Öt évvel ezelőtt egy zaklatási ügybe keveredtem. Öt évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott az életem. Akik ismernek tudják, hogy mennyire fontos volt számomra, hogy legyen mellettem valaki aki kiegészít. Aki mellett teljes lehetek, aki odahaza vár, és piedesztálra emelhetem, csak azért, mert ő is ott van mellettem. Hogy támogat, aztán kiderült, hogy mégsem úgy képzeli el az egész kapcsolatot ahogy én gondoltam. Nem az a tipikus Alíz csodaországban happy end lett a vége, sokkal inkább...mint A szomszéd fiú története. Azt a filmet én írtam és rendeztem, személyes tapasztalat alapján. A pszichológusom szerint jól csináltam mindent... Már amennyire az ember képes kiírni magából a traumákat. Persze nem minden úgy történt ahogy a filmben, hiszen azok jó része fikció, kitalált történet, és sztori színesítés céljából kerültek bele az eredeti történetbe, hogy minél inkább fenntartsák a nézők figyelmét.
Hogy is történt pontosan? Azon a nyáron a jegyesemmel befogadtunk egy lányt, afféle irgalmas szamaritánus volt, szerette az árvákat rendbe hozni és egyengetni az életüket, mivel tehetős családból származott, így megtehette,
én pedig támogattam őt ebben, lévén mellette élhettem a rendezői hóbortomnak, és a produceri szenvedélyemnek.
Minden ott kezdett elromlani, amikor a Warner Studióba vittem egy kis csapatot és Emily is eljött velünk. Onnantól minden kezdett rosszra fordulni,
a jegyesem Marissa épp Afrikában volt, Em pedig észre sem vettem, de elkezdte kihasználni a helyzetet, hogy egyedül vagyok. Annyira nem volt feltűnő, én sem vettem észre egyből. Utólag persze látom, hogy hol vétettem hibát,de ezt majd később...
Marissa már három hónapja Afrikában volt, ahol segített a rászorulóknak, elég kényes környék, fegyveres katonák védték a csapatát, én persze aggódtam, minden egyes nap, hogy nem lehetek vele. Mégis mindketten tudtuk, hogy míg engem a filmek érdekelnek jobban, őt az, hogy a hányatott sorsú országok gyermekein segítsen. Miért? Korán kimutatták, hogy meddő, valami vizsgálat során derült ki, így szerintem kissé bele is temetkezett a munkájába. Bocsáss meg, ha csapongok, sajátosságom, ha lehetőséget kapok beszélni, akkor ömlik belőlem minden.
Ott tartottam, hogy három hónapja volt távol, amikor érkezett a hír, hogy orvvadászok ütöttek rajta a falun, ahol segédkeztek, és Marissa testét nem találják. Én persze menni akartam, de nem volt rá lehetőségem, egy HBO-s sorozatot forgattunk éppen Mississippiben, vérfarkasok, váltók és tündérek, meg vámpírok. Kicsit sajnáltam ,hogy nem az eredeti történetet vittük vászonra, de a fejesek szerint nem fért volna bele az emberek felfogásába, ha pl a főszereplő testvéréből tényleg párduc lesz, na mindegy. Van, hogy legtöbbször a megrendelő dönt. Ezért szeretem a saját munkáimat, ahol én dirigálok, és a szponzorok csak lecsapnak a történetemre. Megint elkanyarodtam...
Mississipi, és Afrika... és Emily. Emily vette fel a telefont, amikor érkezett a hívás Afrikából, hogy Marissa él, csak valahova egy katonai kórházba szállították, kétséges hogy túléli, ő pedig úgy adta be nekem ,hogy Marissa meghalt. Innen kezdődött a tortúrám, Emilyvel . Szép lassan kezdett a bizalmamba férkőzni, végül a Marissa felett érzett gyászomban beadtam a derekamat, és elgyengülve töltöttem el vele egy egész éjszakát, másnap persze Marissa megérkezett, mint a filmekben, s bár én próbáltam elfeledni az Emilyvel történteket, hiszen ittam is, de ez nem volt olyan könnyű. Nem hagyta hogy elfelejtsem, folyton az orrom alá dörgölte az estét, az éjszakát, végül elkezdett zaklatni, követni, a kocsimat is megbuherálta, de nem én hanem Marissa ült benne, kis híján meghalt.
Végül egy farmon kötöttünk ki Marissa nagynénje lovas farmján, Emily elintézte, hogy mindhárman ott legyünk. Ismeritek a mondást, a horrorfilmekben sose az emeletre fuss, mert onnan a legnehezebb megmenekülni. Na most...mi mégis valahogy az emeleti padlás szobában kötöttünk ki Marissával.