One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Marilyn Kaminski
Today at 4:21 am



Sheena x Gale - Survivor camp

Gale Emerson
Yesterday at 7:56 pm



Archiválást kérek!

Gale Emerson
Yesterday at 7:18 pm



Rob & Josh ~ First meetings are the weirdest

Joshua Miller
Yesterday at 7:14 pm



Aaron & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 6:28 pm



Aaron & Cherry - International Children day with justice

Aaron Bennett
Yesterday at 5:27 pm



Hazudj Ha Tudsz

Ezekiel Keller
Yesterday at 3:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 12:00 pm



Jake & Madelaine - Summer night

Jake Lester
Yesterday at 10:15 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 56 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

  Seraphina && Carson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Seraphina && Carson   Csüt. Nov. 02, 2017 9:16 pm

Ez a hétfő sem úgy indult, ahogy szerettem volna, pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy kellemesen, nyugodtan és felhőtlenül kezdjek hozzá egy újabb mókuskerékben eltöltött hétnek. Áramszünet miatt az eBook olvasóm nem töltött fel, így kénytelen voltam papír formátumban megvenni a Timest, amit gyűlölök, mert kezelhetetlenül nagyon a lapok és az a rengeteg szórólap, amit beletesznek idegesítő. Viszont a kávém legalább meleg, s miközben a hátsó ülésen olvasgatva szürcsöltem a dupla presszót, elviselem sofőröm kéretlen szavait.
Azt mondja, Vincent megbetegedett, s ő csak helyettesít. Mindenesetre teszek magamban egy apró feljegyzést, hogy megbeszéljem a munkaadójával ezt a kellemetlenséget, s soha többet ne kelljen őt elviselnem. A bejáratott sofőröm tudja már minden szokásomat, ismeri a rigojáimat, s valamilyen szinten kezelni is tudja ezeket, de ez az új arc teljesen kikészít. Szokás szerint az első ülésre csúsztatom a sport rovatot, Vincent mindig örömmel lapozza át az újság ezen passzusait, nekem pedig a politikai és üzleti részek maradnak.
- Waldemar, miért akarod, hogy megvegyem a cégedet?
- Uram?
- Semmi, semmi... - Vincent tudta volna, hogy nem kell közbeszólnia, hiszen gyakran és sokat beszélek magamba olvasás közben. S ahogyan a cikket olvasom tovább, hümmögve és bólogatva konstatálom magamban, hogy az egyik kisebb riválisom tényleg azt akarja, hogy tönkretegyem. Ebben a gazdasági környezetben megjelenni a tőzsdén? Csak szánni tudom!
- Gordon, nézz utána Waldemar Hicksnek, kedvem támadt bevásárolni a cégébe... - az ügyvédem ritkán szokta megkérdőjelezni a döntéseimet és utasításaimat, s pontosan ezért kedvelem őt annyira. Amit kitalálok, ő törvényes keretek közé szorítja, még akkor is, ha emiatt csavarnia kell Justicia mérlegén. - Köszönöm!
Biccentek egyet a sofőrömnek, ennyi kedvesség belém is szorult, s az üzleti tranzakció lehetősége felvillanyozott a szörnyű reggel után. Kiszállok a Hatodik sugárúton, a W. R. Grace épületnél, s egyenesen a főbejárat felé tartok. Nyüzgő reggel fogad, egy férfi majdnem kirepíti a kávét a kezemből, kiabálhatnék utána, de nem törődöm vele. Most túl jó kedvem van!
A negyedére hajtogatott újsággal a kezemben lépek be az épületbe, s a már olyannyira ismert előtérben az érzéseimre hagyatkozva lépdelek a liftek felé. Az egyik éppen nyitva volt, így belépek és a kabin sarkába állva fordulok meg. - Negyvenkettedik, köszönöm.
Láttam, hogy van valaki más is a fülkében, de nem törődtem vele, illedelmes voltam és csak reméltem, hogy teljesíti a kérésemet. Mert ha nem, itt bizony vér fog folyni.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   Csüt. Nov. 30, 2017 12:13 am

Amikor valami komolyabb munka van kilátásban, akkor általában szeretem saját magam intézni a megbeszéléseket. Nem mintha nem bíznék az alkalmazottakban, de ahogy a mondás is tartja, az a biztos, amit magad csinálsz. Bármennyire vagyok jóhiszemű nőszemély, azért ez nem tréfa dolog, én pedig magamat egyértelműen profinak tartottam. A profik ismérve pedig az, hogy mindig mindent tökéletesen megoldanak. Én sem voltam ez alól kivétel, vagy legalábbis a törekvés megvolt bennem erre.
Ma az egyik cég karácsonyi partijára kellett megbeszélnem a dekorációt. Mit gondoltak, milyen ötleteik vannak, mennyi pénzt szánnak az eseményre, és efféle apróságok. Új ügyfél volt, úgyhogy minden tőlem telhetőt meg akartam tenni azért, hogy megcsípjem ezt a munkát. Már az jó referencia volt, hogy ajánlottak nekik engem, ezt már a telefonban is leegyeztettem a cégnél dolgozó rendezvényszervezővel. Dagadt a mellem abban a pillanatban, ahogy megkaptam a dicséretet, ám egyúttal némi súlyt is pakolt a vállaimra, a megfelelési kényszer súlyát. Ugyan nem mutattam ki, amikor izgultam, de még mindig képes voltam rá.
Most is, hogy beszálltam a liftbe, a szívem a torkomban dobogott. Magamban kitartóan mantráztam, hogy felesleges aggódnom, mert minden a legnagyobb rendben lesz, mégsem voltam teljesen biztos benne. El akartam őket varázsolni a terveimmel, és megnyerni az egész munkát magamnak. Nagy előrelépés lehetett volna, és minél több helyen fordulok meg, annál többen fognak ajánlani másoknak is. Egyes hotelekkel már szerződésben álltam, mindig engem hívtak. Néhány céget is sikerült már megkaparintanom, de ez a mostani még hátra volt, és szó sem lehetett arról a lehetőségről, hogy elszalasszam az esélyemet.
Gondolataimból a liftbe belépő férfi zökkentett ki. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy azért rémisztő, mert esetleg ideges, vagy azért, mert a szeme ugyanakkor teljesen más érzelemről árulkodott. Mindenesetre teljesítettem a kérését, és benyomtam azt a gombot, amin a 42-es szám díszelgett.
- Máris! – reagáltam, még mielőtt megnyomtam volna a megfelelő emelet számát. A saját úticélomat már korábban beütöttem, úgyhogy innentől kezdve nem volt más dolgunk, mint várni. Azért nem voltam képes meghazudtolni önmagam, és egy barátságos mosolyt küldtem felé a vállam felett, miután becsukódott a lift ajtaja. Egyik karomon a táskám pihent, a másik kezemben pedig néhány mappa kapott helyet, úgy ácsorogtam türelmesen. Néztem, ahogy egymás után peregtek a számok, jelezve, hogy éppen hányadik emeletnél tartunk. Egészen a 29. emeletig nem is volt semmi probléma, ott azonban akkorát rándult a kabin, hogy elvesztettem az egyensúlyom.
A mappáim a földön kötöttek ki, én meg a lendülettől nekiestem a velem együtt utazó férfinak. Mire sikerült visszanyernem az egyensúlyom, enyhén elpirultan pillantottam fel rá.
- Ne haragudjon, igazán sajnálom! – szabadkoztam egyből, lesimítva közben a nem létező ráncokat a szövetkabátomról. – Én csak… - talán még mondtam volna valamit, ha nem tudatosul bennem, hogy bizony az előbbi óta nem mozdultunk. – Elakadtunk? – csúszott ki a kérdés a számon, tekintetem pedig a lift kijelzőjére vándorolt, hogy ott is ellenőrizzem. Bizony, a szám nem mozdult többé. Kitartóan mutatta a huszonkilencedik emeletet.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   Csüt. Nov. 30, 2017 12:49 am

Kedves lány, sőt megkockáztatom az aranyos jelzőt. Egy kicsivel több smink, némileg bevállalósabb és többet mutató ruha, és nem lenne férfi, aki ellen tudna állni neki, amint az utcasarkon kelleti magát. Sóhajtok, s újra az újságot olvasom, részvény-árfolyamokat bűvölve szarukeretes szemüvegemen át. Gazdasági döntéseket tervezek a fejemben a megszerzett információk alapján, s gondolatban feljegyzéseket teszek. A világ azonban újra összeesküdött ellenem, amikor a kabin megállt, s a lányt a mellkasomba robbant. Ösztönösen ölelem át, nem is gondolkodtam a reakción, majd amikor meglátom a pírt az arcán és hangjában az elnézést kérő felhangokat, csak mosolyogtam, mint pedofil télapó a legközelebbi bevásárlóközpontban.
- Nem haragszom. - jelentem ki szolid visszafogottsággal, majd elengedem és segítek neki, hogy újra megtalálja az egyensúlyát. - Nem is törődjön vele, hozzászoktam már a gyönyörű nők ostromához.
A kijelzőt figyelem, s csak bólintani tudok kérdésére. A segélyhívó nem ad tárcsahangot, mobilomból pedig elszállt az összes térerő. - Próbálja meg maga is, talán ön több sikerrel jár.
Az újságot a padlóra dobom, felesleges lenne tovább szorongatnom bal kezem ujjai között, majd kigombolom a kabátomat, hiszen egyre melegebbnek érzem az apró teret. Nem klausztrofóbia, olyan szintig nem mennék el az érzés jellemzésében, inkább egyfajta kellemetlen mellékzönge agyam eldugott sarkából.
Elteszem a szemüvegemet a zakóm belső zsebében hordott tokba, majd krákogva pillantok újra a nőre. - Carson Grimes. Remélhetőleg percek kérdése a szabadulásunk, de a mégsem, az illendőség úgy kívánja, hogy bemutatkozzak.
Kezet nyújtok neki, apró mosollyal csókolom meg kézfejét, majd újra a kabin hátsó falának dőlök, újra a mobilommal babrálva. Se térerő, se vezeték nélküli Internet. Egy pillanatra a kőkorszakban érzem magam, egy olyan világban, ahol Héphaisztosz még nem osztotta meg a tüzet az emberiséggel. Barbár idők lehettek azok!
- Nem láttam még magát az épületben, pedig egy ilyen szép arcocskát biztosan nem felejtenék el. Meséljen, kinél dolgozik? - lekerül rólam a kabát, majd magam mellé állítom az egyik sarokba, hogy aztán mellkasom előtt kulcsoljam össze karjaimat. Egyébként szívből gyűlöltem a csacsogást, s akár egy petíciót is aláírnék, hogy tiltsák be, de most egyszerűen nincs már lehetőségem az idő mulattatására. Bár lenne gondolatom, hogy mit tudnék kezdeni azzal az imént szépnek nevezett pofikával, de azt talán majd a második randevún, ma azzal is megelégszem, ha engedi az anált. Nincsenek nagy vágyaim, nem mondhatja senki sem.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   Csüt. Nov. 30, 2017 10:51 pm

Az volt a szerencsénk, hogy nem voltam gondolatolvasó, különben valószínűleg mélységesen felháborodtam volna azon a képen, hogy én valamelyik utca sarkán kellessem magam. Nem, az nagyon távol állt tőlem, de erre bizonyára rájött nélkülem is az utazópartnerem, hiszen elég volt csak rám nézni. Nem mondanám, hogy ne tudtam volna kirittyenteni magam, ha éppen azt követeli meg a helyzet, de üzleti tárgyalásokra, és a hétköznapokban egyáltalán nem volt szokásom. Ez van, én már csak ilyen egyszerű lélek vagyok.
A lift rándulása, és a kialakuló helyzet először nem is ejtett annyira kétségbe. Úgy voltam vele, hogy biztosan csak valami átmeneti technikai zavar támadt a rendszerben, és mindjárt megyünk tovább a célunk felé, ki-ki a maga dolgára.
- Valóban? – pillantottam kérdőn a férfira. – Nos, köszönöm a bókot! – mondtam illedelmesen, mielőtt tovább csevegtem volna. - És mindig ilyen helyzetekben ostromolják a nők? – érdeklődtem kíváncsian, néhány pillanatra elfelejtkezve a helyzet komolyságáról. – Remélem, nem maga intézte így… - értettem én a poént, és nem is vetettem azt meg. Ajkaimon futólag végig is szaladt egy mosoly, de hamar tova is tűnt, amikor realizáltam magamban a helyzetünket.
- Egyáltalán nincs térerő? – kérdeztem rá arra, ami nyilvánvaló volt. Közben szorgalmasan kutattam a táskámban, hogy elő tudjam halászni a készüléket az aljáról. Természetesen ott lapult, hol máshol? – Úgy látom, hogy nálam is hasonló a helyzet. Azért megpróbálom… - ki mást tárcsáztam volna elsőként, mint Theot? De az én telefonom is süketen hallgatott, így csak lemondóan megráztam a fejemet az ismeretlen férfi felé, ezzel jelezve, hogy bizony én is hasonlóképpen eredménytelenül zárhatom a próbálkozást.
- Seraphina Hawkins. – mutatkoztam be én is, elfogadva a felém nyújtott kezet. Azért egy pillanatra meghökkentem az udvarias köszöntésen, mert hiába csúnya dolog az előítéletesség, akkor sem ezt vártam tőle első ránézésre. – Szólítson nyugodtan Serának, az könnyebb! – ajánlottam fel barátságosan, miközben én is kibújtam a kabátomból. Nem akartam, hogy rám süljön, és beleizzadjak a ruhába, amiben tárgyalni szándékoztam. Elég kellemetlen lenne, és első benyomásnak sem a legjobb.
- Ezek szerint maga itt dolgozik. – nyugtáztam az információt. Vagy legalábbis sokat járhat ide, de ha ennyire jól ismeri az itt megfordulókat. – Még senkinél, de nagyon remélem, hogy ez a mai nappal változni fog. A cég rendezvényszervezőjével lenne találkozóm, de fogalmam sincs, hogy mi lesz azok után, hogy nem tudok megjelenni időben. A karácsonyi partira én készíteném a dekorációt, de ha hamarosan nem jutunk ki innen, akkor minden bizonnyal másnak fogják adni a megbízást, én pedig eláshatom magam a megbízhatatlanság bélyegével együtt. – sóhajtottam lemondóan, mert igazából ez csupán most tudatosult bennem.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   Pént. Dec. 01, 2017 11:42 am

Csak a fejem rázom, amikor arra kérdez rá, hogy vajon én rendeztem a dolgok ilyetén alakulását. Aztán elnevetem magam, hiszen ha ismerne, akkor pontosan tudná, hogy akár én is lehettem volna, de annyi biztos, a véletlent nem állítom hadrendbe és nem bízom abban a szemernyi esélyben, hogy egy kabinba szállunk be. Ha tényleg én rendeztem volna, már kikötöztem volna, ajkai közé valami kényszerítő eszközt tettem volna, hogy ne tudjon sikítani, s már meztelen lenne, hogy szemeim korlátozó tényező nélkül csodálják idomait. Bár most sem panaszkodom, hiszen a nő gyönyörű, vonzó, egzotikus, kívánatos, s még sorolhatnék jelzőket, amit az egyre forróbb helyzet miatt nem teszek.
Annak ellenére, hogy levettem a kabátomat, homlokomon gyöngyöző verejték jelent meg, melyet a zakóm belső zsebéből előhalászott kendővel törlök le, s sóhajjal nézek körbe a fülkében, hátha okosabb leszek tőle. - Seraphina... Miért venném el magamtól az örömöt, hogy kimondjam a teljes nevét? Gyönyörű hangzása van, a szülei jól választottak ... úgy húsz éve?
Nevetem el magam, aztán kigombolom a zakómat, majd megszellőztetem szárnyait a mellkasom felett, s újra használatba veszem a kendőmet, hiszen újra tacsaktól nedves a homlokom.
- Igen, itt dolgozom. A negyvenkettediken ... de ezt már tudja. - mosolygom el magam, majd ismét körbenézek, figyelmem a szellőzés kelti fel, s nyújtózkodva tartom ujjaim végét a befelé áramló levegő útjába. Forró volt, kellemetlenül meleg, s csak pár másodpercig bírtam ott tartani. - Azt hiszem, megvan, hogy miért izzadok, mint egy csataló! Forró, mintha elromlott volna benne a termosztát.
A nőre nézek, majd elnézést kérő szemekkel folytatom.
- Sajnálom, de ettől is meg kell szabaduljak! - s már vetem is le a zakómat, alatta egy ing és egy mellény feszül rajtam. A levedlett ruhadarabot a kabátomra teszem, majd ingujjaimat is kigombolom, hogy a világoskék anyagot feljebb hajtsam. - Azt mondja karácsonyi parti? Nálunk még sosem volt, a főnök szerint felesleges pénzkidobás és különben is, a munkahely dolgozni van, nem ünnepelni. Elég szar hozzáállás, nem gondolja?
Mindkét ingujjal végeztem, amíg a kis mondókámat elmondtam, de azt nem kötöttem Seraphina orrára, hogy az a mocskosul barom főnök az én vagyok. Az én pénzemen ezek nem fognak lerészegedni, az már biztos! - Mivel a lift elromlott, az épület más részei is lekapcsolhattak, szóval nem aggódnék amiatt, hogy el fog késni. S ha azok ott fent nehezményezik, hogy elkésett, akkor intsen be nekik! Mégsem tehet arról, hogy pont ezt a felvonót választotta!
Tudom, milyenek ezek a vállalati faszok, hiszen én is egy ilyen pöcs vagyok egyébként, de most valamiért úgy érzem, hogy vissza kell fognom magam.
- Magának nincs melege? Én megsülök ettől a hőségtől! - kendő, homlok, hónalj pisztoly.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   Csüt. Dec. 14, 2017 10:20 pm

Igazából kicsit elpirultam, amikor kinevetett az ötletem miatt azzal kapcsolatban, hogy szándékosan rendezte volna így a helyzetet, de ezt akár rá is lehetett fogni a liftben uralkodó melegre. Mindenesetre elmosolyodtam, és örültem neki, hogy értette a viccemet. Nem tűnt túl humoros embernek, de hát igaz lehet a mondás, hogy felesleges a könyvet a borítója alapján megítélni. Azért bármilyen gonosz gondolat is, de reméltem, hogy nem lesz lehetőségem jobban megismerni. Nem azért, mert bármi bajom lett volna vele, hanem azért, mert az azt jelentené, hogy sokkal több időbe telik kiszabadítani minket, mint azt szerettem volna.
- Köszönöm! – kicsit szélesebb lett a mosolyom a bók hallatán. – Bár igazából csak a nagyanyám szólít Seraphinának, de ha az jobban tetszik, hát nyugodtan! – vontam meg könnyedén a vállaimat. – Nagyon kedves, de annál azért egy kicsit több. – egy hölgy nem szokott a koráról beszélni, noha nekem nem volt okom szégyellni egy percig sem. Elég fiatal voltam még, és ha nem lettem volna, szerintem az akkor is csak egy szám. Az a fontos, az ember hogyan érzi magát a bőrében. Ennek ellenére mégsem árultam el neki, inkább a fantáziájára bíztam, hogy mennyinek tippeli a valós koromat.
- Akkor valószínűleg tényleg így van. Nekem is eléggé melegem lett, pedig általában jól viselem a hőséget. – kicsit megmozgattam a blúzomat, hogy így generáljak némi levegőt magam körül, hátha jobban fogom érezni magam tőle. Nem sokat segített rajtam, maximum pár másodpercnyi enyhülést hozott számomra, de ez volt minden. – Gondolom, sehogyan sem lehet elzárni… - néztem fel elgondolkozva a résekre, ahol levegő jött be.
- Csak nyugodtan! – intettem egy kézmozdulattal, hogy engem ugyan nem zavar, ha leveszi a zakóját. Inkább, minthogy felfőjön itt nekem a feje, mert fogalmam sem lenne, hogy hogyan segítsek neki. – De év végén mindenkinek kijár egy kis ünneplés szerintem. – mosolyodtam el újra lelkesen. – Én nagyon szeretem a karácsonyt, a partikra is szívesen álmodom meg a dekorációt, attól függően, hogy mire gondoltak. Volt már, hogy havas tájat kellett varázsolnom egy tárgyalóba, de olyan is akadt, aki tengerparti karácsonyt álmodott meg magának. Mindig eltérő témákban gondolkoznak… - talán egyáltalán nem érdekelte a dolog, de jobb híján erről tudtam most beszélni neki.
- Nem, arról tényleg nem, de mégis megítélnének, mégpedig negatívan. Az ilyesmi pedig árt az üzletnek. Ha nem is vagyok teljesen megszállottja a munkámnak, azért szeretek jó képet kialakítani magamról, máskülönben nem fognak ajánlani többé egymásnak a cégek. – tényleg aggasztott, hogy ez esetleg bekövetkezhet, márpedig nagyon nem hiányzott ez most nekem. Épp csak próbáltam megvetni a lábam jobban. – Nagyon remélem, hogy hamarosan kiszabadítanak innen minket, és akkor fellélegezhetünk. Hosszú távon nem lehet bírni ezt a szaunát. – néztem körül rosszallóan, de esélyt sem láttam arra, hogy némi levegőt engedjünk be.
- És maga mivel foglalkozik ott a negyvenkettediken? – érdeklődtem kíváncsian, ha már én is meséltem egy kicsit magamról.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   Kedd Dec. 19, 2017 7:51 am

- Én nem látok rá módszert, hogy elzárjuk. - vizsgálom újra meg a fűtőrendszert, majd fejemet rázva töröltem le homlokomról az izzadtságot. Fülledt volt, rekkenő hőség és bármennyire is vissza akarom tartani a mirigyeim termelte hűtőfolyadékot, már az ingem is merő csatak volt, mire végighallgattam Seraphina mindandóját. Figyeltem őt, ahogyan filmréteg alakult ki vékonyka nyakán, ahogy néhány kósza hajszál tapadva ragaszkodott bőre érintéséhez, ahogyan talán-talán megnyalta néha ajkait, hogy kiszáradt száját nedvesítse. Még így is gyönyörű látvány volt, bár meg kell valljam, most sokkalta más problémával kellene szembenéznem, s nem liftpartnerem igéző bájaival.
- Évek óta leszoktam a karácsonyozásról. Sosem voltam vallásos, szóval az a része teljesen hidegen hagy, a dolog ajándékozós, rongyrázós, kapitalista vetülete pedig mindig is idegesített. A meghittségét pedig nincs kivel megosztanom, szóval marad a televízió és a tojáslikőr. Utóbbi természetesen házi készítésű, sosem innék bolti, pancolt vackokat. - le kellett ülnöm, mert már lassan szédülni kezdtem a fejem fölött zümmögő vacak fújta levegő miatt. Csak azt nem értettem, ha valami zárlatos, akkor miért nem kapcsol ki és miért tekeri fel magában a potmétert, hogy dögöljön meg mindenki, aki a kabinban utazott? S amint fejemet ráztam, messzire küldtem a technológiai kérdéskört, hiszen egyrészt már nagyon régen volt az egyetem és különben is, nem villamosmérnökit végeztem, hogy tudjam mi hajtja az ehhez hasonlatos ketyeréket. - Szauna? Jól eltalálta a helyzet jellemzését!
Megállok egy pillanatra, újra a légrés felé fordulok, majd vissza Seraphina kívánnivaló ajkaira. - Tudom, hogy egy hölgy a legnagyobb forróságban is hölgy, de ha úgy gondolja, hogy nem bírja tovább, szabaduljon meg a ruhájától. Ígérem, el fogok fordulni és nem lesek!
Mosolygom el magam, majd a hátamat mutatom neki, jelezvén, hogy a szándékaim tiszták és nemesek. Persze kihasználom az alkalmat, hogy végleg megszabaduljak a nyakkendőmtől és ingem gombjait egytől-egyig kibújtassam a lyukaikból.
- Egy biztonság-technikai cégnél dolgozom. Nem a klasszikus értelemben vett rácsok, őrök és kamerák, hanem számítástechnika. Tűzfalak, zárt hálózatok, kulcsok és jelszavak... Nem annyira érdekes, mint felépíteni egy havas tájat egy tárgyalóban, de fizeti a számlákat és ebben a korban már ezzel is be kell érnem.
Vállat vonok, majd ha nem kezdett el vetkőzni vagy éppenséggel megengedte, hogy végignézzem csodás alakjának feltárulkozását, akkor visszafordulok és nagyot sóhajtva dőlök neki a fülke falának.
- Nincs kedve játszani egyet, amíg várakozunk? Barkochba, felelsz vagy mersz, esetleg más szóbeli játék tekintve eszközeink hiányosságát. - újra elnevetem magam, ami már annak a bizonyítéka volt, hogy kezd elmenni az eszem a meleg miatt. Nem bírom, egyszerűen nem bírom a hőséget, s ha nem foglalom le az agyamat valamivel, akkor rá fogom vetni magam és megerőszakolom. Bár ki tudja, lehet, ő is élvezné?
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina && Carson   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Seraphina && Carson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ