One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Marilyn Kaminski
Today at 4:21 am



Sheena x Gale - Survivor camp

Gale Emerson
Yesterday at 7:56 pm



Archiválást kérek!

Gale Emerson
Yesterday at 7:18 pm



Rob & Josh ~ First meetings are the weirdest

Joshua Miller
Yesterday at 7:14 pm



Aaron & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 6:28 pm



Aaron & Cherry - International Children day with justice

Aaron Bennett
Yesterday at 5:27 pm



Hazudj Ha Tudsz

Ezekiel Keller
Yesterday at 3:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 12:00 pm



Jake & Madelaine - Summer night

Jake Lester
Yesterday at 10:15 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 56 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Andrew Keynes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Andrew Keynes   Csüt. Nov. 30, 2017 2:56 pm


Andrew Keynes

I'll admit, I was wrong, what else can I say, girl?


Karakter típusa: keresett
Teljes név: Andrew Keynes
Becenevek: Drew, K9 (a mezszáma miatt)
Születési hely, idő:New Jersey, 1996. 11. 27.
Kor: 21
Lakhely:Brooklyn
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: nőtlen
Csoport: diákok
Egyetem: jelenleg harmadéves gazdmenes a Columbián, ahová sport-ösztöndíjjal vették fel
Hobbi: kosárlabda
Mr. Keynes, mondana magáról néhány szót?
Az ösztöndíj-interjúk legunalmasabb és legborzasztóbb része. Sosem tudom, hogy nyaliznom kellene vagy őszintének lennem. Minden helyen mást várnak.
Természetesen. New Jersey-ben nőttem fel és nevelkedtem egy konzervatív családban. Egyke vagyok, de nálunk hagyomány, hogy minden gyerek sportoljon, igy csapatszellemiségűnek vallom magamat. Középiskolában átlagosan teljesitettem, de hajlandó vagyok az álmaimért és azért, amit igazán szeretnék, alaposan megdolgozni.
Mit tart a legjobb tulajdonságának?
Egyértelműen a kitartást.
Végre valami igaz.
Legyen szó sportról vagy személyes ügyekről, ha hiszek valamiben vagy szeretnék elérni valamit, nehezen tudnak lebeszélni róla. Ez az egyik oka is annak, amiért itt vagyok. Hosszú évek kitartása vezetett el oda, hogy eljussak ide.
Legrosszabbnak?
Néha talán túl kitartó is vagyok, amit egyesek makacsnak neveznek. [nevet] Néha nehéz belátnom, hogy nem nekem van igazam és beismerni a hibáimat. Azonban észérvekkel meggyőzhető vagyok.
Miért szeretne a Columbiára járni?
Hah, ki a fene mondta, hogy én szeretnék? Anyámék azt mondták, ha elfogadom a sportösztöndíjat, és még tanulgatok mellette, értelmes jövőm lesz. Hát kösz. Nekem igazából bármelyik egyetem megfelelne, amelyiknek egy középjó csapata van, és nem kell megszakadnom a tanulásban. Nem vagyok hülye, de nem is vagyok oda a magolásért. Szeretem a logikus dolgokat, úgyhogy talán az üzleti irány nem olyan földtől elrugaszkodott ötlet.
8 éve kosarazom versenyszerűen, és a Columbia kosárcsapatát már szintén régóta követem. Úgy gondolom, hogy ezen az egyetemen találkozik a sport szellemisége és a magasszintű felsőoktatás, ami nagyon fontos számomra, hiszen jómagam is szeretném ötvözni a kettőt.
Jövőbeli tervei?
Tökéletes kérdés, erre megvan a bemagolt válaszom, ami az évek során apám belém vert. Átvitt értelemben persze. Szerencsére nem erőszakos fajta. Inkább az a típus, akinek egy pillantásától képes vagy meggondolni magadat.
A sport mellett üzleti irányban tudom elképzelni a jövőmet. Amerika gazdasága megfelelő táptalajt biztosít a csírázó üzleteknek, melyben a későbbiekben majd szeretném kipróbálni magamat. Azonban mint minden ilyen, az üzlet sem működik megfelelő szaktudás és kellő gondoskodás nélkül, mely szolgálatába szeretném állítani a tanulmányaimat is.
Köszönjük, Mr. Keynes, ennyi lett volna, majd értesítjük.


I was drunk, I was gone, that don't make it right

2 évvel ezelőtt

A Gamma Diákszövetség beavató szertartása az első pillanattól fogva az alkoholról szólt. Valószínűleg ezzel akarták tesztelni, hogy a leendő tagok bírni fogják a strapát a későbbi egyetemi bulikon, mert nehogy már rontsuk a szövetség hírét. Úgyhogy talán nem meglepő, hogy a délután 4-kor kezdődő mindenféle programok után, estére már nem voltam éppen józan állapotban (mit ne mondjak, szar vagyok ivós pókerben és a sörpong sem az erősségem). Nem is beszélve arról, hogy valószínűleg az a brownie sem volt tisztán diabetikus. Ilyen állapotban járni a várost pedig talán nem volt a legbölcsebb dolog, de hát mit lehetett tenni, ha a felsősök ezt találták a legkirályabb ötletnek. Főleg mivel elmondásuk szerint a felelsz vagy mersz játék egy zárt helyiségben túl unalmas, és mindenképpen fel akarták spékelni a dolgokat. Az előbbi srácnak például egy lakóház szeméttárolójába kellett bemásznia és nyakig elmerülnie, úgyhogy nem csoda, hogy enyhe hányingerrel vettem tudomásul, amikor megállt előttem a vodkás üveg.
- Keeeynes, nézzük csak, felelsz vagy mersz? - nézett rám az egyik menő csávó, az a fajta, akire az egyetemi kapcsolatok kiépítésekor érdemes figyelni, és már csak reflexből is mersz-szel feleltem. Eddig senki sem volt elég betoji, hogy feleljen, és nem voltam annyira ijedős, hogy én legyek az első. Valljuk be, szeretem a kihívásokat.
- Hm… - kocogtatta meg az állát a srác, és ahogy körbenézett, szinte rögtön megakadt a tekintete valamin, amitől felcsillant a szeme. - Oké, haver, látod ott azt az épületet? Igen, azt azzal a kapuval. Na az, kérlek szépen, a környék legjobb bordélyháza… állítólag - röhögött fel, én meg már sejtettem, hogy milyen irányt fog venni a feladatom. - Szóval azt akarom, hogy menj be, és kapd le az első csajszit, akit meglátsz… persze csak ha mered.
Bár a világ megpördült velem, ahogyan talpra küzdöttem magamat a padról, amit elfoglaltunk, azért magamra küzdöttem egy mosolyt. Azért ez sokkal jobb volt, mint a kukázás. Meg hát miért éreztem volna rosszul magam, hogy megcsókolok egy csajt, akinek az a munkája, hogy ezt és ennél sokkal komolyabb dolgokat is csináljanak? A fenébe is, akár fizetek is, ha arról van szó.
- Oké - motyogtam, ahogyan kissé bizonytalan lábakon elindultam a megfelelő irányba. A csapat srác nagy hanggal füttyögött és kiabált utánam:
- Egy vörös rúzsfoltra azért számítunk! - meg hasonlókat.
Részegen még az ajtóig eljutni is egy művelet volt, nemhogy bemenni, de szerencsémre a bordélyház mondhatni tárva-nyitva hagyta az ajtajait, és senki sem próbált meg megállítani. A recepciósszerzűségnél lévő igencsak alulöltözött hölgyemény pedig a maga formás idomaival éppen nem figyelt, úgyhogy beljebb invitáltam magamat. Talán bölcsebb lett volna úgy tenni, mintha szerettem volna itt tölteni egy estét, de biztos voltam benne, hogy lerítt rólam, hogy kissé felöntöttem a garatra, és nem akartam megkockáztatni, hogy kirakjanak, mielőtt teljesíthettem volna a feladatomat.
Beljebb érve azonban tompa nevetéseken túl hírét-hamvát sem láttam lányoknak. Valószínűleg elég jól ment nekik az üzlet ahhoz, hogy mindük elfoglalt legyen, és már épp feladtam volna, amikor lépteket hallottam a lépcső felől. Ködös tekintettel fordultam a hang irányába, és csak a vörös hajzuhatagot fogtam fel, mielőtt a meglepetés erejét kihasználva meg nem ragadtam a lányt a vállainál fogva, és ahogyan a lába a földszintet érte, a falhoz toltam.
Nem hagytam magamnak lehetőséget arra, hogy meggondoljam magamat, és a kiszemelt áldozatomnak sem arra, hogy reagáljon, mire máris a számat az övéhez nyomtam. Éreztem, ahogyan a lány teste megfeszül az érintésem alatt, de az agyam abban a pillanatban elszállt, hogy megízleltem, milyen édes az íze. Nem is beszélve arról, hogy az illata olyan addiktív volt, hogy rögvest őrületbe kergetett, és az sem érdekelt, hogy megkaptam, amiért jöttem. Többet akartam. Akár egy függő, aki végre megkapja a heroin adagját. Csak több és több kellett. Nem is tudom, mi ütött belém, amikor hagytam, hogy a kezem felfedezőútra induljon, de számomra megállt az idő abban a pillanatban, és csak akkor tértem észhez, mikor valaki határozottan hátrarántott.
Kipislogtam a tekintetemből az ittas félhomályt, és szembesültem a fiatal lány megbotránkozott tekintetével, ami nagyobb pofonként ért, mint a másik lány durva mozdulatai, amint kitessékelt a házból. Védekezni akartam, előhuzakodni azzal, hogy mégis mire való egy bordélyház, ha nem erre, de nem jöttek a szavak a számra. Aztán már csak egy ajtócsapás rémlik, és sötétség.

Azóta feledésbe merült annak az őrült estének az emléke és annak még őrültebb részletei, de valahol a tudatom mélyén még ott van az az ártatlan, megbántott őzikeszempár és azok a puha ajkak, melyek édesebbek a méznél. Azokat, ha akarnám sem tudnám elfelejteni.

Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Andrew Keynes   Pént. Dec. 01, 2017 9:38 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Andrew!

Ezer bocsánat, hogy megvárattalak, hiszen azt ígértem reggel nézlek, csak hát 14. hét jön és már kétfelé áll a fejem, szóval ezer bocsi tényleg
Nagyon tetszett a lapod, hogy hogyan építetted fel a jellemleírásodat, ilyennel az oldalon még nem is találkoztam, ezért különösen tetszett Mit is mondhatnék, hiszen úgyis tudod, hogy mennyire tetszettek az ötleteid, meg az, hogy amúgy nem is azt tanulnád, amit... Azért eléggé szimpatikus ilyen téren a srác, hogy nem akar csalódást okozni a szüleinek a tanulmányait illetően, ez azért becsülendő, a kérdés csak az, hogy boldog lehet ő úgy, ha olyant tanul és később pedig olyant dolgozik, ami igazán nem is az ő választása volt?
A választott szerepjátékos példádat is nagyon szerettem, hiszen kíváncsi voltam a történtekre a te szemszögedből is, és igen, eléggé máshogy szól a sztori. Mind tudjuk, hogy ahány ember, annyiféleképpen mesélhetik el ugyanazt és itt is ez a helyzet, mindketten máshogy éltétek meg azt a bizonyos estét és már nagyon izgatottan várom, hogy mi is lesz abból, ha ismét egymásba botlotok
Nem is tartalak fel tovább, így is eleget vártál, foglald le a félistent pofidat, aztán hódíts meg pár női szívet



avatar
Admin
Play by :
Admin
Hozzászólások száma :
241

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Andrew Keynes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Andrew ---

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ