Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 it's good to see you again my sister || the brinkley's
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Hivatal
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yvonne Strahovski
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• lawyer
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
6

Re: it's good to see you again my sister || the brinkley's
Hétf. Nov. 06, 2017 12:37 pm


Reign

&


Pixie

You will be always my little sister



Manhattan legtöbb kávézójában, már szinte minden dolgozót név szerint ismerek. Azt hiszem, ez meglehetősen árulkodó jele annak, milyen sok időt töltök a koffein szürcsölésével, amit szerintem az ügyvédek akár támogatójuknak is jelölhetnének. Ahogy az egyetemisták, az orvosok, a rendőrök és még millió más dolgozók. Enélkül kétlem, hogy bírnám sokszor a két-három óra alvásokat, mert, ha belemerülök egy ügybe, ritkán tudom elérni, hogy ne azon kattogjon az agyam. Esetleg Alexnek szokott sikerülni kikapcsolni az agyam egy rövidke időre, ha épp együtt ülünk be valahova egy kávéra, hogy aztán végig röhögjem az egész találkozót. Mit sem sejt arról, mennyire imádom és milyen fontos támaszom ő. Azt hiszem, soha nem fogom tudni nyíltan elmondani neki, amíg fel nem dolgozom a múltbéli eseményeket, ami miatt nem tudok egy férfiban sem megbízni. Valahogy mindegyikről azt gondolom, hogy előbb-utóbb úgyis bántani fog valamilyen módon, vagy épp akkorát csalódok benne, hogy képtelen leszek tovább szeretni. Ahogy az apámmal is volt ez. Pedig ő volt az Isten a szememben. A családfő, az apa, a tökéletes férfi, a minden. Aztán huss. Elszállt az egész egy pillanat alatt. Az a pillanat volt az, mikor megpróbált velem is olyasmit művelni, amiről a húgom mesélt és én nem hittem el neki. Örökké hibáztatni fogom magam azért, hogy nem álltam ki mellette már akkor, mikor először elmondta nekem, mi történt vele.
-Heló! Mit adhatok?- rángat vissza a valóságba a pultos hölgy hangja, aki üdvözült vigyorral a képén pislog rám. Hogy tudnak ezek így vigyorogni egész nap, fel nem fogom. Ahogy azt sem, miért jutott most a húgom az eszembe. Ja igen, a lelki gondjaimról. El sem tudom képzelni, neki milyen lehet ezzel együtt élni.
-Egy karamell frappuccinot és egy fehér csokis fánkot kérnék.- erőltetek magamra én is egy mosolyt, majd ide-oda hintázgatva megvárom, míg elkészül a finomság. A kezemben most is ott lifeg a táskám, benne egy köteg papírral, melyeken mantráznom kell még egy sort a következő ügyemhez és úgy tervezem, hogy ez a kis kávé segíteni fog abban, hogy minél jobban össze tudjam szedni a gondolataimat és rájöjjek, hogy tudom megnyerni az ügyet.
A hölgy továbbra is az ezer wattos vigyort villogtatja az arcán, míg kifizetem neki a kávét és elvonulok a pulttól, hogy aztán helyet keressek magamnak valahol. Tekintetem lassan vezetem végig a helyen, míg nem egy ismerős arcra bukkanok. Földbe gyökerezik a lábam és kis híján elejtem a pár perce szerzett finomságot, mikor rájövök, hogy Ő is felismert engem. Naná, hogy felismert, hiszen gyűlöl. A nevemet mindenféle öröm nélkül mondja ki. Nem úgy, mint amikor az ember egy kedves ismerőssel találkozik, hanem inkább úgy, mint amikor olyasvalakit lát meg, akit a háta közepére se kíván épp.
-Reign.- sóhajtok egyet, ahogy kimondom a nevét és máris menekülő útvonal után nézek. Félek a húgomtól? Igen. Félek a szemébe nézni és beszélni vele, mert hibásnak érzem magam azért, ami vele történt. És azért is, hogy utána nekem jobb életem volt, mint neki. Utálom magam, amiért az én életem jobb, mint az övé és teljes mértékig megértem, ha ő is utál. Viszont azt nem akadályozza semmi, hogy megpróbáljak mindent helyrehozni. A viszonyunkat, az életét... mindent.
-Szia!- lépek kicsit közelebb hozzá és lenézek a vele szemben üresen ácsorgó székre. Vajon, mit szólna, ha társulnék?
-Leülhetek hozzád?- préselem ki magamból a kérdést, mert bár arra számítok, hogy elküld melegebb éghajlatra, azért egy próbát megér, nem?
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
natalie dormer
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
luxus prostituált
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

it's good to see you again my sister || the brinkley's
Kedd Okt. 31, 2017 5:20 pm

A hétvége kimerítő órái után semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy édességet és fahéjas kávét szürcsölve megnézzek valami nyálas, romantikus filmet, miközben azon filózok, az én életem hogy a csudába csúszott így félre. Természetesen a film végére újra önmagam vagyok és csak nevetek a saját önsajnálatomon.
Mindenesetre az édesség és ropogtatnivaló meg volt, már csak az ital hiányzott. Borongós, szürke nap a mai, nem igazán van kedvem kimászni az ágyból, hogy felöltözve ebben a nyálkás időben csoszogjak el a pár saroknyira fekvő Starbucks-ig. Agonizálások hosszú sora után végül mégis csak kimászok az ágyból és felveszek magamra egy melegítőt. Ritka alkalmak egyike, hogy ilyen egyszerű öltözetben, smink nélkül megyek nyilvánosság elé.
A lépcsőházban mennyei illatok szállnak orromba, ahogy egyesével szelem a fokokat márkátlan sportcipőmben. A másodikon lakó kedves néni ajtajából mosolyog rám, kezében egy tányér frissen sült almás pitével. – Édesem, egyél egy szeletet. Épp most lett kész. – Felém tolja a jól megpakolt tányért és bennem egy szemernyi megbánás sincs, amikor elveszem a legnagyobbat és jóízűen beleharapok.
-Mrs Bakery, ef ifteni finom.  – Motyogom teli szájjal és már lent is vagyok néhány méterrel lejjebb a lépcsőházban. Mire leérek a földszintre, már csak pár morzsa emlékeztet arra, hogy az előbb két pofára tömtem magamba a süteményt.  
Az első esőcsepp akkor koppanta vállamon, mikor bekanyarodom a kávézó utcájában. Szapora léptekkel igyekszem, nehogy bőrig ázzak, hisz addigra már rendesen rákezd. A hajam nedves csomóban tapad a homlokomra, mikor belépek az ajtón. A helyiség majdhogynem tele van, lépni alig lehet az eső elől behúzódó, kényszerből vásároló emberekkel.
Fél órás sorban állást követően végre rajtam a sor, hogy kikérjem kedvenc kávémat. Természetesen épp előttem mondja fel a szolgálatot a masina, így meg kell elégednem egy ízben hasonló, ám de teljesen más itallal. Átnyomakodom magam a tömegen, leülök az ablak mellé, az egyetlen szabad helyre. Nézem, ahogy az utcai hirtelen kiürül és mást sem hallani, mint az autók moraját, dudálását.
Szétnézek a kávézóban. Idegen emberek beszélgetnek egymással, egy kislány a lábam alatt mászkál négykézláb, bájosan cuppogtatva. Egy éves lehet, talán még járni sem tud. Gyerek láttán legtöbbször elfog a sóvárgás. Ilyenkor eszembe jut, miféle munkám van és belesajdul a szívem, hogy ebbe a helyzetbe nem fél bele egy apróság. Férfit találnék hozzá, ettől nem félek… de olyat, aki a múltammal együtt szeretne, már nem biztos.
Rámosolygok a csöppségre, két fogacska bújik elő szájából, ahogy visszamosolyog rám. Az anyját keresem a tekintetemmel, amikor ismerős arcon akad meg szemem.
-Pixie!  – Szalad ki számon a neve anélkül, hogy gondolkodnék. Most már esélyem sincs, hogy elbújjak előle, így inkább számhoz emelem a műanyag poharat.
Vissza az elejére Go down
 
it's good to see you again my sister || the brinkley's
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Algernon & Gwen – Good luck
» Washington Man and His sister

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Bronx :: Éttermek, cukrászdák, kávézók-
Ugrás: