Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Syl & Flor - Barátság egy baleset közepén?
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sylvia Juel Today at 1:20 am

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drake Adams Yesterday at 10:39 pm

River of no return ~ R&L
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Raina Robbins Yesterday at 3:25 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 12:49 pm

Sylvia & Ben
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sylvia Juel Csüt. Jún. 21, 2018 10:53 pm

Flor & Ben & Lyn
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Csüt. Jún. 21, 2018 9:35 pm

Hiányzásnapló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nora Weston Csüt. Jún. 21, 2018 9:14 pm

Adriana&Viktor - One Week Of Danger
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Viktor Serenov Csüt. Jún. 21, 2018 3:23 pm

You call it madness but I call it love
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
R. Chris Devereaux Csüt. Jún. 21, 2018 2:18 am

Ki van itt?

Nincs

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Cherry x Aaron - Christmas 2017
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Cherry x Aaron - Christmas 2017
Pént. Dec. 22, 2017 8:47 pm


Cherry & Aaron



Az eltelt napokban történt heves csókolózásnak, és könnyed estének induló flörtünk után jócskán behúztam a kéziféket, és nem tagadom, de kerültem a lakótársamat. Több szinten is megszegtük a szabályokat, és lehetséges, hogy az egyik felem élvezte a dolgot, de a másik mindenképpen megfojtott volna egy kanál vízben. A halott öcsém barátnője tabu volt, és szerettem volna, ha az is marad, mert nem akartam megsérteni a testvérem emlékét, és azt se szerettem volna, ha nagyobb bajba kerülök miatta. A felfüggesztésem után még az hiányzott volna, hogy kirúgjanak…az ügy még nem zárult le, és ugyan nem osztottak meg velem információkat, de azt rebesgették, hogy újabb gyanú merült fel. Az ünnepek közeledtek, és űzött vadként menekültem kifelé a zárt helyiségből, hogy a szabad ég alatt mozogjak, vagy elüssem az időt a nem túl lelkesedős karácsonyi előkészületekkel. Mit mondtam, én a magamnak való emberek közé tartoztam, nem rajongtam azért, ha meg akartak változtatni, vagy okoskodtak felettem, hogy lazulnom kellene. A szabályok nélkül félembernek éreztem magam, és arra is rábírtam a lelkemet, hogy bekéredzkedjek egy éjszakára Owenékhez. Ella nem igazán szimpatizált velem mostanában, és az istenért nem jöttem volna rá az okára, de a legjobb barátommal se igazán állt volna szóba. Leültünk játszani, és meginni egy üveg sört, ha már szabadnapos volt a munka hőse, aki egyébként még részegen is leterített volna három melákot. A semmittevés nem az én kenyerem volt, szinte már könyörögtem neki, hogy adjon valami pitiáner ügyet, én szívesen megfigyelek, de hajthatatlan volt, és nem kívánta kihúzni a seggemet egy újabb slamasztikából. Összesen még két nap volt a Szentestéig, de úgy vártam ezt, mint egy foghúzást. Cherry visszavett a stílusából, de a természetéből nem tudott, és ha rájött a hisztéria, akkor bezártam a szobájába, hogy tanuljon egy kis önuralmat. Az alkoholból is csak napi két pohárral engedélyeztem, ezt sem szabadott volna a vetélés után, de a drogot csak úgy nem bírtam kiűzni belőle, és előfordult, hogy azon kaptam rajta, hogy érdekes telefonhívásokat indít az otthoni telefonomról, így bepoloskáztam, és minden este lehallgattam. Már az is megfordult a fejemben, hogy bekamerázom a lakást, mert a macskám többet időzött odakint, mint kellett volna. Nem csípték egymást, lejött az első nap, de féltem, hogy a szőrgombolyagnak baja esik. Harcos mérhetetlenül nyugodt természetű állat volt, jámbor, de Cherry mellett gyakran állt fel a szőre, és kapott oda. Az idegeim nem voltak kötélből, úgy döntöttem, hogy még többet edzek, és megesett, hogy a fél napomat a közeli kondiban nyomtam le. A szüleim állandóan azzal ostromoltak, hogy keveset látom őket, és mikor elszóltam magam, hogy van egy új lakótársam, akkor véletlenül túl érdeklődőek lettek, és anya már trükköket is bevetett, hogy elszóljam magam, de nem jött össze neki…addig a remek ötletig, hogy töltsük náluk ezt a bizonyos huszonnegyedikét. Helló…itt van Wyatt csaja, akit befogadtam…hát biztosan nem örültek volna neki, és anya nem is kedvelte őt. Hárítottam, de egyre makacsabb, és erőszakosabb lett, így már átmentünk egy talánba. Úgy voltam vele, hogy előbb, vagy utóbb meg tudják úgyis, nem kerülhetem ki, de még nem véglegesítettem a döntésemet. Az edzőterem után a Rockefeller melletti fenyővásárba látogattam el. Nem tudom, hogy mi vitt arra, de kíváncsi lettem, és azon kaptam magam, hogy már nézelődöm. Az eladó nagyon meggyőzően adta el a portékáit, én meg mostanában sok baklövést követtem el, így azon se csodálkoztam, hogy fél órás alkudozás után egy másfél méter magas normand csodával tartottam hazafelé. Éljen a karácsony, meg az adakozás ünnepe. A megszokott menetrendet nem állt módomban felrúgni, így feliratkoztam ételosztásra a délelőtti órákba, és beírattam az új lakótársamat is.

A hó szakad, már hazafele tartok, a hátamon az összekötözött nyavalya, és lihegek, mert valamelyik balfék elrontotta a liftet, és most gyalog kell felmásznom a lakáshoz. A galériás megoldást szerettem, mert kisebb birodalmam volt az emeleten, és így olyan volt, mintha házam lenne, pedig messze állt ettől a Brooklyn közepén álló társastömb sűrűjében leledző ingatlanom. A tűlevelek szúrnak, és már káromkodnék, mikor benyitok, és lerázva magamról a fát, egyből kibújok a cipőmből, és a kabátomból is. Mik ezek az illatok? Az első sejtelmem, hogy felégette a lakást, de bekukkantva a pult mögött látom meg Cherryt.
- Te mit csinálsz? – érintem össze az átfagyott ujjaimat, és behúzom a fenyőt is, így mindketten lebukunk.
- Na jó…kezdd te. – bökök a kipakolt edényekre, mert tisztáznunk kellene, hogy mi az, ami belefér még ebbe, és mi az, ami nem. Biztosan nem fogunk ablakot díszíteni, meg nyálas énekeket hallgatni, mert attól már nekem is feláll a szőr a hátamon.


Christmas time!

Zene | 735 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 24, 2017 10:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szomb. Dec. 23, 2017 3:22 am

Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
A napok alatt Aaron Bennett lakására kínos csend telepedett a múltkori kudarcba fulladt este miatt. Hadd ne mondjam, hogy másnap, mikor kipattantak a szemeim és majdnem elhánytam magam, úgy forgott a világ körülöttem, már teljesen másképp láttam a dolgokat és áldottam az eget, hogy Aaronnek volt annyi esze, hogy az utolsó pillanatban helyre tette a dolgokat és megálljt parancsolt. Ha rajtam múlt volna, hagytam volna magam megdugni, az is lehet, hogy nem egyszer, hanem többször, és akkor most még ennél is rosszabbul érezném magam. Wyattet alig több, mint másfél hónapja temették el, és én máris szégyent hoztam volna rá. A lehető legrosszabb ötlet volt, amikor felvetettem a kis játékunkban, hogy melyikünk fantáziált már a másikról, mert innen nem volt megállj, legalábbis nekem. A probléma az, hogy azóta viszont Aaron viselkedése ütött szöget a fejemben, ahogy a falnak nyomva csókol és aztán, mint akinél elkattant valami, szorítja a kezét az orromra. A mai napig nem tértem magamhoz, és legszívesebben kérdőre vontam volna a történtek miatt, de nem tehettem, mert ha felhoztam volna a témát, kitör a harmadik világháború. A kettőnk közti kommunikáció az azelőttinél még gyérebbre szorítkozott, és kimerült a köszönésben és a kötelező kérdésekben, mint például a „nem keresett senki?” dumában. Mindketten kérdezgettük a másiktól, amikor öt percre is elhagytuk a lakás területét, mert ő abban reménykedett, hogy a felettese szól neki, hogy újra munkába állhat, én pedig titkon azt vártam, hogy feltűnik végre valaki az ismerősi körömből, akit érdeklek még egy kicsit is. Ott motoszkált a fejemben a kérdés, miszerint vajon az apám keze van-e benne, hogy tényleg senki az ég egy adta világon nem kérdez utánam, hogy élek-e még, vagy egyszerűen csak leszarnak?! Szerintem az sem számítana, ha egyik napról a másikra kipurcannék, és ez azért aggasztott egy kicsit, még ha nem is mutattam belőle semmit.
A Karácsony a nyakunkon van és én még sosem voltam ilyen kibaszott magányos, mint most. Csak ültem a nappali közepén és az elvonási tüneteim a tetőfokára hágtak. A falat tudtam volna kaparni, és szinte bármit képes lettem volna megtenni egy kis drogért cserébe, így rögtön tárcsáztam is az egyik díler számát, akivel lezsíroztam egy olcsóbb fajta cuccból egy kis adagot. Természetesen hitelre, mire másra… Nem árultam el neki, hol lakok most, de idő kérdése, és az ajtón fog kopogtatni a jussáért, mert ha Jason valamit meg akar tudni, azt biztos, hogy ki is deríti. Ennek okán tehát találkoztam vele a legközelebbi parkban. Olyan sebességgel futottam el odáig, mint aki a saját életéért rohan, mert sosem lehetett tudni, hogy Aaron mikor ér haza, és jobb lesz, ha nem bukok le, mert annak jó vége biztos nem lesz. Egy gyengébb szert adott, ami azért elég ahhoz, hogy elmúljanak a tünetek, kicsit kótyagos leszek, de semmi vészes… Megteszi mára. Karácsonyra megérdemlem, nem?  Az utcán boldog családok rohangálnak gyerekeikkel, és fényfüzérek milliói ragyognak a sötétben. Fintorogva sietek hazafelé, és lihegve rohanok fel a lépcsőn, mert a lift elbaszódott.
Hazaérve az első dolgom a hűtőhöz vezet, mert kivételesen éhes vagyok, de tök üres. A mélyhűtőben ott figyel egy nagy csirke egészben, és oldalra döntöm a fejem. Karácsony van… Semmi kaja. Hát ez csodás. Nem tudom, hogy Aaron hogy és hol szokta tölteni az ünnepeket, mert mint semmi másról mostanában, erről sem beszéltünk. Nyilván nem ajánlhattam fel neki a múltkori után, hogy mi lenne, ha egy kicsit elszórakoznánk egymás társaságában legalább ma, ha máskor nem, mert tuti, hogy félreértette volna, és megint én húztam volna a rövidebbet, azt meg nem akartam. Így is elég nagy ribancnak tart, nem kell, hogy még nagyobbnak tűnjek a szemében. A főzés gondolata kicsit megriaszt, de mégis úgy döntök, hogy kikeresek valami egyszerűbb, de finomnak tűnő ételt a neten és nekiállok főzni. Én, Cherry Sullivan, aki életében még egy tojásrántottát sem csinált. A hozzávalókat nagyjából összerakom, és a pult felett szemlélem őket azon gondolkodva, hogy mégis hogy lássak neki… Végül a recept alapján kicsivel később már egész finom illatok terjednek szét a lakásban, de a ruhámtól elkezdve a homlokomig tiszta liszt vagyok. Közben beindítom a zenét is, ahol felcsendül Mariah Carey örök klasszikusa, amire a drog hatására kicsit táncra is perdülök. Pörgök, sürgök-forgok a konyhában, mire a zene a végéhez érkezik, és megfordulva pillantom meg Aaront az ajtóban… egy fával?! Meglepetten állok a pult mögött, és zavartan elmosolyodok a kérdésére.
- Gondoltam összedobok valami vacsorát. – vonok vállat, és kérdőn nézek rá, majd a fára. – És te? – Óvatos vagyok a szavakkal, a beszéddel és mindennel, mert nem akarom, hogy a feszültség köztünk újra a tetőfokára hágjon. Nem kerülhetek hozzá túl közel, mert akkor biztos, hogy észreveszi, hogy a pupilláim kicsit tágabbak a kelleténél, még ha nem is vészesen… Aaron hamar szimatot fog az ilyesmire, nem véletlen specializálódott erre a munkahelyén, erre már rájöttem. Nagyon meglepődöm a fa miatt, ugyanis nem gondoltam, hogy ő karácsonyiasítja majd a lakást, pedig ráfért volna, mert a feszültséget tapintani lehetett az elmúlt napokban a levegőben.
- Oké, én tűzszünetet ajánlok. – emelem fel a kezeimet, és csupa lisztesen állok az alapanyagoktól mocskos pult mögött. Ha ezt meglátja a rendmániájával, biztos, hogy azt kívánja, soha ne tettem volna be a lakásba a lábamat…  



Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Vas. Dec. 24, 2017 10:58 pm


Cherry & Aaron



Az ünnepek közeledtével az emberek is megőrülnek, azt hiszem én is beálltam ebbe a sorba, mikor megvettem a fát, és annak reményében indultam haza, hogy közösen fogjuk feldíszíteni az új lakótársammal. Az évvége mindig számadással történik, felmérjük, hogy mi volt jó, és mi volt rossz ebben a tizenkét hónapban. A mérleg nyelve igencsak a rossz felé indult meg, miután megtudtam, hogy elveszítettem az egyetlen testvéremet, és most még a munkámból is fel vagyok függesztve. Az eltelt években karácsonykor dolgoztam, plusz műszakokat vállaltam, mert nem volt családom, na nem úgy, de a szüleimmel és az öcsémmel le tudtam az ünnepi ebédet, aztán mindenki ment a saját dolgára, de idén minden más. Nem megyek sehova, rengeteg idő áll a rendelkezésemre, és sokszor nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Szentestéig két napunk maradt, és most nemcsak a macskával osztom meg a kérómat, hanem egy nővel is…haha Aaron Bennett valakit beengedett a magánbirodalmába. A haverom tuti ezzel oltana be, de én nem szeretnék beszélni arról, hogy mi minden történt az elmúlt hetekben. Cherry kiforgatta a hétköznapokat, felidegelt, ha nem úgy reagált, ahogyan elvártam volna tőle, és általában ez történt. A kisasszony öntudatra ébredt, és nem mondanám, hogy visszaélt volna a vendégszeretettel, de azért megesett, hogy nem kívánt telefonbeszélgetéseket indított. A süllyesztőbe dobott témák még nem évültek el, és úgy terveztem, ha lecseng ez a december, akkor újra kikérdezem Taylorról, meg a balesetről is. A rehabról sem mondtam le, mert láttam a szenvedéseit, nem sikerült ez mindig úgy, hogy a négy fal között maradjon, és féltem, hogy a visszaesők nagy többségéhez tartozik, aki nem tud lemondani a szerekről. Nem szívesen játszottam volna el azzal a végkimenetellel, hogy túladagolja magát, de már az alkohol sem segített, mint pár nappal ezelőtt. Az éjszaka folyamán fulladásos rohama volt, és úgy kellett felráznom az álmából. Jay nem mondott semmit, biztatott, hogy ilyen helyzetekben legyek vele türelmes, és itassam meg. A semmittevés nem fog jót tenni neki, le kell foglalnom valamivel, hogy eltereljem a gondolatait a drogokról. A helyzet korántsem volt rózsás a legutóbbi incidensünk után, melyet nem tisztáztunk, mert én személy szerint nem voltam hajlandó nyilatkozni. Befogtam az orrát, mert….mert a rabja vagyok annak, ha irányíthatok? Mi lenne, ha tudná az igazat. Nem szerettem volna beleavatni. A gondolataim össze-vissza repülnek, mire felérek az emeletre, és a zárba dugva a kulcsot lépek be az előtérbe. Az első dolog a szagok és a zene. Gyűlölöm a karácsonyi felhajtást, főleg a nyálas slágereket, amik minden év ezen időszakában visszatérnek, és szeretettel, meg hasonló baromságokkal töltik meg a szíveket. Mi az, hogy csak ilyenkor kell adakozni? Az nem számít, ha egy ártatlan gyerek hal meg az utcán a drogos háborúk miatt? Kiráz a hideg, és leteszem a fát is, hogy kibújjak a cipőmből, meg a kabátomból is. A konyha felől jönnek az illatok, így bekukkantok, és le is döbbenek.
- Valami vacsorát? Tudsz főzni? – bunkónak hangozhat a kérdésem, de még egyszer se láttam az eltelt napokban, hogy megfordult volna a konyhában, vagy meglepett volna valami kézzel készített étellel. Rendszerint rendeltünk, vagy az anyám főztjét ettük, de ez most nekem is új. A fával együtt állok meg, és felmérem a mostani hangulatát.
- Én vásároltam. – nyögöm ki, de nem eresztem a pillantását. Az ujjaim majdnem lefagytak, de mégis magammal hoztam. Aaron kicsi szívében is feléledt a karácsonyi szellem, vagy egyszerűen tetszett a friss fenyőfa illata, ez már sosem fog kiderülni, hogy miért vásároltam meg az idei lakásunk fényforrását.
- Tűzszünetet? – támasztom meg a jobbomat a csípőmön, és elgondolkodom az ajánlaton. Kellemesebb lenne nem egymás torkának esni, vagy bevonulni a szobába, mondjuk nekem azzal sincs semmi gondom, de érdemes agyalni ezen, végül elmosolyodom.
- Legyen. Nem tudom, hogy mire készülsz, de előbb tudni akarom, hogy mennyire vagy jártas a főzésben. Nem ártana egyeztetni, mert nem örülnék egy kis méregnek a tálamon. A másik, hogy feliratkoztam ételosztásra huszonnegyedikén. A te neved is szerepel, szóval jó lenne, ha velem tartanál. A közeli suliban fogunk önkénteskedni, én minden évben megyek, és elkel a segítség. – vezetem fel a témát.
- Nekem viszont nincs szépérzékem. A fa magától nem fog feldíszítődni, így kellene valamit kezdeni vele, és szólok előre, hogy díszekben sem túl nagy a választék. Meg tudod oldani? – magyarázásban közben beljebb lépek, és a lisztes alapanyagra vetül a pillantásom.
- Csirke…milyen körettel? – tűröm fel a pulcsimat, és kezet mosok, ha már végighurcoltam a fél városon át ezt a csodát.
- Ez a mélyhűtőben volt. – kérdezek rá, és pont egyszerre lépnénk oda a pulthoz, így szembekerülünk egymással. Az átjáró szűk, és ha nem akarom elsodorni, akkor időben kell lépnem, így futólag érintem meg a derekát, és elfordulok balra, de nem tudok kilépni.
- Bocs…menj csak. – préselődöm neki a konyhaszekrénynek, hogy elférjen mellettem, de a tekintetünk megint összeakad. Nem töröltem meg a kezemet, és vizesen nyúltam hozzá. A kis ujjlenyomataim ott maradtak a pólóján.


Christmas time!

Zene | 793 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 27, 2017 6:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Hétf. Dec. 25, 2017 12:44 pm

Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Nem, sosem kezdtem el még egyedül főzőcskézni, és nem, nem tudok elkészíteni sok mindent. Talán a puding még menne… Annál távolabbra nem igazán merészkedtem, most mégis úgy döntök, megpróbálkozom egy csirkével. Ha nem lesz jó, akkor maximum rendelünk valamit, mint általában szoktunk. Aaron anyja jól főz, de ha tudná, hogy én is eszem belőle, lehet csepegtetne egy kis mérget is a kajára, mert ugyebár hozzáférése van bőven az ilyesféle szerekhez. Na jó, viccet félretéve, azt talán nem tenné meg, de biztos nem veregetné vállon Aaront azért, mert itt tengetem a mindennapjaim. Nem tudom, hogy ők is engem hibáztatnak-e Wyatt haláláért, de valamiért úgy sejtem, hogy ebben ők sem különbek Aarontől, aki az elmúlt hetekben pihentette a témát, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni, és elő fog még jönni a vádaskodás.
Az illatok egészen jók, de lehet, hogy megtévesztőek, és az íze valami borzalmas lesz a csirkének. Találtam még egy kész, összevágott salátát a hűtőben, amire összedobtam egy szintén a neten talált tejfölös dressinget, és az ujjamat beledugva kóstolom meg. Otthagyom a pulton, és éppen a csirkét készülnék megnézni, mikor az ajtón egy nagy fenyőfa állít be, na meg Aaron. Elkerekednek a szemeim, mert nem gondoltam, hogy fog venni fát. Majd együtt díszítjük, vagy mi lesz a következő közös program, amin összeveszhetünk?! Kicsit bűntudatom volt a múltkori után, mert azt elismerem, hogy én voltam a felbujtó, és nem biztos, hogy kísértenem kellett volna, de ha egyszer ittunk, és jól is éreztük magunkat… Na mindegy, azt hiszem, az alvó oroszlánt ébresztettem fel.
- Hát, majd meglátjuk… - felnevetek és széttárom a kezem. – Eddig nem próbáltam. – vállat vonok, és végigmérem őt és a fát, ami látszólag elég terebélyes lesz. Nem tudom, mikor díszítettem utoljára fát, talán két éve még anyámmal, de tavaly nem töltöttem otthon a karácsonyt, mert nem volt idegrendszerem bájologni a szüleimmel, na meg a nagyanyámmal.
- Nem gondoltam, hogy ebben a lakásban lesz fa is. – mondom őszintén, mint általában mindig. – Nem úgy nézel ki, mint aki fát fog díszíteni. – elmosolyodom a gondolatra, és kinyitom a sütő ajtaját, hogy megnézzem, hogy áll a hús. Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen jól néz ki, és biztos vagyok benne, hogy lesz valami, amitől nem lesz jó. Nem létezik, hogy elsőre jót főzzek. Az nem én lennék…
A tűzszünet felvetésére, mikor visszakérdez, összeráncolt homlokkal nézek rá és egy pillanatra nem vagyok benne biztos, hogy belemegy, de végül megkönnyebbülök. Szerintem jobb, ha megpróbáljuk elfelejteni a múltkorit és nem bolygatni a dolgokat, de a picsába is, érdekel mi a francért csinálta azt, amit…
- Mi? – oldalra döntöm a fejem. – Szerinted meg akarlak mérgezni? Köszi, örülök, hogy ilyeneket nézel ki belőlem. A csirkébe nem tettem semmit, de lehet jobban jártunk volna, ha egy kis füves sütit sütök. Az legalább megadta volna az alaphangulatot. – Nagy szemekkel nézek rá, mikor közelít, és az ételosztásra is felkapom a fejem.
- Ételosztásra. Én?! Neked elment az eszed? – felnevetek halkan, és a tekintetem a pulton lévő saláta és közte jár. – El tudod te képzelni, hogy önkénteskedjek? Mondjuk ezek szerint el. – leteszem a tálat a kezemből, és belenyugszom a sorsomba. Ha ezt akarja, legyen. Ezt kapja karácsonyra… Oldalra sandítok, mikor közelít, de nem nézek rá, mert mint kiderült, jobban járunk, ha kerüljük a másikat. Hülyeséget nem akar ő sem, és én sem csinálni, amit majd megbánunk másnap, és így egyszerűbb, ha nem is kísértjük a dolgot.
- Tudod mi az a munkamegosztás? Én nem fogom egyedül feldíszíteni ezt a kibaszott nagy fát. Segíteni fogsz. – mondom neki, és teljesen komolyan gondolom. Remélem viccelt, hogy én majd egyedül nekiállok karácsonyfát díszíteni, mert ha nem, hát nagyot tévedett. – Amúgy is az az egyik lényege a karácsonynak, hogy együtt díszítik fel a fát. A családok. A barátok. A… nem tudom mik. A lakótársak. – elmosolyodom ahogy keresem a szavakat, és aztán megrázom a fejem, mert már én is belegabalyodok a mondandómba. Kiveszem a csirkét a sütőből, és a kérdésére hunyorogni kezdek.
- Na… hát tudtam, hogy valamit elfelejtek. Nem tudom. Milyen legyen? – kérdezem az ajkamba harapva, és fordulok egyet, hogy a szekrényhez lépjek megnézni, van-e itthon rizs, de ő is épp akkor indul el, és szembe kerülünk a másikkal. Lassan pillantok fel rá, és lépek el, de ő is pont akkor mozdul, így jobbra-balra ingázunk egymás előtt, amíg el nem irányít a derekamnál fogva.
- Mivel nincs egy garasom sem, Aaron, igen a mélyhűtőből vettem ki, nem kellett volna? – kérdezem, és a pultnak támaszkodva fordulok felé. Végignézek magamon és elszörnyülködök egy pillanatra azon, ahogy kinézek, mert tényleg az egész felsőm és nadrágom lisztes, és még vizes is lett a pólóm Aaron kezétől.
- Mi a helyzet a munkáddal? Nem tudni mikor dolgozhatsz újra? – érdeklődöm. Kerülöm a pillantását, ugyanis tisztában vagyok vele, hogy miattam nem dolgozhat, és ez bánt. – Az nem befolyásolja egyébként, hogy itt lakom? Mert ha emiatt nem dolgozhatnál újra azt nem szeretném, akkor inkább elmegyek. – mondom, és kicsit kellemetlenül is érzem magam. Nagy áldozatot hozott, meg kell hagyni, és ha az kell ahhoz, hogy újra dolgozhasson, lelépek innen. Nem lehetek annyira önző, hogy a magam érdekeit nézem. Muszáj erről beszélnünk, legalább most, amikor tűzszünet van… Amúgy nem igazán szóltunk egymáshoz az elmúlt napokban, és ki tudja, mikor lesz a következő közvetlen beszélgetésünk egymással…



Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szer. Dec. 27, 2017 6:04 pm


Cherry & Aaron



Két bamba képű állat is lehetne egymással szemben, mert úgy mustráljuk egymást Cherryvel, mint két ellenség. A Mr. és Mrs. Smith jut eszembe, ami kicsit abszurd, mert a velem szemben álló nem lenne képes ölni, vagyis ez megint olyasmi, amit én tételezek fel róla, mert tényleg nem tudom, hogy mibe keveredett, és milyen társaságban érezte jól magát a testvéremmel együtt. Mélyet sóhajtok, és a fát eldöntöm a legközelebbi komódnak, hogy ne legyen útban, de azért én már érdeklődve mérem fel a másik terepet is, és rákérdezek a nyilvánvalóra. Még soha nem láttam főzni, és ennek alátámasztása el is hangzik a szájából.
- Akkor nem gond, ha megpróbáltad. Látom dressing már van, és még.. – bevallom, hogy a kaja az egyik gyenge pontom, és ha egy nő jól főz, akkor nálam fél sikere van, de ezt még soha nem osztottam meg senkivel sem. Nem laktam együtt egyetlen nőneművel sem, aki nem a családom részét képezte volna, így a próbálkozás szinte felüdítő látvány. Én magam megtanultam az egyszerűbb fogásokat, de a munkám mellett nincs időm konyhatündért játszani, inkább rendelek, vagy anyánál eszem, de ezt sem tehetem meg minden héten. Előfordult már az is, hogy Owen hozott be valami harapnivalót az irodába, ha papírmunkára voltunk ítélve, és nem mehettünk terepre.
- Én se gondoltam, de megtetszett, és elhoztam. – vonom meg a vállamat, mert lelki felvonulást nem fogok tartani arról, hogy mennyire rühellem az ünnepet, és tulajdonképpen ez most kivétel, és részben Cherrynek is imponálni akarok, hogy oldjam a közöttünk lévő feszültséget. Elkövettünk majdnem egy hibát, de nem történt semmi, és örökké nem ostorozhatom érte.
- Hát nem is szoktam. – vallom be őszintén, és úgy döntök, hogy megközelítem a másik terepet. A sütőben matat, megkeveri a húst, vagy megszúrja, azt innen nem látom, de az illatok erősebben lengenek körbe, és összefut a nyál a számban. Még a végén fel kell hagynunk a rendeléssel is, ha kiderül, hogy egy őstehetség?
- Nem kell azonnal felkapni a vizet, mert vicceltem. A mérgezéshez egy kis drog nem lesz elegendő, és ha lehet, akkor a füves sütit itt kerüljük, mert ha nálam találnak drogot, abból nem lesz köszönet, és a feletteseimnek kell felelnem érte, és hidd el, ők nem olyanok, mint Owen…sokkal rosszabbak. Nem véletlen, hogy tilos a drogozás ebben a lakásban, és remélem ezt észben is tartod. – nem akarom megfenyegetni, de jobb, ha szem előtt tartja, hogy ez itt az én tulajdonom, és ha nem akar bajba keverni, akkor türtőzteti magát. Az ötletem, ami már részben meg is valósult, hogy is mondjam, de nem nyeri el a tetszését.
- Nekem a helyén van az eszem, és igen ételosztásra. Még nem törtek le a körmeid, mert egy kicsit segíteni kell. Rád is férne, ha őszinte akarok lenni. – nem fogok köntörfalazni, ha már itt lakik, egy és mást megtanulhat a város árnyoldaláról is, amit ő annyira veszélyesnek, és vonzónak tart, de engem taszít.
- Nem elképzelés kérdése, hanem a tetteké. – sóhajtok, és megmasszírozom az orrnyergemet, mert a tűzszünet alig két perce lépett életbe, de megint a határokat feszegetjük, és nem tetszik, hogy így áll a dolgokhoz. El van kényeztetve ez nem kérdés, a szülei biztosan megadtak neki mindent, és soha nem mondtak nemet a kislánynak, de ezt inkább magamban tartom. Kozmetikázta a hozzáállását ezzel a főzéssel, de még messze állunk attól, hogy minden rossz szokását levetkőzze.
- Én tudom mi a munkamegosztás Cherry, és vegyél vissza a csúnya beszédből, mert ki fogom mosni a szádat. Éppen ez a lényege, hogy együtt? Majd megoldjuk, ha ennyire nehezedre esik, mondjuk szaloncukrot kötni, mert nem arra kértelek, hogy teljesen egyedül csináld. A tartóba se tudnád egymagad beleállítani a fenyőt, majd én belefaragom. – lehunyom a szemhéjamat, miközben kiveszi a csirkét, és a fenti pultra helyezné. A köret a másik sarkalatos pont, így odamegyek, hogy körülnézzek a szekrényben, de velem egy időben lép, és nem áll meg. A tér szűk, és nem tudom kikerülni őt.
- Hát ehhez rizs is mehet, meg burgonya is, de jobban pártolom a krumplit ilyenkor, mert laktatóbb. – pillantok le a szemébe, és észreveszem, hogy nedvességet csempész az ajkaira. Cherry miért kell állandóan a tűzzel játszanod?! Megköszörülve a torkomat ragadom meg a csípőjénél, hogy elfordítsam, és ellépjek mellette.
- Miért lenne baj? Ha az lenne, akkor szóltam volna, hogy ne nyúlj hozzá. – a kuka mellett tartom a zacskót, és a pultra helyezve szórok ki néhány szem burgonyát.
- A pszichiáter még nem enged, emiatt nem is mehetek. Nemcsak miattad vagyok itthon, hanem az öcsém miatt is. – kerülöm a pillantását, miközben Wyatt a téma, de ennyivel le is szeretném zárni.
- Itt van a kés, pucoltál már krumplit? – merülök el a barnás szempárban, aztán magamhoz veszem az egyiket, és lefejtem róla a héját.
- Érintett vagyok, nem dolgozhatok még, és elővették az ügyeteket újra, de még nem tudom, hogy miért. – oldalra sandítok, hátha le bírok olvasni valamit az arcáról, de semmi.
- A neten néztél receptet, vagy már próbáltad ezt a csirkét? – mosolyogva hámozom a második szemünket, nem állok meg vele.
- Hozok vizet, hogy ne barnuljon meg a levegőn. – egy fazékba töltök vizet, és meg is sózom, aztán közénk helyezem.
- Szereted a karácsonyt Cherry? – a legkomolyabban kérdezem meg, élvezzük ki, hogy nem veszekszünk egymással.


Christmas time!

Zene | 854 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 29, 2017 11:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Pént. Dec. 29, 2017 12:04 pm

Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Ha valaki ismer, tudja, hogy nagyon nehezen bírom az egyedüllétet. Állandóan pörgök, és komoly depresszióba tudok fulladni, ha huzamosabb ideig nem szólhatok emberhez. A napokban mivel ez a helyzet állt fent és nem töltöttem az időmet semmi mással, mint a számítógép előtt és némi rajzolgatással, így jó lesz, ha már tudunk kommunikálni Aaronnel kicsit. A mérgezésre felkapom a fejem, nem úgy tűnt, mint aki viccelt vele, de már nem igazán tudok kiigazodni rajta sem.
- Rendben, akkor majd máshol csinálom. – húzom félmosolyra a szám, de én is csak viccelni próbálok. – Igyekszem egyébként, de nem egyszerű. A testem olyan elvonási tüneteket produkál, amit elég nehéz elviselni, szóval... – megforgatom a szemem, miközben megszúrom a sütőben lévő húst, hogy elég puha e már. Behajolok a sütőhöz, és hátra nézek rá közben.
- Pedig a füves süti jó móka. – vigyorgok, aztán visszafordulok a sercegő húshoz, aztán becsukom a sütő ajtaját. Kell még neki kicsi. Gondolom. Jól néz ki a hús, de az íze lesz a lényeg, és félő, hogy az nem olyan lesz, amilyennek lenni kéne.
- Hát köszi szépen. Ismerős mondjuk biztos nem sok lesz. Mindegy, legalább nem itthon ülök. – vonok vállat és hamar beletörődöm a sorsomba ezúttal.
- Én elmegyek veled ételosztásra, de akkor a következő dolgot én találom ki, hogy mit csinálunk. – kacsintok rá és sürgök jobbra balra a konyhában, hogy aztán megigyak egy pohár vizet. A hűtőben ott figyel egy rosé is, amire többször is visszavándorol a tekintetem, de végül csak a vizesflakont kapom ki. A múltkori miatt nem látom jó ötletnek, hogy Aaron közelében inni kezdjek. A felvetés a feldíszítéssel kapcsolatban monológot követ és védekezésképp felemelem a kezeim.
- Nem tehetek róla, sajnos mocskos a szám, Aaron. – sunnyogok, mert a csúnya beszédről szerintem a büdös életben nem fogok tudni leszokni. Őszintén, nagyobb esélyt látok arra, hogy a káros szenvedélyeimről letegyek, minthogy elhagyjam a káromkodást az életemből. – Így vagyok én, én. Nem változtathatsz meg. – elmélyedek a kék lélektükrökben. Ha így nem vagyok jó, akkor sehogy, én nem változtatok a személyiségemen.
- És igen, az együtt a lényeg. Tudod, a karácsony, a meghittség, a szeretet jegyében. – mondom teljes komolysággal az arcomon és megfordulok felé összefonva a karjaimat magam előtt. Elmosolyodom és felnevetek, amikor meglátom Aaron arcán a reakciót. – Vicceltem. – mondom és elindulok, de belé ütközöm. Zavarba jövök és végül megkönnyebbülök, amikor arrébb tessékel, mert valamiért eufórikus állapotba kerülök, ha a közelemben van és ezen kattog az agyam tulajdonképp már azóta az ominózus este óta, hogy saturészegen smároltunk, aztán Aaron észbe kapott. Még szerencse.
- Tudom, hogy nem csak miattam... csak gondolom ez is rátesz egy lapáttal. – jegyzem meg, mert értem én, hogy ez elsődleges ok Wyatt halála, de az se oké, hogy én itt leledzem.
- Amúgy dolgozni fogok. Legalábbis remélhetőleg találok valami állást. – mondom mellékesen neki. A napokban, mikor nem volt itthon, elmentem az unokatesómhoz, hogy adjon valami melót, de gondolkodási időt kért, amit persze megértek, mert nem akarja, hogy káoszt okozzak a General Motorsnál. Megértem, de azért hülye nem vagyok, hogy belekeverjem a szarba. Elveszem tőle az egyik krumplit és kérdőn nézek rá, mikor felteszi az eszement kérdését.
- Igen. Azért olyan nagyon nem vagyok elkényeztetve, Aaron. – Nem mondom, hogy nem volt könnyű életem, és sokan irigykedtek is rám, amiért kvázi csak megszületni volt nehéz, de ha cseréltek volna velem egy napra, akkor láthatták volna, hogy azért az én életem sem volt fenékig tejfel. Mindegy is, mindig leszartam mások véleményét... Mikor felhozza, hogy újra elővették az ügyet, kiesik a kés a kezemből, és fél centire áll a szőnyegbe a lábamtól számítva.
- Mi? Miért? – kérdezem, és lehajolok a késért, aztán újra pucolni kezdem a zöldséget. Nem szállnak már le erről az egészről? – Azt hittem már lezárták. – motyogom. Sosem lesz ennek vége. Talán még engem is kiakarnak hallgatni még egyszer, de többet én sem tudok mondani, mint amit már elmondtam, kivéve azt a tényt, hogy apám kocsija volt az. Ha bunkó szeretnék lenni, bemártanám, ha magamat nem sodornám bajba. Apám megérdemelné, hogy megcincálják, de szerintem még abból is kimászna valahogy. Nem semmi kapcsolatai vannak, de undorító ez az egész. Szerintem az lenne a következő lépése, hogy engem tönkretesz...
- Sosem főztem még, komolyan. Pudingot. Semmi mást. A netről lestem. – mosolygok rá a pucolás közben. – Nem vállalok garanciát. – kuncogok, és az ajtóban álló fára emelem a tekintetem. Szép példány, élmény lesz díszíteni.
- Nem igazán. Mindig bazi nagy családi banzájt csap a család, az összes nagynénivel, nagybácsival, szépen felöltözve, méreg drága ajándékokkal. Nem sok értelme volt az egésznek, szóval semleges. De inkább nem, mint igen. Tudod, utálok bájologni, de amikor beszóltam a nagynéném undorító kosztümjére, igazi botrány lett belőle. Majdnem rosszul lett. – nevetni kezdek, mert megjelenik lelki szemeim előtt az az arc, amit akkor vágott, mikor kiejtettem a szavakat véletlen a számon, amikor azt hittem, csak gondoltam rá. – Őszintén, nem bánom, hogy idén kihagyom. És te? Családdal vagy itthon egyedül? – érdeklődöm, aztán lerakom az utolsó szem krumplit és elnézek Aaron háta mögött, és a fejemhez kapok, ugyanis a macska bőszen nyalogatja a száját a másik konyhapulton, ami egy merő tejföl.
- Aaron. – sóhajtok fel és kezdek ideges lenni. – Vagy te fegyelmezed meg azt az átokfajzatot, amelyik épp a dresszinget eszi, vagy én, de abban nem lesz köszönet. – mosolygok rá bájosan és ökölbe szorul a kezem, közrefogva a kést. – Mondtam már, mennyire utálom ezt a dögöt? – biccentem oldalra a fejem és a pultra csapom a kést a kezemből. – Az pedig finom volt... – biggyesztem le a számat, és megrázom a fejem. Mennyire, de mennyire utálom ezt a kibaszott állatot. Tuti, hogy teljesen ellenem van... Ez most már száz százalék.


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Pént. Dec. 29, 2017 11:35 pm


Cherry & Aaron



Nem akarom bántani Cherryt, de a drogozás nem tetszik, és örülök neki, hogy próbálkozik, de annak már egyáltalán nem, hogy innen telefonálgat, és kétes üzeneteket hagy. Egyszer kapjam rajta, hogy valami szert vett be…akkor nem fogom kímélni, és bármennyire is fájna, de zokszó nélkül dobnám ki a lakásomból. Végignéztem hogyan teszi tönkre az öcsémet a szer, nem hiányzik még egy emberi élet tönkretétele. Az már nem az én dolgom, ha ezt akarja csinálni magával, de ne az én lakásomban tegye.
- Elhiszem, hogy nehéz, de kísértésbe esel, akkor nem lesz visszaút, és én már nem fogok segíteni. Tartsd észben. – veheti ezt figyelmeztetésnek is a részemről, miközben a konyhához sietek, és meglesem, hogy mit hozott össze egyedül. A reménytelenek nyugalmával belevágni egy ekkora feladatba értékelendő, és nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el. Képtelenség, hogy ennyi mindent hozzon ki belőlem. Az egyik percben még megfojtanám egy kanál vízben, a másikban meg védelmezném minden bajtól.
- Az ételosztás nem alantas munka. Több tiszteletet is mutathatnál Cherry. Néha úgy érzem, hogy alig dübörög benned a hála. Nehezedre esne? – kérdezek vissza, de nem felesel, így én is abbahagyom a téma boncolgatását. Nem támadásnak szántam, csak nem tudom elhinni, hogy mindenre így kell reagálnia. Azt hiszi, hogy ezzel imponálni fog, ha szájal?
- Ez már jobban tetszik, és állok elébe. – hajolok meg előtte színpadiasan, de nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá a csúnya beszédet.
- Nekem is tud mocskos lenni a szám, mégsem hallasz gyakran így beszélni. Én ugyan nem akarlak megváltoztatni, csak lásd, hogy másképpen is lehet kommunikálni. – jegyzem meg, és felveszem vele a szemkontaktust, és minden szavamat komolyan is gondolom.
- A szeretet jegyében, milyen szöveg ez? – szalad fel a szemöldököm, de aztán viccnek szánja, én meg rájövök, hogy nem mindig veszem a poénjait. Ennyire berozsdásodtam volna? Mindenesetre megnézem, hogy milyen köret lehetne a hús mellé, de összegabalyodunk. Az illata megint megcsapja az orromat, és eszembe jut a fürdős jelenet. A teste hibátlan, kivéve a forradásokat, de még azt is szépnek láttam. Nyelek egy nagyot, és arrébb tessékelem, majd előkeresem a burgonyát, és kipakolok a pult tetejére.
- Miért érdekel téged annyira, hogy bajba kerülhetek? Cherry megoldom, már nem vagyok kisfiú, aki mások segítségére szorulna. – halkan teszem mellé, és egy kést adok át neki, hátha nem szokatlan a pucolás művészete.
- Dolgozni? Mármint rendes munkát keresel, valami konkrét is van már?  - lassan vezetem rá a tekintetemet, de zokon veszi, hogy feltetettem az egyszerű kérdést, hogy már tisztított-e burgonyát.
- Nem vagy elkényeztetve…hmm…ha nem főztél soha, akkor az is játszik, hogy talán még nem pucoltál krumplit. Egyszerű logika. – vonom meg a vállamat, és nekilátok az első szemnek. Az ügyének az említésére azonnal leejti a kést, és én is megtorpanok.
- Minden rendben, nem állt bele a lábadba? – kukkantok oda, de szerencséje volt, így folytathatom a megkezdett munkafolyamatot.
- Le is zárták volna, de új kérdések merültek fel, és talán bizonyíték is van. – én sem örülök neki teljes mértékben, mert az hiányzik, hogy bemocskolja valaki a tesóm nevét, mégis ott motoszkál bennem a kisördög, hogy tudni szeretném az igazságot. Vajon hol lehet a másik tag? Owen szólna, ha olyan fordulat állna be az ügyben?
- Ahhoz képest remek illata van a húsnak. – dicsérem meg, és a vízbe dobom a második krumplimat. A karácsony közeledtével érdekel, hogy náluk milyen szokások vannak érvényben, és szinte egyezik az elképzeléseimmel.
- Hát szereted a botrányokat, ez már tény, de ha rusnya volt a ruha, akkor megérdemelte az őszinte véleményedet. Nálunk családiasabb. A szenteste négyünkről szólt mindig. Wyatt és én díszítettük a fát. Ez volt a hagyomány. – ingoványos talajra lépünk, és örülök is neki, hogy a macska eltereli a figyelmét. Meglepődnék, ha nem tett volna hasonlót, és ki is nevetem, hogy ennyire kiakad, de a késhadonászás már nem tetszik.
- Oké…nyugalom. Elviszem, és csinálunk újat. Ő az enyém, és nem fogom kidobni Cherry. – jegyzem meg, és a hónom alá kapva Harcost teszem le a földre, és egyet a fenekére csapok. Azonnal elszelel, én meg kezet mosok, és a sütő felé pillantok.
- Szerintem már jó lesz a hús. – az a baj, hogy egyszerre indulunk meg, és mellém kerül. Egyszerre nyúlunk a rongyért, de megráz, és elkapom a kezemet.
- Te szikrázol. – lepődök meg, aztán elnevetem magam.
- Vedd ki. – mutatom, hogy szabad a pálya, és mikor lehajol, nem vagyok rest alaposabban szemügyre venni a fenekét. Formás popsi, és kedvem lenne…megrázom a fejemet, és a torkomat megköszörülve befejezem a pucolást, aztán a fazék fölött kockázom fel.
- Megkóstolod? – sandítok oldalra.


Christmas time!

Zene | 741 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 02, 2018 9:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szomb. Dec. 30, 2017 11:16 pm

Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Nem egyszerű egy légtérben lenni vele, mert vagy pattanásig feszül a hangulat a szobában, vagy kísértjük a sorsot, és nem is tudom eldönteni, melyik a rosszabb. A múltkorinál még időben megálljt parancsolt, de ki tudja, meddig lesz ekkora önuralma, és mikor fogja úgy gondolni, hogy csak sodródik az árral? Kettőnk közül biztos, hogy ő az, akinek nagyobb tartása van, de legbelül én is tudom, hogy ez tilos. Az a baj, hogy én mindig szerettem a tilosban járni és a tűzzel játszani. Most nem szabad, és ezt meg kell értetnem magammal, mert könnyen repülhetek a lakásból, mellesleg az a figyelmeztetés, ami akkor este elhagyta a száját, nem hagyott köszönetet maga után. Az agyam azóta is az erőszakosságán kattog, és lehet, hogy jobb is, ha nem ismerem meg azt az énjét, ami jelenleg rejtőzködő üzemmódban van, mert sosem lehet tudni. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik, ugyebár szokták mondani...
- Tele vagyok hálával. – forgatom meg a szemeimet, és halványan elmosolyodok, mert kizökkent a gondolataimból, és az előző mondatát nem is nagyon hallottam. – Értékeld az igyekezetet, végül is nem mondtam rögtön nemet. El kell húzni a mézesmadzagot, és akkor még az is lehet, hogy ezentúl csak önkénteskedni fogok. Sosem lehet tudni. – Felnevetek, ahogy meghajol és rájövök újra, hogy Aaron egyáltalán nincs befásulva, csak ki kell hozni belőle a másik oldalát, de azt is csak óvatosan tehetem.
- A mocskos beszéd pedig némely helyzetben szexi is tud lenni. – kacérkodom vele, már megint, de hamar észbe kapok. Ez már rutinból jön, és szinte észre sem veszem, hogy flörtölök vele, de mikor találkozik vele a tekintetem, rögtön lesütöm a szemem és megköszörülöm a torkom. – Bocs. – motyogom, és kerülni próbálom, mind a szemkontaktust, mind pedig a közelségét, de a „poénom” után összeakadunk és a szempilláim alól lesek rá. A vonzás törvénye abszolút működik köztünk, ezt kár lenne tagadni is, mivel a hülye is látja, hogy ez már túlmegy a lakótársi viszonyon. Az arcomon érzem, hogy elforrósodik, és nem kell mondania senkinek, magamtól is tudom, hogy pírba borul, és a víz is lever. Legszívesebben megszabadulnék az összes ruhámtól. Megkönnyebbülök, mikor arrébb tessékel az erős kezével a derekamnál fogva.
- Az előbb még az volt a problémád, hogy egy fikarcnyi érzelem sem szorult belém, és most meg az a probléma, ha érdeklődöm, hogy mennek a dolgaid? – szalad fel a szemöldököm, és várakozóan nézek rá. Néha komolyan nem értem a gondolatmenetét, de szerintem ő sem a sajátját. Egy pillanatig ellegeltetem a tekintetem rajta és ahogyan pucolja a burgonyát, majd én is nekiállok, hogy gyorsabban végezzünk. Az ütő is megáll bennem, amikor a balesetet kezdi el emlegetni, és a kés kis híján a lábfejemben landol, de nem nézek rá.
- Milyen kérdések, Aaron? Milyen bizonyíték? Én nem értem. Miért kell ezt bolygatni? Mindenki elmondta, amit tudott úgy, hogy egy percnyi szusszanást sem hagytak utána. Éhes kutyákként faggattak ki úgy, hogy levegőt alig kaptam. Undorítók. – mondom és elfintorodom, mert tényleg így gondolom. Nem akarok erről az egészről beszélni, és már igazából csodálkoztam, hogy nem hozta eddig fel témaként, mert ahhoz képest, ahogy először reagált rám és irgalmat nem ismerve vonszolt be a kapitányságra, nem gondoltam, hogy valaha nem beszélve arról az estéről megtudunk lenni egymás mellett. Most újra terítéken volt a téma, és ezen valamiért meg sem lepődtem.
Elmosolyodom a képen, amikor elképzelem őt és az öccsét karácsonyfát díszíteni, és elszorul a torkom újra... újra és újra, állandóan. Még szerencse, hogy a macska közbe szól. Méreg terjed szét az ereimben, aminek az oka az, hogy azt a kibaszott dressinget megkóstoltam, és egy csomót szenvedtem vele, mire olyan íze lett, amilyen.
- Jó ízlése van a macskádnak, az már száz. De mégis mi az örömöd benne? Olyan hálátlan dögök. – forgatom meg a szemem és leteszem a kést, mert tényleg túlzás kicsit. Felállok, miután letette a macskát, és a rongyért nyúlnék, de felszisszenek és elmosolyodok, mikor megrázom.
- Felgyülemlett feszültség, ami nincs levezetve, tudod... – felsóhajtok, és az ajkamba harapva indulok el a húsért, és kicsit elidőzve a sütő felett emelem ki és teszem a konyhapultra, alaposan szemügyre véve a kész húst. Elismerően veregetem meg a saját vállamat.
- Ez igen, azért ez nem semmi, öcsém. Elsőre nem mindenkinek kerül ki ilyen szép hús a sütőjéből. – Még egyszer körbe fordítom, és egy kés segítségével megvágom kicsit, hogy meghűljön és megkóstolhassam végre.
- Mit, a krumplit vagy a húst? – kérdezem, de egy pillanat alatt termek ott mellette és kapok el a fazékba hulló krumpliból egy szemet, hogy aztán a számba vehessem.
- Krumplifőzésben már biztos ötös vagy. – mosolygok, aztán visszaperdülök a gőzölgő húshoz, és egy villára szúrom az előbb levágott darabot. Leülök Aaronnel szemben és fújni kezdem az ételt, de közben egy pillanatra sem veszem le róla a szemem. Szexi, ha egy férfi van a konyhában. Fél percnyi levegővel hűtés után óvatosan érintem az ajkamhoz a húst, hogy megnézzem, nem túl forró-e, s mikor megbizonyosodom arról, hogy eléggé meghűlt, felé fordítom a villát.
- Kóstold meg, ha mered. – vigyorgok a másik kezemmel az asztalra támaszkodva, kicsit közelebb hajolva hozzá. Megvárom a reakcióját, és aztán leengedem a kezem.
- Kérdezhetek valamit? – vezetem fel a kíváncsiságomat ismét, de ebből már sejtheti, hogy ezután nem jön könyörület, és újra kérdezni, kíváncsiskodni fogok, mint mindig. Nem várom meg a választ. – Mi volt az a múltkori? – szegezem neki a kérdést és az arcát vizslatom, de túl közel van, és megint különböző tünetek jelentkeznek rajtam, mint például kiszárad a szám és hasonlók, így felpattanok és egy távolabbi pontról szemlélem a férfit. Nem tudom kiverni a fejemből a csókot, de ami utána történt, azt meg végképp nem, és nem akarok magamnak több „álmatlan” éjszakát, így szeretnék pontot tenni ennek a végére.


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Kedd Jan. 02, 2018 9:06 pm


Cherry & Aaron



Cherry kettőssége fejtörést okoz nekem. Az a nő, vagyis lány, akit én ismertem a hedonisták közé sorolandó. Hasonlított az öcsémre, ki nem állhatta, ha mások megmondják neki, hogy mit tehet, és mit nem. A maga ura akart lenni, és nem számított, hogy hány emberen kell átgázolnia, megtette. Szerettem a testvéremet, vigyáztam is rá, amíg megtehettem, de aztán szétváltak az útjaink, és mindenki ment a maga dolgára. Nem ítéltem el, csak nem rajongtam azért, amit képviselt. A barátnője hasonló cipőben járt, de még az öcsémben már nem láttam a javulásra egy szemernyi esélyt sem, addig a lakótársamban, akivel mostanra megosztom a mindennapjaimat, érzem, hogy ott van egy sokkal jobb énje, csak nem akarja kiengedni. Az emberismeretem nem csal meg, én hiszek benne, hogy képes a változásra. Lássuk a mai napot is, csupa meglepetés. Nekiáll ebédet főzni? Nem kértem rá, nem is erőssége, de hozzáakar tenni a hétköznapokhoz. Nincs pénze, ezt nagyon jól tudom, hiszen én mentettem meg, de egyenlíteni akar. Ott van benne az élni akarás, csak rossz útra tévedt. Elnézegetem a morcos arckifejezését az önkéntes melóra. Mi más lett volna az első reakciója, ha nem az, hogy nem akarja? Megenyhülhetnék, de a trágárságot nem szeretem a lakásom falain belül, de azért sokszor még így is elengedem a fülem mellett.
- Dübörög benned, de azért tényleg nem rossz móka. – teszem mellé, és mikor azzal jön, hogy még élvezné is, akkor egyszerűen válaszként megjelenik az a kisfiús mosolyom, mely olyan ritka, mint a fehér holló.
- Neked is van egy elképzelésed erről. Nem hinném, hogy nagy támogatója leszel a programnak, és az is igaz, hogy most már nem ellenkezel. Én ítélek túl korán. – bennem reked a folytatás, csak nézem a barna szempárt, a hosszú árnyékot vető szempillákat. Cherry a maga egyszerűségében is szép, lisztesen, otthonosan. Vajon Wyatt emiatt kedvelte annyira, vagy más tulajdonságok imponáltak neki? Létezhet, hogy hasonló az ízlésem a halott testvéreméhez képest? Kiverem ezeket az ostoba gondolatokat a fejemből. A flörtölő üzemmód nem kapcsolt ki, élcelődik velem, és a könnyed csevej megint átlép ama zónába, melyről tilosként nyilatkoznánk mindketten.
- A csúnya beszédnek is megvan a helye, és az ideje. Szexi is tud lenni, egyetértek. – látom, hogy zavarba jön, és kapcsol is, de most én vagyok az, aki nem hallgat el, és továbbviszi a megkezdett gondolatmenetet. Hmm…mi lenne, ha megmutatnám neki az igazi énemet, ha látná a vérbeli Aaront, aki olyan sötét dolgokat szeret, amiről álmodni sem merne? Én azt gondolom, hogy az emberben mindkettő megvan, a jó és a rossz is. A külvilág számára én vagyok a követendő minta a Bennett családon belül, de mi van, ha az én lelkem is elkárhozott már, csak jól palástolom? Megnyalom az ajkamat, nem túl észrevehető mozdulatsor, de ha Cherry figyel, akkor nem téveszti szem elől. Az élet olyan helyzeteket produkál, ahol kénytelen vagyok a közelében lenni, mint a konyha elrendezése, az egyszerre való megindulás. A fizika mellett a kémia, amit kiemelnék. Némi pszichológiát nekem is el kellett sajátítanom, valahogyan manipulálnom kell a környezetemet is, így nem vagyok vak a jelekre. Bejövök neki, nem születtem ostobának, de inkább figyelmen kívül hagyom eme tényt. Nem tenne jót egyikünknek sem, ha átlépnénk a határt, úgy érzem, nem biztos, hogy vissza tudnék fordulni onnan.
- Nem kell felkapnod a vizet. Nem szeretem, ha a munkámról kérdeznek, és ezt a szüleim is tudják. Cherry nem beszélhetek róla, mit nem lehet ezen megérteni? Nem sima rendőr vagyok, aki elmondja, hogy elkapott egy betörőt, nekem sokkal bonyolultabb ügyeim vannak, te pedig civil vagy, és ha túl sokat tudsz, akkor veszélybe kerülhetsz miattam. – vezetem le a logikus magyarázatot, hátha észhez kap. Már kezdem kapiskálni, ha nem adok kielégítő háttér információt, akkor értetlenül áll elém. Nem értem, hogy miért akarja mindenáron hallani a munkahelyi részleteket? Azonban akad más, ami kiakasztja. A kés a földön, hogy is mondjam, még nekem is kellemetlenséget okoz, de tény, hogy tegnap felhívott Owen. Megnyitották az ügyet valami miatt, de még nem volt alkalmam mélyebbre ásni. Mindenesetre ma este megejtem azt a telefonos csevegést vele. Tudnom kell, hogy mi miatt nem zárult le örökre az öcsém és Cherry ügye.
- Még én se tudok pontos adatokat, de érintett vagy. Bármennyire is undorító, ez a munkájuk. Fogalmad sincs, hogy milyen bonyolultak tudnak lenni egyes esetek. Évekig is eltarthat egy-egy nyomozás. Taylor nincs meg, ez magában egy nyitott ügy… - vonom meg a vállamat, de a macskám közbeszól, pontosabban a pofátlansága. Leemelem a pultról, mert nem túl higiénikus, ha ott mászkál. A hónom alatt tartom, és úgy meredek a barnaságra.
- Nem hálátlan, csak téged nem bír. Megmentettem az életét, több a közös bennetek, mint hinnéd. – halkulok el, és megsimogatom, aztán útjára bocsájtom. Gyorsan megmosom a kezemet, aztán segédkezem a főzésben, mert soha nem fogunk enni, és jól esne, ha nem mennénk bele a karácsonyi emlékek nosztalgiájába.
- Hogyne…az kell. – bólogatok, és a köretre koncentrálok, amíg kiveszi az elkészült szárnyast. A sütőlapra tenném fel a burgonyát, de egyet kikap belőle.
- Még van mit tanulnom. – elkuktáskodom, nem bántom, miközben megterít, és a húst is felszeli, és két tányérra téve telepedik át az étkezőasztalhoz. A kezdeti feszengés elmúlóban van, én is odaviszem a burgonyát, és leülök vele szemben, mikor hirtelen a látóterembe kerül egy villa.
- Kóstoljam meg? – a kérdést elsőre is hallottam, de úgy kínálja, hogy bevállalom a szerepet, és lehúzom a fogaimmal a hegyéről, és jól megrágom.
- Mit akarsz kérdezni? – nyúlok a vizespoharam után, és belekortyolok, de egy percre sem szakítom meg vele a szemkontaktust.
- Átmentél a vizsgán egyébként, mert nagyon jó lett. – jegyzem meg csendesen időzve a sötét szembogarak bűvkörében.
- Cherry… - rázom meg a fejemet, és a szalvétáról nyúlnék, de felpattan. A mellkasa sűrűbben emelkedik, mint előtte. A préda feléledt benne. Csendesen helyezem le a szalvétát, és felállok én is. Az étel másodlagossá válik. A fal úgyis az útját fogja állni, én meg lassan lépkedem. Már nem sietünk sehová, olyan kíváncsi, hogy ez fogja a vesztét okozni. A két kezemmel támasztom neki a hideg, és kemény felületnek. A tekintete betölti az egész látóteremet, én meg a nyaki vénáját lesem.
- Félsz tőlem? – kérdezek rá oldalra biccentett fejjel.
- Nem bántottalak….de tudnálak. Az öcsém barátnője voltál, a gyerekét hordtad a szíved alatt, tilos vagy. Nem engedhetlek be, de mégis ezek a határvonalak. – a nyakához hajolva szippantom be az orrom hegyével az illatát, a bőre az ajkamhoz tapad, és beszívva ízlelem meg.
- Felszökik a  pulzusod, ha ezt teszem, vágysz rám… - a két szirmom összeérve zárja közre a pulzáló verőeret.
- Ez is a szívedhez vezet…annyira édes lenne, ha megkóstolhatnálak, de nem tehetem…vagy.. – hirtelen eresztem el, hogy a fogammal karistoljam végig, míg el nem érek ezáltal a kulcscsontjához. Apró csókot lehelek rá, és felegyenesedve most a barna íriszekbe merülök.
- Én nem tehetem, akarom, de nem… - győzködöm magamat is, és az alsó ajkán szántok végig a nyelvemmel. Nem csókolom meg, nem büntetem meg. Olyan nagy kedvem lenne rá, de ő nem olyanfajta.
- Nem tehetem. – a karja alá nyúlok, és a feje fölött érintem össze, közrefogom, és az ágyékommal nekidőlök.
- Bárcsak… - suttogom a közös légzés közepette. Megőrjít.


Christmas time!

Zene | 1165 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 03, 2018 9:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szer. Jan. 03, 2018 1:17 pm
+16


Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Befogom a számat, amikor elcsitít a munkahellyel kapcsolatban. Nem akarok kutakodni, nem is értem miért csinálom, igaza van. Semmi közöm hozzá, és talán jobb is, ha nem tudok részleteket. A tény azonban, hogy újra megnyitották az ügyet teljesen megrémiszt, mert nem akarok újra átesni ugyanazokon a körökön, amikor még az előzőeken sem sikerült magam túltennem. Megvisel, még ha nem is mutatom. És mellesleg még az is ott motoszkál a fejemben, hogy nem mondok teljesen igazat, és könnyen rájöhetnek, csak egy hazugságvizsgáló kell és le is buktam. Nem nehéz...  
- Jó, hagyjuk a témát. Nincs kedvem erről beszélni. – Arról, hogy Taylor merre jár, tényleg fogalmam sincs, hiába hiszi azt Aaron is, hogy tudomásom van róla, kurvára nincs és ha belegebedek sem tudok információt adni erről. Remélem nem is fogja ezt bolygatni... Tudom, hogy egy szavamat sem hiszi el, pedig most tényleg komolyan beszélek.  
- Majd egyszer talán megnyerem az ő szimpátiáját is. – mosolyodok el végül, de tudom, hogy a macska nem fog megkedvelni úgy, ha még egy simogatást sem vagyok képes adni neki. Majd egyszer talán jobban fogok igyekezni, de még nincs itt az ideje, hogy még ez is hozzájöjjön az amúgy is romokban álló életemhez. Megnyugodva veszem észre, hogy a kezem remegése elcsitul, ezzel tudom, hogy a nem rég bekapott pirula megtette a hatását. A viselkedésemen egyáltalán nem vehető észre, hiszen tényleg csak annyi a dózis, amennyi kellett ahhoz, hogy ne kaparjam a falat a hiánytól.  
A krumplit rágcsálva figyelem őt és az izmain megfeszülő pólót és az ajkamba harapok. A francért kell ilyen jól kinéznie és ilyen kisugárzással rendelkeznie. Ez nem fair, hogy ilyen és a tetejébe még elérhetetlen is. Rohadtul nem fair...  
A hús egy kis darabját tartom a szája elé a villán, és várom a reakciót, de az, hogy nem torzul el az arca, már sejtet némi pozitívumot, így kezdek megnyugodni, de amikor alá is támasztja, az az igazi. Elmosolyodok, de aztán komolyra fordul a szó, ugyanis a kíváncsiságom újra utat tör magának, pedig tudom, hogy pengeélen táncolok azzal, hogy megkérdezem, ami a lelkem nyomja. Már nem érdekel, maximum nem beszélünk egymással egy kis ideig újra, túl fogom élni... Nem engedem a tekintetét, de aztán olyan szikra tűnik fel benne, ami arra késztet, hogy inkább menjek távolabb. Nem értem miért érzek így, de felpattanok a székről és elindulok a nappali felé, de hallom a lépteit mögöttem, így mikor megfordulok egyenesen a mellkasának ütközöm. Engedek neki, és hátrálni kényszerülök, mígnem a hideg fallal találkozik a testem és feléled bennem a deja vu. A múltkor is így indult, aztán mi lett belőle... Nem nézek rá, de mikor feltesz egy kérdést, felkapom a tekintetem az arcára.  
- Nem félek, Aaron... csak az ijeszt meg, hogy a testem minden porcikája vonzódik hozzád. – suttogom és nagyot nyelek, mert a szám, akár a sivatag olyan száraz lesz. Szomjazom rá, a csókjára és mindenre, ami ő. Hallgatom, amit mond, és hol a szemeit, hol pedig a mozgó ajkát figyelem.  
- Miért akarnál bántani? – ráncolom össze a homlokom, mert a mondata egyenesen talál szíven, és nem tudom már mit gondoljak, de a kíváncsiságom még mindig nem hagy alább, sőt, egyre inkább feléled bennem, mert valami azt súgja, hogy most nem lesz megállj, mint a múltkor. Fészkelődöm a szorítása alatt és érzem, ahogy az ágyéka az enyémhez nyomódik, amitől igazán feléled bennem a kiéhezett vadmacska. Annyira vágyom rá, hogy az már fáj, így halkan sóhajtok fel, mikor megérzem a bőrömön a csókját. A mellkasom egyre gyorsabban emelkedik, és a gyomrom görcsbe rándul, ami egyre inkább lejjebb és lejjebb sugárzik ki. Ahj, nem hagyhatod abba, most nem. Itt már rég nem a józanész játszik.  
- Ha csak sóvárgunk a másik után, az nem hozza vissza, Aaron... – A nagy szempilláim alól lesek rá fel, és az érzékeim felerősödnek. Nem tudom, hogy ez Aaron vagy a bevett pirulám hatása, de amikor végig szánt a nyelvével az alsó ajkamon, úgy érzem elégek. Tetőtől talpig izzok és nem bírom tovább ezt a telhetetlenséget, így egy óvatlan pillanatban rántom ki a kezem a szorításából, hogy aztán a pólójába kapva ragadjam meg és tapadjak az ajkaira abbahagyva ezzel a játszadozást. A nyelvem hamar rátalál az övére és forró, tüzes csókra hívja őt.  
- Hagyjuk a folyamatos ellenállást a másik felé. Akarlak, Aaron. Azt akarom, hogy most azonnal dugj meg. – hajolok a füléhez és a vállába vájom a körmeimet, hogy nyomatékosítsam az akaratom. A testem minden porcikája bizsereg és bennem már nincs kérdés, nincsenek gondolatok, csak az itt és a most. Amíg nincs teljesen észnél, addig fogom a felsőm és bújok ki belőle, hogy aztán csak a fekete csipke takarásában mosolyogjak rá kacéran. Ha Aaron most kirakja a stop táblát, akkor az egyszer bizonyos, hogy iszonyatos a tűrőképessége, és úgy tud parancsolni az indulatainak, mint semelyik férfi a földön...  


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szer. Jan. 03, 2018 9:59 pm


Cherry & Aaron




+18-as tartalom

Ez a villás incidens is olyasmi, amit lakótárssal nem tennék, de a kivétel erősíti a szabályt, és fegyverszünetet kötöttünk, így nincs szívem megbántani. Valami félrecsúszott bennem, mert kezdek érzelgős lenni, ez nem én vagyok. Az itthonlét nem tesz jót nekem hosszú távon. Ki kellene mozdulnom, talán holnap elmegyek lőni egyet, mert nem ártana edzésben maradni szellemileg is. A lövészet kikapcsol, miközben egyben tart, mármint fejben. A legutóbb annyira mérges lettem a pszichiáteremre, hogy majdnem asztalt borítottam nála. Miért akar mindenáron Wyattről beszélni? Ez nem úgy működik, ha én készen állok, akkor majd mesélek róla. Az én öcsém volt, nem akarok állandóan vele foglalkozni. Cherrytől is emiatt tartom távol magam, de a kisasszony minden áldott nap feszegeti a határokat, ha újra beszélő viszonyba kerülünk. Nem akarom, hogy érezze, mégis rá kell koppintanom az orrára, ha túl messzire menne. A hús finom lett, a reménytelentől nagyon messze áll, de hirtelen megváltozik a levegő összetétele, és úgy ugrik fel, mintha megégettem volna, holott csak előrébb hajoltam. A tekintetem hosszan járja be a teste minden négyzetcentiméterét. Ajaj, ebből baj lesz. Feléled bennem az ősi ösztön, hogy becserkésszem. A barna szempár azt üvölti felém, hogy közelítsem meg. Megtörlöm a számat, és csak utána állok fel az asztaltól. A menekülése bennem ellentétes emóciókat ébreszt. Nem szokásom hagyni, hogy elszaladjanak a bűnözők, és mégis, néha élvezem, ha egérutat adok nekik, és csak utána csapunk le rájuk. Owenben is megvan ez a kettősség, nem feltétlenül húzza sokáig, de a kínzás a vérében van. Sokan kérdezték tőlem odabent, hogyan is lettünk jóban, ha elbasztuk az első ügyünket. Megéreztem, hogy hasonló természet, mint én. Még csak felemelkedem a székről, de már érzem, hogy felszökik a hőmérséklet, és a magam pulzusszáma is megemelkedik. Félek, hogy nem leszek képes megállni, a fejemben ezernyi gondolat cikázik át, de az örvény beszippantja őket, és a boszorkány úgy vonz magához, mint egy édes illat a méheket. A virág sem ártatlan ebben a képletben, de most ne menjünk bele, mert ez nem egy felvilágosító óra. A szám kiszárad, a tarkómon a hideg futkos, és olyan, mintha egy másik éghajlatba léptem volna át. A falnak támasztom a két kezemet, és közrezárom. Nem leszek engedékeny, előbb megizzasztom, és ha kitör belőle a…melyik éne is? Már magam se tudom, hogy melyikre pályázom, de az érzékszerveim kiélesednek. Az első kérdésre máris elveszi a tervemet. Minek vallja be, hogy vonzódik hozzám? Cherry miért nem gondolkodsz? Kékjeim villámokat szórnak, elsötétülnek az íriszem, és előrebukok. A pillantásom a két mélyedést, a vékonyka anyag vonalát követik. Micsoda csípő, és a mellei. Nem hiába képzeltem el, és láttam már, de még nem érintettem úgy igazán.
- Mert feleselsz, mert nem fogadsz szót….soroljam még? – duruzsolom, de már a bőrébe fúrom az orrom hegyét. Eltűnök, az agyam kikapcsol, és az ösztönök uralnak. Íves nyakára vándorolnak a gyöngyfogaim, és kiragadom a hámfelület alatt futó eret. Puszikkal pecsételem meg utamat, és felnyögök, de aki jobban odavan az a kislány. A szívverése már az eget súrolja, és tudom, ha ezzel nem állunk le úgy két perce belül, akkor mindketten a pokolban fogunk elégni. A fogaimat elszakítom, és a kulcscsontját veszem célba, de látnom kell, a szemei többet mondanak, mint a test más részei. A kiejtett mondattal a mélybe ránt. Megremegek, nem idekint, hanem belül egy másik húr szólal meg. Megvetettem az öcsém viselkedését, és éppen elcsábítani készülök a barátnőjét. Aaron szemét vagy! Küzdök magammal, de mindhibába, mert megkóstolom az alsó ajkát. A hús zamata még érezhető, de mi lenne, ha a nyelvével is kontaktba kerülnék? A feje fölött kulcsolom össze a két kezét, és éppen végigzongoráznék rajta, de kirántja, és azon kapom magam, hogy ő irányít. Az érdes szirmok az enyémeket követelik, szinte felfal, ahogyan a két test egymásnak feszül, és a combjai közé furakodom. A szemem lecsukom, és a pólója alá nyúlok. Mit számít, hogy lisztes, vagy éppen koszos? A derekán marok bele a bőrbe, vele együtt simítom hátra a tenyerem, és a fenekébe kapaszkodva forrnak össze a nyelveink. A szájpadlásának csapódom, és ízelítőt nyerhetek egy röpke másodpercre a mennyországból. Bennettek innen kizárva, de tényleg elhiszem, hogy a napsütés simogatja az arcomat, és elvakít a lebegés gondolata. Elszakadnék tőle, de nem akarok, vágyom rá, mégis vetekszik a fejem az oxigénért. A vállamba váj a karmaival, a fülembe ülteti a bűn magját, de mit tehetnék? A végletekig lenne képes elmenni. A felsője a földön landol, vagy a hátam mögött, de a csipkébe bújtatott idomok a kékjeimbe kiáltanak. Fogj meg, és kényszeríts térdre. A hajamba túrok remegve, és teszek egy lépést hátra.
- Nem… - rázom meg a fejemet, és elfordulok. Felmegyek az emeletre, és lezuhanyozom, de nem…két lépés után megtorpanok. Lehorgasztott fejjel számolok, és hirtelen találom szembe magam a barnasággal.
- Hallgass el… - teszem a mutatóujjamat a szájára, és a jobbommal kioldom neki a nadrág korcát. A tenyeremet a bugyijához nyomom, de már sejtem a melegség…egyenlő az izgatottságával. A középső, és a mutatóujjamat bedugom az áttetsző anyag és a szeméremajkai közé.
- Mondd még egyszer….mit akarsz Cherry? – kérdezem, és a szája sarkát csókolgatom, miközben két ujjamat mártom belé. Olyan szűk, és nedves. Szaggatottan lélegzem akárcsak ő, és a füle felé tartva nyögök fel én is.
- Halljam. – parancsolok rá.


Christmas time!

Zene | 850 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 06, 2018 8:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Csüt. Jan. 04, 2018 1:20 pm
+16


Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Aaron és köztem már rég nem az a lakótársi viszony volt, amit elkezdtünk, ugyanis ha a múltkori közös kis karaoke-ig bizonytalan lett volna, akkor most igencsak bebizonyosodott, hogy kölcsönösen működik a kémia kettőnk között és bármennyire is próbálunk ettől eltekinteni, valahogy mindig összeakadunk. Azzal is tisztában vagyunk, nagyon is, hogy nem kellene ezt csinálnunk, de én még mindig azon agyalok, hogy nem fogja visszahozni Wyattet az, ha szenvedünk. Nem mondom, nem egyszerű kijönni a gyászból, és kurva nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy a másikhoz miféle kapcsolat fűzte Wyattet, de egyszerűen attól sem vagyok képes eltekinteni, hogy Aaron minden mozdulata vonz. Sebesen haladtunk a beszélgetésből egy olyan helyre, ahol nem volt semmi keresnivalónk, és ezt mindketten jól tudtuk. Aaron átható pillantása a vesémig hatol, és a testem minden egyes porcikája egyszerre tiltakozik és vágyik az érintése után. Figyelem a vonásait és megpróbálom megfejteni, mi jár a fejében, de az arca kifejezéstelen, mégis a szemei árulkodnak arról, hogy küzd magával és ő maga sem tudja, mi tévő legyen, így adok neki egy löketet, hogy el tudja dönteni. Addig dőltem felé, amíg már semmi sem állt közénk. Az agyam sikolt, hogy hagyjam abba ezt az egészet, mert megint én leszek a rossz, az, aki kísértésbe viszi, habár a múltkor már megmondta, hogy ne csináljak többet ilyet. Mondjuk én is megmondtam, hogy nem fogok többet ilyet tenni, most meg mégis itt vagyok, és olyan szavakat duruzsolok a fülébe, amik arra késztetik, hogy ne hátráljon meg. A nyelvem együtt mozog az övével, és határozottan legyűri a józan eszem a csók ereje, s mikor a csipőmbe majd a fenekembe markolva von magához, halkan nyögök fel. A kezem a hasára siklik, és kitapint minden izmot, amit a pólója rejt, és tisztában vagyok azzal, ha most nem állok le, akkor nem fogom beérni ennyivel. Aaron azonban hátralép és véget vet az egésznek, én pedig fájdalmasan nyögök fel.
 - Aaron. Ne csináld ezt minden egyes alkalommal. – A falnak dőlve nézek rá, de amikor elindul, ellököm magam onnan és a felsőmért nyúlnék, mert tudom, ennek az egésznek megint befuccsoltak, de akkor beleütközöm a mellkasába. Jól látszik a vívódása, ahogy kattognak az agytekervényei, és egy pillanatra tényleg azt gondolom, hogy vége van. Újra lógva hagy, és megint néma csendben fogunk élni egymás mellett napokon keresztül. Szuper lesz.
Amikor azonban a mutatóujja az ajkamra siklik, a szemében szikra villan, úgy oldja ki a nadrágom övének csatját, és már tudom, meggondolta magát. Hála az égnek. Következő alkalommal már nem biztos, hogy bepróbálkoztam volna, de így már tisztában vagyok vele, hogy szinte képtelen nemet parancsolni magának, habár próbálkozott.
A testem minden egyes porcikája reszket és éhezik az érintésére, így mikor a két ujja belém csusszan, hangos nyögés hagyja el a számat, és a lábaim is megrogynak kicsit, a vállába kapaszkodva vájom a körmeimet belé.
 - Téged akarlak. Hogy a tested az enyémbe olvadjon. És minél hamarabb. Képtelen vagyok várni, Aaron. – Hosszú szempilláim alól lesek fel a kék szemeibe, úgy válaszolom meg a kérdését, és a kezeim eszeveszett mozgásba kezdenek. Bejárják a felsőtestének minden részét a pólója alatt a vállától kezdve a hasizmáig, mígnem beakasztom az ujjamat a farmerja tetejébe, úgy húzom közelebb és közelebb. Kívül-belül tűzben égek, és minden porcikám úgy sajog ezért a férfiért, ahogy szinte még sosem. Lehunyt szemmel sóhajtozok a falnak vetve a hátam, ahogy az ujjai ki-be járnak, és kezdem elveszíteni a türelmem. Akarom. Olyan szinten kívánom vele a szexet, hogy nem tudom eldönteni, ez abból az okból adódik, hogy az utóbbi másfél hónapban csak a jobb kezem volt a barátom, vagy mert annyira vonz, mint még soha senki. Az ujjaim türelmetlenül bontják ki az övét, és tolják le a nadrágját a lábszára közepéig, aztán az ujjaimmal rajzolom körbe a boxeralsója felett lévő szabályos V-alakot, ami a gyengém. A vékony anyag engedi, hogy kivegyem a merevedésének alakját, amire mosolyogva az ajkamba harapok. A csuklójára fogok, és kiráncigálom a kezét a nadrágomból, hogy elé térdelhessek, és egy óvatos mozdulattal szabadíthassam meg a boxertől, és a számba vehessem. Gyötörni kezdem és lassú, de határozott mozdulatokkal izgatom, egészen addig, míg meg nem elégeli a játszadozást...


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szomb. Jan. 06, 2018 8:04 pm


Cherry & Aaron




+18-as tartalom

Nem tudom eldönteni, hogy melyik énemnek engedjek. Cherry felhívása már túl sokszor történt meg, és korántsem az az elveszett, vagy éppen ártatlan bárányka, mint akinek láttatni engedte magát a magánklinika keretein belül. Szembesültem az összetört kislánnyal is, de a hétköznapokban egy igazi vadmacska volt. Nem egyetlen alkalommal kötöttünk ott ki, hogy veszekedtünk volna, és ez a feszültség nőttön nőtt, ha olyan helyzetbe keveredtünk, ahol egyikünkről mondjuk hiányzott a ruha. Nem vagyok prűd, és az önkontrollom is jó, hála istennek a testedzés elvonja a figyelmemet, hogy minden egyes másodpercben arra gondoljak, hogy milyen melltartó van a felsője alatt, azon hogyan üt át a mellbimbója. Férfiból vagyok, természetesen akadnak igényeim, és általában be is hajtom, de a lakásom falain kívül. Még soha nem fordult elő, hogy huzamosabb időre össze lettem volna zárva egy nővel, akihez a testvéremhez is köze volt. Az első tiltólistás pont ez…a kötelék közte, és Wyatt között. Nem feltétlenül szeretnék belegondolni abba, hogy milyenek voltak ketten az ágyban, mire volt képes az öcsém, hiszen már halott. Rosszul esik, hogy úton-útfélen visszaköszön az emléke, és a gyermek…ez az amiért undorodnék magamtól, ha kiengedném a kezeim közül a gyeplőt. Nem vagyok már így is aljas, hogy fejben eljátszottam a gondolattal, és úgy megdugtam, hogy a testvérem nevét is elfelejtse? Nem szeretek harcolni egy szellemmel, nem tudhatom, hogy szerette-e, mert erre nem kaptam választ. Az érzelmek belekeverése csak egy újabb gát lenne, könnyebb lenne, ha egyszerűen elküldeném az otthonomból…de nem tehetem. Már régen túlnőtt rajtam ez az együttlakás, pedig valójában nem tart több ideje, mint három hete. Az ember nem gondolná, hogy ennyi idő is elegendő ahhoz, hogy felboruljon a jól megszokott élete, de az enyémben megtörtént. Egy pillanat is elég volt a változáshoz…mert tagadhatatlan volt, hogy vonzódom hozzá. Nem bírom kikerülni őt, a fejemet is megmérgezte. A felpattanása pillanatát követi az egyik cselekmény, aztán a másik, és azon veszem észre magam, hogy a saját démonjaim kerekednek felül. Levetem a láncokat, és az utolsó percben fordulok vissza, hogy a két kezem közé fogva az arcát faljam fel az ajkait. Követelek, mert nem érem már be annyival, hogy kerülgetjük egymást, nem tetszik, hogy belesodort az elkerülhetetlenbe. Nem tervez előre, annyira fiatal még, nem ijedt meg a halál árnyékától sem. Bárcsak olyan lehetnék, mint ő…hirtelen szorítom magamhoz, a fenekére siklik eleinte a kezem, aztán a közénk ékelődött pár centiben nyúlok oda az öléhez. A nadrágjával bíbelődöm, de sikerül kioldanom, és belenyúlnom. A szájába nyögök, és elvigyorodok, mikor a szeméremajkánál továbbjutva az ujjaim beléhatolnak. A nedvessége őrjítően hat rám, képtelen vagyok koncentrálni. Az agyamban egyfajta film forog, és mind arra fejeződik be, hogy…az illata ismerős. Az ajkaim szétnyílnak, de már ajzószerként hatottak rám a szavai is. Jaj, kislány nem vagy tisztában vele, hogy mit kívánsz! A tekintetem éget, mikor kioldja az övemet, és a nadrágomat taszigálja lefelé. Mire készül? Nem is kell ezen hezitálnom, mert egyszerűen kiszabadítja a farkamat, és a saját kielégülését mellőzve engem akar…
- Cherry… - kapok észbe, de még elhátrálni sem tudok, mert a szája ráforr a férfiasságomra. Nyögve marok bele a barna hajzuhatagba, és lepillantok a mozdulataira.
- Ó…bassza meg… - meginog a két lábam, az én hátam mögött nincs fal, csak a parketta, de végül olyan torokhang hagyja el a szájüregemet, hogy az felérne egy morgással.
- Igen… - hunyom le a szemhéjamat, és erősebben tolom előre a csípőmet. Az arcát majd behorpasztom, miközben újra és újra elmerül. A makkomig kapja be, nem kell panaszkodnom a szájtechnikájára. Hátrahajtom a fejemet, és a plafont bámulva szinte kifordulnak a szemgolyóim, de nem fékez le. A csípőm megrándul, és a hajába fonódott ujjaim irányítják a tempót. Sötét, és forró pillantásom egy utolsó nyögéssel forrasztja belé a szót. Szaggatott hörgés tör fel belőlem, és sós melegséggel öntöm el a nyelvét.
- Cherry…ó, de jól…- meghajlik a nyakam, és viharos erővel szökik ki az orrnyergeimen a szén-dioxid. Az ő arca kipirosodik, én meg az utolsó lökettel sugárban lövöm a szájába a spermámat. A szívverésem az egeket veri, nem kapok szikrát, de elgyengülök. Legszívesebben leborulnék, de csak lehajolok, és a szájáról letörölve a bizonyítékot mosolyodom el.
- Ügyes….húzás. – többet ígérnek a kékjeim, mint hinné, ezért a derekánál húzom fel, és rá támaszkodva tűröm el a haját, de a másik kezemmel szorítom a mellkasomhoz.
- Te jössz. – a feneke alá nyúlok, mikor a légzésem már normalizálódott, és nem érdekelve a mocskos előjátékot tapadok a szirmaira, és erősen tartva, ha már a lábait is összekulcsolta a derekamon, akkor elindulok vele a legelső fürdőszoba felé. Mindketten fújtatunk, én a lábammal rúgom be az ajtót, és nem foglalkozva a zuhanykabinnal, elhúzom, aztán a csempének nyomva a hátát, magunkra engedem a rózsából a hideg vizet. A hátára simítom a tenyeremet, és a kiálló gerinctüskéken végigzongorázva a melltartónál állok meg.
- Dugni akartál…. – suttogom bele az ajkaiba, és merészen nyúlok a kis csat mögé, beakasztom az egyik ujjamat, és kioldom. Még nem érdekel, hogy rajta van-e, csak lassan érintve a számmal a nyaka ívét ízlelem meg őt. A víztől már lúdbőrözik, egyszerűen túl kívánatos, hogy leálljak.

Christmas time!

Zene | 825 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 09, 2018 9:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Hétf. Jan. 08, 2018 1:07 am
+18


Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Úgy érzem magam, mintha a vállam egyik oldalán az ördög, a másikon meg az angyal ülne és azon érvelnének, hogy mégis mit kellene csinálnom. Az a bibi, hogy az esetek többségében az ördög nyer. Mondjuk úgy kilencvenkilenc százalékosan. Abban pedig majdhogynem biztos vagyok, hogy az a maradék egy százalék nem most fog gyarapodni. Aaron túlságosan is vonz ahhoz, hogy nemet mondjak a késztetésre, szóval esélytelen az egész, és hamar fel is adom a küzdelmet a józan ész ellen. Ha az előbb nem fordul vissza, akkor még elképzelhető, hogy nem kezdek ki újra vele… legalábbis ma nem. De mindegy is, mert ő is rájött, hogy nem fogja tudni ezt sokáig húzni, és csak áltatja magát azzal, ha ellenáll. Tudom én is, hogy nem kéne. Persze, hogy tudom, nem vagyok hülye, de ha egyszer minden egyes mozdulata olyan… olyan nem is tudom. Igazából fogalmam sincs, mit gondolok vagy érzek, csak sodródom az árral, ami vélhetőleg nem egészen jó irányba halad, mert ha lefekszem Aaronnel, akkor inkább holnap ki sem jövök a szobából, azt hiszem. Úgyse szól hozzám, akkor meg minek szenvedjünk attól, hogy én megpróbálom elkerülni, hogy kiejtsek bármit is a számon –ami aztán tudjuk, hogy úgysem fog menni-, aztán megszólalok és abból veszekedés lesz, a veszekedésből pedig ki tudja… Lehet, hogy újabb szex?!
Meglepődöm azon, hogy visszafordul, mert már tényleg elkönyveltem magamban, hogy a mai este is csak egy jól induló, aztán kudarcba fulladó katyvasz lesz, de elmondhatatlan érzéssel tölt el, amikor hátraarcot csinál és letámad. Szóhoz sem jutok, de itt már nincs is helye szavaknak, csak falom az ajkait és nem akarom elengedni. Iszonyatosan kívánom, és a fejemben körülbelül ötvenszer lepörgött jelenet végre megelevenedik majd. Hatféleképpen elképzeltem már vele a szexet, de a megérzésem valamiért azt súgja, hogy nem lesz gyengéd. Nem akarom összehasonlítani az öccsével, de ismerem magam, és tudom, hogy holnap már azon fog kattogni az agyam, hogy miben hasonlítanak és esetleg miben melyik volt a jobb. Undorító vagyok vagy nem, ha egy mára már halott ember lepedőakrobatikáját hasonlítom össze a tulajdon bátyjáéval, biztos, hogy nem fogom tudni elűzni a gondolataimat az agyamból. Most azonban Aaron hála az égnek elfeledteti velem hamar, hogy igazából mekkora ribanc vagyok, így csak a mostra koncentrálok. A lábaim megrogynak, és minden egyes érintése úgy hat rám, hogy a hideg is kiráz. Halkan nyögök fel és harapok az ajkamba, amikor az ujjait hezitálás nélkül érzem magamban és becsukom a szemem, de hamar úgy érzem, hogy a padlóra rogyok, és egyébként is meg akarom mutatni neki, hogy eddig mit hagyott ki, így hamar kioldom az övét és olyan gyorsan szabadítom ki a farkát a két anyagból, hogy észhez se tér. Mire bármit is mondhatna, már a számba is veszem és először lassan kezdem kényeztetni, de ahogy a hajamba túr, úgy váltok gyorsabb tempóra. Tökéletesen nekem tervezték és a méretei meghaladják még Wy… CHERRY! Lehunyom a szemem és elhessegetem a gondolatokat a fejemből, mert majdnem rosszul leszek magamtól. Teljességgel a magamévá teszem a férfiasságát, és egyre hevesebben szopom, mígnem olyan morgás tör fel a torkából, hogy feltekintek rá a pilláim alól, de aztán jön a következmény is, aminek hatására nagyot nyelek és képzeletben megveregetem a vállamat. Még egy utolsót húzok rajta, aztán megnyalva az ajkamat, mosolyogva állok fel és nézek szembe Aaronnel.
- Látod, mit hagytál ki eddig? – nevetek fel, aztán ahogy a fenekem alá nyúl, úgy kapaszkodom a nyakába és ugrok fel a csípőjére. Nem tudom mit tervez, de az ajkaira tapadva és köré kulcsolva a lábaimat csüngök rajta, és hagyom, hogy oda vigyen, ahova akar. A férfiassága a fenekem aljához súrlódik, amitől csak méginkább beindulok, és félúton észlelem, hogy a fürdő felé tartunk. Pillanatokon belül a hideg csempéhez nyomja a hátam, amitől félúton megakad a levegővételem, de nem engedem az ajkait akkor sem, viszont amikor megérzem a hideg vizet, ahogy magunkra zúdul, elszakadok és felsikkantok. Kibaszott hideg, főleg így, hogy a testem amúgy is fel van hevülve. Ahogy végighúzza az ujját a gerincemen, rögtön beugrik a jelenet, amikor annak a sztriptízbárnak a zuhanya alatt játszotta el ugyanezt.
- Nahát, ismerős jelenet. – vetem a fejem a csempének, és lúdbőrözök a hideg víztől, na meg persze az érintéseitől. A csókjaira a mellkasom gyorsabban jár fel-le, és már annyira akarom, hogy nem bírok magammal, és ahogy látom, Aaron farka sem hagy alább a lelkesedéstől az előbbi élvezése ellenére sem. A megszólalása kizökkent, és remélem, nem akar semmiféle dolgot kitalálni, ami miatt megint nem dugunk, mert akkor biztos, hogy a falnak megyek.
- Igen, nem akartam, még mindig akarok... És ma nem érdekel semmilyen kifogás Aaron… akarlak. Azonnal. – Követelem, és engedem, hogy a melltartóm lecsússzon a karjaimról, aztán földet érjen. A víz hidegsége már kezd alábbhagyni, legalábbis nem igazán érzem, a bőröm már átvette a hőmérsékletet. Kezeim folyamatosan fel-alá járkálnak a felsőtestén, alaposan megismerkedve minden egyen négyzetcentiméterét, aztán a háta után a fenekébe marok, úgy húzom közel magamhoz. Az arcélén húzom végig a nyelvem, aztán az alsó ajkán szántok végig.
- Mire vársz? Ma a tiéd vagyok… - suttogom az ajkaiba, aztán kacéran elmosolyodok, és közben azon gondolkodom, hogy mégis mi lesz velünk ezek után, merthogy nem lesz megállás, abban majdnem biztos vagyok… hacsak el nem küld a lakásából, de azt nem hiszem. Vagy elküldene? Úgy érzem, kell neki még egy kis löket ahhoz, hogy belemenjen a játékomba teljesen, így még mindig nem fogom be a szám.
- Azt teszel velem, amit csak akarsz, Aaron. – lassan hajolok a füléhez, és a körmeim a fenekébe marnak, ha esetleg még mindig hezitálna, ez biztos megadja neki a löketet.


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Kedd Jan. 09, 2018 9:33 pm


Cherry & Aaron




+18-as tartalom

A kapcsolatok bonyolultak, és sok időt vesznek el egy férfi, és egy nő életéből is. Bárcsak a munkámra foghatnám, hogy nem szeretnék magam mellé egy állandó társat, de nem ez az igazság. Fogalmazhatunk úgyis, hogy részben a szexuális igényeim ütnek el az átlagtól, és a veszélyesebb mutatványokat szeretem, de ez csak az álarcom egyik oldala. Félek szeretni, mert azzal kiadom magam, és nincs azaz isten, hogy valaki fontossá válhasson nekem. A munkám ezernyi arca közül láttam már a legkegyetlenebbet is…amikor a partnerem veszett oda. A karjaim között halt meg a pár hónapos munkatársi viszony után. Először gubancolódtak össze a hivatási kényszereim az érzelmekkel, és balul sült el az a kaland. Nem feltétlenül az én hibám volt, balesetnek is nevezhetném, de ez akkor sem fogja visszahozni őt. Jade-et abban az időben helyezték át a mi körzetünkbe, és Owen valami extra melót kapott, már borítékolható volt az előléptetése Cavill mellett. Gyűlöltem a gyengébbik nemet, de Jade minden volt, csak éppen nő nem…ó tévedés ne essék annak született, de közelebb álltak hozzá a fiús dolgok. Együtt néztük a meccseket, falta a fánkokat, nem vetette meg a sült krumplit sem. Észrevétlen vált a hétköznapjaim hősévé, és Cavanaugh mellett felnéztem végre másra is. Kiemelkedett a szürke tömegből, és előbb baráttá avanzsáltam, végül megtörtént közöttünk az első szex, melyet egy újabb, és újabb követett. Mire felfogtam volna, hogy mi történik velem, már a sűrűjében jártam. Szerelmes lettem, és ezzel az ördögnek adtam oda…mert nem figyeltem. Meglőtték, és a karjaimban vérzett el. Szuszogva fordulok meg, egy pillanatra felvillan a kékjeimben a ki nem mondott fájdalom, mert Cherry pontosan rá hasonlít. A nagyszájú, a standard veszekedőtárs, aki évek elteltével újra megmozgatja a fantáziámat, és nem hagy nyugodni éjjelente sem. Wyatt az elsőszámú ellenségem, nem bírom leküzdeni a szellemét, ott motoszkál a fejemben, hogy vajon mit szólna, ha tudna arról, hogy a volt barátnőjét készülök megdönteni? A visszatartó erőnek nagyobbnak kellene lennie, mert ez túlmutat rajtam, és a barna fürtökkel megáldott nőszemélyen is. Nem kerüli el a figyelmemet az arcára kiülő csalódottság. A gondolatoknak teremtőerejük van, a szavaknak súlyuk, és mi van, ha a kettő együtt találkozik? Rárontok, mint egy védtelen szavannai prédára, és a falhoz nyomom. A percek gyorsasága csigalassúságba csap át, én élvezem, hogy irányíthatok, ő meg jól tűri, hogy alávesse magát az én akaratomnak. A bugyi anyagán könnyedén szöknek át az ujjaim, és vesznek el a szeméremdombja környékén. Nedvesen fogad, kétséget sem férhet hozzá, hogy kíván, de mit ért a testi vágy…a fenébe Aaron, ne legyél hülye! A bűntudat megtalál holnap is, ott lesz még a karácsony, hogy vezekeljek a bűneimért, vagy elfojtsam a sóvárságomat, de nehéz tagadni, hogy vonz a bőre, az illata, és az a kis szűkös hely odalent, hogy megízlelhessem. A hüvelye legérzékenyebb pontjára koncentrálnék, de vadóc természete nem engedni, hogy én teljesítsem be a ma este forgatókönyvet, neki az kell, hogy megmutassa, mire képes a szája. Ellenkezhetnék, még az első mozdulatsoroknál meg is teszem, de utána elragad a hév, és a sokk is, hogy nem bír magával. Nem szende, ez már az első pillanatban feltűnt, de hogy ilyen egyszerűen adja fel a leckét, és szorítson sarokba, arra még én sem voltam felkészülve. A torka mélységét nem firtatom, elég egyértelműen nem kezdő, és az öklendezési kényszerét is visszafogja, mert, hogy nem kímélem a kislányt az is biztos. Tövig nyomom a makkomat a szájába, hogy elélvezhessek, de ő is partner a játékban. A könyörtelenség új fogalmat nyer, és a tekintetem előtt cikázó fények, fekete pettyekké sűrűsödnek, valami felfoghatatlan állapottá, mikor kirobban belőlem az orgazmusom bizonyítéka, és a tarkójánál tartva elvárom, hogy lenyelje egy részét, ha már belehajszolt ebbe. Nem feltételeztem, hogy pironkodó teremtés lenne, de meg kell hagyni, hogy az elképzeléseimet felülmúlta. A felsőmet ledobom, még mielőtt nekiveselkednék a folytatásnak, majd szépen félig aléltan indulok meg érte, felhúzom magammal, a feneke alá nyúlva fűzöm össze a kezeimet addig a pillanatig, míg a csípőmön el nem helyezkedik, és indulásra készen nem állunk. A csipkébe bújtatott idomai a mellkasomhoz préselődnek, és majdnem elrebegek egy „kurva anyámat” is, de aztán visszafogom magam, és a szemeibe tekintve hallgatom meg a kijelentését.
- Egy menetet a kisasszonnyal? – ravaszkás félmosollyal, és elsötétülő íriszekkel fojtom belé a további beszélgetés maradékát is. A fogaink lágyan koccannak össze, már az idejét se tudom, hogy mikor játszottam ilyesmit, de élvezem, hogy feltérképezi a számat, és csavar is egyet a nyelvével. Kábultan tartom irányban a testünket, hogy ne tévesszem szem elől a fürdőhelyiséget, és a lábammal belökve tárjam ki a következő helyszínünk ajtaját. A villanyt feloltom, és a zuhanykabinig menetelve, átlépek a tálcán, hogy a csempéhez passzírozzam a hátával a barnaságot.  A türelmetlenséget jól tükrözi a rátenyerelt hideg víz megengedése. Összerázkódom a zivatarra, mert elázunk mindketten, de mit számít, ha úgyis a testnedveinkbe fogunk úszni nemsokára? Az ujjamat beakasztva a melltartójába kapcsolom szét a kosaras csodát, hogy szabadságot biztosítsak a két kebelnek. A karjáról lerázva válik meg tőle, én meg eltérítve a szándékát most a nyaka peremét ostromlom. A nyelvem lágyan szánt végig a vízcseppekkel pettyezett felső hámrétegen, jelet hagyva az aprócska pontocskák gyűrűjében. A két combja közé férkőzöm, az ágyékom bevetésre készen, de még nem adom meg az elégtételt neki, csak körözöm a bejárat előtt, és szüntelen szívom az ajkaim közé a bőrét. A fenekembe marva hívja táncra a testünket, imádom a közelségét. Az illata megbódít, a vízfüggönyön át nem látok tisztán, de a fülemben pulzál a farkamban lüktető rengeteg vér.
- Ne beszélj már ennyit…mert nem ígérhetek semmit. – csókolok vissza, követelőznék, de még jobban közeledek az önkontrollom végéhez. Felrobbanok, már abban sem vagyok biztos, hogy férfinak születtem, de a lába közötti apró kapitány tudja, hogy mi a teendője. A földre helyezem le Cherryt, és háttal a kabinnak lököm. A kezeit az üvegfalnak vetem, és a tomporának nyomva a legnemesebbik szervemet, morranok fel.
- Te jössz…ne mozdulj… - a tenyerembe illesztem a jobb farpofáját, és megnyomkodom, aztán egyet rácsapok.
- Maradj. – mosolyodom el, és lassan ereszkedem le az egyik térdemre, és onnan pillantok fel rá. Lassan férkőzöm a két lába közé, és a középső ujjamat bevezetve a hüvelyébe körözök egy sort. Nem gyorsan, néha belecsapódva a térbe, majd rásimítva a klitoriszra gyorsítok. Csatlakoztatom mellé a mutatóujjamat, és a fenekéhez érintve az ajkamat előbb csak puszikkal halmozom el a megütött területet, aztán a nyelvemmel falom fel, és haladok a kis mélyedés felé, de csak hátulról.



Christmas time!

Zene | 1040 |     | @



A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 11, 2018 7:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Csüt. Jan. 11, 2018 2:25 am
+18


Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Az egyik felem rettegett attól, hogy hogy ér majd a holnap, meg az azután... mi lesz, amikor felkelek és konkrétan szemen köpném magam amiatt, amit ma csinálok? Mert biztos, hogy nem leszek rá büszke... A másik felem viszont olyan szinten vágyik Aaron érintésére és arra, hogy végre a magáévá tegyen, hogy lassan a falat kaparom. Igaz, érthető, hiszen már majdnem két hónapja nem voltam férfival és ez nálam csoda számban ment, mert... mondjuk úgy, hogy van étvágyam. Nem bírok sokáig meglenni szex nélkül, talán a droghoz hasonlítanám, bár annyira mégsem vészesen durvák az elvonási tüneteim. Most már igen, határozottan... Kell nekem, és addig nem nyugszom, amíg meg nem szerzem. És megfogom, ma biztos. Utána majd elszámolok valahogy a lelkiismeretemmel...  
Aaron a fürdőszoba felé oldalog velem együtt, és a hidegvíz a nyakamba ömlik, amitől az összes létező testrészem megrándul. Mit nekünk egy megfázás az elkövetkezendő napokban... most nem ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, ami történik. A csókjaitól halkan pihegek, a mellkasom gyorsan emelkedik fel-le, és néhol a mellizmába marok. Annyira tökéletes, mint ahogyan elképzeltem... nem is, talán sokkal jobb. Az izmai határozottan rajzolódnak ki a felsőtestén, látszik, hogy rendszeresen dolgozik rajtuk, és az, amit a pólója vagy a ruházata eddig láttatni engedett, közel sem azonos ezzel a látvánnyal.  
Csendben maradok az intése után, jól tudom, hogy nem szereti, ha túl sokat pofázok. Mindketten jobban járunk. Ráz a hideg és egyszerre van melegem, a világ forog körülöttem és az adrenalin az egekbe repít. A fülemben dobog a pulzusom és sajgok odalent már, annyira kívánom. Nem tudom mi a terve, de nagyon remélem, hogy nem akarja tovább húzni az idegeimet, mert komolyan pengeélen táncol. Lerak és alig állok a lábaimon, reszketek, mint a nyárfalevél, de már nem tudom eldönteni, hogy  vágytól vagy éppen fázom?! Mosolyogva szakadok el az ajkaitól, és megnyalom a szám, majd hirtelen fordít meg és támaszt az üveglapnak. Bedőlök, és hátra nézek a vállam felett, hogy lássam, mit tervez. Most. Már azt hiszem, hogy végre meglesz a beteljesülés, de aztán rácsap a fenekemre, amitől kicsit meglepődök, de jól tűröm, és az ajkamba harapva várom a folytatást. Az ajkait érzem az előző ütés helyén, aztán a nyelvét, aztán... te jó ég. A keze határozott, mégis gyengéd, pontosan tudja, mi kell egy nőnek. Felnyögök, és tenyereimmel felfelé nyújtózkodom az üveglapon, ami be is párásodik hamar a légzésemtől, és a bőröm melegétől.  
- Baszki... - rebegek ennyit, és a lábaim kezdenek nem engedelmeskedni. Lecsukom a szemem, és lelki szemeim előtt lepereg egy-két jelenet, ahogyan Aaron öccsével hempergek. A jelenetek nem akarnak szűnni, és a levegőt egyre gyorsabban veszem. Nem tudom, hogy ez a bevett pirula hatása, vagy éppen a képzeletem játszadozik velem, de nagyot nyelek és megrázom kicsit a fejem. Kinyitom a szemem, de a gondolataim még mindig nincsenek a helyén. A fejem a karomnak támasztom, és úgy próbálok magamhoz térni, mikor már csak azt veszem észre, hogy az endorfin szintem a magasba szökik és hangos nyögéssel jutok a csúcsra. Kapkodom a levegőt, és felegyenesedek, úgy próbálok magamhoz térni, és ideges vagyok az előbbi miatt. Mégis mi a fasz volt ez? És mi a fenét csinálok? Elszámolok magamban háromig, mire szembe fordulok Aaronnel. Kell nekem, de ez az előbbi... kizökkentett.  
- Igazán jó a nyelvérzéked, Bennett. - mondom neki mosolyogva, mert azért szó nélkül nem lehet hagyni az előbbit, már amennyire sikerült arra koncentrálnom. Ezt nem így terveztem, rohadtul nem. Lassan simítok végig a nem rég felvarrt tetoválásán, de nem nézek rá. A válla és a nyaka találkozásába puszilok, és most tényleg nem tudom, hogy folytatnunk kellene-e vagy sem. Ez így kurvára nem jó, hogy belemászik a fejembe... hogy olyanokat képzelgek, amit nem kellene. A belső énem sikít, hogy hagyjam abba, és biztos, hogy Aaron is észreveszi a hirtelen változást rajtam. Egy csókért hajolok, és ezúttal csak lassan vonom magamhoz, némi fájdalom is érződik ebben az egyesülésben. Mindketten tudjuk, hogy ez nem volt jó ötlet, de a felbujtó ismét én voltam.  
- Aaron... - szakadok el tőle, a homlokom az arcélének támasztom. Nagyot nyelek, és azon gondolkodom, hogy mit kellene tenni, mert tényleg akarom –nagyon is-, de ez így, hogy fejben nem vagyok itt rendesen, ez nincs rendjén. A víz közöttünk folyna le végig, de nem tud utat törni magának, mert szorosan simulok a testéhez. Cívódom, de végül rápillantok. - Nem tehetjük ezt. Egyszerűen... már így is messzire mentünk. - Az alsó ajkamba mélyesztem a fogaimat, és az ujjaim szétterülnek a mellizmán. Annyira, de annyira szexi, alig bírok ellenállni a kísértésnek, de végül lépek egyet hátra. A lábaim, mintha ólomból lennének, és csak nézem egy pillanatig őt. Hihetetlennek tűnik számomra -és valószínűleg neki is-, hogy most én vagyok az, aki meghátrál, és azt mondja, állj. Eszembe nem jutott volna, ha nem kúsznak be az agyamba azok a képsorok, de ez már nekem is több a kelleténél. Kisöpröm a vizes hajam az arcomból, és beletúrok, majd kilépek a zuhanyzóból, és magamra csavarom a törölközőm, majd kimegyek a fürdőből, magam után hagyva a vizes lábnyomokat. Még mindig reszketek és kicsit szédülök is az előző élmény miatt, de csak lehuppanok a kanapéra. Nem tudom, mit várok vagy akarok, de szükségem lenne egy üveg alkoholra most azonnal. Hátravetem a fejem a támlára, és megpróbálom leküzdeni ezt a késztetést. Nagyot nyelek, és azon gondolkodom, hogy most mégis mi a szart csináljak? Ezek után mégis mit fog rólam Aaron gondolni? Belecsábítom a rosszba, aztán meggondolom magam... remek.  


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Csüt. Jan. 11, 2018 7:36 pm


Cherry & Aaron




+18-as tartalom

Érzések, és testi örömök. Milyen könnyű összekeverni a valódi vágyódást a másik iránt, ha szembesülünk vele, hogy tiltott gyümölcs. Nekem Cherry az, és annak is kellene maradnia, mert nem normális, hogy egy olyan együttlétre ácsingózunk, ami a pokolban született, és elkárhoztat abban a minutumban, hogy egymáshoz érünk. Az eszem azt súgja, hogy meneküljek, de a hideg zuhany alatt már más szabályok szerint játszunk. Nem kellene, hogy gondolkodjam, sem elmélkedjek a jövőnkről, mert nekünk olyan nincsen, csak a sivár jelen, ahol mindketten gyászolunk. Az értelmesebbik felem felfogja, hogy éppenséggel meggyalázni készülök a testvérem emlékét. Nem szidom, nem is emlegetem, de elveszem, ami egykor az övé volt. Olyan furcsa elmesélni a pszichiáternek is, hogy volt egy testvérem, aki fizikailag már nincs velem, velünk. A lelke a szívemben él, botorság, de így van, mert szerettem az öcsémet, és mindig ott lesz, az életem része marad. A legnagyobb szerelmekben, családi kapcsolatokban is akadnak mélységek, nekünk is megvoltak a magunk csontvázai a szekrényben, de soha egy percig se hagytam volna, hogy a sötétségbe merüljön. Mi történhetett aznap este, mikor belehajtottak az árokba, és kiszakították a szalagkorlátot? Még megtippelni se tudom, pedig kívülről fújom az összes tanúvallomást. A csókok lágy ritmikus váltakozása közben éberebb a fejem, de az emlékek kicsúsznak, és hiába kapaszkodom, átmeneti amnéziát kapok. A nappaliban kellett volna nemet mondanom, de most a melltartójától szabadítom meg, és lüktetve várom, hogy beteljesítsem a ma esti sorsunkat. Elindultunk a lejtőn, de ehhez nemcsak ő, hanem én is kellettem. A kirakós játékunk a helyére került, és lám mire képes egy felrobbanó szikra, óriási tüzet csihol. A félelem legkisebb jele nélkül tapasztom az ajkaimat a forró, ámbár nedves kulcscsontjához, szívom el belőle a vizet, és szüntelen nyomom neki a csempének. Váltakozva veszünk el, és adunk is valamit a másiknak. Nem bírom, hogy még most sem járt le az agyam, totál ki akarok kapcsolni, ezért megfordítom, az üvegfalnak préselem a melleit, és leguggolok. Alig érintve a selymes bőrét zongorázok végig az oldalán, egészen a combjai találkozásáig. A kékjeim felsiklanak rá, és elmosolyodom, hogy a kis fenekét kidomborítja, és szétterpeszti a lábait. Előkészült, az előbbi ütés helyére halmozom a puszikat, hogy ne érezze a csípést, de a hideg víz szüntelen folyik ránk, mintha eláztunk volna az esőben. Hátulról támadom be a tomporát, és merülök el az élvezetek kéjes birodalmában. Az ujjaimmal egyetemben összhangot képez a nyelvem is, és rátalálok a legkényesebb pontjára, de csak finoman, néha megállva, körözve a csiklója körül. A vár bevehetetlen, ezt hittem róla, de túl könnyedén csavartam az ujjam köré, mégis megvolt az a fajta idegesítő szokása is, hogy fél perc alatt pumpálja fel az idegrendszeremet a plafonig. Nem beszélek, feleslegesek a szavak, a lábfejeit spicc állásba nyomja, én meg rosszalkodva nyalintok bele az édes ízkavalkádba. Enyhén sós, és kellemes az aromája. Szerencsére nem rossz tapasztalat, mert igenis számít, hogy milyen a másik zamata, ha már egyszer adott elég sokat, én meg nem viszonoztam a figyelmességét. A csípője járna, érzékelhetően kinyílik, mint egy virág, és ha tehetném, akkor reggelig hajszolnám a szakadék széle felé, egy pillanatra le is állok, és elnyújtom a beteljesülés előtti szekundumokat, de végül be kell látnom, hogy ideje átengednem neki a jutalmat, és egy lökéssel át is repítem a határon. A hüvelye megfeszül, töménytelen nedv mosódik össze a folyó áramlattal, én meg kaján képpel, egy elégedett, és félig jól lakott kisfiú ábrázatával kísérem végig a felszabadulását. A végén a térdeimre támasztva a két tenyeremet állok fel, és megvárom, hogy szembeforduljon velem. A tekintete egy vadmacskáé, már szinte birtoklóan érint meg, ezt ugyan nem szeretem, de hagyom, hogy kedvét lelje a szorosabb viszony elmélyítésében. Minden nő önámító, a fejében többet társít egy aktushoz, mint ami valójában történik.
- Köszönöm, de nemcsak én nekem jár ma este a jutalom… - a könnyed légkör megváltozik, és fojtogatóvá válik a hangulat a tus alatt. A személyeskedés, a flörtölős imázs elszáll, és a nyakamhoz hajol. Túlontúl sok emóciót visz bele, és itt nem áll meg. Az arcomhoz hajolva oldalasan simítja rá ajkait az enyémre, hogy titkokat lopjon el tőlem. Lehunyom a szemhéjamat, mert jobban megőrjít azzal, ha lassan, és izgatóan, már-már egy szerelmes ígérettel lopja el a szavakat, de mégis érzem, hogy fáj neki minden mozdulat. Darabkás, bújós, és éteri lesz egyszerre. Túlságosan belebolondulok, de elszakad, és kénytelen, vagy éppen ösztönös, de feltámad bennem a védelmező. A derekán fogom át a kezem, és szorosabban húzom a mellkasomra. Lepillantok a barna szembogarakba, hogy figyeljek rá.
- Hmm? – kérdezek vissza halkan, de sejtem, hogy mi lesz ebből. Tétovázik, megöli a varázst, és tudom, hogy vesztésre állunk Vele szemben.
- Fogalmad sincs, hogy mennyire messzire. – suttogom, és érzem, hogy a szívverésem felgyorsul az ujjai alatt. Wyatt. Az érzelmek. Elengedem, nem tartom vissza, mert őrült lennék, ha megtenném. Leforráz a felismerés, hogy mekkora ökör voltam, és az is, hogy ez többet nem ismétlődhet meg. A testére kanyarítja a törölközőt, és magamra hagy. Jobban is teszi. A csempéhez fordulok, és ököllel verek bele, mert ez képtelenség. A szemhéjaimat lehunyva a leghidegebb fokozatra állítom a vizet, hogy lekókadjon a férfiasságom, és lehiggadjak. Nem tudok most arra gondolni, hogy mi lett volna a helyes, de ő mégis megtette. Bűnösök vagyunk, de az én eszemnek kellett volna a helyén maradnia. Kétszer vágok bele a csempébe, hogy nyugalmat erőltessek magamra. Elveszítem az időérzékemet, talán egy perc, vagy egy óra is eltelik, ahogyan mozdulatlanul állok, és várom a megváltást, de nem jön. Végül elzárom a csapot, és az érzelmeimet elzárva úgy döntök, hogy megtörölközöm. A felsőtestem totál érzéketlen, így baktatok át a szobámba, és öltözök fel egy alsóba, aztán meg egy felsőt is magamra kapok. Fél-alá mászkálok a szobámban, hogy érveket állítsak fel, aztán megelégelem, és kivágva az ajtót suhanok oda, ahol éppen Cherry tartózkodik. Az ajtófélfának dőlök, ha végre rám néznie nem esik nehezére.
- Szereted? Kötődsz az öcsémhez? – dörren ki belőlem a kérdés.


Christmas time!

Zene |920 |      | @


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 16, 2018 12:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
108

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Szomb. Jan. 13, 2018 4:08 am
+16


Cherry & Aaron
All I want for Christmas is some drug... You!
Napok, talán már hetek óta figyelem Aaront és többször kaptam magam azon, hogy nem úgy nézek rá, ahogy kellene. Nem tudom, hogy ez annak tudható be, hogy nem voltam pasival egy ideje, vagy annak, hogy Aaron az öccsére emlékeztet, avagy egyszerűen csak kibaszottul vonz… Az utóbbi nem kérdéses, hiszen megőrülök már a gondolattól is, ha elképzelem, hogy a közelemben van. Hogy érzem az illatát, vagy éppen csak véletlen hozzám ér kicsit. Olyan energiák szállingóznak kettőnk között, ami eddigi életemben csak egy emberrel történt meg… A kétségbeejtő a sztoriban, hogy az az egy az öccse volt.
Ahogy a képek bekúsznak a fejembe, úgy szorítom össze a szememet, és próbálom kiűzni a gondolatokat onnan, de nem sok sikerrel. Belemászott a fejembe és nem úgy tűnik, mint aki távozni akar onnan. Fura, mintha ezzel akarna „üzenni”, hogy azonnal hagyjuk abba, amit csinálunk. A gondolataim mindenhol járnak, csak éppen ott nem, ahol kellene, és villámcsapásként érek a csúcsra. A lábaim elgyengülnek, és majdnem összecsuklanak, de végül sikerül megtartanom az egyensúlyt. A testem összes porcikája kívánja Aaront és a beteljesülést, de most valahogy muszáj lesz okosnak lennem, mert nem akarom ezt csinálni Aaronnel. Nem fair. Valami csoda folytán ébred bennem a lelkiismeret, amin még én is meglepődök kicsit, de végül megszólalok. A légkör teljesen más, mint az előbb, elszáll az egymás elleni piszkálódás és flörtölés hangulata, és komolyra fordul. Mérges vagyok. Hogy kire? Nem tudom. Magamra, mert újra nekiálltam a flörtnek? Aaronre, mert belement a játszmába? Vagy Wyattre, amiért itt hagyott ilyen helyzetben és nem küzdött eléggé az életéért? Lassan már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, összezavarodnak a gondolataim, és a szívverésem is olyan heves, hogy majd’ kiugrik a helyéről. A csók már-már hasonlít egy olyan igazi érzelmeshez, és összeráncolt homlokkal húzódom el tőle. Nem értem ez is, mi volt. Szorosan fonja a karját a derekam köré, de aztán elillan a varázs, és vége mindennek.
- Pontosan tudom. – mondom, miközben kilépek a zuhanyból, és olyan gyorsan megyek ki a helységből, hogy csak a vizes talpam cuppogását hallani a padlón. A kanapéra ülök és csak meredek magam elé. A légzésem kezd normalizálódni, de a torkomban egy hatalmas gombóc van, amit mély légvételekkel és egy-egy nagy nyeléssel próbálok eltüntetni onnan. Aaron nem jön utánam, de talán jobb is, mert most nem tudnék értelmes mondatokat kiejteni a számon. Nem értem, hogy történhetett ez meg pont velem, aki tök érzéketlen tud lenni, ha kell. Miért kell a fejemben mászkálni?
- A kurva életbe. Mit csinálsz? Mi a jó anyámat? Oké, megbántam, értettem, többet rá sem nézek! – A plafonra meredek és kívülről tök hülyének nézhetek ki, ahogy magamban beszélgetek, de a szavakat Wyattnek célzom. Nem hiszem, hogy teljesen normális lennék. Csak ülök ott a kanapén magam elé meredve és néha egy-egy „picsába” vagy „bassza meg” elhagyja a számat, aztán a hűtőre pillantok. Elhessegetem a gondolatot egy kis időre, de aztán mégiscsak elindulok felé, de a pultnál megállok csippenteni egyet a kiszedett húsból. Kinyitom a hűtőajtót, és a tekintetem azonnal a háromnegyedig lévő tequilás üvegre siklik. Igazából teljesen mindegy, mi az, csak alkohol legyen… Megfogom az üveget a nyakánál, és csücsörítve szemlélem kicsit. Megigyalak vagy ne igyalak? Minden jel arra mutat, hogy a szervezetemnek és úgy az egész testemnek is szüksége van most erre. Mintha ez az előző dolog kitörölhető lenne azzal… Tudom, hogy nem az, de enyhít kicsit. Megragadom hát, és elindulok a szobám felé, nem csukom be az ajtót, pedig talán jobban járnék, ha most kizárnám kicsit a külvilágot. A szoba közepén hagyom, hogy lecsússzon rólam a törölköző, aztán egy lenge, hosszított pólót kapok magamra, aztán kinyitom az üveget, hogy két jó nagy kortyot ihassak belőle. Fintorogva veszem el a számtól az átlátszó üveget, és lerakom az asztalra, aztán hassal az ágyamra heveredek, és ismét csak… nézek magam elé. Hogy lehettem ekkora hülye? Még alig telt el idő azóta, mióta elment, és máris mással hetyegek. Lehajtom a fejem és lehunyom a szemem egy pillanatra, de aztán Aaron hangja töri meg a csendet. A kérdés megtölti a teret, és tudtam, hogy ezt nem fogom tudni elkerülni… Nem nézek rá egyenlőre, mert nem is tudom a választ sem. Sosem kérdeztem ezt meg magamtól. Elrebegtünk néha egy-egy Szeretleket a másiknak, de azt sem a józan pillanatokban, szóval a kérdésre a válasz…
- Nem tudom. – Ennyit mondok egyszerűen, nem is tudnám máshogy megfogalmazni a dolgot. Tulajdonképp sehogy sem tudom, de azért meg kell próbáljam. – Aaron. Nekem sosem volt indíttatásom a komoly kapcsolatokra. Mindig össze-vissza csapongtam, és nem találtam a helyem ilyen téren. Mikor Wyatt a képbe került, az valahogy… más volt. Nem tudom megmagyarázni. Ha valaha szerettem is, vagy kötődtem is volna hozzá… most már… - nem fejezem be a mondatot, csak nagyot nyelek és elharapom a végét. Most már mindegy, hiszen itt hagyott, egy szó nélkül és minden nélkül lépett ki az életemből, és ez sokkoló volt. Az ember el sem tudja képzelni, amíg nem történik meg vele ilyesmi. Az egyik pillanatban még minden rendben van, boldog vagy, a másikban meg már nincs melletted. A szemem sarkában könnyek gyűlnek és mardos a bűntudat, amiért az előbb messzebbre mentünk, mint kellett volna. Sokkal messzebbre. Elgyengülök, és mielőtt a könnyeim végiggördülnének az arcomon, odakapom a kezem, hogy letöröljem onnan. Ülőhelyzetbe tornázom magam az ágyon, és lelógatom a lábaimat onnan.
- Ne haragudj. El se kellett volna kezdenem. Hiba volt belemennünk ebbe. – Egyértelműen nagy baklövés volt, de ezek után, hogy mindketten szinte színt vallottunk a másik előtt, mégis hogy kellene egy fedél alatt élnünk ezek után?
- Talán jobb lenne, ha elköltöznék innen. Nem kéne a sorsot kísértenünk. – A következtetést szépen levonom, de hogy hova az anyámba indulnék innen megint, az kérdés. Talán az unokatesómék befogadnának egy kis ideig, de megint más nyakára kéne járnom. Végül is nemsokára elkezdek dolgozni, majd kiveszek egy szobát.
- Az ünnepek után dolgozni kezdek. Csak adj pár napot, és akkor lesz elég pénzem arra, hogy összeszedjem magam. - Mindenkinek jobb lesz úgy. A tekintetem az asztalon lévő üvegre siklik, majd Aaronre, és felpattanok az ágyról. Lassú léptekkel megyek az asztalhoz, és veszem el az üveget onnan, majd Aaronhöz megyek és a kezébe nyomom.
- És azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ezt is kiöntöd, vagy megiszod, vagy azt csinálsz vele, amit szeretnél, csak ne hagyd itt. – Nem nézek rá, még mindig. Nem tudom, hogy inkább szégyellem magam, vagy megbánást érzek, esetleg mindkettő, de… Már megint érzem az illatát, úgyhogy lehunyom a szemem és visszahátrálok az ágyig. Jobb, ha távolabb van tőlem, mielőtt még megint újra megőrjít.


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Kedd Jan. 16, 2018 12:59 pm


Cherry & Aaron




Érzelmi vihar közeledik. A testem kielégülésre vár, gyűlik bennem a feszültség az öcsém halála, és az általa keletkezett körülmények miatt. Valószínűsíthető, hogy szóba se álltam volna Cherryvel, ha nem Wyatt barátnője lett volna. Kislány a maga nemében, de mégis igazi, vérforraló nő is, aki tudja, hogy mit akar, vagyis ebben hittem egészen két perccel ezelőttig, amíg úgy nem döntött, hogy véget vet a kis együttlétünknek, és elmenekül. Mondanám, hogy gyáva, és tehetetlen, de ha belelátnék a fejébe, talán hasonló gondolatok fogalmazódtak meg benne, mint az enyémben is. Napok óta küzdök, ellenállok a késztetésnek, hogy hozzáérjek, hogy idegenekből ismerősökké változzunk. A testünk egymásnak feszüljön, egy új dal ritmusára íródjon, de hiba lenne. Az öklömet a falba verem, és lehunyt szemhéjakkal csakis az érzékeimre támaszkodom. Gyászolok. Egyértelműen magamba zárkóztam, élveztem az otthon melegét, miközben megnyíltam egy másik embernek. A lánynak, aki ott volt a kocsiban az öcsém halálakor, aki kapocs lehetne hozzá. Megrémülök, ha kivetítem a fejemben az elmúlt hetek eseményeit…közelebb kerültem hozzá, elfogadtam, hogy terhes volt, hogy köze volt hozzá, és mégis kívántam. A legrosszabb az egészben, hogy előbb ezek nekem nem jelentettek gondot, és neki mégis. Szereti? Nem tudom, mi volt közöttük, meddig jutottak el. Menthetetlenül csúszik le a tenyerem a hideg csempéről, és a homlokom nekitámasztom. Mélyeket lélegzek, a hátamat verdesi a jégre emlékeztető vízcseppek halmaza, de nem török meg. Ostoba voltam, elgyengültem, mert sebezhető vagyok. A munkában kellene már lennem, megölöm Owent, ha nem enged vissza. A lakásomba, de az életembe sem szabadott volna befogadni a barna hajú lányt. Rosszul tettem, hogy ellágyultam, puhány leszek, mint Jade esetében. Az összeomlás ama fokán még nem álltam, de többet nem is akarok egyetlen nő miatt sem. Émelygek, és a férfiasságom is lassan megadja magát. Már tudatosan építem fel az ellenállásomat, nem inoghatok meg többet, nem hihetek a dús ajkaknak, a barna szembogaraknak, melyeknek színe néha egy kis arannyal keveredik. Nem láthatja az igazi énemet, és legfőképpen nem osztozkodhatom vele az öcsémen, aki részben miatta ment el. A tanúvallomása kell, a harmadik tag, aki közelebb vihet az igazsághoz. Némán ostromlom önmagam, hogy figyelmen kívül hagytam a legfontosabb tényezőt. Harcias elszántság lobban bennem, olthatatlan vágyat érzek, hogy válaszokat kapjak, és amit megértés gyanánt elnyomtam, most másképpen jön ki rajtam. A törölközőért nyúlok, és a csípőmre csavarja hagyom el a fürdőt. Szinte már alig látni valamit a párától. A felsőtestemen még csurog lefelé a víz, de nem érdekel. A nedves mellizmaimra tapad a fekete póló, meg az alsó is, miközben azon zakatol az agyam, hogyan tekintsek rá. A játékokat befejeztük, nincs több szex, sem erre hajazó helyzet. A közös programoknak is egy időre vége. Nem fogom dajkálni, felnőtt nő, akinek meg kell tanulnia a lábára állnia, ha túl akarja élni ezeket a napokat. A munkámat tettem kockára érte, és egy illúzióért. Mi történt velem? Zaklatott vagyok, és dühös is erre a különös szituációra, végül úgy döntök, hogy tiszta vizet öntök a pohárba, és felkeresem a szobájában. Az ágyon fekve találok rá, már nem érdekel, hogyan élte meg. A tekintetem villámokat szór, a hangom mégis nyugodtan cseng. Szerette-e? A jelenre hatással van?
- Nem tudod, ez neked így megy? Csak tisztában vagy vele, hogy mit éreztél, amikor elment, amikor ürességet és káoszt hagyott maga után? – emelkedik meg egy oktávval a hangom, remegek a dühtől, de csakis odabent. Kínos csend telepszik közénk, mikor megpróbálja körülírni az emóciókat, melyeket Wyatt váltott ki belőle.
- Valami helyrekerült. Nem kell megmagyaráznod. – legyintek, mert nekem már a napnál is világosabb, hogy bele van esve. Szereti, talán még a hiányával sincs képben. Megrándul a szám széle, mert eszembe jut Jade, és a halála pillanata. A kezeim között vérzett el, és meredt a nagy semmibe egy baleset miatt. Undorító az élet, ha ezt nevezhetjük annak.
- Nem kellett volna elkezdenünk. – suttogom, és őt nézem. Az arca nyúzott, talán már sírt is az előbb, miközben a fürdőben tartózkodtam. Az indulataim elapadnak, mert mindkettőnknek hiányzik. Vakon hallgatom a mentegetőzését, a füstbe ment ígéreteket a jövőre nézve, de nem mondok neki semmit rá. Egyetértek, nem szabad maradnia, de abban már kételkedem, hogy elegendő lesz ahhoz pár nap, hogy összeszedje magát. Hadakozok a józan eszemmel, jönnek az ünnepek, nincs kedvem vele maradni, de az utcára se tehetem. Hirtelen pattan fel, és nyújtja át nekem a mexikói italt. Elveszem tőle, és meglöttyintem, az üveg oldalának csapódik a tequila. Megkóstolnám, de az nem én lennék. Szigorú vonásaim rejtekében sajnálom őt, mikor rám pillant.
- El kell költöznöd. Mindkettőnknek ez az érdeke. Adok pár nap haladékot. Kezdj el dolgozni, de utána el kell menned. Ez gyengeség Cherry, én nem ilyen vagyok. Soha nem iszok, soha nem énekelek, és nem vágyom olyanra, ami nem lehet az enyém. Kiforgattál a világomból, de igazad van, ez nem mi vagyunk. Wyatt az élőfal közöttünk. Akadály vagy a munkámban, elhallgatsz információkat, mégis itt vagy. Óriási hibát követtem el, és ez többet nem fordulhat elő. – közelebb lépek, és a tarkójára futtatva a jobbomat belehúzom egy kemény ölelésbe. A nyakához hajolok, beszívom az illatát, de nem csókolom meg.
- Ha legközelebb szemtől szembe fogunk állni, és az öcsém lesz a tét, nem foglak kímélni. Könyörtelenül foglak kihallgatni, bármennyire is gyengüljek el most. Vége van Cherry. – közlöm vele rekedtes hangszínen, és ellépve még egyszer végigmérem, aztán magára hagyom a szobában, és az üveget az ablakon hajítom ki.


Christmas time!

Zene |870 | | @

Vissza az elejére Go down
Re: Cherry x Aaron - Christmas 2017
Vissza az elejére Go down
 
Cherry x Aaron - Christmas 2017
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pietro Maximoff -hős- aaron-taylon johnson
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Olimposz > John Aaron / Árész
» Gundan Tábor 2017
» Merry Christmas! - Jack & Bekah

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: