Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 1:17 am

Pixie & Sarah - No man is useless until it's got a friend
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Sarah Adler Today at 12:09 am

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 11:26 pm

Egy first lady élete
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lola Torres Yesterday at 11:04 pm

Olivia & Sera || Little Fairy Garden
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:56 pm

Seraphina && Carson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Seraphina E. Hawkins Yesterday at 10:20 pm

Long journey... ~ Lotte&Shane
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 10:20 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eleanor Trent Yesterday at 10:14 pm

Ki van itt?

Aimee Riddle, Christabel Edwards, Erik Lindström, Owen Cavanaugh, Sarah Adler, Seraphina E. Hawkins

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 1 rejtett és 11 vendég
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 You have broken into my flat...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

You have broken into my flat...
Vas. Okt. 01, 2017 10:37 pm

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
A mai napom most már mondhatni, egyenlő a katasztrófával. A második műtétem a mai nap, és már másodszor mondom ki a következő mondatot:
- A halál ideje… - befejezem az aktuális időponttal, miután az órára nézek, és már ott sem vagyok a műtőben. Kifejezéstelen az arcom, de belül dühöngök, hogy ma kétszer is kudarcot vallottam. Nem így terveztem a mai napot, de ha már így történt, akkor megpróbálom a folytatást kissé kellemesebbé tenni. Az öltözők felé veszem az irányt tempósan, és arra sem állok meg, hogy az egyik rezidens utánam szól. Nincs kedvem senkihez, csupán egy italra vágyom. Vagy kettőre.

***
A negyedik pohár whisky után már kissé kótyagos vagyok, és távolról úgy nézhetek ki, mint valami kibaszott szerelmi bánatos köcsög. Szó sincs ilyesmiről, csak mikor egy nap két műtéted van, és egyik sem sikerül, na, az egy kicsit be tud tenni egy orvosnak. Még nekem is, pedig jobb esetben nem szoktam a szívemre venni a dolgokat.
Kortyolgatom a piám, mikor szemem sarkából észreveszem, hogy egy női alak zöttyen le mellém a bárszékre, és már rendeli is a tequilát. Méghozzá kettőt egyszerre. Félmosolyra húzom a szám, mert már a hanglejtéséből hallom, hogy ez bizony Lisa, a kórház egyik sebésze. Ebben a bárban elég gyakori vendégek a kórház dolgozói, mivel pár percre van csak a Presbytariantől. Ahogy látom, Lisának sem volt ma jó napja, ugyanis nem egy nagy ivós nő. Viszont ostromlom már egy ideje a faszságaimmal, és eddig nem dőlt be, nem sikerült ágynak döntenem. Mosolyogva fordulok felé.
- Szar nap, huh? – nézek rá, majd ezzel együtt siklik végig a tekintetem a nő formás alakján. – Még végződhet jól… - jegyzem meg egy kaján vigyor kíséretében, majd újra felhajtom az italom.
- Fogd be Shane. Ma két olyan esetet hoztak be, ami kvázi menthetetlen volt. Nem bírom ezt lelkileg. – mondja, majd egy hajtásra megissza mindkét felest. Eltorzul az arca az erős italtól, de rendel még egy kört. Én biztos nem viszem haza… vagy… várjunk csak! Ha megiszik még két kört, nagy valószínűséggel könnyebben benne lenne egy kis szórakozásban, mint amúgy.
- Az orvoslás már csak ilyen. – mondok ennyit, majd hagyom, hogy igyon még egy keveset. Ezalatt én is elfogyasztom a poharamban lévő maradék italt, majd felállok, hogy kimenjek rágyújtani egy cigire. Ritkán dohányzom, de általában az ilyen napok végén egy egész dobozzal eltudnék szívni. Elnyomom, majd Lisa jelenik meg a hátam mögött.
- Adj egy szálat, hívj egy taxit, húzzunk el, de holnapra felejtsük el az egészet. – Lassan követem a tekintetemmel, amennyire kitelik tőlem kissé ittas állapotban, majd halkan felnevetek. Kis naiv, azt gondolja, hogy ez majd nem fog kiderülni, és csak egy éjszaka lesz az egészből. Amíg meg nem ízleli a tiltott gyümölcsöt, addig még könnyebb ellenállni, na de utána! Adok neki egy cigit, miközben már nyomok is applikációra, hogy pillanatokon belül leparkoljon előttünk a sárga autó. Megvárom, míg elszívja, majd betessékelem a kocsi hátsó ülésére, én pedig mellé kúszok. Nem kell sok idő hozzá, hogy a jobb kezem elkezdjen kalandozni a combjainál, s érintés érintést kövessen. Elég hamar ráhangolódunk egymásra, így mikor kiszállunk a házamnál a kocsiból, kapkodva keresem a kulcsot a zsebeimben, hogy minél hamarabb zárt ajtók mögött legyünk. Az ajtónak döntve csókolom hevesen, miközben jobb kezemmel próbálok beletalálni a kulcslyukba, hogy végre kinyíljon ez a nyomorult ajtó. Mikor végre sikerül, kissé arrébb tessékelem a derekánál fogva Lisát, mielőtt még mindketten egyenesen a padlóra borulnánk, de persze egy pillanatra sem szakadnak el ajkaink a másikétól. A házba belépve, rögtön feldobom a csajt az előszobában lévő komódra, hogy aztán a két lába közé férkőzve kezdjem el csókolni a nyakát, és kapjam le róla fél pillanat alatt a blúzt. A csoda azonban nem tart tovább fél percnél, merthogy Lisa parfümjének illata helyett egy ismerős aroma kúszik az orromba. Az a kurva Armani parfüm! Az az illat, ami beleégett az orromba, annyiszor éreztem, és ugyanannyiszor bolondultam meg tőle. Nem sokkal, miután tudatosul bennem a dolog, hogy ez az illat nem a mai prédámé, egy apró köhintést hallok a háttérből. Picsába! Jobb kezem automatikusan a villanykapcsoló felé nyúl, s ahogy kigyúlnak a fények, bódultan fordítom oldalra a fejem. Hál’ isten! Charlotte…  

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Hétf. Okt. 02, 2017 3:40 am
 
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Szeretem, ha valaki ellenáll nekem, csak ne most. A gyűlölete ott szikrázott az azúrkék íriszek mélyén az utolsó találkozás alkalmával, és azt sugallta, hogy soha többet ne menjek a közelébe. Nehezemre esett felkeresni, én is annyira tartottam a viszontlátástól, mint ő, csak azzal a különbséggel, hogy nekem az életem függ ettől, neki meg a férfiú sértettsége…hány év távlatából is? Van az már lassan öt is, hogy nem jött össze, és most másnak a felesége vagyok papíron. Dex egy fiatalos, és sármos pasas, csak nem akkor, amikor a titkárnőjét döngeti, és kéjesen nyalja körbe a fülkagylóját. Borzalmas az emlék, ha újra kivetítem magam elé. Ma este nem emiatt szeltem át a fél metropoliszt, hanem egy nyugodtabb hangvételű beszélgetés miatt. Shane-nek megvannak a maga szokásai, mondhatjuk úgy is, hogy nem sokat változott. A rendmániája az őrületbe kergetett, pluszban még megmaradt az a rigolyája is, hogy állandóan taszigál, ha nem tetszik neki éppen valami. A farmján…na ő meg a nagy állattartás, ez még nekem is új volt. A menekülés az én véremben van, és meg is lepődtem, hogy el kellett hagynom a várost, hogy megpróbáljam vele a konzultációt, de nem jött össze, és most jöhet a második felvonás. A luxuslakás a sokadik emeleten helyezkedik el, kirázom a fejemből a férjemet, és arra koncentrálok, hogy a magassarkúmban ne bukjak orra. A porta előtt befújom magam, jó, ha már most érzi, hogy ki rondít rá a szőnyegére, és észben tartja, hogy engem ezzel a szöveggel nem rázhat le. A fekete, testhez simuló Chanel ruha már két éves, de úgy vigyáztam rá, mintha tegnap vásároltam volna. A parfümöt a táska mélyére rejtem, és jöhet az előadás.
- Jó estét…Dr. Harperhez jöttem… - húzom ki magam, és keresztbe vetem a lábamat. Adjunk a jó hírnevének, ha már lekoptatott. A türkizkék szivárványhártyáim megpihennek az őszes fazon névtábláján.
- Sam…tudja, hogy ki vagyok, vagyis mivel foglalkozom. – hajolok be, és körbenyalom az ajkaimat.
- Hölgyem… az úriember nincs itthon, és nem engedhetem fel. – nekem aztán ilyet nem mondhatsz, hát megragadom az egyenruhája szélét, és egy csókot lehelek az arcára, aztán belenyögök a hallójáratába.
- Sam…Shane türelmetlen lesz. Rossz napja van, és külön engem akart. Az órabérem magas, és ha nem ő adja meg, akkor mással fogok kifizettetni. A főnököm nem örülne ennek a fordulatnak. – lehelem rá, aztán elengedem, és a kebleimnél feljebb tolom a ruhát, egy kicsit megemelve az ikreket.
- Hölgyem…engem ezért ki fognak rúgni. – mielőtt újabb kifogásokba merítkeznénk, a szájára tapasztom az ujjamat.
- A mi titkunk marad. Kérem a pótkulcsot. – a fekete bársonykesztyűbe bújtatott kezem tartom felé, mire kapkodva szedi le, és odaadja remegve a tenyerembe.
- Köszönöm… - dobom hátra a hajamat, és felmegyek a nyavalyás legénylakáshoz. A zárral nem bíbelődöm sokat, az első pillanatban fel is kattintom a villanyt, és körülnézek a tágas helyiségben.
- Ejha… - visszarepülök az időben, mert az exem nem sokat változott, ami azt jelenti, hogy lesz egy boros szekrénye, a legdrágább üvegekkel. Az ínyencek egyike, és ezt kedveltem benne. A cipőmet lerúgom, és elsétálok a konyhába, a pultra tolva a borítéktáskámat. Behajolok, és a harmadik találatra rá is lelek a megfelelő szekrényre.
Leguggolok, de majdnem elesek, így kényelmesebb, ha leülök, és úgy válogatok. Két üveget emelek ki, az egyik francia, a másik olasz. Végül győz a szerelem nyelve, és egy bornyitóval, meg egy pohárral sétálok át az egész teret betöltő ablakhoz. A kilátás pazar, nem lehet betelni New York fényeivel. Nagyon keveset töltök, mondhatnám, hedonista vagyok, és az egyik gyenge pontom a jó bor, de akadnak még mások is azon a listán. Az első korty a mennyországba repít, lehunyom a szemhéjamat, és kiélvezem a bejutásomat…aztán fogom magam, leoltom a lámpát, és helyet foglalok az egyik fotelban. Az idő csak telik, már majdnem bealszom, de mozgolódást hallok, és megérkezik a vendégem…pontosabban a ház ura, meg….nagyszerű. A szexuális étvágya nem csökkent, így megvárom, hogy a tapizás első szakaszába érjenek, és csak utána köhintek. A villany felkapcsolódik, és két szempár szegeződik rám. Lassú mosoly kúszik az ajkaimra, a pohár a kezemben, a lábamat meg keresztezve tettem le.
- Nahát….Shane. Nem változtál semmit. Szia… - futólag pillantok a nőre, aki megszeppenve veszi észre, hogy vetélytársa akadt. Nyugodtan simítom végig a pohár falát.
- Nem akartam a gyertyatartó lenni….de a szerepleosztás nem az én feladatom. Most a szőke az ideálod? Néha a vörös paróka is megtette…de nem akarod bemutatni a barátnődet? – siklik a pillantásom a nőre, aztán elmélyülök az azúrkék szemekben.
Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 15, 2017 9:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Kedd Okt. 03, 2017 8:48 pm

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
Mikor tudatosul bennem, hogy a volt nőm a lakásomban van, miközben én éppen az egyik kollegámat készülök megdugni, hadd ne mondjam, milyen gondolatok cikáznak a fejemben. A kurva életbe! Azt hittem, hogy nem fog megjelenni többször, miután a múltkor elzavartam a francba. Nem is értem, hogy gondolhattam ezt, hisz az egyáltalán nem Charlotte-ra vallott volna. Gondoltam, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, de hogy éjnek éjjelén beállít a lakásomra, arra nem voltam felkészülve. Nem volt eléggé elcseszve a napom, még ez is kellett…
- Mi a jó büdös francot képzelsz te magadról? Betörsz a lakásomba? – húzódok el a komódon ülő nőtől, és felemelt hanggal fordulok Lotte-hoz. Olyan dühös vagyok, hogy egyszerűen majd’ felrobbanok. – Húzz már el, nem látod, hogy más dolgom van épp? – biccentek Lisa felé, aki értetlenkedve áll a dolgok előtt.
- Ki ez, Shane? – kérdezi halkan, és magára kapja a blúzát. Láthatólag iszonyú zavarban van, mivel Lotte most mérföldekkel lekörözte kinézetben, öltözékben.
- Egy bazi nagy hiba a múltamból. – jegyzem meg szem forgatva, és a falnak dőlök. Még mindig nem fogom fel, hogy itt van. – Azt hiszem, hogy most jobb lesz, ha hazamész. – mondom Lisának, miután Charlotte kellőképp betett az egész estének. A kolleganő, akinek már régóta próbálok a bugyijába jutni, felhúzza az orrát, és nagy hangosan, megsértődve indul meg az ajtó felé.
- Talán jobb is, hogy félbeszakította ez a nő az egészet. Úgyis csak megbántam volna holnapra, hogy széttettem neked a lábam. Nem fogok beállni a sorba. – csapkod ide oda, én pedig a fejemet fogom. A francnak sincs kedve a hisztihez, Lotte-hoz meg végképp nincs így éjféltájt, de tudom, hogy nem fog csak úgy hazamenni.
- Ahh kuss legyen. – kitárom az ajtót neki. – Akár karöltve is mehettek, ugyanis neked sincs itt keresnivalód. – bökök felé fintorogva, és megdörzsölöm az orrom, mert nem megy ki belőle a parfümének illata. Lisa pillanatokon belül nincs ott, szedi a lábait amilyen gyorsan csak tudja, viszont az ex nőm nem tűnik úgy, mint aki mozdulni akar.
- Van még pofág idetolni a segged azok után, amit csináltál? Komolyan, Charlotte, menj haza, ha jót akarsz magadnak, és ne gyere vissza soha többet, mert nem akarlak látni. És ne kezd el megint a hatalmas faszságaidat, mert nem vagyok kíváncsi rájuk. Pénz kell? Leégtél? Elfogyott mindaz, amivel leléptél? – sziszegem a fogaim között, és végigmérem a nőt, aki olyan magabiztossággal áll előttem a bort kortyolgatva, hogy az csak még jobban feldühít. Egyszerűen nincs kedvem ehhez az egészhez, nem tudom mit akar, nem is akarom tudni, ittam is, este is van, nem kell ez nekem!
- Mellesleg nagyon kösz, hogy elbasztad az estém, nem kis ideje próbálok bejutni a nő bugyijába, de semmi gond. Amúgy is, elárulnád, hogy jutottál be? – kérdezem, s még mindig ott állok ahol eddig, eszembe sem jut közelebb menni hozzá. Ha kiderül, hogy ki adott neki kulcsot, biztos lehet benne az illető, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. És ha egy bűnözőnek adja oda? Gyanús, hogy a portás volt, de akkor holnapra nem lesz állása, az is biztos.
Nem fogom hagyni, hogy ez a ribanc még egyszer padlóra tegyen. Mikor lelépett, körülbelül fél évig közel álltam ahhoz, hogy alkoholista legyek. Minden nap ittam, nem is keveset. A kórházból is kimaradtam, majdnem a karrierembe került az, hogy fogta magát és eltűnt. Erre most gondol egyet és megjelenik? Azt hittem, hogy még neki sincs ekkora bátorsága, hogy azok után, amit tett, újra megjelenjen, de tévedtem.
- Ne haragudj, nincs felesleges időm rád. Amúgy sem volt jó napom, szóval amíg szépen mondom, menj el. – Az ajtó felé intek, és teljes nyugodtsággal beszélek hozzá. Ha nem hajlandó elmenni, fogom magam, elsétálok mellette, kikerülöm, és leülök a kanapéra. Nem szólok hozzá, csak ülök. Majd csak megunja, és elmegy. Ha nem, képes vagyok akár reggelig is ezt a tevékenységet űzni, ha csak el nem alszom fél úton. 

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szer. Okt. 04, 2017 12:34 pm
 
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Shane magában is egy vehemens férfi, de ha éppen akkor zavarják meg, amikor szexre készül, és kiengedni a testéből a feszültséget, akkor hirtelen változik át egy oroszlánná, vagy morgós medvévé, és rám förmed, hogy mit keresek itt.
- Nem törtem be, mondjuk úgy, hogy vendégül láttam magam a távollétedben. – a felpaprikázott hangulatára még egy kis olajat öntök, hogy a tűz megfelelő hőfokon égjen, de szegény lány úgy kapkodja a fejét, hogy képtelen tartani a tempót közöttünk. Kellemetlen szituációba csöppentünk, és sajnálom is valahol a szívem mélyén, de nem eléggé ahhoz, hogy lemondjak a tervemről. Rezignáltan hallgatom végig a kiborulását, és az aprócska megjegyzését, hogy neki éppen fontos dolga van.
- A dugópajtidra célzol? – nem jártatom tovább a számat, mert akkor kitör a harmadik világháború, de az is elegendő, hogy a nőcske felfogja, hogy darázsfészekbe nyúlt. Az exem illuminált állapotban van, nem kapta meg a jussát, szóval az elégedetlenségi mutatója kiugrott, így újabb gazságokkal bővült az amúgy sem rövid listám. Az összes vétkem se lenne hátráltató erő, ha nem éppen az életemről lenne szó. Miért pont a szívem? A vesém, a májam, de még az agyam is lehetett volna, ami elromlik, de nekem a testem motorja kellett, hogy bemondja idő előtt az unalmast. Az előttem állókat fürkészem, a párbeszédjüket hallgatom félig, de még nem gyűjtöttem elég erőt ahhoz, hogy felálljak a fotelből. Apránként kortyolgatom el az engedélyezett egy poharamat. Haldoklom..röhejes, de még az is gond, ha sokat iszom. Letiltottak az alkoholról, a futásról, de még a megterhelő fizikai munkáról is. A legutóbbi eredményei alapján a negyedik stádiumban vagyok, de a jó kondícióm miatt a tünetek észlelhetősége minimális volt. Az első kérdése az volt a kardiológusomnak, hogy van-e szívbeteg a családban. A képébe nevettem volna a legszívesebben. Tizenhét évesen jártam utoljára otthon, már abban se vagyok biztos, hogy a szüleim élnek, nemhogy a családi kórtörténetben aduász legyek. A kérdés…miért nem jöttem hamarabb? Ha szúrt olykor a szívem még a gyógyszerekkel vissza lehetett volna szorítani a kialakuló betegséget. Nem gondolkodom előre, a házasságom kezdete óta már nem. A kibontakozó jelenetben nem csalódom, a csaj hisztizik egy sort, Shane egy hibának tart, és megkéri a távozásra. A mosolyom már sehol sincs, bánnom kellene, hogy félbeszakítottam az együttlétüket, de most kell beszélnem vele. A farmján nem hitt nekem, meg kell értetnem vele, hogy nem hazudtam.
- Sosem volt helyem, de ez nem zavart. – pillantok fel a kizavarására, és végre megérettem arra, hogy felálljak. A borból alig pár korty ült meg a pohár alján, az üveg a lábamnál áll, én meg összeszedem a bátorságomat, és megközelítem őt, de csak tisztes távolságban. Az ajtó csukódik, és rám zúdítja a dühét. Nem rogyok össze, számítottam rá, nem újdonság, hogy a lelépésem óta nem békélt meg a valósággal.
- Én sem a magam jóakaratából vagyok itt, Shane. – rázom meg a fejemet, és a mellkasomhoz szorítom a poharat.
- Nem, van elég pénzem. – ingatom meg a fejemet, de nem hagyja abba, és most még azt is rám olvassa, hogy elrontottam a ma este numeráját.
- Mit számít, hogyan jutottam be? A lényeg, hogy itt vagyok. – sóhajtok egyet, mert az álcám kezd megrepedni, és nem repesek az örömtől, hogy üvöltözik velem.
- Nem megyek Shane…beszélnünk kell. – engedem el a fülem mellett a megjegyzését, és nem gondolok arra, hogy nekem lassan felesleges időm se lesz, nemhogy válogassak azok között, akikre pazarolnám. Zokszó nélkül sétál el mellettem, az utószele még megcsap, de aztán hátrapillantok a vállam felett, és a kanapéra nézek. Állhatok itt, mint egy bamba, de helyette a kibontott üvegért indulok, lehajolok, és a konyhába megyek át. Az egész lakásban csak az én mosogatásomat lehet hallani, az egyetlen poharat eltörlöm, és az üveget a hűtő oldalába süllyesztem. Az ajtót becsukva simítok végig a krómfelületen, miközben egy vakkantásra kapom oldalra a fejemet.
- Neked van kutyád? – feledkezem el a rosszindulatáról, és a kómás jószágot még csak most fedezem fel, amikor a gazdája felé suhan. Mikor vett háziállatot? Nekem is van egy odahaza, de róla….végül is van egy farmja. A pultnak vetem a hátamat, és a melleim előtt kulcsolom össze a karomat.
- Az ítéletnapig játszhatjuk ezt, de szeretném megkapni a másodvéleményedet, mint kardiológus. – pillantok rá, de jelenleg jobban leköti a kutya, mint az én társaságom.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Pént. Okt. 06, 2017 5:49 pm

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
Emlékszem nagyon is jól, mikor még boldogok voltunk együtt. Igazából azt már nem is tudom biztosra, hogy ő is az volt-e, vagy csak olyan kurva jól színészkedett, és játszotta az agyát, hogy már-már elhittem neki. Az tuti, hogy ma már azt sem hiszem el neki, amit kérdez, így hiába jön nekem a „végstádiumú szívelégtelenségem van” dumájával. Azért meg kell hagyni, jól kitalálta. Nem holmi alapvető hazugságot talált ki, hanem beletrafált. Fején találta a szöget. Egy kardiológusnál nem is lehetne jobb módszerrel próbálkozni, de ami azt illeti, ha véletlenül igaz is lenne, amit mond, akkor sem segítenék neki. Miért tenném? Bunkón hangzik, de az sem érdekelne, ha meghalna. Mert már nem érdekel. Egyáltalán. Hosszú évek teltek el azóta, hogy lelépett, és két kezemen nem tudom megszámolni, hogy akkortól hány nő fordult meg az ágyamban. Sorolhatnám egy ideig. Jól elvoltam, kivéve azt a pár hónapot, ami alatt jól lezüllöttem. Utána ért a megvilágosodás, hogy nincs értelme egy nőért az egész karrieremet és hírnevemet a sutba dönteni.
- Nagyon is fontos, hogy hogy jutottál be, szóval? – kérdezem, és a szemem forgatom. Még, hogy nem fontos. A lakásomról van szó! Ahova bárki bejöhet, ahogy elnézem.
- Nem érdekel, hogy kinek az akaratából vagy itt, bassza meg. Húzz el, azt mondtam! – Nem tudom, de nem is akarom kontrollálni magam, mert ez a nő itt előttem, egyszerűen nem érdemli meg, hogy szépen beszéljek vele azok után, amit csinált. Ennek tudatában csak hallgatom amit mond, és meg sem szólalok. Csak nézek magam elé, amikor megjelenik a kutyám, Tucker. Lotte-ból is hasonló reakciót vált ki, mint a többi nőből, de jelenleg nem mosollyal, hanem csak egy félrenézéssel nyugtázom a helyzetet. Megsimogatom, amikor felugrik mellém a kanapéra és próbálja összevissza nyalni az arcom, csakhogy én attól egész rosszul vagyok, így eltolom magamtól. A levegőbe szaglászik, valószínűleg vagy a belőlem áramló piaszagot érzi, vagy az idegent a lakásban.
- Te aztán kurva jó házőrző vagy, Tuck. Melletted még a lakást is ellophatnák a fejed felöl. – mondom neki dorgálón. Ahogy elnézem, mondjuk nagy valószínűséggel a szekrény mögött aludhatott, mert az eléggé el van szigetelve ahhoz, hogy ne hallja, ha bejön valaki az ajtón. Sokszor azt is csak fél óra után veszi észre, hogy megjöttem, mikor hangosan fütyörészek neki.
A háttérből hallom, ahogy Lotte beszél, viszont én nem akarok rá figyelni. Egyszerűen nem akarom, hogy itt legyen, a lakásomban, egy légtérben velem.
- Nincs semmiféle másodvélemény. Az egészséges szívről – vagyis ezt nem mondanám teljes mértékig, hogy az lenne a tiéd… - nem tudok mit véleményezni. Ha tudnék is, miért tenném? Oké, szerettelek egyszer, ahogy már múltkor ezt a fejemhez vágtad, de a kurva életbe, Lotte! Nem érdekelsz! Számomra már rég meghaltál, érted? Leszarom, ha ez még csak most fog bekövetkezni, ha igazat állítasz, nem tud érdekelni. – A monológ közepén indulatosan állok fel, és indulok meg felé vehemens léptekkel, mert annyira feldühít, hogy legszívesebben megráncigálnám kicsit, és kituszkolnám az ajtón. Körülbelül húsz centire állok meg előtte, és a jobb karommal a válla fölött a falba ütök. Eszemben sincs bántani, de annyira feldühít, hogy nem bírom megállni a mozdulatot.
- Ne akard, hogy a nyakadra hívjam a rendőrséget. – jegyzem meg halkan, és újra eltávolodom tőle, mély levegőket véve. Képes leszek rá, ha hamarosan nem lép le innen, mert olyan szinten felhúz a puszta jelenléte is, hogy annyi idő után újra itt van. És a parfümének illata még mindig az orromban van…
 

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szomb. Okt. 07, 2017 9:37 am
 
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Vélhetően nem tett jót neki, nekünk a kettesben eltöltött idő, mert a másik nő lelépése óta csak gyűlik a feszültség, és ha nem vigyázok az arcomba fog robbanni, és arra nem biztos, hogy felkészültem. Hadakozok a férjemmel az egyik oldalon, hogy a válásunk folyamata lezáruljon, aztán ott van a másik véglet…amit az életem befejezésének is tekinthetek. A halál angyala egyre gyakrabban köröz fölöttem, mint egy dögkeselyű, de ilyen könnyen nem adom magam. A munkahelyemen nem is tudják, hogy mi bajom van, egyedül Dexnek mondtam el, ő meg erre fogta magát, és megcsalt. Az életem már régen nem abban a mederben folyik, amit megálmodtam, és hiába a tökéletes kinézet, ha hamarosan az ágyból sem tudok kikelni, és a legkisebb fizikai munka ledönt a lábamról. Nincsenek felesleges napjaim, hogy kerülgessem a forró kását Shane esetében. A tekintete egy űzött vadéra emlékeztet, és mikor elindul felém, újabb morgás közepette igyekszik kiszedni belőlem az információt, hogyan is jutottam be.
- Elkértem a kulcsot a portástól. – adom meg végül az áhított válaszát, de nem hinném, hogy ettől előrébb jutnánk, így pótcselekvésként elmosogatok, és elpakolok  magam után. A rendszeretet a mai napig jellemző rá, nem szimplán a helyükön vannak a dolgok, egy fél centivel sem mozdítható el a konyhai berendezés, mert kiakad. Két évig laktam együtt vele, már ismerem a rossz oldalát, vagyis remélem…mert az elmúlt években ez akár a szélsőségekbe is fulladhatott.
- Shane légy szíves… - halkabban beszélek, de egy kutya felbukkanása szakítja félbe a beszélgetésünket, aki felmászik a gazdája mellé a kanapéra.
Bennem reked a szó, meghatódva pillantok a kis jószágra, de úgy tűnik az exemnek, már ahhoz sincs türelme, hogy normálisan beszéljen a kedvencével…talán hiba volt eljönnöm. A kutyát szidja, és össze-vissza beszél, amitől nekem is elfacsarodik a szívem. Odahaza vár rám Bella, akit az altatástól mentettem meg. A szívügyem az állatok megmentése, csak erről sajnos a velem szemben ülő férfi nem tud semmit. Minek mondtam volna el neki, hogy szeretnék egy házőrzőt, amikor jóformán itthon sem volt? A lényegre térek, és a másodvéleményére pályázom, de megtagadja tőlem, és úgy kel fel, mint aki valóban arra készül, hogy nekem jöjjön. A pulttól elhátrálok a hűtő melletti falig, és aprókat lélegzek, de ilyen fogadtatásra még én sem készültem fel. A monológja lényege fájón koppan a mellkasom közepén, és sejtettem, hogy mélyebben bántottam meg, mint szerettem volna, de már késő a magyarázkodásnak, és ennyi év elteltével aligha tudnék normális választ adni neki, mert ahogyan most említette már nem érek semmit a szemében. A falba ütéstől megrázkódom, és neki csapódom a falnak. Nem merem kinyitni a szememet, csak a fülemben dübörgő szívverésemre hallgatok, ami ugyan még nem dalolja az utolsókat, de ezektől a hirtelen mozdulatoktól sem marad normális. Két ütem után egy kimarad, és kell némi idő, hogy összeszedjem magam, és a szétkuszált gondolataimat. Erős nő vagyok, rosszabbat is túléltem, mint egy Shane féle kiborulás. A tekintetem lassan vezetem rá, egy kicsit örülök, hogy eltávolodott tőlem, mert így van bennem annyi bátorság, hogy folytatni tudjam a megkezdett felvezetésemet.
- Te vagy a legjobb szívsebész ebben a kibaszott városban, és tudni akarom….nem elég egy orvos ítélete. Tudod aljasabb módszerrel is felkereshettelek volna, de az életemmel soha nem játszottam. Haldoklom, és nem kértem, hogy ments meg, csak annyit, hogy erősítsd meg a tényt. Veled ellentétben nekem valóban nincsenek felesleges perceim, még ott van… - majdnem kiejtem a parfümöt, mert addig ennek a nyamvadt szívnek vernie kell, míg nem készülök el a saját illatommal. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem tettem le semmit az asztalra, hogy a nevem homályba veszik.
- Mindegy, nem számít. Gyűlölj, hívd rám a rendőrséget, de te is tudod, hogy nem lennék ennyire kitartó, ha hazudnék neked. Haldoklom… - rángatom le a kezemről a kesztyűt, még szerencse, hogy a jegygyűrűmet otthon hagytam. A két kezem közé fogom, és meredten bámulva őt nem mozdulok a fal mellől. Ez az egyetlen hely, ahol nem bánthat.
- Csak egy másodvélemény, aztán eltűnök az életedből…csak tudnom kell…mennyi időm maradt Shane. – nyögöm ki megtörten.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 07, 2017 11:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szomb. Okt. 07, 2017 10:55 am

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
Nem. Nem leszek hajlandó semmilyen vizsgálatra az ő esetében. Ha fejen áll és úgy kéri, akkor sem. Felőlem aztán kitörhet a harmadik világháború is, akkor sem fogok segíteni ennek az álszent nőszemélynek. Nem érdemli meg. Alapvetően nem vagyok egy rossz ember, mert hiába gondolják sokan rólam, hogy egy talpas paraszt bunkó vagyok, mégis, nem véletlenül tartanak számon Amerika legjobb kardiológusainak listáján. Ott segítek, ahol tudok, még akkor is, ha idő közben komoly lelki problémákat tudok okozni a betegeknek. Egyszerű magyarázata van a dolognak: Utálom, ha valaki feladja. És sok embernél sajnos ez a probléma, ott pedig akkor ha meggörbülök sem tudok segíteni. Szokták mondani, minden fejben dől el.
Na most, Lotte nem érdemli meg, hogy segítsek neki. Még egy közmondás, ami róla eszembe jut: Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Ő márpedig nem adott szépet és jót. Ha adott is, a véglépése romba döntött mindent.
A portásnak annyi, holnaptól nem dolgozik itt. Gondoltam, hogy az a nyomorult volt, aki kiadta a kulcsot. Nem szólalok meg, csak hallgatom. Fújtatok. Ideges vagyok, és egyáltalán nem tesz jót nekem, hogy egy légtérben tartózkodik velem. Mindig ilyen céltudatos volt, nem lepődöm meg azon, hogy nem adja magát könnyen, de nem jókor jött… Na, nem mintha lenne jó alkalom erre.
- Kurvára nincsenek nekem sem felesleges perceim, tudod? Miután elmentél, majdnem romba döntöttem a saját életem, érted? Egy hajszálon múlt, hogy kirúgjanak a kórházból, és lőttek a karrieremnek. Ha valakinek, neked biztos nem köszönhetem azt, hogy itt tartok, mint orvos. Arról nem is beszélve, hogy harmincnégy évesen kibaszottul nem ilyen terveim lettek volna, hogy minden nap más nőt dugok, de te tettél róla, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogy elterveztem, szóval gratulálok. – Megindul a szóáradat, még olyanokat is kimondok, amit nem kéne, főleg nem neki, de a bennem lévő alkohol tesz arról, hogy ne tartsam magamban a gondolataimat. Elfintorodom, ahogy ránézek. Nem változott sokat, még mindig ugyanolyan dögös, mint volt. Nem tudom, hogy van-e valakije, hogy éppen mivel foglalkozik, vagy hasonlók. Most nem érdekel. Volt, mikor vissza kellett fognom magam, hogy rákeressek az interneten, de nem tettem. Négy évig képes voltam megállni, hogy bepötyögjem a Charlotte Evans nevét a keresőbe.
- Hogy nem lennél ennyire kitartó? Ó, dehogynem! Az istenit, Lotte, két évet húztál le mellettem hazugságban, és színészkedtél, mint egy igazi díva. Nekem te ne gyere azzal, hogy nem lennél ennyire kitartó. – Lerázom magamról a kezeit. – Ne érj hozzám. – mondom neki tagoltan, mert nem hiányzik, hogy egy meggondolatlan cselekedet legyen a vége a találkozásnak. Már csak az kéne, hogy bármi régi érzelem előtörjön bennem.
Azért az elég vonzónak hangzik, hogy ha megadom neki a másodvéleményt, lelép. Vagyis hangzana, ha egy szavát is elhinném, de nem így van.
- A kollegámnak megadom a telefonszámát. Sőt, hogy lásd, mennyire más vagyok, mint te, hajlandó vagyok pár szót szólni az érdekedben, hogy minél hamarabb sorra kerülj. Én nem vagyok hajlandó semmiféle vizsgálatra, és nem nyitok erről több vitát. – közlöm vele, s végigsiklik a tekintetem az arcán. Öregedett kicsit, de még mindig vonzó. Sajnos.
Otthagyom, a hűtő felé igyekszem, ahonnan kikapok egy üveg whiskyt és félig töltöm a poharat. Nem gondolkodom, lehúzom egyben. Jól megtanultam már, hogy az alkohol nem segít, de nem tudok mit tenni a jelenlétében.
A bosszúvágy felébred bennem, és legszívesebben most ha lenne elég lelki erőm hozzá, fognám magam, és tönkre tenném az életét, csak úgy, ahogy ő az enyémet. Csak pár dolgot kéne kiderítenem róla, és aztán menne minden, mint a karikacsapás. Meggondolandó, hogy hagyjam, hogy élje boldogan az életét, vagy keserítsem meg neki?! Valahogy most a második lehetőség kattog a fejemben, de nem tudom, hogy bírnám-e az egészet.
- Rossz döntés volt idejönnöd, Lotte. Tönkre fogom tenni az életed. De nem kell aggódnod, csak annyira, mint te az enyémet. Látod, talpra lehet állni, de arról biztosítalak, hogy nem egyszerű. – rákacsintok, és halkan felnevetek, mikor ránézek. Ha kicsit megerőltetem magam, menni fog. De nem biztos, hogy így lesz. Minden esetre jobb, ha kicsit megijed, már ha képes ilyesmire…
 

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szomb. Okt. 07, 2017 11:40 am
 
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Nem vagyok benne biztos, hogy Shane-re még tudok hatni, de annyira kilátástalannak láttam a helyzetem, amikor megtudtam, hogy mi bajom van, hogy automatikusan kerestem rá a nevére a neten. Nem szimplán a legjobbak egyike, hanem még ott is segít, ahol tud. Egy ideig külföldön dolgozott, és sikerült Afrikában egy kórházhoz is adni a nevét. Nem gondoltam volna, amikor együtt voltunk, hogy képes lesz erre. A két év valóban más volt, mert előtte számtalan férfival feküdtem le, de ő másnak bizonyult. A szakmája volt az élete, és minden percét a munkahelyén töltötte, ezzel pedig olyan láncolatot indított el, ami odáig vezetett, hogy az esküvő előtt leléptem a pénzével. Nem kételkedtem benne, hogy szeretett-e, de abban igen, hogy engem választott volna, ha az orvoslás, és a házasságunk a tét. Kihasználtam, aljas módon forgattam ki a vagyonából, mert féltem, hogy elveszek mellette. Huszonkét esztendősen az ember nem arra vágyik, hogy otthonülő feleség legyen, egy szépen berendezett házban. A szüleimnek nem volt pénze, de önbecsülése igen. Nem sok mindent örököltem tőlük, de azt igen, hogy le kell tennem valamit az asztalra, ha számítani akarok. Nem olyan fából faragtak, hogy bólogatós példánya legyek a tökéletes nejeknek. Shane nem látta a fától az erdőt, és mikor megkérte a kezemet, már úgy éreztem, hogy csak azért teszi, hogy mentse a menthetőt. Hagytam volna elveszni a saját énemet, az álmomat, hogy saját parfümöt készítsek? Megrázom a fejemet, és a kutyára pillantok. Szeretem az állatokat, ha nem vonzana annyira a szépségipar, akkor lehet nyitottam volna egy menhelyet…én nem lennék jó orvos. Nincs meg bennem az az elhivatottság, ami ehhez a szakmához kell.
Önző vagyok, és a saját életemet többre értékelem, mint másokét. A fal mellett állok, és az azúrkék íriszekben keresem a régi férfit, aki egy csókkal fojtotta belém a szót, ha hazajött az éjszaka közepén, vagy meglepett egy virágcsokorral. Hol van már azaz énünk? Nem vagyok benne biztos, hogy nem álca volt a részéről is, hogy hosszú távon a legjobban idomuló nőt válassza. A falba öklözés elveszi a kedvemet a további veszekedéstől, de ismerve az önérzetemet nem hagyom annyiban. A fejére olvasom, hogy meg vannak számlálva a napjaim, de mintha egy másik dimenzióban léteznénk.  Az arcomba vágja a fájó igazságot, hogy mekkora ribanc voltam, és ennyi idősen más tervei voltak, de ezen már keserűen mosolyodom el én is.
- Nem is miattam lettél orvos Shane. Teljesen igazad van, hogy nem itt tartanál, mert ha elvettél volna, életed legnagyobb hibájának könyvelsz el, mint most. Szerinted én arra vágytam, hogy huszonhárom évesen egy olyan rezidens felesége legyek, akinek a munka fontosabb, mint én? Nem éltem, nem valósítottam meg önmagam, mert azt néztem, hogy neked jó legyen. Nem gondoltál arra, hogyha most házasok lennénk, már nem is olyan fix, hogy mellettem lennél? Mit vártál, hogy itthon ülő asszonyka váljon belőlem, aki meleg vacsorával vár? Meguntál volna, és akkor is más nőnél keresed a vigaszt. Nem arra születtem, hogy alávessem magam egy férfinak. Neked megvolt az álmod, de az enyémmel mi volt? Semmi….mert nem akartad észrevenni, hogy nem állok készen, Shane. Nem akartam gyereket, nem akartam tökéletes életet, csak a vőlegényemet, hogy mellettem legyen, ne csak a héten két alkalommal. – fakadok ki, és úgy húzom le a kesztyűmet, de még midig ott van a hangomban a meggyötörtség, a bűnbánat egy szikrája.
- Nem színészkedtem….nem nyúlok hozzád. – magam mellett tartom a kezemet, nem akarom, hogy megüssön, de a lelki sebek felszakítása jobban megy mindkettőnknek, mint hittem volna. A fizikai fájdalom semmi ehhez képest. A szemem sarkában gyűlő könnyekkel fordítom el a tekintetemet róla, és hallgatom végig, hogy nem hajlandó hozzám érni, sem megvizsgálni. Az alkoholban látja az újabb megoldást, így mellém lép, és kiveszi onnan a whiskeyt, de úgy tesz, mintha egy kosz lennék…undorodik tőlem. Az utolsó fenyegetése nyílt hadüzenetként szól.
- Tönkretenni? Légy szíves, most írtad alá a halálos ítéletemet. – közlöm vele szárazon, és letörlöm a könnyeimet, mielőtt kibuggyannának. A kesztyűket a hónom alá csapom, és a táskámért indulok, de mielőtt elvenném a pultról, megállok ott.
- Akkor ideadod a számát? Ne aggódj, nem fogok többet könyörögni. – félek, hogy ennek nem lesz jó vége, de addig nem mehetek sehova, míg nem kaptam meg. A mostani kardiológusom azt mondta, hogy kérjem ki másnak is a véleményét, keressek egy specialistát, mert ha nem lépünk időben, a transzplantációs listára sem kerülök fel. Kemény feltételei vannak, és az esélyeim napról napra csökkenek.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szomb. Okt. 07, 2017 12:34 pm

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
Végighallgatva az egy perces monológját, jó pár résznél kissé elkerekednek a szemeim. Vissza kell fognom magam, hogy ne vágjak a fejéhez olyan dolgokat, amiket kellene vagy nem kellene, de nem akarok. Még, hogy a munka fontosabb volt? A kurva életbe, így szeressen egy férfi egy nőt, mindig csak a rosszat látja. Elhalmoztam minden szarral, ami létezik. Nyilván oda kellett figyelnem arra, hogy sokat dolgozzak, hiszen akkor még csak rezidens voltam, ha hagytam volna, hogy csak sodródjak az árral, nem itt tartanék, ahol most. Csak elakartam venni feleségül. Akkor bűn ez? Nem mondtam egy szóval sem neki, hogy onnantól egy árva tapodtat sem mozdulat majd a lakásból és mindig úgy kell viselkednie mint egy minta feleségnek. Igen, valószínűleg akkor hamar ráuntam volna.
- Talán egy kicsit kitartóbbnak kellett volna lenni, nem gondolod? Ha lelépsz már az elején, honnan a picsából tudhatnád, mi lenne most? De tudod mit? Nem is bánom, hogy így történt, mert talán rosszabb vége lett volna, mint így lett. Nem is érdemelted volna meg azt az életet, amit neked adtam, biztosítottam volna. Azt meg egy kurva szóval nem mondtam, hogy ne valósítsd meg önmagad, de ha nem vagy őszinte a másik emberrel mégis honnan kéne kitalálnia, hogy mit akarsz? Rengeteg nő örült volna, ha a te helyzetedben van. – Sosem voltam az a férfi, aki félmondatokból megérti, mit akar a nője. A nők azt várják, hogy csak egy jelentőségteljes pillantásból kitaláljuk, hogy mit szeretnének. Kurvára el kell mondani, és nem azt várni, hogy majd rájön! Mert nem fog rájönni! Férfiak vagyunk, az istenért…
Még idegesebb leszek attól, hogy ő is a fejemhez vágja a dolgokat. Kicsit olyan nekem, mintha most ki akarná vetíteni az egészet rám, és elhitetni, hogy mindazért, hogy lelépett, és ahogy viselkedett én vagyok a hibás.
- Jól forgatod a szavakat, de ne akarjuk azért azt állítani, hogy én vagyok még azért is a hibás, hogy fogtad az összes pénzt és szó nélkül leléptél. Valljuk be, azért elég etikátlan volt. Igazi ribanc voltál, Lotte. Nem sok nőtől telik ki ilyen undorító, gyomorforgató viselkedés. – Nem kímélem, nem érdekel, hogy kezd kicsit kikészülni, az sem érdekelne, ha elkezdene bőgni. Megérdemli ezt a bánásmódot azok után, amit csinált. Lehet, hogy én is kicsit túllőttem a célon, mikor belebokszoltam a falba a válla fölött, de egyszerűen annyira felidegesít a puszta jelenléte, hogy nehéz kontrollálni magam, nem tehetek róla.
- Dehogynem, színésznőnek kellene menned. – motyogom az orrom alatt, és lesütöm a szemeim. Azt hiszem, mindketten kiadtuk magunkból a másik irányába érzett dühöt. Bár még mindig nem értem, miért lehetne ő mérges rám.
Meglepően nyugtázom, hogy beleegyezik abba, hogy odaadom Grace számát, és majd ő megvizsgálja. Talán tényleg van valami baj, ami miatt idejött. Azt kétlem, hogy ahogy állítja, végstádiumú szívelégtelenséggel küzd, mert nagyon ritka, hogy valaki ilyen kondiban legyen abban az esetben. Ha tényleg így lenne, az biztos, hogy a nő végzetem, minden szempontból. Lotte nem szokott viccelni az életével, de mint mondtam, bármit kinézek már belőle azok után, amiket tett.
- Dr. Grace Elliott. Itt a száma, majd holnap szólok neki, hogy keresed. Jó orvos, majd ír neked másodvéleményt, ha van miről egyáltalán. – odanyújtom neki a papírt, amire az imént felvéstem a számát. Már alig várom, hogy megjelenjen nála, és kiderüljön, hogy semmi baja nincs az égegyadta világon… - Aztán remélem, nem látlak többet. - jegyzem meg, mielőtt elválnak útjaink...
 

Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Vas. Okt. 08, 2017 7:09 pm
 
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


A múltunk felhánytorgatása elkerülhetetlen a mai este folyamán, mert ott gyűlik a felszín alatt, és nem adtam rá lehetőséget neki, hogy elhordjon minden ribancnak, amikor elhagytam. Nem látja be, így volt a leghumánusabb, mert ha akkor lépek le, amikor már az esküvői harangok megszólaltak, még jobban kiborult volna. Szerettem én, de nem eléggé ahhoz, hogy feladjam önmagamat, és az addigi álmaimat. Fiatalon mindenképpen az anyagi jólét mellett az önmagam megtalálása is fontos szerepet játszott, és ha már a szüleimet is a hátam mögött hagytam, akkor nem ragadhattam le egyetlen férfi mellett. Megcsinálta a maga karrierjét, már akkor úgy tartották számon, mint a következő kardio isten, de nekem ez még nem volt elegendő. Bárcsak ne ő jött volna szembe, akkor mást verhetek át, de Shane lett a befutó…soha többet nem éreztem bűntudatot, de akkor este igen. A szavainak még csak most érzem a súlyát, mert több benne az igazság, mint az enyémben. Nem vártam meg, hogy kialakuljon, hogy védelmet nyújtson, mert nem akartam megállni…a hatalom csábított, és jobbat érdemelt egy hazug feleségnél. A keserű epét vissza kell nyelnem, és végre kibújik a szög a zsákból.
- Igen, rengeteg nő örült volna a helyemben, de nem ők voltak ott, hanem én. – azt már nem teszem szóvá, hogy most sincs mellette olyan, aki megfogná, mert az éjszakai hadjárat csak átmeneti megoldást biztosít az ürességre, ami benne lappang. A mostani numera se lett volna több, látszik rajta, hogy berögzült az agglegény lét, és nő legyen a talpán, aki megugorja ezt a fokot.
- Egy percig sem állítottam az ellenkezőjét. A pénzeddel léptem le. – a fejem már zsong, és az előbbi kirohanása miatt a szívem üteme hol kihagy, hol erősebben próbálkozik, de most először veszem tudomásul a halandóságom korlátait.
Megrémisztett, és csak centiken múlt, hogy ne az én fejemet találja el. A mellkasomhoz szorítom a kesztyűket, még nem bújtam bele, de ideje lenne lezárni ezt a vitát, mert a lelkifurdaláson kívül még ott van az állapotom is, ami nem szembetűnő, de én tudom, hogy már sokkal többet veszítettem a fizikai erőmből, mint hetekkel ezelőtt.
- Hogyne…színésznőnek. – a gyengeségemet elrázom egy kis tégelybe, és visszavedlem az érzéketlen női álcát, mert ezt akarja látni, nem változtam semmit a szemében, és nem is tudom érte hibáztatni. Az újabb kardiológus említésére már bele is megyek, mert nem akarom továbbrontani a levegőt a lakásában, mert a végén tényleg kihívja a rendőrséget rám. A papírra várok, és amíg keresgél a nappaliban, addig kinyitom a táskámat, és kiveszem belőle a Béta-adrenerg blokkolót, de sokáig nem jutok, mert hamarabb ér vissza Shane, és visszaejtem a pirulát, ami az éjszakai száraz köhögésre, és légszomjamra használatos. A megjegyzései hallatán csak lesütöm a szemhéjamat, és az égiekhez imádkozom, hogy a nőnek semmi köze ne legyen hozzá.
- Shane, elég legyen… - ripakodok rá, és összegyűröm a kis cetlit, de ekkor csengetnek, én meg amúgy is indultam, szóval még rápillantok, és már iszkolok is az ajtó felé, de a legnagyobb meglepetésemre az áll ott, aki egy fél órája itt hagyta. Micsoda fogás…még vissza is kéredzkednek a nők az ágyába.
- Bocs…de itt hagytam a táskámat. – a tekintetével is képes lenne megölni, de ekkora örömöt nem okozok neki, így felszegem az államat, és kisétálnék, de utánam szól, mikor helyet cserélünk.
- Ó, már tudom, hogy honnan ismerlek…te vagy a Cartier új parfümjének a kampányvezetője, ugye? – egy röpke mosollyal jutalmazom a téves felvetést.
- Majdnem…nem a kampányvezetője vagyok, hanem a készítője, de mindig örülök annak, ha felismernek. – hagyom őket kettesben, és amint a folyosón egyedül maradok, máris a béta blokkolót keresem, de a mélyről jövő légvétel bent reked, és a mellkasomhoz kell kapnom.
- Ne…. – kiesik a karomból a táska, a gyógyszerem elgurul, én meg a fekete ruhámat fogva ereszkedek négykézlábra, hogy be tudjak venni egy nyamvadt szemet. A következő pillanatban már el kell feküdnöm fél oldalasan, mert nem kapok levegőt. Most nem…kizárt, hogy megfulladjak.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️


A hozzászólást Charlotte Green összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 11, 2017 10:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szer. Okt. 11, 2017 3:49 pm

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
Charlotte legrosszabb döntése volt, hogy ma este betolakodott az otthonomba. Nem vagyok egyáltalán olyan hangulatban, hogy vendégeket fogadjak, de még ha olyanban is lennék, Lotte akkor sem tartozna a szívesen látott emberek körébe. Alig várom, hogy lelépjen, az is biztos, hogy akkor közelebbi iszonyba kerülök a hűtőben lévő whisky minden cseppjével. Nem volt jó ötlet felhánytorgatni a múltat, jobb lett volna, ha csak szépen elküldöm a fenébe, és egy szót sem szólok arról, hogy mi történt azután, miután elment. Így, hogy újra feljöttek a rossz emlékek, lehet, hogy megint az alkohol lesz a mentsváram. Nem tehetem, nem leszek most ennyire gyenge. Amúgy is sikerült már kellőképp feldolgoznom azt, ami velünk történt. Jobban mondva, amit velem tett.
A kopogás az ajtón kizökkent a szitkozódásból. Ki az isten az ilyenkor? Lehet, hogy a szomszédok ránk hívták volna a rendőrséget? Azt is eltudom képzelni, ugyanis nem alacsony hangerőn zúdítottuk a másik fejére egymás hibáit.
Ajtót nyitok, s mikor látom, hogy Lisa az, érdeklődőn nézek rá, hogy mégis mi a francért jött vissza. Egy nővel sem bírok el ebben a helyzetben, nem hogy kettővel… Hálisten Lotte a helyzet beálltára úgy dönt, hogy kisétál végre a színről. A falnak simulva állok, és nézem, ahogy ezek már csak egymásra pillantva is majd kikaparják egymás szemét. Az apró mosolyom álcázva megvakarom a bőröm az orrom alatt. Mikor Lisa azonban Lotte után szól, kissé elkerekednek a szemeim.
- A készítője? Te parfümőr lettél? – szólok utána, de meg sem várom a válaszát, becsukom az ajtót magunk után. Nem akarok további beszélgetést folytatni vele, de a tény meglep kissé, így nem tudtam magamban tartani a kérdést. Lisára nézem, és széttárom a karom.
- Mi van? Nem tudtam, hogy itt lesz, szerinted akkor felhoztalak volna? Annyira hülye azért nem vagyok. – mondom neki, mire lerakja a táskáját a komódra, és meglepő fordulatot vesz az este, hisz az eddig nehezen meghódítható nő, a falnak lökve kezd el szenvedélyesen csókolni. A probléma csak az, hogy Lotte és a mondatai járnak a fejemben. „Nem akartad észrevenni, hogy nem állok készen.” „ Azt néztem, hogy neked jó legyen.”. Mi a franc? A mondatok visszhangoznak a fejemben, miközben feleszmélek, hogy az ing kigombolva van már rajtam, és Lisa hevesen tapogatja a mellkasom és a hasam. Elkapom a kezét, és elszakadok tőle.
- Hagyjuk ezt mára, jó? Már úgyis befuccsolt az estém, nem kell, hogy holnap újra egy hisztiző nő álljon előttem és siránkozzon, hogy csak kihasználtam. – mondom neki, és elhúzódok tőle.
- Mekkora egy fasz vagy, Shane. Remélem, holnapra megdöglesz! – vágja az arcomba a szavakat, én pedig halkan felnevetek. Már nem szoktam magamra venni az ilyesfajta rágalmakat, mivel annyit hallottam már, hogy szinte elengedem a fülem mellett. Kiviharzik az ajtón becsapva maga után azt.
- A nőd a földön hever! – üvölti a folyosón, még a csukott ajtón keresztül is hallom. Ezzel egyidejűleg pedig azt is jól hallom, hogy a sarkai kopognak a folyosón. Mi? Lotte? Kinyitom az ajtót, és kilesek a folyosóra. Először csak azt látom, hogy Lisa eltűnik a folyosó végén, aztán pedig észreveszem, hogy az exem a földön fekszik és irgalmatlanul kapkodja a levegőt.
- A picsába, Lotte! – morgok az orrom alatt, és gondolkodás nélkül rohanok oda hozzá. Most nem azt nézem, hogy a nő, aki előttem hever az, aki ott vert át, ahol tudott, hanem előjön belőlem az orvos. Nem sokat fogok tudni tenni, ha leáll itt nekem a szíve. Márpedig, ha végstádiumú szívelégtelensége van, akkor elég nagy esély van rá.
- Mi a franc van veled? – körbepillantok, elég tehetetlen vagyok. Nem azért, mert alap esetben megmenteném, hanem mert részeg vagyok, és tudatosul bennem, hogy Charlotte nem hazudott. Egy méterrel arrébb megpillantok egy gyógyszert, ami valószínűleg tőle származik. A kezembe kapom, és látom, hogy béta blokkoló. A szájába adom, és a táskája után kapok.
- Rágd össze azonnal! – utasítom, miközben a táskáját kotrom át. Ha tényleg beteg, kell lennie valahol oxigén spraynek. Kiszedem belőle a nyolcvan dolgot, parfüm, pénztárca, kisebb táska. Mi a faszomat rejt még a női táska? Idegességemben fejjel lefelé fordítom és kiborítom a tartalmát a padlóra, és a kupac közepén felbukkan a spray, amit kerestem. A szájába fújom, és várom, hogy jobban legyen, mert ha egy percen belül nem enyhülnek a tünetei, akkor mentőt kell hívnom, mert eszköz nélkül semmit nem tudok tenni vele. Őszintén szólva, nem is akarom, hogy odáig fajuljon a dolog, hogy bármilyen beavatkozáshoz kelljen folyamodnom.
- Gyerünk, lélegezz! – suttogom, és hátrasimítom a haját. Nem hiszem el, hogy ez velem történik…


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Szer. Okt. 11, 2017 10:40 pm
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Az új, vagy éppen régi préda már nem az én reszortom, és nem akarok a felesleges harmadik lenni, ha véletlenül mégis úgy dönt az exem, hogy megadja a fapinának a végső nyugalmat, és egy kicsit enyhít a viszketésén, mert az biztos, hogy a kóstolgatása engem is utolér, holott tényleg nem azért voltam jelen, hogy megdugassam magam, hanem, hogy esélyt kapjak a folytatásra…ami az életemet jelenti. A rossz időzítés lenne a specialitásom, mert sikerült elrontanom Shane estéjét, és még betetőzöm azzal is, hogy elriasztom egy igazi hiénától, akinek az arcára van írva, hogy oda meg vissza van érte. A kis párbeszédünk rövidre nyúlik, hamar átlendülünk azon, hogy én ki is vagyok valójában, de érdemlegesen már nem méltatom válaszra egyik felet sem. Shane most szembesül azzal, hogy belőlem is lett valaki, nem fecséreltem el a pénzét, és most már saját vagyonom is van, nem kevés, így nem szorulok rá senkire, de a férjem pénze, és a közös tulajdon értéke még ennél is nagyobbra rúg. Az ajtó becsukódására a drágalátos doktor úr segít rá, csak annyira azzal vagyok elfoglalva, hogy kijussak az épületből, hogy nem számolok a gyógyszeradaggal, amit már régen le kellett volna nyelnem. Az előbbi veszekedés automatikusan zökkentett ki a normális életritmusomból, és a szívem még most is össze-vissza ver, de a legnagyobb kárát a légzésben látom. Hirtelen tör rám a légszomj, és az ügyetlenségem a betetézője annak, hogy elgurul az egyetlen mentőövem. A pillanat törtrésze alatt válok egy járóképes nőből, egy levegőért kapkodó árnyékká.
Az első percben még a térdeimen támaszkodom meg, de az inger olyan erős, hogy muszáj lefeküdnöm. A szén-dioxid megemelkedik a szervezetemben, és a táskámat húznám oda, de már késő. Aprókat lélegzem, de túl nagy az ellenhajtás, és a mellkasom tájékát masszírozom, de érzem, hogy a szédülés elemi módon szippant be, és hamarosan a hörgést a légzésmegállás követi. A közelben egy ajtó nyitódik ki, a hallójáratomban ver visszhangot a magassarkú cipellők koppanása a hideg padlózaton, aztán egy fennhéjázó mondat. Nem látom a nőt, de tudom, hogy az előbbi vendég az. A torkom elszorul, és ekkor veszem észre, hogy Shane közeledik felém, csak némiképp hiányos az öltözete. A kérdése abszurd, nem bírom kifejteni, hogy mennyire égetően szükségem van a gyógyszerre, mert magától is rájön, hogy ez most nem színlelés. A pirulát a számba adja, de majdnem kiköpöm, és az a szerencséje, hogy kicsit megemeli a fejemet, hogy le tudjam nyelni. A szemem sarkát könnyek égetik, és nagyon vágyom egy kis oxigénre.
- Első… - kár lenne utasítom, mert a kezem a testem mellé hanyatlik, és magára van utalva, hogy megtalálja a kis szerkezetet. Az idővel fut versenyt, mert nem sok hiányzik ahhoz, hogy elveszítsem az eszméletemet, amikor az ajkaim közé szorítja a flakont, és belefúj a számba, de még nem engedem el. Néhány ismétlés után enyhül a kényszer, és a tekintetem az azúrkék íriszekbe fúródik. A mozdulata gyengéd, de a tudatom tisztában van vele, hogy csak azért teszi ezt, mert a kötelessége. A spray, és a gyógyszer kombója megteszi a kezdő lökést, és a garatszűkület megszűnik, de még nem megy a mozgás, egyedül biztosan nem. Az első pár korty levegő nehezebb megy le, és a hajamat simogatja, mire valaki a szomszéd lakásból kikukkant.
- Minden rendben uram? Ne hívjak orvost? – óvatosan nyalom meg az ajkaimat, és megszűnik a külvilág. Én csak őt nézem, ő meg engem, és a tenyere az arcomra simul. Némi idő kell, hogy magamhoz térjek, de megtöröm a pillanat varázsát, és megpróbálok felülni, de a szédülés még fogva tart, és majdnem visszahanyatlok, de a kezemen támaszkodom meg, és a hátamra fordulok át.
- Haza kellene mennem. – lihegem, de tudom, hogy taxit kellene hívnom, le kellene jutnom a lifttel, és még a cipőmben is újra talpra kellene állnom. Makacs teremtés vagyok, így felülök, és Shane-re pillantok, aztán a szomszédjára.
- Az úr is doktor… - suttogom, a mellkasomra simítom a tenyeremet, mert még mindig bizsereg a bal felem, és a hangom is elment közben. A torkom kiszáradt, de nem fogok felállni segítség nélkül. Egyedül az ilyen éjszaka után szabadságolom magam…mint másfél hete is. Kimerültem.

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
David Gandy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Pént. Okt. 13, 2017 10:28 pm

Lotte & Shane
I try to not remember those beautiful days we had...
Nem hiszem el, hogy összeesett a folyosón. A picsába vele, hogy nem hazudott! Ezt már nem játszhatja csak úgy el, azt észrevenném… vagyok olyan jó orvos, még részegen is, hogy lássam, ha nem igazi rosszullétről van szó. Ez már pedig, ha tetszik, ha nem, igazi légszomj. Legszívesebben a fejem a falba verném, hogy mégis hogy lehetek ilyen kurva szerencsétlen, hogy végre kiheverem életem nőjét, visszatér, és most majd azt várja tőlem, hogy megmentsem azok után, ami tett? Szerintem ez a sztori megnyerné a legjobb forgatókönyv díját. Nem kéne sokat törnünk magunkat a jó történetért, itt hever előttünk… Előttem.
Pár pillanatra, ahogy előttem fekszik a földön elgondolkodom azon, hogy azért mennyire visszakapja az élettől azt, amit adott. Az már csak a sors fintora, hogy pont szívbetegsége van, miután kibaszott egy szívsebésszel. Ennek ellenére még mindig baromi jól néz ki, és ha nem ebben a helyzetben feküdne így előttem, az is elképzelhető, hogy gondolkodás nélkül rávetném magam, hibát hibára halmozva ezzel, de történetesen valószínű, hogy nem érdekelne. Minden esetre most nem ebben a helyzetben vagyunk… hál’isten.
A pillanatot megzavarva tekint ki az ajtón a szomszéd, aki egyébként egy igazi paraszt szokott lenni.
- Maga szerint én mi a faszom vagyok? Meg tudom oldani. Most úgy csinál, mintha nem tudná, hogy mi a foglalkozásom. – forgatom meg a szemeim, és felsegítem ülőhelyzetbe Lotte-ot. Ha most igazi nagyágyú lennék, akkor fognám magam, és innentől magára hagynám, le se szarva, hogy mi lesz majd ezután. Így is többet segítettem neki a kelleténél.
- Haza kellene… - mondom Lotte után helyeslőn, de végigfut az agyamon, hogy ilyen állapotban mégis hogy menne haza. Én nem tudom hazavinni, ugyanis részegen nem fogok vezetni. Taxival hazamehet végülis. De mi van, ha a taxiban lesz rosszul és ott hal meg nekem, aztán életem végéig kísérteni fog? Azt azért nem akarom… Senki se akarná. – Jó, a kurva életbe már! Még jó, hogy van egy vendégszobám. De ne is szólj hozzám, érted? Reggelre pedig itt se legyél! – Mint egy gyors szex után, kérdés nélkül lépjen le. Meg sem kell várnia, míg én felébredek, legyen csak egy illúzió, mintha mi sem történt volna. Gyorsan, kérdés és válaszok nélkül kapom fel az ölembe a pillekönnyű nőt, és viszem be az ajtón, hogy aztán a vendégszoba felé vehessem vele az irányt. Lerakom az ágyra, és rá sem nézek, kifordulok a szobából. A parfümének az illata beágyazódott az orromba, és miután leraktam, mélyeket szippantok a levegőből, mert nem bírom elviselni, hogy csak azt érzem.
- Jó éjszakát! – intek neki kifelé menet, és az égnek emelem a fejem. Te hülye fasz! Mi a szart csinálsz? Az ellenséget altatod a saját lakásodban?
Kifelé menet Tucker csatlakozik hozzám, és a lábam mellett sündörög. Adok neki egy kis kaját, és a hűtő felé veszem az irányt. Meghúzom a whiskys üveget, és viszem magammal egyenesen a hálószobámba. Hát, mára csak mi maradtunk egymásnak, öreg barátom…


Vissza az elejére Go down


avatar

Média
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Olivia Wilde
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Parfürmőr
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
58

Re: You have broken into my flat...
Vas. Okt. 15, 2017 5:43 pm
 
▐ You have broken into may flat… ▐ New York, Manhattan, Lakóhelyek, Dr. Harper’s Residence▐

Shane & Lottie

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



A földön fekve sok minden lejátszódik a fejemben, és már azon is elgondolkodom, hogy mi lesz, ha itt lel rám a halál. Még túl fiatal vagyok, nem szeretnék megfulladni, és minden vagyonomat a férjemre hagyni, a munkámat veszendőbe. Shane-nek is járna egy bocsánatkérés ennyi év elteltével, de még nem ragadtattam el magam, hogy meg is tegyem. A ma este ékes bizonyítéka, hogy két ellenséges ember nem fér meg egy lakásban. Betörtem hozzá, hogy megszerezzem a másodvéleményét, de nem hitt nekem. Nem okoltam érte, de rosszul esett, és kezdtem kifogyni az ötletekből. Végül a szerencsétlen véletlen, de rám tört az a piszok légszomj. A levegőért kapkodva fonódtunk össze, és támasztottam alá, hogy nem minden szavam hazugság…az életem fontosabb annál, hogy holmi gyerekes kitalációval térjek vissza az életébe. A gyógyszerért kapkodok, de ő az, aki végül a számba nyomja, és az oxigénnel együtt könnyít a helyzetemen. Sérülékeny vagyok, most nem bírom ki, hogy ne vesszek el a szemében. Megtörten ismételgetem, hogy haza kellene mennem, még a szomszédból kilépő férfi sem érdekel. Az azúrkék szempár fogva tart, és izmos felkarja tart ülve. El fog küldeni, mert ezt diktálja a múltunk. A szédülés közepette már a táskámért nyúlnék, de idegesen rávágja, hogy van egy vendégszobája. Aprócska ujjaim éppen, hogy elérik a borítéktáskámat, de a fél tartalom a földön marad, amikor felemel.
- Shane…nem muszáj… - köhögök fel, de hajthatatlan, és bevisz a lakásába. Fájón dobban a szívem…ezt a férfit hagytam el. Kerülöm a pillantását, a szégyentől kipirulok, és egy pontot szúrok ki a szobába vezető úton. Az inge lengén szétnyitva, a mellizmai előttem, én meg esetlenül kapaszkodom belé. Nem így képzeltem el a viszontlátást…őszintén soha nem gondoltam rá, hogy újra fel fogom keresni.
Normális esetben nem is tettem volna, de ha nem leszek beteg, akkor nem derül ki, hogy a férjem egy pöcsfej, és nem jövök rá, hogy halandó vagyok. Rengeteg pénzem van, de végső soron, ha meghalok nem lesz mellettem senki. Az ágyra helyez, és még el is búcsúzik, de nem mer rám nézni. Az éjjeliszekrényre teszem a táskámat, és lerúgom a lábamról a magassarkúmat. Kár a színjátékért, már nem leszek olyan hatással rá, mint évekkel ezelőtt. Egy lepusztult farmerban, és egy garbóban is szürke lennék, a háttérben…egy kacat között. A fejem alá tolom a kispárnát, és a tenyeremet betemetem a lepedő, és a takaró közé. Könny szökik a szemembe…micsoda paradoxon. A híres parfümőr fél a haláltól, és tudja, hogy nem kerülheti ki. Charlotte szedd össze magad! Rivallok magamra, de a sós lenyomatok halkan potyognak le az arcomról…tönkretéve a sminkemet. A szédülés lassan elmúlik, és idő előtt nyom el az álom is, vagy a gyógyszer mellékhatása, de kinyúlok. Az éjszaka hátralevő része eseménytelenül szökken el, és már akkor nyitom ki a szememet, amikor a digitális óra kijelzőjén a hajnali öt óra harminc vált éppen harmincegyre. Megijedek attól, hogy idegen helyen vagyok, és fel is ülök. Az este képei részletekben kúsznak vissza az elmémbe, mire rájövök, hogy le kellene lépnem. Óvatosan kelek fel, és igazítom meg az ágyat. A táskámat felkapom, és a cipőmet felhúzva kiosonok a konyhába. Shane vagy elment már, vagy még alszik, de tiszta a terep. Az első ötletem, hogy lelépek, de aztán visszaránt egy mondat a tegnap esti veszekedésből. Megmerevedve hordozom végig a tekintetemet a lakásán, és elhatározásra jutok. Leguggolok, és a piás pultból kihalászom a boros üvegeket, meg a rövideket. Könyörtelenül pusztítom el a kincses bányáját, és a csap fölött állva egyesével ürítem ki őket…a végére egyetlen whiskey marad, ami a hűtő mellett árválkodik. Meghúzom, egy kis fintorral löttyintem ki azt is, és vizet engedek rá. Elégedettebb nem is lehetnék a művemmel, ahogyan az üres üvegarmada a pult tetején sorakozik. Még egy utolsó igyekezettel keresek egy tollat, meg egy papírt, és hátrahagyom a következő üzenetet neki.
„Ne fogd arra, hogy a mostani találkozásunk kihatással lesz a karrieredre. Váltsd vissza őket, sok pénzt érnek. Pusziiiii” – mosolyogva simítok végig rajta, és úgy megyek el, ahogyan a kívánsága tartotta. Nem leszek jelen az ébredésnél.

/Köszönöm a játékot!     /

Zene▐ Szószám▐ Megjegyzés ▐ ©️
Vissza az elejére Go down
Re: You have broken into my flat...
Vissza az elejére Go down
 
You have broken into my flat...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: