Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 1:17 am

Pixie & Sarah - No man is useless until it's got a friend
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sarah Adler Today at 12:09 am

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 11:26 pm

Egy first lady élete
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lola Torres Yesterday at 11:04 pm

Olivia & Sera || Little Fairy Garden
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:56 pm

Seraphina && Carson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:20 pm

Long journey... ~ Lotte&Shane
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 10:20 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 10:14 pm

Ki van itt?

Aimee Riddle, Christabel Edwards, Elizabeth Rafferty, Erik Lindström, Owen Cavanaugh, Sarah Adler, Seraphina E. Hawkins

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 1 rejtett és 9 vendég
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Hétf. Okt. 16, 2017 12:18 am
 
▐ Sorry for my dog…▐ New York, Manhattan, Central Park▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Az ősz egy új oldalát mutatja, amikor a nap még melegen simogat, és elegendő egy poncsó, meg a farmerom. Az év ezen szakaszában már olykor zúzmarásak a reggelek, de ezen a héten még ez is a kellemes kategóriába esik. New York a természettel együtt éli a Vénasszonyok nyarát, és mindenhol a közeledő Halloween-ra készülnek. A boltok kirakataiból a sütőtökök, a különböző jelmezek köszönnek vissza, miközben én azon agyalok, hogy mi legyen a következő lépésem. Még nem volt merszem felhívni a Shane által ajánlott nőt, pedig már az elmondása alapján tudnia kellett rólam, és a jobbik esetben a telefonhívásomat várja. A hét első felében sajnos szabadságra kellett mennem, és otthonról dolgoznom, mert a légszomj, és az éjszakai alváshiány kivette a maradék erőmet is. Ma reggel jobban indult a felkelés, de nem kockáztattam volna, ha nem muszáj. A laptopom a konyha reggeliző sarkában maradt az asztalon, a gyógyszereim ABC sorrendbe tartották bennem a lelket a polcról lesve. Őszintén még csak az elején jártam a betegségemnek, vagyis a pontos diagnózisnak, de máris reménytelen hírekkel szolgáltak. Dr. Stevenson szerint a fél év, elnyúlhat nyolc hónapra is, ha betartom a tanácsait, de égetően szükségem lenne arra a másodvéleményre, hogy konzultálni tudjon egy másik szívsebésszel is a helyzetemről. Az első megbeszélés hosszúra nyúlt, fel se fogtam azt a sok információt, amit rám zúdítottak.
A sportról le kell mondanom, a sót száműzhetem az étrendemből, a folyadékbevitellel is vigyázzak, ha vizesedik a bokám…és ezt azért ne vegyem be, mert lelassítja a szívverésemet, azt azért ne vegyem be, mert hirtelen szívmegállást okozhat. Normális emberi nyelven kérdezem, hogy akkor mi értelme a napi hét bogyónak, ha az egyik gátolja a másikat? Az anamnézisem, és a genetikai vizsgálat alapján örökletes a szívbajom, és ha rendszeresen jártam volna szűrővizsgálatokra, akkor sokkal hamarabb fényt derítettek volna a bajomra. Ó, köszönöm…már így is a pirulák által lélegzem, pisilek, és dobog ez a nyamvadt izomköteg a mellkasomban, akkor még gondolkozzak el a pszichológiai kezeléseken, és járjak önsegítő csoportba is. A férjem fóbiás, és megcsalt, az exem meg hazug ribancnak tart. A munkámban pedig még nem értem el a megfelelő sikert, de ha így folytatom, már a napját se fogom megélni.
- Bella…túl depressziós vagyok ma reggel. Csibe elmegyünk sétálni, rendben? – guggolok le hozzá, és megpaskolom a hófehér bundáját. Imádom a kutyámat, az egyetlen olyan társaságom, aki előtt nem szükséges a legyőzhetetlen nőt játszanom, és megkönnyebbülést hoz ezekbe a napokba is. Még fel sem állok, de máris csörög a telefonom.
- Bob…szia, nem még ma sem megyek be. Orvosi utasítás, pihennem kell, de a meetingre már előkészültem. A prezentációs anyagot ma töltöm fel az oldalra, és holnap előterjesztheted Victoriának. Kettőre? Meglesz… - sóhajtok lemondóan, és még egy fél órán át győzködöm, hogy holnap már mindenképpen bemegyek. A kis drágaságom időközben türelmetlen lesz, mert nem vittem le hajnalban. A telefont belesüllyesztem az oldaltáskámba, és egy bokacsizmát húzva, a piros pórázzal a kezemben lódulok neki a manhattani forgalomnak. Szerencsére Dexter elutazott, és a közös fészkünk lett a menekülésem bázisa az elmúlt napokban. Fel kellene hívnom dr. Elliottot? Nem hiszem, hogy jó ötlet, de Shane úgysem fog segíteni. Be kellene jelentkeznem a jövő hétre. A Central park öt percre van innen, így nyugodt tempóban haladok át az úttesten, és vegyülünk el a zöld övezetben. Csütörtökhöz képest, egészen tűrhető a tömeg, a kutyások többsége idősebb, vagy fiatalabb nálam. A póráz végén állítok egyet, és szabadabbra engedem a kislányomat, hogy felfedezze a környéket, de kiszúr valakit, és hangos ugatásba kezd. A futó arcát nem látom, de egyértelmű a testalkatából, hogy férfi, de mire visszaránthatnám Bellát, máris támadásba lendül, és a bokájába csíp.
- Bella…lábhoz, nem szabad… - szólok rá a kutyámra, és odasietek, hogy leszedjem az ismeretlen lábáról, de megrökönyödök az azúrkék szempár láttán.
- Shane…te mit keresel itt? – rántom el a fehér szőrgombócomat tőle, a nyakánál fogom át, és a kezeimbe veszem.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 16, 2017 11:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Hétf. Okt. 16, 2017 11:21 pm

Lotte & Shane
Look at our dogs... maybe they have fell in love with each other.
A napom jól indul, ugyanis ma végre szabadnapom van. Remélem, hogy semmi olyan probléma nem jön közbe, ami miatt bekellene mennem a kórházba. Rám fér egy kis pihenés, egy nap, amikor senki és semmi nem határozza meg, hogy mit csinálok.
A konyhába érve, előhalászom Tucker pórázát, rárakom a nyakörvére, és magamra kapom az egyik kardigánt, a fejemre húzom a kapucnit, bezárom magam után az ajtót, és magam után vonszolva a kutyát, a lift felé veszem az irányt. Utálja a liftet, mindig felkell vennem ölbe, amíg beszállunk, le nem érünk, és tisztes távolságba kerülünk a felvonó ajtajától. Kifelé indulok vele, ám az ajtóból visszafordulok, mikor fél szemmel meglátom a portást, aki akkor volt, mikor pár napja Lotte rámtört a lakásomban.
- Hello. Megkérdezhetem, hogy a múltkor a hölgy hogy jutott be a lakásomba? – támaszkodom a pultra, és az arcát firtatom. A fiatal gyerek hirtelen azt sem tudja, hova nézzen zavarában. Olyan kis nyeszlett szegény, hogy fél kézzel is a falnak tudnám vágni a nyakánál fogva.
- Fogalmam sincs, miről beszél, uram. – Hazudozni kezd, de mivel még Charlotte is könnyedén kikotyogta, hogy ő engedte fel, így nincs kérdés bennem.
- Nem kell a duma, öcsi. A nő elmondta, hogy te voltál... remélem tudod, hogy egy szavamba kerülne, és két lábad nem érné a földet?! – jegyzem meg neki szigorú tekintettel, majd a kutyám nyüsszögésére megfordulok, és éppen indulnék.
- Azt mondta, maga rendelte és azt kérte tőle, hogy mire hazaér, legyen a szobájában. – kiáltja utánam, én pedig hirtelen megfordulok. Mi a fasz? Lotte komolyan kurvának adta ki magát?
- Rendeltem? Mit gondol maga rólam, hogy kurvázok? Sosem kellett nőért fizetnem. – nevetek fel, és inkább tovább indulok, mielőtt még komolyabbra fordulna a dolog. Jól fog esni most egy kis futás a parkban. Hogy mi mindenre képes ez az átkozott nő...
A park nincs messze a lakástól, és nagyon szeretek odajárni, főleg futni. Tucker sem bír már magával, így a zöld terület szélén ki is kapcsolom a pórázt, hogy a maga ura lehessen, és futkározhasson kedvére. Sosem tűnt még el, mindig jön mögöttem, ám kicsit lemaradva, meg-megáll egy-két emberrel vagy éppen kutyával barátkozni. Mielőtt elindulnék a futásra kijelölt útvonalon, teszek egy pár bemelegítő mozdulatot, és közben folyton azon kattog az agyam, hogy mégis milyen aljas húzásokra lehet számítani Lottetól. Ami azt illeti, Grace még nem szólt, hogy járt volna nála, pedig direkt kértem, hogy ha megvizsgálta, mondja el, mi az eredmény. Fogalmam sincs, mért érdekel, hogy miért nem tudom elengedni a gondolatot és miért kattog rajta az agyam naphosszat... hogy miért gondolok arra a pillanatra folyton, amikor ott hevert előttem a folyosón olyan tehetetlenül, ártatlanul. Folyton az elmémbe kúszik a kép.
Lassú futásnak eredek, de még mielőtt elindulnék, hátrafütyülök Tuckernek, hogy észrevegye, nem sokáig leszek már egy helyben. Hallom, ahogy apró talpaival jön mögöttem. Futás közben nézelődöm, és figyelem, ahogy szerelmes párok andalognak, fél lépésenként csókot adva egymásnak. Pfuj. Mindjárt elhányom magam. Van azért olyan is, akik próbálják visszafogni a hangjukat, hogy minden szem ne szegeződjön rögtön rájuk, miközben épp a másikat teremtik le. Megpróbálom kizárni a környezetet, és úgy folytatni tovább futást, mikor két lépés között a bokámnál apró harapást érzek, a távolból pedig mielőtt oda néznék, ismerős hang cseng. Száz közül is felismerném. Először oda sem akarok fordulni, de végül leveszem a kapucnit, és a hang irányába fordulok.
- Futok. – mondok csak ennyit mindenféle körítés nélkül nagy levegőket véve. – És te mit csinálsz itt? Neked van kutyád? – kérdezem ugyanolyan meglepett hangsúllyal, mint ő a múltkor, amikor előkerült az enyém. Nem sok kell ahhoz, hogy Tucker is megjelenjen a helyszínen, s apró morgással buzdítja futásra Lotte ebét, majd rögtön utána rohan, előnyt sem adva neki.
- Voltál dr. Elliottnál? – kérdezem, mintha nem tudnám, hogy nem fordult még meg a rendelőben. Nem akarom, hogy egy percig is azt gondolja, kicsit is érdekel a sorsa. Bár azt hiszem, ezt már jól elbasztam a múltkori húzásommal, amikor gondolkodás nélkül megengedtem neki, hogy a lakásomban aludjon. Azért az egy kicsit érdekes, hogy egész véletlenül újra összefutunk, a hatalmas Central Parkban...
- Amúgy te követsz engem? – kérdezem, és elpillantok róla, mielőtt még újra feltűnően végigmérném a tekintetemmel. Az arca kicsit fáradt, a szemei, mintha nem a régiek lennének. Megviselt egy kicsit. Lotte nem hazudik, és lehet, hogy hamarosan tényleg meg fog halni...

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Hétf. Okt. 16, 2017 11:32 pm
 
▐ Sorry for my dog…▐ New York, Manhattan, Central Park▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Bella és én már jó ideje alkotunk egy falkát, mert Dex nem szereti az ebeket, és azt sem tűrte meg, ha bevittem a lakásba. Nem rajongtam a veszekedéseinkért, pedig abból jó szép számmal akadt. A póráz végét tartva bambulok el, és az egyik szerelmespárt fürkészem, ahol a férfitag már igencsak be akarna mászni a hölgy bugyijába, és olyan illetlen helyeken matat, hogy a jelenetbe én is belepirulok, és inkább a másik oldalra fordítom a fejemet. Esküszöm, hogy nem néztem oda…csak éppen, de ekkor a kutyám meglódul, és kiszúrja a legközelebbi futó lábát. Magyarázhatok az istenségnek is, ha nem marad nyugton, és szinte magával ránt. A póráz fogantyúja nem túl erős, és eléri végül is a fickót, akinek úgy járnak a lábai, mint egy táncosnak. Enyhén meglepődöm, és óvatosan húzom el Bella pofáját, de abban a minutumban meg is merevedek. Leguggolok, és úgy húzom a mellemhez, de hogy éppen Shane-be kapaszkodjon bele. Miért kell találkoznunk ilyen gyakran, amikor öt évig sikerült elkerülnöm őt? A válasza egyértelmű a viseletéből is, de csak pillázok, és figyelmetlenül kioldom a nyakörvét Bellának, így az sem csoda, hogy amint meglátja a kedves exem futótársát, már a nyomába is ered egy vakkantás kíséretében.
- Igen, van egy kutyám…aki nem túl jól nevelt. – lemondóan legyintek utána, esélytelen, hogy utolérjem, és fel is állok, így majdnem egy magasságba kerülök Shane-nel, de még így is egy jó fejjel nagyobb nálam. A légvételeim szaporábbak, a napsütés ellen nem igazán készültem fel, és a napszemüvegem otthon maradt, de sebaj…hülyén érzem magam a jelenlétében. Az edzettsége semmit sem változott, talán még jobban kirajzolódnak az izmai, és a bicepsze is…hoppá, azon az estén, mikor felkapott egy ing volt csak rajta. A mellkasának ütköztem…és hirtelen kiszárad a szám, ahogyan a tekintetem bejárja az emlékeim útját, hogy a végén a szemében merüljek el.
- Tessék? Ja…a másik orvos. Még nem jártam nála. Nem sok lehetőségem volt ezen a héten, bocsánat. – jegyzem meg, de igazából még nem készültem fel, hogy elmenjek hozzá. A rossz híreket sosem kezeltem jól, és az első adagot már megkaptam a mostani kardiológusomtól. Shane kiborulása, a válásom egy újabb ok arra, hogy ne boldogan keressem fel a specialistát, akit a velem szemben álló ajánlott. A kapucni alatt kicsit összekócolódott a haja, de még így is szívdöglesztő férfi. A kérdése azonban megöl bennem minden vágyakozást, és jóhiszeműséget. A homlokomhoz érintem két ujjbegyemet, és a beszéd előtt lenyugszom, nehogy megint veszekedésbe torkoljon a találkozásunk.
- Követlek-e? Még mindig ennyire beképzelt vagy Shane? Bocsánat, de Manhattanben közel másfél millióan laknak, és nem te vagy az egyetlen férfi, akihez közöm volt. Feltűnt, hogy kutyával vagyok? – kérdezek vissza epésen, és talán most én fogom hamarabb elveszíteni a türelmemet, mint ő.
- Sikerült visszaváltani az üvegeket? Nem kis időmbe telt, mire kiöntöttem az összeset. – vigyorgok rá kárörvendően, és megigazítom a hajamat. Farkasszemet nézünk egymással, szerintem hasonlóan érzünk a másikkal kapcsolatban, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk vele. A múltunk megadta az alaphangulatot legutóbb is, szerintem még most is kételkedik benne, hogy szívbeteg vagyok. Minek rohantam hozzá? Miért nem kerestem fel egy másik dokit, akivel könnyebben szót értek? A legjobb…és mert szerettem. A válasz bennem van, és minden rossz ellenére hinni akartam benne…hogy nem lenne szívtelen. Megbántottam, de késő lenne bocsánatot kérni?
- Sajnálom Shane…nem akartam elvenni a pénzedet, nem akartam elmenekülni, de mégis megtettem. Nem kell megbocsájtanod nekem, csak fogadd el, hogy létezem. Bella…lábhoz. – füttyentek neki, de azért sem akar odajönni, én meg kellemetlenül állok az exemmel szemben. Nincs megbeszélnivalónk. Kerülöm a pillantását, de ekkor megszólal a telefonom. Automatikusan nyúlok érte, arra már csak később eszmélek fel, hogy a karikagyűrű rajtam van, és kesztyű nem védi a kezemet.
- Szia Dex…most nem érek rá. – hangsúlyozom ki, és Shane kék íriszeit fürkészem.
- Estig elhagyom a lakást…igen. Nem szeretnék veled vacsorázni…eltaláltad. Helló. – bontom a vonalat, és rápillantok. Igen…házas vagyok.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 17, 2017 12:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Kedd Okt. 17, 2017 4:47 am

Lotte & Shane
Look at our dogs... maybe they have fell in love with each other.
Lotte mindig szerette az állatokat, de valahogy nekünk sosem lett közös. Nem tudom miért, nem jutottunk el addig, hogy megtegyük azt a lépést, hogy kutyánk legyen. Hamarabb vállaltam volna be egy gyereket. Mára fordult a kocka. Kutya jöhet, bármilyen mennyiségben – na jó, azért túlzásba ne essünk -, de a gyerek még egy ideig várhat. Főleg úgy, hogy potenciális jelölt nincs az anya posztra. Lenni lenne, önként jelentkező meg bőven, na de nem gondolja ugye senki, hogy nekem bárki jó lehet? Azt már nem! De nem is keresek jelenleg eme szerep betöltésére senkit.
- Aranyos kutya, de azért megtaníthatnád rá, hogy ne harapdálja a futók lábát… - mormogom, miközben Lotteról leveszem a szemem, és a távolba nézek, ahol a két kutya játszik egymással. Rögtön egymásra kattantak, ahogy látom.
Ahogy felteszem a kérdést Lotte-nak, visszatekintek rá, és oldalra biccentem a fejem, miután kis idő eltelte után nem válaszol, ám annál inkább az izmaimon legelteti szemeit. Úgy kell visszafognom a vigyort, de végül sikerül, és egy apró köhintéssel leplezem az egészet.
- Ja, nem kell elnézést kérned, nyilván nem az én érdekem, hogy holnapután megint ne ess össze mondjuk az út szélén. Mert ha a múltkori jelenet nem a házban történik, és a segítőkész, kedves amerikai emberekre bízod magad, közel sem biztos, hogy most itt állsz velem szemben. Az már más kérdés, hogy én ódákat zengenék érte, hogy ne kelljen összetalálkoznunk folyton, de mindegy. – rázom meg a fejem, ám nyilvánvaló, hogy nem véletlen nem ment el Gracehez. Szerintem egyszerűen fél szembenézni azzal, hogy akár meg is halhat, ha nem tudnak javítani az állapotán, vagy… nem tudom igazából, hol tart az ügy, és hiába is érdekelne, nem fogom megkérdezni tőle.
- Kutyával is lehet követni… - mormogom, és megforgatom a szemem a hirtelen kicsattanására. Jó ég, csak egy kérdés volt! Nők! Kurvára nincs kedvem most veszekedni, nem akarom elrontani a napom hátralévő részét. Mikor azonban előhozakodik az üvegekkel, halvány, ironikus mosolyt villantok.
- Kurva vicces volt, mondhatom. Tudod, milyen borválogatások voltak abban a gyűjteményben? Na meg az egyik brandy… Nem két éves volt. Szóval majd várom a teli üvegeket. Nem gondoltad, hogy kiöntöd és majd ennyivel el van intézve?! Amúgy is, nem volt szép köszönetnyilvánítás. Hagyhattalak volna a padlón heverve meghalni. – ripakodok rá, és felidézem a reggeli jelenetet, mikor kómásan indultam a konyhába. Na nem! Nem alkoholért, hanem némi életmentő vízért! A látvány mondjuk engem is közel hozott egy szívinfarktushoz, az üzenet pedig csak hab volt a tortán.
- Nem akarom elfogadni, hogy létezel. Szóval jobb lenne, ha kivonnád magad az életemből, újra. Kurvára nem vagyok kíváncsi semmire ami veled kapcsolatos. – mondom teljes nyugodtsággal, majd mikor megcsörren a telefonja, és felveszi, újra a távolba nézek, és oldalra biccentett fejjel nézem, ahogy a kutyám, éppen Lotte kutyáját… termékenyíti meg. A kezem a szám elé kapom, és elfordulok, hogy ne röhögjek Lotte arcába. Nagy nehezen visszafojtom, majd visszapillantok a telefonáló nőre, és a kezére siklik a tekintetem. A jobb kezére, amiben a telefont tartja, és amelyik kezének a gyűrűs ujján ott fityeg egy karikagyűrű.
- Ki volt az, a férjed? – nevetek fel halkan, először csak viccként felfogva az egészet. A karikagyűrű végülis lehet csak egy gyűrű, ami merő véletlen folytán került a jobb kezének gyűrűsujjára. – Tényleg a férjed volt, mi? – kérdezem hirtelen komollyá vált arccal, aztán újra nevetek. Hangosan. Összegörnyedve. Teljes erőből.
- Azt a kurva. Hát ezt nem hiszem el. Azért ezt taníthatnád. Hogy csináljunk segget a szánkból kurzus Charlotte Evansszel. – nem bírom abbahagyni a röhögést. Igazából fogalmam sincs, miért nevetek ilyen eszeveszetten. Talán azért, mert annyira irreális az egész sztori. Elhagy, mondván a múltkor, nem akart elköteleződni, erre hozzámegy valaki máshoz.
- Őt is ilyen szépen hagytad ott? Vagy vele kurva boldog vagy? Szabadjára engedett? Nem kell otthon ülnöd, mint egy asszonykának… pf. – Végül abbahagyom a nevetést, és az arcom komolyba fordul át. A saját mondatait visszhangzom, és a hajamba túrva nézek újra el a nőről. Talán erre tette fel az életét, hogy férfiakat basszon át? Az éppen egymással hempergő kutyákat nézve, nagyot sóhajtok.
- Gratulálok, nagymama leszel. - fonom össze magam előtt a karjaim, és megcsóválom a fejem. Jó kutya...


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Kedd Okt. 17, 2017 12:55 pm
 
▐ Sorry for my dog…▐ New York, Manhattan, Central Park▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Sok mindent a fejemre lehet olvasni a múltból, mert nem voltam egy arany virágszál, aki minden férfi álmát megtestesítette volna. A városba érkezésemkor a női bájaimból éltem meg, mondhatni luxus escort lány vált belőlem. A pénzhajhász énem fedte a valóságot, de idővel már ez sem volt elegendő, és gazdag férjek után koslattam, miközben a legnagyobb álmomat szerettem volna elérni…nevet szerezzek a szépségiparban. A parfümök, és a párizsi élet újabb drogos mámorba kergetett, és ekkor ismerkedtem meg Shane-nel is. A feltörekvő sebészpalánta, a nők bálványa belém habarodott. A kórházi légyottokon, és a heti két aktuson kívül a végén randi lett, aztán…aj, már az is fáj, ha rá kell néznem. Szerelmes voltam belé, de nem olyan mértékben, mint ő. Az érzések lassabban találtak rám, és mire felocsúdtam már össze is költöztünk. Felhagytam a másodállásommal, és Shane kitalált női ideálját vettem fel. Megértő, és kedves voltam, nem hoztam szóba a terveimet, de telt befelé az a bizonyos pohár. A kezdeti beszélgetéseinket a túlórák, és a hideg ágy váltották fel. Mi lett volna velünk, ha megmaradunk annak a párnak? A kutyám után kiáltok, miközben a fejemben a régi emlékeinket élem újra, de hasztalan a kérésem, mert Bellának bejön Tucker szeleburdisága.
- Sok mindenre megtanítottam, de arról nem tehetek, hogy vonzódik a bokákhoz. – mellékesen jegyzem meg, de ennyiben is marad a kutyám viselkedése, és betalál a másik doki felkeresésének felemlegetésével. A pillantásom a pulcsiján, a széles vállain időzik el, némi fáziskéséssel tudok csak választ adni neki, de persze, hogy ott mar belém megint, ahol csak tud. Sóhajtva elégelem meg a kioktatását.
- Ha ódákat zengenél a nem látás örömére, akkor nem értem, hogy miért izgat, hogy felkerestem-e, vagy sem. Amennyiben a dühödet kordában tartottad volna, akkor nem is ijedtem volna meg annyira, hogy összeessek a folyosón. – célozgatok a falba verős incidensre, ha már mindenképpen felelőtlen libának állít be. A követésén végképp elszakad a húr, és csak pislogok.
- Igen, ez a hobbim, hogy az exeim után koslassak, mint egy öleb. Ismerhetnél Shane, nem teszek ilyet. – forgatom meg a szemeimet, és a melleim előtt fonom össze a karjaimat a pórázt tartva.
- Ó, még tudok olvasni, időközben megtanultam franciául is. A brandydet majd visszaszolgáltatom, de többet ne olvasd a fejemre, hogy én voltam az oka a karriered majdnem bebukásának. – foghegyről vágok vissza, de szíven üt az utolsó mondata.
- Igen, hagynod kellett volna meghalni, és akkor nem kellene ezeket a sületlenségeket hallgatnom. – forr az agyvizem, és ha most boszorkány lennék, tuti megátkoznám, de nincsenek természetfeletti képességeim. Az elkésett bocsánatkérésemre hozzám vágja, hogy kurvára nem kíváncsi rám, lés ez lenne a részemről a végszó, ha nem szólalna meg a telefonom. Dexter mindig is értett a tökéletes időzítéshez, és pontosan akkor hív fel, amikor az exemmel vagyok. Gyorsan lerendezem vele a két perces monológot, de Shane már egyből kiszúrja a karikagyűrűmet, és viccnek tartva kérdez rá az egyértelműre. Az első felvetését nem támasztom alá, de amikor befejezem a hívást, és elkomolyodik, akkor rábólintok.
- Férjnél vagyok. – a cinizmusa nem ismer határokat, kinevet, és megtalálja a gyenge pontomat.
- Nem mondanám boldognak magam. – rándul meg a szám széle, és lehajtom a fejemet.
- Válófélben vagyok, és ennyi legyen elegendő. – zárom le a magam részéről a témát, de ekkor hívja fel a figyelmemet a két kutya „egymásra találására”.
- Bella azonnal gyere ide. – már totálisan mehetnékem van, de nem hall semmit, mintha emlékeztetne valakire, így elfordulok, és veszek egy mély levegőt.
- Tudod…miért téged kerestelek fel Shane a másodvélemény miatt? – megvárom, hogy rám nézzen, és higgadtabb hangnemben folytassam a mondandómat.
- Mert te vagy a legjobb a szakmádban. A kardiológusom azt mondta megfelelően válasszak szívsebészt, mert tőle függ a jövőm. A szívtranszplantációs lista miatt kellett volna az a nyamvadt aláírásod, és értékelésed. Minél jobb a doki, annál nagyobb az esélyem, hogy felkerülhetek. Most elzavartál egy majdnem kezdőhöz, aki most lett szakorvos…utána néztem a nőnek. Szerinted az ő szava mennyit fog érni az elbíráló bizottságnál? Te voltál az utolsó reményem. – nyelek egy nagyot, és a kutyákra pillantok. Már végeztek, az én kis ebem pedig boldogan szagolgat valamit az egyik bokor tövében.
- Már minden készen állt, a pszichiáteri szakvélemény is, de felfogtam, nem segítesz. Bella… - indulok meg a kutyám felé, aki már öklendezik, és alig bír nyelni.
- Nee… - sápadok el, és futásnak eredek, hogy kiszedjem még az állati tetem végé a szájából, de lenyeli.
- Köpd ki… - ripakodok rá guggolás közben, és a szájában matatok.
- Az istenit… - esek kétségbe, és ha utánam jön Shane, akkor felnézek rá.
- Állatorvoshoz kell vinnem, mi van, ha mérgezett volt a másik állat? – könny szökik a szemembe.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 17, 2017 11:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Kedd Okt. 17, 2017 9:48 pm

Lotte & Shane
Look at our dogs... maybe they have fell in love with each other.
Lotte mindig úgy forgatja a szavakat, hogy ő jöjjön ki nyertesként. Jobban mondva jönne, ha nem én lennék a partnere a szócsatában. Szar helyzetben van, velem sosem volt egyszerű vitatkozni, de mindig szerettem a vállalkozó szellemű nőket.
- Ha nem törtél volna be a lakásomba, nem verek egy nagy öklöst a falba, szóval nem kell a duma, Lotte. Egyszerűen hiába próbálsz mindent rám fogni, a szíved mélyén úgyis tudod, hogy mindenért te vagy a felelős, és tudod... isten nem ver bottal. – jegyzem meg, s áthelyezem a testsúlyt a másik lábamra, aztán csinálok pár karkörzést.
- Már nem jelentesz semmit, úgyhogy esélyed sem lenne a karrieremmel szemben. – szúrok vissza neki félvállról. Nem engedem, hogy egyetlen szóváltásnál ő nyerjen.
Eléggé letaglóz a tény, hogy Lotte férjhez ment. Nem azért, mert nem tudom elképzelni, hogy valaki annyira szeresse, hogy letérdeljen és megkérje a kezét, hanem mert felmerül bennem a kérdés: akkor én mért nem voltam jó neki? Az rendben van, amiket elhordott nekem a múlt éjszaka, hogy fontosabb volt a karrierem, meg hasonlók, de valahogy nekem még mindig nem tiszta a kép. Nem mutatom Lotte felé, hogy mennyire feldühít a dolog, bár az iszonyatos nevetésből, ha kicsit is ismer még, tudja, hogy ez nem az igazi. Valamiért azonban mégsem tudom abbahagyni. Amikor kinyögi, hogy válófélben van, lassan, de abbahagyom a nevetést.
- Meg sem kérdezem, hogy te voltál-e, aki beadta a papírokat. – vetem oda félvállról, mert az előbbi telefonbeszélgetés alapján arra következtetek, hogy igenis ő kezdeményezte a szétválást. Legalábbis sejtem, hogy nem akar együtt vacsorázni vele a faszi, ha épp ő volt, aki kikosarazta. Kíváncsi lennék, nála mi volt az ok?! Vajon az őt is kiforgatja majd a vagyonából? Kíváncsi lennék, hogy néz ki. Hm. Nem érdekel. Miért érdekelne?!
Felkapom a fejem a kérdésre, ránézek, majd el. Már megint kezdi. Manipulál. Végighallgatom, amit mond.
- Most morzsoljak el egy könnycseppet? – kérdezem lenézve rá, kicsivel közelebb támolyogva hozzá. Megint bekúszik a parfüme az orromba... – Grace jó orvos. – mondok csak ennyit, bár tényleg meginog a kiállásom. Nem segíthetsz neki, Shane! Még akkor sem, ha a halálán van. Grace ránéz, megírja a véleményt, és ennyi. Abban azonban tényleg igaza van Lotte-nak, hogy nem nyom annyit a latba az aláírása a transzplantációs listán, mint az enyém. Nem. Akkor sem. Nem mondok neki többet, de hála az égnek a kutyák közbe szólnak, még mielőtt bármi olyan visszavonhatatlan dolgot mondanék neki, amit a későbbiekben biztos megbánnék. Nem egyszerű a helyzet, mert akárhonnan nézzük, igaz, hogy átvert, de valaha baromira szerettem, mindennél jobban... és most haldoklik, és én a bosszúvágyam miatt nem adom meg a kibaszott aláírást?
Szólásra nyitom a szám, de elindul a kutyája felé. Nem bánom, még jó, hogy az eb közbe szólt. Tucker felém rohan, leguggolok hozzá, megsimogatom, majd tovább is rohan, én pedig a kétségbeesett exem felé veszem az irányt. Pánikszerűen matat a szájában, én pedig szét tárom a karom.
- Sajnos a kutyát nem tudom megmenteni. – mondom, majd körül pásztázom a parkot. – Túl reagálod. Az csak egy madár lehetett. Vagy valami rágcsáló. Kétlem, hogy bármi baja lenne, Lotte. – vonok vállat, és beakasztom Tucker nyakörvébe a pórázt. Leguggolok melléjük, és magamhoz hívom a kutyáját. Semmi baja nem látszik, bár persze, ha mérgezett volt az állat, akkor az csak később mutatkozik.
- Van itt a sarkon, tíz perc sétára egy állatorvosi rendelő. – közlöm vele, mert kezd a nő is elég rosszul kinézni. Ahogy látom, eléggé a szívén viseli a kutyája sorsát. Nem egyszerű kis család, mit ne mondjak. Felállok, és lassan indulok el. A mai futásomnak már ennyi, szóval úgyis arra megyek, amerre Charlotte is.
- Jössz? – nézek hátra a park széléről rá. Annyi minden történt mindkettőnkkel, mióta meglépett. Ha csak egy fél órára is félre tudnánk tenni a sérelmeket, kíváncsi lennék a dolgaira. Főleg arra, hogy miért máshoz ment férjhez helyettem?!


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Kedd Okt. 17, 2017 11:33 pm
 
▐ Sorry for my dog…▐ New York, Manhattan, Central Park▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Mindig védekezem, és támadom egyben, de fogytán vannak a tartalékaim. Shane-nek igaza van, én törtem be hozzá, én váltottam ki belőle a vadabb énjét, és már hiába forgatnám vissza az idő kerekét, nem tehetem meg. A hibás résznél nagyot nyelek, kicsit szégyellem is magam, és most életemben először bánom, hogy nem hagytam neki nyugtot. Az első ballépésem a városon kívüli telekfelkeresés, aztán a lakása, és most meg ez. A telefoncsörgés segít abban, hogy ne süllyedjek mélyebbre a kelleténél, de Dexter pont nem az a személy, akivel beszélni szeretnék. A férjem megállás nélkül zaklat minden kis problémával, hogy éppen hol az öltönye, a kedvenc inge, és még én foglaljam le a repülőjegyét is, mert a titkárnője lebetegedett, és én ismerem már a stílusát. A házasságunk alatt egyszer nem hagyta el a száját a köszönöm, és már nem is várom el, mióta megtudtam, hogy megcsalt. A kis nője úgy látszik nagyobb teherbírással rendelkezik, mint én. A telefonbeszélgetés nem tart sokáig, de látom, már messziről érzem, hogy az exemnek ehhez is lesz egy-két jó szava, és nem hazudtolja meg önmagát.
- Számít bármit is, hogy ki adta be a válókeresetet? El fogom hagyni, és kész. – nem akarom belekeverni, nem tartozik rá, hogy miért ment tönkre a frigyem, ahogyan én sem kérdeztem rá az egyéjszakás kalandjára, hogy miért nem jött össze. A kutyák helyzete sem rózsás, nincs szükségem kicsikre, hogy megint legyen olyasmi, ami összeköt Shane-nel is. Sérti a büszkeségemet, az egomet, de legfőképpen a szívemen ejt csorbát a kijelentéseivel. Ha nem jelentek semmit neki, akkor miért vitatkozunk tulajdonképpen? A szakvélemény kikérésről még elmondom, hogy mi várható, én nem bízom az általa ajánlott nőben, de ha nem marad más opcióm, meg fogom látogatni. Közelebb lép, már most érzem a testéből áradó hőt, és azt a fanyar férfiillatot.
- Elhiszem, de nem a legjobb. – elfordítom a tekintetemet róla, és most már a kedvencemre koncentrálok. Odaszaladok, mert a bokor aljában matat, és le is nyel valamit. Ó, Bella miért éppen most? Leguggolok, és kétségbeesetten szakítom ki a fogai közül a maradék egy részét, melytől azonnal felfordul a gyomrom, de lemegy a torkán a nagy része, és elsápadok ettől. A fejét oldalra dönti, és meg akar nyalni, de most nincs erre időm. Shane hamarosan utolér, és a saját ebét fogja be.
- Túlreagálom?! – harapom be az alsó ajkamat, és a sírás környékez, mire odalép, és lehajol hozzá. A „baleset” ellenére élénk, és futna még egy kört, de már nem engedem el. A nyakörvére igazítom a pórázt, és a karjaimba véve állok fel a földről. Shane ajánlatára meglepődöm, de élek a lehetőséggel.
- Megyek is. – nem vagyok hajlandó letenni Bellát, és a fizikai megterheltség törvényével dacolva sétálok a férfi mellett, akinek a válláig érek csak. Tucker érdeklődő, és többször áll meg előttünk, mire megpillanthatom a keresztet, és a kutya emblémát a sarkon. Elsőként suhanok be az ajtón, ha Shane kitámasztja nekem, és a recepció pultjára helyezem le a kutyámat.
- Elnézést a nevem Charlotte Green, és a kutyám lenyelt egy állatot. A bokorban találta meg, és félek, hogy mérgezett volt. Szólna az orvosnak…kérem. – szerencsére hétköznap nem olyan nagy a sor, és a fiatal kisegítő már bólint is.
- Töltse ki a papírokat, én meg idehívom dr. Kalpot. – a név idegenen cseng.
- Nem lesz semmi baj kincsem. – simítok végig a bundáján, és reszketve tűröm a hajamat a fülem mögé. Az alapkérdések könnyen mennek, mire visszaér a srác a doktor úrral a nyomában.
- Jöjjenek be soron kívül fogadom. – még felkapom a kutyámat, de hátranézek Shane-re.
- Megvársz? – ziláltan igyekszem úrrá lenni a helyzeten, de nem nagy erősségem a rend mostanság. A rendelőben összesen tíz percet töltünk, a doki meghánytatja, és K vitamint is felír neki, amikor rájövök, hogy nincs nálam a pénztárcám. Bellát még egy kicsit bent tartják, ezért kimegyek a váróba.
- Nincs semmi baja… - mantrázom, és leülök Shane mellé, de totál kivagyok.
- Itt tudnál maradni vele? El kell mennem a pénztárcámért, nem hoztam magammal a sétára…..nem megoldom egyedül is. Köszönöm, hogy itt voltál. Nem tartalak fel. – állnék fel, de képtelen vagyok annyi energiát összegyűjteni, így ott maradok még a műanyagszéken. A futást mellőznöm kellett volna, és a többit is…a prezentációm, a pénzem, és még ma el kell hagynom a lakást is, hogy visszamenjek Brooklynba. Dexter estére már be akarja foglalni a lakást, és a ruháimat is össze kell szednem még.
- Nem…kell…őrizned. – veszem egyre szaggatottabban a levegőt, és őt fürkészem, aztán a falnak vetem a tarkómat, és lehunyom a szemhéjamat.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 19, 2017 12:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Csüt. Okt. 19, 2017 12:46 am

Lotte & Shane
Look at our dogs... maybe they have fell in love with each other.
Az állatorvoshoz vezető úton nem igazán szólunk egymáshoz, csak néha én töröm meg a csendet Tuckerre parancsolva. Lotte látszólag pánikba került a kutyája miatt, de szerintem nem lesz ebből semmi komolyabb. Nem hinném, hogy épp egy mérgezett állat tetemét ette volna meg a kutya. A dokihoz érve Lotte meg se várja, hogy bármit kérdezzenek tőle, már löki is a szöveget. Hallgatom, és felkapom a fejem a neve hallatára.
- Green. – A Harper jobban hangzott volna. Ízlelgetem a nevet, de nem mondok többet. Majd a későbbiekben megemésztem, hogy a nő, aki nem akart hozzám jönni feleségül, hozzáment valaki máshoz. Talán jobb is. Látszik, mi lett a vége. Nem bír megmaradni egy férfi mellett. Akkor meg mi értelme? Valószínűleg most már nekem is problémát jelentene, hogy lecövekeljek bárki mellett, azután, amilyen életstílust folytatok, folytattam az elmúlt négy évben. Pont ezért nem is kezdek semmiféle kapcsolatot. Na, nem mintha bárki lenne, aki megfelelne potenciális jelöltnek. Valahogy nem látok semmi mást a nőkben manapság, csak az álszentséget, a rejtőzködő ribancot. Pont, mint amilyen Charlotte volt.
Mikor hátranéz mielőtt bemenne, nem válaszolok neki, csak aprót bólintok. Nem vagyok benne biztos, hogy megvárom. Miért kéne? Na jó. Legyen, de csak mert kíváncsi vagyok, hogy minden oké-e a kutyával. Azután indulok haza.
- Tucker. Lábhoz! – ripakodok a kutyámra, mikor már ismét az egyik lány kutyát szagolgatja, s mikor odajön hozzám többszöri felszólításra, pórázra kötöm. – Elnézést, kanos kicsit mostanában. – mosolygok rá a gazdájára, aki nem mellesleg nem is néz ki olyan rosszul. Sőt, meglehetősen dekoratív a nő. Ami azt illeti, vele én is lennék egy kicsit kanos jelen pillanatban.
- Délután egy ital esetleg? – kérdezem kertelés nélkül, zsebre dugott kézzel, mire széles mosolyra húzódik a szája.
- Nem keresek kapcsolatot, és mellesleg a barátnőd épp most ment be a rendelőbe. – válaszol, én pedig mindkét felvetésre halkan nevetek fel.
- Nem a barátnőm, csak egy ismerős. És… én se keresek semmiféle kapcsolatot. – kacsintok rá, majd vállat vonok. Ha benne van a dologban, akkor nem gondolkozik rajta, ha nem, akkor is megért egy próbát. Valamiért azonban mégis úgy érzem, hogy nem lesz kérdés benne.
- Hard Rock, fél hat. – mond ennyit, én pedig bólintok. Képzeletben megveregetem a saját vállam, majd magamhoz húzom a kutyám, és simogatom kicsit, míg Lotte ki nem jön a rendelőből.
Mikor kijön, megkönnyebbültséget látok az arcán. Hála az égnek, hogy nincs baja annak az ebnek, nem istápolnám Lotte lelkét tovább.
- Mondtam, hogy nem lesz baja. – jegyzem meg, majd ránézek. Ismét nem fest jól. Mélyet sóhajtok, és állnék fel, hogy induljunk, de kiderül, hogy Lottenál nincs pénz, hogy kifizesse a dokit. Nem akarok elpazarolni még plusz fél órát a szabadnapomból, így a zsebembe nyúlok és a kezébe adok száz dolcsit.
- Fizesd ki, és menjünk. Majd odaadod. – mondok csak ennyit. Nem fogok belehalni, ha még száz dollár pluszba megy a számlájára, ez ahhoz képest, amivel lelépett, lófasz. Lotte viszont egyre szarabbul néz ki, és látom, a rosszulléte megint megfog ismétlődni.
- Na jó. Hol van a blokkolód? Hol van az oxigén spray? – nézek rá, de nagyon úgy tűnik, hogy egyik eszköz sincs nála, hacsak nem rejteget valahol a kabátjában külön zsebeket erre.
- Mondtam, hogy menj el Grace-hez, a picsába, Lotte. Most azonnal beviszlek. – mondom, és előkapom a mobilom a zsebemből, hogy hívhassak a mentőt. Meg sem várom, hogy bármit reagáljon, mert ha két lábbal kapálózik is, ma bemegy Dr. Elliotthoz, ha törik, ha szakad. Háromszor találkoztunk, abból kétszer rosszul lett, azért ez nem a legjobb arány. Kurvára nincs rendben, és szerintem kurvára nincs ideje sem, hogy ilyenekkel játszadozzon.
- Semmiféle kifogás nem érdekel, a mentő öt percen belül itt van. – kiveszem az előbb odaadott dollárt a kezéből és a recepcióshoz megyek, hogy kifizessem a vizsgálatot. Bemegyek a rendelőbe a kutyájáért Tuckerrel együtt, és várom, hogy Lotte feltápászkodjon a székről, és mehessünk…


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Csüt. Okt. 19, 2017 12:28 pm
 
▐ Sorry for my dog…▐ New York, Manhattan, Central Park▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Aggódom a kutyám miatt, és teljesen ki vagyok borulva, de csak úgy tűnik, hogy engem idegesít, mert Shane némán baktat mellettem az állatorvosi rendelő felé. Nem hibáztatom érte, már az is nagy lépés tőle, hogy velem tart. A kutyámat többször emelem az orromhoz, hogy halljam még a légzését. Az ajtó kitámasztása után már rohanok is a recepcióra, eldarálom, hogy mit szeretnék, és azonnali lépésre vágyom, amit nem gátol meg a fiatal srác. Roppantul hálás vagyok érte, hogy egy szó nélkül megy a dokiért, miközben a hivatalos papírok kitöltésével vagyok elfoglalva. Az aláírásom egy macskakaparásra emlékeztet, de nem vagyok hajlandó most ezzel bíbelődni, ha fontosabb a kutyám élete. Az orvos európai lehet a neve alapján, és az arcvonásai is ezt tükrözik. A rendelő felé terel, miközben hátranézek Shane-re, és megkérdezem, hogy megvár-e. Nem ad szóbeli választ, így csak bízom benne, hogy a bólintása felér egy ígérettel. A fehér helyiségben dióméretűre zsugorodik össze a gyomrom, és félreállva csak lesem Dr. Kalp tevékenységét. Lefogja Bellát, és egy hánytató beadása után meg is érkezik a várva várt hatás. A K vitamint infúzióban adja be neki, és többször ellenőrzi az életfunkcióit, de nem talál kiugró értékeket. A rövid egyeztetés után még kint kell ülnöm egy kicsit, amíg a gyógyszerek hatnak nála. Megkönnyebbülten, de kissé fáradtan közlöm a tényeket az exemmel, aki Tuckert fogja vissza, de tudom, hogy még a pénztárcámért is haza kell mennem. A kérésem elsőre bután hangzik, hogy maradjon vele, de nem akarom egyedül hagyni Bellát, aztán meggondolom magam, és leülök mellé, de ekkor üt ki rajtam is a stresszhelyzet. Megkérem, hogy hagyjon magamra, de a kezembe nyomja a száz dollárt.
- Nem szeretnék tartozni neked, úgyhogy vissza fogom adni. – bizonygatom két hörgés közepette, de nem csillapodik a közérzetem rosszabbodása. A falnak vetem a hátamat, és a felháborodását hallgatom végig.
- Shane…hogy lenne nálam? Sétálni indultam, nem a munkába… - lecsukott szemhéjjal magyarázok neki, de amikor a mentőt említi…nos még jobban felhúz.
- Tessék?! Ne merd… - kapnék utána, de feláll, és a telefonján tárcsázza az említett egységet, és idehívatja őket.
- Nem vagyok olyan rosszul…Shane… - könyörgően tekintek rá, de hajthatatlan, már el is veszi tőlem a pénzt, berobog a rendelőbe és Bellával együtt jön ki, de a nyomában a doki, aki valami más nyelven beszél…hasonlatos a franciához, de nem értem meg.
- Még nem csöpögött le az infúzió… - ülök kétségbeesetten, de úgy hajszol, hogy menjek, hogy nincs más választásom. A nyugalom már a múlté…amint felállok, abban a minutumban a szívem is megbosszulja a tervemet, és úgy kell a balomhoz kapnom.
- Shane…várj már… - szaggatottan veszem a levegőt, de olyan hirtelen szúr bele, hogy megrökönyödök. Masszírozással akarom enyhíteni, de csak rosszabb lesz. A bal vállam lezsibbad, és kiver a veríték.
- Szúr… - csuklok össze a váróterem padlóján, és a mellkasomra simítom a tenyeremet, de további beszédre képtelen vagyok. A mennyezeten lévő lámpa fénye összemosódik, hallom a mozgolódást, és egy vakkantást is. Bella fájón nyüszít fel, és ő ér oda hamarabb, így megnyalja az arcomat.
- Bella… - erőtlenül tolom el a fejét, de nem tágít mellőlem, és lassan Shane azúrkék tekintete is a látóterembe kerül. Nem beszélek hozzá, mert a torkom elszorul, és a fülem is zúg, de még magamnál vagyok. A mentősök ekkor érnek a helyszínre, és a vezető, meg a mentőorvos sietnek befelé.
- Shane…te hívtál minket? A nitrát itt van nálam, amit kértél. Mi történt? – a kolléga lepacsizik a főnökével, és mellém térdelve magyaráz.
- Kelleni fog a hordágy. Szívroham? Kell a sztetoszkóp, Shane? – kérdez rá a mentős doki, én meg Shane-re nézek, és halkan, szótagolva ejtem ki a problémámat.
- Nin…cs…papí…r..nálam…Sha…ne…nem…fog..nak…ellátni. – újabb szúrás, és egyre nehezebben veszem a levegőt.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 21, 2017 11:18 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Csüt. Okt. 19, 2017 11:46 pm

Lotte & Shane
Look at our dogs... maybe they have fell in love with each other.
Lotte rosszulléte nem is lep meg annyira. Még mindig kibaszott mérges vagyok rá, hogy ismét felbukkant, és jött, hogy megmérgezze az életem. Sikerül is neki, ugyanis az elmúlt napok nem szólnak másról, mint róla. Pedig nem kéne, hogy így legyen. Csak hagynom kellene, hogy sodródjon az árral, menjen, amerre akar, akihez akar. Ehhez képest itt istápolgatom, és mentem meg… ahogy látom, már másodszor.
- Ha szívbeteg vagy, magaddal kéne vinned még a sarokra is, nemhogy sétálgatni vagy tököm tudja. Picsába! Milyen orvosod van, aki nem kötötte a lelkedre, hogy ne merészeld otthon hagyni azt a kurva gyógyszert? – förmedek rá, ugyanis nem helyes, amit csinál. Csak hosszabb utakra viszi magával azt a rohadt gyógyszert? Elméletileg végstádiumú szívelégtelensége van, az istenért… Ha ez tényleg így van, akkor nemhogy nincs rendben, hogy nem hordja folyton magával, hanem hogy egyáltalán sétálgatni jár, és különös stressz helyzetnek van kitéve, mint például a válás… na, az már csak hab a tortán!
Egy cseppet sem érdekel, hogy mit mond a nő, gondolkodás nélkül tárcsázom a mentőket. Grace ma megvizsgálja majd Lotte-ot, ha fene fenét eszik is. Berobogok a kutyáért a rendelőbe, lekapom az asztaltól, nem törődve azzal, hogy valószínűleg nem fejeződött még be az ellátása. Nincs időnk most erre.
- Leszarom az infúziót. – mondom, majd elkezdek gondolkodni. Nem vihetem magammal a két kutyát és még Lotte-ot is. Csak vele is elég nehéz lesz, nemhogy még a két eb is ott rohangáljon körülöttem.
- Itt maradnak, majd délután visszajövök értük. – adom a recepciós kezébe a pórázt, miután rákötöttem Bella nyakörvére is. Körbepillantok, és mindenki tátott szájjal figyeli az eseményeket, legfőképpen az előbb éppen velem flörtölő hölgyike. Gondolom, nem fogunk ma találkozni a Hard Rockban. Már meg sem lepődöm.
- De uram. Nem hagyhatja itt őket, én dolgozom! – kezd bele a recepciós, én pedig szúrós tekintettel meredek rá.
- Ne papoljon itt nekem, az istenért. Nem látja, hogy rosszul van? A kutyák itt maradnak, és kész. – zárom rövidre a beszélgetést, majd Lotte-ra pillantok, aki már a padlón fekszik. Az égnek emelem a tekintetem. A picsába, miért baszol ki velem állandóan? Ennyi kérdést intézek csupán az égiek felé, majd lehajolok a nő mellé a földre.
- Jól van. Nem tudok mit tenni. Csak imádkozz, hogy ne infarktus legyen. Lélegezz mélyeket, hallod? – utasítom az exem, majd körbenézek, de nem látok semmi olyat, és eszembe sem jut semmi olyan, amivel egy állatorvosi rendelőben segíteni tudnék neki. Meg kell várni a mentőt, nincs mese. Arrébb tolom Lotte kutyáját a nőtől, majd a recepciós felé pillantok, és intek a fejemmel, hogy vigye arrébb a kutyát. Ez fogyatékos, esküszöm…
A következő pillanatban már robognak is befelé az ajtón a mentős kollegák. Bólintok nekik, majd a kezem nyújtom az orvos felé, hogy adja ide a sztetoszkópot.
- Az elmondottak alapján végstádiumú szívelégtelensége van. Most mellkasi fájdalom, nehéz légzés. Vagy infarktus vagy koszorúérgörcs. Add a nitroglycerint.  – mondom, miközben a szívverést hallgatom. Lassú, de egyenletes. Ahogy az orvos odanyújtja a gyógyszert, már küldöm is a hordágyért, én pedig Lotte szájába tömöm a pirulát.
- A nyelved alá rakd. – mondom neki, majd megpróbálom kibogozni a szaggatott beszédjéből, hogy mégis mi a francot akar mondani.
- Orvos vagyok Lotte, az isten áldjon meg. Nem kellenek a papírok. – mondom neki, majd felpattanok, hisz a hordágy már itt is van. Az orvos a lábánál, én pedig a hóna alatt fogom meg, hogy aztán felrakhassuk a hordágyra. Nem érdekel semmiféle kifogás, megyünk és kész.
- Majd jövök az ebekért. – kiáltok hátra, mikor már kifelé haladunk a kocsi felé. Már várom, hogy Lotte ellenkezni kezd, ugyanis biztos, hogy nem fog együttműködni, de akkor nem állok jót magamért, az is biztos. Remélem, Elliott dolgozik, mert nem szeretném én megvizsgálni, de ha muszáj lesz, akkor muszáj lesz.
- Kösz, megleszek vele hátul. – mondom Jamesnek, a mentős orvosnak, hogy nyugodtan üljön előre, ő pedig kérdés nélkül tesz eleget a kérésnek.
- Kurva felelőtlen vagy, Charlotte. – szúrom le, mikor elindulunk, és leülök az ágy mellé. – Jobb már? – kérdezem, de látom rajta, hogy kezd rendbe jönni. A gyógyszer hatott, szóval jó eséllyel nem szívroham volt. Rosszabb esetben az lehetett volna, de ha most nem, majd legközelebb. Mert ami késik, nem múlik, és ha Lotte ennyire félvállról veszi a dolgokat, akkor nem fog előre haladni, én meg… engem meg nem érdekel. Legalábbis szeretném ezt hinni.


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Szomb. Okt. 21, 2017 11:22 am
Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️

▐ Sorry for my dog…▐ New York, Manhattan, Central Park▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



A mellkasi fájdalom még újszerű, mert soha nem éreztem a nyomást is mellé, ami éppen betársul. A rosszullét kerülget, nem szimplán szarul vagyok, tényleg megijedek, hogy ez az utolsó pillanatom, és nem lesz senki, akinek elmondhatnám a bűneimet, hogy feloldozást kapjak. Bella nyüszítve közelít felém, amikor a földön kötök ki, és szaggatottan veszem a levegőt. Shane a háttérben intézkedik, nagy szükségem lenne a szakértelmére, ha már szívsebész, de amint elér hozzám, és leguggol…minden reményem megsemmisül.
- Lélegezzek? – kérdezek vissza erőtlenül. Nem segít, a szívem majdnem kiesik a helyéről, és valóban a fülemben hallom vissza a másodpercenkénti dobbanását. A vér csak úgy száguld az ereimben, és nincs megállás. A tekintetem kétségbeesetten keresi az övét, az imádkozás meg olyan mély lavinát indít el bennem, hogy összetörök. Az apám lelkész, se a férjem, se az exem orrára nem kötöttem, hogy honnan származom, és mivel is foglalkoztak a szüleim. Vajon még élnek, értem jönnének? Apa meg tudna nekem bocsájtani, hogy elhagytam őket, mert jobb életre vágytam, mint amit biztosítani tudtak? A választ már nem kapom meg, túl sok minden történik, és hamarosan befutnak a mentősök. Érdemben nem tudok hozzászólni a témához, mert fogalmam sincs, hogy mitől lettem ennyire rosszul, de egyértelmű, hogy beütött a krach. A párbeszédből süt a kétkedés…az elmondottak alapján? Shane egy igazi pöcs, és ezzel még csak most szembesülök. A poncsóm alatt matat, és a sztetoszkóppal a szívemet hallgatja meg, de mielőtt ez megtörténne, a számba nyomja a gyógyszert. Nehezemre esik átforgatni, és a nyelvem alá csúsztatni, de végül sikerül. Elsőre fura melegség járja át a szájüregemet, és le is zsibbadok, de a nyálkahártyán keresztül felszívódik a hatóanyag, és hirtelen már nem feszül olyan mértékben a szegycsontom alatti terület. A hordágy megérkezik, és mint egy rongybabát emelnek rá. A körülöttem állóknak leesik az álla, és az egyikük még a telefonját is előkapja, hogy megörökítse az eseményt. A tomporomat zavarja a telefonom, de nem tudok oldalra fordulni…szükségem lenne az oxigénmaszkra, de egyelőre nem figyelnek rám. A kocsi villogására lehunyom a szemhéjamat, és kizárom azt a tényt, hogy mennyibe fog kerülni az ellátásom. Orvos, nem orvos…papírok nélkül el sem láthatna, de ahogyan elnézem…nincs is szándékában. A fejem oldalra libben, még mindig úgy érzem, hogy szeretném, ha a maszk rám kerülne, de Shane még beszélget, végül beül mellém. A mentős az, akinek hálás leszek, mert látja a sápadtságomat, és az oldalsó kasztniból lerángatja a maszkot, és az arcomra helyezi. Az első két légvétel után bepárásodik, de megkönnyebbülök általa. Bella sors is függőben van, a sorsom felett döntenek. A kocsiban még kapok egy extra letolást, így nem törődve a kérdésével, simán elfordítom a fejemet, és a hasamon pihentetem meg a karomat. A fekvéstől enyhülnek a tüneteim, a robogástól csak a mentő belső falát lesem. Felelőtlen? Pár hete tudtam meg, hogy haldoklom, még nem volt időm mindennek utána járni, megannyi szabályt felállítani. Figyeljek az étkezésre, a megannyi gyógyszerre, de konkrétan még a rosszullétek is csak gyengébben jöttek rám. Nem sportolhattam, nem csinálhattam semmit…kicsit már olyan volt, mintha meghaltam volna. Shane-re pillantok, némán veszem a levegőt, talán egy-két percem van, hogy beérjünk a kórházba, amikor lehúzom a maszkot, és felülök. Még sajog, de már nem intenzív módon.
- Ne nevezz felelőtlennek, rendben? Az elmúlt öt évben nem voltál jelen az életemben, nem tudod, hogyan alakult. Köszi, már jobban vagyok. – pont lefékezünk, és kinyitják az ajtót. A mentős orvos az exemhez szólna, de közbeavatkozom.
- Nem kell bevinniük, saját felelősségre távozom. – leveszem a maszkot, és a hordágy szélébe kapaszkodva állok a talpamra.
- Ne merj hozzám érni Shane… - fenyegetem meg, és a szédülés ellenére, meg az orvos segítségével kimászok a mentő hátuljából.
- Nem jelentek semmit, emlékszel? Akkor viszont ne érdekeljen, hogy mikor halok meg, és kit látogatok meg. Elmegyek Grace-hez, vagyis dr. Elliotthoz, ha már kell a szakvéleménye. Idehívom a barátnőmet, és elhozom Bellát is. Felejts el. – még fáradékony vagyok, az előbbi kivett belőlem nem is keveset, de ha már „imádkoznom kell” az ő jelenlétében is, akkor nem tartok igényt a társaságára.
- Hiba volt elmennem hozzád, és hogy elégedett légy, többet nem foglak keresni, a pénzed meg visszaszolgáltatom. Köszönöm a segítséget. – tekintek a dokira, és a bejárat melletti padig andalgok. Le szeretnék feküdni…

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Vas. Okt. 22, 2017 12:19 am

Lotte & Shane
Look at our dogs... maybe they have fell in love with each other.
Igazából ha arról van szó, megvizsgálom Lotte-ot. De csak ha nagyon muszáj. Ha nem ér rá senki a rohadt kórházban, de ilyen úgysem lesz, szóval nincs miért aggódnom. Megvizsgálják, aztán szépen elengedem a kezét. Harmadszor már csaknem futunk össze teljesen véletlenül. Az viszont már közel sem biztos, hogy ő békén fog hagyni. Nem hiszem, hogy beletörődik abba, hogy nem kap tőlem másodvéleményt.
A mentőhöz érve, a mentős doki adja rá az oxigénmaszkot. Ami azt illeti, valahogy elmaradt, lehet, hogy kicsit fáradtabb vagyok már a kelleténél. Ezért is akartam ma pihenni, de nem fog összejönni, az már teljesen biztos. Kész öngyilkosság betenni a lábad a kórházba a szabadnapodon, ugyanis ha kell, ha nem, úgyis kitalálnak aztán valamit, ami miatt nem tudsz hazaindulni. A saját bőrömön tapasztaltam már párszor. Leülök Lotte mellé, és még ő háborodik fel azon, hogy felelőtlennek merem mondani.
- Még jó, hogy nem voltam jelen. – Nem hagytad, esélyt sem adtál. – Akkor is felelőtlen vagy, ha bármilyen tényezőt figyelembe veszünk. Mindig nálad kéne lennie annak a szarnak. – mondom neki, s közben le sem veszem róla a tekintetem. Figyelem, ahogy felül, leveszi a maszkot rögvest, ahogy megállunk. Láthatólag jobban van, de még mindig nem az igazi. A kijelentésére felvonom a szemöldököm, és halkan felnevetek.
- Nem mész sehova. – jelentem ki, de ő nem törődik vele, és fenyegetően mered rám. Magasba emelem a kezeimet, ugyanis hozzá sem értem, de már baja van. Kibújik na szög a zsákból... Lotte semmit nem változott, hiába tűnt egész normálisnak az elmúlt egy órában. Kijelenthető, hogy még mindig nem az.
- Menj ahova akarsz! Csak engem hagyj már békén. Az utóbbi hetekben zaklatsz, nem veszed észre? Az én kurva anyám, hogy megmentettelek. Kétszer is, pedig hagyhattalak volna ott döglődni a padlón. – emelem fel kicsit a hangom, mert iszonyatosan felidegesít, hogy ennyire hálátlan. Az ember csak jót akar (még úgy is, hogy kurvára nem érdemli meg), aztán tessék...
- Hála az égnek, hogy többet nem keresel fel, de a legutóbb is ezt mondtad, nem emlékszel? Amúgy sem hiszem el egy szavadat sem, hazug ribanc. – mondom lejjebb véve a hangerőt, mert észreveszem, hogy a mentősök és a mentőhöz kirohant kollégák is minket figyelnek. Olyan mértékben megy fel a pumpa bennem, hogy valakit biztos simán szétvernék, ha a kezem ügyébe kerülne. Nézem, ahogy elandalog a padig, de a járásán látszik, hogy szédeleg még.
- Menj csak! Az se érdekel, ha a következő sarkon összeesel és többet fel se kelsz onnan! A te életed, a te dolgod! Ha így folytatod, hamar szervezheted a saját temetésed! – üvöltöm utána, és aztán elfordulok a nézőközönség felé.
- Mi a faszt néztek? Felidegesített, ennyi. Menjetek a dolgotokra. – mondom nekik, és határozott, nagy léptekkel indulok el Charlottetal ellenkező irányba. Vissza se nézek. Fújtatok a dühtől, és belerúgok az első kukába, ami szembe jön, hogy az a földön csattanva boruljon ki. Mégis mi a faszt képzel magáról ez a ribanc, hogy majd úgy táncolok, ahogy ő fütyül? Az egyik szava még teljesen oké, a másikkal meg elhord minden szarnak, miközben pont neki nem kéne. Mindennek megvan a határa azért, és Lotte határozottan átlépte azt. Ha eddig kétes kérdés volt a fejemben, hogy adjak-e neki másodvéleményt, hát most már ezer százalék, hogy akkor sem fog kapni, ha könyörög. Felőlem aztán feldobhatja a talpát.




//köszönöm a játékot (: //
Vissza az elejére Go down
Re: Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Vissza az elejére Go down
 
Shane and Lottie - Sorry for my dog...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: