Az üzlet olyan, akár a dzsungel. (...) Vannak, akik esznek, és vannak, akiket megesznek.
Sok mindenhez értettem,de leginkább ahhoz hogy miként manipuláljam a testemmel az embereket. Ezt Remington ,mindig is igénybe vette ha valami nagy üzletről volt szó,nem véletlen voltam én a legjobb. Hisz nekem mindegy volt férfi vagy nő. Ugyanolyan értő kezekkel juttattam el őket oda ahova talán eddig még nem jutottak el. Imádom feszegetni a testük határát ,persze ez azzal járt hogy én irányítok. De aki azt kívánta el tőlem hogy,legyek csak egyszerűen kezes bárány ,megkapta. Most viszont nem tudtam mire számítsak. Ugyan elég ravasznak és okosnak éreztem magamat. Mégis mikor Remington kiejtette Carson Grimes nevét ,akaratlanul is visszatartottam a levegőt . Személyesen nem ismerem ,de mivel nem a legtisztességesebb körökben mozgok hallottam róla már ,ezt- azt . Minden erőmmel azon voltam hogy,lebeszéljem Remi-t a dologról ,viszont elég makacs pasas ,és hiába hallgat néha rám ,ez most nem az-az alkalom volt. Végül is nekem mindegy volt én a pénzemet megkapom ,onnantól hogy Remi mit művel nem az én dolgom. Egyre biztosabb léptekkel haladtam a bár felé ahol ,Carson biztos forrás szerint megszokott néha inni egy -két italt. Nem bízhattam semmit a véletlenre ,így mos a megszokottnál is feltűnőbben voltam kihívó. Combközépig érő fekete csizmám ,hangosan visszhangzott ,mintha csak arra született volna,hogy felhívja magára a figyelmet. Minden tekintet rám apad ,én pedig ha egy önbizalom hiányos kis fruska volnék biztos dagadna a májam ,de jelenleg ez csak teher. Végül a bárpulthoz érek ,és felpattanok könnyedén a bárszékre,még jó hogy ennek a csizmának ilyen magas a sarka. Persze a pultos fiú rögön flörtölő üzemmódba kapcsol ,de azt hiszem ideje leállítanom.- Nincs annyi pénzed drágám amennyiből ki tudnál engem fizetni,szóval tedd a dolgod ,és gyűjtögess még a malacperselyedbe egy pár bankót . Whiskyt kérek . -kacsintok a fiúra ,aki olyan letörten vonul el ,mintha élete szeremét vesztette volna el . Nem bírom ki hogy ne forgassam meg a szemeimet. Hát nem tanulják meg soha?Tekintetemmel pásztázni kezdem a helyiséget ,hátha feltűnnik Carson ,de egyenlőre semmi. Így bármi kérdezés nélkül előkapok egy száll cigit és rágyújtok. Élvezettel fújom ki a füstöt vörösre mázolt ajkaim közül ,és közben azon agyalok,vajon hogy fogom Carson-t annyira elbűvölni a csipmozgásommal hogy szóba álljon egyáltalán az én jó drága főnökömmel. Aki azt hiszi nagy üzletet nyílba üthet,ám kétséges volt hogy ez visszájára fog elsülni.
A mosdóból lépek elő. Tudom, rettentő rossz szokásom, hogy az ajtón kilépve mindig megillatolom a kezemet, de a szappan kellemes aromája messzire repít, vissza egy kellemes emlékhez. Sóhajtok a gondolatok áradata miatt, majd lassú léptekkel indulok a helyem felé. Egy szőkét pillantok meg, ahogyan elhaladok a bárpult mellett, s látom rajta, hogy vadászik. Fürkész szemei, kihívó öltözködése, pattanásig feszített testtartása arról árulkodik, hogy céllal érkezett a helyre, de nem érek rá foglalkozni vele, hiszen én sem ok nélkül vagyok itt. Már látom az asztalomat, ahol egy másik férfi ül, ugyanolyan mocskos szemétláda, mint amilyen én vagyok. - Siker? - hangjába vicceskedő felhangok keveredtek, amire nem válaszolok, csak leülök vele szemben. Intek a pincérnek, a szokásos italomat kérem tőle, s a jéggel hűtött vodka pár pillanattal később már egy apró szalvétán pihen előttem. - Gondolkodtál az ajánlatomon? - belekortyolok a keménypohárba felszolgált alkoholba, a kockák harmonikus csengéssel koccannak meg a kristály falán. Látom rajta, hogy előbbi könnyed hangulata már messze repült, s azt is, ahogyan óriásit nyelve kezdene hozzá a mondandójának. Megakasztom egy karlendítéssel, majd a szőkére fordítom a figyelmemet. - Három millió dollár a részvényeid hetven százalékáért és két helyért az igazgató tanácsban fair és méltányos. Ne kéresd magad tovább! - Csak azt nem tudom, honnan szerezted meg a felvételeket? - Tényleg számít? - Hatvan százalék, két szék és a forrásod. - Hetven, három szék és megbaszhatod a kurva anyádat! - újra a fickóra fordítom pillantásom, majd a bőrfotel karfájára könyöklök, hogy hüvelykujjammal támasszam meg az államat. Beszélgetőtársam szemeiből eltűnt a dac, a kivagyiság, megfakult arckifejezéssel szuszogott, hátradőlt a saját székén és az italáért nyúlt, amit fenékig lehajtott. - Ne tedd ezt velem! - A lány is ezt hajtogatta, nem? - Szerettük egymást! - És miről beszélgettetek? Hogy milyen napja volt az iskolában? Hogy megjelent az első szőrszál a puncikáján? Áruld el nekem, tényleg kíváncsi vagyok rá! - én is kiittam a maradék italomat, majd félretoltam a poharat. - Hetven százalék, három szék, két és fél millió dollár. Fogd és vidd! - Rendben, legyen... - teljesen megsemmisült előttem, s látom rajta, hogy már csak menekülne. - Az ügyvédem majd megkeres. Na, hordd el magad! - sziszegem felé, majd amikor elindul, apró dudort vélek felfedezni a nadrágja zipzárja környékén. - Te beteg állat! Intettem a pincérnek, újabb italra vágytam.
Kezdőlap
note 
