Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Activity Check (09.07.-09.22.)
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 2:53 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 2:12 pm

Morning!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 1:44 pm

My wife.
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 9:59 am

Kapcsolatkereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yesterday at 2:55 pm

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yesterday at 2:54 pm

Hayden Rafferty
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yesterday at 2:49 pm

Ella & Owen - 2011/ősz
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Kedd Szept. 19, 2017 8:13 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Kedd Szept. 19, 2017 5:35 pm

Ki van itt?

Aimee Riddle, Ella Cavanaugh, Hayden Rafferty, Lola Torres, Roméó C. Devereaux, Solomon Riddle

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Jake&Dorian - Anchorage, Alaska
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogkereskedő
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Jake&Dorian - Anchorage, Alaska
Pént. Aug. 25, 2017 5:33 pm

JAKE & DORIAN

FREEDOM?




Évek óta benne vagyok abban a mocsokban, ahova száműztek, és kevertem magamat, mégis most először érzem azt, hogy igazi veszélyben vagyok. Nem mintha magamat félteném, - bár azt is kellene, - leginkább azt a személyt, aki velem tart. A menekülés már az életem részévé vált, ahogyan az is, hogy jobban figyeljek a hátam mögé a hétköznapokon. Tekintve arra, hogy olyan bandába keveredtem, melyből kikeveredni csak egy módon lehet, mégpedig ha kinyírnak, nem túl kecsegtető a menekülés gondolata. Bárhogyan is nézzük, az időm ezennel véges, és most, hogy ebbe Jake is benne van, talán az övé is. Felcsesz a tudat, hogy minden egyes próbálkozásom ellenére, hogy távol tartsam az általam kreált világomtól csak még közelebb kerültem hozzá. Egyrészről tetszett a dolog, mert mellette nem voltam ennyire üres, másrészről viszont idegesített. Neki egy normális életet kellene élnie egy családdal, biztos munkával, és nem azzal törődnie, hogy hány naponta kell váltogatnunk a lakóhelyünket ahhoz, hogy ne találjanak ránk. Én elszúrtam, - neki nem kellene.  Azonban a lakásomon történtek nem hagytak sok választást. Valaki üzenetet küldött, nekünk pedig lépnünk kell, ha még lélegzésre vágyunk.
Sosem jártam még Alaszkába. Mindig egy helyen mozogtam, és ez valahogy mégis rendjén volt. Gyerekként vágytam arra, hogy körbejárjam a világot, megismerjek új helyeket, de utána már úgy voltam vele, hogy csak valami állandóságot akarok ebben a zavaros világban. Mégis most úgy vettem észre, hogy a bátyám tudja, mit csinál, és nem csak elutazunk egy random helyre. Az igazság az, hogy az évek alatt annyira elváltak útjaink, hogy fogalmam sincsen merre járt, és ez baromira zavar. Szerettem volna az élete része lenni, de csak ha velem is úgy alakultak volna a dolgok. Abba az életbe, amelybe kezdetlegesen csöppentem, el tudtam volna őt képzelni. Ami utána jött, az már szóba sem jöhetett. Mégis most nyakig benne van ő is. Valamit nagyon remekül csinálhatok.
A magángéppel kissé rázósan, de sikerül eljutnunk, mégis minden ember, akivel szembetalálkozunk, gyanúsnak tűnik számomra. Soha nem tudhatjuk, kiknek milyen kapcsolatai vannak, ezért óvatosnak kell lennünk. Dögfáradtnak érzem magamat, mire leszállunk a gépről, és csak egy percnyi nyugalomra vágyom, bár van egy olyan érzésem, hogy arra várhatok. Talán időben fogtuk magunkat, és léptünk le, így senki nem követett. Elfedtünk minden nyomot, mely hozzánk vezetett, és hagytuk elveszni az eddig felépített valamit, amit életként címkéztem fel. Mégis a paranoia, mely a minden napommá vált egyszerűen nem hagy nyugodni, és parazita módjára rágja be magát a sejtjeimbe. Megviseltnek, és kimerültnek érzem magamat minden percben, melyet ébren töltök, de még tartanom kell magamat amennyire csak lehet. Taxit fogunk, és szállást keresünk, ahol meghúzhatjuk magunkat, Jake pedig már mondja is be a címet. Jobbra nézek, majd balra. A nyakamat nyújtogatom, a bőröndöm kihúzós felét babrálom, vagy éppen a bakancsom orrával rajzolok valamilyen motívumokat a taxi padlójára. A kezemben idegesen járnak az irataim, és a térdemhez csapkodom őket, mert nem bírok megülni a seggemen. Be vagyok sózva. Sosem jártam még itt, minden egyes épület idegen, de talán pont erre van most szükségünk. Távol minden szarságtól, meghúzva magunkat. Az is lehet, hogy összekaphatjuk egy kicsit magunkat annyira, amennyire azt emberileg lehetséges. Jake is teljesen ki van idegileg, és ez meg is látszik rajta már csak a géppel való utazás miatt is. ami közben igyekeztem inkább a segítségére lenni, mint hátráltatni. Neki egészen másképpen nem könnyű a helyzet, mint nekem, de mindkettőnk számára ez volt talán a legésszerűbb. Ma teljesen kifordult magából, és olyan dolgokat tett, amelyre még én sem voltam felkészülve. Nem akarom, hogy ilyen emberré váljon, de az élet kiszámíthatatlan, és néha olyan módszerekhez kell folyamodni, ami máskor az embernek eszébe sem jutna. Még most is zavar, hogy ki lehetett az az alak, aki reggel próbált hozzánk betörni, de hát ő tőle ezt már sose fogjuk megtudni.
Nem sokat beszélünk, mert a lényege az egésznek, hogy minél előbb biztonságba jussunk, márpedig ahhoz még erre sincs lehetőségünk. Pár szóból is megértjük egymást, azt pedig könnyen kijátsszuk. A sofőrt figyelem, a vezetését, és próbálok nem belelátni többet annál, ami valójában van. Habár ő csak egy szimpla sofőr, én is csak egy sima mezei ember vagyok, semmi több. Pár perces út után a taxi egy ház előtt áll le, Jake pedig már a kulccsal csörög, és nemsokára be is jutunk az épületbe.
- Ez a tiéd? – teszem fel az első kérdést, miközben lerakom a cuccomat, bár a választ valahogyan már sejtem. Nem érzem magamat túlságosan jól, és kissé émelygek is a fáradtság miatt, de tudom jól, hogyha most lefekszem, nem bírok egy percet sem aludni. Az utazás közben sem ment, most miért menne?
- Egyébként miért pont ez a hely? – érdeklődök tőle, és egy nagy sóhajjal egybekötve foglalok helyet az egyik ülőalkalmatosságon.
Vissza az elejére Go down
 
Jake&Dorian - Anchorage, Alaska
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bevezető és általános tudnivalók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Valahol máshol :: A világban-
Ugrás: