Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Bring me back to life | Hayden & Liza
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Gabriel Macht
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Fül orr gégész főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
39

Re: Bring me back to life | Hayden & Liza
Szomb. Nov. 18, 2017 7:53 pm

Liza & Hayden


Borzalmas érzés volt számomra azt látni, hogy az a nőt, aki húsz éve szeretek, jelenleg élet és halál között lebeg. Én pedig azért imádkozom, hogy erős legyen. Mindig is egy harcos volt, nem úgy ismertem, mint aki mindent felad. Hiszen ennyi ideig kibírta mellettem, a morcos énemet is elviselte. Amiért külön köszönettel tartozom neki, hogy ennyire is erős volt. Most pedig nekem kellene az az erő, amit eddig birtokolt, hogy neki adhassam, az enyémmel együtt. Hogy kinyissa a szemét. Lássam a mosolyát. De az orvosok semmi jóval nem szolgáltak. Amiért azt hiszem túl nagy árat fognak fizetni. Ha történik valami vele, akkor a kórház igen csak meg fogja járni, és ezzel ők is tisztában vannak. Olyan törékenynek és kicsinek látszott az előttem heverő szinte már élettelennek mondható test, hogy lehetséges ez? Miért velem? Ez a bűnöm, amiért kitettem őt? Nem vehetik el tőlem! Mindenki kap valami pofont, vagy emlékeztetőt, hogy miért is lett úgy, ahogy. De nekem miért azt kell, hogy lássam a feleségem haláltusáját? Ennél rosszabb nincs, nem tudom elképzelni, hogy mit vétettem, hogy így kellet járni a feleségemnek.
Magamba őrlődve, játszom a ruhadarabon, amit ráadtak, hogy ne legyen teljesen meztelen, a csöveket szépen ellenőrzöm. Bár egyetlen dolog sem tud úgy lefoglalni, mint a saját magam ostorozása. Hiszen mondhatnám, hogy miért ült a kocsiba, de nem teszem. Nekem kéne vigyázni rá, de helyette ellöktem magamtól. Már kezdtem bekattanni, még jobban, mikor a keze megmozdult és felkapva a fejemet láttam, hogy nyitva van a szeme és a szája rekedtesen mozdul. Felpattanva hajolok hozzá.
- Minden rendben van, Liza. – nézek a meggyötört szemekbe és hazudok, magamnak, neki és megszorítom a kezét, hogy érezze, itt vagyok mellette. De úgy tűnik, hogy még valamit akar mondani. Közelebb hajolok, hogy hallgassam a suttogását. De nem értem, csak a leheletét érzem az arcomon és az összpontosítástól csak a hevesen kalapáló szívemet hallom és a gépek csipogását.
- Liza pihenned kell. Csak úgy.. – kezdek bele a mondandómba, de lecsukódik a szeme és a sóhaj baljós árnyakat zúdít felém, szemeim azonnal a monitorra villannak. Az értékei lassan ereszkednek. Nem habozok, a tálcáról előkapom a gyógyszert és Liza egyik kanüljébe nyomom, hogy a vérnyomását stabilizáljam. Az oxigént is feljebb állítom, hogy ne hogy károsodást szenvedjen. A szívem a torkomba dobog. Csak még egyszer nyissa ki a szemét. Látom, hogy megjelenik egy nővér, aki aggódva pillant a monitorra. Látom, hogy nyitná a száját, hogy hív egy orvost, de remélhetőleg az arcomról leolvasta, hogy nem fogom engedni egyiknek sem, hogy a feleségemhez nyúljon.
- Liza, csak nyisd ki a szemed. – kérlelem, ahogy egy géz darabot benedvesítek, hogy a száját megtöröljem, hiszen oly’ annyira kiszáradt, hogy fel van cserepesedve. Mélyen beszívom a levegőt, majd egy újabb darabbal az arcán lévő vérfoltokat törlöm le.
- Figyelj, Ha felépültél megmutatom, hogy milyen konyhát csináltam neked. Tudod, mindig rágtad a fülem, hogy a konyhapultot szeretnéd másmilyenre. Megcsináltam, képzeld, látnod kell. Szóval nyisd ki a szemed. – kérlelem őt, a kezeimmel a teste mellett támaszkodom, és úgy nézem az arcát, mintha attól félnék, hogy sosem fogja felnyitni a szemét. De mit is beszélek. Benne van, hogy nem nyitja ki a szemét.


Vissza az elejére Go down


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Emmy Rossum
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Irodalom és történelem tanár
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Bring me back to life | Hayden & Liza
Szomb. Nov. 04, 2017 12:14 am
to hayden

Történt valami. A külvilág megszűnt körülöttem, semmit sem érzékeltem abból, ami a környezetemben zajlott. Ugyanakkor szinte az egész életem lepergett előttem. De nem láttam a rossz dolgokat, csakis a jókat. A gyerekkorom elmosódott ugyan, de nem is ott történtek a csodák. Az egyetemi éveim se jelentek meg túlzottan, de csupán azért, mert azokban nem volt mit megbánnom. Nem hoztam állandóan jó döntéseket, rengetegszer hibáztam és bármennyire is próbálkoztam, sose voltam tökéletes. Egész eddigi életemben csak az elmúlt pár évet bántam, amit hazugságban töltöttem, mert féltem, pedig arra se lett volna semmi okom. Gyötrő, szűnni nem akaró fájdalmat éreztem a mellkasomban, de nem adhattam fel. Minden apró kis részecskémmel kapaszkodtam a legkedvesebb emlékembe, ami az esküvőmhöz volt köthető. Nem a ceremónia, nem az utána való lakodalom volt az, ami itt lebegett előttem. Hanem az a pillanat, amikor a szállodaszobába jutva, hulla fáradtan rádőltünk az ágyra. Akkor se hittem el, hogy Hayden engem választott, s erre bizonyítékul szolgál az is, ahogy vele viselkedtem az utóbbi időben. Sose érdemelte volna ezt.
Habár készen álltam arra, hogy feladjak mindenféle küzdelmet, ami a Földre szólított, titkon mégis azt kívántam, had keljek fel. Had térjek magamhoz, had mondhassam el neki, hogy én voltam a földkerekség legostobább felesége.
S amint ezt tisztáztam magamban, úgy éreztem, ahogy az élet egyre jobban visszakúszik a testembe. És meghallottam Hayden-t. Ki akartam nyitni a szemem, de valamiért nem sikerült. Megéreztem forró tenyerét az én jéghideg kézfejemen és hálát adtam az égnek azért, hogy itt volt velem. Éreztem, ahogy az arcomhoz nyúlt, hallottam, ahogy a nevemen szólított, de hiába akartam reagálni, nem tudtam. Hosszú percek telhettek el így csendesen, amikor összeszedtem minden erőmet és beleadtam mindent abba, hogy kinyissam a szemeimet. És sikerült! Sokat pislogtam, igyekeztem fókuszálni a tekintetemmel, de a fénycsövek szinte elvakítottak. Nem akartam elhúzni a kezem Hayden-től, de mivel csak az a karom mozgott, így kénytelen voltam. Rögtön a számhoz kaptam, hogy elhúzzam az arcom elől a maszkot, aminek segítségével oxigénhez juttattak.
- Hayden... mi történt? Te... te jól vagy? - suttogtam lihegve, mint aki nem kap levegőt, de lehet csak nem lett volna szabad elvennem az arcom elől a maszkot. Halványan derengett valami azokból az emlékekből, amiket korábban láttam, de hirtelen nem tudtam hogyan kezdhetnék bele a mondandómba. - Ha valami történne velem... - néztem rá könnyes szemmel, de újra megszólalni már nehezebben tudtam. Olyan volt, mintha egy elefánt ült volna a mellkasomon, aki állandóan kiszorította a maradék levegőt is a tüdőmből. - ... tudnod kell, hogy... - visszatettem az arcom elé a maszkot, mert anélkül egyszerűen megfulladtam volna. Pedig csak annyit kellett volna kinyögnöm, hogy szeretem őt és sohasem akartam fájdalmat okozni neki. Csak bocsánatot kellett volna kérnem, de nem tudtam. Enélkül a maszk nélkül egyszerűen nem tudtam létezni, ezzel együtt viszont nem ment a beszéd. Így csak felnéztem rá és a kezéért nyúltam. Az ujjamról hiányzott a jegygyűrűm, de most ez nem is volt olyan fontos. Most még a válás miatt se tudtam aggódni. Csak azt akartam, hogy tudja, az ő boldogsága a legfontosabb és ha ahhoz tényleg nélkülem tud hozzájutni, akkor ha túlélem ezt az egészet, esküszöm, hogy nem állok többé az útjában.
Erőtlenül szorítottam meg a kezét, hüvelykujjammal végigsimítva a kézfején. Sokat jelentett az, hogy most itt volt velem és ezért nem is lehettem elég hálás neki.
Kellett még pár másodperc, hogy összeszedjem magam annyira, hogy folytatni tudjam az előbb elkezdett mondandómat, de addig is, apró mosoly kúszott az ajkaimra, míg álltam a tekintetét.
Ó, Istenem, mit nem adtam volna azért, hogy még mindig a hőn imádott felesége legyek...

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Gabriel Macht
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Fül orr gégész főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
39

Re: Bring me back to life | Hayden & Liza
Szer. Nov. 01, 2017 7:08 pm

Liza & Hayden


Nehezen tudtam megszokni, hogy nem vár otthon Liza. Na, nem mintha az elmúlt napokban olyan jó lett volna a viszonyunk, de attól még otthon volt és volt valami megszokás. Az érzés, hogy nem az üres otthonunkba megyünk haza. Viszont mióta külön vagyunk, én csak a kórházban vagyok fellelhető, ami jó és egyben rossz is. Mindennek meg van a maga bizonyítása. Amibe én jelenleg nem mennék bele. Épp egy kisfiú füléből próbáltam kiszedni a lego autó egyik kerekét, amit ő olyan nagy gonddal belehelyezet. Mert a nagy bűvészek is így csinálják.. Na persze. Azért nem volt olyan vészes, mert nem szorult bele, és Szerencsre nem tört el. Viszont a kölyök füle egy darabig fájni fog és nem fog tudni azon a felén aludni. Mikor hirtelen megjelenik az ajtóba az asszisztensem, aki olyan fehér volt, mint a fal és hebegve elkezdett mutogatni, így csak hagytam a nővérnek, hogy fejezze be helyette a munkát. Követtem őt, de érthetetlen makogásán kívül semmit nem értettem, így csak futottam a nő után, egészen a sürgősségiig. Ahol a kezembe nyomtak egy mappát.
- Ő itt Dr. Rafferty. – lihegi zavartan és pár szem egyszerre villan rám és a nő elillan mellőlem. Egy mackós férfi jön oda, hogy vállon veregessen.
- Dr. Az ön felesége Elizabeth Rafferty? – kérdezi Szintelen hangon. Bennem pedig rossz érzések milliói keringenek és ökölbe szorulnak a kezeim és erőteljesen bólintok. Hangos sípszó követet és mindenki az egyik szoba felé szaladt. Kék kód. Valakinek leállt a szíve.
- Mennünk kéne. – szólalt meg végül és a szoba felé terelt, ahova mindenki beszaladt. Az egyik nővér kijött és bólintott, hogy minden rendben. De a függöny el volt húzva.
- Volt egy baleset, a nő súlyosan megsérült, újra élesztettük. – kezd bele és megragadja a függönyt.
- Kollégánk, és szeretnénk, ha tudná, hogy támogatjuk. Viszont Elizabeth Rafferty volt a másik kocsiba. Ő van odabent. – mondja végül megtörtént. Egyszerűen minden levegő kiszorult a tüdőmből és nem kaptam levegőt. Mintha épp kiszorította volna valami. Üveges szemekkel nézzem a feleségem, ahogy ott fekszik az ágyon és minden drót lóg ki belőle.
- Jobban van, mint látszik. – mondja az orvos és felnevetek, úg pillantok rá.
- Ha jobban van, miért kellet újraéleszteni? – kérdezem hűvösen, mire a nővér megjelent.
- Hányt, és ezért. – ránéztem a feleségemre kicsit se hasonlító nőre, fehér volt és minden féle csövek lógnak ki belőle. A sok düh és kemény szavak most úgy vágtak pofán, hogy jobban fájt, mintha tényleg valaki behúzott volna. Liza meghalt, ha úgy vesszük.
Nem kérdeztem már semmit, mutattam, hogy menjenek el és egyedül akarok vele maradni. Mélyen s élesen szívom be a levegőt, ahogy oda húzok egy széket. Gyerünk, csak beszélj hozzá! Korholom magam, de nem tudok megszólalni. Bűntudat úgy marja a lelkem, hogy szinte belebolondulok. Mélyen legbelül magamat hibáztatom a történésekért. Hiszen nem ült volna autóba, ha velem lakna még mindig. Ha nem lettem volna ennyire fafejű.
Megfogom a kezét, ami olyan hideg volt, mint a jég és megsimogatom őt. Az a sok cső, ami eddig megnyugtatott, hiszen azért kell, hogy a beteg a legjobban és a leggyorsabban meggyógyuljon most rémisztő volt, hogy a feleségemből lógnak ki. Megdörzsölöm az arcom szabad kezemmel.
- Liza. – suttogom a nevét és az arcába lógó haját elsöpröm onnan. Csak nyissa ki a szemét. Semmi mást nem akarok, csak nézzen rám és bocsásson meg.


Vissza az elejére Go down


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Emmy Rossum
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Irodalom és történelem tanár
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Bring me back to life | Hayden & Liza
Szomb. Okt. 14, 2017 7:34 pm
to hayden

Mindig is utáltam városon belül vezetni. New York-ban ugyanis képtelenség volt egyik helyről eljutni a másikra, ha csak nem tömegközlekedéssel tette azt az ember. Most viszont mégis a saját magam által vezetett autóra voltam kényszerítve. A szüleimtől elkértem pár régebbi bútort, azokat kellett a szülői házból abba a kis garzonba szállítanom, amit kibéreltem. A lakás pocsék volt, a környék még rosszabb, de nem volt hova mennem. Hayden felől az elmúlt egy hétben nem hallottam, bár rengetegszer megfordult a fejemben, hogy felhívjam, végül mindig lebeszéltem magam róla. Nem adtam meg neki azt, amire a legjobban vágyott, ezzel pedig maradéktalanul elszúrtam az életemet. Most egy dolgot akart tőlem, méghozzá elválni, így ennek a kérésének már nem akartam útjában állni. Mondjuk még mindig szerencsésnek gondolhatom magam, hisz az ügyvédje sem keresett fel, de ami késik, nem múlik. Lehet, hogy holnap már ott fog várni az idézés a postaládában. Habár imádkoztam azért, hogy ne így legyen, az esély túl nagy volt rá.
Már akkor feszült voltam, mikor elindultam a lakásból a bérelt költöztető kocsival a szüleimhez. Nem akartam hazudni nekik, de semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még többen a szememre vessék, milyen egy szar ember vagyok, ezért egyelőre próbáltam a témát terelni, hogy miért is van hirtelen szükségem pár régi bútorra. Nevezetesen az ágyamra és az íróasztalomra.
A belvárosban csigalassúsággal haladt előre minden, azt hittem, estig oda se érek a szüleimhez. Az elmúlt napokban rémes szokásommá vált a körömrágás, illetve az, hogy mindig a gyűrűsujjamhoz kaptam, amin egészen hétfőig a gyűrűim díszelegtek, ma viszont már csak hűlt helyüket találni ott. Ujjaimmal doboltam a kormánykeréken, míg a dugóban ültem, hangosan hallgattam a rádió aktuális műsorszámát, hogy elnyomja a saját gondolataimat. Végül csak megindult a nagy tömeg, s olyan hamar eljutottam a város határáig, hogy el se hittem, mindez valóban megtörtént.
Kettő lámpa választott már csak el attól, hogy ráfordulhassak az autópályára, ezért egyre idegesebbé váltam. Amint az első kereszteződésnél zöldre váltott a lámpa, már fordultam is, hogy mielőbb elérhessem a célomat. Csak éles dudaszót hallottam, mert amint a következő pillanatban jobbra fordítottam a fejem, már azt láttam, ahogy egy teherautó belém csapódik. Nem tudtam, honnan jöhetett, miért jött, amikor egyértelműen nekem volt zöld a lámpa, mégis magával sodort. Ha egy egyszerű személyautóval lettem volna, talán túl se élem az ütközetet.
Minden olyan gyorsan történt... az egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban csak azt láttam, ahogy forgott körülöttem a világ, míg nem el nem sötétedett minden.
***
Nem tudtam hol vagyok vagy hogy mi történik velem. Amikor kinyitottam a szemeimet csak villódzó fényeket láttam a mennyezeten, s szédültem a sebességtől, amivel valószínűleg engem tolhattak. Iszonyatos fájdalmat éreztem a mellkasomban, a kezemet hiába próbáltam emelni, nem tudtam. A szám előtt egy maszk lehetett, amitől csak még kevésbé kaptam levegőt. Szólni akartam, de nem tudtam.
A szemeim újra ólom nehézzé váltak, s mielőtt bármit tehettem volna, újra elsötétedett minden.

Vissza az elejére Go down
Re: Bring me back to life | Hayden & Liza
Vissza az elejére Go down
 
Bring me back to life | Hayden & Liza
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Second Life Kristálybolt
» Hayden G. Evans
» I won't turn my back on you -[Nat&Clint]
» Hela; the queen of life&death

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: