Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Pént. Nov. 03, 2017 9:48 pm

Grace & Shane
I would like to ask a favor and I can give in return something unforgettable...
Őszintén remélem, hogy a tervem úgy fog végződni, ahogy szeretném, mert az istenért sem fogom elvállalni Lotte esetét. Amennyire peches vagyok az elmúlt pár hétben mondjuk nem csodálkoznék azon sem, ha Grace azt mondaná, hogy kösz, de nincs időm ilyesmire. Nyilvánvaló, hogy nem úgy fogom előadni neki, hogy a nő, akit kvázi rá akarok sózni, az exem, mert bármi is a helyzet, egy nő sem vállalná el a kollegájának a volt nőjét, amikor már volt köztük egyszer valami. Grace Elliottal az egyik bulin keveredtünk össze, mikor már egyikünk sem volt beszámítható, józan állapotban, és sajnos, vagy nem sajnos – ezt nem tudom megítélni-, nem emlékszem az éjszakára. Eléggé meglepődtem, amikor mellette ébredtem anno. De ennek már több éve. Szerintem felkellene idéznünk azt az éjszakát. Én persze benne lennék, azt nem tudom egyenlőre, hogy Grace is vevő lenne-e rá, de... szerintem simán. Bár ha jól tudom, van valami pasija. Nem igazán szokott érdekelni, csak jelen helyzetben nincs kedvem senkinek a kanjával megverekedni azért, mert nem vigyázott eléggé a nőjére. Más napokon valószínűleg leszarnám, és kérdés nélkül dugnám meg, de most nem az a helyzet... 
Kérdésére csak rámosolygok.
– Majd kaja közben elmesélem. Öt órás műtéten vagyok túl, éhen döglök. – vallom be neki, és amúgy sem fél pillanat alatt akarom megtárgyalni vele, hogy mi a stájsz, miben kérem a segítségét. Mikor beleegyezik a vacsiba, vagy mi is ez, elindulok vele együtt a folyosón. Előre engedem a büfé ajtajánál, mert egy igazi úriember vagyok. 

- Hogyhogy? Lehet, hogy fiatal vagy még ahhoz, hogy azt mond, hogy szabadnapodon nem vagy hajlandó dolgozni, de eljön majd az idő. Örülök, ha nem kell bent lenni. Még akkor is, ha szeretem a munkám, és a rajongója vagyok. – magyarázom. Nem tudom, hány éves, tudom, hogy nem olyan régen lett szakorvos, ebből adódóan az tuti, hogy a harmincas évei elején jár. Én négy éve űzöm rendesen a szakmát, már úgy értve, hogy a saját magam ura vagyok, és végre én parancsolgatok a rezidenseknek és a gyakornokoknak, nem pedig fordítva. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy a kardiológia főorvosa legyek, de ahhoz is pont elég, hogy azt mondjam, pihenni márpedig kell. Nem egyszer történt már meg, hogy túlhajtottam magam, de annak nem volt köszönet a vége...
A felvetésére halkan felnevetek, és máris megjelenik a lelki szemeim előtt, ahogy Grace a kórház folyosóit mossa fel... na de természetesen nem egy orvosi köpenyben... vagy akár az is lehet, csak éppen ne legyen alatta semmi. Vagy csak egy fehérnemű. 

- Még az sem lenne rossz ötlet, és még azt is fellehetne dobni, de... másra gondoltam. – kacsintok rá egy mosoly kíséretében, majd odaállok mögé a büféablakhoz. Megvárom, míg rendel, és azon is elmosolyodok, mert látszik, hogy őt is csak a kaja menti ma meg ebben a műszakban. 

- Négy sonkás szendvicset szeretnék. – adom le a rendelésem, majd ha odaadta, elveszem a büféstől, és Grace dolgaival együtt kifizetem. Elindulok vele együtt a kiszemelt asztalhoz, és leülök vele szemben. Nem akarok sokat kertelni, belevágok a közepébe. 

- A helyzet az, hogy van egy... nő. – mondom habozva, mert még én sem tudom pontosan, hogy is fogalmazzak. – Ez a nő... végstádiumú szívelégtelenséggel küzd. Nem sok van neki hátra, legalábbis az elmondása alapján. Nem vizsgáltam meg, vagy ilyesmik. Állítólag csak másodvélemény kellene neki, mert enélkül nem kerülhet fel a transzplantációs listára. Jogos a kérdés, hogy miért nem vállalom el, mielőtt megkérdeznéd... nincs időm. – felvázolom neki a helyzetet, ám nem vagyok benne biztos, hogy a nincs időm kifogást, elhiszi-e. Az eset igencsak figyelemreméltó lenne, amiért egy kardiológus küzdeni szokott, és a lényeget tekintve, hogy általában én is szoktam, elég érdekes, hogy nem vállalom el. Nincs időm? Mondjuk jobbat is kitalálhattam volna. 

- Elvállalod? – emelem rá a tekintetem, mielőtt beleharapnék a szendvicsembe. Életmentő ez most, már tényleg majdnem éhen haltam. Már csak egy jó numera hiányzik a mai napból, és a potenciális jelöltem meg is van rá, már csak azt remélem, hogy azzal megtudom majd győzni, hogy elvállalja Lotte esetét.


Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Natalie Portman
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Szívsebész szakorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
9

Re: Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Kedd Okt. 31, 2017 5:42 pm
Az agyamat mintha le sem lehetett volna lőni. Hiába tettem meg mindent, hogy kizárjam a külvilágot és az olyan bosszantó dolgokat, mint az agyalás, egyszerűen nem tudtam elszundítani egy kicsit sem. Az biztos, hogy ez a munka alaposan le tudja szívni az embert, de a helyzet úgy áll, hogy igazából rajongtam érte. Hivatásnak tekintettem és nem nyűgnek vagy feladatnak, amit el kellett végeznem. Lelkiismeretesen csináltam mindig mindent, szóval egyetlen percig sem bántam, hogy úgy néztem ki, mint akit most húztak le éppen a vécén. Túl régóta voltam talpon…
Gondolataimból a nevem említése, és az ismerős hangszín zökkentett ki végül. Bágyadtan, és ólomsúllyal ugyan, de lassan felnyíltak a szemhéjaim. Már az előtt tudtam, hogy ki áll előttem, hogy megláttam volna a vonásait. A kardiológia istene, személyesen.
- Fáradtnak is érzem magam. – vallottam be őszintén, bár a szemöldököm még mindig valahol a homlokom közepén ragadt, kérdő ívet rajzolva. – De megvagyok! – tettem gyorsan hozzá, nehogy puhánynak, vagy nyafkának nézzen. Egyiknek sem tartottam magam. – És miben lehetek a szolgálatára? – még mindig nem értettem igazán, hogy mit akart velem ennyire megbeszélni, de szándékomban állt türelmesen kivárni, amíg végre a tárgyra tér. – Rendben! Azt hiszem, egy ilyen meghívást most gyenge lennék visszautasítani…– egyeztem végül bele, némi mérlegelést követően.
Feltornásztam magam a fal mentén, kicsit megmozgattam elgémberedett tagjaimat, aztán némán követtem a folyosón. Tekintetem ellenőrzően cikázott ide-oda menet közben, hogy mindent rendben találok-e. Ez ma, most az én felelősségem volt, és nem szerettem volna kudarcot vallani. Még mindig küzdenem kellett azért, hogy elismerjék a képességeimet, de szerintem elég jó úton haladtam a céljaim felé. Talán túlságosan is sokat igyekeztem azért, hogy megfeleljek másoknak, miközben megvoltak a saját elképzeléseim is. Mindenről. A bátyám sokat viccelődött azzal annak idején, hogy öt éves terveket készítek. Tévedett. Én tíz évre tervezek előre, minimum.
- De, igen. Valószínűleg akkor is itt lennék, ha nem így lenne, de jelen esetben nincs sok választásom. Már csak pár óra. – fáradtan túrtam bele a hajamba, hogy megkíséreljem legalább egy kicsit rendezettebbé tenni a megjelenésem. Azt hiszem, hogy teljesen felesleges próbálkozás volt. – Valóban? – újabb kérdő szemöldökvonás társult az egyetlen szócska mellé. – Remélem, hogy nem a kórház folyosóit akarod velem felmosatni, mert ahhoz most valahogy nem lenne humorom. – sejtettem, hogy mire utalt, de ezek talán csak szavak. Lehet, hogy meglepődött volna, ha beleegyezem csak úgy, mindenféle kéretés nélkül. De hát felnőtt nő vagyok, miért is ne tehetném meg, ha éppen olyan hangulatban vagyok?
- Egy sonkás bagettet kérnék, egy hosszú kávét, és egy csokis fánkot. – közöltem a rendelést. Ha már lúd, legyen kövér. Amúgy sem emlékeztem pontosan, hogy mikor ettem utoljára. – Köszönöm! – emeltem meg felé a szendvicsem, mintha csak köszöntőt akarnék mondani. – Menjünk, üljünk le oda, és aztán elmondhatod, hogy mi olyan fontos, ami megért egy meghívást, hogy lekenyerezhess! – ajkaim futó mosolyra rándultak, mielőtt megindultam volna az egyik szabad asztal irányába. Ott aztán lepakoltam, leültem az egyik kényelmetlen műanyag székre, és várakozóan pillantottam Shane-re, ha ő helyet foglalt.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40

Re: Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Szomb. Okt. 28, 2017 2:17 am

Grace & Shane
I would like to ask a favor and I can give in return something unforgettable...
Öt órája tart a műtét, és a kezem még mindig olya stabil, mintha három perce állnék a felnyitott mellkas felett. A műtét hamarosan véget ér, és ha minden jól megy, az előttem fekvő betegnek megoldódnak a problémái a szívével. Eddig sikeresnek tűnik a beavatkozás, remélhetőleg így is marad. Kezdek kicsit fáradni, de az utolsó simítást végzem el, majd a maszk felett a szemben álló gyakornokra nézek.
- Zárja be. – utasítom, és én pedig lassan mozogva teszem le az eszközöket. Elég ritka, hogy rábízom egy kezdőre a munkám végét, de most sietnem kell, mert nem tudom, Grace meddig van ma bent a kórházban, és elkell kapnom. Na, nem azért… Bár, igazából igen jó nő, szóval még az is lehet, hogy befűzöm, és elszórakozunk a hátralévő pár órában. Ma én leszek éjjel ügyeletben, kellene valaki, aki ébren tart. Kissé kimerült vagyok, ami azt illeti, ez nem csoda egy öt órás műtét után.
A műtőből kijövök, leveszem a maszkot, a kesztyűt, és a műtős köpenyt, majd megmosom a kezem, és a tükörbe pillantok. Rám férne egy kiadós alvás, a szemeim alatt csak gyűlnek a karikák, ami erősen árt a jóképűségemnek.
Lassan indulok kifelé a folyosóra, ugyanis ennyi idő egyhelyben állás után, halálosan jól esik újra mozgatni a végtagjaimat. Legszívesebben futnék két kört a kórház körül, de az a helyzet, hogy egy szendvics is jól esne, mert már kezd korogni a gyomrom.
- Hé, nem látta dr. Elliottot? – szólok hátra az egyik rezidensnek, de az csak nemlegesen bólogat, és rohan előre fele. Valószínű valami jó eset jöhetett, és foggal-körömmel fog érte küzdeni, hogy ő asszisztálhasson a műtőben. Éles kanyart veszek a sarkon, s közben a padlót bámulom, majd mikor egy lábat látok a fal mellett, felvezetem a tekintetem a testen, s hirtelen megállok.
- Na, épp magát keresem, dr. Elliott. Milyen jó, hogy itt van. – mosolygok rá, és tekintetem megállapodik az arcán. Ő sem látszik épp fittnek. – Fáradtnak tűnik. – jegyzem meg, majd nekidőlök a falnak, pont mellé. Oldalra fordítom a fejemet, és komoly arccal nézek rá.
- Beszélnünk kell. – mondom, mintha valami hatalmas dologról lenne szó, de ami azt illeti, nekem tényleg nagy. El kell vállalnia Lotte-ot, mert én nem vagyok hajlandó még csak egy fonendoszkópot sem elővenni a kedvéért. – Gyere, meghívlak egy fánkra, és közben elmondom mi a helyzet. – mondom, s közben átváltok tegezésre. Nagyon közelről nem ismerjük egymást, de egyszer volt már szerencsénk a másikhoz, igaz, az nem most volt, és nem is döntöttem meg, csak összegabalyodtunk kicsit az egyik kórházi buli után. Azóta valahogy nem futottunk össze, de szerintem megvan a véleménye rólam, mint a kórházban dolgozó nők nyolcvan százalékának. Sajnos nem szokott tetszeni nekik, hogy csak úgy megtaposom a kis lelküket, miután átmentem rajtuk.
Elindulok a folyosón a büfé felé, s remélem, hogy jön velem, hogy aztán meggyőzhessem arról, milyen remek beteg vár rá.
- Csak nem ügyelsz ma te is? – kérdezek rá, mert ugyan nem néztem a tabellát, de úgy gondolom, hogy nem lenne itt ilyenkor már, ha nem lenne kiírva. Legalábbis én biztos nem basznám a rezet itt. Szeretem a munkám, de ha nem muszáj, nem tartózkodom a kórházban. Ha viszont ma Grace is ügyel, akkor találhatnánk valami jó kis elfoglaltságot. Egymással, természetesen. Jól elszórakoznánk.
- Lenne egy-két ötletem az unalmas órákra. – nézek rá oldalra felvéve a csábos mosolyom, és az arcát fürkészem. Befordulunk a büfé felé, én pedig zsebre tett kézzel kérek magamnak egy szendvicset, és megvárom, míg Grace is kér magának, majd fizetek.
Remélem lesz szabad kapacitása, mert ha nem vállalja el Charlotte-ot, akkor jó nagy szarban lesz, ugyanis én akkor sem leszek hajlandó semmire az irányába. Nem teszek érte semmit, ha fene fenét eszik sem.


Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Natalie Portman
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Szívsebész szakorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
9

Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Pént. Okt. 27, 2017 12:47 am
Szeretem a munkámat. Tényleg. És azzal sincs gondom, hogy elkötelezett legyek a karrieremet illetően, hiszen ezt senki nem vonta volna kétségbe, aki egy kicsit is ismert. Ám mindezek ellenére is akadtak olyan napok, vagy sokkal inkább pillanatok, amikor mindez a feledés homályába veszett. Amikor már nem maradt más vágyam, mint egy ágy. Még csak kényelmesnek sem kellett lennie, egyszerűen csak alkalmasnak arra, hogy másfél nap után elnyúljak rajta néhány órácskára.
Ma azonban hiába kerültem vízszintesbe, egyszerűen nem jött álom a szememre. Valószínűleg túl kimerült voltam még ahhoz is, és átlendültem a holtponton. Nehéz lett volna megmondani, de a gondolataim csak úgy cikáztak, nem hagyva egy pillanatnyi szünetet sem arra, hogy esetleg egy kicsit kikapcsoljak. Utáltam, amikor ez volt. Mint amikor az ember görcsösen ragaszkodik valamihez, mert olyankor már csak azért sem fog úgy alakulni, ahogy mi szeretnénk. Erre már évekkel ezelőtt rájöttem, mégsem adtam fel soha, hogy küzdjek az elképzeléseimért.
És pontosan ez volt most is, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Már másfél éve annak, hogy kiadtam az ex-vőlegényem útját, de az okáról azóta sem beszéltem sem neki, sem másnak. Ez csak és kizárólag az én titkom volt. Nem túl szép titok, nem is volt tőlem túl korrekt amit műveltem, talán pont ez kínzott most annyira. A lelkiismeretem még mindig nem békélt meg teljes mértékben ezzel az egésszel, ezért is vetettem bele magam olyan keményen a munkába.
Végül több elvesztegetett perc után felültem a hevenyészett ágyon, és kezembe vettem a magammal hozott kórlapokat, amiket szerettem volna még átfutni. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy az agyam egyáltalán képes lesz felfogni a sorokat, amiket majd elolvasok, de egy próbát megért. Sőt, még mindig jöhettem ki jól belőle, ha esetleg újfent elálmosodnék, és akkor talán tudok egy kicsit pihenni is még ma, mielőtt újra tennem kell egy kört az osztályon.
Sajnos rövid úton rá kellett jönnöm, hogy ez sem köt le kellőképpen. Fejemet lemondóan döntöttem neki a falnak, szemeimet pedig szorosan hunytam le egy hosszú, mélyről jövő szusszanást követően. Nyúzott voltam, kimerült, de még mindig túlontúl éber. Hiába volt csukva a szemem, a fogaskerekek megállás nélkül kattogtak a fejemben, most már inkább a pácienseimen, és nem a botrányosan szörnyű múltamon. Azon most nem szívesen agyaltam volna tovább, hogy őszinte legyek. Magamban azt mondogattam, hogy talán a saját ágyamban majd sikerül kipihennem magam otthon, de volt egy sanda gyanúm, hogy hiú ábránd csupán a részemről, nem több.
Vissza az elejére Go down
Re: Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Vissza az elejére Go down
 
Shane & Grace || New York Presbytarian Kórház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Creatures of New York
» Creatures of New York
» New York utcái
» New York Times
» New York

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: