Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 1:17 am

Pixie & Sarah - No man is useless until it's got a friend
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sarah Adler Today at 12:09 am

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 11:26 pm

Egy first lady élete
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lola Torres Yesterday at 11:04 pm

Olivia & Sera || Little Fairy Garden
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:56 pm

Seraphina && Carson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:20 pm

Long journey... ~ Lotte&Shane
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 10:20 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 10:14 pm

Ki van itt?

Aimee Riddle, Christabel Edwards, Erik Lindström, Owen Cavanaugh, Sarah Adler, Seraphina E. Hawkins

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 1 rejtett és 12 vendég
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Cherry & Aaron
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Cherry & Aaron
Kedd Okt. 17, 2017 3:08 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Tudod, amikor ott állsz az út szélén és nincs senkid, és semmid, az azért elég embert próbáló. Mikor anyádék kitagadnak véglegesen, mert átverted őket ott, ahol tudtad egy fiú miatt, és rájössz, hogy nem is volt az olyan rossz, amikor mindent neked adtak. Már csak azért sem megyek oda. Nem adom meg azt az örömet egyikőjüknek sem, hogy könyörögjek nekik. Azt már nem. Annyira sosem voltam rájuk szorulva. Viszont kezd rohadt hideg lenni, és egy hátizsáknyi ruha nem sokra futja. Bentley meghalt, Wyatt meghalt, Taylor pedig eltűnt, ahogy kijöttünk a kórházból. Komolyan nincs senkim. A picsába, Cher, itt fogsz megdögleni.
- Bocs, ne haragudj, nincs egy cigid? Fontos lenne, mert kurvára fázok, és a barátom nem rég halt meg egy autóbalesetben, teljesen kivagyok. - Megállítom a mellettem gyors léptekben elhaladó embert, akinek az arcát a sötétben nem tudom kivenni. Nagy szükségem lenne egy cigire, hátha az kicsit felmelegít. Megfagyok, az istenért... És egy kis alkoholt sem vetnék meg, amit azt illeti... Az ismeretlen alak rám pillant, és a vonásaiból felismerem. Ezt nem hiszem el, hogy New York lakossága, mindössze 8 és fél millió ember közül, pont a halott barátom bátyja áll előttem... Picsába! Hova süllyedhetek még?! A helyzet az, hogy igazán nem ismerjük egymást. Csak futólag találkoztunk többször is, de annak általában sosem volt jó vége. Wyattel voltam mindig, mikor összefutottunk Aaronnel, és minden egyes alkalommal, vagy valami botrányban voltunk épp benne, vagy éppen valamilyen botrány után voltunk. Biztos vagyok benne, hogy a rólam alkotott képe, nem éppen pozitív, bárhonnan nézzük is.
Az arcomra döbbenet ül ki, ahogy kiveszem az arcát a sötétben, és szólásra nyitom a szám, de nem jön ki egy hang sem a torkomon. Gondolkodom, hogy mit kéne mondanom neki, de nem megy, egyszerűen nem tudok mit. Vizslatom egy pár pillanatig az arcát, hogy bármit kivehessek belőle, de ahányszor találkozik a tekintetünk, én másfelé nézek.
- Ne haragudj, nem láttam, hogy te vagy. – mondom ki nagy nehezen, és nagyot nyelek. Nem gondoltam, hogy valaha is találkozom még Wyatt bármely családtagjával is. Nem tartózkodtunk sosem otthon náluk, a szüleivel futólag találkoztam egyszer, akkor előadtam a ’minden anyuka álma’ lányt. Még jó, hogy csak egyszer kellett, akkor is elég nehéz volt. Tulajdonképp Wyattel nem mondtuk sosem, hogy együtt járunk. Nem jártunk. Egyikünk sem volt egyszerű eset, az elején megpróbáltuk, de igen sok vita alakult ki köztünk amiatt, ha egy-egy buli végén más mellett kötöttünk ki. Ez egy kapcsolatban nem normális, meg kell hagyni. Mikor aztán elengedtük a dolgot, és csak sodródtunk az árral, sokkal jobban éreztük magunkat egymással. Wyatt sokkal több volt, mint egy egyszerű alkalmankénti szex vagy hasonló. Wyatt a barátom volt egy kis extrával.
- Akkor én most… inkább megyek. – mondok ennyit, és a lábam mellől felkapom a táskát, a hátamra vetem, majd elfordulok tőle, anélkül, hogy ránéznék. Nem akarok vele beszélgetni, s azt sem szeretném, hogy valami véletlen folytán szóba kerüljön a baleset napja. Gyors léptekben, ám néha felszisszenve indulok el az ellenkező irányba, mint Aaron az előbb igyekezett. Nem forrt még össze rendesen a bordám, és több sérülés is van rajtam. A szám jobb alsó felén például egy var ékeskedik, a nyakamnál pedig egy kisebb heg van. Arról nem is beszélek, hogy a törzsem tiszta kék-zöld folt a nagy ütközéstől. Azért azt nem gondoltam, hogy az anyámék ilyen könnyen, ilyen könyörtelenül dobnak ki a francba, minden szó nélkül. Fel sem épültem még rendesen, és október közepén azért nem leányálom az éjszakában sétálgatni. Átfogom a karjaimmal magam, és fel-le mozgatom, hogy hátha kicsit felmelegít a súrlódás. Nagy levegőket veszek, a légzés nem kellemes, ugyanis sokszor beleszúr a tüdőmbe a zúzódások miatt. Francba az egésszel, feküdnöm kéne, nem pedig fagyoskodni az út szélén. Bassza meg, mi lesz, ha komolyan megfagyok, vagy nem lesz semmi ötletem és az utcára kerülök végleg? Huszonkét éves vagyok, az istenért… Az égre emelve a tekintetem figyelem a holdat, és esküszöm, legszívesebben sírógörcsöt kapnék, pedig egy kezemen megtudom számolni, hányszor hullattam könnyeket az utóbbi években. Wyatt halott, én pedig New York utcáin tengődöm. Bárcsak én vezettem volna…

Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Kedd Okt. 17, 2017 2:17 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Wyatt halála megviselt, és még alig hantoltuk el a földet a friss síron, amikor ismét munkába kellett állnom. A gyász feldolgozása még messze állt tőlem, sőt maga a tudat, hogy nincs többé az öcsém. Az édesanyám összeomlott, és betegszabadságra kérette magát, mégiscsak az egyik gyermekét veszítette el. A munkánkkal együtt járt a rizikó, hogy bármikor meghalhatunk, de mégsem én, vagy apa mentünk el, hanem a fiatalabb fiú, aki még kereste a saját útját. Még aznap is veszekedtem vele telefonon, és nem akartam hallani, hogy autóba ül. Állandóan ezt tette, ha gondjai akadtak otthon..a sebességet választotta a családja helyett. A drogok felett már nem bírtunk uralkodni, ha anya, vagy apa kérte, hogy tegye le, még akkor sem volt hajlandó. Hosszú hajnalok teltek el azzal, hogy az utcán kerestem őt, és hol az iskola mellett, hol a sikátorban leltem rá. Minden rossz ellenére a testvérem volt, vér a vérrel kötődött. Elítéltem a viselkedését, nem díjaztam, hogy problémát okoz, de szerettem, és ha még sokszor nem is érdemelte meg, hogy támogassuk, egyikünk sem fordult el tőle. Én viszont csalódtam, haragudtam rá, mert azzal, hogy itt hagyott, ő szegte meg az esküjét, és hátat fordított nekem. Gyűlöltem, hogy nem olvashatok be neki, nem mondhatom el, hogy mennyire megsértett, mennyire utáltam akkor, amikor apa rám telefonált…hogy meghalt. Én nem éreztem, hogy velem lenne, nem hittem a sok maszlagban, hogy a szívünkben őrizzük az eltávozott családtagjainkat. Bennem fortyogott a düh, és hibáztatnom kellett valaki miatta, vagy érte.
A kocsiban tartózkodók állapotáról hallani sem akartam, ők miért élték túl? A barátnője…Cherry is vele volt, de megúszta néhány töréssel. Szívem szerint jelenetet rendeztem volna a kórházban, hogy csináljanak drogtesztet rajta, de elálltam tőle, és én is az alkoholhoz nyúltam. Owen tartotta bennem a lelket, és a Central park magányában talált rám a baleset éjszakáján. Szolgálatban voltam, és értesítették őt is az öcsém haláláról. Éppen valahol nyaralt Ellával, de hazajött. Némán ült mellettem, és a kezembe nyomta a whiskeyt. Anélkül nyújtott támaszt, hogy beszélt volna, és ezt többre értékeltem a sok „sajnálomnál”, és „részvétnél”. Másfél hete történt, de azóta se találom a helyemet. A biztonság kedvéért nem láthatok el komolyabb ügyeket, a főnököm letiltott, és álruhában járhatom az utcákat, hogy információkat gyűjtsek be az egyik helyi bandáról. A kapucnit a fejembe húzom, és mormogva védekezem a hideg ellen, de valaki nekiütközik a vállamnak, és cigit kér. Nem alkalmazom, inkább sportolok, de amint felpillantok a fiatal lányra…meg is merevedek. Nézzük egymást, nem tudja először, hogy én már felismertem, de végül megtörik a jég, és rám köszön. Védekezik, és kissé kábán szemlélődik. Nem szólok semmit, a zsebembe csúsztatom a két tenyeremet, és feszülten figyelem, hogy mire készül.
- Mennél? – vonom fel az egyik szemöldökömet, amikor kereket old, és a táskájával battyogva áll odébb, de nem igazán megy neki az egyenes járás. A szája fel van tépve, a szeme alatt fekete karikák sereglenek.
- Állj meg Cherry. – parancsolok rá, és olyan könnyedén érem utol, mint egy gepárd a zsákmányát.
- Mit keresel itt, nem a kórházban lenne a helyed? – a mély baritonomban ott rejlik a feszültség, nem mintha nem lennék ki, de ez most még jobban megforgatja bennem azt a képzeletbeli kést.
- Beszéltek veled a rendőrök? – kérdezek rá, és elállom az útját.
- Ha, nem akkor…ideje. – ragadom meg, és most le is húzom a kapucnimat. Mostanában amúgy is keveset alszom a miértek miatt.
- Beviszlek. – közlöm a tényeket szárazon, és a kocsim felé terelem. Milyen igazságszolgáltatás ez?

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 17, 2017 10:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Kedd Okt. 17, 2017 9:54 pm

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Ami azt illeti, Aaron sem tűnik túl boldognak, hogy lát. Nem csodálkozom rajta, ugyanis valamiért sosem pendültünk egy húron, bár az is igaz, hogy nem volt rá sok alkalmunk. Nem kerestük Wyattel közösen olyan gyakran a társaságát, és ő sem a miénket. Nem kellett a nyakára két bonyodalmas fiatal. Lesütöm a szemem, csak, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem kell sok neki, hogy utánam iramodjon. Igazából nem nagyon lepett meg, hogy nem sétált csak úgy el. Biztos kérdezni akar a baleset estéjéről. Márpedig én egy rohadt szót sem fogok szólni. Ami azt illeti, nem is teljesen tiszta az egész, képek villannak be, ahogy beszállunk az autóba, ahogy hangosan röhögve beszélgetünk, és aztán se kép, se hang.
- Már kiengedtek. Felépültem nagyjából. – mondom, bár igaz, kissé hamarabb jöttem el a kelleténél, saját felelősségre. Irtózom a kórházaktól, attól a szagtól, ami körül lengi a kórtermeket. Leszíjazva tudtak volna ott tartani maximum. Aaron azt hiszi, hogy még csak most jövök a kórházból. Azóta már otthon is voltam, és apám üvöltve vágta a fejemhez, hogy neki köszönhetem és a pénzének, hogy még nem ülök a sitten. Legszívesebben szemen köpött volna, olyan szégyent láttam a szemében megcsillanni, amilyet eddig még sosem. Fogalmam sincs, hogy pontosan mit tett az ügy érdekében, de ha jól sejtem, jó nagy összegben lefizette a kihallgató tiszteket, hogy írjanak egy hamis vallomást.
- Kihallgattak, de sokra nem mentek velem, ugyanis nem emlékszem szinte semmire az estéből a nagy ütközés miatt. – megállok, mikor elém lép, és megpróbálom kikerülni, de hamar elkapja a karomat, és nem kell sok hozzá, hogy a kocsija felé tartsunk. Kirázom a kezem -vagyis jobban mondva megpróbálom kirázni – a szorításából. Az istenért, nem akarok bemenni a kapitányságra. Annak biztos, hogy rossz vége lesz, nem úszom meg szárazon. Mi van, ha hazugságvizsgálóra kötnek? Na, akkor ott tényleg mindennek vége.
- Figyelj Aaron. Hidd el, hogy nekem is kurvára fáj, hogy... – ízlelgetem a szavakat, ugyanis még nem sikerült feldolgoznom, hogy Wyatt nincs többé. Mély levegőt veszek és kimondom végül. - ...hogy meghalt... sajnos azzal nem fogsz előrébb jutni, ha előveszel engem és megpróbálsz engem hibáztatni a történetekért. – magyarázok neki, mialatt elérünk az autóig, és egy határozott mozdulattal tesz róla, hogy máris bent csücsüljek. Ahogy elnézem, teljes mértékig hajthatatlan, amin nem csodálkozom, hisz mégis csak az öccsét gyászolja.
Ahogy a motor búgásba kezd, újra előjönnek az emlékek. „Nyomd a gázt, Wyatt, nem sétakocsikázni jöttünk!” Visszhangzik a mondat a fejemben, amit Taylor kántál a hátsó ülésről. Kifelé bámulok az ablakon egy ideig, meg sem szólalok, csak lehunyom a szemem. Ahogy gyorsul a kocsi, kezdem iszonyat rosszul érezni magam. Ki akarok szállni! Azonnal.
- Állj! – kiáltok fel halkabban, a fejemet fogom. Zsong a bevillanó képektől, a hangoktól, és a sikolytól. – Állj, állj, állj már meg! A picsába, azonnal kiakarok szállni! – ripakodok rá, és pánikolva kezdem el rángatni az autó kilincsét, ám az zárva van. Persze, hogy zárva, hisz biztonsági záras. Ha Aaron nem áll meg most azonnal, fogalmam sincs, mit fogok csinálni, de a mellkasom szorít, nagyokat lélegzem, és összeszorítom a szemeim. Üvölteni tudnék. Nálam ritka az ilyesfajta rosszullét, de jelenleg olyan szinten tör rám, hogy csak úgy kapkodom a levegőt. Most ülök először kocsiban a baleset óta. És ugyanazon a helyen, ugyanazon az ülésen. Ezt a nyomást jelenleg én sem bírom elviselni.
- Wyatt, állj meg! – kiáltom, és az ülés szélében kapaszkodom meg, amikor eljut az agyamig, hogy mit mondtam...

Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Kedd Okt. 17, 2017 10:56 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Érdekes ama tény, hogy éppen ma este akadok össze azzal a személlyel, aki utoljára látta élve az öcsémet. Nincsenek nagy igényeim, vagy elvárásaim, szimplán tudni akarom, hogy ki volt a hibás, és mi történt az autóban. Az apám is értetlenül áll a történtek előtt, nem érti, hogyan szakíthatták át a szalagkorlátot, és élhettük túl ketten a zuhanást. Én is az ő véleményét osztom, és örülnék neki, ha legalább a családomnak meghozhatnám a lelki békéjét, ha már az enyém soha nem lesz meg. Öltem már embert, de ez sokkal rosszabb érzés. Kiszakították belőlem az egyik felemet, és nem kérdezték meg, hogy akarom-e. Egykoron nagyon is közel álltam Wyatthez, én voltam a példaképe, és a mindene. Az iskolában is rólam beszélt…egyszerűen nem értem miért jutottunk el idáig. Miért nem kaptam elég időt vele? Az agyam megállás nélkül zakatol, és most itt van egy nő, aki ismerte őt úgy, ahogyan én nem. A titkait, az indíttatásait, és a meg nem értett oldalát. Eleinte nem szólok semmit a cigire, már biztosan elmúlt huszonegy nem fogom lecsukatni, mert illegális szert kért tőlem, holott megtehetném, mert rendőr vagyok. Egy mély levegővétel után még a feladatom is kicsúszik az elmémből…nekem itt a megfigyelés a célom, de Cherry felbukkanása felborított mindent. Információkra éhezem, és a biztos tudatra….ó, igazából bármire, ami a testvéremhez kötődik. A kapucnim még a fejemen van, amikor elnézést kér, és mentegetőzik a kórházat illetően. Az arcmimikájából lesüt, hogy hazudik, de minek tegyem szóvá még?
Bólintok, higgye nyugodtan azt a szentem, hogy beveszem a meséjét. A szeme alatti véraláfutás sem éppen szép, de a szája, és a csúnya seb…nem gyógyult még meg. A cuccai a menekülés első jelei, és mikor ellépne mellőlem, fogom magam, és a nyomába eredek. Nem tágítok a tervemtől, és eszembe jut az a semmitmondó vallomás, amit megszereztem még pár napja. Annyiszor olvastam át, hogy az egyik papír el is szakadt.
- Szinte semmire…ez úgy hangzik nekem, mintha akadna mégis valami, ami esetleg azóta eszedbe jutott, de nem meséltél a kollégáknak róla. – húzom le a kapucnimat, és jobban szemügyre veszem. Csinos, de mit evett benne az öcsém? Az elhatározásomat végül tettekre cserélem, és a kocsim felé rángatom. A hátitáska meginog a hátán, amikor kinyitom előtte az ajtót, és betolom. A holmiját elveszem, és bedobom hátra, aztán körülnézek, és bepattanok a volán mögé. Az indítás után le is zárom az utasteret, mert biztos vagyok benne, hogy menekülőre akarja fogni a kisasszony. Fél kézzel fogom át a fejtámlámat, és a visszapillantóból nézelődve tolatok ki, aztán gázt adok.
- Én nem hibáztatlak Cherry, én csak válaszokat akarok. Wyatt meghalt… - mondom, és a kormányon tartom a kezemet, rezzenéstelenül hajtok túl a sztrádán, elhagyva a lepukkant környéket.
- Ne hisztizz… - morranok rá az első felkiáltásnál, de továbbfolytatódik az előadása, és tombolva rángatja az ajtót. Fél percenként rá kell néznem, pedig nem is megyek gyorsan.
- Zárva van…nem fogsz kijutni. – suttogom, és elkanyarodok a következő lámpánál, de akkor a fülére tapasztja a kezét, és olyasmit motyog, melytől muszáj a fékbe taposnom.
- Nem vagyok Wyatt… - intenzíven állunk meg, és félre is rántom a kormányt, mert az egyik forgalmasabb útszakaszon stoppoltam le. A félelem ott csillog a zöld szembogaraiban. Nem akarom eleinte felismerni a tüneteket, de kapkod, és kénytelen vagyok kicsatolni magam, és átnyúlni a kezéért, nehogy kinyomja a sajátját, vagy kárt tegyem a testében.
- Cherry…nem Wyatt vagyok. Az én nevem Aaron. Wyatt nincs itt, hallasz? – az arcára simítom a tenyeremet.
- Lélegezz. Nem történt semmi. – elmélyítem a hangomat, mintha egy áldozathoz beszélnék.
- Cherry…Aaron vagyok. – ismétlem meg, és kis bűntudat támad bennem. A tekintete az enyémbe fúródik, miközben megsimogatom az arcélét.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 19, 2017 12:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Csüt. Okt. 19, 2017 12:12 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Azt hiszem, még nem tudatosult bennem, hogy konkrétan fogalmam sincs arról, hogy ma este hol hajtom álomra a fejem, egyáltalán fogok-e tudni aludni, ugyanis a baleset óta folytonos rémálmok gyötörnek, Wyattel egyetemben. Igazából elsőnek azt kellene kiötlenem, hogy hogy fogom lerázni Aaront. Nem úgy tűnik, mint aki könnyen elmegy amellett, hogy én valamit tudhatok. Persze, nyilván nem hiába dolgozik a rendőrségnek. Nyilván.
- Akkor inkább úgy mondom, hogy semmire az ég világon nem emlékszem. Megfelel így? – válaszolok, de nyilvánvaló, hogy jó emberismerő, így nem fog megelégedni ennyivel. Zaklatni fog a kérdéseivel. Ha nem találkozunk, talán, de csak talán nem keres fel, de mindegy is, mert ezt már jól elszúrtam. Elbasztad, Cher. Megint.
Határozott szorításából képtelenség szabadulni, s tulajdonképp kezdek beletörődni abba, hogy én ma este a sitten kötök ki. Mindegy, legalább meleg lesz. Az egyetlen dolog, ami aggaszt kicsit, hogy nem fogok kijutni onnan, ugyanis most kibaszottul nem fog értem jönni senki a kurva pénzével, hogy kiváltson. Az elmúlt másfél évben többet láttak engem ott, mint egy igazi bűnözőt.
A kocsiban rám törő pánik még engem is meglep egy kicsit, ugyanis egy életem egy halálom, de most esküszöm, nincs a szervezetemben semmiféle tudatmódosító. Azt bevallom, hogy mielőtt kiraktak reggel otthonról, elloptam egy fél üvegnyi whiskyt apám gyűjteményéből, de az az üveg körülbelül délután ötkor kiürült, és az alkohol soha a büdös életben nem hatott rám így. Az meg a másik, hogy cseppet sem vagyok részeg. A roham csak úgy jött... magától.
Az autó ajtaja nem nyílik, bezártság érzetem van, és kiakarok szállni. Most rögtön. Nem kapok levegőt! Hátra hajtom a fejem, s úgy veszek zihálva nagy, mély lélegzetet. Kapkodok, és olyan dolog csúszik ki a számon, amit nem értek. Ahogy megrándul a kormány, mintha újraélném az aznap estét. Lehunyom a szemem, és mintha elvágták volna a nyelvem, meg sem szólalok. A szemem összeszorítom, a szívem olyan hangosan zakatol, hogy félő, mindjárt kiugrik a helyéről. Ki sem merem nyitni a szemem, olyan hirtelen állunk meg. Mikor Aaron a kezem után kap, és megpróbál lenyugtatni. Tekintetem az övébe fúrom, és megdöbbent a felismerés, hogy a szeme ugyanolyan, mint az öccséé.
- Rendben. Csak adj egy percet. – mondom egy kis idő múlva zihálva, és mikor elenged, nagyokat lélegezve próbálok mindenféle képzelgést kiűzni a fejemből. Most gondolom azt hiszi, hogy tele vagyok nyomva valami droggal, és azért kaptam rohamot... vagy mit, nem is tudom, mi volt ez az előbb. Nem tudom, kéne-e bármit is mondanom neki, mert lehet, hogy azzal nagyobb gyanút keltek benne. Végül úgy döntök, hogy úgy teszek, mintha semmi nem történt volna.
- Nem szeretnék bemenni az örsre. Kérlek, Aaron, annyi minden szar történt velem az elmúlt napokban, ha most újból elkezdenek kifaggatni... – abbahagyom a beszédet, mert rájövök, hogy elég szánalmas amit csinálok.
- Mindegy. Menjünk. Csak nem lehetne valahogy valami rövid úton? És limitált sebességgel... – mondom neki. Érdekes, mindig imádtam a gyorsaságot, de valahogy a baleset óta irtózom... nem csak a sebességtől, hanem az autóktól is, ha arról van szó, hogy be kell ülnöm. Vagyis így gondolom, mivel azóta nem ültem kocsiban. Azt hiszem, egy ideig nem is szeretnék. Nem mintha olyan sok lehetőségem lenne rá az elkövetkezendőkben.
Bekapcsolom a rádiót, mert nem akarom, hogy a kínos csend ott lebegjen közöttünk. Mégis miről beszélgessek vele? Nincs közös témánk, maximum a testvére, de róla nem szeretnék beszélni, és gondolom ő se. A rádióban az egyik kedvenc számom megy, Sia és Zayn Dusk till dawn. Lecsukom a szemem, és halkan elkezdem énekelni a refrént. Megtudok őrülni olykor egy-egy jó zenére, de most csak énekelgetek magamban és imádkozom, hogy érjünk oda minél hamarabb.
- Na jó, taposs bele. – mondom neki, mert rájövök, hogy jobb, ha hamarabb ott vagyunk, lecsukom a szemem, és felhangosítom a zenét úgy, hogy a saját gondolataimat se halljam. Öntörvényű leszek Aaron kocsijában, az már csak rajta áll, hogy hagyja-e. A refrént ismét eszeveszettül éneklem, de a szemem még mindig csukva. Érjünk már oda...

Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Csüt. Okt. 19, 2017 12:12 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Cherry kicsit káoszos, vagy pontosabban a tökéletes mása a testvéremnek. A hátán lévő batyu, a mellébeszélés, mintha Wyatt állna előttem, és magyarázkodna az éjszakai kimaradások után. Anya, de még apa sem bántak keményen az öcsémmel, holott tudom, hogy megérdemelte volna. Nem kell istápolni a lelkét, ha egyszer rossz útra tévedt, most mégis szánalom ébred bennem, ahogyan az elesett lány kibúvókat keres a kihallgatás alól.
- Nekem megfelelne, de ez a hantázás nem fogja visszahozni az öcsémet Cherry, sőt a hazugság sem erősséged. – sóhajok egyet, mert kezd betelni a pohár, hogy mióta megtörtént a baleset, nincs egy árva lélek se, aki annyit mondana, hogy igen…a testvérem miatt veszítettünk el egy másik fiatalt, és ketten kórházba kerültek. Segíteni akarok, és megérteni a hátteret, de a kis csaj nem könnyíti meg a dolgomat. Végül megelégelem a szent beszédet, és utána eredek. Nem teketóriázok, bevágom az autóba, és rá is csukom az ajtót. Nekem amúgy is be kell mennem az irodába, mert le kell adnom a jelentést, de így alkalmam nyílik kiszedni a mellettem ülőből pár infót. A kellemes a hasznossal témakör egyre jobban tetszik, és bemelegedve a vezetésbe nem is figyelek eleinte rá. Berezelt, hogy a sittre dugom, fél füllel hallom még a nyavalygását, de utána meg elkap a gépszíj, amikor az öcsém nevét mondja ki. Nem a testi épsége a legfontosabb, ha a mentális sem okés, így intenzíven taposok bele a fékbe, és kapom el a karját. A meglepődés szikrányi érzelem, nem is nagyon mutatom ki, mert feléled bennem a sajnálat. Az arcára simítom a tenyeremet, és sokkal, de sokkal finomabban beszélek hozzá, mint eddig az utcán tettem. A tekintete zavaros, nem érzékeli a különbséget köztem, és a halott barátja között.
Elgondolkodom rajta, hogy visszavigyem a kórházba, de időt kér, én meg elengedem, és hátradöntöm a fejemet. Mindenkinek kijár egy kis szünet. Az utat pásztázom, ketten ránk is dudálnak, de nem nyomom be a sajátomat, nehogy a frászt hozzam rá.
- Be fogunk menni, mert még tart a munkaidőm. – közlöm vele, és újra a slusszkulcsért nyúlok, hogy beindítsam a motort, ha már összeszedte magát, de két perc sem telik el, máris belemegy. Szeretem, ha időben felismerik az emberek, hogy tőlem nem menekülhetnek el. A kérésére egy aprót bólintok, és a lendületből visszavéve taposok bele a gázba. Nem vagyok őrült, biztosan megviselte azaz este, de ez még nem lesz akadály, hogy kiszedjem belőle a számomra fontos válaszokat. A rádiót ő kapcsolja be, és figyelemelterelésnek dúdolni kezd. Néha oldalra pillantok, hogy szemügyre vegyem az arcvonásait, de az egész személyisége egy rejtély. Az előbb majdnem sikító rohamot kapott, most meg már énekel?! Ki érti a hangulatváltozásait, hát még amikor azt mondja húzzak bele. Nem szólok semmit, nem tartanám ésszerűnek, hogy leálljak vele vitatkozni, ráhagyom, hogy kiélvezze a maradék utat, mert az tuti, hogy valamit bevett. Totál szétesek a ténytől, hogy a magánakciómból már hivatalos ügy lesz, mert ebben az állapotban nem engedhetem el. Az utat kémlelem, elhaladunk jó pár raktárépület mellett, mire feltűnik a saját körzetünk. A telefonom megcsörren, és a kijelzőn Owen neve jelenik meg.
- A picsába… - nyomom ki, most nincs kedvem történeteket kitalálni, később ráérek az eszmefuttatásra. Az őrs két percre van innen, simán állok be a helyemre, aztán hátrafordulok, és megkeresem a bilincset. Nem túl feltűnően rejtem a pulcsim belső zsebébe, és végül ránézek az utastársamra is.
- Várj még… - felkattintom a zárat, és elsőként szállok ki, hogy átsétáljak a másik oldalra. Kinyitom előtte, mint egy úriember, és ráfonódnak az ujjaim a csuklójára. A bilincszárja kattan, és közelebb húzom magamhoz.
- Nem tudom, hogy mit vettél be, de ma nem fogsz hazamenni.  – a kocsit még ellenőrzöm, és a hátára simítva a tenyeremet irányítom felfelé a lépcsőn.
Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 24, 2017 8:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Csüt. Okt. 19, 2017 11:21 pm

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Tudom, úgy tűnhet, hogy be vagyok szívva, de a feltételezés ezennel téves. Nincs bennem semmiféle drog. Ha Aaron azt hiszi, rosszul gondolja. Egyszerűen csak nem viselem jól, hogy úgy érzem, mintha újraélném a baleset estéjét. Ha akar, drogtesztet is csinálhat rajtam. Negatív lesz...
- Nem hazudok. Mint gondolsz, mi az igazság? Mert ha te tudod, megoszthatnád velem is... – motyogom. Az igaz, hogy nem mondok száz százalékig igazat, mert van néhány emlékképem az estéről, de közel sem annyi, amennyit ő hallani szeretne. Különben is, nem tudom, mit szeretne hallani... hogy az öccse hajszolt minket a marhulásba, vagy inkább jobban esne a lelkének, ha azt mondanám, hogy közös ötlet volt? Vagy egyszerűen csak ráfognám az egészet Taylorra. Ha már olyan szépen eltűnt a színről benne hagyva engem a jó nagy szarban. Mondjuk annak sem lenne jó vége, mert ha csak egy idő után is, úgyis megtalálnák, és beköpne könnyedén. Valami mást kell kitalálnom arra, hogy ne süljön el rosszul a sztori.
A pánik után kicsit feloldódom, de az ének csak leplezés, megpróbálok kicsit ellazulni, de a szívem még mindig olyan nagyon ver, hogy dobol tőle a fülem. Csak akkor nyitom ki a szemem, amikor leáll az autó, és ezzel együtt a rádió is elhalkul. Körbepillantok, és szemforgatva nyugtázom, hogy Aaronra nem hatott a kérésem, bár meglepődtem volna, ha nem hoz be. Most mit akar mégis? Úgyse mondok semmi érdemlegest neki, amivel többre menne, mint eddig.
Megvárom, míg kiszáll a kocsiból, és kinyitja az ajtót. Nincs kedvem ellenkezni, de azért feltérképezem a terepet, hogy merre eredhetnék iramba, ha úgy hozná a sors. Nem telik bele pár másodpercbe, és észrevétlenül kattan a bilincs a csuklómon.
- Mi a... te most komolyan megbilincseltél? – meredek rá, szemöldököm felvonom. – Más helyzetben még az is lehet, hogy bejönne a dolog. – halkan nevetek fel, de a mosoly hamar lehervad az arcomról. Picsába. Ennek nem lesz jó vége.
- Úgy csinálsz, mintha valami kibaszott bűnöző lennék. – jegyzem meg felháborodva, és elhúzom a fejem, hogy ne legyek annyira közel hozzá. Nem értem az egészet. Én csak egy szaros cigit akartam, erre tessék...
- Nem mintha lenne hova. – vágok vissza a kijelentésre, miszerint egy ideig még biztos nem megyek haza. Megrándítom a vállam, hogy ne szorongassa a karom, de séta közben ismét belenyilall a fájdalom a bordám és a tüdőm környékére. Pásztázom a tekintetemmel a környéket, és menekülő útvonalat keresek, de a helyzet az, hogy nem sok esélyem van arra, hogy meglépjek, hiszen kerítés van mindenfele. Mindegy, erre már rábasztam. Ennyi.
Beérve a kapitányság épületébe, ahogy nyílik az ajtó, és belépünk rajta, több szem szegeződik ránk.
- Na, látom sikerült elkapni egyet a bandatagok közül. Meg kell hagyni Bennett, szép fogás. – mosolyodnak el a kollégái, én pedig szúrós tekintettel meredek rájuk.
- Banda? Ja! Igen. Én vagyok a terjesztő. – jegyzem meg ironikusan, és a szememmel leginkább gyilkolni tudnék. A hátam közepére sem kívánom ezt az egészet, nemhogy még ilyen fasz megjegyzéseket tegyenek a rendőr kollégái.
- Vagy akár lehetek valami prosti is az út széléről, ha szeretnéd. – Az égnek emelem a tekintetem, és Aaron után baktatok. Nem mintha lenne bármi más választásom. Olyan erősen fog, hogy esélyem sincs kiszabadulni a karmai közül.
- Most ez jó neked? Ahogy hallom, más dolgod lett volna. Minek foglalkozol velem? – mondom neki, mikor elhagytuk a keselyűk hadát, és ráhagyom az egészet. Márpedig tőlem nem fog semmit megtudni, ha kényszerít sem. A végén tényleg kikötnék a sitten, és akár évekig nem szabadulnék. Kösz, kihagyom, akkor már inkább az utca!

Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Szomb. Okt. 21, 2017 11:15 am
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Owen megbízott bennem, és a lelkemre kötötte, hogy nem dolgozhatok még teljes gőzzel, mert Wyatt elvesztése miatt nem vagyok beszámítható. Én nem láttam semmi rosszat abban, ha a bűnőzök bekerítésével foglalkoztam, de Cherry felbukkanása egy plusz pikantériát adott az egész helyzetnek. A megfigyelésem már órák óta tartott, csak bolyongtam a környéken, mint valami szellem, és mekkora szerencse, hogy pont tőlem kér cigit. A lányhoz nem szólhattam volna hozzá, mert érintett voltam az öcsém miatt, de nekem eszem ágában sem volt betartani a törvényeket. Eleinte még megfordult a fejemben, hogy elengedem, de mikor megláttam a félelmet a szemében, a jobb szeme tikkelését a kérdésem hallatán, már egyértelmű volt, hogy ki akarom szedni belőle, hogy mit tud. Nem érdekeltek az orvosi papírok, a lelki felkészültsége. Hagyták elmenekülni az egyik barmot, aki túlélte, a másikat már én nem fogom. A szerény terve a szökésre szinte meg is nevettet, mert olyan könnyedén vágom be a kocsiba, mint egy pihekönnyű papírt. A fejem zsong, tudom, hogy a helyszínen kellene maradnom, és egy óra múlva bejelentkezni a főnökömnek, de csábító a gondolat, hogy kiderüljön valami…ki volt a hibás? A kocsiban azonban egy olyan folyamat játszódik le, ami a saját viselkedésemet, és éjszakáimat mutatja vissza a tükörben. Lelkiismeret furdalásom van a történtek miatt, és a szívem mélyén tudom, hogy én is hibás vagyok, hogy a testvérem a sebességet, és a drogokat választotta a családja helyett. Megpróbálom lenyugtatni Cherryt, de nem megy. Nem vagyok nagy szakértője a női nemnek, a dugáson kívül a rokonokkal állok szóba, vagy érdeklődök a hogylétük felől. Owen hívása nem késlekedik, fogom magam és kinyomom a főnököm, majd leállítom az autót az őrs előtt. Az előbbi beszólása, hogy tapossak bele…hát kis anyám, biztosan nem egy normális nő szájából hangzott el, aki autóbalesetet szenvedett egy hete.  Rémisztőnek hatott ez a váltás, nem tudtam eldönteni, hogy melyik az igazi arca, mert állandóan váltogatta. A legjobb megoldás, ha bilincsben viszem be, így a kollégák sem fognak egy ideig zaklatni, így mikor kiszáll, fogom magam, és a csuklójára erősítem a dolgot.
-Igen, meg. – szűkszavúan válaszolok neki, és a bejárat felé tolom, de még van a kisasszonyban némi szufla, hogy viccet gyártson. A második lépcsőfokon szólalok csak meg.
- Ez igazán hízelgő, de még egy rossz pont. A hivatalos szervek lekenyerezése, és megvásárolhatósága is bűncselekménynek számít, mennyire akarod még meghosszabbítani a listádat? Úgy tudom, hogy visszajáró vendég vagy, Cherry. Ne játssz a tűzzel, mert meg fog égetni. – rántok egyet a kezén, és most már taszigálom. Nem tetszik ez a csípős nyelv, túl vagány, és vadóc. Nem vonz a baj, és ha így folytatja, akkor valóban már okom is lesz, hogy a hűvösre csukjam.
- Az engem már nem érdekel. – teszem hozzá, és a lábammal rúgom be az ajtót, így egyből feltűnik a recepciós pult, meg néhány kolléga, akinek éppen semmi dolga, és idelent basszák a rezet.
- Owen keresett. – kiált utánam az egyik, de a kismadár megint dalol, és orbitálisan felhúz már. Az irodám felé terelem, magamban elszámolok háromig is, hogy ne tegyek benne kárt, de pengeélen táncol. Nem méltatom válaszra, fél kézzel nyitok be a fészkembe, és még egy rántással ismételten kettesben maradunk. Az ajtót bezárom, é a rolót is leengedem, hogy ne kövessenek árgus szemek. Az ajtó lapjának vágom, és a nyakához nyomom a jobb alkaromat. A tekintetem éget, és rohadt pipa vagyok a feleselésért.
- Itt én kérdezek, és nem te. Jó lenne, ha befognád a szádat, világos? Honnan tudhatnám, hogy nem árulsz drogokat, ha be vagy tépve? Mi a lófaszért hoztalak szerinted be?! Wyatt halott, és te ültél mellette…te tudod, hogy mi történt abban a nyamvadt kocsiban, és beszélni fogsz. Nem egy pitiáner járőr vagyok. – engedem el, hogy levegőt kapjon, aztán kihúzom a lábammal a széket, és lenyomom rá a vállainál fogva.
- Ismered a tisztelet szót? Nem az apád, sem az anyád vagyok…főleg nem az öcsém. Én nem tűröm el, hogy pofázz, ha nem érdekel. – fújtatok, és az asztallapnak támaszkodva neki tekintek le rá.
- Ahhoz képest, hogy meghalt az öcsém melletted…még mindig nem nőtt be a fejed lánya. Mit vettél be? Speed? Valami más parti drog? – fűzöm össze a karjaimat a mellkasom előtt, és türelmetlenül várom, hogy végre normális hangnemben kommunikáljon.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 23, 2017 7:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Vas. Okt. 22, 2017 12:15 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Miután túlteszem magam a tényen, hogy Aaron bilincsbe verve szándékozik bevinni a kapitányságra, magamban azért kicsit elmosolyodom, ahogy reagál a megszólalásomra. Isten ments, hogy megtoldjam még a listát, de ez kihagyhatatlan volt. Felszisszenek, mikor megránt, mert a bilincs a húsomba vág. Ahogy beérünk az ajtón, végignézek az összes emberen, akik látszólag csinálnak valamit, de ebben nem vagyok egészen biztos. Komolyan azt hiszik, hogy most a mai akciója zsákmánya vagyok? Hát rosszul gondolják. Lebuktathatnám, de nem teszem, mert annyira még én sem vagyok tapló. Az persze lehet, hogy az apró mondataimból már levágták, hogy ironikusan mondtam őket. Nem ez az első eset, hogy bilincsben hoznak be, de ez az első eset, amikor nincs miért. Én csak ártatlan módon álltam az utcán, és csak egy kibaszott cigit akartam, semmi mást, erre tessék.
Egy irányba terel, jobban mondva taszigál, pedig nem sokat ellenkezem most, mert tudom, hogy nincs értelme. Körülbelül másfélszer akkora, mint én, az erejéről már nem is beszélve. Ahogy beérünk az ajtón egy irodába, látszik rajta, hogy már elég ideges, és nem is tétovázik sokat, az ajtónak nyom, én pedig elfordítom a fejem. Ahogy a kezem a bilincs és a fenekem közé nyomódik, az nem kelt túl kellemes érzést bennem, a nyoma egészen biztos, hogy ott lesz egy-két napig, de mit számít már, mikor így is rengeteg heg és seb van rajtam?! Lehunyva a szemem hallgatom Aaron fenyegetését, és legszívesebben az arcába köpném a szavakat, hogy elhiggye végre, amit tudok, elmondtam. Nem hallgattam el semmi olyat, ami olyan eget rengetően fontos információ lett volna. Beültünk abba a kocsiba, és megtörtént a baj. Jó lenne, ha egy kis nyugtot hagynának nekem, mert ami azt illeti, belül szinte zokogok, ha újra elő kell szednem a dolgokat, még ha kifele úgy is tűnik, hogy nem érdekel. Nem tudok róla beszélni, és nem is akarok. Nem szólok egy szót sem, csak hallgatom, amit mond. Halkan felnyögök, amikor odaráncigál a székhez és lenyom rá, ugyanis a bordám sajog, és levegőt is jó mélyeket kell vennem ahhoz, hogy elég oxigén jusson a tüdőmbe.
- Nem árulok drogokat. Igen, én ültem mellette, és hidd el, hogy azóta azt kívánom, hogy bárcsak én is meghaltam volna abban a kibaszott balesetben, mert akkor nem kellene minden nap szembenéznem azzal, hogy nincs többé. Azt hiszed, csak neked fáj az elvesztése? Azt gondolod, hogy én olyan kurva könnyen túltettem magam rajta? – nézek a szemébe, és a szemem sarkán egy könnycsepp buggyan ki, de időben letörlöm, mielőtt még legördülne az arcomon. Nem tudom, miért bánik velem így. Nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy jól viseljem, ahogy egy fejes így üvöltözik velem.
- Nem vettem be semmit. Tiszta vagyok. – jelentem ki, és ha hiszi, ha nem, teljesen őszinte vagyok. Lehet, hogy kicsit furcsa a viselkedésem neki, de ma – és az elmúlt hétben – nem vettem be a világon semmilyen szert. Pedig sokszor jól jött volna, de mivel nem volt rá lehetőségem, így kénytelen voltam eltekinteni tőle, még ha nehéz is volt.
- Mond, hogy mit akarsz. Mond, és zárjuk rövidre az egészet. Nem tudok többet annál, amit elmondtam. Arra emlékszem, mikor már bent ülünk az autóban és a zene hangosan szól a rádióból. A gyorsforgalmi előtt jött szembe egy autó, aminek a lámpája iszonyat vakító volt, és azután csak egy rántást éreztem. Innentől se kép, se hang, csak a kórház. – kérdés nélkül vallok, megtörlöm az arcom, hiszen akaratom ellenére is legördült egy-két könnycsepp. Elmondom neki, amit tudok, amire emlékszem, de nem biztos, hogy ezt akarja hallani. Azt nem fogom elmondani, ha kényszerít sem, hogy az autó az apámé volt. Apám a lelkemre kötötte, hogy nehogy elmerjem mondani bárkinek is, mert nem kevés kört futott azért, hogy elsikálja az ügyet, nem kell, hogy megkavarjak mindent. Amúgy sem lenne jó ötlet, mert akkor megint én kerülnék a rivaldafénybe.
- Elég lesz ennyi, vagy mit akarsz még? – kérdezem magam elé révedve, aztán ráemelem a tekintetem. Ami azt illeti, az előbb kicsit sikerült megfélemlítenie, szóval jobban örülnék neki, ha nem tartana itt tovább, és elengedne, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ennyivel nem fog megelégedni.
Nagyokat lélegzem, miközben fészkelődöm a széken, ugyanis rohadt kényelmetlen bilincsben lenni.
- Levennéd? – kérdezem felpillantva rá, s mélyen a tekintetébe fúrva az enyémet. - Tudod, próbálhatsz engem okolni, megértem, hogy kell egy bűnbak, akit hibáztathatsz, akit utálhatsz azért, mert elvették tőled az öcsédet. De nekem sincs senki, akit utálhatok. – magyarázom neki normális hangnemben, és körbepillantok az irodában. Jó lenne elmenni innen… na, de hova?


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Hétf. Okt. 23, 2017 8:10 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Mérges vagyok, elveszett, és nagyon fáradt. A legrosszabb kombináció, amire évek óta képes voltam. Az alvás hiányzott a legjobban, és talán jól jártam volna azzal, ha elmegyek a rendőrségi pszichocsajhoz, de nem volt kedvem magyarázkodni, főleg nem az érzéseim sokszínűségéről beszélni. Az egyedüli ember, aki megértett, az is a főnököm volt, de Owen sem örült annak, ha a saját fejem után mentem. Wyatt halála miatt kifordultam önmagamból, ok nélkül üvöltöttem a munkatársaimmal, a személyzettel, de még a diszpécserünkkel is. Másodpercek alatt zuhantam alá, és az is megesett, hogy ittam szolgálati időben. Bárki, ha észrevette volna a nagyfejesek körében, akkor már régen le kellett volna adnom a jelvényemet, a fegyveremet, és minden értelmét veszítené. A temetésen egyhangúan bámultam a friss sírt, nem fogtam fel, hogy most földeltük el a tesómat. Szerettem őt, és ürességet hozott, meg sötétséget maga után. Megrögzötten tudni akartam a válaszokat, a részleteket, hogy meg tudjak neki bocsájtani, hittem abban, hogy más felelőssége lesz, és nem az övé…de minden jel arra mutatott, hogy tévedek. Éppenséggel az égiek ajándéka, hogy megkaptam Cherryt, és összefutottam vele munkaidőben. A kisasszonynak még kórházban kellett volna lennie, egyszer mentem be, és érdeklődtem felőle, de mivel nem voltam családtag, és a jelvényem se sokat számított az ügyben…hát nem láthattam őt. A halotti kémek beszámoltak a másik holttestről is, aki ugyanúgy, mint a testvérem a helyszínen veszítette el az életét. Mi értelme a száguldásnak, ha halált hoz magával? A bilincsben vezetett lány kattant, ez az első gondolatom, miután kiborult a kocsiban, és még arra is megkért, hogy vezessek gyorsabban. Biztos voltam benne, hogy a függősége nem ismer határokat, és azért szabadult el hamarabb a kórházból, hogy szerezzen magának anyagot. Miért éppen ott futunk össze, ahol nekem van feladatom? Egy cigi kellett neki, vagy összekevert valakivel, és ez volt a belépője egy keményebb szerhez? Nem tudhatom, de mindent meg fogok tenni azért, hogy kiszedjek belőle valamit. Az irodámig hátrálok vele, a munkatársaimat is ugratja, de nem őket bőszíti fel, hanem engem. Az első dolgom, mikor beérünk, hogy az ajtó síkjának nyomom, és a torkához szorítom az alkaromat. Megőrülök tőle, nem szeretem, ha viccelnek velem, és feleslegesen jártatják a szájukat. Már az is megfordult a fejemben, hogy beültetem az egyik cellába, és csak reggel engedem el, de akkor jegyzőkönyvet kellene írnom, és Owen kérdezősködne. Már megvolt rá az oka, hogy gyanakodjon, hogy nem vettem fel neki a telefont, de talán úgy érzékeli, hogy fogásom van, és később elég, ha beszámolok róla. Nem túl finoman tolom le a székre, és látom a szemében, hogy megrendül. A célomat elértem, mert kicsit visszavett magából, és a faragatlan stílusából. Végignézem, ahogyan próbálkozik a bilincsből való kiszabadulással, de még a szemét se tudja megtörölni, mert mindkettő kezét összefogtam.
- Te és én nem vagyunk egy súlycsoport. Meg se próbáld rám kenni a te bűnödet. Drogoztál, ahogyan ő is, egy tiszta pillanatotok sem volt. Fáj az elvesztése? Mert…mert megdugott? Nekem az öcsém volt, én vittem iskolába, én vertem meg a nagyobbakat, ha bántották. Nem ismerted őt… - haragosan jegyzem meg, és az sem hat meg, hogy lecsordul egy könnycseppje. Az álszent pillanatoktól émelyegni kezdek, de nem mozdulok mellőle, csak figyelem őt, és hallgatom a további kibúvókat, hogy miért kellene elengednem.
- Te ezt nevezed tisztának? Majdnem elhittem, hogy pánikrohamod van, aztán meg átbasztál. Vezessek gyorsan, ha félsz, ki az őrült? – kérdezek vissza epésen, de az újabb faggatózástól már libabőrös leszek.
- Kinek a kocsijával mentetek, hol volt a kocsihoz való forgalmi? A rendszám miért nem egyezett a helyszínen felvett adatokkal és a vallomásodban leírtakkal? Nem volt elég Cherry, mert most is hazudsz nekem. – emelem meg a hangomat, de azt már meg sem akarom hallani, hogy kioldjam a kezét.
- Itt maradsz…és gondolkodni fogsz. – rivallok rá, de valaki dörömbölni kezd az ajtómon.
- Most nem… - kiáltok ki, és megvillan a szemem, de ekkor benyit Owen. Az arca paprikavörös, és előbb a lányra, aztán rám tekint.
- Ez mit jelentsen Bennett? Hívtalak…ha kell még a segged vakarása közben is fel kell venned. Ki ez? – bassza be a nyílászárót.
- Egy ismerős… - túrok idegesen a hajamba, és elfordulok tőlük.
- Kint kellene lenned a helyszínen, nem adtam engedélyt erre. Ugye nem…engedd el. Aaron azonnal. – parancsoló a hangja, tudom, hogy már én is bajban vagyok.
- Nem…tud valamit Wyattről…érted? – gesztikulálva pillantok rá, ott csillog a szememben a fájdalom, a gyász…amit soha nem fogok tudni feldolgozni.
- Ő látta élve utoljára…Owen. – elhallgatok, nagyot kell nyelnem, és a főnökömmel, egyben a legjobb barátommal nézek farkasszemet.
- Engedd el. Nem maradhat itt. Utána látni szeretnélek az irodámban. – halkan utasít, és kimegy a helyiségből. Egy ideig szótlanul mászkálok fel és alá, mire beadom a derekamat, és odalépve hozzá eloldom a kezét. A kulcsot, a bilinccsel együtt az asztalra dobom.
- Még nem végeztünk… - lépek el tőle, és az asztalom fiókjából kiveszek egy nyomtatványt.
- A drogtesztet megcsináltatom…mert jogom van hozzá. – teszem mellé, és pár dolgot kitöltök.
- Mindjárt jövök, addig maradj itt…ha megpróbálsz elmenni, sokkal rosszabb vár rád, mint ez. – mutatom fel a papírt, és magára hagyva, indulok meg Owen irodája felé…

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Kedd Okt. 24, 2017 12:16 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Aaronre nem hat semmi, és kezdek ideges lenni. A kezem megvan bilincselve, és a helyzet elég kiszolgáltatott. Megértem, hogy dühös. Megértem, hogy okolni akar, de egyszerűen nem mondhatok el neki mindent, mert azzal magam sodornám kurva nagy szarba. Na meg az apámat. Nagy levegőket veszek, lassan fújom ki, és hallgatom a mondandóját. Semmi nem készteti arra, hogy elengedjen, s félő, hogy még a cellába is bedug, mert eltudom róla képzelni még ezt is.
- Ismertem! Nem te voltál, aki meghallgatta, amikor elege volt az otthoni dolgokból. Tudod, hogy milyen tervei voltak a jövőre tekintve? Tudod, hogy építészmérnök akart lenni? Hogy a szabadidejében milyen tervrajzokat készített? Fogalmad sincs róla… Tudod, minden pillanat jó volt vele, és nem csak arra gondolok, amikor nem voltunk tiszták, vagy éppen dugtunk. Ne merd azt állítani, hogy nem ismertem. - ripakodom rá, és nem érdekel, ha újra nem tetszik a hangnemem neki, mert ez az igazság. Nem vádolhat olyasmivel, ami nem igaz. Ó, mégis mi a francot tudott róla? Tudta, hogy öt éve mi volt vele, de nem volt egyáltalán naprakész az utolsó években, hogy éppen mi a helyzet vele. Wyatt a barátom volt, de nem csak az. Sokszor nem tudtuk megmagyarázni, mit érzünk egymás iránt, de bizonyára több volt, mint barátság.
- Ülj be egy kocsiba, szenvedj balesetet, és akkor majd beszélhetünk a további viselkedésmódokról. – jegyzem meg félvállról, rá sem nézve. Fogalma sincs, mit miért teszek, még akkor sem, ha jó emberismerő a szakmájából kifolyólag. Az igazság az, hogy a kocsiba történtekre én sem tudok magyarázatot adni, de a pánikrohamot nem illusztráltam, az igazi volt. Nem vagyok százas, az is lehet, de ezt mindenki tudja, aki körülöttem van. Vagyis volt.
A sok kérdés egymás után arra késztet, hogy belesüllyedjek a székbe, de legszívesebben azt kívánnám, hogy most azonnal nyeljen el a föld. Ezek a kérdések, amire sosem fogok válaszolni, így most sem felelek rájuk, csak elnézek Aaronról. Nem derülhet ki, hogy az az apám kocsija volt. Ha jól forgatom a lapokat, talán sosem fog. Ami azt illeti, igazából csodálkoznék rajta, ha Aaron nem venne tudomást az ügyről. Apámnak is rögtön mondtam, hogy vicc, ha azt gondolja, hogy Wyatt bátyja nem fog rájönni, miközben a rendőrségnél dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy az egész család benne mozog a hivatali szervek körében.
Kezd egyre kínosabbá válni a csend, hogy nem szólalok meg, mire megtöri azt az ajtón hallatszó dörömbölés. Ó, hála a jó égnek, soha jobbkor.
Tekintetem a benyitó alakra réved, s soha ártatlanabbul nem néztem ki, mint most, hiszen a könnycseppek csíkokat hagytak az alapozón, s az arcomra is kiül a félelem. Haza akarok menni, az istenit. Engedjen már el a picsába.
- Egy ismerős. – ismétlem meg halkan, ironikusan az Aaron által kijelentett szót. Nagyot nyelek, mikor kiül a felettese arcára a felismerés, s elszorul a torkom, mikor Aaron megszólal, és kétségbeesetten kezd el magyarázkodni. Hallatszik a hangján, hogy nagyon megakar tudni valamit. Igazából bármit, ami közelebb viszi a dologhoz, hogy kiderítse, mi okozta az öccse halálát. Esküszöm, hogy segítenék neki. Segítenék, ha ez nem járna azzal, hogy magamat bajba sodorjam.
Tekintetem követi Aaront, miután a felettese kiviharzott az irodából. Most jól rábaszott, valószínűleg nem csak egy kis leszidást kap majd tőle. Végül is, megérdemli. Nem kellett volna behoznia. Nem kellett volna bármi ilyesmire kényszerítenie, végképp nem megbilincselni. Előre dőlök, mikor látom a szándékot, hogy leakarja szedni rólam a karperecet, s miután ez megtörtént, ujjaimmal a csuklómra fogok, s megdörzsölöm a bőrt, amin nyomott hagyott a kemény fém.
- Csináld. Úgyse mész vele semmire. Nem vagyok beszívva. – mondom, és nem fogok ellenkezni. Ha akarja, csinálja meg. Negatív lesz, s a tudat, hogy tévedett, elégedettséget okoz majd. Figyelem, ahogy kiviharzik a teremből, s én rögtön felpattanok, ahogy kattan a zár. Lassú léptekkel indulok el az irodában az ajtóig, de egy pillanat múlva észbe kapok, s visszafordulok. Felkapom a táskám, s a tekintetem az asztalon lévő pénztárcára siklik. A tudat, hogy nem lesz mit ennem, hogy nem lesz hol aludnom, arra késztet, amit addig soha a büdös életben nem tettem. Gondolkodás nélkül nyitom ki a tárcát, és szedem ki belőle az összes bankjegyet, amit találok benne, hogy aztán zsebre dugjam azt. Legalább egy-két napig nem fogok éhen dögleni. Gyorsabban indulok el az ajtó felé, hogy megléphessek, mert jó vége a ma estének biztos nem lesz már, ha itt maradok. Mire visszajön Aaron, már sehol nem leszek. Sietek a kijárat felé, hátra sem nézek, hisz még a recepciós sincs a folyosón. Megjött a főnök, gondolom innentől nincs héderelés. Halkan csukom be magam után az ajtót, és körülnézek, mégis merre kéne elindulnom itt, a semmi közepén. Végül egy irányt kiválasztok a sok közül, természetesen nem azt, ami szem előtt van, mert ha Aaron visszatér az irodába, nem fogja annyiba hagyni, hogy leléptem. Megkerülöm az épületet, s hátrafelé veszem az irányt. Tök csend van, én pedig halkan, ámde annál gyorsabban szedem a lábam. Hirtelen a semmiből egy németjuhász ugrik elém, s én a mellkasomhoz kapok.
- A kurva életbe. – kiáltom, de a számra rakom a kezem, hogy ne hallja meg senki. A vicsorgó, morgó és hangosan ugató kutyát két centire a lábamtól rántja vissza a lánc, nekem pedig majd kiugrik a szívem a helyéről…


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Kedd Okt. 24, 2017 8:49 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Az asztallapnak támaszkodva hallgatom végig a sok baromságot az öcsémről, az elképzeléseiről. Többször bele akarok szólni, de a torkomra forrnak a szavak. Valóban nem ismertem az elmúlt hónapokban, talán már években mérhető a távolság, de a vérem volt, és ez a lány nem ismerhette úgy, mint én. Megdugta, de valóban több lett volna közöttük? Az egyik éjjel jártam a szobájában, és ott találtam egy popcornos zacskót. A dátum pár hete volt, és nem tudtam hova tenni. Nem nyomoztam utána, de a W+C valószínűleg ráutalt. Wyatt nem volt szentimentális, nem rakta volna el a szemetet, ha nem jelentett volna semmit az az este neki. A zöldbe hajló, de barnás íriszeket figyelem, és a dühöt, ami az arcára van írva.
- Tervrajzokat? Hol vannak akkor, hol van bármi, ami a régi Wyattre emlékeztetne, mondd? – szólok vissza én is, aztán egy percig csendben maradunk, és csak nézzük a másikat. Nekem ő a kulcs a testvéremhez, más már nem maradt. A videók nem hozzák vissza, ahogyan a hangfelvételek sem. Hiányzik, és nem bírom elfogadni, hogy más közelebb állhatott hozzá, mint én.
- Egy autóbaleset? Cherry, te akarsz engem kioktatni a traumákról? Naponta látom a magadfajtád széthullását. A tűszúrásokat, a sikátorban feldarabolt hullákat. Rosszabbat is átéltem már, mint egy baleset. – vágok vissza, és megvakarom az államat, mert még mindig nem tudok napirendre térni a történtek felett. Az emberi elme kiszámíthatatlan, én beismerem, hogy nem vagyok szakértője, de az biztos, hogy nem volt helyénvaló a gyorsulás kérése. A türelmem elfogy, és a vallomásában szereplő állítások megcáfolására törekszem, de hajthatatlan, és dacosan ellenáll. Az egyoldalú, de még beszélgetésnek elmenő párbeszédet Owen érkezése szakítja félbe. Majdnem leüvöltöm a fejét, és egy kisebb szócsata el is hangzik közöttünk, aminek a végére el kell engednem, és még az irodájába is el kell mennem egy külön csevejre. Szívderítő a látvány, amikor a drogelhárítás atyja kicsapja az ajtómat, és faképnél hagy a hölgyeménnyel. Nem adom fel, mert begőzöltek rám, a fiókomban kutatok a nyomtatvány után, és meg is találom a talonomat.
- Fogom is. – oldom ki a kezét, és elteszem a kis szerkezetet, mert máskor is szükségem lesz rá. A papírt elé tolom, és meg is fenyegetem, hogy esze ágában se legyen lelépni, mert akkor nem leszünk jóban.
- Maradj. – mutatok még rá, aztán határozott léptekkel indulok meg a főnökömhöz. A folyosón többen is megbámulnak, de nem foglalkozom velük. Egy rövid kopogás után már be is mehetek. Owen az ablaknál áll, és a semmibe réved, ez pedig nem sok jót jelent nála.
- Ülj le Aaron. – parancsol rám, most ellenkezhetnék, de már amúgy is szarban vagyok, nem illene tetézni a bajt…mondjuk egy felfüggesztéssel.
- Cherry Sullivan az öcséd barátnője volt, azzal, hogy összeakadsz vele az utcán…még nem indok, hogy behozd ide. A szülei távolságtartási végzést is kérhetnének, vagy ő maga. Én megértem, hogy ki vagy borulva Wyatt miatt. Mindenkit letaglózott a halálhíre, de nem keresheted a bűnbakot. Elment. – bele szeretnék szólni, és vitába szállni vele, de a csend a legnagyobb fegyverem jelenleg. Owen ellép az előbbi állapotából, és leül velem szemben.
- Azt hittem a munka segíteni fog, hogy eltereld a gondolataidat, de szétszórt vagy, és megbízhatatlan. A legjobb emberem vagy, és nem akarlak elveszíteni, de értsd meg, hogy nincs más választásom. El kell menned pszichológushoz Aaron, addig…amíg ez nem teljesül, fel vagy függesztve. Le kell adnod a jelvényedet, és a fegyveredet is. Később még beszélünk, de most menj haza. A munkádat Olinski veszi át. – mérgesen tekintek rá, és felugrok a székről.
- Egy hiba miatt fel vagyok függesztve? Nem gondoltad végig, Owen…bassza meg. Nincs szükségem szakemberre, el fog múlni…egy hete temettük el. Szükségem van a munkára. – kérlelem őt, de megrázza a fejét, és felállva az ajtóhoz sétál, hogy kinyissa előttem.
- Mára végeztünk Bennett, és tíz perc múlva nem akarlak az irodámban látni. A lányt nem keresed többet, nem kérdezed, mert ki is rúgathatnak. Az apja nagy ember. – húzza el a száját, én meg káromkodva hagyom magára. Az irodám ajtaját berúgva a kislány hűlt helye talál.
- Hol a picsában… - a tekintetem a pénztárcámra siklik.
- Ugye nem? – gyorsan megkerülöm a székemet, és ellenőrzöm a bankjegyeket, de csak egy ötöst találok benne.
- Te kis… - a kabátomat lekapva az akasztóról eredek a nyomába, de a recepción nem találok senkit.
- Merre mehettél? – a bejáraton kilépve jobbra pillantok, de ami egyből megcsapja a fülemet az a kutyaugatás. Sietős léptekkel haladok a hátsó udvar felé, ahol Artemis megkergülve rángatja a láncát, és akkor feltűnik a közelében álló tehetetlen lány. Óvatosan hátulról közelítem meg, és amint elérek hozzá, be is fogom a száját.
- Mit mondtam neked Cherry? Szépen elintézted magad. Eddig nem volt okom bent tartani, de egy rendőr meglopása…ajaj, pácban vagy. Most velem jössz. – nézek körül, és az épület melletti ösvényen vezetem ki. Nem vagyok finom, a kocsimig meg sem állunk. Az első adandó alkalommal belököm, és én is beszállok. A kabátomat hátradobom, és az indítóba dugom a kulcsomat.
- Kocsikázni fogunk…meg se próbálj szabadulni, mert átadlak Owennek, és ő keményebb lesz, mint én Cherry. – beszélek hozzá lassan, aztán gázt adok, és elhagyjuk a környéket. Elhoztam a fegyverem…most már én is bajban vagyok.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 27, 2017 7:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Szer. Okt. 25, 2017 3:48 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Nem gondoltam soha, hogy valaha ráleszek kényszerülve arra, hogy lopjak. Mégis eljött az idő, hogy ha nem leszek leleményes, akkor egész egyszerűen vagy éhen döglök, vagy megfagyok, de egy biztos, hogy nem fogok életben maradni. Az a helyzet, hogy még mindig nem dolgoztam fel teljes mértékig, hogy elküldtek otthonról. Hogy tudják eldobni a gyereküket maguktól? Hogy képesek? Fogalmam sincs, milyen lehet szülőnek lenni, sőt, még csak azt sem tudom, hogy milyen, ha testvére van az embernek, de az biztos, hogy én bármekkora hibát követne el a gyerekem, nem vennék el tőle mindent az egyik percről a másikra. Mert apám ezt csinálta. Anyám meg... szerintem tulajdonképp beletörődött abba, amit apám akart. Még ha ő nem is úgy gondolta. Nem voltam egy mintagyerek az utóbbi évben, de könyörgöm! Ha a lányom elveszíti egy balesetben a barátját... nem mellé állok? Nem támogatom mindenben? Apámnak úgy tűnik, fontosabb az, hogy milyen véleménnyel van róla a többi tehetős ember, minthogy a saját gyerekének segítsen. Hátat fordított nekem, és ezt soha nem fogom megbocsájtani.
A sötétben igyekszem megtalálni a kifelé vezető utat, mikor az a rohadt kutya elém ugrik. Valószínűleg drogkereső kutya lehet, és ezek megérzik, ha valaki olyan van a közelükben, akik ilyesmikkel élnek. Habár nincs nálam semmiféle szer, az eb mégis eszeveszetten ugat, és ha csak pár centivel is előrébb léptem volna, jócskán beleharap a lábamba. Más sem hiányzott volna. Meghátrálok, csak szépen, lassan, ám pár pillanaton belül, erősen ütközöm neki egy alaknak, és mondanom sem kell, hogy nem kell sokáig gondolkodnom rajta, hogy ki lehet az. Kurva kutya! Az istenit.
Megragadom Aaron csuklóját, és próbálom leszedni a kezét a számról. Kezd a tököm kilenni a pasival. Mégis mi a szart akar? Az életemre tör. Nem bízza a véletlenre, nem engedi el a számat, ugyanis jól gondolja, hogy ahogy elengedné, rögtön sikítanék, hogy nagyobb bajba keverjem. Mert most már megérdemli, hogy szarban legyen, mert egyszerűen túlzásba viszi a jó rendőr szerepét. Vagy a rosszét. Már nem is tudom eldönteni, Aaron melyik a kettő közül. Elég gyorsan észrevette, hogy a pénztárcáját kiforgattam, pedig ugyanúgy raktam vissza az asztalra, ahogy ott volt. Nyilván ezt még gyakorolnom kell, de Aaron ellen nem sok esélyem volt. Mint mondta is, jól ismeri a magamfajtákat.
Ismét a kocsi felé vesszük az irányt, én pedig akaratom ellenére is újra ott csücsülök az anyósülésen. Nyugi, nem lesz semmi baj.
Nyugtatom magam, de egy szót sem szólok. Fogalmam sincs, most mégis hova a francba megyünk, de valamiért nem sejtek jót. Mi van, ha egy sikátorba visz, és kinyír? Kétlem, ugyanis akkor soha nem kapna választ a kérdéseire. Nem mintha így többre menne, de úgy azért merőben kevesebb lenne az esélye az igazságra.
- Itt a szaros pénzed, Bennett. Edd meg. – nyúlok a zsebembe, és vágom hozzá, mert már kezdek kibaszott ideges lenni. Nem csak attól, hogy újra a kocsiban kell ülnöm, hanem mert fogalmam sincs, mi a terve, és nem is akarom tudni. Csak rakjon ki Brooklyn egyik sikátornál, és hagyjon magamra. Komolyan, már csak azt kívánom, hogy hagyjon magamra és soha többet ne találkozzak vele.
- Ja, biztos keményebb lenne, az előbb is úgy tűnt, mint aki baromira keménykedni akar velem. – motyogom magam előtt, s a szemem újra lehunyom.
Az út hátralévő részében meg sem szólalok, csak magamba roskadok. Baromi szarul érzem magam, valószínűnek tartom, hogy a mai nap életem második legrosszabb napja. Se egy barátom, se Wyatt, se egy ágy, ahol álomra hajthatom a fejem, és ráadásul még ez a barom is zaklat. Az arcomhoz nyúlok, mert érzem, hogy a sebem a szám mellett újra szétnyílt, és vérzik. Letörlöm a vörös nedvet, és nemes egyszerűséggel a gatyámba törlöm. Mély levegőt veszek, és hallom, ahogy sípol a tüdőm. Nincs minden rendben a szervezetemben még, nagyon is jól érzem.
- Ha elengedsz, elmondok valamit. Bármire hajlandó vagyok, csak engedj... haza. Elég volt mára. Elfáradtam. – mondom halkan, nem érzem magam jól. Hátradöntöm a fejem az ülés fejtámlájának, és komolyan beszélek. Nem akarom ezt csinálni tovább, a kezeim remegnek, és valami olyan szerért kiált a szervezetem, ami elbódít. Mindegy mi, csak offoljon.
- Taylor kocsija volt. – mondok ennyit, és tudom, hogy ezzel most rohadt nagy pácba kevertem a haverom, de mivel eltűnt, és égen-földön nem találják, így neki egyszerűbb a dolog. Kapkodva veszem a levegőt. Dögöljön meg, hogy itt hagyott a szarban egyedül!


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Pént. Okt. 27, 2017 7:07 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Elönt a pulykaméreg, amikor meglátom a pénztárcámat, és a kis cipzárt a szélén…figyelek a részletekre, és nem így hagytam itt. Már nem tudom, hogy mi a fontos, de az, hogy Cherry lelépett egy szó nélkül a kérésem ellenére is, ráadásul az a különös érzés, hogy bajban van a saját tulajdonom láttán felerősödik..minden gyanúm beigazolódik. Meglopott, és ezt már nem hagyhatom neki, még az előbb hezitáltam, hiszen Owen a főnököm, és ma este átléptem egy bizonyos határt, de mégis ki a franc engedte meg neki, hogy meglopjon..egy rendőrt? Fújtatva bújok bele a kabátomba, és török ki az ajtón, de nem tudom, hogy merre induljak. Egy fiatal csaj hova menne egy kisebb vagyonnal a kezében? A fejtörésemet a közelbe ugató kutya szakítja félbe, és egyből az épület mellett haladva észre is veszem a lánc közelében álló alakot. Nem sok esze van, ha egy hasonló állat közelébe merészkedett. A rendőrség szolgálatában dolgozó drogkeresők az ölésre is ki lettek képezve Magamban szitkozódva lopózok a háta mögé, és fogom be a száját. Mit gondolt, hogy megúszhatja ennyivel a ma esti találkozásunkat? Nem most jöttem le a falvédőről, ezért szépen ott tartom a kezemet, nem hat meg a kapálózása sem. Amint egy kis előnyhöz jutok, a kezét megszorítva menetelek előre, és a kocsimig meg sem állok. Mára nekem is sok volt, hogy felfüggesztettek, de nincs az a pénz, hogy leadjam a fegyveremet. A cuccával együtt ültetem be az anyósülésre, és nem várva szállok be az autóba, hogy elhagyjam a terepet. Owen még képes, és a nyomomba ered, én meg egy kislány előtt nem fogok magyarázkodni. Szarok bele, hogy az apja gazdag, és befolyásos ember a városban, én meg vezető helyettes vagyok, és higgye el megvannak a kapcsolataim, hogy kiiktassam, ha sokat piszkál. A kormány mögött ülve még jobban felmegy bennem a pumpa. A semmiből repül felém néhány köteg friss bankó, mire leesik, hogy visszaadta a pénzemet a mellettem ülő. Nem akarom felvenni, mert figyelnem kell az útra is, de azért összeráncolom a homlokomat, és oldalra pillantok.
- Benned nincs egy szemernyi veszélyérzet sem? Komolyan kikészítesz. – sóhajtva váltok egykezesre, és a váltó felett nyúlok át a kesztyűtartóhoz, hogy kivegyek belőle egy üveget. A víz általában segít, és odaadnám neki, ha nem mozgolódna annyit.
- Owen a beledet is kiforgatná, ha tudná, hogy bármi közöd volt az öcsém halálához. Ne tedd próbára, mert nem most kezdte a pályát, és megtévesztő a viselkedése. – teszem csak úgy mellé, ismerve a dühkitöréseit. Jobban jár akkor mindenki, ha elhúzza a csíkot a közeléből. Képes a saját feleségét is bántani, akkor nem fog visszarettenni egy fiatal lánytól. Milyen naiv a mai generáció. Hány éves lehet vajon Cherry? Wyatt huszonnégy volt, annál biztosan nem több. Meglepő módon nem vitatkozik velem, így már tudom, hogy merre is akarok menni, és lekanyarodok. A lakásom még egy kis kitérőre van, a munkával mára végeztem. Néha oldalra sandítok, és pontosan látom a szemem sarkából, hogy letörli a szájáról a vért. Elfehéredik, és a levegővétele sem normális. A kérlelése ugyan nem hat meg, de szívtelen sem vagyok. A mostani rosszullétet elhiszem a látottak alapján, és a piros előtt még átsuhanok, egy hajszálon függ, hogy felérjek a hídra. A sebességből visszavéve hallgatom a nagy információáradatot, melyet rám zúdít.

- Taylor kocsija? Ő az, aki eltűnt, vagy aki meghalt? – pillantok rá a választ várva, de majdnem ledudálnak, így bele kell húznom.
- Később visszatérünk erre. – hagyom ennyiben a beszélgetést, és nem mondok semmit a folytatásról. Kórházba kellene vinnem, vagy haza? A döntés a következő szakaszban dől el, mikor az ismerős környékre kanyarodok be, és a harmadik ház előtt parkolok le.
- Szállj ki. – parancsolok rá, és lezárok mindent, a kis hátitáskáját a vállamra kapom, és megvárom, hogy az ijedtségen kívül..rám is figyeljen.
- Gyere… - az üveg a kocsiban maradt, sebaj, majd holnap reggel kiveszem. A kulccsal elbíbelődöm, de sikerül bejutnunk, és felkattintom a villanyt. A fél szerencsétlen macskám ezt a pillanatot választja, hogy előjöjjön. A táskát az első komódra helyezem, aztán hetykén ránézek.
- A mosdót a folyosó végén találod. – ügyelek rá, hogy bekapcsoljam a riasztót, és utána emeljem fel a macskát a földről.
- Helló Harcos… - vakarom meg a füle tövét, és vele együtt megyek a konyhába.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 29, 2017 2:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Szomb. Okt. 28, 2017 4:34 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Már hogy is ne lenne bennem veszélyérzet?! Csak jól leplezem… A tudatlanság, hogy most mégis hova a picsába visz, kicsit megfélemlít. Nem hiszem, hogy komolyabban bántana, ugyanis csak van benne annyi, hogy belegondol, hogy mégiscsak az öccse barátnője voltam. Vagy legalábbis barátja. Vagy mi a fene. Látszik, hogy az őrületbe kergetem, de a fele cselekedetemnek a tudatában sem vagyok. Fogalmam sincs, mit fogok csinálni, és a nyakara jön még Aaron is.
Elveszem a vizet, és kortyolok egyet az üvegből, mert remélem, hogy az segíteni fog valamennyit a rosszullétemre. A fájdalom, amit a bordáimnál és a tüdőmnél érzek, párosul az elvonási tünetekkel, és ez nem tesz jót nekem. Iszom még egy kortyot, majd visszacsavarom az üveget, és hátradöntöm a fejem.
- Nem volt hozzá semmi közöm. – jelentem ki határozottan, de alig hallhatóan. Mit bizonygassam neki, ha úgysem hiszi el? Tényleg úgy csinál, mintha én lennék a hibás abban, hogy Wyatt egyáltalán valaha is droghoz nyúlt, holott ahhoz komolyan semmi közöm nem volt. Én voltam az, aki később keveredett bele a társaságba, és nem ő. Sőt, az még hagyján, hogy később, de ő volt az, aki belerángatott. Na, nem mintha én bármikor ellenkeztem volna.
Fél szemmel figyelem az utat, hogy mégis merre megyünk, de nem ismerős a hely. Brooklyn egy jobb részén kocsikázunk, viszont sejtelmem sincs, mi a terve.
Mikor kinyögöm a hazugságot, mielőtt válaszolnék a kérdésre dudálnak ránk, és én ismét megrezzenek.
- Picsába, figyelj oda. – csúszik ki a számon, és a melleim előtt fonom össze a karomat. – Hova megyünk egyáltalán? – szegezem neki a kérdést, de választ nem várok, inkább arra figyelek, hogy egyenletesen vegyem a levegőt. Iszonyatosan szúr a tüdőm, és nem tudom, hogy mitől. Ha a bordám nem forrt össze még rendesen, akkor komoly bajaim lehetnek még. Lehet, hogy kikellett volna bírnom még egy kicsit abban a rohadt kórházban, de egyszerűen megőrültem volna. Az elvonási tünetek már elég komolyan jelentkeztek akkor is, ahogy most is. A különbség csak az, hogy a kórházból kijőve, tudtam szerezni némi anyagot, most viszont nem sok esély van rá, és ez semmi  jóhoz nem fog vezetni.
Megállunk, és kinyitom a szemem, hogy körbenézzek. Remeg a kezem, de mikor Aaron kinyitja az ajtót, megkapaszkodva az autó szélébe, kikászálódok. Habozom, mikor maga után hív, körbenézek, nem tudom, hol vagyok, és egyáltalán mért kéne utána mennem. Zavartan tekintek rá, de mivel a táskám nála, nem akarom, hogy az is kárba vesszen, követem. Utána megyek a lakásba, és mikor felkapcsolja a lámpát, az első, amit meglátok, egy macska. Fuj. Gyűlölöm a macskákat. Egyszerűen mindig is kutyás voltam, nem tudom, hogy lehet egy ilyen szőrös dolgot szeretni, ami ha úgy tetszik szarrá kapar, ha meg kaja kell, hízeleg.
- Hol vagyunk és miért hoztál ide? – szegezem neki a kérdést, miután körbenéztem, de megállok az ajtónál, nem megyek beljebb. Izzadni kezdek, és félő, ha nem jutok heroinhoz, akkor súlyos következményei lesznek. – Tulajdonképp te most elraboltál, azt tudod, ugye? – kérdezem, mert ha tetszik neki, ha nem, ez így van. Az akaratom ellenére hozott ide. A lakására. Mi a faszt keresek én itt, a lakásán? – Rossz pont. – jegyzem meg, ahogy ő is nem rég, mikor csak bővítettem a listámat. Az tuti, hogy nem lesz jobb a helyzete, ha megtudja a főnöke, hogy a saját lakására hozott fel.
- Szerintem mind a ketten jobban járunk, ha most hazamegyek, ha nem bánod. Te nem keveredsz bajba, mert felhoztad magadhoz a lányt, akiről azt feltételezed, hogy miatta halt meg az öccse, holott semmi közöm nem volt hozzá, én pedig mehetek, és nyugodtan… - kis ideig elgondolkozom rajta, hogy mégis mit fogok kezdeni magammal, ha most elenged és kijutok az óriási New York éjszakájába. - … és nyugodtan hajtom álomra a fejem. – fejezem be, pedig jól tudom, hogy az első utam a dílerhez vezetne, hogy hitelre kérjek tőle legalább egy adagnyi heroint. Szédülök, és megtörlöm a homlokom, mert izzadok. A falnak feszítem a hátam, és úgy érzem, forog velem a világ. A szívdobogásom a fülemben lüktet, és az agyamban lévő erek is ez alapján dübörögnek. Szét robbannak mindjárt, úgy érzem. Heroin kell. Ha nem kapok, itt őrülök meg.
- Szóval akkor én inkább megyek. – kiáltom, hogy hallja, lépek egyet, és összecsuklik a lábam a testem alatt. A hangok távolról hallatszódnak, és elsötétül minden. Heroinra van szükségem…


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Vas. Okt. 29, 2017 2:06 am
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


A kocsiban nem mondok semmit neki, már legalább negyedik alkalommal kér meg, hogy álljak meg, aztán beletörődik, hogy nálam van az irányítás. Egy üveg vízzel támogatom a fizikai tüneteit, de egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi okozza. A lelki terheltség biztosan súlyosan érintette, ahogyan a baleset okozta károk is, de felmerül bennem, hogy mennyire is drogfogyasztó. A cigi is egyfajta elvonás lenne? A tekintetem az útra szegezem, de már én is kezdek fáradni, és a hídon le kell fékeznem, mert majdnem belénk jönnek.
- Figyelek, de te inkább igyál, rendben? – mutatok az ölében lévő palackra, és most az otthonom felé veszem az irányt. Senki nem tudja a munkahelyemen Owenen kívül, hogy merre lakom, így ez is egy előny lehet átmenetileg. Az agyam kattog, hogy mekkora szarban leszek, ha rájönnek a fegyverem, és a jelvényem is nálam maradt. A percek csak úgy pörögnek, és nemsokára elérünk a ház elé. A felhajtón állítom le a motort, és invitálom be a kisasszonyt. Nem akaródzik kiszállni, úgy kell elvennem a hátitáskáját, és a bejárat felé vonszolnom. Nem néz ki jól, de egyelőre jobbat nem tudok, ha rosszabbra fordul az állapota, akkor lehetséges, hogy beviszem a kórházba, és értesítem a szüleit is, mert így nem maradhat. A kulccsal bíbelődve végül bejutok, és az előszobában felkattintva a villanyt menetelek befelé, mire a vörös szörnyetegem is megjelenik. Első körben csak sündörög, de Cherry arcáról azonnal leveszem, hogy nem szívleli az állatokat.
- Ez a lakásom, és mégsem hagyhattalak az utcán, és még nem hallottam mindent. Egy név az édeskevés lesz, tudni akarom, mikor láttad utoljára az emlegetett havert, nevezzük nevén..Taylort. – fordulok felé a törzsemmel, és kibújok a kabátomból, de ha nem ellenkezne, akkor nem is ő lenne már.
- Tulajdonképpen elraboltalak, és a rossz pont nálad van, nem nálam. A lopásért már amúgy is bevihettelek volna, még feljelentést is tehetnék, de nem fogok. A mosdót ismétlem, a folyosó végén találod, ne állj úgy ott, mint egy fába szorult féreg. – lepillantok a szőrgombolyagra, láthatólag éhes, és nekem sem ártana egy szendvics. A fejem lüktet a megannyi információtól, a kevés alvástól, de Cherry megakadályoz még abban is, hogy egy kis nyugalomhoz jussak. Lehajolok a macskámért, és a kezembe véve állok fel, hogy elinduljak a konyha felé, mikor hangosan utánam szól, és közli, hogy lelép. Megrázom a fejemet, nincs kedvem veszekedni, ha ennyire menni akar, akkor nyitva az ajtóm, nem az én felelősségem, de még egyetlen lépést sem teszek, és már hallom is a hátam mögötti puffanást. Csodás este elé nézek, pontosabban már hajnalodik. A cica kiugrik a kezemből, és sietősen szelem át a kettőnk közötti távolságot, hogy leguggoljak mellé. A nyakán lévő ütőeret tapintom ki, és tapasztom rá két ujjamat is. Magamban kezdek el számolni, igen magas a pulzusa, és ez azt jelenti, hogy kezdődőben van a szervezetében egy kisebb problémahalmaz. A szemhéját felhúzom, hogy megnézhessem a pupilláit…ki vannak tágulva.
- Bassza meg. – óvatosan nyúlok alá, hogy felemeljem, és a karomban tartva a nappaliig sétáljak vele, de még mielőtt elérnék oda a lábammal lököm be a bejárati ajtót. Szépen lefektetem, és egy párnát húzok a feje alá, aztán eltűröm a haját a füle mögé. A szája még mindig vérzik. Elgondolkodom, hogy a házban van-e elsősegélydoboz, de csak a kocsiban tartok belőle egy példányt. Káromkodva megyek ki érte, és zárkózom be utána, kikerülve a kis dögöt, aki nyávogva követeli a jussát.
- Csendben legyél. – ripakodok rá, és a konyha, meg a nappali között ingázva egy kis tálban langyos vizet hozok. A kis puffot húzom az alélt lány mellé, és letörlöm a száját, meg az arcát is egy kicsit lehűsítem. Az életmentői tudásom tartalékai is kimerülni látszanak, talán nem lenne rossz ötlet mégis elvinni a kórházba, ha nem tér magához. A homlokára simítom a tenyeremet, mikor éledezni kezd, és pár másodperc elteltével felnyílnak a szemhéjai, de még zavarodott. A tekintete is össze-vissza cikázik.
- Hahó…Cherry…bevettél mostanában valamit? – komolyan kérdezem, és felállva, fölé hajolok.
- Ne mozdulj, rendben? Előbb kidőltél, és a túl sok mozgás nem tenne jót neked jelenleg. – felsőjéhez még nem nyúltam hozzá, pedig felcsúszott elég rendesen.
- Nézz rám, érted a kérdésem? – ismétlem meg, ha nem lettem volna egyértelmű.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 30, 2017 2:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Vas. Okt. 29, 2017 4:19 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
A tünetek egyre rosszabbak, és ha nem akarom, hogy itt érjen az elvonási mizéria tetőpontja, akkor minél hamarabb lekell lépnem innen. Aaron fejes a drogelhárításnál, nem lenne a legjobb ötlet pont itt, az ő lakásán összeesnem.
- Nem láttam. – mondok ennyit, mert tényleg halvány lila gőzöm sincs arról hol lehet. Ha azt mondták volna, hogy meghalt, akkor sem valószínű, hogy feltűnt volna nekem, hogy életben van még, hiszen szőrén-szálán eltűnt, lelépett. Talán jobban is tette, mert így legalább nem állítják elő, de azért lehetett volna benne annyi becsület, hogy valahogy üzen nekem, eljuttat valamit, hogy tudjam, mégis merre leledzik. Nyilvánvaló, hogy nem akarta, hogy tudjam, mert akkor bármikor kikotyoghattam volna a rendőrségnek. Az már más kérdés, hogy most éppen az a helyzet, hogy őt próbálom beállítani bűnbaknak, holott ő csak beült velünk az autóba, és sodródott az árral. – Utoljára a kocsiban. – vonok vállat, miközben kapkodom a levegőt. Egyre rosszabbul érzem magam, és Aaron csak tetézi a helyzetet azzal, hogy nekiáll kérdezősködni. Nem vagyok abban az állapotban, hogy megvitassam vele a baleset körülményeit, hiszen alig telt el egy kis idő, még szinte fel sem dolgoztam a történteket. Arra sem volt időm, hogy gyászoljak, és még Wyatt temetésén sem lehettem ott.
Éppen menni készülök, mikor eluralkodik rajtam a szédülés és az ájulás összes létező tünete. Egyetlen lépés elég ahhoz, hogy a padlón heverjek, és egy pillanaton belül elsötétül minden…

Egy fánkosüzlet eladójaként sok emberrel találkozik az ember. Egy hete dolgozom itt, de a srác, aki éppen az előbb jött be egy újabb adag fánkért, és ült le az egyik asztalhoz, minden nap megfordul az üzletben. Mindig ugyanazt kéri és én mikor már megpillantom az ajtóban készítem neki, hogy ne kelljen várnia. Mialatt elfogyasztja, többször pillant a pult felé, és a tekintetünk össze-össze villan, én pedig minden egyes alkalommal mosolyogva kapom el a tekintetem. Van benne valami, ami megfog, de mégis olyan elérhetetlennek tűnik. Mielőtt elmegy, mindig dob némi jattot a kirakott kis tálba, én pedig most is köszönnék neki, de mielőtt elmenne, egy cetlit csúsztat a pultra.
- Hívj fel, ha végeztél. – Ennyit mond csak, és ebből a pár szóból is leszűröm, hogy egy határozott jellemről van szó, aki nagyon is jól tudja mit akar. Miután kimegy a boltból, a tekintetem a papírfecnire siklik. Wyatt, és a telefonszám. Ennyi áll rajta. Fogom és belecsúsztatom a zsebembe a cetlit, és olyan eufórikus állapot lesz rajtam úrrá, mint még soha.


Kipattannak a szemeim, és hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. A tekintetem jobbra, balra cikázik,mígnem megállapodik a fölém hajoló alakon. Összeráncolom a homlokom, és beletelik egy pár másodpercbe, mire tudatosul bennem, hogy Wyatt bátyja ágaskodik felettem. A könyökömre támaszkodva helyezem magam félig ülő helyzetbe, és nézek körbe a helyen. Nem telik bele fél percbe, vissza is dőlök a kanapéra, és nagyokat lélegzem.
- Adnál egy kis vizet? – kérdezem, és ha hoz, egy hajtásra iszom meg az egészet. Beletelik kis időbe, mire a kérdései eljutnak az agyamig.
- Nem vettem be semmit. – Elvonási tüneteim vannak. Ezt tudnia kell, ha már olyan területen dolgozik, ami a drogokhoz fűződik. Lassan ülök fel, és ekkor veszem csak észre, hogy a felsőm felcsúszott egészen a melltartóm aljáig, így gyorsan vissza is igazítom, de az ujja sincs a helyén, ezzel szabaddá téve a karom egészen a könyök hajlatomig, ahol jó pár tűnyom látható. Zavartan, gyorsan kapkodva húzom le az anyagot a csuklómig, majd tekintetem Aaronra emelem.
- Szükségem van egy adagra, Aaron. Ha nem jutok anyaghoz, bele fogok őrülni. – Az arcát kémlelem, és figyelem a reakcióját. Nem tudom,mi ütött belém, nyilván nem a drogelhárítás egyik fő embere fog majd nekem heroint szerezni, vagy éppen eltekinteni a kijelentésemtől, aki mellesleg az elhunyt barátom bátyja, aki továbbá azt gondolja, hogy én kényszerítettem Wyattet mindenféle rosszba.  A szervezetem nem bírja már enélkül, és a helyzet az, hogy a baleset óta nem jutott a szerhez a testem. Mindenféle eshetőség átfut az agyamon. Már azon gondolkodom épp, hogy megvesztegethetném valamivel. Esetleg felajánlhatnék neki némi ellenszolgáltatást, ha valahogy intéz nekem egy kis szert. Vagy csak ha ad egy kis pénzt.
- Segítened kell. – suttogom magam előtt, és elkapom a karját. – Kérlek. – mélyesztem a körmeim a csuklójába, és végső elkeseredésemben próbálok hatni rá, de nyilvánvalóan hiába…


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Hétf. Okt. 30, 2017 2:06 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Cherry összecsuklása nem éppen jókor jött, és nem is nagyon vágom, hogy miért van. Annyira meggyőzően adta elő, hogy nem drogozott, hogy már kezdtem elhinni neki, még akkor is, ha a józanabbik felem sejtette, hogy nekem van igazam. A macskámat azonnal leteszem és a fiatal lány segítségére indulok. A percek elteltével a nappaliban fektetem le, és ellenőrzöm a pulzusát is. Túlontúl szapora, és ez nem utal valami jóra, de mivel nem vagyok egészségügyis, és az anyámat nem hívhatom fel hajnalban, hogy elraboltam a halott öcsém barátnőjét, így magamra vagyok utalva. Az elsősegélydobozban minimális a felszereltség, ebből nem sokra megyek, ha valóban akkora a baj, de hozok borogatást, és áttörlöm az arcát is, hátha segít ez. Fölé magasodva várok arra, hogy magához térjen, de a percek csak telnek, és nem látom a mozgolódást. Éppen újra átfutok a vizes ronggyal a szája környékén, amikor megreppen a szemhéja, és egy-két perc múlva magához is tér. Egy kicsit megnyugszom, és a felsőjét igazítanám vissza, de nem érek inkább hozzá, hanem felteszek pár egyszerű kérdést, hogy képben van-e. Az elsőre nem reagál, nem is sürgetem, mert nagyon sápadt, és izzadt is a tarkója.
- Persze, hozok. Ne kelj fel, mert megint elájulhatsz. – közlöm vele, és felállok, hogy a konyhába menjek. Többször tekintek hátra, hogy nem szegte-e meg a kérésemet, de nem látom őt, így nyugodtabban töltöm meg az egyik kristálypoharat, nem túl hideg vízzel, és megyek vissza a nappaliba hozzá. A kezébe adom, meg is várom, hogy megbírja-e tartani, de ha megy neki, akkor leülök mellé a kanapéra, és őt fürkészem. Zavar, hogy ilyen szinten kicsinálta magát, egyértelmű, hogy több ideig kellett volna a kórházban maradnia, de megszökött. Más épeszű ötlet nem jut az eszembe, de aztán az is lehet, hogy a szülei kérvényezték. Egyszer jártam bent nála, de nem engedtek be, mert nem vagyok hozzátartozó. Amint a könyökén felcsúszik az anyag…szinte kiégeti a szememet a rengeteg szúrásnyom. Még, hogy tiszta, értetlenül pislogok rá. Az öcsém már a keményebb szereket nyomta be, nem egyszer találtam le heroint, vagy LSD-t, de ez itt…kissé mérges leszek. A hullámzó kedv, az izzadás, és a menekülés. A pupillája nem véletlenül volt tág.
- Meg vagy őrülve…Cherry. – csuklik el a hangom, és nem szólok akkor sem, mikor a körmei belém vájnak. Másfajta segítségre szorulna, nem ismeri be, de ez már függőség. Az ajkaimat megnyalva rázom le a kezét magamról, és dühösen állok fel.
- Elvonási tüneteid vannak, és jutottál szerhez. Ez csak rosszabb lesz, de nem halsz bele. – közlöm vele, de aztán bármit mondok…neki csakis a cucc kell.
- Megszöktél a kórházból, ugye? Nem értelek. – túrok mindkét karommal a hajamba, és csak egy megoldást látok, de azt nem fogom megosztani vele egyelőre.
- Idd meg a maradék vizet, ne próbálj megszökni, mert felesleges. Be van riasztva a ház. Magadra hívod a kollégáimat. Nemsokára jövök. – elmegyek a fürdőbe és megzárkózva az egyetlen embert hívom, aki most bármit csinálhat.
- Jay…szia…tudom, hogy késő van, de van egy esetem. Függő…igen…zavart is. Az előbb ájult el, és tele van szurkálva a keze. Nem csináltam vele semmit…vizet iszik, de nagyon izgatott. – elmesélem gyorsan a többi fizikai tünetet is, és mikor biztosít, hogy öt percen belül itt van, akkor nyugodtabban jövök ki a mellékhelyiségből, de Cherry már talpon van. Azonnal odamegyek hozzá, és a mellkasomhoz húzva, szorítom le a kezeit.
- Cher…hallgass rám. Ne ellenkezz, oké? Mindent meg fogok tenni, hogy jobb legyen… - a kezét hátrafogom, és a fülébe suttogok. Óvatosan kezelem, az erőviszonyok tekintetében győzelemre állok, és így nem is jelent gondot, hogy a vállamra kapjam, aztán a nappali felé menjek, de csengetnek.
- A picsába… - kénytelen vagyok vele együtt elmenni odáig, hogy beüssem a kódot, és beengedjem a barátomat. Jay már jó ideje mentős, és az anyám keze alatt dolgozott.
- Helló…gyors voltál…ne foglalkozz vele, de zárd be az ajtót. Cherry…nyugalom. – ésszerűtlen, hogy ez történjen velem. A nappaliba megyünk, én viszem őt, és a hadakozások ellenére ültetem az ölembe. A fejem a vállamra csapódik, rúg meg kapál is.
- Aaron ehhez rehab kellene. Egy kis ópiáttal kiüthetem, attól megnyugszik, de beszélned kellene… - erősen tartom őt, míg előkészül a barátom az injekcióval, és kemény öt perc után belé nem nyomja.
- Ettől aludni fog. – szomorkásan jelenti ki, én meg csak akkor engedem el, mikor a szer hatni kezd. Hátradőlök, és a haját félretolva pillantok rá.
- Mit csináljak vele? Nem hagyhatom, hogy elmenjen, főleg nem így. – az ölembe húzom a lábait is, és elfektetem. Egy párnát teszek a feje alá, miközben megméri Jay a vérnyomását is.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 04, 2017 5:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Csüt. Nov. 02, 2017 6:43 am

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Egyáltalán nem értem, mit keresek itt, Aaron lakásán. Pár percbe beletelik, mire feleszmélek, hogy miért vagyok itt. A helyzet az, hogy még így sem vagyok tisztában azzal, miért hozott ide. Oké, hogy többet akar megtudni a balesetről, de én meg nem akarok sokat elárulni. A gyomrom is felfordul, ha felkell idéznem azt, hogy Wyatt meghalt. Nem tudom elfogadni, hogy nincs többé, de sajnos az elvonási tünet nagyobb fájdalmat okoz jelen pillanatban. Undorító, tudom. Nem tudok gyászolni, mert a drog hiányérzete nem engedi. Elnyomja azt az ürességet, amit Wyatt halála okoz.
Zavartan felülök, és elveszem a vizet, amit Aaron felém nyújt. Egy húzásra hajtom fel, és megtörlöm a homlokom. Mélyet sóhajtok, és Aaronre tekintek. Tisztában vagyok vele, hogy szánalmas vagyok. Nem vagyok normális, hogy egy drogellenes rendőrhöz fordulok segítségért. A tény, hogy nem fogok heroinhoz jutni, komolyan megrémiszt. Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz a legnagyobb problémám. De Wyatt belevitt a rosszba. Jól belerángatott, és itt hagyott a szarban. Egyedül. Sosem éreztem magam még ennyire magányosnak, tehetetlennek.
- Nemes egyszerűséggel fogok beledögleni, Aaron. Könyörgöm. Most az egyszer tekints el attól, hogy rendőr vagy. Vagy csak adj egy kis pénzt, elintézem maga a dolgot. Még csak tudnod se kell róla. – Majdnem biztos vagyok abban, hogy elengedi az egészet a füle mellett, és nem tesz semmit. Nem ismerem, igazából halvány lila gőzöm sincs, hogy mire gondol most. Nyilván szánalmasnak tart, de én is magam. Sosem voltam még ennyire kiszolgáltatott helyzetben, nem is tudtam, mennyire szar ez az egész. Nem akarom, hogy sokáig ez legyen, szóval igen gyorsan kikéne találnom valamit. Nem vagyok hozzászokva a pénztelenséghez, és igazából ahhoz sem, hogy nem kapom meg, amit akarok. Ez van. Nem vagyok egy elkényeztetett picsa, de valljuk be őszintén, hogy sosem kellett hiányt szenvednem semmiben a szüleim miatt.
- Nem szöktem meg, saját felelősségre távoztam. Utálom a kórházakat. – válaszolok a kérdésre. Nem szöktem meg, de a kifejezés szebb módját választom, hogy elmondjam neki. Nem egy orvos próbált beszélni a fejemmel, hogy nem kellene még elmennem, de a makacsságommal sajnos ők sem tudtak mit kezdeni.
Figyelem Aaront, ahogy kimegy a nappaliból. Nem tudom, mit tervez, de nem tetszik nekem.
- Már bele törődtem, hogy rabul ejtettél a saját lakásodban. – kiáltok utána vállat vonva, és hátra dőlök a kanapén. A kezemet a hasamon pihentetem, és mélyeket lélegezve próbálom megszüntetni az iszonyatos remegést. Kezd idegesíteni a helyzet, én pedig próbálom elterelni a gondolataimat a tényről, hogy nem fogok szerhez jutni. Picsába, nem bírom ezt. Felállok és fel-alá sétálok a nappaliban. Megállok a szekrény mellett, és felemelem a képet, amit ott találok. Wyatt és Aaron vannak rajta. Végig simítok a fotón, és nagyot nyelek, hiszen a baleset óta nem nagyon idéztem fel az arcát. Olyan hirtelen ment el, még lett volna mit mondanom neki...
Az elmélkedésemből a csukódó ajtó hangja zökkent ki, és visszaejtem a képet a fára. Hirtelen fordulok meg és támaszkodom a szekrénynek. Kérdőn nézek Aaronre, hogy most mégis mi van. Lassan közelít felém, a homlokom ráncolom.
- Mit csinálsz? – szegezem neki a kérdést, és hátrálnék, ha tudnék, de nem tudok, mert nincs hely. Baljósló a tekintete, és tudom, hogy valami rosszban sántikál. – Mi? Mit tervezel? – emelem a tekintetem rá, mikor odahúz magához, és megszorítja a kezem. Megpróbálok ismét kijönni a tartásából, de fizikai képtelenség az egész. Egy hirtelen pillanatban felkap a vállára, és tehetetlen vagyok.
- Engedj el, Aaron. Hallod? Mi a faszt művelsz? – sikítom a fülébe, és kézzel lábbal kapálózok. – Azonnal tegyél le! – kissé ki is józanodok, de még mindig nem érzem jól magam.
- A bordám, basszus, vigyázz! – felszisszenek, amikor hirtelen irányt vált a csengő miatt. Nem forrt még össze, nem kellene ilyen bravúrokat csinálnia velem. Kezdek ideges lenni, hogy úgy kezel mint aki ismer már jó ideje, holott közünk nincs egymáshoz. Mikor hallom, hogy csukódik a bejárati ajtó, felkapom a fejem. Ki a tököm az? Kit hívott ide? Egy pillanatra abba hagyom a kapálózást, és fülelek.
- Nem tudom mit tervezel, de nem állok jót magamért hallod? Fel foglak jelenteni, ha valami hülyeséget csinálsz! – figyelmeztetem és kezeimmel a hátát püfölöm. Ahogy megfordul, és elindul velem, szembe kerülök a férfival, aki az előbb érkezett. Végig mérem. Nem tudom, ki ő és mit akar, de feltehetőleg Aaron hívta ide a beszélgetés alapján. Milyen rehabról beszél ez?
- Na, jó. Fejezzük ezt be, engedj el! – rivallok rá Aaronra, miután leült velem együtt a kanapéra. Nem megyek rehabra, esélye sincs. A kezeim még mindig reszketnek, a szám kiszáradt. Megrázom a fejem, és küzdök Aaron szorítása ellen. A tekintetem hol rajta, hol a másik pasin pihentetem, és figyelem mit csinál. Halkan felnevetek, mikor meglátom a tűt a kezében.
- Lófaszt! Nem fogtok engem leszedálni! Nem kell a szaros ópiátja! – üvöltöm le a fejét, de aztán elfáradok, gyengeség fog el, így kezdek nyugodtabb lenni kicsit. Mikor megérzem a szúrást, lesütöm a szemem. Nem hiszem el, bassza meg! Ezek teljesen hülyére vesznek?
- Rohadjatok meg, mindketten. – jelentem ki merő határozottsággal, és könnybe lábadnak a szemeim a megalázottságtól. Picsába az egésszel. Nagyokat nyelek, hogy a könnyeim leküzdjem, s mikor sikerült, a plafont bámulom. Rá sem nézek Aaronre, teljesen megnyugszom. A szer hatni kezd, egyenletesen veszem a levegőt. Nagyokat pislogok, és szépen lassan azt veszem észre, hogy elhomályosul a külvilág, a szemeim pedig majd leragadnak. Pár pillanatig küzdök az elnyomottság ellen, de aztán már ahhoz sincs erőm, így mély álomba zuhanok. Álmomban egy jobb világban járok. Ahol nincs gyász, nincs fájdalom és üresség....


Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Szomb. Nov. 04, 2017 5:56 pm
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Jay elhívása tudom, hogy mivel járt, de egyszerűen már képtelen voltam kezelni Cherry kirohanását. Abszurd, sőt hallatlan, hogy engem kér meg rá, hogy vegyek neki drogot, vagy adjak neki pénzt rá. Először nem is tudom, hogy mit gondoltam róla. Szánalmas, vagy elesett? Nem szívleltem a drogfogyasztókat, gyenge jellemek voltak, akik a könnyebb utat választották a túlélésre, mint az öcsém. A kocsiban ejtett beszélgetésünk járt a fejemben, és az a parányi hírmorzsa, hogy építész akart lenni. Miért nem láttam egyetlen tervrajzát, vagy jelentkezését, vagy bármit, ami arra utalt volna, hogy Wyatt a jobb élet reményéért küzd, és hajlandó a családja, és a barátai kedvéért lemondani a szintetikus anyagokról? Nem láttam benne a jót, így még jobban fájt, hogy egy vadidegen állította róla ezt. Cherry ambivalens érzéseket keltett bennem, miatta szó nélkül hagytam el a terepemet, egy kapocs volt a halott testvéremhez. Szerettem volna úgy látni őt, hogy egy hazug, de mégis valami azt súgta, hogy ténylegesen közel állt az öcsémhez. A felelősebb énem kerekedik felül, mikor befejezem a hívást, és kijövök a fürdőből. A percek könyörtelen tempóra váltanak. Cherry a szekrénynek támaszkodva áll, és értetlenül mered rám. Nem tudja még, mire készülök, aztán egy percnyi várakozás, és hátraszorítom a kezét. Már nem kérlelem, hogy nyugodjon meg, pillekönnyű testét átvetem a vállamon, és nem számolok a következményekkel. A sérülései felületiek voltak a kanapén, de ahogyan a bordáiról beszél, már sokkal összetettebb a dolog, de nem engedem el, különben még kárt tenne a házamban, vagy saját magában. A segítségem tíz percen belül meg is érkezik, az egyik kezemmel a hadakozó nőszemélyt tartom, a másikkal beengedem az egyik legrégebbi ismerősömet. A végjáték magáért beszél, én sejtem, hogy az elvonási tünetek megviselik a szervezetet, de az elme épségével is játszanak. Olykor előfordult, hogy ketten fogtunk le egy heroin fogyasztót, mert akkora volt benne a szufla, hogy egy ember nem bírt volna el vele. Némán várakozom, erősen szorítom a kezét, néha a fülébe suttogom, hogy nem lesz baj, de ma este vállaltam a terhet, hogy elhozom. Az ópiát hatásos lesz, átmeneti megoldás a bajára, de így legalább nem koldul az utcán, és nem keresi fel a dílerét sem. Az injekció beadása után a teste lassan ernyed el, és a haját arrébb söpröm, de egy minutumra sem eresztem el a kezeit.
A végén átfektetem az ölembe, és némán pillantok össze a mentős ismerősömmel.
- A rehab lenne a legjobb, de azt akarnia kell. Ez a lány nem akarja, Aaron. – én is tisztában vagyok vele, nem is lehetek a segítője, hiszen érintett egy folyó ügyben, ahogyan én is. Nagyot sóhajtok, és tanácstalanul tekintek Jayre.
- Milyen a vérnyomása, és mire számítsak, ha felébred? – röviden mérem végig a vizsgálat kimenetelét, de aztán elhallgatok. Feltűri a felsőjét, a rosszullét kerülget a rengeteg tűnyom láttán, így el is fordítom a fejemet.
- Elég lesz…panaszkodott a bordáira, amikor felkaptam a vállamra. Utána tudnál nézni? – tapintatosan egy pontra szegezem a szemeimet, és ha végzett Jay, akkor lefektetem a kanapéra Cherryt, és vele együtt vonulok át a konyhába.
- Az ötös, és a hatos borda törött. Mit mondtál, hogy idő előtt jött el a kórházból? – kérdezi, miközben helyet foglal az étkezőben, és készítek két kávét. A bögrékkel együtt ülök le vele szemben, és beszámolok a mai eseményekről, és hogy mennyit tudok a kapcsolati szálairól.
- Ejha..ez kemény. Az öcséd komolyan tolta. Sajnálom, ami vele történt, de Aaron nem ésszerű, hogy bezárva tartod a barátját, méghozzá a saját lakásodban. Nem menthetsz meg mindenkit. – fogja át a felkaromat, és némán kortyolok bele a kávémba. Igaza van, nem lehetek hülye, hogy kockára tegyem a karrieremet.
- Holnap felhívom a szüleit. Ez az, amit megtehetek érte. Köszönöm Jay. – szorítom meg a lány karját, és kikísérem. A hajnal túl hamar jön, már világosodik, mire felkapom a szuszogó Cherryt, és felviszem a hálóval szemközti vendégszobába a cuccával együtt. Nem nyúlok a táskájához, őt sem öltöztetem át. Betakarom, és nyitva hagyom az ajtaját. Egy kiadós zuhany után magamra öltöm az alsómat, és egy kinyűtt egyetemi pólót, és arccal esek be az ágyamba, persze a macska ezt a pillanatot választja, hogy mellém heveredjen, és a pofámba nyomva a farkát ő is dorombolni kezdjen. Nem kell sok, hogy elnyomjon az álom.

***

Másnap korábban ébredek, a szemem alatt karikák éktelenkednek, az arcom nyúzott, de ellenőrzöm a kisasszonyt. Még mindig az ágyban fekszik, így lemegyek a földszintre. Bekapcsolom a kávéfőzőt, és közben lekérem a központtól a szülei telefonszámát. A hívás érdekesre sikeredik, az apja szűkszavú…nem akar nyilatkozni a témában, én meg letudom ennyivel. A mosogató fölött állok, mikor megjelenik Cherry a lépcsőaljában. Nem tudom, hogy mire számítsak tőle, de kitöltök egy pohárral neki is, és a pulton odacsúsztatom elé. Nem is kell sok, hogy rám találjon.
- Jó reggelt, ott a kávéd…mindjárt készítek valamit. – nem állok le vitatkozni vele, hiszen úgyis el fogom engedni, nem tartom itt, ma elválnak az útjaink. A sötét szembogarakat fürkészem, vajon most mire készül…

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 12, 2017 8:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Szer. Nov. 08, 2017 9:38 pm

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Hunyorogva nyitom ki a szemem, elvakít a szobába beáramló reggeli napfény. Ahogy rendesen felocsúdok, kipattan a szemem, ugyanis egy macska néz velem farkasszemet.  
- Húzz innen, hülye dög. – lököm le fintorgva az ágyról, én pedig szépen lassan ülök fel és nézek körül a szobában. Beletelik néhány másodpercbe, mire rájövök, hol is vagyok pontosan. Fogalmam sincs, hogy kerültem ebbe a szobába, és csak a macskából emlékszem arra, hogy Wyatt bátyja hozott fel magához. Aztán szépen leszedált. Azzal a nővel együtt. Szégyenlem magam kicsit, amiért úgy lejárattam magam, és halkan felnyögök, mert tudom, hogy a tegnapi jeleneteimnek, amiket leműveltem, nem lesz jó végük. Először is, kurva nagy bajba sodortam szerintem Taylort, mert az apró információ morzsa, amit elejtettem -s ami mellesleg kurvára nem igaz- Aaronnek, elég lesz ahhoz, hogy ne nyugodjon és felkutassa, vagy ő vagy a rendőrség a haveromat. Akkor már valószínűleg én leszek rohadt nagy bajban, amiért félre vezettem a hatóságokat.  
Körbe-körbe járkálok a szobában pár percig, és azon agyalok, hogy most végül is haragudnom kellene Aaronre, vagy éppen hálásnak kéne lennem, hogy legalább egy éjszakát nem kellett az utcán kódorognom. Az már más kérdés, hogy fogalmam sincs arról, mik a tervei ezek után, mert nem sokra ment velem a tegnap este. Csupán egy hisztis, heroinfüggő tinilányt varrtam a nyakába. Jobban mondva ő csinálta magának a bajt. Nem kellett volna magával hoznia, és akkor nem történik ilyesmi. Egy drogos lány a drogellenes ember házában. Abszurd kicsit, nem?  
Pár percet mászkálok a szobában, szemügyre veszem a komódon lévő kis szobrokat, és azon gondolkodom, vajon most mihez kéne kezdenem?! Addig oké, hogy fogom magam, és lelépek. Azt sem bánnám, ha Aaron még aludna, és nem találkoznék össze vele. Talán az lenne a legjobb, de a lentről felhallatszó hangok nem azt bizonyítják, hogy úgy lenne. A tükör elé megyek, és végig nézek magamon. Nem vagyok jelen helyzetben egy bizalomgerjesztő látvány. Nem aludtam, csak pár órát. Ujjaimmal végig fésülöm a tincseimet, aztán felhúzom a blúzom, és a bordámra tekintek. A jobb oldalon kék-zöld foltok éktelenkednek, és alatta van egy var is. Végighúzom rajta az ujjaim, és felszisszenek. Még mindig kurvára fáj. Mély levegőt veszek, és aztán indulok ki a szobából. Mielőtt még lemennék, feltérképezem a helyzetet, de látom, hogy esélyem sincs arra, hogy elkerüljem Wyatt bátyját, így lassú léptekkel megyek le a lépcsőn. Megfontoltam lépkedek, és mikor leérek, megállok a lépcső alján, ameddig Aaron rám nem néz.  
- Szia. – mondok ennyit, és elkapom a tekintetem róla. Nem tudom, hogy most melyikünknek kellene bocsánatot kérnie azért, amit a másik ellen elkövetett. Én elég nagy szarban vagyok most előtte, de azért ő sem volt semmi, amit leművelt az este...  
- Köszi. – közelebb merészkedem, és elveszem a felkínált kávét. Rakok bele egy kis cukrot és ráemelem a zöld szemeimet. – Figyelj, Aaron... – kezdek bele, mert nem bírok szótlanul egy légtérben lenni vele. Habozok egy kicsit, nem tudom, mit kéne mondanom. – Nem fogok bocsánatot kérni, mert tulajdonképp a te lépéseid miatt jutottunk el addig a tegnap este, ahova. De, ha engeded, lezuhanyoznék, és már itt sem vagyok. Többet nem látsz, ígérem. – mondom, majd a kávémba kortyolok, és a pultra támaszkodom. Jó ég, mi a szart fogok csinálni?
- Hideg van kint? – kérdezem, mert tudnom kell, mire készüljek. Nem lehet tudni, hány napot leszek az utcán. Vagy éppen hetet. Megiszom az utolsó kortyot is, és aztán felállok a székről. Amennyiben nincs ellenvetése, elindulok a fürdő felé, hogy vegyek egy forró fürdőt, mielőtt elindulok. Újra a tükörbe nézek, és egy jó nagy adag szerencsétlenség néz vissza rám. Nyúzott vagyok, megdörzsölöm a szemeim.  
- Na, most állj talpra, Cherry! Túl kell élned. Lehetőleg úgy, hogy közben ne dögölj meg. – A tükörképem mérgesen mered vissza rám. Azért vagy itt Cherry Sullivan, mert utálod a szabályokat. Ha jobb lett volna a magatartásod, akkor nem itt tartanál. Magadnak köszönhetsz mindent.  
Ledobom a ruháim a padlóra, és beállok a zuhany alá. Magamra engedem a vizet, és egy ideig csak állok. A víz forró, de csak épp annyira, hogy ne égessen le. A sebeimet így is csípi, de nem érdekel jelen helyzetben.  
Tíz perc átmelegedés után, kipattanok a zuhany alol, elveszek egy törölközőt a kupac tetejéről. Tiszta ruha kéne... Magamra csavarok a törölközőt, és kilépek a fürdőszobából.  
- Hova raktad a táskám? – szólok hangosabban, mert nem tudom, hol van. Körülnézek, de nem látom sehol. Se Aaront, se a táskát nem látom, így törölközőben mászkálok fel-alá. Megállok, és mélyet sóhajtok. Hirtelen nagyot ugrok, ugyanis a szívroham majd elkap, mikor a macska a lábamhoz dörgölőzik. A gyors mozdulatra kioldódik a törölköző a mellemnél, és csak a csípőmnél tudom elkapni.
- Picsába. Hülye macska. -  nézek le rá, és aztán égnek emelem a tekintetem, viszont Aaron szemeivel találkozom szemben. Irtó nagy sebességgel rángatom vissza magamra a törölközőt, és összefonom a karjaimat magam előtt.  
Itt se vagyok. – fordulok meg, beviharzok a fürdőbe, és magamra kapkodom a tegnapi ruhákat. Azt hiszem, jobban már nem süllyedhetek el...  



Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Henry Cavill
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Cherry & Aaron
Vas. Nov. 12, 2017 8:51 am
 
▐ You must to talk with me…▐ New York▐

Aaron & Cherry

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Már megannyi elméletet felállítottam a fejemben arra vonatkozólag, hogy mégis mi köze volt Cherrynek az öcsém halálához, mi a büdös isten történt abban az autóban este, és miért hoztam haza tegnap, amikor Owen kerekperec kijelentette, hogy a közelében sem lehetnék a lánynak. A szüleivel folytatott rövid kommunikáció alatt végig éreztem, hogy az apját nem érdekli a gyermeke sorsa, szarik rá, hogy merre jár, mégsem lehetett tiszteletlen velem, így megnyugtatott, hogy majd gondoskodnak Cherry jövőjéről, egyéb információkkal meg nem tartozik felém, így bontotta a vonalat. A kávéfőző hangja térít el a gondolataimtól, miközben két bögrébe töltök a fekete indítóból, bár abban nem vagyok biztos, hogy a vendégemnek jót tenne, de már úgysem sokáig húzzuk egymás idegeit. Harcost nem láttam a kajaadás óta, tudom én, hogy a macskák öntörvényűek, de hogy ennyire ez már zavaró. A tekintetem az előszobára akasztom, várom a lépcsőn lefelé haladó lány sziluettjét, és hamarosan fel is tűnik. Nem mondanám, hogy sok nő fordult meg a lakásomban, kínosan ügyelek rá, hogy ez amolyan semleges zóna legyen, és előszeretettel esek túl a fizikai szükségleteken egy bár mosdójában, a kocsimban, mert a magánterület már nem ama része az életemnek, amin osztozkodni szeretnék, és lám itt az első kivétel. Fel kellene címkéznem őt is, ahogyan általában a legtöbb nővel teszem, de még homály fedi, hogy a testvérem barátnője melyik csoportot ékesítené…Owen szerint „azonnal felejtsd el”. A köszönésen kívül már nyújtom is neki a kávét, hogy valamivel oldjam a fellépő feszültséget, de nem én töröm meg a csendet, hanem a velem szemben álló.
- Hallgatlak. – dőlök neki a csípőcsontommal a pultnak, és megfújva a kávémat, kortyolok bele, de egy pillanatra sem eresztem a kisasszony tekintetét, ha nem fordítaná el a sajátját rólam. Feltehetően zavarban van, én megértem a tegnap esti jelenet után, hogy ég az arca, mert normális esetben már egy kórházban feküdne, ha nem lett volna köze Wyatthez.
- Ha beszéltél volna, és nem harapófogóval kell kiszednem belőled a haverod nevét, szerintem akkor nem jutottunk volna el idáig… - nem félek tőle, meg az általa felállított tévhittől, hogy mindenről én tehetek, de rá is hagyom, mert eldönti helyettem a kényes témát. Hogyan szabaduljak meg tőle úgy, hogy ne bántsam meg?
- Persze, ha kell segítség…de szerintem megtalálod a fürdőt, és nincs olyan hideg kint, még pluszok vannak. – nem értem az időjárásra vonatkozó kérdését, de rá is hagyom, mert néhány korty után le is lép, így egyedül maradok a konyhában. Szépen megiszom a koffeinadagomat, és elmosogatok, az övét meg kiöntöm, mert a felét itt hagyta. A szivaccsal bíbelődöm, mikor meghallom a vízvezetékekből áradó víztömeg hangját, és automatikusan pillantok az emelet felé. A képzelőerőm óriási, soha nem szenvedtem hiányt belőle, és amint az érdes porcelánfelület tiszta nem lesz, valahol aközött járhatok, hogy mekkora keblei vannak Cherrynek. Férfiból vagyok, régen dugtam, és most egy házban tartózkodunk. A feladataimra koncentrálok, és arra, hogyan megszakítsuk ezt a különös „kapcsolatot”, aztán meg, hogy visszaálljon minden a régi kerékvágásba. A kiáltására nem reagálok egyből, mert kínosan ügyeltem rá, hogy a táskája az ágya mellé kerüljön, így hagyok neki időt, hogy magától ráleljen, ha nem tenné, akkor felmegyek segíteni, de csak az eszeveszett trappolást, és a macskám nyávogását hallom. Megemberelve magam felbaktatok a lépcsőn, de arra nem számítok, hogy egy szál semmiben vár rám a vendégszobában. Az lenne a legilledelmesebb, ha nem néznék oda, de szó szerint szembeköszönnek az ikrek, de Cherry gyorsabb, és betolat a fürdőbe. Rákvörös lehet a drága, de az én arcomra kiülő kaján vigyor jelzése alapján csak egyikünknek volt kellemetlen ez a találkozás, és ki lehet találni, hogy az nem én voltam. A szobába lépve körülnézek, hogy miért nem találta meg, de a táska alja becsúszott az ágy alá, nem csodálom, hogy nem vette észre. Kiemelem onnan, és megsimogatom a jószágomat is. A vállamra kapva indulok meg a fürdő felé, és az egyik kezemmel nekitámaszkodva a falnak kopogok be az ajtón. Kettő, ámbár súlyos percnek kell eltelnie ahhoz, hogy kinyissa nekem, és feltekintsen a szemeimbe.
- Az ágynál volt, nem vettem el tőled. Ha már az időjárásról csevegtünk oké, de nincs kedved reggelizni is? Az ópiát lassan kiürül a szervezetedből, és ha már bemegyek a rendőrségre előtte kajálhatnánk is. – adom át a kezébe, és megvárom, hogy erre még reagáljon.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Aaron Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 15, 2017 8:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkanélküliek
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Phoebe Tonkin
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Re: Cherry & Aaron
Hétf. Nov. 13, 2017 10:25 pm

Cherry & Aaron
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány..
Taylor jó nagy szarban van, még úgy is, hogy a vezetéknevét nem árultam el, Aaron hamar rá fog jönni, millió és egy nyomot tud találni, hiszen csak Wyatt cuccait kell átnéznie, s rá is jött. Csoda, hogy nem firtatta tovább a dolgot, bár a rosszullétem igencsak közrejátszott ebben. Abban egész biztos vagyok, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot, és nem fog leállni addig, amíg nem tesz pontot az ügy végére. Én is ezt tenném a helyében, nyilvánvalóan, de én tisztában vagyok a történtekkel... Azt nem mondom, hogy Tay nem érdemli meg, mert igenis, így járt, ha már ő is itt hagyott tök egyedül, hogy oldjak meg mindent.  
- Jó, meg kell értened, hogy nem beszélek könnyen a történtekről. Összeszorul a gyomrom, a torkom, mindenem, ha visszakell gondolnom arra az estére. – sütöm le a szemem, és a pultra csúsztatom a maradék kávét. Még ez sem esik jól most.  
Megnyugtat a válasza az időjárás felől. Még talán nem fogok megfagyni, de nincs sok időm kitalálni, hogy mi legyen a megoldás, ugyanis novemberben már a nyakunkon a tél. Szívás lenne a mínuszokban az utcákat róni. Leszállok a bárszékről és a fürdő fele igyekezve fél méterenként rúgok bele a macskába, mert le se szakad a lábamról. Kicsukom a fürdőből, és a tükörből egy elesett, fáradt nő néz rám vissza. Egy függő. A karomra simítok, miután levettem a felsőmet. A tűszúrások számát meg sem tudom számolni. Az utóbbi estéink Wyattel nem szóltak másról, minthogy együtt lőttük be magunkat, és aztán bódultan, jó kedvvel estünk egymásnak. Oldalra döntöm a fejem, hogy a víz mindenhol érjen, miközben lepereg a szemem előtt egy-egy csókunk, érintés. A fejem zsong kicsit, érzem még valamelyest az ópiát hatását. Pár percnyi fürdőzés után kilépek a zuhanyból és a táskám keresésének indulok. Miután semerre nem lelem, Aarontől kérek segítséget, de hamar kiderül, hogy nem volt jó ötlet. A csípőmnél éppen elkapom a törölközőt, de ahogy felnézek, és Aaron szemei a melleimre tapadnak, villám sebességgel rántom magam elé az anyagot, és szó nélkül, máris visszavonulót fújok. Nem is én lennék, bassza meg. Most komolyan, a halott pasim bátyjának, olyan vigyor ült ki az arcára, amit már csak futólag kaptam el, hogy legszívesebben azonnal letöröltem volna. A fürdőszoba ajtaját becsapom magam mögött, és az ajtónak vetem a hátam. Az alsó ajkamba harapok, és az arcom a tenyerembe temetem. Halkan nevetek fel, mert egyszerűen annyira tipikus volt az egész, hogy nem is csodálkozom rajta. Mikor az ajtón kopogtat, egy ideig ki sem nyitom. Ez ultra gáz szitu volt, és azóta is vörösen izzik az arcom. Fel-alá mászkálok a fürdőszobában, amíg el nem tűnik a pír az arcomról, majd réveszem magam, hogy újra szembe kerüljek vele. A karom szorosan fonom össze magam előtt, hogy még véletlenül se ismétlődjön meg az eset, és kinyitom a fadarabot.  
- Eszedbe ne jusson egyszer is felidézni a látottakat, érted? – szegezem neki a kérdést meg sem hallva, amit az előbb mondott, és már ki is kaptam a kezéből a táskámat. Kerülöm a pillantását, nem tudom miért, de valahogy ezek után és a tegnap történtek óta nem igazán szeretnék a szemébe nézni. Két pillanaton belül máris becsapom az orra előtt az ajtót, és kiborítom a táska tartalmát a földre. Nem sok minden van benne, csak pár szükséges holmi. Három felső, egy másik nadrág, egy hétre elegendő bugyi, két melltartó és a sminkcuccaim. Lószarra sem elég.  
- Most, hogy már láttad a melleimet, már reggelizni szeretnél? Tegnap még egy cigit is sajnáltál tőlem. – kiáltom ki halkan felnevetve az előbbi kérdésére válaszul. Így is elég kínos a történet, nem kell, hogy még faggatni kezdjen, mert hát hiába, de úgyis megint a balesetnél lyukadnánk ki. – Szerintem így is több időt töltöttünk együtt a kelleténél. – mondom úgy, hogy hallja a csukott ajtón keresztül is. Neki baja lehet belőle, ha kiderül, hogy felhozott magához, és ha együtt mutatkozunk, én pedig nem akarok tovább hazudozni, ha nem muszáj. Nem akarok jópofizni, mintha érdekelne, hogy most ő mit fog csinálni az elkövetkezendő napokban. Én kiakarok szállni ebből az egész nyomozósdiból, bár nagy valószínűséggel senkit nem fog érdekelni, hogy én mit akarok. Legfőbb nem Aaront.  
Magamra kapom az egyik fenék alá érő hosszított felsőm, egy fekete nadrággal, és húzok az arcomra némi sminket, mert borzalmasan nézek ki. Amíg van, addig legalább szeretnék normális kinézetet varázsolni magamnak. Miután felkentem egy kis alapozót, a szemem is kihúzom, és fújok kettőt a kedvenc Versacce parfümömből a nyakamra. A fürdőből úgy lépek ki, mint akinél minden rendben van, pedig kurvára nem így van. Még jó, hogy mindig is jól tudtam álcázni, és jól kinézni, még ha belül egy katasztrófa uralkodott is. Most is így van, de nem mutatom. Aaronre pillanatok egy apró mosoly kíséretében, és magabiztosan állok elé.  
- Jobb lesz, ha elfelejtjük egymást, de azért kösz, hogy lefürödhettem, és a kávét is. Rohanós napom lesz. – Persze, semmi tennivalóm. Csak az utcákat fogom róni egész álló nap. Megkerülöm, és lefelé indulok a lépcsőn. A konyhában megtorpanok, és felkapok a pultról egy almát.  
- Ha nem haragszol... és ha már reggelizni akartál vinni, ezzel kiváltottad. Jó munkát. – fordulok vissza még az ajtóból, és intek neki, mielőtt még elmennék. A kabátom leveszem a szekrényről, és lopva végignézek rajta, magamban pedig konstatálom, hogy Wyatt iszonyatosan hasonlított rá, de meg kell hagyni, Aaron jobb nála egy fokkal. Igazi férfi, Wyatt még fiatal volt. Nem hozzám, csak mindig szerettem az érett pasikat. Valószínűleg ő is ilyen jó bőr lett volna a későbbiekben, de sajnos már sosem lesz lehetőségem arra, hogy meglássam. Kilépek az ajtón, miután a cipőm is felhúztam egy utolsó, félmosoly után, majd az le is hervad az arcomról, ahogy kilépek a szabadba, ugyanis tudom, hogy nem lesznek egyszerűek az elkövetkezendő napjaim. Magamra is kapom még a kabátom, miután becsuktam magam után az ajtót, de nyitva hagyom, mert hála az égnek, még tényleg nincs annyira hideg. Túlélőnek kell lennem, nincs mese. Túl kell élnem. Ennyi az egész. Mintha ez olyan egyszerű lenne...  





/köszönöm a fantasztikus játékot :$: /
Vissza az elejére Go down
Re: Cherry & Aaron
Vissza az elejére Go down
 
Cherry & Aaron
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pietro Maximoff -hős- aaron-taylon johnson
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: