ha bele sem gondolok, mert túlságosan elterelné a figyelmem. Elvégre őt akarom felpiszkálni, nem magamat.
- Nagyon gyakorlatias. Ezek szerint hosszútávra tervez? – Úgy értem, azokhoz a nőkhöz tartozik, akik valami rejtélyes okon felbuzdulva csupán hosszútávú kapcsolatra vágynak, nem mintha ezzel bármi probléma lenne, de azt sosem értettem, hogy míg a nagy Ő-re várakoznak, miért nem izgatja a fantáziájukat egy-egy rövidebb életű románc, vagy emlékezetes egyéjszaka.
És esküszöm, lassan felcsaphatnék riporternek. Szerintem részben ő is erre célozhat, mikor felteszi a kérdést, én pedig csak bujkáló mosollyal belekortyolok a boromba.
- Én úgy emlékszem, arról volt szó, hogy megismerjük egymást – tény, hogy egyelőre kicsit elhúztam a skálán, de mindenre válaszoltam, amit kérdezett.
- Sejtette? – kérdezek vissza szinte kapásból, mert felkelti a kíváncsiságom ezzel a megjegyzéssel. Miért? Vagy honnan? Így rá lenne írva a homlokomra? Azért remélem, hogy nem. És valóban, a beleírjam-e kérdése is meglep. Csupa meglepetés ez a nő.
- Ha mindenre azt mondom, ne írja bele, a végére nem sok publikálható információja fog maradni. Lesznek rázós körök – vetítem előre, hogy kicsit felcsigázzam a kíváncsiságát, de egyébként nem is nagyítok.
- Szerintem az ilyesmit nem lehet keresni, ha akarod, ha nem, úgyis begyalogol az életedbe. A kérdés inkább, hogy felismered-e, vagy hogy mihez kezdesz a szituációval. – Mert a sorsnak van humorérzéke, az efféle helyzetek rendszerint sosem egyszerűek. Az a vicces, hogy nem direkt térek ki a válasz elől, mert csakugyan így gondolom, de azért mégis csak kitérés egy kicsit. De hát ő az újságíró, majd megoldja, ha úgy érzi, nem kapott elég információt, ahogy ezt be is harangozta korábban.
- De ha már belefutottunk ebbe a témába, pusztán kíváncsiságból, mit gondolsz, milyen nő keltené fel igazán az érdeklődésem? Biztos minden barátnődnek ez lesz az első kérdése – mosolyodok el dörzsölten és talán egy kicsit szemtelenül. – És én is régóta kíváncsi vagyok rá, mit gondolnak erről a hölgyek. Különösen az, aki épp előttem ücsörög. – A felszínes sztereotip dumákat ismerem. És egy kicsit azért arra is játszom, hogy ne nekem kelljen ezt kifejtenem. Bizonyára előbb-utóbb megkaptam volna a kérdést.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Jan. 21, 2018 4:16 pm

Benjamin

& Christabel



Jót mosolygok Ben ábrázatán, ahogy a tudtára hozom, mit is gondolok róla avagy mit gondoltam róla még azelőtt, hogy elkezdtünk volna komolyabban beszélgetni. Minden szavam őszinte és igaz volt, amire szerintem nem számított és bevallom, elég rizikós ilyen dolgokat valakinek az orra alá dörgölni, főleg, ha az ember lánya utána még interjúztatni is akarja, de úgy tűnik, tetszett neki. Sőt.
-A tökéletesség cseppet sem vonzó. Inkább ijesztő.- mosolyodok el, ahogy eszembe jut, hány olyan dolog van a világon, amit épp azért tart az emberiség olyan csodálatosnak, mert cseppet sem tökéletes. Na jó, a piramisok kivételek ez alól, mert abban épp az a lenyűgöző, hogy annyira tökéletesek, hogy az ember frászt kap már attól is, ha megpróbál rájönni, hogyan lettek azok olyanok, amilyenek.
Na de a piramisoktól visszatérve Benjaminra... azt hiszem, ha nem lenne ilyen a kisugárzása, akkor egy sima mezei pasi lenne, akinek igéző kék szemei vannak és olyan, mint az összes többi. Így viszont, hogy megvannak ezek a hibái -melyeket előnnyé kovácsolt-, borzalmasan szexi lett én meg, hát istenem, nőből vagyok. Naná, hogy nekem is bejön és cseppet sem azért, mert pénze van, hanem, mert lerí róla, hogy veszélyes és izgalmas.
-Akarni most se nagyon akarok, csak épp muszáj, ha meg szeretnék élni valamiből.- kuncogok, ahogy eszembe jut, hogy meglehetősen elleneztem ezt az egészet, amikor megtudtam, hogy ez a következő melóm. Gazdag pasasokat kérdezgetni a szerelemről meg a nőkről? Ha csak egy hímsovinisztával is összefutok, fenn áll a veszélye, hogy a fejére húzom majd az első bútort, ami a kezem ügyébe kerül.
Amit mond, abba viszont, ha akarnék se tudnék belekötni. Valóban, ez a szakma az, ahol az a nyerő, aki igazi gerinctelen ember, de én akkor se akarnék olyan lenni, ha cserébe életem végéig szóló gazdagságot ígérnének. Az igazság érdekel és az őszinte szó. Utálom, mikor a média butítja a népet a hülyeségeivel, viszont így fenn áll a veszélye, hogy tényleg kinyíratnak egyszer. Ezért is gondolkozok el alaposabban Benjamin meglepő, de igen hízelgő ajánlatán, épp ezért jó pár pillanatig, csak somolyogva méregetem és elképzelem, milyen érzés lenne minden nap ott ücsörögni a közelében. Ezen elgondolásnak köszönhetően pedig kellemesen megborzongok egy pillanatra, ahogy a fantáziám máris tovább evickél ezeken a veszélyes vizeken.
-Bevallom, eszembe jutott párszor a lehetőség. De áruld el, kérlek, pontosan miért is lennék épp én a megfelelő munkaerő? Vagy mindig újságírók közül választod ki a következő asszisztensed?- pislogok rá kíváncsian és, bár tudom, hogy nem fog most itt nekem teljesen őszinte választ adni erre a kérdésre, mégis meg kellett kérdeznem. Hiszen, már tegnap feltűnt, hogy a tenyeremből is ehetne, ha akarnám. Onnantól kezdve, hogy beléptem az ajtón, semmi másra nem koncentrált, csakis rám. Azt hiszem, ez az, ami a legizgatóbb ebben a pasiban: ahogy figyel. A pillantása, szinte a vesémig hatol.
-Mit szólsz, ha azt mondom, hogy benne vagyok? Holnap bemegyek, amikorra mondod, aztán kiderül, hogy valóban annyira jó munkaerő vagyok-e, mint gondolod. Mondjuk lehetne egy hónap próbaidő? Persze csak, ha neked is megfelelne...- biccentem kissé oldalra a fejem mosolyogva, kíváncsian, miközben magam sem tudom, miért hoztam fel ezt a próbaidős dolgot. Bár igazság szerint, tudom. Félő ugyanis, hogy egy hónap múlva már nem gondolná úgy, hogy remek asszisztens vagyok. Mi van, ha pár nap alatt az agyamra megy vagy épp én az ő agyára? Vagy, csak félek már előre, hogy el kell köteleződnöm egy munkahely mellett, ráadásul úgy, hogy Ő a főnököm?
-Minden nő hosszú távra tervez. Kalandokra csak akkor adjuk a fejünket, ha már unjuk a keresgélést vagy épp feladtuk a reményt. Vaaagy... ha szükségünk van egy kis törődésre.- vigyorodok el szemtelenül a mondatom végére, amit szerintem tudja jól, hogy is kell értenie. Hiszen nem csak a pasiknak van szüksége szexre. Mi nők is igényeljük és, ha nem jön Rómeó vagy a szőke henci, akkor marad a B terv: keresünk egy pasast, aki, ha kapcsolatra nem is, de a célnak megfelel.
-Valóban. Nekem is ez dereng.- bólogatok nevetve, de ennek ellenére még mindig úgy érzem, hogy ő már simán írhatna rólam egy cikket, míg én ezzel szemben igen keveset tudtam még meg Benjaminról, bár ez a kevés információ is, csak még kíváncsibbá tett.
-Általában a nőcsábászoknak is vannak érzéseik, csak valaki miatt úgy döntenek, hogy jobb, ha elrejtik őket.- halkítom le kissé a hangom, mert eszemben sincs most itt elemezgetni őt, vagy a kapcsolatait, de a tapasztalataim és a Glamour nem egy cikkje állította már ezt. Adott egy pasi, aki édes és aranyos, majd beleszeret egy nőbe, aki aztán kidobja ilyen-olyan okokból, minek örömére a srác eldönti, hogy innentől ő is, csak szórakozni fog mások érzéseivel és kész is a szoknyapecérek receptje. Kivéve, ha valaki eredendően érzelmi nyomorék, mert az más eset. Ben viszont tutira nem az.
-Akkor majd improvizálok olyasmit, ami téged sem sért, de az olvasókat is érdekli.- vonok vállat, bár bevallom, nem szeretném, ha végül egy félig kamu cikket kellene beadnom. Vagy igen? Egyáltalán, érdekel még engem az a cikk vagy, már csak Benjamin megismerése számít? Magam sem tudom, mit akarok igazán.
Elmélyülten hallgatom véleményét a nagy szerelmekről, melyek előbb-utóbb megtalálják az embert, míg nem feltesz egy olyan kérdést, amire végképp nem tudom, mit is válaszolhatnék. Szerintem milyen az ő esete??? Ez most komoly?
-Nos, én nem...- kezdek bele a tiltakozásomba, miszerint nem akarok ilyesmiről véleményt mondani, de szemtelen pillantása láttán felbátorodok.
-Nem hiszem, hogy az alapvető dolgok rád ne lennének igazak. Azaz, egy pasi sem imádja, ha egy nő az első pillanattól kezdve a lábai előtt hever, mint egy rajongó, hiszen akkor mi lesz a vadászattal? A hölgy legyen valamennyire dekoratív, de nem közönséges. Legyen benne valami titokzatos, de azért áruljon is el magáról valamit. Szóval, legyen izgalmas, kicsit elérhetetlen, de mégis egy kis fáradozás árán megszerezhető. Mint egy olimpiai aranyérem vagy, valami fődíj. Vagy tévedek?- pislogok rá ártatlanul, szemtelen mosollyal az arcomon, ahogy várom, mi is lesz szavaim hatása. Hiszen, konkrétan akár magamról is beszélhettem volna, mert valamiért az a sejtésem, hogy nekem sikerült még a tegnapi nap folyamán felkeltenem az érdeklődését. Másképp most nem "ismerkednénk" itt és flörtölnénk már második alkalommal.



avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Szomb. Jan. 27, 2018 12:12 pm




to: Christabel


- Ez így van, de azért nem árt, ha örökösen törekszik rá az ember. – A mosoly és a halk nevetés között egyensúlyozom, ahogy rávágom ezt a kis befejezést a tökéletességről alkotott fogalmára. A maximalizmusom nem is engedné, hogy ne tegyem, még ha tudom is, hogy a tökéletességet marha nehéz súrolni. – Szerintem az már elég – pillantok fel rá mosolygó tekintettel, nem gondoltam volna, hogy filozofálásba fog csapni az este, de az a helyzet, hogy élvezem a társaságát.
- Hogy ismét csillogtassak egy kis önzőséget, remélem, ráadásul nagyon rosszul fizetnek – vigyorodok el hátra dőlve, mert egyértelmű, hogy viccnek szánom, nem a  fizetésére vagyok én kíváncsi, hanem azt próbálom vele sugallni, hogy minél több rossz dolgot szedünk össze az újságírás portáján, annál nagyobb eséllyel jön át hozzám. De a válasza egy kicsit meglep, ha nem csinálja szívesen, amit kell, akkor pláne nem érdemes visszakozni, ezt még csak nem is sejtettem.
Miért is lenne ő a megfelelő munkaerő? Szóval azt szeretné, ha körbeudvarolnám egy kicsit, ám legyen. Ez kicsit sem esik nehezemre, mosolyodom el halványan, ahogy átpillantok rá az asztal felett.
- Ó, nem, mondhatni egyedi esetnek számít, hogy én akarnék leinterjúztatni egy újságírót, de a december mindig ilyen, azt sem tudom, hol áll a fejem, ehhez pedig nyugodtan add hozzá a személyes vonzerődet is – vallom be nyíltan, de hát most már miért titkolózzak, ha eddig nem ment át neki, hogy nagyon is bejön, akkor az már egyedi teljesítmény. Abban a fej-csavarodásban ugyanis ez is bőven benne volt. Nehezen ment levennem róla a tekintetem, és még azt a kicsi, megmaradt koncentrációmat is eloszlatta a pimasz mosolyával. – Egy ilyen gyönyörű nő könnyen megzavarja az üzlet rejtelmeiben elmerült férfiakat, ez pedig máris egy olyan ok, amiért szívesen tudnálak a közelemben – nézek egyenesen a szemeibe, mielőtt folytatnám, de úgy, hogy néhány pillanatra akár vetkőztethetném is a tekintetemmel. Éppen valami egészen hasonló jár a fejemben. Tény, hogy nagyon vonzónak tartom, és eszem ágában sincs csupán munkaügyileg közeledni hozzá.
- Nem tagadom, sok problémás ügyfelünk van, nagy segítség egy olyan hölgy, aki a megfelelő rafináltsága mellett egy pillantásával az ujjai köré csavarja őket. Így valahogy klasszisokkal könnyebben aláírják a szükséges papírokat – engedek egy halvány mosolyt az ajkaimra futni, mintha az előbb is leginkább erre gondoltam volna, de úgyis tudjuk mindketten, hogy nem így van. De meghagyom neki az egérutat, amennyiben élni kíván vele. Nem vagyok erőszakos típus.
- Azt, hogy alig várom a közös munkát – mosolyodom el elégedetten és egy kis őszinte örömmel, amikor kimondja, hogy szívesen belevágna. Így kell ezt csinálni, Christabel.
- Ez olyasmi, amire érdemes koccintani – emelem felé a poharamat, és közben azt vizsgálgatom, hogy benne vajon miféle gondolatok pörögnek ezzel kapcsolatban. Nem olvasok nehezen az emberekről, de lássuk be, neki már egyszer sikerült átvernie.
- Ez máris három valid indok, amit csak tovább tudnék bővíteni, ha igazán belelendülnék – mosolyodom el érezve, hogy ezzel talán most kicsit túlzásba estem, de hát sajnos ez előfordul. És azt is, hogy most már mondanom kell legalább egyet, különben rácuppan nekem a témára, amiből nem biztos, hogy olyan jól jönnék ki. – Például, vegyük alapul, hogy sokan komoly kapcsolat alatt az igazi megtalálását értik, és ez rendben is van, na de azért nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy felbukkanjon. Nem lehet mindenkihez úgy hozzáállni, hogy vajon vele hosszú távú kapcsolatom lesz-e, mert egyszerűen ekkor még alig tudunk valamit a másikról, de ha nem próbálkozunk, sosem tudjuk meg, hogy mi sülne ki belőle. Ezt a legritkább esetben lehet biztosra venni az elején, és ha a végén úgy jön ki a lépés, hogy inkább mégsem kötném hozzá az életem, attól az együtt töltött idő még lehet szép emlék vagy tapasztalat. Hogy a cikkedről se feledkezzünk meg teljesen – kanyarintom le így a végét, egy mosollyal, elvégre úgy sejtem, az eredeti feladata valami olyasmi lenne, hogy ezekről kérdezgessen.
Jobb is hogy hozzák a kaját, mert különben ki tudja, meddig szónokolnék még az egyéjszakák vagy a rövid távú kapcsolatok mellett. De erről már igazából elmondtam a véleményem az előbb. Én sem zárkózom el a gondolattól, hogy egyszer megállapodok valaki mellett, de hogy ki lesz és mikor, az még a – remélem – távoli jövő zenéje. Marilyn állt eddig a legközelebb ehhez, de vele nem jött össze. Pedig érdekes módon, ha nem jön közbe Rose… talán még. De nem, erről hülyeség filózni, pláne ma este.
- Legalábbis a nők szeretik ebbe a tévhitbe ringatni magukat – mosolyodom el nagyon szemtelenül, de hát, ha egyszer én is ebbe a kategóriába esek, akkor hűnek kell maradnom a karakteremhez, nem igaz?
- Az improvizációt szeretem. Látod, ezért is lesz belőled kiváló asszisztensem – veszem az első falatot a villámra, na nézzük, mit alkottak nekünk, látványra el kell ismernem, hogy nagyon fenségesnek tűnik. Vagy csak már túlságosan éhes vagyok. Közben kíváncsian hallgatom, hogy miképp nyilatkozik a kérdésemre. Azért úgy tűnik, mintha kicsit sikerült volna vele zavarba hoznom.
- Az utolsó mondatot leszámítva, egészen szép megoldás – bólogatok elismerően, azért látszik, hogy tényleg emberekkel dolgozik, ő is elég hamar leszűri a tanulságait a másikról. Épp csak az hibádzik, hogy nem szeretem a nőket díjakhoz hasonlítgatni, bár ha már itt tartunk, a vadászokat is szívből utálom, a csajozásra mégis elég találó kifejezés. – Egy szép és kívánatos nőben általában nem az aranyérmet vagy a kipipálandó kihívást látom, nem vagyok gyűjtő – oké, mondom általában, azért volt már erre is példa –, sokkal inkább az kell, hogy az illető hölgy valamennyire elvarázsoljon, aztán követem, mint egy kiskacsa – nevetem el magam, az iróniába bélelt önkritika sosem volt gyengeségem. – Azt hiszem, romantikus alkatnak számítok, még ha ez mostanában nem is számít annyira menő szövegnek, mindig egy kicsit beleszeretek abba, akinek udvarolok. Máshogy szerintem nincs is értelme.
Na most szépen megtámogattuk azt az újságcikket.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Hétf. Jan. 29, 2018 10:30 am

Benjamin

& Christabel



-Na igen. Hiába mondtam az imént, hogy ijesztő a tökéletesség, azért én is igyekszek mindig mindent tökéletesen csinálni. Meglehetősen maximalista vagyok ebből a szempontból és elég magasak az elvárásaim legfőképp saját magammal szemben.- ecsetelem vigyorogva, miközben azon jár az eszem, hogy ezt minden bizonnyal ő is észre vehette, ha ennyire be akar maga mellé fűzni. Talán, ez is olyasmi, ami lerí az emberről? Vagy, csak szimplán ráérzett?
-Nos, nem éppen leszek ebből milliárdos, ez tény. De érdekelne, te milyen fizetést tudsz ajánlani, ha már itt tartunk? Miféle előnyöm származhat abból, ha melletted fogok dolgozni?- harapok finoman alsó ajkamba -már megint-, amit esküszöm, nem akarattal teszek. Valahogy zsigerből jön ez az egész flörtölős dolog Ben társaságában, amit még nem igazán értek, minek köszönhető.
-Mondták már, hogy remekül tudsz hízelegni?- vigyorodok el szavai hallatán, miközben igyekszem nem megszakítani a szemkontaktust és bár nem a hízelgése miatt döntök úgy végül, hogy vállalom a munkát, hanem sok más okból, de ez is nyom a latban. Tetszik, hogy ennyire kitart amellett, amit eltervezett, azaz, hogy én leszek az asszisztense. Ahogy az is tetszik, hogy ezért képes mindent bevetni.
-Na igen. Tegnap észrevettem, mennyire zűrös lehet ez a december számodra és talán igazad van az összezavarós dologgal kapcsolatban is.- utalok sunyi vigyorral az arcomon arra, ami tegnap történt, hiszen őt is sikerült összezavarni, mikor besétáltam hozzá és azt hitte, hogy egy törtető fiatal nőcske vagyok, aki az állásra jelentkezik épp. Az tetszett leginkább, hogy nem esett kétségbe, mikor kiderült, hogy tévedett. Édes volt és szexi, ahogy kezelte a kialakult helyzetet, az ilyen emberek előtt pedig fejet hajtok.
-Én is kíváncsi vagyok, hogy fogunk együttműködni.- mosolygok, miközben megemelem én is a poharam és koccintok a közös munkára, bár még mindig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez okos lépés részemről. Tekintve a szikrákat, melyek tegnap óta pattognak közöttünk, nem biztos, hogy jó ötlet reggeltől estig a közelében lenni. Ugyanakkor az is lehet, hogy csak most flörtölget velem ilyen bátran, holnaptól pedig szigorúan a munkára fogunk koncentrálni. Na jó, ezt még én sem hiszem el.
-Valóban. Nem véletlenül mondják, hogy minden ember az életedben valamilyen leckét tartogat számodra. Egy rossz kapcsolatból is sok mindent lehet tanulni, vagy épp rádöbbenhet az ember, hogy az áhított szőke herceget olyan tulajdonságokkal ruházta fel, melyeket lehetetlen egy személyben megtalálni, ezáltal kénytelen lejjebb adni az elvárásaiból és talán rögtön talál is valaki megfelelőt. Nem is igazán hiszek abban, hogy létezik a bizonyos igazi. Szerintem hosszú idő alatt formálódik valaki, akire elég időt szánunk azzá, akit végül az "igazinak" nevezhetünk.- vonok vállat és már megint azon kapom magam, hogy az én szám többet jár, mint az övé, holott nekem kellene majd róla cikket írni. Ezt is, csak az juttatja eszembe, hogy a végén meg is jegyzi, hogy amit mondott olyasmi, amit akár bele is írhatok. Legalábbis, az utalásából ezt tudom levonni.
-Úgy gondolod, megtaláltad az "igazit" a posztra? Csak nehogy csalódást okozzak végül.- nevetem el magam, bár biztos vagyok benne, hogy remekül fogom végezni a dolgom. Már csak amiatt is, hogy maximalista vagyok. Nem hiszem, hogy ne bírnék el pár papírral, időpontokkal és szervezéssel. Legalábbis úgy sejtem, ez lesz főleg a dolgom. Hatékonyan segíteni Ben még hatékonyabb munkáját.
-Ez esetben be kell valljam, hogy tévedtem. Olyannak gondoltalak, aki igenis, trófeaként gondol a legtöbb nőre. Kellemes csalódás számomra, hogy nem így látod.- mosolyodok el, miközben pár mondatot le is jegyzetelek a kis füzetkémbe, ami idő közben elő került a táskámból. Nem szeretném, ha végül hiteltelen lenne a cikkem, mert épp tök másra emlékszek, mint amit Ben mondott valójában.
-Romantikus? Nocsak?- vonom fel meglepetten a szemöldökeimet, de bevallom, egyre inkább tetszik a pasas. Legfőképp azért, mert ezt egy férfi sem szereti bevallani, főleg nem egy nőnek. A kiskacsás hasonlata pedig... egek, borzasztóan édes. Ha mindez igaz, akkor tuti, hogy a cikk miatt még több nő fog dögleni utána. Máris kezdek kicsit féltékeny lenni arra a hölgyre, akinek talán majd sikerül annyira elcsavarni a fejét, hogy a végén még esetleg feleségül is veszi.
-Na és, melyik típus vagy? Egyszerre csak egy személyre szoktál koncentrálni, vagy több vasat is tartasz általában a tűzbe?- kíváncsiskodok pimasz vigyorral a képemen, de nem tehetek róla, ez konkrétan engem is érdekel, nem csak a cikk miatt kérdezem. Valahogy itt is inkább azon lehetőség felé hajlok, hogy szeret több alternatíva közül válogatni, de persze az is lehet, hogy ismét tévedek.



avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Kedd Jan. 30, 2018 7:46 pm




to: Christabel


Afféle bizalmas, tudtam én pillantással nézek rá, miközben beszél, és egy kicsit azt is sejtem, honnan marad le a kiegészítés, majd miután végzett, egy hamiskás mosollyal hozzá is fűzöm.
- De azért biztos nem csak önmagaddal szemben. – Ezt jól ismerem. Hasonló szindrómában szenvedhetünk mindketten. Sokat vársz magadtól, de ha igazán őszinte akarsz lenni, a környezetedtől is. Még ha nem is mindig szándékosan, és nem is mindig akarod beismerni, de egy kicsit beléd van kódolva, hiába próbálsz, nem mindig tudsz elvonatkoztatni tőle. Elvégre az egyensúlyt valahogy fenn kell tartani. Egy nagyon egyszerű példával élve, ha magadtól elvárod, hogy adj a külsődre, az igényes megjelenésre, és energiát fektetsz bele, hogy karban tartsd a tested, nem fogja felkelteni az érdeklődésed az, akinek ez egyáltalán nem fontos. Vagy ha valami csoda folytán mégis, hosszú távon úgysem lesz működőképes.
- Miféle nem? – csapom le rögtön a feldobott labdát és ehhez mérten el is mosolyodom. – A fizetést bizonyos ésszerű keretek között hajlandó vagyok az igényhez igazítani. – És meg is tehetem, ami azért elég fontos, elvégre a költségvetésbe nem sok beleszólásom van. Legnagyobb bosszúságomra. Így sajnos hiába látom, hogyan működhetne sokkal eredményesebben néhány dolog, túlságosan meg van kötve a kezem ahhoz, hogy ezt kivitelezni is tudjam.
- Ami az egyéb juttatásokat illeti, szintén sok mindenre van lehetőség. Ezen felül változatos kihívásokat, élvezetes munkakörnyezetet és a kellemes légkört is tudom garantálni. Cserébe precizitást, lojalitást, megfelelő diszkréciót, rugalmasságot, elegáns megjelenést és professzionális munkát várok. A teherbírás és a stressz tűrés kifejezetten előny, de példának okáért fittnesz-termünk is van, számos lehetőség a feszültség levezetésére. Kielégítő volt a válaszom? – szedem össze nagyjából a lényegesebb pontokat, és közben azon kapom magam, hogy határozottan fel vagyok dobva, alig tudom visszafogni magam, hogy minél kevésbé fogalmazzak áthallásosan. A képzeletemben ugyanis nagyon más jelenetek táncolnak közben.
- Előfordult már – vigyorodok el. – De úgy tűnt, hogy az igazságot akarod hallani. – Az meg a másik, hogy ő tett fel olyan kérdést, amire őt méltató választ kellett adnom, szóval cseles a kisasszony. De ez nagyon is tetszik. A válaszából ki is derül, még ha először nem is értem, mire gondol pontosan, aztán a sunyi vigyorából hamar leesik a tantusz.
- Oké, ez öngól – ismerem el. Hogy mennyire megy neki az összezavarás, azt valóban én magam szemléltettem tegnap. És úgy látom, büszke is rá, ami egyszerre csalogatja elő belőlem az újabb megmérkőzni akarást, azon kezdek gondolkodni, hogyan is adhatnám neki vissza a fricskát, és kívánom azt, hogy újra az ujjai köré csavarjon. Most már nem vagyunk az irodában, nem kell annyira visszafognom magam, és most már nem is teljesen idegen ahhoz, hogy túlságosan kockázatosnak találjak meglépni bizonyos dolgokat.
És bevallom, koccintás után kicsit nagyobb figyelemmel vizsgalom őt magát, mint a szavait, de szerencsére azért még működik valamennyire a kettős koncentrációm, így tudom követni, miről is van szó.
- Ha ez így van, és amennyiben minden emberi kapcsolat benne van a ringben, kíváncsi vagyok, te milyen leckét tartogatsz számomra – folytatom hangosan a gondolatmenetét, ha nem hinnék a véletlenekben, akár azt is gondolhatnám, hogy túlságosan furcsa ez a nagy összhang, és erős, ahogyan hatni tudunk egymásra, ahhoz hogy egy fél órás interjú után soha ne lássuk egymást többé. És az még furcsább, hogy ezt éppen én mondom. De az ilyen nem lehet elmagyarázni.
- Meg bizony. És elég régóta keresem – támaszkodok a két alkarommal az asztalra, így valamelyest közelebb hajolok hozzá, ettől egy kicsit olyan feelingje lesz az egésznek, mintha valami nagy titkot közöltem volna.
- Már csak a cikkedet kellene megmentenünk valahogyan – azért azt sem akarom, hogy épp az én interjúm legyen neki csalódás. – Eddig milyen fickókat interjúztattál? Gondolom, nem én vagyok az első – erre valóban kíváncsi vagyok.
- Szeretek kellemes csalódásokat okozni. Remélem, az este folyamán lesz még rá példa – pillantok rá, és próbálok valamennyire titokzatos képet vágni. Bár az én fejemben már eléggé egy téma felé csoportosulnak a gondolatok. Tényleg vonz ez a nő, nem mintha olyan ritkaságszámba menne, hogy valaki felkelti az érdeklődésem, de ez mintha kicsit más lenne, még én sem tudom annyira megfogalmazni, miben.
A romantikus látom hatott, de nem bánom, írja csak bele ezt is, az olvasók többsége úgyis ezt akarja hallani, a másik fele meg úgyse hiszi el, hogy nem csak az újságíró által költött, hatásvadász reklám az egész. Ahogy elkezd körmölni a noteszébe, hirtelen elmosolyodom, és egy kicsit még közelebb hajolok hozzá.
- Várj, kitalálom, mit írsz éppen. Fogalmam sem volt, hogy a 21. századi Casanovával fogok vacsorázni, bár a borokhoz tényleg egész jól ért, házassági ajánlatot még nem tett, szóval tovább faggatózom – engednek el az arcizmaim a végére, hogy egy játékos mosolyba fussanak össze. Azt hiszem, kezd kicsit lejjebb adni bennem a merev, cégvezető figura, ha sokáig vagyok együtt valakivel, úgysem tudom sokáig eltitkolni, milyen is vagyok valójában. Nála pedig kifejezetten nehéz fenntartani.
- Áu. Ez gonosz kérdés. Mindjárt lerombolom a gondosan építgetett renomémat – egyenesedem vissza, és nyakon csípem a boromat. – Végül is, ha maradunk az előző hasonlatnál, akkor meg is van rá a válasz – gondolok itt Casanovára, és az utóbbi években folytatott létformámra, de látszik, hogy ezzel csak viccelek, a valódi válaszom inkább a következő.
- Az attól függ, milyen az az egy, akire koncentrálhatok. – Marilynt nem csaltam meg a két év alatt, és nem mondom, voltak olyan helyzetek, amikor parancsolni kellett magamnak, hogy tudatosan ne hagyjam elfajulni a dolgokat, de különösebb kísértést nem jelentett senki. Szerettem őt. És nem csak úgy, ahogy az emberek ezt általában mondják. Annyiszor hallani teljesen méltatlan helyzetben, méltatlan emberektől. Mondják, szinte dobálják, de a tetteiken egyáltalán nem látszik. Én tényleg szerettem azt a nőt, tetőtől talpig, és tudom, hogy ő is kötődött hozzám, mégse vagyunk már együtt. Azóta pedig nem futottam bele semmi olyasmibe, ami igazán megmozgatott volna.
- Ki vele, melyik az a kérdés, amit a leginkább tudni akarsz – váltok inkább témát, és terelem a saját gondolataimat is. Ez tényleg érdekel. – Sajnos nem vagyok annyira türelmes, mint amilyennek az eddigiek alapján látszom – mosolyodom el beismerően, ezt a leendő főnökéről azért nem árt tudnia. – Melyik az a három, amit úgy jöttél ide, hogy tudni akarsz, de nem mernéd feltenni – közben a boros üveg után nyúlok, és némán engedélyt kérek, hogy újratölthessem a poharát, de igazából nem számítok nagy tiltakozásra.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Szer. Jan. 31, 2018 9:25 pm

Benjamin

& Christabel



Nem feltétlenül helytálló az, amit mond, hiszen az, hogy az ember törekszik arra, hogy mindenben tökéletes legyen, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezt másoktól is elvárja. Legalábbis olyanoktól nem, akik nem állnak közel hozzá. Bár én soha nem követeltem meg senkitől, hogy mindent hibátlanul csináljon, sőt. Ha valaki hibázott, arra simán rávágtam, hogy "ugyan, emberek vagyunk!" de saját magammal szemben ugyanerre már nem voltam képes soha.
-Mindig azt mondom, hogy az emberek hibáznak, de nekem nem szabad. Hajlamos vagyok napokig ostorozni magam azért, ha valamit elszúrok, persze nem szó szerint, de... olyankor haragszom magamra, míg másokra nem annyira. Furcsa dolog ez, tudom...- vonok vállat kissé szégyenlősen, hiszen lehet, hogy éppenséggel emiatt valak  -vagy épp pont Benjamin- őrültnek tart, de sajnos nem tudok ellene mit tenni. Saját magammal szemben óriási elvárásaim vannak és ez a kapcsolataimban is igaz volt mindig. Míg a másiknak elnéztem, vagy épp kifejezetten tetszett benne, ha valami hibádzott, én mindig olyan akartam lenni, mint valami leutánozhatatlan, földön túli tökéletesség.
-Azt is elmondom szívesen, hogy miért van ez. Minél kevesebbet hibázol, annál kevesebb támadási felület marad rajtad.- mosolyodok el és lehet ezt afféle védelmi mechanizmusnak is nevezni, de mindig is utáltam, ha volt bármi, ami miatt belém tudtak kötni. Ez még talán gyerekkoromban fejlődött ki. "Christabel, mi az a 80 %-os matek dolgozat? Christabel, miért kócos a hajad? Christabel, miért etted le magad?" Christabel, Christabel, Christabel... meguntam.
-A feszültség levezetésére meg vannak a magam módszerei, de egyébként remekül hangzik. Képtelen lennék visszautasítani egy ilyen remek ajánlatot.- varázsolom magamra a legbájosabb mosolyomat, miközben milliónyi dolog jut eszembe, melyekkel remekül le lehet vezetni a feszültséget. Vagyis, konkrétan egy, csak épp különböző helyeken, pozitúrákban és helyzetekben...
-Szeretem az igazságot. Úgy kevesebb meglepetés éri az ember, és nem igazán szeretem a meglepetéseket.- csóválom a fejem vigyorogva, miközben szépen lassan már, a tányéromról is kezdenek kopni a finom falatok. Nem is igazán emlékszem, mikor kezdtem el enni, olyan -meglepően- kellemesen elcseverészünk. Csak az tűnt fel, hogy a remek étel itt van előttem és talán enni kellene, mielőtt még kihűl.
-Öngól bizony.- kacsintok egyet szemtelenül mosolyogva, majd az ominózus "elfogadom a munkát" koccintás után, kiürítem a poharam. Amúgy sem volt már sok benne, hiszen szép lassan elkopik a poharam tartalma, mivel annyit beszélek, hogy kiszárad a szám. Nem szoktam én ennyit beszélni.
-Nos, ez a jövő zenéje. Előbb-utóbb kiderül, ahogy az is, Te milyen leckét tartogatsz számomra, bár amilyen kellemesen telik ez az interjúztatás, szerintem csak jó lehet.- lesek rá szelíd mosollyal az arcomon és valóban, mindenféle sunyi poén nélkül mondtam ezt. A legutóbbi interjúm olyan borzalmas volt a beszélgetőtársam bunkó, sznob, pökhendi, lenéző stílusa miatt, hogy a végére már közel voltam ahhoz, hogy talán jobban járnék, ha megölném és arról írnék aztán siker sztorit.
-A cikknek még van néhány napja, szóval majd munka közben is meg tudlak nézni alaposabban, hogy milyen ember is vagy, ráadásul így már bármikor kérdezhetek bármit.- mert ugye eléggé úgy tűnik, hogy egymás mellett fogunk dolgozni és most szándékosan nem úgy fejeztem ki magam, hogy a hierarchia szerint alatta. A beosztottja leszek, ami majd kiderül jó avagy rossz döntés volt-e.
-Lássuk csak. Volt már egy milliárdos apuka pici fia, egy szexi feltaláló, focista, szállodalánc tulajdonos, most pedig te. Egyik borzalmasabb volt, mint a másik, szóval te vagy eddig a legkellemesebb partnerem.- mérem össze gyorsan fejben, melyik milyen is volt, és valóban... egyik sem volt eddig ilyen jó fej és közvetlenül. Inkább voltak elviselhetetlenek, bár az mindnél klappol, hogy ágyba vittek volna szívesen. Szerintem, ez Benjamin esetében sincs másképp. Ha felajánlanám, hogy folytassuk ezt az estét nálam, tutira nem mondana nemet, hiszen, szinte felfal a pillantásával is olykor-olykor.
-Ráadásul, ilyen kellemes vacsorában sem volt részem egyikkel sem.- vigyorodok el, de valójában ez egy köszönöm akart lenni, mert végre nem olyan emberrel kell beszélnem, aki rangján alulinak érzi a társaságom. Bennel nem érzem azt, hogy lenézne, mert én nem vagyok milliomos vagy ilyesmi, sőt.
-Én is remélem.- már, ami a kellemes csalódásokat illeti, melyekből lássuk be, jutott mára bőven és még nincs vége az estének. Mondjuk azt őszintén nem tudom, mire számíthatok még azon felül, hogy vacsoráztam egy jót a leendő főnökömmel, aki mellesleg egy piszkosul szexi -és ennek teljesen a tudatában lévő- üzletember.
-Ez a mondat olyan csodás, hogy lehet jobb is, ha szóról szóra leírom.- nevetem el magam körmölés közben és, csak egy pillanatra sandítok fel rá a koncentrálásom közepette, majd -ha már ezt mondtam- valóban lejegyzetelem a szavait. Tetszik, hogy még humora is van.
-Nem értem. Ha van egy, akire érdemes koncentrálni, akkor minek kell több? Vagy, ha több is van, de egy sem érdemes arra, hogy jobban koncentrálj rá, akkor nem felesleges időpocsékolás az egész?- csűröm-csavarom kicsit a mondatát, de azt hiszem, talán érthető lesz, mire is célzok. Lényegében mindenképp felesleges több vasat is tartani a tűzben, nem? Ha egyik sem olyan különleges, akkor pláne.
-És igen. A "gonosz" a középső nevem.- vonogatom meg veszélyt sugallva a szemöldökeimet, de ezt is sikeresen elröhögöm. Viszont, amikor felteszi a kérdését, egy pillanatra komolyra vált az arcom és elgondolkodom azon, mi is érdekelne vele kapcsolatban a leginkább. Vagyis, úgy általában a hozzá hasonló pasikkal kapcsolatban.
-Nos, ezt a kérdést a többi kliensemnek nem tettem fel, de veled talán megkockáztatom...- hagyok némi hatásszünetet, miközben tekintetemmel az arcát figyelem, hátha leolvashatom a mimikájáról, mennyire is kíváncsi arra, mi lesz a kérdésem. Tuti, hogy nem erre számít.
-Mindig is érdekelt, hogy a magad fajta emberek, akiknek nincsenek anyagi gondjaik, már-már tökéletes az életük és szinte bármit megkaphatnak, vajon boldogok? Te konkrétan, boldog vagy és elégedett vagy az életeddel?- biccentem kissé oldalra a fejem és tudom, hogy ez a kérdés most, talán túlon-túl komoly vagy épp mondhatnám pofátlannak is, de tényleg érdekel. Sosem voltam milliomos, mindig ki kellett okoskodnom a számláimra valót és sokszor eltöprengtem azon, vajon a pénz boldogít-e vagy sem? De erre szoktam mondani, hogy, ha nem is boldogít, azért biztos jobb egy lamborghiniben sírni, mint egy biciklin.
-Nem nagyon van olyasmi, amit ne mernék megkérdezni. Ez az utóbbi volt kicsit neccesebb, de végül ezt is kimondtam, nem?- vonok vállat mosolyogva, majd az üres poharamért nyúlok és közelebb tartom hozzá, hogy kényelmesen újratölthesse. Ha már iszunk, mit illedelmeskedjek? Apropó. Hány pohár bort illik inni egy ilyen vacsorán?
-Szeretnél már családot?- tessék. Íme, feltettem egy olyan kérdést, ami nem volt a listán, de gondoltam rá, hogy talán megkérdezném. Hiszen Benjamin se lesz fiatalabb és saját magamról tudom, hogy 25 felett, ahogy az ember a harminchoz közeledik, egyre többször jut eszébe, hogy vajon elkésett-e már vagy sem?



avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Pént. Feb. 16, 2018 3:35 pm




to: Christabel


Nem tehetek róla, kénytelen vagyok elvigyorodni, amikor hozzáfűzi, hogy nem szó szerint érti az önostorzást. Az azért szép mutatvány lenne.
- Bocsánat – szabadkozom, mikor rájövök, hogy ő épp egy komoly témáról próbál beszélgetni, én meg pár hosszú másodperce csak vigyorgok, de talán pont azért, mert próbálkozom vele, sehogy sem sikerül letörölnöm a képemről egyhamar. Remélem, nem könyvel el túl nagy bunkónak. – Csak… - Na, most ezt mégis hogy magyarázzam el.  Leginkább sehogy. – Nem érdekes – ingatom meg a fejem mosolyogva, és inkább folytatom is gyorsan. – Ha most ez egy interjúbeszélgetés lenne, úgy értem, olyan, amilyenre elsőre is gondoltam – vagyis, hogy ő küzdene az általam felkínált állásért –, mint leendő főnöködet, máris levettél volna a lábamról – próbálok valami értelmes irányba kilyukadni végül.
- Ha pedig egy randevú, ahol két idegen ismerkedik, azt mondanám, irigylem azt a fickót, akinek ennyi mindent megbocsátnak majd – hunyorítok felé sunyi mosollyal, és lopok is egy kortyot a boromból.  Észreveszem rajta, hogy kicsit mintha elbizonytalanodott volna, úgy érezné, hogy ezzel túlságosan beleláttam? Végtére is ő nyitotta ki a kiskaput. Az indoklása pedig még jobban meglep. Ízlelgetem egy kicsit a kortyot, mielőtt lenyelem.
- Részben igaz. Másrészt viszont nem mindig olyan egyértelmű, hogy ami elsőre hibának tűnik, vajon ténylegesen az-e, vagy éppen fordítva.  Egy kézenfekvő példánál maradva – mozdul aprót a szám sarka – tegnap hibáztam, hiszen megfeledkeztem az időpontunkról, de ha ez nem történik meg, most valószínűleg nem vacsoráznál velem.  Mint ahogy az is lehet, hogy éppen ez volt a végzetes hiba – vált a végére ravaszabbra a mosolyom, és árnyalatnyi provokáció gyanánt a szemöldököm is felszökik hozzá.  Az arcát fürkészve, csaknem az az érzésem, hogy a módszerek taglalása alatt nagyon is egyre gondolunk.
- Ezt bizony örömmel hallom. – Ami azt illeti, több szempontból is. Régóta keresek már megfelelő asszisztenst, és nála nagyobb főnyereményt, úgy hiszem, nem is találhattam volna. Legalábbis egyelőre minden jel erre utal.
- A kellemesebb fajtákat sem? Bár aláírom, általában tényleg az a ritkább – de alig nyelem le a falatot, eszembe jut még valami. – Fogadjunk, hogy szerveztek már a tiszteletedre meglepetés szülinapi partit – mutatok felé leleplezően az üres villámmal. Az eddigi szupertitkos statisztikám szerint főleg ezek a személyek lépnek fel ilyen nyíltan és egyértelműen a meglepetés gyönyöre ellen. És ha már a gyönyörnél tartunk… élvezem, ahogy flörtöl velem, az a szemtelen kacsintás, az a finom, de ígéretes mosoly, a megjegyzések… a gondolataimat lépten-nyomon témánál tartja, és azt veszem észre magamon, hogy egyre jobban beleélem magam az est lehetséges folytatásába.
- Szeretek kellemes emlékeket hagyni – nézek a szemébe mélyen, de nem hosszan, majd vissza is kanyarodok a tányérom felé.
- Ó, szóval megfigyelés alatt leszek? Nincs így kicsit nehezebb dolgom, mint a többieknek? – ráncolom a homlokom, persze csak viccelek ezzel. De tényleg vicces ez az oda-vissza kettősség köztünk már az elejétől fogva, a gondolat, hogy a főnöke leszek, hm, jelen esetben leginkább felizgat, egyre kevésbé tudok tisztán szakmai szemszögből gondolkodni róla, szóval jó is, hogy a munka részét még az elején letudtuk.
- Szép lista – bólintok elismerően, leginkább azért, hogy eddig kibírta. Az ügyfeleim között szintén elég sok prominens vevő van, jól ismerem a fajtájukat. El se nagyon tudom dönteni, hogy szeretnék-e magam is közéjük tartozni, a pénz nyilván motivál, ki ne szeretne milliárdos lenni, de… szerencsére ezen ma végképp nem kell gondolkodnom. – Remélem, ez így is marad – halvány elégedettség csillan a tekintetemben, nem tagadom, simogatja kicsit az egómat, amit mond.
És remélem, olyan kellemes éjszakában sem – folytatom gondoltban a szavait –, mint amivel megkoronázhatjuk ezt a szép napot.
- Pedig az irodában még nagyon gondolkodtál, hogy elfogadd-e.  Jól láttam? – mosolyodok el halványan, ahogy felidézem. – Milyen ellenérvek pörögtek a fejedben? Ha lehetek kíváncsi. - Én is elnevetem magam a válaszára, és azon, hogy tényleg lekörmöli, amit mondtam. A következő mondandómat viszont elsőre úgy tűnik, félreérti egy kicsit.
- Ha van egy, akire érdemes koncentrálni, akkor nem is merül fel ez a kérdés – ismétlem félig az ő mondatát, helyesbítve rajta egy kicsit. Én ugye azt mondtam az előbb, hogy a hűségem attól függ, milyen az éppen aktuális nő az életemben. Ha rábukkanok arra, amire szükségem van, nem kóstolgatok tovább, még finomabb falat után kutatva. Erre Lyn a legjobb példa. De ha nem erről van szó, nem fékezem magam. – Amíg viszont nincs, a keresgélés vagy ismerkedés, lényegében mindegy hogyan hívjuk, szerintem nem időpocsékolás. Itt nincs olyan, hogy időpocsékolás. A nagy találkozásokat nem lehet siettetni – pillantok fel rá, hogy így már jobban érti-e a dolgot? És azért valljuk be, elég élvezetes is.
- Felcsigáztál – mosolygok, pláne, hogy pont most vallott színt gonoszkodás terén, és nem is rejtem el az arcomról, hogy érdekel a kérdés. De amint kimondja, megváltozik a mosolyom, épp csak egy árnyalatnyira, kívülről talán nem is érzékelhető, de hogy ellensúlyozzam, inkább egy fokkal szélesebbre engedem, és egyetlen röpke másodpercre lepillantok a tányéromra.  Majd vissza.
- Igen. Azt hiszem, kilencvenhat egész nyolc százalékban elégedett vagyok az életemmel. De ez szerintem jó eredmény, aki száz százalékot mond, úgyis hazudik – mondom ki előbb, mint ő, mielőtt még megvádolhatna vele. Nem tudom, megtenné-e, ebben nem vagyok biztos. Elvégre tényleg boldog vagyok, nem? Amire igényem van, az végül is mind megvan. De nem vagyok biztos, hogy ebbe most mélyebbre akarnék merülni, a végén még valamivel megcáfolnám önmagam.
Töltök neki a borból, de kis híján elvétem a végén az elegáns, pincéres visszacsavarást, mikor az újabb kérdést meghallom. De az én bűnöm, elvégre én provokáltam. A családdal aztán pláne beletrafált. Most akár beszámolhatnék az öt éves, rejtegetett kislányomról is, és arról a tényről, hogy ha annak idején máshogy döntök, teljesen más fordulatot vesz az életem. Ebből aztán tényleg nagy cikk lenne, de nem, nyilván erről nem fogok neki beszámolni.
- A család az egyelőre még várhat – illesztem vissza a palackot a terítőre. A választ pedig nem toldom meg semmilyen más kiegészítővel. Nem igazán erre az irányra számítottam, mikor azt mondtam, olyat kérdezzen, amit egy első találkozáskor nem merne, már csak azt nem tudom, direkt szívja-e a vérem, vagy tényleg ez érdekli velem kapcsolatban a legjobban.
- Ezt az estét viszont szívesen folytatnám még - célzok arra, hogy mostanra csaknem elfogyott a tányérunkról minden falat. Egyelőre nem mondok konkrétabbat, az érdekel, hogy reagál, vagy milyen alternatíva mozgatja. - Túl jól sikerült ahhoz, hogy ilyen hamar vége szakadjon. És éppenséggel ünnepelni valónk is akad.
A pincér meg is érkezik az asztalunkhoz, és elviszi az üres borosüveget.
- Hozhatok még egyet? - érdeklődik udvariasan, illetve látva, hogy hamarosan befejezzük a vacsorát, tovább faggatózik. - Megkívántak esetleg egy kis desszertet, vagy egy kávét? - Én pedig, miközben beszél, leplezetlenül Christabelt fixírozom, mintha máris a desszert étlap pózolna előttem. Hagyom, hogy ő válaszoljon.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Hétf. Feb. 19, 2018 11:44 pm

Benjamin

& Christabel



Nem igazán tudom hova tenni a pillanatnyi jó kedvét, hogy most azon nevet-e, amit mondtam vagy azon a közbe szúrt poénon, amit direkt arra szántam, hogy az egyébként teljesen lehangoló megnyilvánulásomat kicsit feldobjam? Inkább én is megeresztek egy igen gyenge mosolyt, majd kíváncsian várom, mivel is magyarázza a dolgot, ami végül nehezen ugyan, de megtörténik.
-Hát ezt örömmel hallom. Már kezdtem aggódni, hogy a világból is kikergetlek a hülyeségeimmel.- nevetem el magam végül én is, mikor közli, hogy sikerült levenni a lábáról, a folytatás miatt viszont, csak egy szelíd mosoly marad az arcomon. Azon, amit pluszba hozzá fűz, már nem tudnék nevetni, mert inkább csak jól esik.
-Ne irigykedj olyasmire, amit még nem ismersz igazán.- húzódik szemtelen vigyor az arcomra, és akaratlanul is felelevenedik előttem jó pár kapcsolatom, melyekben szintén a tökéletességre törekedtem és végül épp ezzel toltam el mindent. Mert oké, hogy a másiknak elnéztem dolgokat meg még tetszettek is a hibák, de a másik oldal, csak annyit érzékelt mindenből, hogy én megjátszom magam, mert mindig remekül akarok teljesíteni mindenben. Az agyukra mentem magyarán.
-Nos, valójában épp attól a hibától lettél szimpatikus. Besétálok egy tökéletes, szexi agglegényhez, akiről pont emiatt kell cikket írnom és rögtön elsőre ilyet bakizik...- vonok vállat vigyorogva- számomra ez vonzó volt és szimpatikus dolog. Főleg, hogy olyan jól kezelted végül a helyzetet.- mosolygok, miközben azon kapom magam, hogy most konkrétan hízelgek az előttem ücsörgő Mr. Tökélynek, de most már teljesen mindegy. Amúgy is szokásom őszintén elmondani a véleményem mindenkinek, miért ne tenném ezt a pozitív véleménnyel is?
-Végzetes hibának nem nevezném. Maximum okul majd ebből valamelyikőnk.- kuncogok, ahogy kicsit jobban megrágom az utolsó mondatát, bár tekintve, hogy izzik köztünk a levegő, amióta beléptem abba az irodába, nos, lehet, hogy tényleg végzetes hiba lesz ez az egész, de ez az a fajta hiba, amit az ember élvezni szokott. Be vagyok zsongva a pasira, nem lenne értelme tagadnom saját magam előtt és azt hiszem, ezzel ő is így van. Legalábbis, a jelekből ezt tudom leszűrni.
-Semmiféle meglepetésért nem rajongok. Leginkább azért nem, mert meglepetést azzal a szándékkal szoktak okozni, hogy majd az milyen boldoggá teszi a másikat, de mi van, ha nem? Mi van, ha valaki megajándékoz valamivel, ami amúgy egyáltalán nem tetszik, de kedvességből vigyorognom kell hozzá? Akkor inkább tudjak előre az egészről, nem? Épp egy béna meglepetés parti miatt érzem így...- filozofálgatok ismét és inkább a bor számlájára írom, hogy ilyen hosszasan válaszolok majdnem mindenre, de talán az is közre játszik, hogy jól érzem magam Benjaminnal és azt akarom, hogy megismerjen. Magam sem tudom miért. Nem is értem, miért én beszélek ennyit, mikor tényleg ő lenne az, aki az interjú alanya. Az este végén inkább ő sétálhatna majd haza úgy, hogy ír rólam egy cikket, mint fordítva.
-Bizony. Figyelni fogom minden mozdulatod.- húzom össze szemeimet, miközben ördögi vigyor jelenik meg arcomon, de természetesen, csak viccelek. Persze, biztos fogok vetni rá jó pár pillantást meg esetleg leszűröm a tevékenységeiből, hogy mennyire lehet hatékony a munkájában, de nem munkaügyi felügyelő vagyok, hogy azt figyeljem, mikor, hogyan dolgozik. Amúgy is okosabb lenne talán, ha megpróbálnám majd minél kevesebbet rajta tartani a szemem.
-Meg van rá az esélyed.- bólintok egyet, hiszen egyik pasassal se éreztem még magam ilyen jól, mint vele. A többi interjú alanyommal kész kínszenvedés volt eltölteni egy órácskát, míg Bennel élvezetes ez az este. Már-már tényleg olyan, mintha valami randi lenne és be kell valljam, ha most nem munka miatt ülnénk itt, hanem alapból csak úgy randira hívott volna, mert bejövök neki, teljesen le venne a lábamról. Ezt persze, neki nem kell tudnia.
-Leginkább azért gondolkoztam el az álláson, mert főleg az újságírásban szeretnék tovább mozgolódni. Az asszisztenskedés pedig se azzal, se az eredeti végzettségemmel nem passzol igazán, de végül is, miért ne? Egyszer élünk.- vigyorgok lazán, hiszen azt is így döntöttem el nem rég, hogy vállalom a munkát. Lazán és amolyan "majd lesz, ami lesz" érzéssel. Kipróbálom és, majd kiderül, hogy jó ötlet volt-e vagy sem. Az élet ilyen.
-Vagy úgy. Értelek.- bólogatok, ahogy ismét kifejti a szemléletét a csajozással kapcsolatban és be kell valljam, ezzel egyet tudok érteni. Mindez csak akkor válik kényelmetlenné, ha az embernek végül két személy is szimpatikussá válik az ismerkedés során, végül nem tudja, melyikkel is érdemes folytatni az egészet.
A kérdés végül, amit felteszek neki, meglepi. Látom rajta, hogy nem erre számított, bár nem tudom, mi mást kérdezhettem volna? Mit várt? Mit szeretett volna hallani? Hiszen, már elég sok olyan kérdést kiveséztünk, amiről talán mással nem nagyon beszélgetne. Kérdezhettem volna azt is, hogy minden nőt rögtön ágyba szokott-e vinni, vagy úriemberként kivár egy-két randit, de annak mi értelme lett volna?
-Valóban, ez így korrekt válasz.- bólogatok mosolyogva és egyet is kell értsek vele. Olyan nincs, hogy valaki tökéletesen boldog. Az ember, szerintem genetikailag képtelen boldog lenni, mert, ha épp minden szuper és tökéletes, akkor kreál magának valamit, ami miatt mégse jó. Akinek mindene megvan, az is föntebb pakolja azt a bizonyos lécet, hogy ne érezhesse úgy, hogy "na most minden tök jó". Legalábbis, általában ez történik.
-Gondolom, nem ilyen kérdésekre számítottál.- váltok ismét huncut ábrázatra, hátha a totálisan lehangoló családos kérdésemet ki tudom némiképp javítani, mert azt láttam azonnal, hogy nem igazán tetszik neki a téma. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért, de nem is akarom tovább firtatni. Mellé nyúltam, ennyi. Tovább lapozok inkább, amit ő is megtesz már azzal, hogy közli, várja az este folytatását.
-Ez esetben, azt hiszem jobb lesz, ha leteszem a tollamat és végleg civilbe váltok, mert a bortól lassan kész baromságokat beszélek.- csóválom a fejem nevetve, miközben két tenyerem az arcomra nyomom és próbálom kideríteni, hogy tényleg ennyire meleg lehet a bőröm, vagy belülről éget a bor?
-Én jól laktam, köszönöm.- mosolygok a pincérre, mikor a desszert felől érdeklődik, majd Benjaminra nézek és próbálom állni a pillantását, amivel szinte a képembe ordítja, hogy mennyire nem akarja, hogy véget érjen az este. Azt mondjuk már most tudom, hogy fatális baromság lenne, ha ott folytatnánk, amire most éppen gondolok, meg az is, ha nem. Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi lenne a helyes megoldás végül, de inkább még nem is töprengek ezen.
-Tovább állhatunk, ha gondolod? Valami bárba vagy tudom is én?- ajánlom fel kedélyesen, hogy érezze, nekem sincs még kedvem lelépni, de nem is egy étteremben akarom talán folytatni az estét, ahol kíváncsi szempárok figyelnek minket. Egy bár, ahol egy sötét hátsó boxba be lehet ülni, sokkal megfelelőbbnek tűnik jelenleg. Még akkor is, ha a leendő főnökömmel ücsörögnék ott...


avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Márc. 04, 2018 4:55 pm




to: Christabel


Tetszik a csaj humora. Azon kapom magam, hogy egyre gyakrabban mélázom el a közös munka tervezgetésén, ami kezdetben mindig ártatlan, de a végére rendszerint ugyanahhoz a témához lyukadok ki.
- Ha ez a célod, el kell hogy szomorítsalak, azt pedig nem szívesen teszem egy hölggyel – válaszolok a mosolyára magam is egy hamiskás mosollyal.
- Alig várom, hogy megismerjem – kontrázok, és ha a tekintetem mélyére néz, láthatja, hogy egy kicsit kihívóvá változik, mert ebben ugyan igaza van, de attól még cseppet sem szegi kedvem. Az eddigiek alapján nem érzem úgy, hogy zsákbamacskát vásárolnék, az irodába biztosan nem, azon túl pedig, jelenleg el sem tudom képzelni, mi lenne elegendő ahhoz, hogy elüldözze a körülötte zsongó gondolataimat.
Halkan elnevetem magam, ahogy visszamenőlegesen elmeséli a sztorit. Így összefoglalva tényleg mókás, még ha ott és akkor nem is szórakoztam ennyire jól rajta. Kétségtelenül a GM-es bakitörténelmem egyik díszdarabja lesz, de ahhoz képest, amik történnek ott nap mint nap… majd megtudja ő is, hogy miféle káosz szokott lenni.
- Hogy randira hívtalak? – somolygok titokzatosan. Vagy vajon mire gondol jó helyzet-kezelés alatt? Kíváncsi vagyok, mennyire éri váratlanul, esetleg zavarba jön-e, vagy inkább szellemesen visszavág. A végzetes hibával, úgy érzem, veszi a lapot. A nevetéséből és a megjegyzéséből legalábbis ezt tudom leszűrni, hogy neki sem lenne annyira ellenére, ha közelebbi ismeretséget kötnénk ma este.
- Pedig az ajándékokat általában nem szokták előre bejelenteni. Helló, Belle, nemsokára felugrok hozzád, még meg sem ünnepeltük a szülinapodat, ja és viszek egy tortát és egy parfümöt ajándékba. Csak hogy legyen időd felkészülni – vigyorodok el, egy random ötletet imitálva. Szívom a vérét, hát persze, de ettől függetlenül nehezemre esik elképzelni, hogyan lehet ténylegesen utálni a meglepetéseket. Oké, ha arról van szó, hogy reggel bemész a munkahelyre, és az a meglepetés fogad, hogy visszamondtak ötszáz megrendelést, elhiszem, hogy érzékenyen érint. Vagy kilépsz az ajtón, így is késésben, erre konstatálod, hogy nem indul a kocsid. De semmiféle meglepetést? Akkor megeshet, hogy olykor morcos lesz rám a kisasszony, de ezt egyelőre nem kötöm az orrára. Mert én pedig imádok meglepetést okozni.
- Akkor nagyon kell majd figyelned, mert kizökkentésben én is elég jó vagyok – azzal a tekintetem ismét beleolvad az övébe. De még milyen jó. Alig várom, hogy elkezdődjön köztünk az a bizonyos játék. Vajon tisztában van vele? Vajon pontosan tudja, mire vállalkozik, vagy még csak kapizsgálja a dolgot? Valamennyire biztos, olykor egész jól leolvasom róla, hogy az ő fantáziáját is mozgatja. De ki tudja, hogy végződik még a ma éjszaka. – És gyakorlatom is van benne, sajnos elég sok ellenőrzést kapunk – fejezem be mégis így, továbbra is megtartva a téma kettős vonalát.
Ha az esélyem meg van rá, az már szinte győzelem, ismerem magam, ritkán szalasztom el a lehetőségeket, ha mást nem is, ezt biztosan félig a GM-nek köszönhetem. A másik fele pedig most is a magabiztos mosolyom mögött rejlik.
- Tetszik ez a mottó. – Remélem, sok másban vezérli még a döntéseit. De ezt azért mégsem akarom egy az egyben megkérdezni, talán ez a finomítottabb forma is épp elég hatásos lehet. –  Milyen gyakran hagyatkozol rá?
- Eredeti végzettség? Nocsak, kegyed csupa meglepetés– adok neki szándékosan egy kis hangsúlyt, az előbbi téma emlékére. De kíváncsivá tett. Nagyon sokoldalú, ez pedig izgalmas. Mindig is az okos nők voltak a gyengéim, különösen, ha mindez ilyen vadítóan szexi külsővel párosul. Ha visszagondolok a fiatal énemre, mindig ez húzott be a csapdába, Kayline és később Lyn is olyan csábítás volt, aminek lehetetlen volt ellenállni.
- Leginkább arra számítottam, hogy kíméletlenül meg fogsz izzasztani, és bevallom, már-már csalódott vagyok – hunyorgok magam is a huncut mosolyába, szándékosan úgy, hogy ne tudja biztosan eldönteni, mennyi komolyság bújik meg mögötte esetlegesen, avagy tényleg csak viccelek az egésszel. Igen, ez most egy kis szándékos heccelés, kíváncsi vagyok, fel tudom-e csigázni vele. Vajon mennyire provokálható?
- Azt nem mondtam, hogy ez a mellékhatás? – célzok a borra finom mosollyal, és közben rendezem is a számlát, hogy ha nincs egyéb óhaj, akkor indulhassunk is. A kérdés csak az, hogy hová is pontosan. Az én fejemben nagyjából megvan a vezérfonál, de kíváncsi vagyok, az ő csinos kobakjában miképp körvonalazódik a forgatókönyv. A válasz pedig el is tünteti bennem a hezitálást, ám egyelőre csak bólintok, és ahogy felállunk, és elköszönünk a pincértől, odalépek hozzá, és a kabátját megemelve, ha engedi, felsegítem rá.
Mikor kiérünk az utcára, és néhány pillanatra megállunk, hogy leinthessek egy taxit, elő is adom az ötletemet.
- Mit szólnál, ha nálam innánk meg azt az italt? Van egy hatalmas teraszom, ahonnan csodás a kilátás, és tanulva belőle, hogy a látványért cserébe párszor már odafagytam, beszereztem néhány hősugárzót is. Halk zenével olyan akár egy hangulatos bár, csak mégis nyugodtabb, és nincs ezer ember a nyakunkban. Bevallom, nekem néha már sok ez a nyüzsgés. – Attól imádom New Yorkot, de vannak olyan programok, amikre sokkal ideálisabb a meghittebb környezet. Nekünk pedig eredetileg az a célunk, hogy minél jobban megismerjük egymás ma este. Mi is lehetne erre kedvezőbb helyszín?


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Hétf. Márc. 12, 2018 10:17 pm

Benjamin

& Christabel



Nem tudom mivel sikerült elérnem, hogy így felkeltsem az érdeklődését, de tény, hogy borzalmasan élvezem, hogy ennyire kitüntet a figyelmével. Nem figyel senki másra, nem stíröli a nőket az étteremben és nem nyomkodja a telefonját. Engem figyel. Rám figyel. Érzem, hogy minden idegszála a mozzanataimra és a szavaimra koncentrál, ahogy én is az övéire. Ezért is jövök kissé zavarba a következő mondatának köszönhetően és, csak egy sokatmondó, hálás pillantást vetek rá. Nem tudom, hogy milyen ember ő lényegében, de azt tudom, hogy kellemesen érzem magam a társaságában és, ha főnöknek is ilyen, akkor imádni fogom az asszisztenskedést.
-Igen. Az mondjuk édes volt, de igen meglepő is. Nem számítottam rá.- vigyorodok el, közben kényelmesen megtámaszkodom az asztal szélén és úgy pislogok rá. Elképesztően vonzó ez a pasi. Meg is értem azokat a nőket, akik utána futnak és igyekeznek megszerezni maguknak. Sármos, megnyerő, szexi és még gazdag is. Egy ilyen partit kifog az ember lánya és többé nem lesz semmi gondja. Kivéve a féltékenységet, mert az biztos jelen lenne, tekintve, hogy Mr Henson szereti a nőket és szereti, ha tetszik nekik.
-Már pedig én jobb szeretem, ha így működnek a dolgok, igen.- nevetem el magam a példa sztoriját hallgatva és igazából így tényleg elég nagy hülyeségnek tűnik, de mégis, jobban szeretem, ha így zajlik egy szülinapozás.
-Mondjuk az ajándékokról annyira nem szoktam kérdezősködni, mert aki igazán ismer, az tudja jól, hogy minek örülnék éppen.- vonok vállat mosolyogva, de azt már nem teszem hozzá, hogy általában nem is nagy körben ünneplem a szülinapom. Szigorúan csak a családom és egy-két jó barátom. Kinőttem már a hatalmas nagy bulikból.
-És az miért lesz jó neked, ha kizökkentesz?- akaratlanul is flörtölőre változik a stílusom, azaz kacéran mosolygok és már-már dorombolva beszélek. Egyre inkább piszkálja a fantáziámat ez az egész és azon kapom magam, hogy alig várom, hogy kizökkentsen majd a munkámból. Vajon neki is hasonló gondolatai vannak? Ha jók az érzékelőim, akkor tuti, hogy igen. Hiszen flörtölünk az első pillanattól kezdve és úgy sejtem, ezt olyan nőkkel szokta csinálni, akik piszkálják a fantáziáját.
-Félő, hogy majd félre jegyzetelek valamit, de állok elébe.- bólintok mosolyogva, ahogy ismét kissé visszakanyarodunk a munka téma irányába, de tudom jól, hogy ez csak afféle elterelés. Burkoltan célozgatunk erre-arra, de konkrétan nem mondunk ki semmit se ő, se én.
-A carpe diem-re? Elég sokszor, de azért nem megyek bele mindenbe ész nélkül. Ezt leginkább az adódó lehetőségek kapcsán szoktam használni. Talán, te is szoktál ezzel élni?- lesek rá kíváncsian, mert ez esetben tényleg akárhogy is végződhet még ez az este, bár tudom, hogy nem lenne bölcs dolog. Ugyanakkor ott szokott sutyorogni ilyen esetben a vállamon a kis ördög, hogy miért is ne élvezném az életet? Miért is ne tenném azt, ami jól esik? Egyedülálló felnőtt nő vagyok. Senkinek semmi köze az egészhez.
-Nem akartam az eredeti végzettségemmel harcba szállni, hogy kicsináljalak a kérdéseimmel, ráadásul már mindenre megkaptam a választ.- mosolygok szemtelenül, ahogy közli, hogy kissé csalódott, de valójában nem is nagyon akarnék több olyan kérdést feltenni, ami nagyon a magánéletére vonatkozna. Inkább most már arra koncentrálok, hogy holnaptól az Ő beosztottja leszek.
-És milyen mellékhatásai vannak még ennek a bornak? Vagy még nem tapasztaltad ki igazán?- érdeklődök már-már nevetve, holott már én is érzem. Kezd melegem lenni, ég az arcom és egyre többet jár az eszem olyasféle irányba, amerre nem lenne szabad. Ezért is ér hideg zuhanyként az, amikor vázolja, hogy is folytathatnánk az estét. Jobban mondva az ér hideg zuhanyként, ahogy fejben reagálok a dologra, mert elsőre nagyon tetszik az ötlet. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy felérünk hozzá és letépem róla az inget, de ez... ezt nem lenne szabad, nem?
-Nahát, Mr. Henson. Rögtön az állásinterjúm utáni első randinkon fel akar csalni a lakására?- kérdezek rá pofátlan módon, mindenféle kertelés nélkül, de kétlem, hogy zavarba hoznám. Mind emellé persze mosolygok majd hosszasan elgondolkodok, miközben szemeimet le sem veszem az arcáról. Nehéz döntés ez. Ha felmegyek hozzá és esetleg bepróbálkozik nálam, tudom, hogy nem tudnék ellenállni. Idejét se tudom, mikor voltam utoljára ilyen vonzó pasas közelében vagy, hogy úgy általában mikor voltam pasival. Nem is érdekelt igazán az egész az elmúlt pár hónapban. Erre most itt van ez a pasi, aki kisugárzásra olyan, mint Christian Grey.
Miközben húzom az időt a válasszal, alaposan szemügyre veszem az arcát. Kíváncsi lennék, hogy az ő fejében milyen gondolatmenet játszódott le. Ahogy arra is, hogy minek örülne jobban. Ha nemet mondanék és most szépen hazakísérhetne vagy, ha folytatnánk ezt a remek estét nála? Végül, csak ennyit mondok.
-Nos. Carpe diem, nem? Valóban, talán jobb lenne kíváncsi tekintetek nélkül folytatni ezt az estét.- bólintok végül mosolyogva, de komolyan eltökélem magamban, hogy egy ital erejéig maradok és amint veszélyesen forró lesz a hangulat, már le is lépek. Nem akarok olyasmit tenni, amit holnap reggel megbánhatok.


avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Szomb. Márc. 17, 2018 9:49 pm




to: Christabel


- Édes? – muszáj vagyok fennakadni ezen a jelzőn, és halvány mosolyú homlokránccal üdvözölni. – Újságírói körökben gyakran használják ezt a szót a főnök jellemzésére? – piszkálom meg egy kicsit a témát. Édes. Nem is tudom, ki mondta ezt nekem utoljára. Egyáltalán jót jelent, vagy az már régen rossz, ha egy nő édesnek gondol?
A meglepőt már könnyebben beazonosítom. És ezzel rá is térünk erre a témára, amin ugyan jól szórakozom, de nem győzök csodálkozni, hogy tényleg így gondolja. Bevallom, még mindig nem vagyok egész biztos benne, hogy nem csak ugrat vele. De ha nem, akkor az a helyzet, hogy gondban lesz velem, ezt már most látom. Mind a főnökével, mind a randipartnerével. Bár ez a kettő már most túlságosan keveredik.
- Aki igazán ismer. Mikortól mondhatjuk el ezt valakiről? – pillantok fel rá, érdekel, mit mond erre. Ha saját magamra gondolok, mégis kiről mondhatnám el, hogy igazán ismer? Az első név, ami beugrik, elkerülhetetlenül Marilyn, a második a húgom, talán. Talán. Esetleg a régi társam, de róla sem mondhatnám el, hogy igazán, megolt az esélyünk rá, és a szándék is meg lett volna, részemről biztosan, de tudtuk, hogy ez egy olyan szakma, amiben meg kell tartanunk egy bizonyos határt. Önmagunk és a másik védelmében is. A doktornőm? Ő is ismer, az egyik oldalamat a sok közül, mint a legtöbb ember, aki körülvesz. De egyikre sem mondhatom, hogy igazán. Érdekes dolog ez. Vagy csak én gondolom, hogy olyan kiismerhetetlen vagyok?
- Mindenesetre azért sokkal gyakrabban érintkezünk olyanokkal, akik egyáltalán nem ismernek. De hétfőtől úgyis meglátjuk, hogy kezeled a drága ügyfeleket. Nagyon sok nehéz esetünk van, remélem, erre is felkészültél. – Most már jobban merek erről beszélni, így hogy jóval elhagytuk azt a részt, hogy beleegyezett. Igaz szerződést még nem karmoltunk alá, de most már csak nem mondja azt, hogy viszlát, inkább mégsem.
Hogy miért jó nekem, ha kizökkentem? A válasz előtt elmélyülten figyelem az arcát, leolvasva, hogy mégis milyen szándékkal születik ez a kérdés. Mert én is az alapján keresem elő az enyémet. Alternatíva ugyanis sok van, akár nyuszi a kalapban.
- Mert ha kizökkentlek, miközben minden mozdulatomat figyeled, néhány talán mégis észrevétlen marad – és ezzel máris elém úszik a kép, ahogy az irodai asztal mögött ácsorogva az ujjaim megérintik a térde hajlatát, és lassan, ráérős vonalban simítanak fel a szoknyája szegletéig, elidőzve ott néhány pillanatig, csak hogy aztán még több kellemesen borzongató libabőrt hozzon magával az a kis, idegőrlő várakozás, míg tovább indulok.
A végére érzem, hogy kissé ki is szárad a szám, szóval megemelem a poharam, és az utolsó kortyokat is elfogyasztom belőle. Szóval áll elébe? Ezen muszáj vagyok elmosolyodni, de ez most valamivel rókásabb mosoly, mint az eddigiek. Fogalmam sincs, hogy tényleg arra gondol-e, amire én. De elvégre eljött velem erre a vacsorára, beleegyezett, hogy az asszisztensem legyen, és mikor színt vallottam előtte, hogy ez valójában egy randi, azt merészelte mondani, hogy édes húzás volt. Ezek szerint annyira csak nem lenne ellenére, ha ezek az egyre kevésbé ártatlan flörtölések, amiket itt egész este produkálunk, végül konkrétabb terepre tévednének. Tegye fel a kezét, ki lát valami hibát a gondolatmenetben.
- Viszont a félre jegyzetelésért általában egy fél órás, komoly elbeszélgetés jár az irodámban – engedek meg egy picit még többet, bár a hangom komoly, muszáj óvatosnak lennem. Nem akarom elszalasztani a kis halacskám.
- Helyes. Ezt pedig akár ki is derítheted, ha érdekel. Most már eltetted a tollat, nem vagyok köteles mindenre magamtól válaszolni – vonom fel az egyik szemöldököm szemtelenül, de ebben őt sem kell félteni.
- Óhó. Szóval akár erre is sor kerülhetett volna? – mosolyodom el most már én is szélesen, ez már majdnem úgy hangzik, mint egy jól irányzott blöff. Akkor én most éppen kímélő üzemmódban voltam? Nem rossz szöveg. – Pedig szeretem, ha valaki úgy száll harcba ellenem, hogy közben nem fogja vissza magát.
Ez pedig már megint annyira sokfélét jelent, és ami az egészben a legszebb, hogy minden egyes árnyalatát komolyan gondolom vele. Az irodában úgy uralta a terepet, hogy tényleg meg kellett küzdenem a dominanciámért, itt viszont hátrébb lépett kettőt, talán a randiszokásoknak megfelelő bájos hölgyszerep miatt, talán más az oka, de érzem rajta, hogy lágyabb lett, és talán ez csak egy ügyes taktika a részéről, hogy elbízzam magam, és mikor nem számítok rá, ismét támadásba lendül. Tegnap kiderült, hogy milyen okos és ravasz, és bizony az is, hogy nem esik nehezére megizzasztani, ha akar. Most viszont hagyja, hogy egyértelműen én érezzem felül magam. Vajon mi jár a fejedben, Belle?
Ezek a gondolatok pezsegnek bennem, még akkor is, amikor fizetek, na és a bor. Azért én is érzem a hatását, nem hiába olyan különleges. Szeretem ezt az állapotot, amibe varázsolja az embert egy kis idő után. Nem hat zavaróan az elmére, sokkal inkább megnyitja azt, és feloldja a gúzsba kötő gátlásokat, mindenképpen kellemes hangulatot ad.
- Ez a feladat most rád vár – mosolyodok el, akkor is, ha épp nem láthatja, a hanghordozásomból biztosan érződik. Jelenleg mögötte állok, és a kabátját segítem rá, tehát csak a hangom alapján tájékozódhat. Hamar ki is érünk az utcára, és nemsokára sikerül is szereznem egy taxit. Most már csak az a kérdés, hogy beül-e velem, és ha igen, mi is lesz az úti cél. Azt látom, hogy váratlanul éri egy kicsit a javaslatom.
- Vannak, akik azt mondják, hogy mielőtt besétálsz a ringbe, nem árt egy kicsit megszemlélni az oroszlán barlangját – fordulok szembe vele, az arcomon egy halványan sejtelmes mosollyal. Várakozóan tekintek rá, de azt nem engedem, hogy lássa rajtam, milyen mértékben várom az igent. Mert várom. Az este alatt már számtalanszor elkalandoztak rajta a gondolataim, és alig várom, hogy megszűnjön körülöttünk a nyilvánosság kontrollja. Persze akkor is úriember maradok vele, de kettesben azért mégis csak más lesz. És ez máris csen némi izgalmat a szituációba.
Végül, amikor belegyezik, csak elmosolyodom, majd kinyitom előtte a taxi ajtaját, jómagam pedig átmasírozok a másik oldalra. Az utazás nem több mint tíz percet vesz igénybe, elég közel lakom ehhez a városrészhez. Újabb pár perc után pedig már csukódik is előttünk a lift.
- Nos, a huszonharmadikon lakom – jelentem be számító mosollyal, mielőtt megnyomnám a gombot, pontosan tudom, hogy erre ilyenkor hogy szoktak reagálni. Majd ismét szembe fordulok vele, és szó nélkül, zavarba ejtő érdeklődéssel és alapossággal simogatom végig a tekintetemmel, az arcát, a nyakát, a vállait, majd ismét az arcát. Elidőzök az ajkán, majd a szemein. Zavarba akarom hozni, és roppant kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e. Azt akarom, hogy melege legyen idebent, ezen a szűk és meghitt helyen, ahol nem nagyon menekülhetne előlem, még akkor sem, ha ez járna a fejében, de nem is lépem át a határt. Még. Eszemben van az előbbi kis bizonytalansága.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Kedd Márc. 20, 2018 3:53 pm

Benjamin

& Christabel



Már, amikor kimondom az "édes" szót tudom, hogy nem kellett volna, de késő bánat. Ben persze azonnal lecsap rá, mint valami ragadozó, aki alig várta, hogy egy óvatlan pillanatban rá vethesse magát áldozatára. Alig várta, hogy valami olyasmit mondjak, amivel majd megszorongathat, de igyekszem a lazaság látszatát kelteni.
-Még nem vagy a főnököm de valld be, amúgy is jót tesz a lelkednek, ha tudod, hogy a beosztottad így vélekedik rólad.- vigyorodok el és igyekszem az egész dolgot a visszájára fordítani, azaz őt hozni kellemetlen helyzetbe vagy épp zavarba. Hiszen, már láthattunk, hogy ez talán nem is olyan nehéz feladat, ráadásul valóban őrülten édes volt az a jelenet. Élveztem, hogy én vagyok fölényben, ő pedig a csapdámba sétál még, ha az olyan csapda is volt, amit nem én és nem szándékosan tettem elé.
-Szerintem akkor, ha már fél szavakból is megért és ismeri minden gondolatodat.- biccentem kissé oldalra a fejem és fürkésző tekintettel figyelem az arcát. Kíváncsi vagyok, árulkodik-e majd valami arról, hogy ezen szavak hallatán eszébe jut valaki. Egyáltalán van-e valaki, aki elmondhatja magáról, hogy ismeri Benjamin Hensont? Kétlem. Amilyen kiismerhetetlen pasas, nem hiszem, hogy lenne akár egy élőlény is a Földön, aki mindent tud róla. Ettől olyan vonzó és szexi, hogy nem tudja az ember mit, miért csinál úgy, ahogy.
-Azt hiszem, a pszichológus végzettségem a segítségemre lesz, ha tényleg olyan sok "nehéz esetünk" van. Általában elég jól tudok bánni az emberekkel.- kúszik szemtelen mosoly az arcomra, mert van okom feltételezni, hogy ezt már ő is tudja. Legalábbis nem mondhatja, hogy őt például nem tudom kezelni, már pedig szerintem ez elég nagy kihívás. Tekintve, hogy amióta megjelentem nála nyíltan flörtöl velem és még az sincs kizárva, hogy sikere lesz. Én is nőből vagyok és bizony van, hogy jól esik a kis hiúságomnak, ha akad egy jóképű és gazdag pasi, aki rám áldozza az idejét egy vacsora erejéig. A pasik nem fogják fel sokszor, milyen sokat is számít ez. Nem az ajándék, nem a pénz... az idő, amit a másikra szánunk.
-Észrevétlen mozdulatok?- kérdezek vissza rezzenéstelen tekintettel, de valójában ez az apró megjegyzés olyan nagyon megpiszkálta a fantáziámat, hogy képtelen vagyok nem többet látni a szavai mögött. Főleg, hogy rá is elég furcsa hatással vannak, mert nem kerüli el a figyelmem, hogy kiszárad a szája már pedig ilyesmi akkor történik, ha az ember izgalmi állapotba kerül. Akár jó, akár rossz impulzus éri.
-Akkor vigyáznom kell. Úgy sejtem elég kemény főnök lehetsz. Biztosan megköveteled a rendet, így nem szívesen vennék részt egy ilyen... elbeszélgetésen.- válaszolok hasonló komolysággal, mint amivel ő megemlítette ezt a bizonyos fél órás elbeszélgetést, de valójában minden eszembe jutott, csak beszélgetés nem. Hogy a francba csinálja ez a pasi, hogy a legperverzebb oldalamat képes előcsalogatni egy-két megjegyzéssel? Vagy ennyire szikrázna köztük a levegő, hogy akaratlanul is felpezsdítjük a másik vérét? Elképesztő ez a kémia és az is, hogy én még mindig tudok uralkodni magamon, de félő, hogy ez meg fog változni. Miért is ne engednék meg magamnak egy kis szórakozást? Ja. Azért, mert ő lesz a főnököm hétfőtől. Szexi kis főnök, meg kell hagyni.
-Tehát rajtam múlik, hogy ki tudom-e szedni belőled a választ?- amit már amúgy is tudok, másképp nem hívott volna el ma ide. Carpe diem alapon bepróbálkozott és összejött neki. Részben azért, mert kell az a cikk, de legnagyobb részt azért, mert felkeltette az érdeklődésemet. Már pedig, ha valami érdekel, akkor annak utána szoktam járni.
A kíváncsiság fokozása érdekében pedig következő megjegyzéseire már, csak azután válaszolok, hogy a számlát kihozzák. Csak, hogy legyen min töprengnie idő közben és ne szunnyadjon a figyelme  még, ha a bor miatt piszkosul ég is a fejem. Lehet, hogy ma totál hülyét fogok csinálni magamból, de az is lehet, hogy nem. Elképzelhető még olyan opció is, hogy úgy elszúrom az estét, hogy aztán hétvégén majd kapok egy csodás üzenetet, miért is nem kell hétfőn dolgozni mennem. Rengeteg variáció van, de reméljük, sikerül a legjobbat kihoznom az egészből.
-Igazság szerint jó ideje nem foglalkozok vele, úgyhogy, csak ezért úsztad meg a pszichológiai hadviselést.- vigyorodok el vállat vonva, hiszen épp most árultam el magam, de ez ugye nem jelenti azt, hogy ne tudnék leszűrni egy-két dologból igen tanulságos következtetéseket. Ezekről viszont neki nem kell tudnia. Miért is kötném az orrára, hogy pontosan mit is gondolok? Maradjon csak titok mindez előtte, másképp még elvesztem az érdeklődését, ha nyitott könyv leszek.
-Ez nem azt jelenti, hogy visszafogtam magam.- kuncogok, majd ahogy felsegíti a kabátomat, eltöprengek azon, hogy ebből a flörtölésből vajon mit lát a külvilág? Mert az is lehet, hogy mások le se tojnak minket, hogy két fiatal felnőtt vacsorázik, ahogy minket se nagyon érdekel, kik ücsörögtek körülöttünk, de az is lehet, hogy mindenkinek tök egyértelmű, hogy gondolatban már szét szedtük egymást legalább kétszer. Nem tudom, mi látszódhat rajtam vagy Benen, de azt tudom, hogy rég volt részem ilyen flört-maratonban.
Megjegyzésére végül, csak akkor válaszolok, mikor megérkezik a taxi, én pedig sikeresen meghozom a döntésemet.
-Abban már biztos vagyok, hogy a bor bátorságot ad ahhoz, hogy akár szembe is szálljak az oroszlánnal.- vigyorodok el, miközben beülök a kocsiba, de már amikor leteszem a fenekem szidom magam, amiért ilyen hülyeséget beszélek. Mégis, mi a francot képzelek? Mi lesz ebből? Egy jó numera esetleg de, hogy se állásom, se büszkeségem nem lesz másnap, arra is mérget vennék.
Mindezen gondolataimat persze magamban tartom. Miért is osztanám meg vele? Akkor elárulnám, hogy min jár az eszem már jó ideje és az meglehetősen gáz lenne, még akkor is, ha nagy valószínűséggel ugyanarra gondolunk. Még mindig azt a világot éljük, amikor egy pasitól természetes, hogy minden szembe jövő nőt meg akar fektetni, míg egy nőtől azt várják el, hogy legyen totálisan elérhetetlen. Nevetséges.
-Huszonhárom. Érdekes szám...- húzódik sejtelmes mosoly az arcomra, mikor már a liftben ácsorgunk és gátlástalanul visszabámulok Benjaminra. Feltűnt, hogy alaposan végig nézi minden porcikámat, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy azt érezze, nála van a gyeplő. Inkább visszabámulok én is és háttal a lift oldalának dőlök, úgy nézek vele farkasszemet. Még akkor is, ha érzem, hogy lassan az őrületig hajszol az a kellemes bizsergés, amit már jó ideje érzek a pillantásától.
-Ráadásul meglehetősen kellemetlen lenne fellépcsőzni odáig egy áramszünet alkalmával, nem?- szólalok meg negédesen, mintha teljesen hidegen hagyna, hogy a szemeimet, a nyakamat vagy épp ajkaimat fixírozza és igyekszem inkább "tükörképpel" felvenni ellene a harcot. Kíváncsi leszek, ki bírja majd tovább. Felsandítok a kijelzőre, mely az emeletek számát mutatja és gondolatban azért rimánkodok, hogy minél előbb jussunk el ahhoz a huszonhármashoz. Ehelyett még mindig, csak ott tartunk, hogy kilenc...


avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
28
Foglalkozás :
journalist/psychologist
Hozzászólások száma :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   Vas. Márc. 25, 2018 5:31 pm




to: Christabel


Emlékeztet rá, hogy voltaképp még nem is vagyok a főnöke, és ebben speciel igaza van, még nem írtuk alá a szerződést, még nem sétált be az első napra, tehát még nem vagyunk mások egymás számára, mint két ismerkedő idegen. Jó is, hogy mondja, ez az érv visszafelé is jól fog működni ám a ma este folyamán, vagy egy olyan sanda megérzésem.
- Valóban. De ennek azért most több az előnye, mint a hátránya – pillantok rá sejtelmesen, csak hogy aztán őt vizsgálva végül halvány mosolyba fussanak az ajkaim. – Jót kellene, hogy tegyen?
Nagyon rosszat biztos nem, de nem igazán tudom, hogy egy nő mégis mikor használja ezt a szót egy férfira, ám nem akarom ettől jobban leleplezni előtte az ezzel kapcsolatos bizonytalanságom.
- Ebből azért elég kevés van. – Szerintem általánosságban ez mindenkire igaz lehet. Vagyis… - Ha egyáltalán lehetséges – mélázok el rajta, azért hoztam szóba, mert érdekel a téma, és szeretek úgy járni-kelni a világban, hogy minél több ember véleményét meghallgatom. Sose lehet tudni, mikor bukkan az ember valami értékesre, vagy mikor sétál szembe vele pont az, amire az adott pillanatban épp szüksége van.
Öt évvel ezelőtt ez a definíció alapján is azt mondtam volna, hogy Lyn és a húgom igazán ismernek, azóta viszont sok minden megváltozott. Rose ezt is tönkretette. A húgomnak nem mondhatom el, hogy mi forgatta fel fenekestől az életem, vagyis törvényszerűen kinn rekedt belőle, Lyn pedig szintén távol van most már, nem ismer, érti a reakcióimat, még ha régen egy rezdüléséből is olvastunk a másiknak. De ez öt év után talán így is van rendben, kanyarintom le magamban szándékosan a témát. Most nem ezért vagyok itt, hogy ezen elmélkedjek.
Itt ül előttem ez a csodás és izgalmas nő. Én pedig egyre csak kíváncsibb vagyok, mit tartogat még számomra. Abban biztos vagyok, hogy ma este ő az, akit akarok, de ugyanennyire mozgatja a fantáziám, ha majd az asszisztensemként mutathatom be.
- Szóval pszichológus – vonom fel a szemöldököm, halvány meglepettséget mutatva, mert hát valóban ez a helyzet. Így már értem, mire mondta az előbb, hogy megkímélt bármiféle megszorongatástól. A pszichológusok veszélyesek, ezt még én is elismerem. Talán épp ez az az izgalom, ami miatt vonzódom hozzá? A jellemén, a tekintetén, a testtartásán átszüremlik, hogy bármikor fölénybe kerülhetne, ha akarna, és ez az, amiről nem tudom elfordítani a tekintetem egy pillanatra sem. És nem is vagyok hajlandó elfogadni, hogy így van, mintha ösztönösen dacolnék vele, mintha minden pillanat egy rejtett játszma lenne köztünk, hol a felszínen, hol a felszín alatt szunnyadva, de a parázs akkor is ott sistereg.
- Ez tényleg hasznos skill. Nem győzök csodálkozni a képességein, Miss Edwards – váltok magázásra egy mondat erejéig, mert így sokkal jobban beleágyazható az a lappangó erotika, ami egyre jobban hajt felé. A tekintetem pedig aprót villan, jelezve, hogy ez az információ biztos nem fog kimenni a memóriámból, legyen bármennyire is lyukacsos. Lenyűgözően sokszínű ez a nő, és ami még ritkább, úgy tűnik, tudja is használni a képességeit.
- De ha már itt tartunk, a szalon dolgozóival is könnyedén megtölthetnéd a praxisod – mosolyodom el a végére halványan, viccnek szánva, de valójában így igaz. Vannak nálunk hajmeresztő dolgok, nem is kevés, és ez csak annyi, ami hozzám is eljut. Furcsa, hogy milyen emberek vannak, de hát ez egy munkahely, a GM pedig elég sok alkalmazottat mozgat.
Ahogy visszakérdez, a tekintetem élénken keresi rajta a jelet, amely elárulja, hogy ezt a kis megjegyzést ő is épp úgy érti, ahogy én, de hiába keresem, se a hangszíne, se a szemei nem árulnak el semmit, rezzenéstelenül néz rám, és én mégis szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ugyanazon jár az eszünk. Ravasz, de végül is, én is épp ezzel játszadozom. És így talán még jobban tetszik.
- A legjobb asszisztens sem tarthat mindent az ellenőrzése alatt – mondom végül, egy sanda pillantással, és a halvány mosolyt sem tudom visszafogni. Amit leginkább nem, az pedig én magam vagyok. – De ez nem kifogás. Valamiért az a gyanúm, hogy nem esnél annyira kétségbe, ha mégis így alakulna – értem ezt arra a bizonyos külön elbeszélgetésre, és be kell vallanom, ennyi bor és ilyen csábítóan kacér társaság mellett kezdenek hatni rám ezek a kétes megjegyzések. Hogy különösen kemény lennék vele, afelől semmi kétségem, de már a gondolat sem hagy hidegen.
- Úgy fest – és a hangomban érezhető egy kis kihívás. Sok minden rajta múlik ma éjjel, kérdés, hogy mennyire akar belemenni a játékba.
- Pedig nekem úgy tűnik – mormogom a háta mögül egy kicsit lehalkítva a hangom, ahogy elhalad mellettünk egy pincér. Talán nincs igazam, és csak a meglepetés varázsa miatt tűnt merészebbnek-kacérabbnak az irodámban, de ebben az esetben sem tartom rossz ötletnek, hogy egy kicsit felpiszkáljam ezzel a megjegyzéssel. Kíváncsi vagyok, hogy hat rá.
És ez talán a következő témánknál sem jön rosszul, amikor is az lesz a tét, hogy elfogadja-e az ajánlatomat. A válasz pedig tetszik, nagyon is tetszik. Ahogy ez a magabiztos vigyor is, amivel ellép mellettem, és beül a taxiba. Nagyon is izgalmas estének nézünk elébe. Már csak a türelmetlenségemet kellene valahogy lecsillapítani és kordában tartani, ami cseppet sem tűnik egyszerű feladatnak mellette.
- És mi olyan érdekes benne? – kérdezem őszinte kíváncsisággal, mikor már a liftajtó is ránk csukódik, és megkezdődik a szemmelverő-párbajunk. Szóval nem jön zavarba, így csak még izgatóbb ez az egész. A pillantásom mellé akaratlanul is elképzelt mozdulatok, apró, bizsergető jelenetek társulnak. Csábító, hogy felé lépjek, és valóra is váltsam őket, de… még nem. Nem azért hívtam fel, hogy még az ajtóig se érjünk, máris elrontsam a játékot. Sok esetben, sok nővel megtenném, de azt súgják az ösztöneim, hogy vele nem ez lenne a célravezető. Nem az elkapkodás. És végre talán megfelelő ellenfélre is akadtam benne, ami olyan magasságokba emelheti a szenvedélyt, és a játék izgalmát, amiért nagyon sok mindent megadnék. Csak kérdés, meddig bírják az idegeim. És meddig bírom a nadrágomban tartani magam.
- Szerencsére erre még nem volt példa, de ne mondj ilyet, mert a végén még Murphy is meghallja, és beszorulunk ide. Az egyszer-kétszer már előfordult, de akkor nem volt ilyen kellemes kívánatos társaságom. – Ha tényleg beragadnánk, akkor viszont biztos vagyok benne, hogy rúgná az egész tervemet. Az olyan magas labda az élettől, amit eszembe sem jutna kihagyni.
- Talán így nem is bánnám annyira – találkozik az övével a pillantásom, és most már szerintem kiolvassa belőle az ébredező vágyat, de egyelőre még épp csak észlelhető. – Te ragadtál már be valakivel? – És hopsz, csak miután kimondom, akkor jövök rá, hogy nem is ezt a kérdést akartam feltenni, de a nyelvem és a gondolataim összekeveredtek a végére. Így már ténylegesen elárultam, hogy mi járt a fejemben, de csak egy mosolyt küldök felé, nem korrigálok, nem is magyarázkodok, végül pedig felhangzik az érkezésünket jelző pittyenés.
Hamarosan már az ajtóm előtt ácsorgunk, amit udvariasan ki is tárok előtte. Nem aggódok amiatt, hogy hagytam a lakást, az mindig vendégfogadásra kész.
- Nos, ez lesz a teraszos bárunk, mindjárt be is izzítom a fűtést – vezetem a tekintetét a beharangozott hely felé, és ennek okán egyelőre még nem fosztom meg a kabátjától. – Mit tölthetek a hölgynek? Ne legyen szégyenlős. Felkészült házigazdához mérten, ma este bármilyen kívánságot teljesíteni tudok– kérdem egy csibészes mosollyal, majd magára is hagyom egy kicsit, hogy aztán minden harcra készen álljon. Az italokkal és a bekapcsolt hősugárzókkal együtt kimasírozunk a teraszra, ahol egy asztalka és két kényelmes székfotel várja. Na meg, amiért érdemes ilyen sokat utazni felfelé: a csodaszép New Yorki éjszaka látványa.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
142

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Belle & Ben - Beautiful, independent and mischievous

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nini-Well, a tévelygők és megtérők városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ