One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Recognize it! #1

Nathaniel Ainsley
Today at 9:56 pm



Eric Wang és Miss Bell

Eric Wang
Today at 5:08 pm



Eric & Christabel ~Tell me your Story~

Eric Wang
Today at 3:12 pm



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Wednesday Bell
Today at 2:42 pm



Ludmilla Litrowsky [ készülőben ]

Ludmilla Litrowsky
Today at 2:18 pm



Ben & Nora | undercover mission

Benjamin Henson
Today at 1:16 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Adam M. Austin, Adriana Lane, Dyson Jaworowski, Elizabeth Luna Cortez, Erik Lindström, Ewan Patrick Brooks, Janine A. Rossi, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Leon Williams, Logan K. Whitfield, Marilyn Kaminski, Nathaniel Ainsley, Raelyn J. Winters, Wednesday Bell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Charlotte Green

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Charlotte Green   Pént. Szept. 29, 2017 6:52 pm


Charlotte H. Green

”Bár a szívet megtölti a feneketlen vágy, a világban hemzsegnek a vonzó egyedek, és se szeri, se száma a csodás lehetőségeknek, az ember mégis hozhat józan döntéseket, amelyek csökkentik a fellángolás veszélyét, és segítenek átvészelni az érzelmi viharokat.„


Karakter típusa: Saját
Teljes név: Charlotte Hope Green
Becenevek: Charlie, Lottie, Char
Születési hely, idő: Beaufort, Dél Karolina, 1989.09.28.
Kor: 28
Lakhely: Brooklyn
Szexuális beállítottság: Heteroszexuális, de már csókolóztam nővel is
Családi állapot: Válófélben lévő
Csoport: Média
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: La Parfume, Paris
Ha dolgozik//Munkabeosztás: Parfümőr
Ha dolgozik// Munkahely: Cartier, Manhattan, parfümtervező
Hobbi: állatmenhelyek látogatása, kutyatartás, új illatok megismerése, reggeli futás, vásárlás
A kellemes, ámbár kissé lelassult életritmusú déli kisvárosban láttam meg a napvilágot egy református pap, és egy varrónő lányaként. A maradiság, a konzervatív elvek távol estek az igazi jellememtől, és a magam módján már az első lélegzetvételem után egy lázadó voltam. Nem szerettem volna, ha beskatulyáznak, ha a középszerű életvitel magába szippant. Többre vágytam, mint a puritán szüleim, ezért 17 évesen elmentem otthonról.

Korán vált belőlem egy határozott, önálló nő, aki nem rettent vissza a nagyváros forgatagától sem. A realitás talaján lavíroztam, megfigyeltem az embereket, és már fiatalon rájöttem arra, hogy az egyetlen dolog, ami mozgatja a humanoid fajt, az nem más, mint a pénz, és a hatalom. Mindkettőt akartam, és meg is szereztem. Az odavezető út nem számított, céltudatosan törtem felfelé, és ha kellett áruba bocsájtottam a testemet, éjszakákat áldoztam a kéjek oltárán, hogy a magaménak tudjam ezeket a fogalmakat. A legnagyobb álmom az volt, hogy parfümőrnek tanulhassak, de a párizsi élet nagyon drágának bizonyult, ezért szintet kellett lépnem. Férjet fogni, kisemmizni, és továbbállni. Álmomban se gondoltam volna, hogy Shane Harper lesz a jövendőbeli marhám, aki ezeket biztosítani tudja. A szerelem művészete ösztönből jött, bárkit elcsábítottam, bárkit megkaphattam. Ismertem a női fifika minden rejtélyét, képes voltam irányítani az evolúció koronáján álló férfinemet. Shane belém szeretett, nem kérdezett, nem kételkedett bennem. A türelmet tanulni kell, nem terem rózsabokorágon, nekem is fájón kellett elengednem a gyeplőt, és két éven át várni a gyűrűre. Megtörtént, a házasság küszöbén álltunk, amikor életemben először szembesültem a félelemmel. Nem akartam vállalni a terhet, nem mondhattam ki az igent, ezért leléptem a pénzével.

Soha többet nem éreztem bűntudatot, sem azt a megmagyarázhatatlan űrt a mellkasom közepén, csakis akkor egyszer. A küldetésem befejeződött, és azonnal megváltottam a jegyemet Párizsba. Az évek múlásával kifinomult lettem, a szépségipar felé fordultam, és kamatoztatva a tudásomat parfümőr lett belőlem. Könyörtelenül tapostam el az ellenségeimet, nem kíméltem az ismeretségi körömet. Nem voltak barátaim, a szüleimet nem láttam a tizenhetedik születésnapom óta. Egyedül maradtam a világban, bosszúval telve, de sikeres nőként. A második férjem Dexter Green, ugyanolyan hataloméhes, manipulatív volt, mint én. Megtalálta a zsák a foltját, és beleszerettem.
Az orromnál fogva vezetett, behódoló feleséggé avanzsálódtam, de a rafinéria nem veszett ki belőlem. Gyermekről szó sem lehetett, egészen fél évvel ezelőttig. A párizsi jólétnek a házasságunk után lett vége, mert visszaköltöztünk New Yorkba. Tudjátok mi volt fél éve? Megismertem a karmát. Szívelégtelenséggel diagnosztizáltak…engem. Életerős, munkamániás, sportszerető nő vagyok. Én legyek a halál újabb martaléka? A betegségemre ráment a férjem….válni akart. Elveszítettem mindent….egy lehetőségem maradt: harcolni. Shane Harper az utolsó reményem. A kisemmizett, a szeretett férfi, aki a kapzsiságom, a pejoratív viselkedésem ellenére szeretett.


A nőnek, aki nem használ parfümöt, nincs jövője.

Az üzlethelyiség másik végében ülök egy bárszékre emlékeztető műanyagcsodán, de ennek a magassága állítható, és jobb rálátást biztosít a munkaasztalra, ahol éppen a hat hónapja tartó munkásságom zajlik. Megannyi hozzávaló, illatalapanyag fekszik előttem, de még mindig nem tudom visszaadni azt a bizonyos nyári virágfelhőt, melyet Shane társaságában éreztem meg. Különleges az orrom felépítése, az orvosok azt mondanák hétköznapi, mert nincs rajta bibircsók, nem ferdült el, soha nem érte törés, mégis, ha a szaglószervemet kell kiemelnem, akkor a hatodik érzékem testesül meg benne. Víziókat keltek, emlékeket idézek fel, fejekbe mászok bele. Egy kis részt akarok kitépni magamból, hogy fennmaradjak. Az élet múlandó, már jól megtanultam az eltelt hónapokból. Az élet egy utazás, és csak megállóhelyekre fogunk emlékezni a végén. Bennem van a bizonyítási vágy, az akarás, hogy a parfümőrök egyikeként ne csak átlagembernek érezze magát a vásárló, hanem egy megismételhetetlen csodának. Itt van az én gyermekem, a még formálandó illatanyag.
- Carly, hoznál nekem egy kis levendulát? Frisset, és ne a szárított verziót. – mutatom fel a jobbomat, de a kis háromszög alakú kristályom fölé hajolok, és lágyan kavarva fel a levegőt merítem ki az első fuvallatokat. Ez nem olyan, nem jön át…hirtelen hunyom le a szemhéjamat, és merülök el a fejemben lévő örvényben, hogy a déli szülővárosomig repüljek vissza. Egy kéz tűnik fel a semmiből, egy berregő szerkezet, és a templom, melynek bérelt házában laktunk. Nem élveztem a gazdagság előnyét, a szüleim nem ismerték a pénz másik oldalát, ők megelégedtek a kevéssel is, de én sajnos nem ilyen lettem. A fülemben hallom még a fűnyírót, és akkor leguggolok, és kis kacsóim közé emelem a puha, smaragdpázsitot. Az illata intenzív, és megismételhetetlen. Gyermeki mosollyal forgok körbe, és lengetem az ünneplős viseletemet. Megrázkódom, amikor felpillantok, és az asszisztensem a kért virágot nyújtja felém.
- Talán ez most beválik. Nem találom a megfelelő kompozíciót. Tudod, ez időigényes, hallgatnod kell a megérzéseidre, és soha nem érheted be kevesebbel, mint a tökéletes. – a lila szirmokat egyesével tépem le, és helyezem a vágódeszkára. Az ujjbegyeim receptorain érintkeznek a hűs virágrészek, mikor lehullik, és elérem a jónak mondható állagot. A fiolába szórom, és jól összerázom. A legjobb az egészben, hogy megmozdul bennem valami, de aztán megcsörren a telefonom a táskám egyik zsebében, és összetörik a varázs.
- Átvennéd? – pattanok fel, de a hirtelen mozdulattól megszédülök, és a pult szélébe vájom a körmeimet. A gyógyszerek segítenek a szívemnek, hogy elegendő vért pumpáljanak, de már nem csinálhatnék semmi megerőltetőt. Kikapom a készüléket, és a hallójáratomhoz tartom.
- Charlotte…te vagy az Dex? Miről akarsz beszélni? Azt hittem tegnap felhívott az ügyvédem. Vidékre kellett utaznom a hétvégén. Nem feltétlenül…ott leszek. Vacsora…oké. – nyomom ki a férjemet, aki hamarosan az exem lesz. Megunt, miután kiderült, hogy megvannak számlálva a napjaim. Szerinte már nem tündöklöm úgy, mint régen…és milyen egyéb bizonyíték dukálna mellé, hogy rajtakaptam a titkárnőjével? Idillikus, de én nem az a nő vagyok, aki csendben meghátrál, és „bólogatós jancsi” módjára aláírja a válási papírokat. Kell a pénze, kell a jussom, ha már elviseltem a kitöréseit, a felszínes életfelfogását. Még nem haltam meg, szóval ne vegye zokon, ha még nem adom oda a fél vagyonomat.
- Carly el kell mennem. Holnapra a levendulát öntsd hozzá, és zárd be a széfbe, ahová való. – utasítom a fiatal lányt, és összeszedem a holmimat. Egy pillanatra lenézek, és elgondolkozom azon, hogy még mennyi energiám lesz Shane-nel is harcolni. Nem ismerek nála jobb sebészt, ha azonban nem műt meg, el fogok múlni. A bogarak falják fel a testemet, és nem lesz többé Charlotte Green, pontosabban Charlotte Evans. Dexter egy mocsok.



avatar
Média
Play by :
Olivia Wilde
Kor :
29
Foglalkozás :
Parfümőr
Hozzászólások száma :
149

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlotte Green   Pént. Szept. 29, 2017 10:19 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Charlotte!   :pls:  

Egy igazán céltudatos nő képét festetted le, akinek az élettörténete is hozzá hasonlóan ugyanolyan érdekesre sikeredett. Sosincs baj azzal, hogyha az ember lánya többre vágyik, te pedig ezt mutattad be nekünk, hogy semmi sem lehetetlen, csupán kitartás, akarás, és egy kis leleményesség kérdése az egész. Smile Ezért is nem meglepő, hogy az érzelmeidet háttérbe szorítva jártad végig az álmaidhoz vezető utat, hiszen nem engedhetted meg magadnak, hogy bármi is megakadályozzon vagy akár egy percre is elterelje a figyelmedet. Noha minél jobban harcolunk valami ellen, annál inkább a részünkké válik, ezt pedig Shane kapcsán te is megtapasztalhattad, még ha később a menekülés mellett is döntöttél. Sajnos a karma olyan kis dög, ami senkit nem kímél, és téged az egyik legrosszabb formájában talált meg. Sad
Igazán kedveltem a munkádba való betekintést, hiszen egy olyan különleges világot mutattál be, ami rendkívül passzol az évek alatt megformált személyiségedhez. Remélhetőleg ez nem akadályoz meg abban, hogy segítséget kérj, még ha olyan személytől is kell ezt megtenned, akitől nem szívesen tennéd meg. Szurkolok, hogy az életed rendbehozása mellett, - kezdve a férjed elhagyásával, - a betegségedhez szükséges megoldás is minél előbb rád találjon.
Nem is beszélek tovább, foglalózz egyet, aztán irány a játéktér. Jó szórakozást!    



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We're never gonna survive
unless we get a little crazy

avatar
Média
Play by :
Aimee Carrero
Kor :
27
Foglalkozás :
Gasztroblogger
Hozzászólások száma :
181

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Charlotte Green

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ