A nap ragyogóan süt, ámbár nem nagyon érezni, semmi ereje nincs már, a nyárnak rég vége. A parkolót elértem már, és már csak pár méter választ el a munkahelyemtől. Mindig máshová parkolok, az üres helyek száma elég kevés általában, így sokszor többet kell körbe-körbemenni, hogy találjak bármit is az én gyönyörű sötétkék autómnak, ami egy kisebb fajta Mercedes, de imádom őt nagyon. Félóra múlva jön az első páciens, de én mindig előbb beérek, hogy átnézzek pár dolgot, rendbe tegyem az irodát, a rendelő többi részét az asszisztensemre vár, Ginnifer-ben megbízom, hiszen jól ismer és tudja, miben segíthet valójában.
Alig érek be, és az ő asztalához közeledem, amikor mutatja, hogy valaki vár rám bent. Nem tudom, átfutott -e bárki az agyamon vagy sem, de levéve a kabátomat, betoppantam.
- Apa? Te mit keresel itt? - totál meglepődtem, amikor benyitottam a rendelőm ajtaján, és őt láttam meg ott.
Akasztottam fel közben a kabátomat a helyére, a táskámat pedig az asztal mellé tettem le, és vártam a válaszát már, de csak bámult valamit.
- Az a virágcsokor gyönyörűséges - az asztalon lévő hatalmas csokorra mutatott, - írisz, napraforgó, margaréta alkotja, asszisztensem nagyon ért ahhoz, hogy összehozza a virágokat, a színeket -, és úgy hiszem, ki akart térni a válaszadás elől.
- Apa, miért jöttél? - megkerültem az asztalomat, és nekidőltem.
Régebben folyton én voltam az, aki terelt, aki nem akart semmit mondani, mindig a semmi szócskát ejtettem ki a számon, mást soha. Most viszont ő teszi ugyanezt, jócskán arra hajlok, hogy keményebb legyek vele, mert ezt már én is belátom, hogy nem olyan egyszerű a gondolatolvasás...
- Beszéltünk legutóbb arról, hogy egy közös estét eltöltünk vacsora, csoki, apa-lánya beszélgetés, kívül hagyjuk a hivatásunkat... A holnap este jó lesz? - a hangjában volt valami elcsuklás, valami félreérthető jel arra, hogy valami gond van, de aztán eszembe jutott, hogy holnap lesz anya halálának ötödik évfordulója, és mai napig rettentő rosszul viseli a hiányát.
- Nem terveztem holnap estére semmit sem. Apa, hamarosan érkezik valaki hozzám, és még át kell néznem valamit előtte - hirtelen felugrik, és katonai tiszteletadás után, amit ugyan viccesen tett, átölelt engem. - Akkor holnap este nálad! - puszit kaptam tőle, mint régen.
- Várlak - mosolyogtunk, majd pedig ő kiballagott lassan az irodából, de hallottam még, hogy az asszisztensemmel váltott néhány szót, kedvelik egymást.
Mai napom nehéz lesz, talán egyszerűbb lenne úgy fogalmaznom, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, hiszen mindjárt jön az első ember, akivel már a végét járjuk, és hamarosan elköszönhetünk egymástól, viszont utána egy új páciensem jön, aki elveszítette a szüleit, a bácsikájával él jelenleg ez a fiatal lány, Eileen.