One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Marilyn Kaminski
Today at 4:21 am



Sheena x Gale - Survivor camp

Gale Emerson
Yesterday at 7:56 pm



Archiválást kérek!

Gale Emerson
Yesterday at 7:18 pm



Rob & Josh ~ First meetings are the weirdest

Joshua Miller
Yesterday at 7:14 pm



Aaron & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 6:28 pm



Aaron & Cherry - International Children day with justice

Aaron Bennett
Yesterday at 5:27 pm



Hazudj Ha Tudsz

Ezekiel Keller
Yesterday at 3:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 12:00 pm



Jake & Madelaine - Summer night

Jake Lester
Yesterday at 10:15 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 56 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Kedd Nov. 14, 2017 2:29 pm

A metró két háztömbnyire dobott le a kávézótól, mely apró séta adott esetben még jót is tenne a lábamnak, de ma nincs sok kedvem a bicegéshez. Egy idősebb asszony tekintetét kapom el, akinek szemében szánalmat vélek felfedezni, de csak mosolygok rá, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy fél lábam már a sírban van. Valamilyen sírban, hiszen sosem találták meg a támadás után a maradványokat. Aztán megrázom magam, kabátom gallérját felhúzom és zsebre tett kézzel indulok el a munkahelyem felé.
Végülis örülhetnék annak, hogy Ms. Wheaton ... őőő ... Lindsay, merthogy biztosan kijavítana, ha így nevezném újra és megint, szóval örülhetnék annak, hogy Lindsay munkát adott. Bár nem szakácsot keresett, hanem egy konyhatündért, de sikerült valahogyan meggyőznöm arról, hogy én vagyok a megfelelő ember a megfelelő helyre. S hogyan? Azt nem igazán tudnám megmagyarázni, hiszen tudja rólam, hogy a katonaságban tanultam a szakmát és bármennyire főzök meg akár két ezrednyi katonának egy három fogásos ebédet, ez a mostani feladatkör nagyon távol áll ettől. Úgy értem: kekszek, sütemények, fánkok? És tulajdonképpen mi az a chia? És miért lehet belőle pudingot főzni? Furcsa népek ezek, mondom én!
- Szia Johanna! - üdvözlöm az egyik felszolgálót, aki szintén nem túl régen dolgozik itt, de amennyire gátlásos vagyok és visszahúzódó, nem sokat tudtam meg róla. Pedig gyönyörű lány, vicces és az a vörös haj? Piruló arccal vonultam be az öltözőbe...

***

Már végeztem az étcsokoládés-pekándiós keksszel, az étcsokoládéval csurgatott gyömbéres keksszel, bekészítettem a holnapi adag pudingot és gyümölcsökkel, diófélékkel, kókuszsorjával díszítettem a mai készletet, a fánk tésztája már kel, a sütőtökös pite és a sajttorta pedig a hűtőben várja a délutáni felforgást. Pár hete még gondot okozott, hogy mindennel időre végezzek, de egy kis katonás szigor és fegyelem a munkamenetben csodákra képes! Ezért van az, hogy már csak a heti kávékülönlegességhez szánt pekándiós kávé süteményt kell cukormázzal bevonnom és tulajdonképpen végeztem a mai napra az előkészületekkel.
- Jól van Herb, meg tudod csinálni! Odamész hozzá, elmondod az ötletedet és maximum nemet mondd rá. Akkor lenyeled, eldugod és hazamész sírni... Értem? - a sülő fánkokkal beszélgettem és apró mosolyt csalt az arcomra, amikor a duci tésztagolyók maguktól fordultak át. Az egyiknek persze segíteni kellett, mert mindig van egy, amelyiknek segíteni kell, de amikor annak is pirulni kezdett a még nyers oldala, diadalittasan néztem fel, egyenesen Ms. Wheaton ... őőő ... Lindsay szemeibe.
- Asszonyom! - mintha rajtakapott valami csúfos dolgon, úgy horkantam fel, s talán a forgatólapátot is eldobom, ha nem tanultam volna meg annak idején, hogy a forró olaj bizony nem játékszer. Vajon mióta állt itt előttem és mennyi hallott abból, amit a fánkoknak mondtam. Jaj, csak ne kérdezzen rá, kérem, kérem, ne kérdezzen rá!
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Vas. Nov. 19, 2017 11:58 pm

to herbert
is it something you want to tell me?

Az új srác még nem dolgozik olyan régóta a kávézóban, ahogy Johanna sem. Lévén annak, hogy még nincs bejáratott munkaerő, hiszen úgy három hónapja nyitott a kávézó, kénytelen vagyok legalább kétnaponta benézni, de ha időm engedi, azért igyekszem inkább befutni minden nap, ha mást nem, legalább öt percre.
Ma viszont más oka is van annak, hogy bejövök, hiszen csütörtök van, Herberttel azt beszéltük meg, hogy csütörtökönként egyeztetjük a következő hét különleges kávéjához passzoló sütiket, így hoztam is pár receptet kinyomtatva képpel együtt. Egyébként meg szerintem nála jobban senki nem lepődött meg jobban, mikor behívtam egy állásinterjúra az önéletrajza alapján és bevallom, erősen agyaltam rajta, hogy felvegyem-e vagy sem, hiszen nem is olyan szakmai háttérrel bír, mint amilyenre nekem konkrétan szükségem lett volna, de mégis itt van. Gáz ha azt mondom, hogy az is közrejátszik, hogy megsajnáltam a srácot? Csak három évvel idősebb nálam és kénytelen volt feladni az álmait egy baleset miatt, most meg tuti emiatt baromi nehezen talált munkát és ezért is akartam neki segíteni. Reméltem, hogy mindent megtesz majd azért, hogy bebizonyítsa nekem, hogy tud ő konyhatündér is lenni, ha nekem arra van szükségem és eddig nem csalódtam benne. Tudom, milyen az, ha meg akarunk felelni valakinek, én is mindig ezen vagyok, nem akarok csalódást okozni a nevelő szüleimnek, ha már az igaziaknak én nem kellettem, de az ikertesóm meg igen... Milyen szülő az, aki egy gyereket tart meg a kettőből? De tényleg... Létezik nagyobb szívtelenség ennél a világon?
Mindegy is, nem érdekes, hiszen megérkezem a kávézóhoz, aminek ajtaján ilyenkor még a zárva felirat olvasható. Lecsipogtatom oldalt a kártyámat, hogy bejussak, anyával ezt a megoldást tartottuk a legmegbízhatóbbnak és legegyszerűbbnek, mikor arról beszélgettünk tavasszal, hogy hogyan is legyen a zárral. A kulcsos zárhoz sorakoztattuk fel a legtöbb ellenérvet, s a csipogó jött ki végül a legpozitívabban, hiszen így a dolgozóknak is csak egy kártyát kell adni, és azzal tudnak bejönni már nyitás előtt.
- Szia! Jó reggelt, kérlek nyugtass meg, hogy beüzemelted már a kávégépet - nézek Johannara szenvedő fejjel. Otthon nem volt időm főzni egyet, így is úgy érzem, hogy elkéstem, korábbra ígértem magam, de lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert az agyam még nem kapta meg a napi koffeinadagját. Amint meghallom, hogy a kávégép használatra kész, már be is mennék a pultba, hogy csináljak egyet magamnak, de Johanna megelőz és már készíti a szokásos karamellás tejeskávémat. Időközben én kikutatom a táskámból a recepteket francia sütileírásokat és recepteket, valamint lecsekkolom, hogy hánykor is lesz az a meeting az állatvédő konferenciáról. - Oh, köszi, életmentő vagy - pillantok fel, mikor elém kerül a hőn áhított kávé, aminek már csak az illatától is kezdem érezni, hogy éledek. Telefonomat a farzsebembe süllyesztve, bal kezemben a papírokban, jobban a kávéval indulok el a konyha felé. Hallom, hogy Herbert motyog valamit a konyhában, de pont akkor iszom bele az életmentő italba, így nem arra figyelek. Nem tűnik föl neki, hogy megérkezem, el van foglalva a fánkokkal, ami amúgy nagyon cuki, aztán meglepődöm, hogy szinte már úgy jön le, hogy megijesztettem. - Oké, hogy a főnököd vagyok, de legközelebb lécci ne hívj így, minimum kilenc évvel öregebbnek érzem magam tőle, pedig kettőnk közül mindketten tudjuk, hogy én vagyok a fiatalabb - kérem tőle, miközben helyet keresek a pulton a papíroknak. - Egyébként mi a helyzet? Minden jól megy? - érdeklődöm, mielőtt még a francia témára kerülne sor.


random zenécske ||      || szószám || ©

avatar
Üzlet
Play by :
Alexandra Park
Kor :
22
Foglalkozás :
rendezvényszervező és kávézó tulajdonos, avagy "főninéni"
Hozzászólások száma :
44

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Hétf. Nov. 20, 2017 1:23 pm

Okés, tök jó, meg kell nyugodnom és a fánkokkal törődnöm, mert különben megint azt mondom neki, hogy asszonyom, sőt még rosszabb is lehet, hiszen a szám már arra kerekedik, hogy Ms. Wheaton. Pedig azt is hanyagolnom kellene, mert már elmondta párszor, hogy ne magázzam, meg szólítsam a keresztnevén, de nem egyszerű. - Tudja-od ... Lindsay, öt év katonaság után nehéz megszokni a változást.
Elmosolyodom, ami anyám szerint nagyon jól áll nekem, annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem volt sok okom nevetni. Amikor az utolsó fánkot is kihalásztam az olajból, rácsra szedem mindegyiket, hogy minél gyorsabban kezelhető hősérsékletűek legyenek, majd újabb adagot szaggatok a tésztából, egyenesen a hatalmas nagy lábosba. Szeretem, ahogyan a konyha működik, úgy értem, hogy összekeverek lisztet, élesztőt, tejet és tojást, és a végén mindig egy fehér szalaggal átkötött, aranylóan barna tésztagombóc lesz.
- Nem panaszkodom, akár fél lábon is menne a dolog. - hülye vagy Herbert, mindig is az voltál és az is maradsz. Ez volt az a pillanat, amikor a mai nap folyamán újra elvörösödtem és mindkét alkalom azért volt, mert a olyat mondtam a kávézó tulajdonosának vagy személyzetének, amit egyébként sosem mondanék. Mert nem így vagyok bekódolva, nem ezt adta nekem a katonaság, de van ennek a helynek valami hangulata, ami miatt el tudom engedni magam a szokottnál is jobban. Megköszörülöm a torkomat, majd végigmérem őt és ismét csak mosolyogni van kedvem, de ez inkább tűnt ilyen kínos vigyornak, mint megnyerő és csábító grimasznak.
- A legtöbb dologgal már végeztem, de... Nos, beszélnünk kellene valamiről. - okés nagyfiú, leküzdötted a benned élő mumust, elindítottál egy beszégetést, most már legyen erőd ahhoz, hogy végig is vidd. Olyan ez, mint egy tíz mérföldes menetelés teljes felszerelésben, csak ez nagyságrendekkel nehezebb, de ott is csak kitartónak kell lenni, szembenézni az ellenséggel és a kiképzőkkel, összeharapni a fogaidat és megcsinálni. Most sem lehet belőle gond, hiszen ő csak egy lány, de még milyen lány(!), és most csak beszélned kell vele, semmi egyebet.
- Tudom, hogy most kellene megbeszélnük a jövő heti kávé mellé a süteményt, de előtte... Nos, gondolt-ál arra, hogy valami sósat is kínálhatnánk a vendégeknek? Félre ne érts, tök rendben van az étlap, de ... ha én pasi lennék, és csak úgy bejönnék ide, mert úgy van kedvem, akkor nem biztos, hogy süteménnyel jól laknék. Persze nem is az a cél, hogy az ember süteménnyel lakjon jól, úgy értem, a hangulat a legfontosabb ... meg a kávé, de mondom, ha pasi lennék, lehet, hogy többre vágynék, mint amit kapok tőled. - fánkfordítás, mert arról sem szabad megfeletkezni, s amíg újra elérek zen állapotba és meglátom az aranybarna fánkokat, végig tudom gondolni, hogy mit is mondtam, az előbb. Három ... kettő ... egy ... valaki lőjjön le!
- Jaj, nem úgy gondoltam, teljesen félreérthető voltam ... így is tök sokat kapok tőled, teljesen kielégíted minden vágyam ... és kérlek, lőjj le! - vörösödés numeró tres! Nagyon jól megy és mégcsak ki sem nyitottunk? Vagy kinyitottunk már? Mennyit el tudunk beszélgetni nem? Az olaj miatt van itt ekkora forróság vagy valaki feltekerte a termosztátot? Miért nem maradtam katona? Ja! Mert másfél lábam van, persze, már emlékszem!
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Kedd Nov. 28, 2017 1:10 am

to herbert
is it something you want to tell me?

- Ja, ja, értem én, majd megszokod, de azért azt jobb, ha megjegyzed, hogy szerintem nem én vagyok az egyetlen nő, aki kiakad ha öregítik - nézek rá biztatóan, majd belekortyolok a kávémba, ami minden egyes korttyal egyre több életet lehel belém. Talán ennek a hiánya okozta, hogy Herbertet is kicsit kioktattam a koromat illetően, de hát már annyiszor kértem, hogy tegezzen, hogy néha már ki tudna kergetni a világból azzal, hogy Ms. Wheatonnak hív. Bár az azért egy - sőt több! - fokkal jobb mint az asszonyom... Nem is tudom, én kit asszonyoztam le utoljára, talán egy nénit a boltban, vagy a metrónál, mikor késésben voltam, hogy engedjen már előre. Hmmm...
Helyet keresek a nálam lévő papírkötegnek a konyhában, de nem tudom nem észre venni, hogy Herbert azért élvezi a munkáját és ennek örülök. Nem tudtam, hogy milyen lesz ez neki a katonaság után, hiszen gondolom ott mindennek szigorú menete volt meg ilyesmik, itt meg azért én nem kötöm meg a lábát munka közben. Felőlem olyan zenét is hallgathat, amilyent csak akar, ha éppen ahhoz van kedve, csak legyen készen minden amikorra kell.
Csak azután esik le, hogy mit kérdeztem, hogy meghallom a választ és ég a pofám, hogy nem gondoltam bele ebbe, mielőtt kimondtam volna. Nem könnyű észben tartania az embernek ezt a dolgot úgy, hogy a srácon hosszú nadrágban nem is látszik, hogy az egyik lába helyén művégtag van. Bár én nem is láttam még rövid naciban, hiszen valahogy mindig hűvösebb volt, mikor találkoztunk és a pasik köztudottan nem csajok, hogy még szar időben is felvegyenek egy szoknyát mondjuk. Itt rdemes megjegyezni, hogy a szoknya amúgy Skócián kívül igazából női ruhának számít, szóval szépek is lennének a pasik szoknyában ugyebár.
- Jesus, tudod, hogy nem úgy gondoltam, csak a megszokás... Bocsi? - nem tudom, hogy ezzel most rontok vagy javítok a helyzeten, így még a bocsánatkérésem is úgy jön ki mintha azt kérdeztem volna, hogy "cukrot vagy édesítőt?". Ha mázlim van, akkor olyan poénosan kezeli a helyzetet továbbra is, mint az előbb, ha meg nem, akkor... Akkor eljátszhatom a kemény főnököt, hogy márpedig nem úgy gondoltam. Na jó, ez elég hülyén venné ki magát.
Lepakolom a pult egy kis szabad részére a papírokat, így rövid ideig háttal vagyok a fiúnak, de hát ő úgyis most szaggat új adag fánkot az olajba, abban meg nem szeretném megzavarni. Felé fordulok, s a tervem az lett volna, hogy hagyom kiszaggatni a kis finomságokat, s csak azután beszélek hozzá, de ő sikeresen megelőz, így hát kíváncsian nézek rá. - Miről lenne szó? - kérdezem, hiszen az előbbit hallva mintha valami nagy dolog lenne. Csak azt remélem, hogy nem azon jár az agya, hogy felmondjon, hiszen ahhoz mondjuk tényleg tök sok bátorság kell, meg azt is így szokták felvezetni az emberek, de hé! Én meg voltam győződve róla, hogy nem érzi itt rosszul magát, meg annyira örült, mikor anno mondtam neki, hogy felveszem...
Végül nehezen ugyan, de belekezd, hogy miről is lenne szó, s megnyugtat, hogy csak erről, hiszen nem a világ legkönnyebb dolgai közé tartozik jó munkaerőt találni, főleg a konyhába, s mivel egy ideje már azért dolgozik itt - bár mindketten tudjuk, hogy nem túl régóta, de hát maga a kávézó is viszonylag újnak számít -, így figyelmesen hallgatom az ötletét. Nem az a típus vagyok, aki nem hallgat végig másokat és köti az ebet a karóhoz, hogy csak az lehet jó, amit ő kitalál, mert nagyon is jól tudom, hogy másoknak is lehetnek jó ötleteik. Igazából ez sem hangzik hülyeségnek, én is gondolkodtam rajta anno, mikor döntenem kellett mindenféle ügyben a kávézóról, de végül arra jutottam, hogy egyelőre legyen elég az, hogy még melegszendvicset lehet kapni meg hot-dogot, de jól tudom én, hogy azokat nem Herbert csinálja, mert mire elkezdődik a nagy forgalom, az ő munkaideje lejár. Talán azon kéne kicsit változtatni, akkor neki sem kellene mindent egyszerre csinálni és kapkodnia vagy nem is tudom, bonyolult ez kicsit azért. Az én figyelmemet meg mégis inkább az kelti fel, hogy milyen szépen fogalmaz ez a srác, és akkora önelégült vigyor terül szét a szavai hallatán a képemen, hogy még egy bohóc is megirigyelhetné. És milyen lazán elkezdi a fánkokat fordítgatni, mint aki nem is tett felhívást keringőre. A vigyorom meg nevetésbe megy át, mikor látom, hogy még szabadkozni is elkezd, kíváncsi voltam, hogy akar-e még mondani valamit és megérte kivárnom a fánkforgatást.
- Ha az egyik legjobb barátnőm lennél, most tuti megkérdezném, hogy mikor voltál utoljára együtt valakivel, de nem, nem teszem, mert még asszem nem vagyunk ilyen jóban - próbálom abbahagyni a nevetést, közben meg odalépek Herberthez és a vállára teszem a kezem. - Amúgy megpróbálhatjuk kielégíteni a vágyaidat - húzogatom a szemöldököm vigyorogva, aztán ahogy sikerül abbahagynom a nevetést, végre válaszolok az általa felhozott témára. - Bocsi, de ez most így a kávé mellé reggelre nagyon jól esett. Gondolom nem arra gondoltál az előbb, hogy szeretnéd te csinálni a melegszendvicset meg a hot-dogot... Persze azt is átvehetjük a munkakörödhöz, igazából mostanra kezd összeállni tudod, hogy mekkora a forgalom, gondolkoztam is rajta, hogy a műszakodat szétbonthatnánk meg bővíthetnénk, nem tudom, hogyan érsz rá, van-e még valami mellékállásod vagy sem. Igazából attól is függ, hogy betegyünk-e még valamit az étlapra.  


random zenécske ||      || szószám || ©

avatar
Üzlet
Play by :
Alexandra Park
Kor :
22
Foglalkozás :
rendezvényszervező és kávézó tulajdonos, avagy "főninéni"
Hozzászólások száma :
44

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Kedd Nov. 28, 2017 11:17 am

- Nincs miért bocsánatot kérni-ed... - mosollyal palástolom, hogy fáj, de én voltam a hülye, hogy így válaszoltam. Neki ehhez tényleg semmi köze nem volt, hiszen felelhettem volna másképpen is, mondhattam volna, hogy jól megy minden, hogy az a pár óra, amíg az előkészületekkel foglalkozom a legjobb időszakom minden egyes nap, hogy amikor belépek az ajtón, végre azt érezhetem, hogy újra hasznos vagyok, hogy van miért élnem... Erre kellemetlen helyzetbe hoztam, amiért inkább nekem kellene elnézést kérnem, nem neki. - Felejtsük el, jó?
Inkább a fánkokkal foglalkozom, és inkább a cukrász habzsákba előkészített málnalekvárral kezdem el töltögetni a már kihűlt fánkokat. Szépen, egyesével ejtek bemetszést a sütemények oldalán, majd mindegyiket megtöltöm az édes, zselés anyaggal, nem sajnálva a mennyei örömöket senkitől sem. S akkor elkezd kinevetni, de mit is várhatnék tőle? Hiszen tényleg szánalmas, ahogyan viselkedem, amit mondok és teszek, s csak hatalmas nyelések árán tudom fenntartani azt a képet, amit mutatok felé. S akkor a vállamra teszi a kezét, kellemetlenül érint, mint ahogyan az is, amit mond.
- Tényleg? - a vállam fölött nézek rá, kezem kicsit megremeg és érzem, hogy a lekvár végigfolyik az ujjaim között. Kicsit túlcsordult a fánk, én pedig idegességemben ellépek mellőle, papírtörlő után nyúlva és elnézést kérő szemmel figyelve még mindig nevető vonásait. Hogy a fenébe lehet az, hogy valaki ennyire vonzó? És honnan a fenéből tudja, hogy nem voltam még senkivel? Valami belső radar lehet benne, vagy ennyire nyilvánvaló, ahogyan beszélek, ahogyan mozgok, viselkedek?
- Örülnék annak, ha többet dolgozhatnék, nagyon megszerettem a helyet ... de nem a melegszendvicsekre gondoltam, annyiban igazad van. - kiszedem az utolsó fánkokat, majd elzárom a gázt, már végeztem ezzel is. S miközben kezet mosok, próbálok újra megnyugodni, fújtatok egy nagyot és újra felé fordulok. - Szóval, arról lenne szó, hogy...
Megakadtam, s amikor újra ránéztem, elfogott a kétely, újra belsőmet marcangoltam, hiszen ki vagyok én, hogy megmondjam, mit csináljon az üzletében? - Őőő, inkább megmutatnám, hogy mire gondoltam... Rendben?
Ezzel is csak időt akartam nyerni, hiszen amíg főzök, addig megnyugszom, addig újra zen lesz minden, elcsendesednek a harsányan zakatoló gondolatok, s amikor az egyik szekrényből előkapok egy üveg mangó chutney-t és egy kisebb chili paprikát, akkor megint nagyot sóhajtok. Nem, persze, hogy hirtelen jött ötlet, és nem készültem már erre a beszélgetésre három hete? Nem, persze, hogy nem cserélgetem minden harmadik nap a paprikát, hogy viszonylag friss alapanyaggal mutassam meg neki, amit szeretnék. Nem, persze, hogy nem gyakoroltam a receptet otthon minden délután az elmúlt napokban és persze, hogy a szüleim nem utálják már chutney-t. Naná, hogy nem vagyok ideges és nem félek attól, hogy elvágom az ujjamat...
- Mit szól-sz hozzá?
És tök jó lenne, ha lennék olyan jóban, hogy feltehesd azt a kérdést... Ezt azonban nem teszem hozzá, hiszen már így is vörösödöm. Szuper!
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Hétf. Dec. 25, 2017 11:13 pm

to herbert
is it something you want to tell me?

Aranyos Herberttől, hogy próbálkozik és kijavítja önmagát, így nem tűnök olyan gonosznak a szemében, mintha mindig én szólnék a magázásért. Meg azért valljuk be, egy idő után biztos megunnám és elegem lenne abból, hogy kijavítgassam, szóval valószínűleg ráhagynám a dolgot. Egyébként is sejtem, hogy a katonai múltja miatt ennyire hivatalos és távolságtartó a stílusa, ezt meg is értem, csak örülnék azért neki, ha kicsit lazább lenne, mert ez egy ilyen kávézó, élvezze csak nyugodtan a helyet meg minden...
Kérdésére bólintok, s inkább nem firtatom a témát. Én tuti nem akarnék a helyében arról beszélni, hogy nincs meg az egyik lábam és most pont ezen poénkodtunk. Jézusom, milyen morbid már ez?!
Figyelmesen hallgatom szavait, hogy hova is akar végül kilukadni, így csak el jutunk arra a pontra, ahol azt mondja, szeretné, ha bővítenénk a kínálatot. Nem mond hülyeséget, nekem is járt ezen az agyam, hiszen szeretnék minél nagyobb közönséget megcélozni a kávézóval, ezzel nagyobb profitra szert téve, de nem szeretném, hogy túlzsúfoltság uralkodjon bármikor is a helyen és a kapkodás esetlegesen a minőség rovására menjen. Szeretem a jó kávét és egy ilyen rohanó városban nem a legegyszerűbb olyant találni, ami nem a tömegekhez szól, olyant, ami kicsit is más és megérint. Ezt szerettem az elmúlt években Angliában töltött idő alatt, hiszen bár a tea hazájaként tartják számon, a kávékat is ugyanolyan odafigyeléssel készítik és ezt az érzést akartam behozni a Base Cafeba én is. Jól tudom, hogy az étlapra kevesebb időt fordítottam, de szerettem volna ha inkább a kávé miatt jönnének ide az emberek, s mostanra már elég szép számmal felfedezték ezt a kis kreatív kávézót. Azt hiszem az nem árthat, ha kicsit bővítjük most a kínálatot, hiszen fenn kell tartanunk az érdeklődést a vendégeknél és újabbakat se ártana becsábítani. Választ adni viszont mégis képtelen vagyok a nevetéstől, amikor meghallom, hogy Herbert mennyire kétértelműen beszél. Nem is azon nevetek, hogy mit mondott, inkább azon, hogy először fel se tűnik neki, aztán meg elkezd szabadkozni, hát nem aranyos?
- Nem tudhatod mit hoz a jövő, így nem zárhatsz ki semmi lehetőséget azt hiszem. Persze cáfolj meg nyugodtan, elvégre te vagy az idősebb - állapítom meg egy korty kávé mellett hitetlenkedő visszakérdezése után, közben meg igyekszem úgy tenni, mintha nem látnám, hogy most csak még jobban zavarba jött és a lekvár is túlcsordult a fánkból. - Én szívesen megeszem azt, ha nem tartod elég tökéletesnek a pultba - állapítom meg az édességre mutatva, miközben ő a kezét törölgeti. Lévén, hogy még nem is reggeliztem semmit - bár a kávé előtt nem is tudok soha -, így pont kapóra jönne egy fánk, amit úgy is megehetek, hogy nincs elrontva, de azért mégiscsak jobb lenne egy olyan, ami lehet, hogy ki se kerülne a vendégekhez.
Figyelmesen hallgatom Herbert szavait a kis monológomat követően és elégedetten bólogatok, hogy sikerült némileg ráéreznem arra, hogy mit is akar igazából. Nem a melegszendvicseket. Meg sem lepődöm, de tényleg, inkább kíváncsian várom, hogy hova is lukad ki a kis mondandójával. - Tiéd a terep - intek neki biztatóan, mikor is jön az ötlet, hogy inkább megmutatja, mire is gondolt.
Nézegetem az üvegcsét és a paprikát a kezében, de mivel nem nagyon vagyok képben a konyhai különlegességek terén, így nem igazán vágom, hogy mi is van nála. - Lehet, hogy én vagyok tudatlan, de mi ez és hogyan kell enni? Valami különleges? - érdeklődöm, miközben odalépek hozzá és az üveg tartalmát nézegetem, ami így elég tetszetős, pedig még azt sem tudom, mi van benne.


random zenécske || || szószám || ©

avatar
Üzlet
Play by :
Alexandra Park
Kor :
22
Foglalkozás :
rendezvényszervező és kávézó tulajdonos, avagy "főninéni"
Hozzászólások száma :
44

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Szer. Jan. 10, 2018 1:24 pm

Okés, tulajdonképpen most meg kellene nyugodnom, hiszen nincs abban semmi érdekes vagy nagyratörő, hogy a főnöknek fogok valamit készíteni, ami alapján megítél és véleményez. Persze, amikor felvett, akkor is valami hasonló történt, de akkor minden recept kéznél volt és az egyszerű kategóriába tartozott. Most azonban valami újat akarok neki mutatni, s miközben átadom neki a túltöltött fánkot, el is rohannak fejemből ezek a kétséges gondolatok, hiszen a másodperc tört részére hozzáérek az ujjaihoz, s bármennyire lehet ez apróság másnak, nekem igenis hatalmas lépés. Mert Lidnsay egy vagány, belevaló nő, s már csak a gondolata is felvillanyoz, hogy valami talán lehetne köztünk. Persze sosem lesz, és itt térnék vissza az előző gondolathoz, hogy ő egy vagány és belevaló nő, én pedig ... nos egy félénk és visszahúzódó fiú. Nem férfi, csak fiú.
- Akkor elkezdtem. - mosolygok rá, majd forró vizet engedek az egyik lábosba és amíg megvárom, hogy felforr, addig válaszolok a kérdésére. - Chutney, mangó chutney, hogy pontosítsak. Olyan, mint a lekvár, de annál fűszeresebb és húsok mellé kínálják. Indiai a cucc, szóval csípős, de lejjebb lehet tekerni a hőfokot, ha túl bántó.
Megnyitom az üveget, majd közelebb tartom hozzá és ha nem ijed meg tőlem, akkor egészen az orráig emelem. - Afganisztánban egy brit srác mindent ezzel evett, szóval kíváncsi voltam és kértem tőle. Azóta a rabja vagyok, egyszerűen nem lehet letenni.
Mosolyodom el, majd leteszem a pultra, s a lobogó vízbe két tojást engedek óvatosan, az egyik órát pedig pontosan öt és fél percre állítom. A következő lépés, hogy egy öntöttvas serpenyőt teszek a tűzre, had melegedjen át teljesen, amíg a tésztát gyúrom össze, amihez négy evőkanál joghurtot és három evőkanál lisztet keverek össze némi sóval, meg egy evőkanál olivaolajjal. Gyorsan és szakszerűen dolgozom, mozdulataim begyakoroltak és tökéletesen időzítettek. Most nagyon messze vagyok attól a fiútól, aki az előbb még belepirult Lindsay érintésébe, fejemben pedig csak a recept különböző mozzanatai kapnak helyet, semmi elterelő gondolat nem fér bele.
Elfelezem a tésztát, fél centiméter vastagságú lapokat nyújtok belőlük, majd mindkettőt beledobom a serpenyőbe, s hagyom, hogy süljenek oldalanként három-három percig. Ez volt az a pillanat, amikor az óra jelzett és gyorsan a láboshoz léptem, hogy kiemeljem belőle a tojásokat. Az előre odakészített jeges vízbe helyezem át őket, hogy gyorsan kezelhetővé válljanak és könnyebben pucoljam le a héjukat. Lepényeket fordít, majd tojástisztítás, és utána a chilihez fordulok, amit olyan vékonyra vágok, mintha az életem múlna azon, hogy papírlap vastagságúak legyenek.
Tányért készítek elő, azonnal rádobom a két kenyérkét, két evőkanál chutney-t kenek el a tetejükön, majd jöhetnek a tojások, amiket egyetlen vágással nyitok ketté és végső befejezésként megszórom az egészet a paprikaszeletekkel. Még megtörölgetem a tányért, Lindsay elé teszem és adok neki evőeszközöket.
- Et voila! Joghurttal készül pita tojással és mangó chutney-val. Jó étvágyat! - erre a hat-hét percre olyan profivá váltam, mintha mindig is így viselkednék a való életben, majd egy lépést hátrálok és karba fonom a kezeimet, miközben aggódva nézek rá, hogy mit gondol erről az egészről.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   Pént. Jan. 19, 2018 12:02 am

to herbert
is it something you want to tell me?

Boldogan veszem el a lekvárral túltöltött fánkot. Úgy néz ki teljesül az a bizonyos kivételes eset, hogy eszek reggelit. Szinte sosem szoktam, mert sietek a munkahelyemre, a kávé előtt meg ugyebár egy falat nem megy le a torkomon. Kicsit örülök is neki, hogy most nem vagyok akkora rohanásban - ez is ritka pillanatok egyike, hova írhatom fel? -, van időm és ezért is tettük mára ezt a kis megbeszélést a jövő heti témáról. Eszembe sem jutott, hogy végül úgy megyek majd el, hogy a kávén kívül még kaja is került a szervezetembe, így hát arra az ötletre is vevő vagyok, hogy Herbert megmutassa, mire is gondolt. Amíg a szekrényben kutat, én elkezdem a fánkot.
- Legközelebb emlékeztess rá, hogy nem ehetek a fánkodból, mert túl finom és el akarom vinni mindet - állapítom meg még pont mielőtt elém kerülne az üvegecske, ami már is eltereli legalább a figyelmemet az említett édességről. Mi ez? Elég jól néz ki, de lehet, hogy én vagyok műveletlen, hogy nem tudom mi ez? Most ez így akkor ciki vagy sem, inkább rákérdezek, legfeljebb elkönyvel tájékozatlannak, erre meg megint csak azzal vághatnék vissza, hogy ő az idősebb, persze, hogy többet tud... Ez is mekkora közhely már...
Gyorsan jön a válasz a kérdésemre, s ahogy hallgatom, nyugodtan állapítom meg, hogy ez valami különleges étel, amiről biztos nem én vagyok az egyetlen, aki nem hallott. Mangó, fűszeres, csípős... elég jól hangzik eddig, így nem is habozok megszagolni, mint Herbert kinyitja, s elém tartja, mély levegőt veszek. - Hmmm - jó illata van azt meg kell hagyni és az is biztató, ahogy a fiú beszél róla. Lehet, hogy volt benne némi hátsó szándék, hiszen már tök sok embertől megkaptam, hogy mennyire kihallani a brit akcentust a beszédemen. Ennyit jelentene öt év? Engem mondjuk nem zavar, mert nekem nem is tűnt fel, hogy máshogy beszélnék, de a kis szakácsnak lehet, hogy igen és mivel egy brit srác evett ilyent folyton, lehet, hogy rögtön hozzám is hozzám kapcsolta és... És a végén még összeesküvés elméletet is gyártok, szóval inkább befejezem ezt a nagy gondolatrohamot és figyelem, ahogy a konyhában tevékenykedik, hogy mit is csinál és hogyan. Igazán otthonosan mozog már és ezt a főnökeként jó érzés látni. Szívesen beszélgetnék közben vele, de látom, hogy mennyire elfoglalt és minden bizonnyal ezerrel koncentrál. Kíváncsian várom, hogy mi is lesz a végeredmény, hogy milyen is ez a mangós chutney. Várakozás közben pedig megeszem a fánkom további részét és a kávémból is kortyolok egyet-kettőt, aztán lelkesen nézek az elém tett tányérra, mikor is Herbert elkészül.
- Wow, de jól néz ki - mondom is ki rögtön, ami elsőre eszembe jut, majd az evőeszközökért nyúlok, itt a várva várt pillanat fiatalember, rajtad a világ szeme! Vagyis inkább a műveden... És nem a világ szeme, hanem csak az enyém... - És finom is! Mondd csak ebből a "chutneyből" van külön reggeli-ebéd-vacsora kombó? Mármint tálalásra, vagy elkészítésre, nem tudom rá a megfelelő kifejezést, de remélem vágod. Mert az tök jó lenne, különleges és változatos, de mégis kicsit ugyanaz - elmélkedek, s közben be-be kapok még egy falatot.


random zenécske ||      || szószám || ©

avatar
Üzlet
Play by :
Alexandra Park
Kor :
22
Foglalkozás :
rendezvényszervező és kávézó tulajdonos, avagy "főninéni"
Hozzászólások száma :
44

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ichiraku Ramen Bar
» Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya
» [Küldetés] Vásári komédia
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ