Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Yesterday at 8:15 pm
 
▐I’m dying, Shane…▐ Presbyterian hospital new york▐

Lottie & Shane

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Fura az ágyon ülve a semmibe bámulni, pontosabban a fekvőhelyem van olyan pozícióba téve, hogy ne legyek teljesen vízszintesben. A mellkasomra tappancsok darabjai vannak ráaggatva, három, illetve négy zsinór vezet a szívmonitorhoz, és az oxigéncsőhöz, ami az orrom alatt fut el. A véroxigénszintemet a mutatóujjamra csippentett mandzsettával mérik, és ezeket is csak azért tudom, mert Amanda tájékoztatott róla. Tegnap délután szállították át az intenzív osztályról a kardiológiai szárnyra, mondván már sokkal jobbak az értékeim, és fel is ébresztettek az altatásból. Állandóan kómás vagyok, úgy fogalmaznám meg ezt az állapotot, mint egyfajta transzt, itt vagyok, csak a testem működik külön az elmémtől. A mozgalmas napok enyhe kifejezés lenne arra, ami a hátam mögött állt. Péntek óta kiestek a percek, sőt az órák is, és arra térek magamhoz, hogy lefelé tolnak, egy bájos nővérke ad felvilágosítást arról, hogy az osztályvezető kéretett át, de ne aggódjak, mert mindent kézben tartanak. Megannyi hullámban érkeztek az érzéseim, kezdve a félelemmel, a lemondással, és az aggodalommal. Shane két napja nem dolgozik, egy másik orvos jött be, hogy elmondja átestem egy bypass műtéten, újra is kellett éleszteni, de ha minden jól megy, és nem lesz hőemelkedésem, vagy a szívműködésem nem lesz rendellenes, akkor vasárnap hazaengednek. Négy napig kellene még ebben a nyamvadt teremben feküdnöm, ahol egy másik szobatársam is van. Elly huszonhathetes terhes, és szívbeteg, emiatt megfigyelés alatt tartják. Egy ismerős arcot kerestem, de idegen volt a környezet, az orvosok, és az ápolók is. Amanda türelmesen válaszolgatott a kérdéseimre, nem hallgatott el semmit, sőt még azt is elintézte, hogy Amber bejöhessen hozzám egy rövid időre. Az asszisztensem egy nagy csokor virággal, meg egy ajándékcsomaggal kedveskedett Victoria és Bobby nevében is, ami meglepett, de a túlzott kedvessége jobban idegesített a fiatal lány felől. Elmesélte, hogy ő vigyázott Bellára a rosszullétem után, ő beszélt Shane-nel (haha, neki sikerült, miközben én valahol az éterben lehettem, mert az tuti, hogy nem voltam jelen), aztán kitakarította a lakásomat, és nem utolsó sorban telefonált Dexternek. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy a békülési kísérlet után reagál a betegségemre. A kis ékszeres doboz másról árulkodott, és benne lévő gyémántkarkötő is, meg a kutyafuttában írt üzenet is.

„Hallottam a rosszullétedről, és sajnálom, hogy nem lehetek ott, de Párizsban vagyok. A kórházi számládat rendeztem. Kérlek, gondold meg…én is hibázhatok. Dex”

A csillogással, évekkel ezelőtt le tudott volna venni a lábamról, de most kételkedtem a jó szándékában. Dexter Greenről beszélünk, aki undorodik a haláltól, és neki kedvezne, ha én elpatkolnék. A tömör utálat jegyében pakoltattam el a nővérrel a halmazokat, de a kis csoda kint maradt az éjjeli szekrényemen. Hajnalban már voltak nálunk, akkor a lázamat mérték meg, és nem jó hírrel szolgált az ápoló. A lázlapomra ráfirkantotta, és megjegyezte, hogy valószínűleg szívultrahangra fognak vinni, de ez még függ az osztályvezetőtől is, aki két nap hirtelen szabadság után ma jön először dolgozni. Amanda legalább másfajta hírekkel érkezett be hét óra magasságában, és elmesélte, hogy nemsokára meglátogat egy gyógytornász, nehogy felfekvésem legyen az operáció után. Elly és én is extra reggelit kaptunk, de a sok gyógyszertől étvágytalan voltam, sőt nem díjaztam, hogy rajtam kísérleteznek a sótlan péksütemények esetében. Alig ettem két falatot, és a kedvenc nővérkénk tájékoztatott, ha így haladok, akkor csak meghosszabbítom az ittlétemet. A kilenc óra jelentette a kardiológián a nagy vizit időpontját, mikor kicsik és nagyok útra kelnek, hogy ellenőrizzék a betegeket a nagyok társaságában. A folyosón már hallani, hogy izgatottság van, a termünk előtt a gyakornokok zizegnek, mire befut a vezető rezidens is, és a nyomában Shane Harper. A tekintetem azonnal rávetül, a párnámnak nyomom neki a fejemet, és feljebb húzom a takarót, de felesleges, mert úgyis ide fog jönni. Ellyhez lép a kis csapat először, így van időm megfigyelni a többi tagot is.
- Dr. Stewart mesélje el, hogy mi történt Mrs. Duponttal az elmúlt éjszaka. – a szőkeséget felismerem, ő lenne az a C betűs doktornő, aki széles körben ecsetelte a gyógyszereim listáját, de estére bealudtam mellékhatásként a rengeteg narkotikumtól. Most sem vagyok toppon, és a felét nem értem annak, amit zagyválnak. Dögkeselyűk módjára kapkodnak a páciensek után.
- NSD szerint a magzati szívhang erőteljes, de Mrs. Dupontnak éjszaka kék volt a vizelete. – ez még nekem is új információ, de amint felülnék, egy sas szeme pillant rám. Kiráz a hideg Shane azúrkék íriszeitől, ahogyan egy rossz gyermeket csíntevésen ér. Nem mozdulok, vettem az adást, hogy ne változtassak testhelyzetet, de a takaró nyomja a fenekemet. A végén egy kisebb vita alakul ki, de hamar végeznek, és átjönnek az én ágyam felé. Hirtelen egy kisebb méretű csótánynak érzem magam, a két vezető, meg a sok kis majom bűvkörében.
- Lawrence ismertesse Mrs. Green kórtörténetét. – feszélyezve érzem magam, és direkt kerülöm Shane átható pillantását.
- Mrs. Green pénteken került be hozzánk kétoldali pneumoniával, és ennek szövődményeként becsatlakozott a szívkoszorúér elzáródás is. Az újraélesztés után átesett egy bypass műtéten. Két napig altatták, és lélegeztető gépre kapcsolták a bal oldali kamrafibrilláció miatt, és a tüdeje erősödésének céljából. Tegnap délután felébresztették, és áthozták az osztályra. Az éjszaka láztalan volt, de hajnalban hőemelkedése lett. Az ügyeletes vizsgálat alatt a bal tüdőlebenyben még mindig hallottak pangást, vélhetőleg a folyadék még nem ürült ki teljesen. – a kis medika büszkén dülleszti ki a mellkasát, mikor rászól a szöszi.
- Nem felejtett el valamit? Dr. Harper a műtét óta állandóan alacsony a betegünk vérnyomása. A 100-as értéket el sem éri. Javallott lenne egy szívultrahang, és egy újabb csapolás. – kissé frusztrál, hogy úgy beszélnek rólam, mintha itt sem lennék.
- Haza akarok menni Shane. – a tekintetem most a főnökükre vándorol. Kiszolgáltatott vagyok, és elveszett, de ahhoz nem fogok hozzájárulni, hogy nap, mint nap szurkáljanak. A mellkasom így is fáj, a varratok maguktól fognak felszívódni, de éget, és húzódik. Unom a fekvést, de egyedül meg sem próbálhatok felállni. Mindenki elhallgat, amiért a keresztnevén szólítom a kardiológia istenét.
- Ha nincs orvosom, haza akarok menni Shane. – jelezve mélyülök el a szemében, mert ez is elért hozzám. Abraham Stevens halott, a perceim megvannak számlálva, és mielőtt feldobom a talpam, még meg kell csinálnom a parfümömet.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Szomb. Nov. 18, 2017 9:33 pm

Lotte & Shane
I don't believe it. You are my fucking destiny...
Celeste jó orvos, de egyáltalán nem szeretem, amikor valaki okoskodik. Még akkor sem, ha valahol mélyen tudom, hogy nagyon is igaza van...
- Tisztában vagyok vele, hogy nem fogja túlélni, ha nem kap új szívet. Nem vagyok az orvosa. Még akkor sem, ha az imént az én felügyeletem alatt lett megműtve, és abban a kórházban, ahol én vagyok a kardiológia főorvosa. – vágok vissza, és még a végén nekem lesz bűntudatom, amiért nem voltam hajlandó megírni azt a kurva másodvéleményt. Gracehez küldtem, mert tudom, hogy ő jó orvos, és pikkpakk megadja majd neki. Minden tényt figyelembe véve jobban járt, hogy nem én kezeltem már az elejétől, és ezek után sem én fogom. Nem tudok rá úgy nézni, mint egy átlagos betegre.

- Nem tudom Celeste, kinek kellene szólni, mert a férjével éppen válófélben van, ha jól tudom. Az szülei meghaltak. Fingom sincs, kije van, de majd megkérdezem még egyszer, nyomatékosabban az asszisztensét, hogy kivel tartja a kapcsolatot. Én nem ismerem, nem tudom, hogy kivel milyen kapcsolatot ápol. Végső esetben felhívom a férjét... – Az ajkam egy vonallá préselődik, mert nagyon nem füllik a fogam hozzá, hogy nekem kelljen közölnöm azzal a szemétládával, aki megcsalta, hogy haldoklik. Nem tudom ki az ember, de nem is akarom megismerni. Kurvára nem vagyok rá kíváncsi, és a másik gond meg az, hogy majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Lotte sem akarja, hogy szóljak neki, de mint Celeste is mondta, a szabály az szabály.
- Nem szedi a gyógyszereit? – összeráncolom a homlokom, és felkapom a fejem. Mi a faszról beszél? Mi az, hogy nem szedi a gyógyszereit? Ha tehetném, most azonnal kinyírnám itt az ágyon fekve ebben a tudatban. Tényleg összezavar, nem tudom, mit akar... Meghalni vagy túlélni ezt a kibaszott szívelégtelenséget? Ha túlélni, akkor megkell mondjam, nem túl jól csinálja, mert iszonyat szar irányban halad.
Mikor Lotte megmoccan, odakapom a fejem. Altatni kellene, de legszívesebben lecseszném, amíg a tudatánál van mindenért. Hogy nem szedi a gyógyszereket és azért, mert az utolsó pillanatban, félholtan kell beesni a kórház ajtaján. Dühös vagyok a helyzetre és rá is. 

- Lotte?! Figyelj rám, minden rendben lesz. Visszaaltatlak, mert különben iszonyat szarul fogod érezni magad, és felemészt a fájdalom. Bízz bennem, minden rendben lesz, jó? Csak kérlek, ne add fel. – Odalépek hozzá, miután Celeste kiment a kórteremből. Borzalmasan néz ki, de ez normális egy ilyen nehéz műtét után. Most már csak annyi dolga van, hogy felépüljön ebből, aztán nézhetjük tovább, hogy mi a következő.
- Ne próbálj beszélni, kérlek. Hunyd le a szemed, és gondolj valami szépre. – suttogom, és gyorshatású altatót szívok fel az injekcióstűbe. Sóhajtok, és a bal karja alá nyúlok.
- Jól van. Nyugalom. – mondom, miközben belemélyesztem a tűt a vénájába és belenyomom az altatót. Miután az erei elnyelték az összes anyagot, fölé hajolok, és kisimítom a haját az arcából. 

- Hé. Ne félj, amíg engem látsz. – mosolyodok el kicsit, de ez a mosoly inkább a keserűségé. Most az a lényeg, hogy megnyugtassam, bár tudom, hogy nem lehet egyszerű ilyen helyzetben annak maradni. Meg kell mondjam őszintén, szar így látni. Valószínűleg – bár nem vagyok egészen biztos benne, de talán, ha van egy kis szív benne -, neki is ugyanolyan szarul esett volna, ha látta volna azt, hogy néztem ki, miután elment. Nemhogy elment, annyit se mondott, hogy baszd meg anyád, vagy hasonló szépek, így még annál is rosszabb volt az egész. Halvány lila gőzöm sem volt, mi volt az oka annak, hogy lelépett, egészen addig, amíg most vissza nem jött és mondta el. Bár, nem tudom, hogy nem hazudott-e... Mert ha az embernek olyan problémái vannak, hogy fél attól, hogy nem tud kiteljesedni, vagy bármi hasonló, azt azért csak közlöm a vőlegényemmel, nem? Áh, faszom sem érti, hogy gondolkodnak a nők!?
Nem telik bele egy perc, és az altató hatni kezd, Lotte hamar nagyokat pislant, és aztán elnyomja az álom. Rögtön hátra lépek, még egy utolsó pillantást vetek a szívmonitorra, és kifelé indulok a kórteremből.
- Stewart?! Egy óra múlva vigyék el egy MRI vizsgálatra, hogy az agyával minden rendben van-e. A szívleállás miatt sérülhetett. – mondom a gyakornoknak, és arrébb oldalgok. Egy óra múlva lejár a műszakom, de nem vagyok biztos benne, hogy hazamegyek. Pedig kéne, de nem akarom itt hagyni Lotte-ot másra. Nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha azalatt történne valami, amíg nem vagyok itt.



Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Szomb. Nov. 18, 2017 11:42 am
 
▐I’m dying, Shane…▐ Presbyterian hospital new york▐

Lottie & Shane

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Celeste becsülte a főnöke munkásságát, jobb gyakornoki helyet nem is választhatott volna, de ez az első eset, hogy érdekellentét áll fenn közte és Shane között. A beteg akarata nem vehető semmibe, ezért perelhető is lenne a szívsebész, ha kiderül, hogy a beteg nem akarta a műtétet, és az újraélesztést sem. Nagyon kényes téma ez orvos és páciens között, de mindenkivel megesik, hogy egyszer válaszút elé ér. A hat órás műtét így a hajnali órákban kiszívta az ő erejét is, és ha már Shane az alvást választja, akkor egyedül fogyasztja el a kantinban a feketét, de ez idő alatt sem rest, és kikéri az egész kórtörténetet. Charlotte Green egy különleges eset, na nem azért, mert az első szólóműtétje volt, hanem a megbecsült doktor urat meghátrálásra kényszerítette. Az első oldalakon ásítva lapoz át, de az első név láttán neki is kikerekednek a szemei. Abraham Stevens az egyik mentora volt az egyetemen, és a napokban halt meg szívinfarktusban. Az általa javallott leírások alapján a lány előrehaladott szívelégtelenségben szenved, és a betegsége öröklött, genetikailag bizonyított, bár a szüleit, és a korábbi családtagokat homály fedi. Meghaltak volna a lány szülei? Kissé felébred a hiányos adatfelállításon, de továbbolvasva egy másik név is becsatlakozik. Grace a másik friss szakorvos a kórházban, és a nő járt nála a napokban. Bokadagadás, elmaradt vizsgálatok. Összeráncolja a homlokát, és megnézi az ottani diagnózist. Elkerülhetetlen beavatkozások egész sora van felhalmozva, és a szívkoszorúér vizsgálat is fel van tüntetve. Nem csoda, ha elzáródott, és bypass műtétet kellett végrehajtani rajta. Az előre megszabott időkeret szűk, vajmi kevés esély van rá, hogy ezzel megmenthetik, de nem szállhat szembe Dr. Harperrel, vagy mégis? Csendben kortyolgatja el a maradékot, és visszasétál a pulthoz, hogy leadja a papírokat.
- Felébredt már? – érdeklődik az intenzívestől, de a válasz nemleges, így úgy dönt, hogy benéz hozzá, de pont akkor akad össze Shane-nel is. A nyers, ámbár vicces oldala megmosolyogtatja, és némi párbeszéd után mennek be a kórterembe, ahol éppen cserélik az infúziót. A fűtőtesthez sétál, és nekitámaszkodva adja meg az elsőbbséget a férfinak, hogy meghallgassa a kezük munkáját. A percek elteltével a fonendoszkópos vizsgálat véget ér, és szóvá teszi az elkerülhetetlent. A levegőben érezni a feszültséget, de a beteg éledezése szakítja félbe az utolsó mondatát, így halkan fejti ki a véleményét.
- A szabályok miatt maradunk emberek Shane. Nem játszhatod ki, mert nem vagy isten. Ezzel időt nyertél neki, de nem életet. Az állapota romlik, és a figyelmedbe ajánlom a kórlapját is. Örökletes, új szív nélkül is hónapjai vannak hátra. Javíthatod az életminőségét, de a halál elkerülhetetlen lesz számára. Talán mégsem ártana, ha felhívnád az egyik hozzátartozóját, mert én már beszéltem az asszisztensével, de neki sem adhattam teljes felvilágosítást, az a te feladatköröd, amíg a kardiológia vezetője vagy. Grace találkozott vele a napokban, vizesedik, és nem szedi az egyik gyógyszerét sem. Orvos nélkül pedig…esélye sincs. A lista Shane, kifut az időből. – pillant rá jelentőségteljesen aztán magára hagyná, de előtte még visszafordul.
- Ha elfogadsz egy jó tanácsot, nem most fogod ostromolni. Tüdőgyulladással napokig az intenzíven marad, és jelenleg egy cső feszíti szét a torkát, a mellkasát meg nemrég terpesztettük szét. A fájdalom elviselhetetlen lesz számára, ha már kímélni akarod…tudod, mit kell tenned. – fürkészően méri végig a férfit utoljára, és egyedül hagyja. Altatni kell a beteget, hogy ne szenvedjen, ez a leghumánosabb.

A külvilág darabkái egy térré alakulnak át, és nem jutok szóhoz. Mi az isten nyila történt? Homályosan látok, nem bírok egyedül lélegezni, és ösztönösen nyelnék, de valami elzárja a garatomat. Ijedten tekintek fel Shane-re, mert neki kell lennie. Nyugtalan leszek, és akkor elönt a földi pokol. A mellkasomat felperzselik, és a két mellem között érzem, hogy valaki turkál bennem. Üvölteni akarok, könnyek égetik a szemeimet, és a megváltást várom a fölöttem állótól. Kórház. Szenvedés. Meg akarok halni.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 19, 2017 8:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Szomb. Nov. 18, 2017 12:06 am

Lotte & Shane
I don't believe it. You are my fucking destiny...
A műtét több órán át tart, Celeste pedig tökéletesen végzi a dolgát. Jó orvos lesz belőle, nem is kérdés. Mindig orvosként tekintettem rá, még megismerkedésünk elején próbáltam befűzni, de hamar kiderült, hogy férje és gyereke van, és amúgy sem az az elcsábítható fajta. Így végül úgy döntöttem, hogy jobb, ha a kapcsolatunk megmarad teljes értékű munkakapcsolatnak, és nem is fárasztom tovább. Persze néha el-elsütök egy viccet nála, de veszi a poént hála az égnek.  
A monitoron a szívverés egyenletessé válik, és kezdek én is lenyugodni, már amennyire lehet ebben a helyzetben. Nem akartam, hogy valaha is így lássam Lotte-ot, bármennyire is taccsra tette az életemet anno. Annyira azért én sem vagyok egy nagy paraszt, hogy ilyet kívánjak neki. Bármennyire hihetetlen is...  
Egyik lábamról állok át a másikra, kezdek mára kicsit besokallni, és már semmi másra nem vágyom, minthogy ledőljek az ügyeleti szobában egy fél órára. Nem kell több, de annyira szükségem lesz, hogy megtudjam várni, míg Lotte magához tér.  
Mikor dr. Clemence az utolsó öltéseket végzi a szív felületén, elismerően bólogatok, mert tudom, hogy innentől már csak tizenöt percet kell kibírnia Lotte-nak, és vége a megpróbáltatásoknak... egy időre. Sajnos a végső megoldás nem ez lesz, mert a felvarrt ér nem fogja relatíve sokáig bírni, de egy évet kihúz vele. Ezzel. Az már más kérdés, hogy sürgősen szívre lesz szüksége, mert a sajátja már nem sokáig fogja bírni a strapát.  
- Gratulálok, dr. Clemence, túl van élete első, nem egyszerű szóló bypass műtétjén. – felnézek, és a maszk alatt elismerően mosolygok rá. Fú, hát ez minden volt, csak nem egyszerű. Ha én végeztem volna, még engem is megizzaszt, sőt, még így is teljesen lefáradtam, hogy csak asszisztenciaként voltam jelen.  
- Zárja be. – mondom neki, én pedig kifelé indulok a műtőből. Leveszem magamról a műtős ruhát és a gumikesztyűt, megmosom a kezem, és magammal nézek szembe a tükörben. Nem nézek ki valami túl jól, látszik rajtam, hogy megviselt az egész. Én ezt biztos nem csinálom még egyszer végig. Egy a baj, Lotte orvosa kimúlt, és erről még nem is tud. Igencsak ki lesz akadva, amikor majd közlöm vele a helyzetet.

Kicserélem a csipogómban az elemet, és tíz percen belül máris az ügyeleti ágyán fekszem, és a plafont bámulom. Kezeimet összekulcsolom a testem előtt, és a két hüvelykujjam egymás körül forog. Lehunyom a szemem, de szünet nélkül látom magam előtt, ahogy Lotte élettelenül fekszik az ágyon. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ez velem történik. Hihetetlen az egész, és a történtek olyan sebeket tépnek fel, amit már rég eltemettem magamban, és nem akartam, hogy valaha is újra meg kelljen velük küzdenem...  

A telefonom ébresztőórája riaszt fel, és az órára tekintek. Nem aludtam többet egy óránál, de annyit jelentett, mintha legalább négyet pihentem volna. Iszonyatosan rám fért. Felülök az ágyon, és miután kicsit rendbe szedtem magam, kifelé indulok a folyosón. Mélyet sóhajtok, és a szembe jövő gyakornokra pillantok.  
- Minden rendben a betegünkkel Dr. Stewart? – érdeklődöm kissé óvatosan, bár ha baj lenne, azt már jelezték volna. Remélhetőleg. Már semmiben sem vagyok biztos a tegnapi után.  
- Igen Dr. Harper, stabil. – A kijelentésre kicsit megnyugszom, de tudom, hogy készenlétben kell állnom, mert bármit eltudok képzelni azok után, amit Lotz szervezete a műtőben művelt. Bólintok, aztán tovább is állok, mikor Celeste csatlakozik hozzám a folyosón. Vélhetőleg mindketten Charlotte kórtermébe tartunk.  
- Kipihented magad? – kérdezi, én pedig halkan nevetek fel a felvetésen.  
- Tudtam volna még aludni egy fél napot. – mondom, majd befordulok a kórterembe. Összefonom a karjaim magam előtt, és a szívmonitorra nézek. Bólintok, és Lotte felé igyekszem, hogy meghallgathassam. A fonendoszkópot a mellkasára helyezem, miután arrébb húztam róla az anyagot, és alaposan végigtapogatom az elvárt helyeken. Közben hallgatom, ahogy Celeste kifejti a teóriáját, ami teljesen igaz, de nem szólok semmit. Ráhagyom, ebből tudni fogja, hogy igaza van, de egyébként sem tartozik rá.  
- Nem volt újraélesztendő, Shane, te mégis ragaszkodtál hozzá, mikor leállt a szíve. Kétszer is. – Tekintete engem fürkész, én pedig kiegyenesedem, mikor végeztem Lotte vizsgálatával.  
- Nincs hozzá közöd Celeste, hogy miért döntöttem így. Lehet, hogy ismerem, de nem akart volna meghalni, csak nem volt ideje beikszelnie azt a szart, mert rosszul volt. – mondom neki kissé arrogánsan. Nem érdemelné meg, de a vádaskodás nem tetszik nekem.  
- Akkor is, a szabály az szabály. – mondja szúrós tekintettel, és én ugyanilyen haragosan nézek rá.  
- Sosem érdekeltek a szabályok. – jegyzem meg, mikor halk nyöszörgést hallok az ágy felől. Odakapom a tekintetem, és kifújom a levegőt. Hála a jó égnek.  


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Pént. Nov. 17, 2017 3:03 am
 
▐I’m dying, Shane…▐ Presbyterian hospital new york▐

Lottie & Shane

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Én féltem a legjobban a haláltól, az ismeretlen utazástól, ahonnan nincs visszatérés, mert akik mesélhetnének róla, már egy másik helyen nyugodnak. Bevallom, hogy másra számítottam, de irreális a testen kívüli élmény. A testemhez vagyok kötve, és mégsem érzem azt az erős köteléket, mint előtte. A szőkeség izzadtan próbálja feléleszteni a halott szervemet, de nem jár sikerrel, most el kellene mosolyodnom, de csak összepréselem az ajkaimat, és sodródom az árral. Zöld ruhás team ölel körbe, egy utasítás, és megannyi ember működik össze, hogy ebből kihozzanak. Vajon sejti Shane, hogy látom, és közben, ha tegyük fel, nem szeretek fogadni, de ha mégis elvégzi a műtétet, amit kétlek, akkor visszatérhetek? A remény parányi szikrája lobban fel bennem, és tudom, hogy az életösztönöm nagy, de ez már nem az a hely, ahol én diktálok. A semmiből tűnik fel az azúrkék színű kardioisten, és sorban állnak a kegyeiért. Az operáció végkimenetele az exemtől függ, aki ideges. A homlokát ráncolja, a száját már véresre harapta. Bizonytalan, és nem tudok segíteni. Shane, hát nem te vagy a legjobb? Miért szaladtam a lakásodra, miért könyörögtem volna, ha nem téged akartalak volna most itt látni? Bízom benne…ennyi év elteltével is megvan az a kapocs az irányomból, hogy az életemet a kezébe helyezzem. A kijelentése váratlan, de valahogyan elkerülhetetlen is. A szöszi doktornő ledöbben, a csapat leszűkül hat főre, és másodperceken belül önmagamat látom kiterítve, csövekkel ellátva. Bizarr ennyire kiszolgáltatottan feküdni, meztelenül…miközben tudom, hogy senki sem törődik a kinézetemmel. A melleim még mindig jók, elmosolyodom, hiszen Shane egyik kedvenc játékszere. Az örvénytől émelygek, de a gondolataim már máshol járnak. Imádtuk a kínait, ha lusták voltunk főzni, akkor a szomszédos étteremből rendeltünk…a szerencsesüti, így kérte meg a kezemet is. Emlékszem…esett az eső, és le voltam törve, honvágyat éreztem, hogy bevalljam, honnan is származom. Nem értettem, de úgy tűnt, hogy Shane ráérzett, így hamarabb jött el a munkahelyéről, hogy velem vacsorázzon. Ültünk a kanapén, és széttörtem a kis finomságot, amikor az ölembe pottyant a gyémántgyűrű. Megsemmisülten pillantottam a nadrágomra, aztán pedig a kék szempárba. Nem kérdezett semmit, elvettem a kis cetlit, amin ez állt: Leszel a feleségem Charlotte Evans? Könny szökik a szemembe, a mellkasomat bordákkal feszítik szét, ott dobog a négyüregű szervem, és ekkor az egyik felét elkülönítik. Nem értem az orvosi szakszavakat, de a lábamnál is matatnak, és egy érsebész a szöszi mellett felvezeti az eremet, de hiba csúszik a gépezetbe. Nem tudom, hogy ez mennyire jó….ajaj, nem szeretek forogni. Meghalok…..én nem akarom. Beszélni akarok Shane-nel, nem váltam el, nem volt még elég időm. A szívmasszázs pillanatában fél másodperccel később közvetlenül az arcom felett lebegek. Shane masszírozza a porhüvelyem motorját. Kérlel, maradásra bír, és megtörténik a csoda. Elsírom magam, és hálát adok, hogy ő tőle kaptam meg a második esélyt.
- Az értékek javulnak, Dr. Harper. – a műtős nővér tájékoztatja őket, az aneszteziológus pedig ellenőrzi az altatás fázisát. A neheze még hátravan, és Celeste szintúgy rosszul érzi magát, de amint a pillantása találkozik a felettesével, egyértelmű, hogy neki kell folytatnia a beavatkozást.
- Az alsó lábszárból csatlakoztatom a verőeret, kérem Dr. Remington, segítsen. – az érsebésszel együtt kapcsolják össze az elszűkült eret, és irányítják az aortához. A szívmotor csöveit eltávolítják, és elindítják a vér alvadását. A művelet majdnem hat órán tart, a testüreg bezárása előtt az elvezető csöveket ellenőrzik, és visszazárják a mellkast. A műtét végén ellépnek a betegtől, akit már tolnak is felfelé az intenzív osztályra.
- Én..ez…megcsináltuk. – egyszerűen képtelen elhinni, de megtették. A mosakodás után elhívja kávézni a főnökét. Már jócskán felkelt a nap, mire Charlotte Green a megannyi csővel együtt, de túlélte az éjszakát.


Reggel tíz óra, vizit:

Az intenzíves nővérke ellenőrzi a műtéti sebeket, és cseréli a kötést, aztán az infúzión át a kiírt mennyiségű véralvadásgátlót adja be, mikor bejön a kissé nyúzott kinézetű doktor úr, és a vezető rezidens.
- Dr. Harper az értékek javulnak, az altatásból még nem ébredt fel a beteg. A szinuszritmus normális, a vérnyomás viszont még mindig alacsony. – közli a tényeket, aztán egyedül hagyja a két kollégát.
- Meghallgatod? – érdeklődik Celeste, és a fűtőtestnek nekidőlve néz végig a mentorán.
- Ismered…ezért nem műtötted meg. Nem fogok kérdezni, de így van. – jelenti ki, aztán lehorgasztja a fejét. Nem pofátlankodik oda, simán átengedi a dolgot, mert tudja, hogy több ilyen lehetősége úgysem lesz. Felnéz Shane-re.


Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 18, 2017 11:39 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Pént. Nov. 17, 2017 1:14 am

Lotte & Shane
I don't believe it. You are my fucking destiny...
Ez a csaj, akinek még a nevét sem tudom, nem túl jó az ágyban, ahogy látom, kissé zavarban van. Minden esetre egynek elmegy a dolog és feszültség levezetőnek tökéletesen megfelel. Sajnos nem igazán tudok rá koncentrálni, mert fejben még mindig azon kattogok, hogy Lotte életveszélyben van. Nem akarok erre gondolni, és mivel már nem érzek iránta semmit, nem kellene ennyire törődnöm vele, de valahogy mégsem megy ki a fejemből a kép, ahogy ott fekszik tehetetlenül az ágyon.
Hamar végzünk, igazából tíz perc alatt megvagyunk a menettel. Elismerően vigyorgok rá, miután elszakadok tőle, ő pedig a tükörhöz megy, hogy megigazítsa a haját.
- Erről nem kell tudnia senkinek, oké? – köszörülöm meg a torkom, mert habár a nő nem tudja, hogy Lotte-tal mi nagyon is jól ismerjük egymást, ha eljár a szája, az biztos, hogy hallgathatom majd Charlotte-tól a hülye gondolatait. Nem szeretném, ha kitudódna, amúgy sem szép dolog egy haldokló kísérőjét megbaszni az ügyeletiben…
Megigazgatom a ruhám magamon, és aztán ha a barna is kész van, kitessékelem magam előtt a szobából. Jobbra nézek, és irtó sebességgel érkezik a gyakornok csaj, ami már eleve rosszat sejtet. A csipogót említve nyúlok a zsebembe, és szemügyre veszem, ekkor látom, hogy lemerült. Picsába.
- Valószínűleg? Mik maguk, orvosok vagy csak látogatók? A kurva életbe, Stewart, azonnal tolják az egyes műtőbe. Addig biztos jelentést kérek. – utasítom idegesen, és a hajamba túrok. Lotte asszisztense kétségbeesetten áll mellettem, én pedig futólag emelem rá a tekintetem.
- Dr. Harper, tegyen meg mindent, kérem. – fordul felém, én meg csak bólintok. Nem ígérhetek semmit, sosem teszem. Gyors, futólépésben indulok fel  a műtőbe, mert ha Lottenak ténylegesen elzáródása van, akkor nincs sok ideje hátra. A szíve leállt, és azonnal meg kell műteni. A kezeim remegnek, kezdek az idegösszeroppanás szélére csúszni, mert ez a nap tele van megpróbáltatással, és most meg a nőt kell megműtenem, akit évekkel ezelőtt feleségül akartam venni. Miféle játékot űz velem?
Villám sebességgel mosakszom be, és veszem magamra a műtős ruhát. Nem vagyok képes rá, hogy megműtsem. A folyosón hallom a zajt, ahogy sietnek a műtő felé, én pedig bemegyek a műtőbe, és ahogy beérnek, az élettelen testre nézek, majd várakozóan a szívmasszázst végző rezidensre.
- Elzáródott a bal kamra. Tele van plakkal, így valószínűleg percek kérdése és újra megtelítődik a koszorúér. Újra van szívritmus, de elég gyenge. Egy hajszálon múlt, hogy elveszítsük. – mondja, nekem pedig a fülemben dobog a szívem. A hangok felerősödnek, és Celestere nézek.
- Shane, jól vagy? –néz rám, én pedig csak bólintok. Nem vagyok jól, de helyt kell állnom, viszont elbaszni se szeretnék semmit.
- Dr. Clemence?! Azonnal mosakodjon be. Maga végzi a bypasst. Én asszisztálok. – A gyakornokok szeme elkerekedik, mert nagyon jól tudják, hogy én nem szoktam csak úgy műtétet átadni senkinek. Most viszont bárhogy is nézzük, elkerülhetetlen, mert nem vagyok a helyzet magaslatán. És őszintén megvallva, amúgy sem szeretném megműteni Lotte-ot. Ha meghal, az én lelkemen szárad, és nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel utána.
- Mi? Eddig csak asszisztáltam ilyen műtétnél. – meghátrál kicsit, én pedig kifelé intek a fejemmel.
- Akkor itt az ideje, hogy elkezdje. Azonnal mosakodjon be, siessen, mert nincs időnk! – Felhúzom a gumikesztyűt és az altató orvos felé nézek, aki már csinálja is a dolgát. Kell még a szervezetébe egy kis adag, hogy ne ébredjen meg. A gyakornokokra emelem a tekintetem.  
- Egy maradhat bent, ne kelljen döntenem. – morgom az orrom alatt, és némi összeszólalkozás után csak az egyik lány marad bent. Bassza meg, meg is halhatott volna, ha nem jövök ki épp akkor az ügyeletiből. Mindig a farkam után kell menni, hogy rohadna meg.
Celeste kissé ijedten jön vissza a műtőbe, felhúzza a gumikesztyűt, és biztatóan nézek rá.
- Ne kelljen csalódnom. Menni fog, csak ne fossál be. – mondom neki halkan, ő pedig bólint. Tudom, hogy megtudja csinálni, csak mivel az első szólóműtétje ezen területen, én is be lennék parázva kicsit.
- Dr. Clemence?! Kész van? Megállítjuk a szívet vagy sem? – nézek rá kérdőn, mert az ő döntése, de valahogy jobban örülnék neki, ha a második opciót választaná. Nem kockáztatnék, hogy újra leállítsuk a szervet.
- Nem, csak vértelenné teszem a koszorúeret, és áthidaló eret varrok fel. – mondja, és bíztatólag néz rám. Felpillantok a maszk felől, és bólintok. Eddig jó. Csak így tovább, és nem lesz gond. A szívem a torkomban dobog, és iszonyat ideges vagyok.
- Szikét. – mondja, és mély levegőt veszek, ahogy kimondja a szót. A monitort figyelem, a pulzusa gyenge, de stabil. Clemence határozott mozdulattal vág a mellkasába, és nyitja fel a területet.
- Jó, nyugalom, csak így tovább. Minden rendben lesz. Ügyes. – nyugtatom, mert látszólag ideges, de a kezében tartja a dolgokat. Ügyesen vérteleníti a koszorúeret, és látszik, egy milliméter híján el van záródva az egész. Nem telik bele pár pillanat, és a szíve rángani kezd.
- Fibrillál. – jegyzem meg idegesen, és morgok a maszk alatt. A kurva élet bassza meg, hazamegyek mindjárt! Nem hiszem ezt el már komolyan mondom. Ilyen nincs, esküszöm. Miért nem mehet simán az egész?
- Engedj oda. – mondom, és kissé arrébb tessékelem a segédem, majd a jobb kezemmel határozott mozdulattal nyúlok be Lotte szívéhez, és kezdem el masszírozni azt. A pulzusa lelassul és a görbe kisimul. – Gyerünk már, bassza meg. Gyerünk! – A monitorra szegezem a tekintetem, mire beletelik néhány másodpercbe, hogy leáll a remegés, és a pulzus szép lassan helyreáll.
- Szinusz ritmus helyreállt. – jegyzem meg kifújva a levegőt. Rendesen levagyok izzadva, és nem érzem jól magam, a picsába is. Nem vagy egyszerű eset, Lotte.


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Csüt. Nov. 16, 2017 6:39 pm
 
▐I’m dying, Shane…▐ Presbyterian hospital new york▐

Lottie & Shane

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Erősnek születtem, már szerintem az anyám méhében is egy harcos alkat voltam. Nekem nem járt a jólét, sem a fényűzés, így lázadtam a sorsom ellen. Többre voltam hivatott holmi déli, egyházi lánykánál, akinek a szülei a jómódot elutasítva a szegénységet választották, és a segítségnyújtást a rászorulóknak. Önző személyiség vált belőlem, nem érdekelt másnak a nyomora, és nem adtam volna az utolsó garasomat sem oda, ha ezzel életeket menthetek. Nagyratörő vágyak örvényében kerültem New Yorkba, szenvedtem évekig, hogy feljebb jussak, és nem voltam rest a testemet is áruba bocsájtani, amíg nem találkoztam Shane Harperrel. A férfi megmutatta, hogy milyen szeretni, milyen az, ha nem kell aggódni a rezsik, és a kiadások miatt, de még ez sem bizonyult elegendőnek. A hatalommal járó előnyökre pályáztam, nem értem be a jóléttel, most már az is kellett, hogy felismerjenek az utcán, tudják, hogy ki vagyok. Nem kaptam meg a vőlegényem oldalán, így kihasználva őt, leléptem Párizsba. Dexter volt talán az első olyan ember, akit nem a pénzért akartam, hanem a jelleme miatt. Szerelmes voltam, a manipulatív viselkedése elragadott, előttem döntött kardjába másokat, csodáltam…aztán ez lett az én vesztem is. Huszonnyolc évesen a saját márkám megalkotásának küszöbén állok, de nem fogom elérni az álmaimat. Nem lehetek az a nő, akivé válni szerettem volna. Karma…annak nevezik, ha azt kapod vissza, amit te adtál. Fiatalon, és életem delelőjén fogok meghalni.

Shane szavai bennem nem érik el a kellő hatást, küzdjek…én eddig azt tettem. Betörtem a lakásába, felkerestem a magánbirtokán, de nem hallgatott meg. Talán már soha nem lesz esélyünk rá, hogy leüljünk beszélgetni. A vizsgálatok alatt a fejem már kusza, nem érzékelem a történések időbeli sorrendjét, és egy idő után elfárad a testem. Az agyam még éber, de a tüdőm nem bírja, és összeomlok. A sötétség kellemes, nem félelmet keltő, amolyan átmeneti hely, ahol az ember gondolkodhat. Egy kislány szalad el mellettem, éppoly színű a haja, mint nekem, és ekkor ismerem fel a gyerekkori énemet. A református templom kertjében szaladgálok önfeledten, miközben anya a süti vásárra pakol elő, apa meg a misére szánt beszédjét gyakorolja. Általános tevékenység az Evans családban, hogy mások érdekeivel foglalkozzunk. Elpillantok a szemközti úttesten áthaladó lányra. Sophia Henderson kisebb nálam, de sokkal népszerűbb is. Az apukája egy menő cégvezető, az anyukája otthon van, és a legmodernebb ajándékokat kapja meg, amire nekünk nem telik. Gyűlölöm, hogy az én megálmodott életemet éli, de anya rám szól, hogy türtőztessem az indulataimat. Nem szeretem, ha megmondják nekem, hogyan kellene viselkedni. Nem értem, hogy miért kell szembesülnöm a fiatalkori lényemmel, de kiráz a hideg.
A kép megváltozik, és ott termek a közös fészkünkben. Shane könnyezik, a levelemet olvassa, és töménytelenül iszik. Nem viselhette meg ennyire, hogy elhagytam…nem szerethetett ennyire, nem érdemeltem meg. Összegyűri a papírlapot, és dühösen a kandallóhoz vágja az üveget. Félelmetes, hogy mekkora harag gyűlik fel az emberben, ha elveszít valakit. Shane valóban szeretett? Hirtelen megváltozik minden, és felnyílnak a szemhéjaim. A kórteremben fekszem, a torkomat egy cső feszíti szét, és éppen a szőkeség áll felettem, és az értékeket nézi a monitoron.
- Charlotte…nyugodjon meg. A lélegeztető gépről nem fogjuk lekapcsolni, amíg nem elég erős a tüdeje hozzá. Most kellemetlen, de mindjárt jobb lesz. – simít végig az arcomon, és a fonendoszkóppal hallgat meg. Kásásak az emlékeim, nem tudom bemérni, hogy mi történt, de látom a doktornőn, hogy nem elégedett.
- Még mindig le van terhelve a szíve. A bal kamra…ez nem jó. – rázza meg a fejét, én meg a zöldes árnyalatú íriszeket fürkészem. Pihenni akarok, el szeretnék aludni örökre. Elpillantva szemlélődöm, aztán egy varázslathoz híven megáll az idő. Már nem számít, hogy mi fájna.
- Összeomlott a keringése… - Dr. Clemence az újraélesztő teamnek csenget, a kocsival együtt rohannak be.
- Adjanak be egy epint, én megkezdem a szívmasszázst. Szóljanak Dr. Harpernek. – az élettelen nő felé hajolva kezdi meg a mellkaspressziót, majd a deflibrillátorra mutat, hogy üssék ki.

Eközben a folyosón

Megindul a kis gyakornok, hogy megtalálja a kardiológia vezetőt, aki éppen ekkor jön ki az ügyeleti pihenőből egy barna nővel. Elpirultan, és zavartan pillant a felettesére, aki összemosolyog a másikkal.
- Dr. Harper…Dr. Clemence küldött, már magára csipogott kétszer. A hölgy, akit tüdőgyulladással hoztak be, Mrs. Green…az előbb összeomlott, és öt perce próbálják újraéleszteni, de még nem jártak sikerrel. A bal kamrában valószínűleg elzáródás lépett fel. A beteg előtte ébredt fel, de elveszítettük.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 17, 2017 2:56 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Csüt. Nov. 16, 2017 5:21 am

Lotte & Shane
I don't believe it. You are my fucking destiny...
Pár hete még szembe sem jutott, hogy valaha is lesz pofája Lotte-nak visszajönnie bármiféle indokkal, de láss csodát, volt neki. Nem tudom, hogy a helyében mit tettem volna, de annyi, meg annyi kardiológus létezik még az Egyesült Állomokban, miért pont hozzám kellett jönnie? A tény, hogy nem hittem el neki, hogy szívelégtelenséggel küzd, most kissé arcon vág, mert bármennyire is próbálom bizonygatni magamnak, hogy a volt nőm hazudik, minden jel arra mutat, hogy ilyen jó színészi képességgel még ő sincs megáldva sajnos. Tényleg utolérte a sors, ezt nem lehet mással magyarázni. Nem kívánom neki, hogy meghaljon, még ha sokszor ezt hangoztattam is, de azt sem várhatja el, hogy én legyen a megmentője. Most azonban ha törik, ha szakad, teljesítenem kell az orvosi kötelességeimet, a picsába is!
Nem tudom, hogy direkt ebbe a kórházba jöttek-e, vagy csak ez lehetett a legközelebb?! Valahogy arra gyanakszom, hogy Lotte akarta, hogy a Presbiterbe hozzák. A múltkori kis légyottunk nem volt felejthető, még részegen is megmaradt a fejemben egy-két kép, de az nem ismétlődhet meg többet. Most ellátom, aztán visszamegy szépen a saját orvosához, miután Grace megírta neki a másodvéleményt.
A folyosón várva, hogy végre sikerüljön ezeknek az agyamenteknek kitolni Lotte-ot a vizsgálóból, egy női alak közelít felém.
- Hamarabb be kellett volna hozni. Majdnem elkéstek. – mondom szigorúan, miközben végigmérem az előttem állót. Ez a nő Lotte beosztottja? Mindig is határozott nő volt, de valahogy nem gondoltam volna soha, hogy majd saját márkát csinál valami parfümből. – Kösz az infot, ez lényeges. Minden megteszünk, remélhetőleg rendbe jön. Azt nem ígérem, hogy hamar, mert egy szívelégtelenségre ha rájön egy tüdőgyulladás, az végzetes lehet. Szerintem az van neki, de nem sokára kivizsgáljuk, és biztosat tudok mondani. – oldalra döntöm a fejem, és a dekoltázsára emelem a tekintetem, mely mély belátást biztosít. Az arcára apró mosoly ül ki, mikor észrevesz, én pedig hátraarcot teszek, mert sietnem kell. Most nem helyezhetek előtérbe holmi flörtöt.
Lottehoz sietek, és megtámasztom a hátánál, amíg elkészül a felvétel. Tekintetem az arcára emelem, és megcsóválom a fejem.
- Nem hiszlek el. Minden rendben lesz, csak hidd el. Nem adhatod fel, mert akkor édeskevés vagyok én itt. – mondom neki halkan, mikor látom, hogy végigcsorog az arcán a könnycsepp. Tudom, hogy erős nő, kitartó, de egy szívelégtelenség tüdőbajjal egybekötve igencsak embert próbáló. Mikor kész a felvétel, és ekkor ér oda éppen Celeste is. Rögtön elkezdi nyomni a dumát, én pedig helyeslően bólogatok. Jó, hogy jött, jól jön ilyen nehéz esetnél a segítség. Kihúzom a kezem Lotte háta alól, és arrébb lépek, kifelé indulok,, hogy szemrevételezzem a felvételeket.
-  Picsába. Jól mondod, ezt már rég kezelni kellett volna. Csak tudnám, mi a faszért nem jött korábban. Nem nehéz tüdőödémát kapni szakadó esőben ácsorogva… - jegyzem meg halkan, és megcsóválom a fejem.
- Honnan tudod… Ó, Shane. – emeli rám a tekintetét, és szúrós tekintettel mered rám.
- Mi van?! Nem lényeg most, azonnal le kell szívni a vért, mert különben hamar vége lesz a dalnak. – Alig mondom ki, és máris megjelenik az ápoló a hátunk mögött, a kimondott szavaira pedig fél pillanaton belül pattanok fel, és két gyakornokot kicsit sem óvatosan arrébb tessékelve rohanok oda Lotte-hoz. Amíg a tű odaér, kitapintom a helyet, ahova a tűt fogom szúrni, és ahogy odaér, már csapolom is le a vért. Öt fecskendőnyi, 100-110 ml vért nyerek ki a szervezetéből, mire a légzés újra indul. Mélyet sóhajtok, és az égnek emelem a tekintetem, majd újra a mellkasára helyezem a fonendoszkópot, hogy ellenőrizzem a légzést.
- Dr. Harper, itt a beteg kórlapja. – szól mögülem az egyik nővér, én pedig elveszem tőle, és gyorsan átfutom a tekintetemmel.
- Nem újraélesztendő? – kérdezem, és körbenézek. – Erről tud valaki valamit? Adjon egy tollat… - utasítom a rezidenst, és ahogy nyújtja, rögtön el is kapom tőle. – Charlotte Green újraélesztendő, érhető? – szúrós tekintettel mérem végig az összes embert, aki körülöttem áll, és felmegy bennem az ideg. Valószínű nem volt ideje beikszelni a megfelelőt, de akkor is mérges leszek.
- Adjanak neki altatót, és figyeljék folyamatosan a légzést és a szívritmust. – adom ki az ukázt, míg a kórlap végéhez érek. Az orvosa nevénél megakad a szemem. Abraham Stevens? Bassza meg. Mondja azt valaki, hogy ez az Abraham Stevens nem az az Abraham, aki ugyanúgy kardiológus és a tegnapi hírek szóltak arról, hogy elvitte a betegség? Kimúlt az öreg. Hát ez kurva jó. Lotte-nak nincs orvosa, és talán ezt még nem is tudja.
Végigpillantok az ágyon fekvő nőn, és Celestere nézek.
- Dr. Clemence, magára bízom. Azonnal szóljon, ha van változás. Vigyék az egyik kórterembe. – mondom, és kifelé indulok, a folyosón pedig megpillantom Lotte beosztottját. Ideges vagyok, nem tudom, mi a francért kell nekem ezt csinálni. Megint ott tartok, hogy egy fél üveg whisky nagyon jól esne, de nyilván nem tehetem meg, hogy a munkahelyemen igyak, így valami más feszültség levezetést kell kitalálnom.
- Az állapota még instabil, de már jobban van. Tüdőödémája van. Leszívtuk a vért, most kapott egy kis altatót, hogy pihenjen. Nem kellene értesíteni valami hozzátartozóját? A férjét mondjuk? – teszem fel a keresztkérdést, pedig nagyon is jól tudom a választ. A nő rázza a fejét.
- Nem hinném, hogy Charlotte örülne neki, ha riasztanánk a férjét. – jegyzi meg, én pedig megvonom a vállam.
- Kell, hogy szóljak valami hozzátartozójának. – Végigmérem újra és újra a nőt, és felötlik bennem a gondolat, hogy mivel vezethetném le a feszkót. Jól néz ki, miért ne? Mert Charlotte beosztottja! És akkor mi van?
Az ördög-angyal páros a két vállamon ücsörögve veszekszik egymással, mikor a nő eltűri a haját a füle mögé, és úgy néz rám, mint valami ragadozó az áldozatára. Tudom, hogy egyre gondolunk, de még nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet.
- Körbevezessem a kórházban? – váltok át aggodalmas orvosból flörtölő férfivá. Mikor bólint, pár lépést teszünk csak meg, máris az ügyeletinek nevezett kufirc-szobához érünk.
- Nos, ez itt az ügyeleti szoba. Mutassam tovább, vagy ezt jobban szemügyre vesszük? – kérdezem, és láthatóan érti a célzást.
- Azt hiszem, még sok idő, míg Charlotte felébred. – jegyzi meg, és máris belibben a szobába, én pedig bezárom magunk mögött az ajtót…


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Szer. Nov. 15, 2017 9:02 pm
 
▐I’m dying, Shane…▐ Presbyterian hospital new york▐

Lottie & Shane

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Minden összeomlott körülöttem, egyszerűen képtelenség, hogy ezt ép bőrrel megússzam. Még látom, hogy Amber felém tekint, és félelem villan a zöld íriszek mélyén, de nem tudom megnyugtatni. Érzem, hogy a légvételeim egyre gyengébbek, és ha nem lenne rajtam a maszk, már biztosan megfulladtam volna, de ami késik, az nem múlik. Hörögve pillantok a mellettem állóra, aki ijedten ismeri fel a helyzetet. Nem csak rosszul vagyok, de halálos beteg is, és ez nem jó kombináció. A folyosón való eszméletvesztésemre nem is emlékszem, csak az rémlik, hogy itt fekszem, drótok hálóznak körbe, és aztán megszólal a pityegés is. A monitorra kötnek, két újabb tappancs kerül rám, és fejvesztve rohannak egy nagyobb orvosért, ha jól vettem ki a szavaiból. Az elhangzó név hallatán egy kis remény éledne fel bennem, de tudom, hogy Shane mennyire irtózik tőlem, és a kitalált kórképemtől. Az arcába fog robbanni az igazság, már érezhető az előszele, mikor betoppan a sarkában egy lihegő medikával. A párbeszédre nem figyelek, jobban leköt, hogy megnézzem magamnak a kék íriszeket, a szétzilált külsejét. A szeme csillogásából, a félrecsúszott köpenyből ítélve nem is olyan régen még hancúrozott a doktor úr. Erőtlenül lesem a lépéseit, ahogyan mellettem terem, és a nyakába akasztva a sztetoszkópot, utasít rá, hogy lélegezzek. A mellkasom aránytalanul hullámzik, nem bírom megtenni, hogy mélyebbről szívom fel az oxigént, mert az orromon áramlik be az éltető gáz. Fáj a szegycsontom, kapkodok, mint egy szerencsétlen, de Shane precízen tolja arrébb a fémes felületet. A végén türelmetlenül adja ki az ukázt egy röntgenre, és az ápolókért kiált. Most el fog látni engem, vagy sem? Az orvosom egy másik kórház dolgozója, de ez volt a legközelebb ahhoz, hogy ellássanak. A szemhéjaim lecsukódnak, megpróbálom kizárni az ordibálást, de megindulnak az ágyammal együtt, és a monitort egy kézi hordozható példányra váltják le. A fejem oldalra billen, és az ajtóban ácsorgó szakorvost lesem. Hahó…én nem akarok meghalni, de közel állok hozzá! A folyosón még nagyobb a tumultus, Amber megindul felénk és az exemre néz.
- Maga az orvos…Charlotte a főnököm, ugye rendbe jön? Én hoztam be, és az előbb elájult a folyosón. Olyan sápadt, és kék…kékek voltak az ujjbegyei. – nem bírok beszélni, csak hagyom, hogy az események sodrásában maradjak, így nem hallom, hogy Shane mivel magyarázza meg a történteket, mert utána előreszalad, és betolnak az üres helyiségbe. Egy hatalmas gép van felfüggesztve a mennyezetre, és ez alatt állítanak meg. Reszketek a pulcsim takarásában, a melltartóm félig kilátszik. Az egyik nővér leveszi rólam a tappancsokat, és megtámaszt, de utána máris Shane karjai között lelek menedékre. Fel akar ültetni, de minden idegvégződésem tiltakozik ellene, de mégis megteszi. Eleinte csak szédülök, mikor ellép egy fél percre, és elém húzzák a röntgent. Két kattintás, és azonnal segít visszafeküdni, de már könnyek csorognak végig az arcom két oldalán.
- Mindjárt kész doktor úr, egy pillanat… - ekkor libben be egy szőke, talán velem egy idős doktornő.
- Itt vagyok Shane…egy szívbillentyűcserém volt. Charlotte…Dr. Clemence vagyok, végzős rezidens, és Dr. Harper jobb keze. Adjanak neki intravénásan paracetamolt, és béta blokkolókat. A szíverősítők nélkül nem lesz jobban. – a nővér a karomon kitapintva egy pontot szúr be, miközben a két doki elvonul, hogy kielemezze a felvételeket.
- Nézd…jesszusom Shane, a bal tüdőlebeny tele van folyadékkal. Kétoldali pneumoniája van, ezt már kezelni kellett volna. – nem értem, hogy mi történik körülöttem, de túlságosan elfáradok, és magába szippant az örvény. Elsötétül a világ, és lebegni kezdek.
- A beteg nem lélegzik… - szólal meg az ápoló, és Celeste ekkor tekint hátra.
- Intubálni kell, tegyék függőlegesbe az ágyat, és hozzanak egy nyolcas tűt, összeomlott a tüdeje. – a végzős rezidens ügyesen dolgozik a szívsebész keze alá, és a fémtálcát a betegágy mellé húzva kesztyűt ránt a felső polcról, és a gyakornoktól átveszi a tűt.
- Hagyjanak teret Dr. Harpernek, hogy kitapinthassa a bordaközt. Ne lábatlankodjon már ott, az istenit. – rivall rá, és átadja Shane-nek a tűt, aztán meg a fecskendőt, hogy leszívja a bal oldalról a vért.
- Maga addig kerítsen egy szobát a kardiológián, és hozassa fel a beteg kórlapját, a rendszerben szerepelnie kell az előzményeknek. Mire várnak? – Celeste határozott, és szereti, ha rend uralkodik a káoszban.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 16, 2017 6:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Kedd Nov. 14, 2017 3:33 pm

Lotte & Shane
I don't believe it. You are my fucking destiny...
Bekapcsolom a nadrágszíjam, és kaján vigyorral nézek le az ügyeleti ágyon ülő nőre. Sophie jó nő, egy a baj, kezdő rezidens, és csak azért dug velem, hogy minél több műtétemre bejusson. Sajnos még nem tanulta meg, hogy az, hogy jól bánik a kezével és a szájával, beugrót jelent az operációimra. Jól kihasználom, csak ő ezt még nem tudja. Valószínűleg a következő légyottunk után már majd kezdi sejteni, mert nem lesz eredménye az egésznek.  
- Akkor asszisztálhatok a szív transzplantáción? – lép közelebb, én pedig már-már sajnálkozva nézek le rá, és halkan felnevetek. Végig simítok az arcélén és egy apró csókot nyomok a szája szélére.  
- Sophie... kezdő rezidens vagy. Nálam még a végzősök is alig kapnak helyet. De ha továbbra is ilyen kitartó vagy, lehet kivételt teszek majd. – mosolyodom el. Ami azt illeti, szerintem ő sem teljesen tudja eldönteni, hogy miért ugrik rögtön, ha rácsipogok, és az ügyeletiben kötünk ki. Azért, mert kibaszottul élvezi a helyzetet, és a szexet, vagy mert előrébb akar jutni a karrierében. Ő sem tudja, de ha a másodikra gondol, igencsak befürdik velem.  
- Mindig csak ígérgetsz. – dönti le a fejét, és az ég adta, hogy a csipogóm éppen megszólal. Nincs kedvem lelkizni. Utálok.  
- Bocs, mennem kell. -  Ránézek a kis kütyüre. Az egyik betegszobát mutatja, nem ismerős. Szerintem nem is az én betegem... Összekapom gyorsan magam, a köpenybe villám sebességgel ugrok bele, és iramodok ki a szobából. Az egyik gyakornok rohan felém.  
- Dr. Harper! Jöjjön gyorsan, az egyik beteg a halál szélén áll. Azt hiszem... nem szóltunk időben. – sürget, én pedig homlok ráncolva indulok meg futó sebességgel a kiírt szoba irányába. A gyakornok lemarad mögöttem, de nem törődök vele. Ezek a nyomorultak a végén még kinyírnak valakit, ha fél percre nem figyelek oda.  
- Mondja! – nézek szúrós tekintettel a másik gyakornokra, ahogy beesek az ajtón.  
- Charlotte Green... – kezdi el, én pedig hirtelen odakapom a fejem az ágyon fekvőre. Mi a picsa?!
- Ne is folytassa! – fél másodpercen belül termek ott Lotte mellett az ágynál. Nem találkoztam vele azóta, mióta részegen lefeküdtünk egymással. Most viszont olyan kurva szarul néz ki, hogy félő, ha három perccel később érek ide, már nem találom élve. A monitorra emelem a tekintetem, ahol kiugró értékek jelennek meg. Összeráncolom a homlokom, és újra a rezidensre pillantok mérgesen. A fonendoszkópomért nyúlok, és a mellkasára helyezem.  
- Mély levegőt. – utasítom Lotte-ot, és hallgatom a légvétele hangját. Durván érdes, nem normális, és a lázzal párosítva egyértelmű, hogy nagy a baj. Nagy a gyanúm, hogy ez tüdőgyulladás lesz, de kell egy mellkasröntgen is.  
- Csináljon egy röntgent. – utasítom a rezidenst, de aztán rájövök, hogy hülye ötlet. – Tudja mit? Inkább majd én megcsinálom. Arra se képes, hogy... áh, semmire sem! – mondom mérgesen és a másikokra nézek.  
- Vigyék át a röntgenbe. A maszkot hagyják rajta. – mondom, aztán indulnék kifele még mielőtt kitolják.  
- Dr. Harper, nem csinálhatom meg én? – szegezi a kérdést nekem Lawrence, én pedig idegesen fordulok vissza, és megállok az ajtóban.  
- Lawrence, maga tudja, mit csinál, ha a betegnek szívelégtelensége van és negyven fokos láza és ilyen fosul néz ki? – kérdezem tök nyugodt hangon és megigazítom a nyakamban a fonendoszkópot.  
- Mellkasröntgent? – vágja rá azonnal, mint aki jól végezte dolgát.  
- Nem, maga idióta! Szól a szakorvosnak! Nem csak ilyen súlyos esetben, hanem egy torokfájásnál is, mert maga még arra se képes, hogy azt ellássa! – üvöltök neki idegesen össze-vissza mutogatva, majd a hordágy mellett állókra és Lottera nézek.  
- Vigyék már! – intek kifele, és sietősen elviharzok a röntgenhez, hogy előkészítsem. Nem hiszem el, hogy tüdőgyulladást kapott, bassza meg! A kurva istenit! Felrémlik a kép, ahogy előttem áll szakadó esőben. De nem hiszem el, hogy Charlotte is olyan hülye legyen, hogy ilyenkor jön be a kórházba, amikor már a halál szélén van. Pengeélen táncol, és nem tetszik nekem ez az egész. Most megakar halni vagy sem?  
A röntgenbe érve a gép mellé állok, mikor utánam beérnek az ágyon fekvő Lotte-tal.  
- Felkéne ülnöd. Óvatosan. – A kommunikációt a lehető legminimálisabbra csökkentem, és a háta alá nyúlok, hogy segítsek neki felülni. Lotte a végzetem lesz, már látom. Hiába akarom elkerülni, egyszerűen mindig megtalál, még ha nem is szándékosan. Olyan ideges vagyok, hogy mindjárt felrobbanok...

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Vas. Nov. 12, 2017 9:44 am
 
▐I’m dying, Shane…▐ Presbyterian hospital new york▐

Lottie & Shane

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Az életem munkája…ez a parfüm lenne az áttörés, a mindent elsöprő egyeduralkodó a piacon, de kimerültem. A Shane-nel töltött éjszaka óta csak azt veszem észre, hogy az állapotom egyre rosszabb. A belváros szívében fekvő Cartier laborban ülök, és remegő ujjakkal mérem ki az újabb adagot, már olyan közel járok a megoldáshoz mindenhez. Amber elszaladt a boltba, hogy hozzon egy kis földet nekem, a víz a megoldás. Nem akartam az együttlétünkre gondolni, de megrészegített az éjszaka, az eső, és a csókja érintése a számon. A gyűrűmtől nem szabadultam meg, de egyfajta változás elindult bennem. Shane felébresztette a régi énemet, és félek már nem sok van hátra, hogy megtaláljam a megfelelő kombinációt. A testem az ellenségemmé avanzsálódott, gyűlölöm, hogy gyenge vagyok, de az elmúlt napokban ez borzalmasan látszik is rajtam. Az ajkaim kicserepesedtek, két pulcsival együtt is megfagyok, és fél óránként használnom kell az oxigén sprayt, éjszakánként nem alszom, csak a hörgésemet hallgatom. Az elmúlt két napban csak a kutyám miatt mentem haza, különben ki sem mozdultam volna a rezidenciámról. Meg kell csinálnom, nem járhat azon az eszem, amit dr. Elliot mondott, nem érdekelhet, hogy a hónapjaim lassan hetekbe fordulnak át. A gyógyszereimet így is szedtem, de most az egyiket például hanyagolnom kellett, mert nem bírtam megrágni. Szédülök, és a hátamon kövér cseppekben folyik le a veríték. Hatalmas karikákkal a szemem alatt pillantok fel a belépő asszisztensemre.
- Amber…kérlek…kell a föld. – hörgöm, és kapkodva veszi a kabátját, hogy a kezembe adja a friss virágalapot, de amint kinyújtom a tenyeremet, meg is remegek, és a földre esik az egész.
- Nem igaz. – kimerülten állok fel a székről, de hiába próbálnék lehajolni, automatikusan esem össze. A hideg padlón koppan a fejem, összekuporodom, és az oxigénemért kiáltanék. Amber tudja, hogy mennyire súlyos a helyzet, nem is tétlenkedik, a táskámhoz szalad, és a számhoz tartja, de egy időben megérinti a homlokomat is.
- Charlotte…te lázas vagy. Ez már nem gyerekjáték, beviszlek a kórházba. – bárcsak azt mondhatnám, hogy visszautasítom, de nem tehetem. Felsegít a földről, és a kabátomat a vállamra terítve siet a többi holmimért. Lassan haladunk kifelé a parkolóig, de még a portás is a segítségünkre lesz, hogy be tudjak ülni. A tér és az időérzékem azon a napon, mikor Shane elment, szinte eltűnt, és az éltetett, hogy megalkossam a remekművemet. A kocsiban elálmodozom, talán be is alszom, de hamar érünk oda a kórház bejáratához. Pontosan előtte fékez le, de a biztonsági őr ránk ripakodik, hogy álljunk be a betegeknek fenntartott helyszínek egyikére, különben elvontatja Amber járművét. A tortúra most kezdődik, nem panaszkodom, de láthatólag alig bírok menni, a mellkasom hullámzása kiszámíthatatlan ritmusban váltakozik, mire felnéz az ügyeletes nővér a pult másik oldaláról.
- A főnököm nem érzi jól magát…kérem segítsen. – a nő unottan dobja elém a nyomtatványt, és ha ezt kitöltöm, utána fáradhatok is a váróterembe. Nem kértem különleges bánásmódot, de most az is nehezemre esik, hogy írjak, nemhogy az adataimmal foglalkozzak. Amber keres két műanyagszéket, és azokra letelepedve diktálom le az egyszerű köröket. A gyógyszereknél csak kettőt tudok felsorolni, de készen áll a dokumentum. A legnagyobb szerencsétlenségünkre felirányítanak a sürgősségire, nem is egyből a kardiológiára. A sor óriási, egy baleset is tesz róla, hogy előbb azokat lássák el, akiknek tényleg vészhelyzet van. Az oxigén spray-ből szippantom ki az utolsókat, mikor a fejem az asszisztensem vállára hanyatlik, és elveszítem az eszméletemet.

***

A következő pillanatban egy fehér kórteremben ébredek, igaz egy függöny választ el a másik részlegtől, mert a folyosón nagy a tumultus, de egy fiatal doki tekint rám, és utasítja a mellette álló nővért, hogy a maszkot igazítsa el az arcomon.
- Charlotte, ugye? Dr. Lawrence vagyok, egy sürgősségi rezidens. Az alkalmazottja állított meg, amikor elájult. Adtunk egy kis oxigént, és most meghallgatom, rendben? – rábólintok, és hagyom, hogy kioldja a kötött kardigánom, aztán alácsúsztatva hallgassa meg az áruló szervemet. Túl hosszan tart a vizsgálat, én csak oldalra kapom a nézésemet, de elegendő ahhoz, hogy az ijedt asszisztensemmel találkozzanak a kékjeim.
- Nagyon kiugró a szívérték…szívelégtelensége van? Bassza meg… - káromkodja el magát az orvos tanonc, és a nővérke felé fordul.
- Azonnal hívja ide Dr. Harpert… - elkapnám a kezét, amint meghallom a nevét, de túl gyenge vagyok.
- Monitorozzuk meg, míg leér a kardiológus. – elkezdenek levetkőztetni, és a két tappancsot a mellkasomra helyezi az idegen doki, mikor meglátom Őt. Shane kékjei meglepődnek, aztán a monitorra pillant. A szívverésemtől az értékek hullámzanak, a levegővétel már nem megy egyedül.
- Dr. Harper…40 fokos lázzal, 25 százalékos oxigénszaturációval vettem át a beteget a váróban. A papírjain.. – én nem értem, hogy miről beszélnek, de egyértelműen nem ilyen helyzetben szerettem volna találkozni vele újra.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 15, 2017 8:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Re: Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Vissza az elejére Go down
 
Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: