Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Szomb. Nov. 04, 2017 9:29 pm
 
▐My destiny fuck me…▐ New York, Manhattan, Kórház▐

Lottie & Grace

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


A kölcsönös szimpátia felmérése megtörténik az első öt percben, és nem is bánom, hogy ezen hamar túlesünk. A rejtély mindkettőnk számára, hogy mennyit tud a másik, vagy éppen miket mondott Shane. A doktornő fiatalos, és kimondottan csinos is női szemmel nézve, azon se csodálkoznék, ha az exem már bepróbálkozott volna nála, vagy ne adj isten még meg is húzta volna. Nem az én dolgom, hogy mi történik a kórház falain belül, vagy kívül, és nem is azért jöttem el, hogy a közös ismerősünkről beszélgessek, így ha megtörténik a bemutatkozás, és hellyel kínál, mert megteszi, akkor leülök az asztala elé, és a táskámban kutatva terítem elé a kórtörténetemet. Fogalmam sincs, hogy mennyire elfoglalt, egyáltalán mekkora szívesség volt ez Shane részéről…de minek jár állandóan a fejemben Ő? Megnyalom az ajkaimat, és elé csúsztatom a paksamétát. Az idő pénz, vagy éppen életmentés, kinek mi a nézete, de szerintem Dr. Elliot azon orvosok közé tartozik, akiket nem a pénz motivál, hanem a hivatás szeretete. A határozottsága már most szembetűnő, én sem vagyok különb, de más berkeken belül mozgunk. Első megítélésre kedves, de térjünk a lényegre. Elmesélem neki, hogy miképpen állunk, eddig mi történt, és hogy miért is vagyok jelen. Eleinte hümmög, és átfogja a kartotékot, de aztán újabb kérdések születnek, én meg nem akarom válaszok nélkül hagyni, mert tőle függök. A táskámat az ölembe fektetem, és a pántjával játszadozom, miközben egy pillanatra sem tekintek el róla.
- Ez igazán figyelemreméltó. – fűzök ennyit a megjegyzéséhez. Az eddigi bájcsevej megszűnt, és komoly vizekre evezünk. Az ajkaimat harapdálva várom az első hullámot, kicsit izgulok, és érzem, hogy kényelmetlen a bokacsizmám. A napokban elkezdett vizesedni az alsó lábszáram, erre is figyelmeztettek, de már annyi gyógyszert szedek, hogy képtelenség fejben tartani, hogy melyiket mikor és hogyan kell lenyelnem.
- Én elégedett vagyok az orvosommal doktornő, csak az idő sürget. Dr. Stevens remek szakember, talán az egyik legjobb kardiológus, de sokat betegeskedik, és nemsokára nyugdíjba akar vonulni. Találnom kell egy másikat, mielőtt késő lenne. Őszintén tárta fel előttem az aggályait, és a jövőmre való kilátásokat is. Végstádiumban vagyok.. – nyelek egy nagyot, és oldalra fordítom a tekintetemet. A rendelőben lévő vitrint szúrom ki először, és az egyik polcon heverő műanyagszívet. Meg kell hagyni, nem csoda, hogy oktatókórház is ez az épület. Végül összeszedem a szétkuszálódott gondolatmenetemet, és folytatom.
- A kinézetem megtévesztő lehet, de a napokban estem át egy szívkoszorúér görcsön, éjszakánként légszomjam van, nem emelhetek, nem futhatok. A mellkasi fájdalom szinte mindennapos, és most… - lehajolok, és lehúzom a cipzárt a jobb lábamról. A harisnyás lábfejemet tolom kifelé, de így is látszik, hogy sokkal nagyobb a bokám a megszokottnál.
- Elkezdtem vizesedni. Négyfajta gyógyszert szedek, és a kardiológusom szerint ideje lenne tárgyalni a transzplantációs listáról. Nem tudom, hogy milyen esélyeim vannak, a szívkoszorúér vizsgálat is elmaradt. Én csak..élni szeretnék. Ezért jöttem el ide, mert tudnom kell, hogy mi vár rám. Dr. Harper nem hajlandó fogadni, Önt adta meg, így bízom benne, hogy elvállal. – egy pillanatra tekintek rá, aztán visszabújtatom a lábfejem, és megigazítom a bokacsizmámat.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Natalie Portman
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Szívsebész szakorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
9

Re: Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Kedd Okt. 31, 2017 6:13 pm
Kíváncsi voltam ugyan, hogy miféle nő lehet az, akinek Shane segíteni akart, mert korábban még sosem fordult elő, hogy valakinek ő intézkedett volna az ügyében. Legalábbis, ha az emlékezetem nem csalt, szóval bizonyára jó kapcsolatot ápoltak egymással. Ettől pedig kissé feszélyezve éreztem magam, bár magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Még akkor is vívódtam, amikor a nővér már értesített a páciensem érkezéséről. Egyik részem bánta, hogy elvállaltam, ám a másik, amelyik kedvelte a kihívásokat, repesett az örömtől. Sosem tekintettem egyik esetemet sem rutinmunkának, de ez talán csak annak köszönhető, hogy még nem olyan régóta voltam a szakmában, és nálam megmaradt egy kicsit hosszabb távon is az úgynevezett kezdeti lelkesedés.
Egyetlen pillantás volt csupán, amivel felmértem a belépő nőt. Azért első ránézésre nem feltétlenül mondta volna meg róla az ember, hogy súlyos beteg, de mindig is kedveltem azokat, akik nem engedték el kezüket-lábukat, és sajnálgatták magukat egy-egy betegség miatt. Mindenkinek voltak az életben gondjai, csak volt, aki képes volt ezt palástolni és kezelni, és volt olyan, aki ország-világ előtt önsajnálatba merült. Utóbbiak betegnek is szörnyűek voltak. Én a magam részéről ugyan főként a gyerekekre specializálódtam, de mindig akadtak kivételes esetek, vagy helyettesítésre való felkérés. Ilyen volt a mostani is, mármint kivételes.
- Üdvözlöm! – halvány, biztató mosolyra rebbentek ajkaim, ahogy az érkező felé léptem, és már el is fogadtam a felém nyújtott kezét. Nem szorítottam meg nagyon, csak annyira határozottan, amennyire máskor szoktam. – Igen, említette. – biccentettem. Azt is, hogy régi ismerőse, és azt is, hogy Charlotte-nak hívják. – Dr. Grace Elliot vagyok! – mutatkoztam be én is, noha abszolút felesleges volt, hiszen tisztában volt a nevemmel ő is. Az illem azonban úgy gondoltam, hogy ezt diktálja. – Foglaljon helyet nyugodtan! – kínáltam fel neki az asztalom előtt álló széket, miközben megkerültem, és én magam is helyet foglaltam.
- Köszönöm! – vettem át a dossziét. Ezt már szeretem, ha minden flottul megy, és nem kell könyörögnöm azért, hogy valamit megtegyenek nekem. Ki is nyitottam szaporán, és míg beszélt, csak időnként pillantottam rá fel. – Teljesen mindegy, hogy mit mondtak. Szeretem magam megismerni a pácienseimet. – mert most már őt is annak tekintettem ugyebár, noha alig öt perce találkoztunk először. Ettől még felelősséget kezdtem érezni iránta, mint ahogyan az általában lenni szokott nálam. Talán túlságosan a szívemen viselem a betegeim sorsát. – Értem! – biccentettem, tovább böngészve a kórlapokat. – Igen, úgy látom, hogy minden szépen itt van… - dünnyögtem az orrom alatt, lapozgatva tovább.
- Miért döntött úgy, hogy másodvéleményt kér? Nem elégedett az orvosával? – érdeklődtem kíváncsian. – Úgy látom, hogy néhány vizsgálatra még szükség lenne. Ez a dr. Stevens mit állapított meg? – érdeklődtem kíváncsian. Vagy azért akarta kikérni az én szakvéleményemet is, mert nem azt hallotta, amit akart, vagy egyszerűen csak nem találta elég jónak az őt kezelőt. Sokat ugyan nem számított az ügy szempontjából, egyszerűen csak érdekelt.
Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Hétf. Okt. 30, 2017 1:18 pm
 
▐My destiny fuck me…▐ New York, Manhattan, Kórház▐

Lottie & Grace

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Megannyi harc árán, de megkaptam az időpontot, és bár Shane nem akart részt venni a dologban, de sikerült neki, mert az első alkalom elúszott volna. Dr. Grace Elliot egy elfoglalt kardiológus, a kórház egyik kiemelkedőbb szakorvosa, én meg azt mondtam, hogy nem tartom olyan jónak, mint a főnökét…aki mellesleg az ex vőlegényem. Nem szeretném felfedni ezt a kis összefüggést, ha nem muszáj, mert fogalmam sincs róla, hogy Shane milyen kapcsolatban áll a nővel, és miket mondott rólam. Egy régi ismerős beajánlása egészen más, mintha azt mondta volna, hogy a volt csajom, és mellesleg nincs kedvem megvizsgálni őt, mert utálom. Félek az ítélettől, dr. Stevens már türelmetlenül várja az eredményeket, mert fél, hogy kicsúszunk az időből. Állandóan ez a nyavalyás beosztás, nem vagyok ostoba, elsőre is felfogtam, hogy hónapjaim vannak hátra, ha nem kapom meg a megfelelő kezelést, de ezt a részét még homály fedte a történetnek. A kórlapjaim ott lapultak a legújabb Prada táskám mélyén. A parfümipar nagyban összefügg a szépségipar más ágazatival, így gyakran kaptam promóciós ajándékokat, mint ez a kis csoda is a kezemben. Az időpontomig még fél óra van, de nem szeretnék késni, és rossz benyomást tenni a doktornőre. A kedvem kissé ingázó, megint visszaesőben vagyok, de már nem érdekeltek a tünetek…a gyógyszereimet rendszeresen beszedtem, Shane jajgatása miatt most már, ha leugrottam a boltba, akkor is nálam voltak, nehogy szó érje a ház elejét, de az biztos, hogy ennél tovább már nem fog érni az ő keze. A kinézetem most átlagos, nem sminkeltem, nem öltöztem kihívóan. Egy sötétkék egybe részes őszi ruha van rajtam, harisnyával, és bokacsizmával. A kocsi helyett metróval jöttem át a fél városon, hogy ideérjek, így mikor átlépem a bejáratot már érzem…hogy a gyomrom borsónyi méretűre ugrik össze.
A recepcióra sétálok, ott megadom az adataimat, és felirányítanak a kardiológiára. A liftben két nővérrel osztozkodom a helyen, és a buta párbeszédjüket hallgatom a legjobb orvosokról. Émelygek a steril környezettől, és ez az állapot nem is változik meg, ahogyan közeledem a váróteremhez. Nemsokára már a kész papírokkal ülök le, és várok a soromra. Megtisztelő, hogy itt lehetek….a francokat! Nem érdemlem meg, hogy meghaljak, még élni akartam, annyi teendőm lenne még. A falra kitett négyüregű szervről olvasgatok…az enyémnek több baja is van, de az orvosom konkrétat még nem mondott. Ügyesen jártam el, mielőtt elküldene vérvételre, már elintéztem két nappal ezelőtt, hogy most a friss eredményeimet lássa. Sajnos mással nem tudtam szolgálni, mert szabadság miatt a szívkoszorúér vizsgálatom elmaradt. Nemsokára egy nővér az én nevemet mondja, és kelletlenül állok fel a székről. A rendelőbe lépve még nem nézek az asztal felé, nincs kedvem azonnal a lényegre térni, de hamarosan csak kettesben maradok az ifjú sorstársammal. Éppen elindul felém, így megköszörülöm a torkomat, és illedelmesen nyújtom a kezemet felé.
- Köszönöm, hogy fogadott dr. Elliot. Shane Harper egy kedves jó barátom…a nevem Charlotte Green. – szépen elintéztem magam, hogy egy mondatban említettem a saját nevemet az exemével, de sebaj, lesz ez még rosszabb is. A bemutatkozás után, ha hellyel kínál, akkor élek vele, és lehuppanok. A táskámból kiveszem a papírjaimat, és az egész paksamétát átadom a kezébe.
- Nem tudom, hogy mit mondtak rólam…de talán az elején kellene kezdenünk. Az orvosom, dr. Stevens…ő egy másik kórházban dolgozik. Ő állapította meg, hogy örökletes szívelégtelenségem van, és ennek is az utolsó stádiumában vagyok. Szokatlan az állóképességem, de ez a sportos múltból adódhat. A vizsgálatok eredményeit, az eddigi gyógyszereket is ott találja. Szükségem van egy másodvéleményre, hogy alkalmas vagyok-e a szívtranszplantációra, vagy más műtétre. – fejezem be, és rezignáltan mérem végig a nőt. Tőle függne a jövőm?

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 04, 2017 9:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Natalie Portman
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Szívsebész szakorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
9

Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Pént. Okt. 27, 2017 9:30 pm
Tisztában voltam én azzal, hogy hamarosan érkezni fog egy új páciens, ráadásul ezúttal azt is tudtam, hogy kicsoda. Általában izgatott voltam a szakmai kihívások miatt, ráadásul ez most különleges esetnek minősült nálam, hiszen olyan lehetőséget, olyan kihagyhatatlan esélyt adott számomra, amire régóta vártam. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgy fog kijönni a lépés, hogy én kerüljek előnybe, és ezáltal Shane közelébe, de ezt nem egy másik nőn és egy szívességen keresztül szerettem volna elérni.
Mindenesetre felismertem a kínálkozó alkalmat, és nem voltam rest élni vele. Akár vissza is utasíthattam volna a kérését, de az nem én lettem volna. Nem is csak miatta, hanem a munkám iránti elkötelezettség is túl erős volt bennem ahhoz, hogy lerázzam magamról a beteg ellátásának feladatát. Sőt, talán még megtisztelőnek is kellett volna éreznem, hogy éppen rám gondolt egy akkora nagyágyú, amilyen az egykori mentorom volt.
Ennek ellenére most feszülten ücsörögtem az irodámban, és legalább percenként lestem rá az órámra. Már nem is vártam annyira ezt a találkozást, már nem is találtam annyira izgalmasnak. Inkább túl szerettem volna esni rajta, aztán folytatni a napi teendőimet, amiket el kellett végeznem. Ugyan egyetlen porcikám sem kívánta az adminisztrációval járó gondokat, és a még annál is unalmasabb dokumentációt, de jelenleg még az is jobbnak tűnt. Nem tudtam, hogy ki lehet ez a nő a kedves főorvos úr számára, de azt biztosra vettem, hogy fontos lehet, különben ő maga akarná kivizsgálni.
- Miért kellett ezt nekem bevállalni?! – fújtam egy nagyot türelmetlenül, két tenyerembe rejtve az arcomat. Talán nem is érte meg annyira a fáradtságot ez az egész. Talán nem is fogok vele közelebb kerülni a célomhoz, márpedig így is elég őrült terv volt, tisztában voltam ezzel én magam is. Mondjuk csak úgy, hogy céltudatos nőszemély vagyok, az álmaimért pedig hajlamos voltam foggal-körömmel küzdeni. Így végig pörgetve magamban a gondolatmenetemet, már meg is válaszoltam a saját kérdésemet.
Öt perc. Ennyi maradt az időpontig, amit előzetesen egyeztettem. Még csak nem is beszéltem a nővel, Dr. Harperen keresztül lett elrendezve az egész találka. És hogy miért is akartam jó benyomást tenni rá? Még annál is nehezebb lett volna megmondani, pedig legalább magamnak bevallhattam volna az igazat. Mit kellene tennem? Úgy csinálni, mintha roppant elfoglalt lennék? Vagy kedvesen és odaadóan viselkedni, ahogyan a gyerekekkel szoktam? Talán a kettő között megtalálni az arany középutat?
Nem tudnám megmondani, és már esélyem sem volt tovább vacillálni rajta, hiszen az ajtón halkan kopogott a jelenleg ügyeletet ellátó nővér. Halványan derengett a neve – talán Susan lehetett -, de a kedves, ám annál nyúzottabb arcát jobban meg tudtam jegyezni.
- Dr. Elliot, megérkezett a 10:30-as beteg! – tájokoztatott udvariasan, amilyenek általában lenni szoktak velem. Kurtán biccentettem felé.
- Rendben, kísérje ide nyugodtan! – intettem sürgetően, és addig a pár pillanatig, amíg újra magamra maradtam, lesimítottam a fehér köpenyemen a nemlétező ráncokat.
Vissza az elejére Go down
Re: Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Vissza az elejére Go down
 
Lotte & Grace || New York Presbytarian Kórház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Creatures of New York
» Creatures of New York
» New York utcái
» New York Times
» New York

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: