Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 1:17 am

Pixie & Sarah - No man is useless until it's got a friend
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sarah Adler Today at 12:09 am

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 11:26 pm

Egy first lady élete
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lola Torres Yesterday at 11:04 pm

Olivia & Sera || Little Fairy Garden
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:56 pm

Seraphina && Carson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:20 pm

Long journey... ~ Lotte&Shane
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 10:20 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 10:14 pm

Ki van itt?

Aimee Riddle, Christabel Edwards, Erik Lindström, Owen Cavanaugh, Sarah Adler, Seraphina E. Hawkins

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 1 rejtett és 11 vendég
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Charlotte x Liam - Divorced club
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Charlotte x Liam - Divorced club
Hétf. Okt. 16, 2017 4:07 pm
 
▐ Divorce is a nihtmare▐ New York, Manhattan▐

Liam & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Samantha Leroy azon nők egyike volt, aki a manhattani elitalakulat négyszeresen elvált asszonyságai közé tartozott, és még mindig többen álltak sorba a kegyeiért, mint a New York-i divathéten megrendezésre kerülő privát bulira való meghívóért. A harmincas évei végén járó bomba nő az egyik legmeghatározóbb egyéniség volt az Upper East Side-i feleségek között, többen példaképnek tartották…míg én csak egy jó barátnak tekintettem. Egy divatbemutató koktélestjén ismertem meg az akkori férje oldalán, aki történetesen az én uram egyik legjobb ügyfele volt. Samantha falta a férfiakat, alig száradt meg a tinta a válási papírjain, máris a következő áldozatát szemelte ki. Az agglegényeknek szemfülesnek kellett lenniük, ha éppen akkor szerettek volna lecsapni rá, mikor nem viselt karikagyűrűt az ujján. Sam mások szemében egy ikonnak számított, de én jól beláttam a színfalak mögé is. A mindig tündöklő szépség drogfüggő volt, nehezen bírta a hétköznapokat egy kis kupica konyak nélkül. A betegségem óta a vad bulik elmaradtak, de most olyasmire készült, ami nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Városszerte akadtak informátorai a leggazdagabb férfiakról, illetve a válófélben lévő exekről…történetesen megvolt az új kiszemeltje. William Wesley neve számomra nem sokat mondott, egy-egy cikkben már felbukkant, de nem maradtam részletek nélkül az úriembert kilétét illetően.  
- Char, figyelj rám…a pasinak van mit a tejbe aprítania, és állítólag már felkeresett egy válóperes cápát is. A sérülékeny, és kihasznált pasik a legjobb alapanyagok egy következő házassághoz. – nem értettem a barátnőm észjárását, de tudnia kellett már egy és mást, ha négy válásból győztesen távozott.
- Látod ezt Sam…férjnél vagyok. Dexter nem hajlandó tárgyalni sem, pedig lassan kifutok az időből. Szükségem van a pénzemre, hogy megnyithassam a cégemet. Elvagyok a Cartier-nél, de te is tudod, hogy a saját brand megalkotása a célom. Nem érem be annyival, hogy másoknak készítsek parfümöt, ha nekem is lehet saját nevem a szakmában. Szerinted ezért robotoltam három évig Párizsban? – szaladt fel az egyik szépen ívelt szemöldököm. A mai programra elvből nemet kellett volna mondanom, de a barátnőm addig rágta a fülemet, amíg be nem adtam a derekamat neki.
A Dolce & Gabbana királykék kosztümruha, és a hozzáillő fekete Jimmy Choo tűsarkú túlzásnak tűnt, de Samantha még rajtam is túlmutatott a viseletével. A mélyvörös Prada, és a fekete Bernard Florentin egybe részes csoda még kihívóbb öltözetnek számított a csoportterápiához.
- Nyugodj meg, az a piszok nem fog semmit kapni a végén, ha kiderül, hogy megcsalt. Még gyakorolnod kell a meggyötört feleség szerepét, de menni fog. Gyere, még a végén elkésünk..milyen a rúzsom, nem lett olyan a fogam? – villantotta ki előttem a tökéletes fogsorát, mire csak megráztam a fejemet, és magam előtt tolva léptük át a posztmodern épületegyüttes dupla szárnyú bejáratát.
- De, nem válaszoltál… - sürgetett a megjelenése miatt, de én csak mosolyogva követtem őt, de eszem ágában sem volt még a lovat is adni alá. A szűk folyosó végén egy tábla hirdette az „Elhagyva” csoport részvevőinek a pontos helyszín megadását.
- Megérkeztünk, és ha már ennyire be akartál épülni, akkor menjél előre. Nem tudom, hogy merre van a leendő férjed. – suttogtam a fülébe, és körülnéztem a lézengő tömegen. Az előtér után egy nagyobb kör alakú terem várt ránk, tizenegy székkel középen, és oldalt az asztalokon frissítőkkel felszolgálva.
- Már mondtam, hogy régen el kellett volna válnod. Dexter egy mocsok, és kőkeményen gazdag. – kezdtem türelmetlen lenni, így leintettem, és a sarokban álló finomságok felé indultam meg. A cukorról ugyan nem kellett lemondanom a szívelégtelenség miatt, de a sóról igen…és most olyan jól nézett ki azaz egy szem pogácsa a tányér tetején. Sajtos, és pont rám vár. Nem sok hiányzott, hogy a kezemmel elhappoljam, de valaki beelőzött. Kéklő szivárványhártyáim mérgesen villantak a rabló láttán, és szóvá is tettem, hogy milyen jogon tartott igényt ugyanarra, mint én.
- Elnézést, de azt én akartam megenni. – a hangomban némi gúny bújt meg, de aztán visszavettem az élből, és azonnal elpirultam a magas, és szálkás testfelépítésű férfi láttán.
- Nem ehetek sós ételeket, és az utolsó darab ez a sajtosból. Miért nem eszik inkább édeset? – ajánlottam fel a másik asztal felhozatalát.
- A kávé mellé jobban dukálna a keksz. – pillantottam a kis csészére, és a belőle gőzölgő feketére.  Reménykedtem benne, hogy a női bájam még nem kopott meg két férfi után sem.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 20, 2017 11:18 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nikolaj Coster-Waldau
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
39
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
építész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
15

Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Kedd Okt. 17, 2017 5:56 pm
Van egy penészfolt a sarokban, gondolom, a mustársárga falakon terpeszkedő sötétzöld pacát bámulva. Az esernyőtartóban odaállított zászló némileg elvonta a figyelmemet róla, de ha elég ideig bámuljuk, a csíkok és csillagok is egybemosódnak, felfedve, amit elrejteni akartak mögötte. Egészen találó hasonlatot lehetett volna összerittyenteni erről és az USA-ról, valaki olyannak, aki nálamnál magasztosabban bánik a szavakkal és költői fordulatokkal, és ha kevésbé fenyegetik a szemhéjai a lecsukódás árulásával. Bár nem ezért vagyok itt, mégis pörögni kezdtek lelki szemeim előtt a penészedés lehetséges okai – pára, hőhíd, nem lélegző anyagok, csőtörés, beázás–, és hirtelen nagyon zavarni kezdett. Legszívesebben azonnal ecsetet és festéket rafadtam volna, hogy eltűntessem; nem oldja meg a problémát, de az ember kicsinyes lény, és amit nem lát, azzal nem törődik. A válás is ilyen volt; a felületi repedéseket el lehetett takarni egy új réteg glettel, de a szerkezet magja attól még sérült és gyenge marad.
Fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és a kávéval teli kancsó után nyúlok, már harmadjára. A főzet gyenge, vagy én vagyok túl kialvatlan, ám az arabika kávébab pörkölt aromájának szétáradásán kívül nem éreztem semmi hatását. Mint annyi mindent, ezt a csoportot is Dalton javasolta; New York azon nagyvárosok egyike volt, ahol elég kétségbeesett és gazdag ember van ahhoz, hogy több, külön rájuk specializálódott kurzus és lelkisegély szolgálat között válogathassanak. Rájuk, mivel én nem érzem magam ide valónak. A pénznek egészen más az íze, ha ténylegesen magadnak köszönheted, nem pedig közé születtél, mint a Daltonhoz hasonló, dúsgazdag aranyifjak.
A legjobb barátom az egyetem óta, de egy díszes pöcs. Az én szememben a tanácsadói pixisből valahol a második tönkrement házassága idején esett ki; Evan volt az, akinek az ötletet való helyeslése végül kelletlenül, de meggyőzött. Halk szavú, a háttérbe húzódó társunk ritkán ejtett ki meggondolatlan szavakat a száján. Persze, ettől függetlenül egyetlen célból jöttem el: hogy jogosan mondhassam a szemükbe, igazam volt. Nem szorultam… lelki pátyolgatásra. Nem anonim alkoholista voltam, sem drogfüggő, akit annyira a karmai között tartott a szer, hogy valami nagymenő Dr. Phil lelki tanácsadó segítéségre legyen szükségem.
Megkavarom a kávém, s megint, újra, sokadjára jut eszembe, hogy el kellene hívnom Dr. Hale-t egy… akármire. Mi lehet benne olyan nehéz? Helló, doktor, hogy van mindig? Eileennel jól halad? Tényleg? Véletlenül nem érez olthatatlan vágyat, hogy egy páciense gyámjával randizzon? Nem? Nem is értem. Nem voltam jártas a terapeuták erkölcsi kódexét illetően, Erin Hale személyes szabályait pedig még kevésbé ismertem. Vajon tilos a munkájával kapcsolatos személyekkel a rendelőn kívül ismerkednie? Valahogy nem tűnt túl vonzó opciónak, hogy húsz év óta az első próbálkozásom a randevúk terén rögtön kudarcot valljon, már ott, mikor nemet mond és rám csukja az ajtót. Nem ismertem, talán barátja van, vőlegénye, vagy akár menyasszonya. Az, hogy tavaly Halloweent véletlenül épp ugyanazon brooklyni bérház tetején töltöttük, és volt egy kellemes beszélgetésünk, nem jelentett semmit. Talán jobb is, ha nem sodrom magam feleslegesen kínos helyzetekbe. Tizenhat évesen sokkal könnyebb volt csajozni.
Kénytelen vagyok eltávolítani magam a kávéskancsó mellől, mielőtt negyedjére is újratöltöm a csészét, és heveny szívinfarktusban halálozom el, egy elvált klub kellős közepén. Az élet csak akkor tud igazán pofozni, ha hagyod magad. Bár a székek számát alapul véve, jóformán mindenki megérkezett, s kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgetett, nem feléjük indulok, sőt, a lehető legnagyobb ívben, szinte a falba olvadva vágok át a téren. Nem érzem úgy, hogy sok közös témám volna… Sokadik férjes elitistákkal és újgazdag, kopaszodó, magányos egyedülálló apákkal, akiknek ahhoz is puska kell, hogy meg tudja mondani, hogy hívják a gyerekeit.
Másoknak talán logikus lett volna, hogy olyanokkal vegyüljön, akik hasonló cipőben jártak, mint ő; Eileen esetében én is ezt javasoltam volna, a kettőnk helyzete mégis merőben különbözött. A válás magánügy, nem olyasmi, amit dicsőséggel lobogtatunk mások előtt, elvégre, a mi hibánk is. Az enyém is; azt még nem tudom, pontosan mennyiben és hol.
Elnyomok egy kitörni készülő ásítást, miközben minden krízishelyzet megoldása, a kitett étel felé veszem az irányt. A perifériás látóteremben masszává olvadnak össze a színes ruhák és nyakkendők, úgy érzem magam, mintha tárgyalásra készülnénk, vagy még inkább egy olyan művészeti kiállítás megnyitóján, ahol a művészet csak látszat, s minden kacaj és pillantás a politikai-üzleti élet margójára íródik. Itt nem akarok lenyűgözni senkit; csak túlélni a mai estét, lehetőleg anélkül, hogy mesélnem kéne magamról. Üdv, a nevem Liam, a feleségem valahol Olaszországban kamatyol egy hatvan éves Don Juannal. Egyszerű, fekete pólót húztam fel sötétkék farmernadrággal, s bár a sportcipőm talán drága darab, annyira kirí a többiek ruházatától, hogy talán a takarítónak néznek. Az volna a legjobb.
Arra azonban nem számítok, hogy az első kiszemelt falatkára valaki más is pályázik. Döbbenten szakítom el tekintetem a penészfoltról, és mérem fel gyorsan a megrovó hang gazdáját. Az arcára kiülő pír komolyságában nem voltam biztos, de abban igen, hogy nekem szól, legyen kényszertelen vagy sem. A szépség mindenkinek szubjektív, Eve például nem volt klasszikusan gyönyörűnek mondható, az orra túl pici, az arcvonala pedig túl hangsúlyos, mégis mindig elállt a lélegzetem, ha belépett egy szobába. Már azelőtt, hogy végleg lemondtam volna róla.
Karakteres állvonal, éles vonások és zöldeskék macskaszemek, biztos voltam benne, hogy a legtöbb férfi szava azért áll el, mert egyből rendkívül vonzónak találja. Bár valamilyen másodlagos szempontból én is csinosnak találom, én azért bámulok néhány másodpercig kukán, mert nem tudom, mit mondjak. Mondanom kell egyáltalán bármit, vagy csak mondjak le a sajtos pogácsáról? Beszélgetést kezdett, vagy csak kérést intézett felém?
Sok dologhoz ragaszkodom, de sosem fosztanék meg egy hölgyet az áhított sajtos pogácsájától. Különben is – mosolyodom el, ahogy felé nyújtom a szalvétába csomagolt péksüteményt –, édesanyám még most is megcsavarná a fülem, ha éheztetésre ítélnék egy hölgyet. Már ha felérné. – Már majdnem biztos vagyok benne, hogy ténylegesen hozzám szólt, így kevésbé tűnik csábítónak a szemben lévő sarok. Arra is szánok egy másodpercet, hogy a korábbi, felületes vizslatás helyett jobban felmérjem a nőt; van benne valami ismeretlenül ismerős, bár biztos vagyok benne, hogy még sohasem láttam. Egy kicsit talán hasonlított Erinre… A határozott vonások. Csak épp őt egészen biztosan nem kötötte orvosi kódex, vagy volt férjnél, ha egyszer itt találkozunk; az ismerkedés nem szerepelt a terveim között, mégis azon kapom magam, hogy kézfogásra nyújtom felé a kezem. – Liam vagyok, örvendek a találkozásnak. Kérem, mondja, hogy nem törzsvendég itt; ahhoz kissé fiatalnak tűnik!

for the same reason people go to the zoo.
I came here
Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Pént. Okt. 20, 2017 11:52 am
 
▐ Divorce is a nihtmare▐ New York, Manhattan▐

Liam & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Samantha erőszakosságát már megszoktam, ha nemet mertem volna mondani a mai programjára, akkor még a munkahelyemre is utánam jött volna. Az én szekrényemben is ott vannak azok a bizonyos csontvázak, talán több is a kelleténél, de amióta Dex felesége lettem, nem kacsintgattam másfelé, nem használtam ki a testem nyújtotta előnyöket. Felhagytam a régi életstílusommal, már nem fért össze a szépségiparral, hogy mások kielégüléséért, és szórakoztatásáért fizessenek. A pénz, és a várva várt siker megérkezett hozzám is, kicsit nehezebben értem el, túl sokszor illegális eszközökkel, de én így lettem kódolva. Tizenhét évesen, elszakadva a családtól az ember sok meggondolatlanságot csinál, de én tudtam, az egyetlen cél a végeredmény. Parfümőr lettem, jártam Párizsban, sőt ott is élhettem. Lényegében többet is kaptam, mint amiről álmodtam, de most egészen más mozgat, és más jellegű problémák foglalkoztatnak. A harminc kapujában állok, és ott a félelem, hogy nem fogom megélni azt. Hat-nyolc hónap a kardiológusom szerinti élettartalom, mely még kényelmesen kitolható, de utána a csodával lesz egyenlő, ha mégis megmaradok. Felmerültek műtétek, kezelések, annyi orvosi szakkifejezés, hogy nem volt időm megemészteni. A héten még egy időpontom is akadt egy hozzáértő pszichiáterrel, aki segít feldolgozni a betegségemmel járó etikai, és erkölcsi kérdéseket. Szembe kell néznem a halál gondolatával is, hiszen bármikor eljuthatok odáig, azonban a makacsságom még nem ismert határokat. Dexter Green lett az egyik fő feladatom, mielőtt eltávoznék..el kell válnom tőle. Egy mocskos, pénzéhes fasiszta, akinek még az is félelmet keltő, hogy szívelégtelenségem van, de az igazi undora alapja a „halál” lett. Nem akart olyan nővel ágyba bújni, aki bármikor feldobhatja a talpát, helyette a szexi titkárnőjével bújt ágyba. Szerettem..különben nem lettem volna a felesége, de ekkor megtört bennem valami. Már nem volt visszaút, másnap egyből felkerestem egy válóperes ügyvédet, és elindítottam a folyamatot. A kibékülési hercehurca sem fog érdekelni, hivatalosan is Charlotte Evans-szé szeretnék visszaavanzsálódni. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, miközben magam előtt tolom be a barátnőmet a terápiára, és vegyülök el a frissítők közelében. A mai ülés vezetőjét még nem is láttam…miféle pszichológus ad tanácsokat az elengedés folyamatáról? Összezárnám szívesen a férjemmel, hogy töltsön vele egy fél órát, és ha utána is ezt állítja, hogy semmilyen kétséget nem kelt benne az elengedés, és a válás procedúrája, akkor megemelem a kalapomat előtte.
A sütemények, és a pogácsa illata felkavarja a gyomromat, éhesen jöttem el otthonról, és muszáj lesz valami táplálékot a szervezetembe juttatni, különben kiakasztom a fél társaságot. Magamban dudorászok, és kiszemelem az utolsó sajtos darabot, de egy időben nyúlok érte egy másik idegennel vetekedve. A türkizkék íriszeim azonnal rásiklanak, és végigmérik, de eleinte nem jutok szóhoz. El is pirulok, túl lezser a velem szemben álló, és már bánom, hogy kosztümruhát vettem fel. Samet ki fogom nyírni, bárki is legyen ez a William Wesley.  Szóvá teszem előtte, hogy igény tartanék arra a szemre, de a keze még mindig az enyémen időzik, mire észhez kap, és elhúzza. Meleg volt, és élettel teli, olyan, amihez kedvem lenni megint hozzáérni. A lángrózsák hamar hunynak ki a fehér bőrömön, amikor megszólal, és a tekintetem is el bírom ragadni az ápolt kézfejről.
- Ennek nagyon örülök, mert én meg nem vagyok olyan kisasszony, aki engedte volna az angyali külső ellenére sem. – könnyed kacaj szakad fel a torkomból, és meglepődöm a felém kínált szalvétás péksüteményen, illetve a hozzáfűzött magyarázaton.
- Az édesanyja remek nő lehet, ha még mindig hatással van a fiára, és a nevelése sem veszett el. A nők megjegyzik, ha egy férfi kedves velük. – mosoly játszik a szám szegletében, és elfogadom a pogácsámat, nem is adnám másnak, ha nem muszáj. Az előbbi kézfej belső fele lendül az irányomba, és teketóriázás nélkül csúsztatom az enyémet is az övébe.
- Az első alkalom, hogy itt járok, Liam. Az én nevem Charlotte, és a fiatalság is relatív, nem gondolja? – rázom meg a kezét, aztán elengedem, és visszafordulok az asztal felé, hogy az üdítők között is szétnézzek.
- Mi járatban…bocsássa meg ez olyan ostoba kérdés..válik, vagy már elvált? – kapok a homlokomhoz, és megint felpillantok rá.
- Megfordítom, inkább az érdekelne, hogy kivel jött…mert van egy olyan érzésem, hogy maga sem önszántából jelent meg. – türkiz szivárványhártyáim érdeklődve állapodnak meg az állán, aztán a pillantásában, így féloldalasan állok meg mellette, és a válaszát várom. Samantha a másik sarokban ismerkedik egy úriemberrel, így van még néhány szabad percem. Az egyik szépen ívelt szemöldököm a magasba lendül, és a péksüteményt is lehelyezem a közöttünk lévő asztallapra.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 24, 2017 3:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nikolaj Coster-Waldau
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
39
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
építész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
15

Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Szomb. Okt. 21, 2017 8:33 pm
Egy tárgyalóteremben sok dologra szükség volt, ám ha igazán be akartad ásni magad a szakmába, a nagy, cirádás-aranybetűs nevek közé, a profizmus nem csak a tudást jelenti, sőt. El kell adnod magad, kiismerni a másikat, egyetlen kézfogásból megtudnod, milyen ember, hogy hogyan áll az élethez, mit vár tőle, és ami még fontosabb, mit vár tőled, s mindezt mennyiért. Az üzlet rideg világ, hiába takarózik az emberség és társadalmi kapcsolatok álcájával, számítások végtelen ciklusa, egy spirál, egy feketelyuk, ami beszippant, és csak akkor tudsz átevickélni rajta, ha értesz hozzá, különben kénytelen leszel katapultálni. Az ovális üvegasztalok, szoros nyakkendők és lakkcipők kirakatában könnyen otthonra leltem; nem szerettem, de megértettem, és jól helyt álltam.
Most, ahogy szemben álltam azonban az ismeretlen nővel, egy nevetséges terápiás csoport büféasztalánál, mégis megnémultam. Nem szerettem a szokatlant, a változást; Evan szerint ez az egyik oka annak, hogy ennyi ideig halogattam a válást. Talán igaza volt; elvégre, több, mint két évtized nem múlik el nyomtalanul, nem tudsz anélkül ismerni valakit, hogy ennyi idő alatt ne ismerd meg minden hibáját, minden olyan jegyét, amivel az őrületbe kerget. Eve-et idegesítette, hogy stressz hatására néha dobolok a lábammal, engem pedig az, hogy folyton úgy kente meg a kenyeret, hogy a kés a famarkolatig majonézes lett. Én reggel ötkor jártam futni, és zajongtam a mixerrel, mikor hazaértem, ő pedig néha összemosta az ingeimet Noreen valamelyik rózsaszín melegítőjével. Az enchilada túl fűszeres, a hétfő esti sorozat túl nyálas, és a végére néha oda jutsz, hogy már nehéz rávenned magad arra, hogy emlékezz, miért is szerettél bele. Tizenhat évesek voltunk, emlékeztetem magamat mindig. Csupa hormon, semmi észérv. Persze, a tinédzserszerelem sosem biztosíték, mi valamiért mégis együtt maradtunk; utólag, már én is belátom, talán csak kényelmes volt így. Jó volt, hogy valaki ott van, valaki olyan, akit egészen jól elviselsz, és aki tudja, hány cukorral iszod a kávédat, és akit megbökdöshetsz éjszaka, hogy most Ő ellenőrzi, alszik-e már a gyerek.
Ha egy festésen elkezded látni az apró hibákat, ahol mondjuk látszik a nyomvonal, vagy beleragadt egy ecsetszál, nehéz eltekinteni tőle, még ha épp elégedett is vagy a nappalid színével. Talán így kellene gondolnom a válásra is; újrafestés.
Ez a beszélgetés pedig lehetne akár próbakör is, színminta-válogatás, mielőtt kiválasztom a megfelelőt. Gyakorlás; ismerkedő tárgyalás. A tárgyalás menni fog.
Római-katolikus nevelés, kansasi pólyába csavarva. Tudja, vasárnap és ünnepnapokon latin mise, hétköznap meg áhítat, bűnbánat, barbacue és bingo.– Kansasről leginkább azt kellett tudni, hogy nincs annyira mit tudni róla. Na jó, Delaware-hez képest azért menőbb hely, és még az is jobb, mint Dél-Dakota. Beszédtémát kerestem, közös pontot, lehetőleg olyat, aminek nincs köze  a mostani helyhez, amiről sokat tudok beszélni. Aztán valahogy mégis jó felvezetésnek tűnt; egy ugródeszkának, amivel lehetőség szerint jó messzire repülök innét.
A fiatalság az fiatalság. Az öregség meg… Hátfájás és aranyérkenőcs – felelem vigyorogva, a mozdulat könnyen jön, az izmaim maguktól ugranak a megfelelő helyzetbe, és bár kerülni próbáltam a feltűnést, mégis kihúzom magam; ösztönből. – Remélem, hamarosan az utóbbit válaszolhatom majd.
A mosolyom meginog, de nem esem ki a szerepből – mert ez szerep, amit a mai este túlélése érdekében öltöttem magamra –, már eltökéltem magam. Azt persze valójában nem tudom, hogy mit szeretnék kezdeni, ha a válásnak vége, ha hivatalosan is egyedülálló leszek. Mielőtt Eve egyszerűen szakított volna velem, mintha nem lett volna közös lányunk és gyerekünk, nem is fordult meg a fejemben, hogy esetleg egyedül maradhatok. A munka egy ideig elfoglal, de aztán a munkaidőnek is vége, és egyébként is, szimpatikus volt a korai nyugdíj gondolata, de akkor még volt mellettem valaki… Mégis nehezen veszem rá magam az ismerkedésre. Egyrészt, nem tudom, hol fogjak neki; régen voltam szingli. Másrészt, mikor lenne időm randizni? Mikor lenne időm újra átmenni azokon a lépcsőfokokon, amik egy kapcsolati kezdeti státuszát jelentik, amikor a lehető legtöbb időt akarod tölteni a másikkal, úgy, hogy ez ne menjen az életem meglévő részei, például Noreen és Eileen kárára? Fejfájás.
Nem tudtam, hogy ez páros foglalkozás – jegyzem meg, egyik szőke szemöldököm a homlokom közepére ugrik, de nem hoz zavarba a kérdés, könnyedén folytatom. – Az egyik barátom ajánlotta… Vagyis, inkább ragaszkodott hozzá. Olyan fajta, tudja, aki addig kérdezgeti, hogy „de miért?”, ameddig a „csak azért, mert” már elfogy, és inkább beadja a derekát az ember… Két tinédzserlányt nevelek, de esküszöm, egyikőjük sem volt sohasem ilyen kiállhatatlan.Pedig az egyikük szülei meghaltak, a másik anyja pedig épp Matuzsálemmel hetyeg valahol az olasz riviérán. A maradék kávémat egy húzásra iszom meg, de a gondolat még ennél is keserűbb szájízt hagy maga után. A csészét az asztalra teszem, magam mögé. – Szóval… akkor maga sem tudja, hogy működnek az ilyen csoportok? Remélem, azért a végén nem kell valami ragadásmentes serpenyőt is megvennünk, vagy valami kihagyhatatlan ajánlatú kést… Vagy talán Fraud alapján jelentjük majd ki, azért nem működött a házasság, mert anyukánk nem ölelt meg eleget?
Nem próbálom meg titkolni, mi a véleményem az efféle pszichológiáról;voltak dolgok, amiket meg lehetett magyarázni, és amiken segített a beszélgetés, az, hogy valaki olyannal tudjuk megbeszélni a problémát, aki tudja, mi mit jelent. Különben Eileent sem vittem volna terápiára; az azonban, hogy két ember elhidegült egymástól, semmiképp sem magyarázható be ilyesmiknek. Az olyan… Lealacsonyító volna. A szerelmet nem lehet csak úgy megmagyarázni, bemagolni, hogy miért történik, mintha csak egy lap lenne valami tankönyvben, a tananyag része.
Néhány dolog elég egyértelmű, nem gondolja? Például, hogy azt a pocakos, kopaszodó fazont abban az öltönyben valószínűleg azért hagyták el, mert a sokadik titkárnőjével csalta az asszonyt, azt a másikat meg talán a személyi edzőért dobhatták. Az a nő mondjuk inkább olyannak tűnik, aki jól járt a válásból, de legalább egy valaki, ne csak az ügyvédek… – A nőre nézek, egy fokkal könnyedebben, ha megpróbálok úgy tekinteni rá, mintha nem egy csinos nő volna, hanem egy barát, aki teljesen aszexuális számomra, akit nem kell lenyűgöznöm, ha nem akarom. Elvégre, úgysem találkozunk többet. –És maga? Nem olyannak tűnik, aki hobbiból járna ilyen helyekre. Ön hogy áll ehhez az egészhez?

for the same reason people go to the zoo.
I came here
Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Kedd Okt. 24, 2017 3:31 pm
 
▐ Divorce is a nihtmare▐ New York, Manhattan▐

Liam & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


A barátnőm érvei ellenére mégsem éreztem jól magam, amint átléptük a helyiség küszöbét. Megannyi idegen ember, és egyetlen ok, ami összeköti őket. Nem vallottam magam kivételnek, csakis olyan szemszögből, hogy nem szívesen terítettem volna ki a lapjaimat még másik nyolc idegen előtt, akik vagy sajnálni kezdenek, vagy irigyelni fognak. Huszonnyolc évesen nem rossz újrakezdeni, még előttem van az élet, csak éppen ez a fogalom nálam egy ketyegő órával egyenlő. Nem áhítottam a frigy felbontását, szerettem a férjemet, de a templomban kimondott igen bőven nem tükrözte a valódi igényeit. Neki egy kirakati baba kellett volna a maga tökéletességében, aki meleg vacsorával hazavárja, és mindig kifogástalanul viselkedik, él, és lélegzik. Az elején lefixáltam vele, én már tudtam, amit ő csak később sejtett meg. Egyformák vagyunk, ha pénzről, és álmokról van szó, de egy kapcsolatot nem lehet hazugságokra építeni. A hatalmi pozíciója, vagy a szerelem, ami végül arra késztetett, hogy oltár elé vonuljak? Az utóbbi lesz a nyerő, és emiatt olyan keserű a szám íze. Dextert rajongásig imádtam, elnéztem az otromba hibáit…és ő csak egyet nem tudott elnézni nekem. A halál könyörtelenül állt közénk, megfosztva a fényes jövő ígéretétől. Türkiz íriszem az egyszerű viseletben lévő férfit fürkészik, megpróbálom besorolni valamelyik társadalmi rétegbe, de teljes homály fedi a kilétét. Az öltözködése lezser, és sportos, ha irodai, netán üzletember lenne, nem hagyná ki a lehetőséget, hogy az itteni emberek orra alá dörgölje. A bőre alatt is pénz van, de erről a férfiről nem ez süt le. Figyelmes, halk szavú, és előzékeny. Minden olyan tulajdonság összpontosul benne, ami igazi vadásszá tenné a piacon…ha ringbe akarna szállni. A péksütemény, a könnyed flört, vagy ismerkedési bimbózás, ami arra ébreszt rá, hogy már régen harcoltam bármiért is. Shane, és Dexter óta nem randiztam, nem bontogattam a szárnyaimat, mert az egyik viszony vonzotta a másikat. Az életem delelőjén pedig már túl késő, ha szembejön egy igazi úriember. Bárcsak évekkel ezelőtt megbecsültem volna Shane-t, de még túl fiatal voltam ahhoz, hogy lekössem magam. Néha a szerelem nem elegendő egy házassághoz, és fordítva is igaz.
- Római-katolikus hitvilág? A déli vendégszeretet, és kisvárosi élet úgy tűnik a vérünkben van, és megvan a közös pont. – a tekintetem elidőzik rajta, felmérem a származását, a vasárnapi misék említését. Életem két férfija soha nem kérdezte meg, hogy honnan jöttem, ha mégis megtették, nem gondolták komolyan. A gyökereim délre vezetnek vissza.
- Dél Karolinában születtem, és nevelkedtem, csak egy másik vallás keretein belül. Református vagyok, mindenesetre ezt kaptam az édesapámtól örökségül, aki pap. – mosolyodom el halványan, hiszen az emlék, mely most támaszom lehet. Tizenhét éves korom óta nem voltam otthon, és ha a szüleim tudnának a múltamról, ki is tagadnának, hacsak már nem tették meg a tudtom nélkül. A véletlen, hogy hasonló körökben mozogtunk, vagy a sors keze?
- Az öregségnek is megvannak a maga szépségei. Az ember nem fiatalon hal meg, a teste nem fordul ellene…bocsássa meg. – hallgatok el, mikor egy elejtett információ lesz a mankóm.  A válás mindenkit megvisel, Samanthán ugyan nem látszik a négy esemény, de engem belülről rohaszt el. Megcsaltak, és elárultak, többszörösen. Shane nem akarja megírni a nyamvadt szakvéleményt, így még az is kétséges, hogy a legjobb kezekben leszek-e a következő hónapokban. Dr. Stevens remek orvos, de öreg, és fogytán az ideje a nyugdíjig. A nyomorúságomban egy kis emberségre vágyom, nem többre…egy kedves szóra, egy kézfogásra, vagy a felkínált péksüteményre.
- Még én sem váltam el. – a jegygyűrű ott ékeskedik a kezemen, ragaszkodom a szokásokhoz, a szüleim nevelésének hála legalább abban hű maradtam önmagamhoz, hogy az eskümet komolyan gondoljam. A kérdésem érzékeny területet érint, nem vagyok illetlen, sem udvariatlan, de kiszalad a számon, hogy én sem egyedül érkeztem, és a feltételezésem is helytálló, hogy őt is rángatták.
- Nagyon figyelmes, és fárasztó barát lehet…de ha már itt van, akkor hozza ki belőle a legjobbat. – enyhén megemelkedik az egyik szépen ívelt szemöldököm a két kamaszlány hallatán. A kora még csak a fejemben élt kérdésként, de ha két húsz év körüli lány édesapja…nos közelebb áll a negyvenhez, vagy már túl is van rajta. Figyelmesen hallgatom, miközben egy aprócska részt török le a pogácsámból, és bekapom a falatot.
- Nem értem a létezésüket sem. A csoportterápia a gyász feldolgozásában segíthet, de az is túl intim. Ki az, aki jobban tudja nálam, hogy mi játszódik le a belsőmben? Vajmi kevés ehhez egy pszichológus, vagy coach. Mindenki a saját sorsa kovácsa, nem így gondolja? – pillantok fel rá, ha már egy húron pendülünk a hatását vizsgálva ennek a délutánnak. Samantha is vadászkörúton van, nem a lelki épülése a lényeg, hanem William Wesley megszerzése…mindenáron. Az egybegyűltek kitárgyalása a következő lépcsőfok a büféasztal mellett. A szóáradatban a tekintetem az egyik delikvensről a másikra siklik, míg az utolsó jelölt maga a barátnőm. A kérdése fájón kong bennem, és muszáj lehajtanom a fejemet.
- Csak kíséret miatt vagyok jelen, magam nem jöttem volna el, mert nem hiszek az önsegítő csoportban. A köpcös, kis férfi lehetne akár a férjem..aki a titkárnőjével ment félre, mert nem feleltem meg neki. Mit gondol ez megbocsájtható? Mindenki története a saját keresztje is. Hibásak vagyunk mindannyian, de… - a belsőmben vihar dúl, és muszáj oldalra pillantanom, mert a barátnőm is befut.
- Liam…hadd mutassam be a barátnőmet Samantha Leroy-t. – simítom a barátnőm vállára a jobbomat, a másikkal a pogácsámat tartom, de nem engedem el a férfi tekintetét. A gúnyolódás nem fog két idegent összekapcsolni, a saját bőrömön tanultam meg. A halál senkivel sem lesz kegyesebb, ha eljön a számadás ideje. Hiába voltál gazdag, vagy szegény..megcsalt, vagy megcsaló.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 04, 2017 8:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nikolaj Coster-Waldau
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
39
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
építész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
15

Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Szomb. Okt. 28, 2017 2:31 pm
A déliekkel az volt a helyzet, hogy ha északra kerülnek, ritkán vallják be, hogy honnét jöttek. S ez igaz nagyjából minden helyre, ahol épp nem terült el egy Los Angeles, New York vagy Las Vegas szintű nagyváros. Ott voltak persze a texasi tömöttbajszú olajmágnások is, akik nem csak a filmekben mászkáltak amerikai nyakkendőben, hatalmas övcsattal és kézzel díszített bőr western csizmában, de nem is mindenkinek kell elmondani, hogy ne lőjenek a hurrikánra. – Kicsi a világ – mosolyodom el, ahogy Charlotte felfedi, honnét is jött. Talán nem szomszédok voltunk, ám mindig meglepődöm, a legtöbb ember, akivel találkozom, mennyire nem ismeri a New Yorkon kívüli világot, vagy épp az egész földgömb másik feléről pottyant közénk. Mintha csak törzsgyökeres New York-i jenkik és külföldi bevándorlók adnák a város zömét. Ki tudja? Talán így is volt, én mindenesetre élveztem a sokszínűséget.
Óha! Pap? Akkor igazán nem sok választása volt. És még azt hittem, az én anyám kórustagsága sok – nevetek fel, enyhén összeráncolt szemöldökkel. Imádtam az édesanyám minden porcikáját, még a folyton fakanalat (vagy templomi adománygyűjtő dobozt) tartó kezét is, amivel gyakran elnáspángolt engem és a bátyámat, ha későn értünk haza, vagy verekedés közben elszakítottuk az új pólót, amit vett nekünk. Mi egy kis fűfolt vagy megszakadó varrás? A fiúkat nem túlzottan érdekli a divat; aggódott volna inkább a kicsorbult fogunk vagy vérző orrunk miatt, de azok úgyis tejfogak, meg majd helyre jönnek. Ez persze még egy másik idő volt, még az előző század, sőt, évezred, amikor ha a gyerek rossz jegyet kapott, akkor nem a tanár volt a hülye, és a pofonok néha úgy csattogtak, mint Cosbyéknál. No, nem terror volt az, de utólag belegondolva, igenis megérdemeltem azt a taslit, mikor a boltban összegyűrtem a tíz dollárost, mert anya nem akarta nekem adni, vagy mikor összetört a tojás, mert sietve dobtam le a pultra a bolti papírzacskót, hogy mehessek vissza gameboyozni. Tartottam magam ahhoz, hogy egy-két pofon helyre tudja tenni a kölyköket; persze nem a lányokat. Soha eszembe sem jutott volna megütni Noreent, akkor sem, mikor három évesen a földhöz vágta magát a boltban, mert nem akartam megvenni neki a huszadik különböző típusú édességet is. Nyomott vagy húsz kilót, a vállamra kaptam, és vittem tovább, aztán egy idő után úgyis mindig ráunt a bőgésre. De a fiúk! Azok rohadt kis genyák tudnak lenni, én már csak tudom; valahol mindig örültem, hogy lányom van, még ha alapvetően sok gyereket is szerettem volna. Késő bánat, eb gondolat, ahogy a mondás is tartja.
Észreveszem, hogy több dolog rejtőzik az elejtett mondatban, mint amit kimondott; és nyilván okkal hagyta félbe. Érzem, hogy érzékeny témára kanyarodnánk, ha rá mernék kérdezni; nem hiszem, hogy egyetlen, átadott sütemény elég alapja lehetne egy olyan barátságnak, amiben már a kényesebb témáknak is helyük van, így nem szólok, csak együtt érzően mosolygok. Remélem, hogy nem veszi zokon. – Az egyik első dolog, amit minden tanácsadó javasol, hogy szoktassa le magát a gyűrűről – mutatok az ékszer felé, majd mosolyogva megvonom a vállam. – Az enyém valahol a Hudson mélyén fekszik az iszapban, vagy egy harcsa bendőjében… – Azt már nem teszem hozzá, hogy nem saját döntés volt, Dalton az életem annyi pontját befolyásolja már így is, hogy kezdem szégyellni magam miatta, de egyszerűen sokkal könnyebb nem vitatkozni vele, csak hagyni, hogy csinálja a hülyeségeit, és néha, mondjuk úgy szökőévente egyszer betörni az orrát, mikor valami ténylegesen orbitális hülyeségbe von bele. A legutóbbit akkor kapta tőlem, mikor három éve Eve-vel végleg megszakadt a kapcsolatom, ő pedig képes volt sztriptízbárba vonszolni, majd mikor onnét eljöttem, sztrippereket hívott a lakásomba, mikor Noreen is ott volt.
Bizonyára vannak emberek, akiknek szükségük van tanácsadásra, mert teljesen összetörte őket a válás… Szeretném azt hinni, hogy én nem ilyen vagyok, és ha megengedi, maga is sokkal erősebbnek tűnik annál, minthogy egy férfi határozza meg a lelki jólétét. Bár ez a csoport inkább tűnik elváltak társkeresőjének, illetve lehúzásnak, mint valós terápiának… Nem tartom túl sokra az ilyen tévés hókuszpókuszokat. – Valójában pedig úgy éreztem, az este fénypontja a beszélgetésem lesz az itt megismert Charlotte-tal, mert kételkedtem benne, hogy amint mindenki kedvenc terapeutája belibben, és megérettnek érzi az estét arra, hogy elkezdje, amiért egyébként fizettünk, a valahová a lelkem mélyére kell száműznöm magam és a megjegyzésem, és mindent, ami egyre csak azt szajkózza, hogy semmi kedvem itt lenni. Nem célom mások szórakozásának elrontása; nem az a típus vagyok, egyszerűen én ebben nem találom meg magam, a helyem, azt a hiányzó puzzle-darabot, ahová beférhetnék. A mosolyom is szelídül, majd szinte el is tűnik, mikor a nő életének újabb darabkáját fedi fel. –Talán mind hibásak vagyunk. De ha valakinek nem kényelmes egy kapcsolatban, nem az a megoldás, hogy máshol keresi a boldogságot, miközben a másik tudatlanul várja továbbra is. Megértem Önt; bár esetemben a feleségem inkább a titkárnő volt, de a megcsalás ténye nem tagadható…
Egy egész pillanatig örülök is, hogy nem kell tovább folytatnunk a témát, mert még mindig kényelmetlen erről beszélni. Aztán a megnevezett barátnőre pillantok, és visszakívánom az előző témát; mindig kellemetlen, ha rájössz, hogy épp az előbb kritizáltál valakit nyíltan egy barátja vagy családtagja előtt. A hamarosan-ex-apósommal jártam így annak idején; esküszöm, hogy tizenhat évesen fogalmam sem volt, hogy a barátnőm apja az iskola igazgatója.
Nagyon örülök. Liam – nyújtok kezet az érkezőnek, bár nem vagyok benne biztos, hogy hajlandó lesz-e erre; utálatos dolog ítélkezni, az ember mégis megteszi, Samantha pedig olyan nőnek tűnt, aki lassan kézcsóknál lejjebb nem adja. – Épp a megcsalásról esett szó, s annak elítélendő erkölcsi hátteréről… Gondolom, maga is egyet ért, hogy a hűtlenség sosem megoldás? – Egyáltalán nem vagyok biztos a válaszában, mégis a jót kell feltételeznem, még ha a társasága feszélyez is. Talán csak bebeszélem magamnak, mégis, olyan mereven tartja rajtam a tekintetét, amitől úgy érzem, tennem kéne még valamit, ám ötletem sincs. mit várhat. Legszívesebben visszamennék a penészes sarkomba.

for the same reason people go to the zoo.
I came here
Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Szomb. Nov. 04, 2017 8:54 pm
 
▐ Divorce is a nihtmare▐ New York, Manhattan▐

Liam & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


A velem szemben álló könnyedén fedi fel a kilétét a rokonaival és a származásával kapcsolatban. A déli mivoltomat nehezen tudnám kiirtani, attól még onnan jöttem, a gyökereim oda nyúlnak vissza, csak kevesen tudnak róla, most mégis úgy érzem, hogy szimpatizálok Liammel, és muszáj elárulnom neki. Nem esett még példa rá, hogy önszántamból hoztam volna fel a családomat, mert mikor New Yorkba érkeztem, akkor szégyelltem őket, és azt is megtagadtam volna, hogy melyik államban születtem. Elvágtam minden szálat, felégettem az összes hidat, de nem vagyok benne biztos, hogy jól tettem. Nem véleményezi különösebben a mesémet, így egy mosoly kíséretében folytatom, és kiszalad a számon a szüleimre vonatkozó információk egyik része is.
- Higgye el, hogy még az is kevés lett volna, de hát az apám ennek szentelte fel az életét. Segít másokon, terelgeti a nyáját, és édesanyám mellett éli le az életét. – belemerülnék, kicsit jó felidézni a gyermekkort, ha már a férjem, nemsokára ex lesz belőle, és még Shane előtt is zárt ajtók vártak, ha a múltamról faggattak. A kiadatás, a magánéletem felfedése elgyengít, és most áldom az eget, és az eszemet is, hogy nem nyíltam meg teljesen Dexternek. Eltiporna, mint egy férget, ebből él, neki nem számít, hogy beteg vagyok, a lényeg, hogy megkapja a vagyonát, és örökre kitörölhessen az emlékezetéből. A mélyen vallásos neveltetés nem áll messze tőlem sem, de Liamen legalább nyomot hagyott, nem úgy, mint rajtam. A felszínesnek tűnő beszélgetésünknek több az igazságalapja, mint bármelyik eddigi csevegésemnek, és kezdem jól érezni magam ebben a szokatlan környezetben is. A péksüteményt az asztalra helyezem, de ügyelek rá, hogy senki ne happolja el, ha már ilyen gálánsan adták át nekem. A témák szerteágazóak, és bizony akadnak olyanok is, melyekre már nem szívesen felelnék teljes mellhosszal, de úgy látom a velem szemben álló valóban egy úriember, mert nem firtatja, azonban a gyűrűmre kitér.
- Valóban? – akaratlanul fogok rá a kis ékszerre, ami Dexterhez köt. Mondhatnám azt is, hogy már többen éltek ezzel a tanáccsal, de egyiküknek sem fogadtam meg. Az érzelmi kötődésem óriási, nem szimplán igent mondtam a templomban, én hittem benne, hogy vele fogom leélni az életemet. Haragszom rá, sőt egyenesen undorom attól a férfitől, akihez hozzámentem, de a szerelem és az érzések nem hunynak ki egyik napról a másikra. Vérszegény mosolyt fakasztok, nem is tudom, hogy mit kellene tennem vele, de a saját története egy kicsit oldja bennem a feszültséget.
- A Hudson szép hely, csak tudja…én még nem állok készen rá. A házasságom feladása még nagyon friss, mondhatni még le sem zárult, vagy szebben mondva el sem kezdődött. Beadtam a keresetet, de a tárgyalásokra még várni kell. – szökik ki az ajkaim közül a durva valóság, nem tartom magam emiatt szinglinek sem feltétlenül, nem bírom könnyen kezelni az életembe belépő változásokat, kezdve a halál riasztó gondolatával. A lezárások, és az elmúlás kéz a kézben jönnek, és én nem várom tárt karokkal, mint mások.
- Gondolja az segítene, ha megtenném? – érdeklődöm vissza, de azt hiszem ez még egy kis ideig várat magára. Ha úgy leszek vele, hogy már lezártam a Dexterhez fűződő viszonyom, akkor eladom, vagy elásom, vagy még az is lehet, hogy hasonló sorsra jut, mint Liamé. Türkiz íriszem a férfit fürkészik, a kimondott szavakat formálom a saját ízlésemre, és a mögöttes tartalmat. Valójában hinni szeretnék benne, hogy van értelme itt lenni, de kételkedek benne.
- Talán segíthetne ez a kör…de én is afelé hajlok, hogy azt nem itt fogom megtalálni. Köszönöm, hogy így első látásra erősnek tart, de sajnos nekem is jól működik a máz. – horgasztom le a fejemet, és körülnézek az egybegyűlteken. Megannyi emberfajta, egy cél, mégsem érzem, hogy idetartoznék. A felsorolások közepette lassan elhalványodom, és mikor odajutunk, hogy egy köpcös alak esetleges életét, és annak kisiklását vesszük górcső alá, már nem tetszik az elém kivetített kép. Lehetnék én is a megcsalt feleség, sőt vagyok is. Az érzelmi labilitásom meg is mutatkozik a következő, visszafogott, ámbár minősíthető kifakadásomon.
- Sajnálom..senkinek sem jó, ha megcsalják. – kanyarítom mellé a rövidke magyarázatom, de hamarosan csatlakozik hozzánk a barátnőm is. Nem vagyok gyáva, felvállalom a véleményemet, de bántó, ha a barátnőmről van szó, mégis higgadtan cselekszem. Sam még ha jóindulatú is, képes fellengzősen viselkedni, örülnék neki, ha most nem így tenne, de amint elhangzik Liam kérdése, már tudom, hogy ez is vakvágány lesz.
- A hűtlenség nem megoldás, de előfordul, hogy az ember megbotlik. – megköszörülöm a torkomat, de senki nem veszi a lapot, így úgy döntök, hogy töltök magamnak egy pohár vizet a péksüteményem mellé, és hagyom a két felet kibontakozni, de Samantha közel jár hozzá, hogy lejárassa magát.
- Maga…Liam ugye? Megcsalták? – éppen belekortyolnék a vizembe, de ezt már nem hagyhatom szó nélkül.
- Sam…én szerintem jót tenne, ha… - be se kell fejeznem, mert megérkezik a terapeuta, és int az üres székek felé, hogy foglaljunk helyet. A kis szerzeményeimmel a kezemben pillantok a férfira, és bocsánatkérően lesem az arcvonásait. A teremben hamar megtalálja mindenki a kijelölt székét, enyhén feszélyez a kör alakú térelosztás, de révén a barátnőm az egyik oldalamon van, így szinte majdnem Liammel kerülök szembe.
- Köszöntök mindenkit az Elhagyatottak klub ma délutáni ülésén. -  a tekintetem a társára siklik, valahonnan ismerős a férfi, de így nem tudnám megmondani, hogy honnan. A pszichológus elmondja, hogy mivel indítunk, aztán a sor elejére érve várja, hogy bemutatkozzanak a résztvevők. Elsőként a Liam mellett ülő férfi áll fel, és mikor elhangzik a neve…a rosszullét kerülget. Halálsápadtan mérem végig az egykori munkaadómat. Dalton volt az, aki felkarolt, és „luxusprostiként” futtatott, mikor a városba érkeztem évekkel ezelőtt.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down
Re: Charlotte x Liam - Divorced club
Vissza az elejére Go down
 
Charlotte x Liam - Divorced club
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Charlotte Petrova
» Transzvesztita Club
» Liam Briantov
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista
» Twister Biliárd és Póker Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: