Az öltözőszekrényem ajtajára van egy fénykép ragasztva, az utolsó közös képem apával. Mindketten szélesen vigyorgunk rajta, ez a kép pedig a tengerparton készült még Miamiban. Mindig, amikor rossz a kedvem, vagy egyszerűen, úgy érzem, szükségem van időre, olyankor kettőnkre gondolok. Mennyit nevettünk, mennyire szoros kapcsolatunk volt annak ellenére, hogy nagyon szigorú volt hozzám. Mindig erőt ad a folytatáshoz, és ezért hálás leszek mindörökre. Rendőr volt, egy ideig én is az akartam lenni, végül másfelé sodort a szél.
Apa halála után elköltöztem, New Yorkba jöttem, itt folytattam azt, amit ott abbahagytam. Mentőtisztként dolgozom, amire ő és sokan mások is büszkék voltak. A tűzoltóság berkein belül leltem rá a jelenlegi állásomra, amely már nyolc éve az otthonom. Szeretek itt lenni, mindenkivel jól kijövök. A mentős partnereim mindig változnak, a tűzoltókkal viszont kifejezetten jó a viszonyom. Még nagyon jó barát is akadt, akivel eljárunk folyton sörözgetni.
Kimegyek a mentőautóhoz, hogy kicsit körülnézzek ott, így műszak előtt és után is mindig átnézem, miből mennyi van, mire lenne szükség a kocsiban, kisebb leltárt végzek folyton, néha már nagyon agyára megyek egyeseknek ezzel, de ez van. Jobb előrelátni és felkészülni mindenre...
Nagyon belemerültem a jegyzetelésbe, észre sem vettem, hogy valaki ott áll az autótól pár lépésnyire, és bámul engem. Aztán felpillantottam, és kissé megriadtam, de másodperceken belül higgadtan ültem újra.
- A frászt hozod rám, Dave! - általában nem szoktam megijedni, de ez most váratlanul ért.
- Ó, bocsáss meg, tündérkém - nevetésbe kezdett, amit alig bírt befejezni, én pedig szintén elkezdtem, így már ketten voltunk azok, akik alig tudták abbahagyni mindezt. - A tegnapi eset... amiben az a lány sérült meg, tudsz róla valamit? Hallottál felőle valamit? - váltottunk át komolyságba, hiszen látható volt mindenkin, hogy aggódott a lányért, akit ki kellett menteni abból a lakásból, ami lángolt, és Dave volt az, aki kihozta őt onnan.
- Az intenzív osztályon van, mesterséges altatásban. Kevés az esélye annak, hogy... - nem folytattam tovább, hiszen annak a lány teste tele volt égési sérüléssel, amit ő is látott, tisztában van az ilyenekkel ő is. - Műszak után elmegyünk sörözni? - hirtelen ötlet, ami sokszor felbukkan.
- A szokásos helyen! - kacsintott, ezután pedig elment, de azért a szeméből kiolvastam, hogy nagyon szörnyen érintette őt az a tegnapi eset.