Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Munkahelylista
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Today at 12:50 am

Avatarfoglaló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Today at 12:49 am

Foglalt vezetéknevek
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Today at 12:47 am

Raven & Drake
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drake Adams Yesterday at 11:50 pm

Drake Adams
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nora Weston Yesterday at 11:40 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Yesterday at 11:09 pm

Flor & Ben & Lyn
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Yesterday at 10:17 pm

Aaron & Cherry - International Children day with justice
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Yesterday at 10:07 pm

Shane and Lottie - I need you...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Evans Yesterday at 10:03 pm

Ki van itt?

Cassyan De Lucca, Linda Coleman, Nora Weston

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, mom, criminology student
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
170

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Szomb. Dec. 16, 2017 7:58 pm

Jake, Dorian and Nora
and that time when i accidentally met my brothers




Megmosolygom a férfi kijelentését. Nem lep meg a hozzáállása. Sok szülő így gondolkodik, ahogy ő. Azt kívánják, hogy a gyerekük ne ismételje meg az ő hibájukat, hogy jobb életük legyen, és többre vigyék náluk. Én is így érzek, ha Charlotte-ra gondolok. Bár sosem bántam meg, hogy ő megszületett, mégis azt remélem, hogy nem követi a példámat. Először tanulnia kell, befejezni az iskolát, diplomát szereznie, aztán családot alapítani. Lehetőleg ne egyedül, hanem egy férfival, akivel szeretik egymást. De persze ez még nagyon messze van, és tudom azt is, hogy az élet folyton tele van meglepetésekkel.
Amikor a rendőrök megérkeznek, és közlik velünk, hogy vallomástételre be kell kísérnünk őket az őrsre, közben pedig megtudom az orvos teljes nevét is, felötlik bennem a gyanú, hogy most is épp életem legfurcsább, legbizarrabb, legképtelenebb véletlenje történik meg velem. Hogy máshogy lehetne még körülírni azt, hogy épp csak tudomást szereztem a testvéreim létezéséről, erre hirtelen beléjük botlok egy bevásárlóközpont előtt, egy balesetnek köszönhetően. Mekkora lehet ennek az esélye egy többmilliós városban? Ennyire azért nem kicsi a világ, de úgy tűnik, mégis, mert Jake megerősíti a feltételezésemet. Ő az, ez már biztos.
- Nem... Nem egészen. Igazából még sosem jártam Los Angelesben, csak... van... van egy közös ismerősünk – felelem zavartan egy nem kicsi ferdítéssel. Kétlem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat, hogy eláruljam, a húga vagyok, de egyszerűbb és értelmesebb választ most képtelen vagyok kinyögni. Erővel kell rávennem magam, hogy ne bámuljam őt és a másik srácot, mintha a titkos rajongójuk lennék, vagy ilyesmi, de nem tehetek róla, teljesen meglepett ez a váratlan fordulat. Eddig annyira bizonytalan voltam azt illetően, hogy egyáltalán felkeressem-e őket, hogy mit mondhatnék nekik, hogy tényleg jó ötlet lenne-e megismerni a fivéreimet. De most hogy itt állnak előttem – bár még mindig csak feltételezhetem, hogy a másik férfi Dorian -, kezdek kíváncsi lenni rájuk. Az egyértelmű, hogy mindketten nagyon szeretnék elkerülni a hivatalos vallomástételt. Főleg a fiatalabbik, aki hevesen tiltakozik, és egyre felháborodottabbnak tűnik, miközben a járőrt győzködi az igazáról, Jake pedig egészen védelmezőnek mondható, ahogy mellé áll. Ez is abban a hitemben erősít meg, hogy testvéri kötelék áll fenn közöttük.
- Andrew – fordulok az ismerős rendőr felé. - Szerintem az uraknak igaza van. Felesleges lenne mindkettejüknek bejönni, hiszen én tanúja voltam a balesetnek, szívesen elmesélem az egészet részletesen, váltottam pár szót a sofőrrel is, az autót is le tudom írni, Dr. Lester pedig elmondhatja az orvosi észrevételeit, de a kislányt már így is biztos megijesztette a hangzavar, és... - fejtem ki a véleményemet, de leint, mielőtt végigmondhatnám. Nincs mit tenni, pedig tényleg szerettem volna segíteni, mert a baba már korábban is nyugtalan volt, ami érthető módon nyugtalanná tette az apját is. Feleslegesnek érzem kitenni őket ennek a huzavonának, de nem én döntök. Egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy a járőrök továbbra is makacskodnak. Valójában szerintem ez a nagy alaposság nevetséges, hiszen csak egy sima baleset volt, de ők is csak a munkájukat végzik. Ki kell zárniuk minden más opciót.
- Te nem Dorian vagy véletlenül? Az én nevem Nora. Tudod, néha segít a megnyugtatásban, ha változtatunk a baba fogásán... - fordulok végül az apuka felé, amikor a rendőrök arrébb vonulnak, hogy egymás között valamit megtárgyaljanak, szegény kislány pedig ismét kicsit nyűgösködni kezd. - A legtöbb kicsi például szereti, ha hasra fordítják karon, vagy ha a szülei a szívükhöz közel ölelik magukhoz. Én is anya vagyok... - teszem hozzá végül, mielőtt furcsának a találná, hogy tanácsokkal látom el. Bár így sem biztos, hogy díjazza, hogy beleszólok, de egy kicsit elveszettnek tűnt, meg gondolom amúgy is feszült ez az egész helyzet miatt.
- Megtennétek akkor, hogy bevisztek magatokkal az őrsre? - teszem fel a kérdést aztán a visszatérő rendőr ismerősömnek. - Nincs kocsim, busszal utazom – magyarázkodom, és most már én is csak azt kívánom, essünk ezen túl minél előbb. Mondjuk biztos érdekes lesz ismét egy rendőrkocsi hátsó ülésén utazni, visszahozhat néhány régi emléket. De addig is kitalálhatom, hogyan hozzam fel a testvértémát a Lester fivéreknek.


Roots

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
93

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Szomb. Dec. 16, 2017 12:56 pm


NORA & DORIAN & JAKE



A biciklis állapota kritikus, még szerencse, hogy a helyszínen voltam, és ez nem nagyképűség, csak az ilyen esetek többségében az emberek nem tudják, hogy mi a teendő. Ezt jól mutatta a tehetetlenség leple, mely elborítja az agyakat. Percek kérdése lehet egy élet megmentése, ha van bennünk annyi, hogy kihívjuk a mentőket, vagy felvértezve a vészhelyzetekre nem fagyunk le, hanem valós segítségnyújtást tudunk alkalmazni. A mellettem álló hölgynek hálás leszek, hogy nem a töketlenek táborát erősíti, és megkönnyíti a dolgomat. Elmondom, hogy mi a teendő, és hogy kit keressenek a kórházban, ha beérnek a sérülttel, de csak utána szembesülök azzal, hogy tulajdonképpen az elkövető már nincs is a helyszínen, és a rendőrök a szemtanúkra vadászgatva érdeklődnek. Megértem a munkájukat, egy időben én is szolgálatot teljesítettem Moszkvában, de az sem mostanában volt már. A fehér köpenyesekhez tartozom, letettem a katonai múltról, mely azóta is kísért. Mikor fogom felkeresni a két elesett bajtársam partnerét? Fogalmam sincs, de lassan fel kell ébrednem ebből a rémálomból. Mélyeket lélegzek, és a csípőmre teszem a kezemet, amikor az egyik egyenruhás leszólít, és odaint maga mellé. El is csodálkozom azon, hogy így név szerint teszi, de az előbb biztosan hallotta ki vagyok, vagy is megeshet, hogy volt már közünk egymáshoz. Ez a város nagynak tűnik, de nem lehetetlen összefutni ismerős alakokkal, ezért is féltem az öcsémet, meg az unokahúgomat. Az első sokk akkor ér, mikor be akarnak vinni kihallgatásra, aztán egy kérdés hallatán megállok, és az idegen nőre nézek, aki segített nekem az eltelt percekben.
- Igen, én vagyok az. Talán ismerjük egymást, vagy járt Los Angelesben? – kérdőn vonom fel az egyik szemöldökömet, és jobban szemügyre veszem. Nem rémlik az arca sem, így már kezdek aggódni, hogy nem is engem, hanem a kisebb Lestert ismeri, mert akkor nagy szarban leszünk. Feléled bennem a védelmezőösztön, és idegesen a testvéremet kutatom, aki körül már ott legyeskedik egy másik járőr, és kérdésekkel bombázza. Nem is kell az arcára néznem, már látom rajta, hogy be van rosálva, és ha nem teszek valamit, akkor őt is behozzák. Nem kell még egy nézőközönség.
- Minek szükséges ez? Elmenekült az elkövető. Ott vannak a kamerák a szupermarketnél, mi lenne, ha azokat néznék meg előbb? Nincs időm, ne haragudjanak, de ez most, hogy bent üljek órákat a kihallgatásnak nevezett procedúra alatt.. – a mellettünk álló férfi enyhén meglepődik.
- Voltam katona, sajnálom, de tudom, hogy működik a rendszer. Nem láttam a balesetet, a csattanásra kaptam fel a fejemet. – közlöm a tényeket, és intek, hogy ne szóljon közbe.
- Ne haragudjon egy pillanatra. – már indulok is a kocsink felé, és amint odaérek már szorosabban közelítek az öcsémhez.
- Ő aztán végképp nem látott semmit. Minek kellene bejönnie? Nem látja, hogy a lányát próbálja megnyugtatni? – tudom, hogy vehemensen tudok fellépni, de csatlakozik hozzánk a nő, és a társaságában időző…talán nyomozó?
- Elnézést Dr. Lester, nem szerettük volna felizgatni, és nem áll szándékunkban órákat bent tartani, de meg kell értenie, hogy a felvételek nem elegendőek. Talán emlékeznek egy apró részletre. Innen pedig másképpen lehet látni a balesetet, mint onnan. Maga orvos, vannak sejtései, hogy miképpen koppanhatott a sérült az autón. Személyleírást is adhatnak a sofőrről. Egy óra ígérem, és elmehetnek, de addig sajnos kötelesek lesznek bejönni velünk. – kifújom a bent tartott levegőt, és Jasonre nézek. Ebből nem húzhatom ki, és velünk kell jönnie.
- Legyen tisztelettel akkor arra is, hogy egy három hónapos kislánnyal vagyunk, akinek napirendje van. Nem szeretném, ha elhúzódna a téma. Meg kell etetnünk, és aztán alvás van neki. – haragosan tartom a férfin a szememet. Nem érdekel, hogy felettünk áll, vagy sem, mert ebben az esetben nem csináltunk semmi rosszat. Már az is gondot jelent, ha bekerülünk a rendszerbe, mint tanúk. Doriant le tudják követni, és megint azon agyalhatok akkor, hogy merre költözzünk el. Nem hiányzik, hogy az éjszaka közepén egy banda ránk törje az ajtót, és lepuffantson az ágyunkban. Hannah miatt már nem mindegy egyikünk élete sem.



Accident….shit!

Zene | 640 |     | @



A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 22, 2017 6:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
189

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Szer. Dec. 06, 2017 5:05 pm

Nora, Jake & Dorian
Everything is figureoutable.

Túlságosan nem ritkaságszámba  menő eset, hogy baleset történik, hiszen az emberek figyelmetlenek meg fejvesztve rohannak mindenhova, utána meg egymásnak. Most viszont még inkább zavar, már csak azért is mert mi is a helyszínen voltunk. Pontosítok, Hannah és a bátyám. Tisztában vagyok vele, hogy idősebb felem ura a helyzetnek, és mindent megtesz, hogy a pórul járt biciklist még a helyszínen életben tartsa, de egy pár hónapos kislánynak nehéz ezt megmagyarázni. Ő neki csak a hangzavar marad meg a feszültség, amiből elég sokat tudhatok magaménak a történtek fényében. Első dolgom odasétálni hozzá, és kiemelni őt a helyéről, hogy ezzel is nyugtatásként legyek rá, de teljesen haszontalanná válok, legyen szó bármelyik próbálkozásomról. Türelmetlenség uralkodik el rajtam, és legszívesebben a rendőrök érkezése előtt lelépnék a helyszínről, ahogyan azt a barom sofőr is tette. Rendes bűnözői előéletem van, hiába kerültem a feltűnést, és ezt nem moshatom le magamról percek alatt. Semmi kedvem hadakozni a jelvényesekkel, ahogyan ahhoz sem, hogy az eddigi életem bemocskolja Hannah jövőjét. Az nem kérdéses, hogy jobb szülőt érdemel nálam, hiszen egy aranyhalat nem bíznék a saját felelősségemre, nemhogy egy kisember életét, de csak én maradtam, így nem adhatom én is tovább őt, mintha nem is létezne. Direkt kerülöm a helyszínt, a kíváncsiságom azonban nem nyugszik, így kapok az alkalmon, hogy a közelben lévő nőtől kérjek egy kis tájékoztatást. Legalább terelem a gondolataimat is, és kevésbé mutatok idegességet a karjaim közt lévő kislánynak. Alig észrevehető mosollyal reagálom le a Jake-re tett megnevezését, ugyanakkor hibáztatni sem tudom érte, hiszen fogalma sincsen kik lehetünk. Kezdetlegesen biccentek egyet megköszönve ezzel az átadott információkat, majd Hannahra siklik a tekintetem, amikor ő lesz a téma középpontja.
- Remélhetőleg csak ebben fog rám hasonlítani. - jegyzem meg úgy mellékesen, semmilyen rossz szándékkal, de tényleg nem a jó emberek táborát erősítem, és ha bármilyen rossz irány felé is terelődik a későbbiek folyamán, az biztos, hogy szálanként tépem ki a hajamat. Én elbuktam, ő neki nem engedhetem ezt meg. Olyan életet kell élnie, amit megérdemel, az viszont már sanszos, hogy képes leszek neki megadni vagy sem. Hiába folynak a háttérben az események, én még mindig csak egy személyre koncentrálok, aki miatt nem cselekedhetek úgy, ahogyan korábban azt tettem volna. Nem vetne jó fényt rám, ha egyszerűen követném a sofőr példáját, és elhagynám a helyszínt a nagy kikérdezések előtt, ugyanakkor az sem szerencsés, ha itt maradok. Agyilag teljesen üresjárat vagyok, ami egészen meglepő a cikázó gondolataim tekintetében. Eluralkodó feszültségem egyáltalán nem segít, így az első értelmes gondolatomat követem, mégpedig normális emberként viselkedni, és tovább folytatni a pakolást. Hiszen az élet megy tovább, nem? Ezt viszont a felém sétáló rendőr akadályozza meg, aki egy sablonos kérdéssel indít, ami azt foglalja magába minek is voltam tanúja a történtekből.
- Őszintén bevallom nem láttam semmit sem. Éppen a kocsiba pakoltam be, amikor az eset történt. - felelek kimérten, és közelebb vonom magamhoz Hannaht, ezzel is óvva őt a környezetétől. Habár még mindig nyugtalan, a sírás abbamaradt. Eligazgatom a kis nyuszifüleket a kislány szerelésén, de úgy tűnik ezzel a beszélgetés még mindig nem ért véget.
- Azért jó lenne, ha a biztonság kedvéért mégis velünk jönne. - szavaim ellenére sem tágít az elképzelésétől, ez pedig kezd még idegesebbé tenni. Aprót sóhajtok levéve tekintetemet a velem szemben állóról, majd a legnyugodtabban csengő hangomon folytatom tovább.
- Felesleges időhúzás lenne csak. Ha láttam volna valamit, már elmondtam volna. - nem mutatom az idegességemet, mert minél inkább kiszámíthatatlannak tűnök, annál mélyebben benne leszek a gödörbe, azonban hiába minden érvelésem, a pasast nem hatja meg.
- Tudja nem értem, mi okom lenne információt visszatartani magától, hiszen apa vagyok, az én érdekem is, hogy megtisztuljon a környék a mocskoktól. De sajnálatos módon nem vagyok Daredevil, hogy a hallásomra támaszkodjak, így ötletem sincs, miben segíthetnék. - vágok egy enyhe fintort, bevetve a kicsit is a játékba.
- Csak pár kérdésről lenne szó, ennyi az egész. - szívózik tovább, amitől kedvem támad csak úgy emberi szeretetből megfejelni. A fejemet csóválom hitetlenkedve, és talán egy mosolyt is ejtek, mert komolyan nem fogom fel, hogy lehet valaki ennyire értetlen.
- A kislányom nyugtalan, és szeretnénk hazamenni. Maga is tudja, én is tudom, hogy a kérdések elérkezéséig órákon keresztül kell majd a seggemet zsibbasztani, hogy a végén majd ugyanazt elmondjam, amivel kezdtem is. Vázoljuk fel logikusan. Háttal állok, a kocsiba pakolok be, már szinte fejjel bemászok a csomagtartóba. Ilyen körülmények között, ha a hátamra nem nőtt szemem legutóbbi tudásaim óta, akkor mégis mit láthattam volna? - kérdezek rá, majd ugyanezzel a lendülettel folytatom is.
- Pusztán érdeklődök, mint aggódó férfi, akinek azzal a tudattal kell majd együtt élnie, hogy lefoglalta a szorgos rendőröket, és miatta nem kapták el a gyanúsítottat. Mindezt azokért a kérdésekért, amikre válaszolni sem vagyok képes. Mi lesz, ha az alak úgy dönt, hogy még több balesetet okoz, maga pedig itt kérdezz-feleleket játszik velem?! - magyarázok tovább, holott pont be kellene fognom, de rettentően idegesít, hogy nem mozdulhatok semerre, ahogyan az is, hogy Hannah most itt van velem ebben a helyzetben.  
zene ◯ 819 ◯ ©

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


you're worse than nicotine
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, mom, criminology student
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
170

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Vas. Dec. 03, 2017 10:03 pm

Jake, Dorian and Nora
and that time when i accidentally met my brothers




Egyik pillanatban még a bevásárlólistám áttekintésével vagyok elfoglalva, és azzal, hogy mit is készítsek magamnak vacsorára, a másikban meg már tanúja vagyok egy szörnyű balesetnek, és első sorból végignézhetem, ahogy a szerencsétlen kerékpáros kitekert pózban landol az autó előtt. Ijesztő látvány, mert bár nem vagyok orvos, ennyiből is meg tudom állapítani, hogy súlyosan megsérült. Szeretnék segíteni, de azon túl, hogy azonnal tárcsázok, és a mentőket hívom, nem sok egyebet tehetek, mint hogy tétlenül ácsorgok, és próbálok nem láb alatt lenni, hisz velem ellentétben van itt olyan is, aki valóban tehet is valamit. Sajnos még a gázoló sofőrt sem tudom feltartóztatni, pedig én próbálom őt figyelmeztetni. Úgy tűnik, olyannyira pánikba esett, hogy az óva intésem ellenére is jó ötletnek találja, hogy lelépjen. Pedig tényleg csak baleset volt, és szerintem vagyunk itt elegen ahhoz, hogy ezt tanúsítani is tudjuk. Sóhajtva, a fejemet ingatva fordulok vissza a földön fekvőhöz, de a figyelmemet magára vonja egy síró kisbaba, és az apukája, aki igyekszik őt megnyugtatni. A picik megérzik a feszültséget, általában szüleikről, természetesen, de szerintem nem lenne meglepő az sem, ha hatással lenne rá, ami itt körülveszi. A morajló, pánikoló, bámészkodó tömeg, a közeledő szirénázó járművek, és a többi zaj. Amikor a férfi megszólít, követem a pillantását a szorgosan munkálkodó doki felé. Kicsit furcsának tűnik ilyen helyzetben humorizálni, de mégis elég találó a hasonlat.
- A mentők máris érkeznek, a barátja pedig, úgy tűnik, nagyon jól érti a dolgát – bólintok, és egy halvány mosolyt is megeresztek. Feltételezem, hogy barátok, ha már ilyen közvetlen módon emlegeti a másikat. De az is lehet, hogy testvérek... vagy akár egy pár is lehetnek, és együtt nevelik a kislányukat. Nem tudhatom. - Gyönyörű baba. A maga szemeit örökölte – állapítom meg a kicsiről az apjára pillantva, mert nekem elég egyértelmű a hasonlóság. Igazából nem célom ezzel csevegést kezdeményezni, de tudom, hogy meg kellene várnom a kiérkező járőröket, és így legalább kevésbé érzem magam addig is tehetetlennek. Aztán már azt figyelem, ahogy a Jake-nek szólított orvos segítségével a mentősök ellátják, és a mentőkocsiba tolják a sérültet.
- Nora? - Amint meghallom, hogy a nevemen szólítanak, máris a hang irányába fordulok, és fel is ismerem a felénk tartó négy rendőr között Andrew-t, akivel évekkel ezelőtt együtt végeztünk az akadémián. Csak amíg ő jelvényt kapott, és elkezdhetett járőrként dolgozni, én terhes lettem, aztán muszáj volt más, kevésbé veszélyes munkák után néznem, amiből nem csak hogy eltarthattam az egyedül nevelt lányomat, de mindemellett még a főiskola folytatására is szoríthattam időt. Szinte pont olyan reménytelen képtelenség volt, ahogy hangzik. Amint kölcsönösen üdvözöljük egymást, már rá is tér a lényegre. - Te is itt voltál? Láttad, mi történt? - Bólintok, és a parkoló széle felé mutatok.
- Az autós arra próbált bekanyarodni, és valószínűleg nem láthatta a kerékpárost... A sofőr megvárta, amíg kihívom a mentőket, de eléggé meg volt ijedve. Talán sokkot is kapott. Később elhajtott, de megjegyeztem a rendszámát, le tudom diktálni... - Ajánlom fel, és ekkor veszem észre, hogy már Jake, az orvos is a közelünkben áll, és épp az autó vezetője iránt kérdez ő is.
- Elment. Próbáltam visszatartani, de... - megvonom a vállam. Ezt már a rendőrök megoldják. Azt remélem, ennyivel letudhatom az egészet, de úgy tűnik, a járőrök alaposabban utána akarnak járni a dolgoknak. Meglehet, éppen azért, mert cserbenhagyás történt. Semmi kedvem bemenni az őrsre, mert pontosan tudom, hogy működnek ott a dolgok. Lassan. Megtörténhet, hogy ott ülhetünk órákig is, és a legjobb eset, ha kapunk kávét a várakozáshoz, mire valaki akad, aki kikérdez bennünket. Pedig ez csak egy sima baleset volt, vagy mégsem?
Mégsem ez az, ami először végigfut az agyamon, amikor a felszólítást hallom, hanem az a név, ami az enyémmel egyazon mondatban felcsendült az imént.
- Dr. Lester? - fordulok kissé döbbenten a doki felé, ahogy összerakom magamban a képet. - Dr. Jake Lester? Los Angeles-ből? - Mekkora az esélye annak, hogy több Dr. Jake Lester is él a környéken? És annak, hogy épp azután futok bele véletlenül a bátyámba, miután tudomást szereztem a létezéséről? Ez őrület! A kislányt dajkáló férfi felé vetődik a pillantásom. Nagyjából velem lehet egykorú... Ő lenne Dorian? Szinte érzem, ahogy falfehérré válok. Nevetséges lenne, ha most elájulnék, de tagadhatatlan, hogy kissé lesokkol a váratlan felismerés.


Heartland

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
93

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Szomb. Dec. 02, 2017 12:03 pm


NORA & DORIAN & JAKE




Szeretném azt hinni, hogy ez egy hétköznapi bevásárlás lesz, ahol bepakolunk a csomagtartóba, és már száguldunk is hazafelé, de tévednem kell. A legrosszabb, ami most történhet, mondjuk egy nagy koccanás, de itt még ennél is katasztrofálisabb helyzet áll elő, amikor bekapcsolnám Hannah-t. A parkoló szélén kanyarodott ki éppen egy biciklis, de a befelé tartó autós nem vette észre, és szó szerint neki ment. Nem szeretek vészmadár lenni, már véresebb szituációt is láttam, de hogy éppen az unokahúgom, és az öcsém társaságában legyek, ez még dob a toplistás rémálom helyszíneken. Jason nem vallhat színt, az lenne a legjobb, ha lelépne a kislánnyal, mert ha be kell mennünk a rendőrségre, akkor nem tudom, hogyan fogjuk kimagyarázni, hogy az igazi neve most nem ez, és amúgy is már jó ideje eltűnt. A zsaruk között is vannak elköpők, nekem nem hiányzik, hogy a lakásunkba betörjenek, és fegyverrel kelljen kiiktatnom őket. A tudásom sziklaszilárd, de más, ha egy gyerek is van a háznál. A játékszabályok megváltoztak néhány héttel ezelőtt, és most az lenne a legjobb, ha inkognitóban maradnánk. Alaszka előtt tüntettünk el egy holttestet a belvárosban, és nincs kedvem ahhoz, hogy összefüggésbe hozzanak a hírrel. Mindkettőnknek hosszú a bűnlajstroma, de én orvosként még szerezhetek alibit, viszont hogyan számoljak el egy drogdílerrel, aki a kartell tagja? Nem léphet csak úgy ki, egyelőre arra törekszem, hogy az eltűntek között tartsák számon, aztán majd elintézzük a „halálát” is, de ez még messze van. A drukk azonnal kimutatható a szervezetemben a csattanás pillanatában, és nem kérdés, hogy segítenem kell. Az orvosi esküm köt, és arra tettem fel az életemet, hogy másokon segítsek. Nem gondolkodom, mikor megindulok a sérült felé, de közben hozzám csapódik egy nő is. Nem mondanám idősnek, de abban biztos vagyok, hogy így ebben a három másodpercben, amit rászánok, tuti, hogy nálam fiatalabb, nem mintha én kinéznék annyinak, mint amennyi vagyok. A férfin nem volt sisak sem, így megnehezíti a tényt, hogy ép bőrrel megússza, de ahogyan elnézem a sofőrt, ő sincsen jobb állapotban, a sokk jeleit mutatja. Az első dolgom, hogy kitapintsam a pulzusát, de már hajolok is oda a füléhez, hogy a vérzést keressem, de megakad a tekintetem az orrából kifolyó színtiszta folyadékon. Ez agyvelő és gerincfolyadék egyvelege, ami azt sugallja, hogy a baj nagyobb, mint hittem volna elsőre. Mindenki pusmog, de nem tesz semmit, így az egyetlen jelenlévőt kérem meg, hogy hívja ki a mentőket, mikor megkérdezi, hogy orvos vagyok-e.
- Igen, az…és neurológus. – a tekintetem összetalálkozik az övével, aztán ráripakodok a másikra, aki közelítene. Nem szeretném, ha bárki is hozzáérne a pasihoz, különben lőttek neki. Miért olyan nehéz megérteni, ha van már szakértő a helyszínen, akkor nem kell belekontárkodni a munkájába.
- Köszönöm. – mondom hálásan, és minden figyelmemet a férfira fordítom, hogy beérjem az ütés pontos helyét, de csak a füle mögötti területet tapintom ki. Az orrüregben gyűlik a vér, szükség lesz egy MRI-re, de ekkor több esemény bontakozik ki egyszerre. A baleset okozója lelécel, én szívesen utánamennék, hogy elmagyarázzam ez mivel jár, de a talpraesett kisasszony megteszi helyettem, és ekkor görcsroham tör rá az eszméletlen pasasra. Azonnal oldalra fordítom, és a nyelvét kihúzva tartom meg.
- Mikor érnek már ide? – tekintek fel a tömegre, és végre meghallom a szirénát, de egyszerre több is hallatszik a semmiből. Elsőként ér ide a mentő, aztán két rendőrautó, így nekem az elsődleges feladatom, hogy átadjam a beteget. Peter száll ki a hátsó bejáraton, és engem meglátva egy mosoly kúszik az arcára.
- Jake…még a szabadnapodon is dolgozol, nem lesz ez kicsit sok? Mi történt? – azonnal leguggol mellém, és mutatom neki, hogy nyissa ki a táskáját.
- Elütötték, gerinc és agyvelő folyadék távozott az orrüregen keresztül, agyalapi törés, de nem tudom, hogy mennyire súlyos, epilepsziás rohama van. Töltsél be 20 mg Phenytoin-t az… -  az egyik címkére bökök, de erősen tartom a beteget. A másodpercek várakozása kiöli a környezetre mért reakcióidőmet, és most az a legfontosabb, hogy be tudjam adni a görcsoldót. Nem tökölök, a hajlatába nyomom a fecskendőt, és üvöltve kérem a hordágyat. A két rendőrautóból összesen négy járőr érkezik, de az én munkámat nem gátolják meg, csak a tömeget oszlatják szét. A roham után belevilágítok a szemébe is, aztán háromra átemeljük a hordágyra, és utasításba adom, hogy mi a teendő a kórházig.
- Mérjétek a pulzusát, és nézzétek a pupilláját, már most véraláfutásos, a jobb oldalon nagy az agyi nyomás. Callaghen bent van, ma ő az ügyeletes. – állok fel, és fél szemmel az öcsémet keresem, aki éppen Hannah-t fogja, mikor közelebb lép az egyik tiszt, és az a nő, aki hívta a mentőket.
- Hol van a sofőr? Azt hittem, csak beült a kocsiba. – érdeklődök, de nem látom sehol, azonban most az lenne a legcélszerűbb, ha Dorianre nem hívnám fel a rendfenntartók figyelmét.
- Dr. Lester…Ms. Weston azt hiszem velünk kell jönniük. – mondhatom tökéletes, idegesen teszem csípőre a kezemet.


Accident….shit!

Zene | 784 |     | @



A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 16, 2017 12:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
189

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Pént. Dec. 01, 2017 12:45 pm

Nora, Jake & Dorian
Everything is figureoutable.

Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy mostanában minden egyes tettemet, és lélegzetvételemet úgy alakítottam, hogy az Hannah kedvére legyen. Minden gondolatom körülötte forgott, és bár a helyzet nem vált szokatlanabbá a kezdetekhez képest, de már nem tartozott az elsők közé a kételkedésem abban, hogy ő az enyém. Kezdetben nekifutottam az édesanyja megkeresésének, de mindvégig zsákutca volt minden oldalról. Ez viszont nem azt jelentette, hogy feladtam volna, hiszen a kíváncsiságom hajt és még most sem lettem biztosabb abban, hogy tökéletes apafigura lennék ennek a kislánynak a számára. Lássuk be, ő egy kis szent az én ördögi énemhez képest, és csak rossz hatással lennék rá. Még ha ott van Jake, aki nagy mértékben egyensúlyozza ezt a hatást, és segít, amiben tud. Legutóbb a magánnyomozó ötletét is felvetette, én pedig rábólintottam annak ellenére, hogy valami kötődés kezd kialakulni közöttem és Hannah között és ha arra kerülne sor, hogy mégis sikerülne megtalálni a nőt, nem biztos, hogy kiadnám a kezeim közül. Rossz hatás ide vagy oda. Nem váltam nyugodtabbá, sőt valahol a teljes idegösszeomlás szélén vagyok, ahol egy emberi élet iránt érzett felelősség és a múltam összeütközik. Minden egyes megmaradt józan gondolatszálam tisztában van azzal mennyire nem szerencsés még egy életet kitennem veszélynek, és emiatt sokszor még nehezebb összpontosítani arra mi is lenne a teendő Hannahval kapcsolatban. Kész rejtély nekem a törpe, aki eléggé szélsőséges érzéseket vált ki belőlem azzal, hogy az aggódás ötszázadik fázisába taszít, meg valahol a dühömet is irányítja, mert ha valaki szemet vet rá, azt biztos kicsinálom. A türelem nem olyan, amivel személyem rendelkezik, és most mégis a legtöbbet kell kihoznom magamból ezen a téren. Szóval rendesen megvagyok lőve, mert fogalmam sincsen mit csinálok, de teszem, amit tudok abban reménykedve, hogy a legjobb lesz a kicsinek. Nem csak az én életem vált érzelmi hullámvasúttá, de még a bátyámét is sikerült kifordítani önmagából. Különböző egyezkedések meg szervezkedések után alakítottuk ki a napirendünket, amihez egyikünk sincs hozzászokva és talán nem is most lesz az, amikor végleg belerázódunk mindebbe.
Teljesen el vagyok varázsolva a vásárlás után, és Hannaht igyekszem nem létező humorommal szórakoztatni, de közben fél füllel hallom, hogy Jake mit beszél.
- Akkor kitekerem mindkettőnk nyakát. Ugye manó? - nézek a kislány felé, aki nagyon figyel, habár ha tudná miket beszélek, valószínű az első dolga lenne diliházba vagy börtönbe küldeni. Ami mihelyst eléri a megfelelő életkort elég valószínű, hogy befog következni. Átnyújtom a bátyámnak őt, majd nekiállok a pakolásnak, de a háttérben zajló események félbeszakítanak ebben. Ösztönös reakcióként nyúlok a fegyverem üres helyéhez, azonban a történések nem jelentenek veszélyt ránk, mégis az első dolgom Hannah ajtajához sétálni.
- Ki tudja. - válaszolok Jake-nek, aki már siet is segíteni, míg én a kislánnyal vagyok elfoglalva, hogy megnézzem nem ijedt meg vagy ehhez hasonló dolgok.
- Nincs semmi baj Han, csak a bácsi beba..bebanánozta a fejét a földbe. - javítom ki magamat, mert mégsem beszélhetek csúnyán előtte.
- De szerencsére az okosabb Lester bácsi ott van vele. - adok helyzetjelentést abból, ami lejött az egészből, de Hannah nem igazán értékeli, és már görbülnek is le az ajkai.
- Nenene..tudom sokat pofázok. Abba kellene hagynom, igaz? - emelem is ki őt a helyéről, és így próbálom nyugtatni nem nagy sikerrel, meg távol tartani a történésekről. Elég trauma neki, hogy hozzám került, nem kell még egy. Nem sok mindent látok a történésekből, és mikor a közelben lévő nő felém fordul, késztetést érzek arra, hogy ő tőle érdeklődjek.
- Minden rendben ott? Superman ura a helyzetnek? - célzok a bátyámra egy fejbiccentéssel is jelezve, hogy ne legyenek félreértések. Legalább egyik Lester remekeljen, ha a másik csúfosan és nyilvánosan elbukik. Hannah eközben sem igazán nyugodt, valószínű a koccanás ijeszthette meg, és mikor meghallom a közeledő rendőrautókat, én sem érzem magamat a kislánynál boldogabbnak.  
zene ◯ 615 ◯ ©

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


you're worse than nicotine
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, mom, criminology student
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
170

Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Szer. Nov. 29, 2017 5:09 pm

Jake, Dorian and Nora
and that time when i accidentally met my brothers




Amint becsukódik mögöttem a jármű ajtaja, és Stella elhajt a kocsijával a parkolóból, előkutatom a táskámból a kis papírfecnit, amit reggel süllyesztettem el benne, de csak akkor futom végig a listámat, amikor a kolléganőm már eltűnt a látómezőmből. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta ezt a fuvart, még akkor is, ha állítólag neki is erre volt dolga, bár hazafelé így is buszoznom kell majd, de legalább ennyi időt megspórolt nekem. Most azonban végig kell gondolnom, melyek is a legfontosabbak a bevásárlólistámról, mert a tömegközlekedéssel utazva utálok sok holmit magammal vinni. A legjobb lenne, ha csak azokat a legszükségesebb alapanyagokat venném meg, amelyekből készíthetek magamnak egy gyors vacsorát. Charlotte ma este szerencsére Lizáéknál marad, suli után egyből oda mentek. Nem mintha nem jutna elég kaja kettőnkre, egyszerűen csak... jót fog tenni egy kis idő egyedül, amíg átgondolhatom a hétvégén történteket.
Csak azért mentem át a szüleimhez, hogy gondoskodjak édesanyámról, és egy kicsit feltakarítsak, amíg apám kimenőt kapott, és elment a kollégáival egy baseball meccsre. Aztán az egyik szekrény aljában olyan levelekre bukkantam, amiket valószínűleg legjobb lett volna, ha sosem kell elolvasnom. Nem is értem, anyám minek tartotta meg őket. De amennyit megtudtam belőlük, az elég volt ahhoz, hogy faggatózni kezdjek, és végül olyan titkokat zúdítson rám anyám, amelyek az egész világomat kifordították a sarkából.
Talán nyolc hónapos terhes lehettem, amikor egyszer egy áruház gyerekrészlegén a kis ruhák között válogatva megakadt a szemem egy „Apa kicsi hercegnője” feliratú ruhácskán, és váratlanul, ott mindenki előtt, kitört belőlem a zokogás. Szeretném a hormonokra fogni, de az érzelmileg egy elég intenzív időszak volt a számomra. Sírtam a lányom miatt, aki talán sosem ismerheti meg az apját, és soha nem lehet vele olyan jó viszonyban, mint én a sajátommal. Sírtam magam miatt, mert teljesen egyedül maradtam, mert a szüleim úgy döntöttek, nem fognak támogatni engem ebben a törvénytelen, váratlan terhességben és gyerekvállalásban. Sírtam amiatt, mert apám mindig is a legközelebb állt hozzám, imádtam, rajongtam érte, felnéztem rá, és a nyomdokaiba akartam lépni, de akkor valami megtört bennem.
A dolgok végül később többé-kevésbé rendbe jöttek, de most... hogy megtudtam, hogy akit mindig is az apámnak hittem, valójában nem is az... és hogy a valódi édesapámat már sosem lesz esélyem megismerni... most ismét kicsit úgy érzem magam, mint akkor, ott az áruházban.
Tudom, kissé melodramatikus vagyok, és szeretném, próbálom nem ilyen drasztikusan felfogni a helyzetet emlékeztetni magamat, hogy a férfi, aki felnevelt, minden lényeges szempontból az apám, de ez most még nem könnyű. Aztán ott vannak a fivéreim, Jake és Dorian, akikről most szintén tudomást szerezhettem... Mindig is szerettem volna egy testvért, és most kettőt is kaptam. Felkereshetném őket, de egyelőre időre van szükségem, hogy elrendezzem magamban a dolgokat. Talán ha már ez az egész kevésbé tűnik képtelenségnek, kevésbé fogom magam idiótának érezni, amikor bekopogok hozzájuk azzal, hogy „sziasztok, én vagyok a húgotok”. Illetve húgi és nővér.
A cetlimet visszagyűröm a táskámba, majd sarkon fordulok, hogy meginduljak a bevásárlóközpont bejárata felé. Ebben a pillanatban azonban hatalmas csattanással közvetlenül az orrom előtt egy autó beleütközik egy kerékpárosba. Ijedten és elborzadva ugrok hátra, de a következő másodpercben már, a lélekjelenlétemet összeszedve sietek oda a földön fekvőhöz, felmérve, hogy miben tudnék segíteni. Kicsit sokkban vagyok, ahogy mindenki, kivéve talán azt a férfit, aki máris a sebesült pulzusát ellenőrzi. Bólintva veszem elő a telefonomat a kérdését hallva.
- Maga orvos? - kérdezek rá, miközben tárcsázom a 911-et, csak hogy biztos lehessek benne, hogy tudja, mit csinál. Bár gondolom, máskülönben nem dobálózna olyan kifejezésekkel, mint „agyalapi törés”, bármit is jelentsen ez. Amint felcsendül a vonal túlsó végén a női hang, már közlöm is, hogy mi a helyzet, beleértve a doki megállapítását.
- Pár perc, és itt lesznek a mentők – jelentem ki, majd a még mindig rémült tekintetű sofőrre esik a pillantásom, aki kihasználva a növekvő tömeget a biciklis körül, oldalazva húz vissza a kocsijába.
- Várjon! Várjon! - szólok rá, és követem a volánhoz. - Ne menjen el! Ne csináljon őrültséget! Ez most így még csak egy szerencsétlen baleset, de ha most meglép, az már cserbenhagyásos gázolás lesz! - figyelmeztetem. A rendőröknek is hamarosan itt kell lennie. Felveszik az adatait, és ha a sérült felépül, mindkettejüknek jók lesznek az esélyeik, de ha lelép, azzal tönkreteheti a saját életét is, csak azért, mert beijedt. Ám a fickó nem hallgat rám, csak bepattan a kocsijába, és kihátrál a parkolóból. Fejcsóválva nézek utána, de még le tudom olvasni a rendszámtábláját, aztán visszafordulok a többiek felé, ám amikor meghallom, hogy a közelben felsír egy kisbaba, ösztönösen arra felé kapom a fejem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
93

Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Hétf. Nov. 27, 2017 9:13 pm


NORA & DORIAN & JAKE



Most igazán jól jött volna egy kis kényszerszabadság, de azon már túl voltam, így az idén már nem igazán mehettem több napra el, szóval a legtöbb időt Jason töltötte odahaza az új lakónkkal. Hannah…ennyit tudtunk a kislányról meg, és némi hírmorzsát, de túl kevésnek bizonyult, hogy az édesanyja nyomára bukkanjunk, pedig az öcsém még külön kérdezősködött is. Mindenesetre még volt egy-két ötlet a tarsolyomban, és felvetettem a másik Lesternek, hogy fogadjunk magánnyomozót. Nem szokatlan, ha az ember információk híján van, és egy gyerek csöppen a nyakába. Én is megtettem, amikor őt kerestem, és valószínű nem is találkoztunk volna Los Angelesben akkor, ha nem kapok egy fülest, hogy a szülőházunkban téblábol egy idegen. A betörés szinte már a kisebb csíny volt, amit elkönyvelhettem az öcsémnek, hiszen útközben kiderült, hogy drogfüggő, és idegen nőket csinál fel, hogy aztán a szerelem gyümölcse házhoz jöjjön. Nem repestem az örömtől, hogy felváltva kell játszanunk a felelősségteljes szülőket, még akkor sem, ha az anyagi hátterem megvolt hozzá. Jason nem állt készen erre, még javában a rehabot kellene végeznie, de arra már nekem sincs kapacitásom, hogy az ő lelkivilágával, és a kis csemetével is törődjek. Maradtak az időbeosztások, olykor egy-egy dada, de a bizonytalanság, és a feketepiac miatt nem volt más lehetőségünk. Jasonnek meg kellett őriznie az inkognitóját, hogy ne bukkanjanak rá, én meg tartottam a hátamat, hogy életben tartsam, most már nem csak őt, hanem a közös (az ő) lányát is. A hasonlóság tagadhatatlan volt, én el se hittem volna, hogy az övé, de okosan elvégeztettem egy apasági tesztet, és azon ott állt feketén fehéren, hogy ez a kis hiba a jó feladóhoz érkezett meg.

A hétköznapok egyhangúságát a szervezettség, kisebb-nagyobb balhék váltották fel, de ma valahogyan még a nap is a mi kedvünk szerint süt. A szupermarket parkolójába igyekszünk vissza a leárazott pelenkával, és az új tápszerrel, amit persze megannyi ajánlás után szereztünk be. Az első két próbálkozás nem éppen a legjobb eredménnyel zárult, ha az éjszakai üvöltések számát vesszük, és a hasfájás megannyi szakaszát alapul. Ki gondolta volna, hogy ennyire nehéz kakilni? A manó, ahogyan Jason hívta Hannaht napról napra szebb lett, de egyikünk sem ismerte volna be a másik előtt.
- Figyelj Jas, szerintem ideje lenne vennünk egy kiságyat. Nekem nem tetszik, hogy közöttünk alszik, és oké, hogy ez már két éjszaka működik, de mi lesz, ha ráfekszel, vagy én? – érdeklődöm a csomagtartót felnyitva, miközben a testvérem a babahordozót lóbálja a jobbjával, és hülyén gügyög a kislánynak.
- Átveszem, pakolj be. – közlöm vele, mert hullafáradt vagyok, és átveszem a bébihordozót, hogy becsatoljam a hátsó ülésre. Az ajtót kitárom, és beültetem a hercegnőnket, aki éppen elveszik a nyuszis, rózsaszín overalljában. Egy ásítás jelzi, hogyha ügyesek vagyunk, akkor a másfél óra helyett elég lesz egy fél óra kocsikázás is a nagy semmiben, de ekkor egy hatalmas csattanás hallatszik a közelünkből, és hátrakapva a fejemet, be is vágom az autóba a kopakomat.
- Mi történt? – a biztonsági övet megigazítom a kislányon, és ekkor szembesülök a tőlünk pár méterre fekvő egyeddel.
- Mi a fene? – tekintek végig az autón, meg a mellette fekvő, kissé kifordult biciklisen.
- Jason maradj itt…. – rohanok oda, de a nyomomban van egy másik nő is, akit már hamarabb kiszúrtam a szomszédos parkolóhelyen. Elegendő néhány másodperc, hogy a gyülekező embereken átvágjunk, és leguggoljak a sérült mellé. A sofőr kétségbeesetten áll a kocsija előtt, és a szájára teszi a kezét.
- Mire vár maga ostoba? Hívjon mentőket. – rivallok rá, de teljesen sokkban van, így a mellettem álló nőre tekintek.
- Ugye van magánál telefon? – kérdezek rá, de már ellenőrzöm is a pulzusát a biciklisnek, és a nyaki vénáját. A szemhéját felhúzom, és sürgetve pillantok a mellettem tevékenykedőre.
- Mondja meg, hogy valószínűleg agyalapi töréssel van dolgunk. Ne mozdítsák meg. – üvöltök rá az egyik járókelőre, aki közelebb jönne a sérülthöz.


Accident….shit!

Zene | 611 |     | @



A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 02, 2017 11:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Re: Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Vissza az elejére Go down
 
Nora x Dorian x Jake - The new Lester
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Nora & Becks - New rules

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan-
Ugrás: