Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Keith & Lana - Why now..?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 22, 2017 6:39 pm
Keith & Lana
Why now..?

Magam sem tudom már követni, hogy mit csinálok éppen ebben a helyzetben. Szeretnék egy normális beszélgetést vele, ahol őszinték lehetünk egymással, közben mégis feszélyez az őszinteség, mert néha eléggé kellemetlen a tény, amit a másikról megtudunk. Mint most ez a házasság. Mi a francnak akarja ilyen gyorsan elvenni őt az az idióta? Ha már az egyik fél nem akarja, az már úgyis halott ügy, és Lana undorodik ettől. Elgondolkozok egy pillanatra. Miért is töröm magamat egyáltalán? Le kellene lépnem a fenébe, hogy megoldjam a saját problémáimat, ehelyett itt vagyok, és még mélyebbre ásom magamat az amúgy is nyakamig felérő gödörben. Gratulálok Keith Hill. Irtó szerencsés fickó vagy, mint mindig. Lana közelebb lép hozzám, és már számítok mindenre. Jó nagy pofonra, tökön rúgásra vagy bármi egyébre, ezért mintha védekezőbb lenne a testtartásom, hogy felkészüljek a támadásra, ehelyett orron pöcköl, és annyira elképedek, mint még sosem. Mi történik pontosan most?

- Lana. – nyögöm ki a nevét hitetlenkedésemet szűkszavúan kifejezve, de ami még utána jön, az jobban lesokkol. Ki ez a nő velem szemben, és egyáltalán kimondja valójában azokat a szavakat, vagy csak a képzeletem játszik velem? Majdnem röhögésben török ki, de nem teszem, mert meglepődöttségem még csírájában elfojtja ezt az egészet. A közelsége feszélyez, és megmondani sem tudom milyen hatással van rám ez most. A fejemben a vészjelző pirosan villog, ordibál, üvölt, én pedig úgy állok ott, mint akinek a lábai nem mozdulnának, és ez valahogy így is van. Földbe cövekeltem azoktól a mondatoktól, mellyel a húgom próbál lekenyerezni, vagy magam sem tudom, mit csinál éppen. Abszurdnak érzem a pillanatunkat, bármennyire is örülök, hogy végre normális beszélgetésben van részünk, vagyis ő beszél, én meg kussolok. Kedvem szottyan arra, hogy megkérdezzem részeg-e vagy sem, esetleg abban a pizzában volt valami, amiből én ettem, és az zavarja meg a képzeletemet, mégsem teszem. Túlságosan normális ez a dolog, és már-már félelmetes. Ezután fog jönni a nagy pofon, vagy valami előugrik, és addig csépel a földön, mígnem meg nem ígérem, hogy elhúzok innen? A lehetőségek tárháza széleskörű, én pedig nem érzem magamat eléggé felkészültnek.
- A jó részére nem hinném, hogy kíváncsi lennél. Untatna a sztori. – mosolyodok el zavartan, mert most ennyire telik tőlem. Valaki csípjen meg, Lana Hill kedves velem. Aztán jön a hab a tortán, mégpedig a terhes barátnő gondolata. Két apró kéz simul arcom két felére, és a tekintete az enyémet keresi. A kurva életbe. Nem mondhatom ezt, mert nem hazudok, de bárhogyan is próbálom majd beadagolni neki, úgysem lesz számára eléggé hiteles.
- Szeretném, ha leülnél. – kérem meg rá komolyan, és lefejtem kezeit az arcomról, majd teszek egy lépést hátra. Bármi is megfordult most a fejemben, ha nem öntünk tiszta vizet abba a bizonyos pohárba, mindig csak egy helyben fogunk toporogni.
- Ha őszinteséget akarsz, legyen, de nem fog tetszeni. Szóval leülnél kérlek, hogy túlessünk rajta? – nézek még egyszer rá miután elmondom neki kérésemet, és visszahelyezkedek a motorháztetőre, ami már előbb is kényelmet nyújtott számomra. Érzem, hogy ez a bájos, és nyugodt pillanat olyan gyorsan el fog múlni, mintha hurrikán söpörne végig közöttünk, miután megtudja azt, amit én is. Hiszem, hogy tanulok a hibáimból, de azzal olyan szinten áltatnám magamat, hogy nevetséges, és ha most nem nyögöm ki neki azt, amit akarok, sosem fogom megtenni, csak mikor már túl késő.  

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Vas. Júl. 23, 2017 1:13 am
Lana && Keith

Nem tudom, hogy mit vár el, hogy mit remél ettől a beszélgetéstől, talán maga sem tudja még. Ezért is próbálok távolságot tartani, de már magam is kezdek belefáradni ebbe az egészbe, ennyi veszekedés és vérszívás a semmi miatt. Sóhajtva pillantok körbe.. Egyszer, de tényleg egyszer megpróbálhatok kicsit kedvesebb lenni vele és nem olyan kiállhatatlan és gonosz, amilyen általában lenni szoktam vele. Éppen ezért is próbálok gyengédebb lenni és éppen ezért is lépek közelebb hozzá, talán ő sem tudja behatárolni, hogy miért is teszem ezt, mintha teste egyetlen pillanatra megfeszülne és nem akarná elhinni, hogy nem akarom bántani. Nem csodálkozom, történt egy eset.. amikor fejbe vágtam egy üvegvázával és néztem, ahogyan apró darabokká törik össze és ahogyan vér serken a fejéből. Akkor még nem tudtam felmérni tettem következményét rá és rám nézve, de van abban az egészben valami fura, mert senki nem tudott neki vért adni, pedig valakinek tudnia kellett volna, nem véletlenül szülei valakinek a szülei..
Amikor kimondj a nevemet, akkor késztetést érzek, hogy jómagam is kimondjam az övét, de nem teszek így. Próbálok kissé visszavenni az ösztöneimből, próbálok kissé másmilyen lennie, mint amilyen eddig voltam és ez jól is megy, meglepettsége és csodálkozása ad megerősítést, na nem is beszélve a kerek szemeiről. De aztán nem hagyom, hogy szavai kedvemet vegyék, nem adom meg neki az örömöt, hogy újra a házsártos Lana legyek. - Nekem is van szívem és tényleg érdekel. - mondom neki komolyan, már csak rajta áll, hogy hisz e nekem vagy sem, de ha nem akar nekem hinni, azt sem csodálhatom, nem mintha nem lenne oka nem hinni.. talán rosszul kezeltem ezt az egészet, talán nem éppen így kellett volna reagálnom az érkezésére, de nem várhatja el tőlem, hogy tárt karokkal várjam annyi év után. Nem is tudtam felőle nagyon, mintha megszűnt volna létezni és tényleg magamra hagyott abban a házban, azonban haragom elkezdett enyhülni.
Meglep, hogy nem rázza le a kezeimet, hogy nem kezd el hátrálni undorodva tőlem. De aztán.. nem is tudom, mintha nem örülne ennek az egésznek és nem akarna belemenni és én csak.. erőltetem a dolgot, míg végül.. elutasít. Villámcsapás szerűen hasít belém a felismerés, hogy éppen mit terveztem tenni és csinálni, éppen ezért fonom karba mellem alatt a kezeimet. Arcomról az előbbi kedvesség eltűnik, megint csak érzelemmentes arcomat veszem elő, szemem semmit sem tükröz többé, csak úgy pillantok rá. - Innen is jól hallak, kezdj csak bele. - mondom neki tömören, mert elképzelni sem tudom, hogy mit akarhat elmondani, de nem hiszem, hogy túlzottan érdekel. Mostanra ez az egész kellemetlenné és kényelmetlenné vált számomra.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Kedd Júl. 25, 2017 9:07 pm
Keith & Lana
Why now..?

A helyzetünk nem egyszerű, hiszen sosem volt az, és bár kedvem lenne egyszerűen csak elsétálni, és hagyni az egész témát a fenébe, mégsem teszem meg. Ha most nem vagyok vele őszinte, akkor sosem teszem, és akkor mi értelme ennek az egésznek? Nem várhatom el, hogy Lana megkedveljen. Azt már rég elcsesztem. A lelépésem csupa önzőségből fakadt, amely kéz a kézben állt a nyilvánvalótól meneküléstől. Queens volt a menedékem, a mentsváram az egész helyzettől. Nem éreztem, hogy Hillnek lenni az otthont jelentette volna a számomra, és a szüleimként titulált emberek sem voltak már azok. Mindig megvolt ez a fura érzés bennem. Távolságtartóak voltak, és amikor kedveskedni próbáltak, azt is csak muszájból tették, nem azért, mert így érezték.
Mintha mindig is ott lett volna közöttünk az a szakadék, és egyik sem volt merész hozzá, hogy átugorja. Minden ember fél az eséstől, ők viszont egyenesen rettegtek attól, hogy közelebb engedjenek ezáltal magukhoz. Egyedül Lana volt az, aki biztos pontot jelentett. Ő vele képes voltam beszélgetni, elhülyülni, de őt is hátra kellett hagynom, mert egy idő után felemésztettek a dolgok. Most viszont mégis ott vagyok, ahol a part szakad. Újra a Hill birtokon, a bizonytalanság teljes érzésével. Felülök a motorháztetőre, és újabb pizzáért nyúlok. Nem hajlandó leülni mellém, ahogyan azt sejtettem, és az előbbi könnyedség is eltűnik arcának vonásairól. Már nem próbálkozik a kedvességgel, hiszen újra magára öltötte azt az álarcot, mely megvédte őt a hozzám hasonló szemétládákhoz.
- Akkor ne ülj le. – felelem, és beleharapok a kezemben lévő ételbe. Beszélnem kell, de a bizonyítékra is szükség van, ezért a telefonomat is előveszem.
- Gondolom, nem érzed hitelesnek még mindig a sztorimat a terhes barátnőről, és bevallom, mikor idejöttem, ez volt a fedősztorim. Pénz kellett, de erre te is rájöttél. Odaát Queensben rengeteg piti munkát vállaltam el, szétgüriztem az agyamat, és mégis azt vettem észre, hogy semmim sem marad. Aztán megláttam apáékat az újságban, és egyszerűnek tűnt a megoldás. Mindannyian ismertetek már jól, kinéztétek volna belőlem ezt az egészet, és mikor megkaptam a jegyemet, éreztem, hogy nyert ügyem van. De tudod, megesnek az olyan esetek, hogy amikor túlságosan is hangoztatsz magadnak valamit, a végén te is elhiszed a saját baromságaidat. Most már kezdem bánni. – kezdek bele, bár így még nem sokat árultam el.
- Timo iderángatása felesleges lépés volt a részedről, ha rólam akartál volna információkat megtudni. Már egy jó ideje nem láttuk egymást, hiszen volt egy kis balhénk, pontosabban szétvertem a lakásukat, mikor lenyúlták a pénzemet. Aztán még pár napig találkoztunk, majd végül ennyi volt. Elvágtuk ezt a köteléket. Ő is kiakadt, ahogyan te is, amikor megemlítettem neki az egész terhes barátnő sztorit, aztán meg fura lett, és baromira nem értettem, hogy mi baja lehet. – folytatom tovább, majd Lana felé fordulok egy pillanatra, de aztán túlságosan is vonz az előttem lévő kilátás.
- Kiderült, hogy az elhidegülésünknek volt oka. Ugyan én sem pedáloztam, hogy megmentsem a barátságunkat, viszont ő még annyira sem tette. Nem válaszolt semmilyen üzenetemre, a hívásaimat kinyomta, és a szülei azt mondták, hogy nincs otthon, amikor odamerészkedtem. Az ok viszont az volt, hogy a terhes barátnő nem is annyira hazugság, mint hittem. Rengeteg baklövésem közül egy csaj járt pórul, aki a tudtom nélkül az én gyerekemet várta, és mielőtt lelépett volna ismét Queensbe, képes volt ezt csak úgy szimplán benyögni. Titkolta előlem, mert ismert milyen ember vagyok, és jogosan is tette. – osztom meg vele a gondolataimat, majd sóhajtok egyet.
- A csaj látni sem akar, de mivel Timo volt az egyetlen kapocs közöttünk, ezért ő hozzá menekült. Mióta elment, igyekeztem vele felvenni a kapcsolatot, de mindegyik teljesen felesleges próbálkozás volt a részemről. Nem várom el, hogy higgy nekem, csak adj egy kis időt, hogy összeszedjem magamat. – fordulok felé, de a jó kedvemnek lőttek.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Kedd Júl. 25, 2017 9:51 pm
Lana && Keith

Hülyeség ez az egész, hülyeség volt ez már az elejétől fogva, hogy belementem ebbe a beszélgetésbe és ilyen kellemetlenül érzem emiatt magam. Nem, egyszerűen nem is volt rossz, hogy elment és nekem sem kellett volna olyanokat mondani neki, hogy hiányzott. Igaza volt, nem illett rá a Hill név, nem volt igazi Hill és sosem lesz az, mert belénk több versenyszellem, kitartás, akarat és őszinteség szorult, mint belé valaha is. Meg ez az egész kialakult kínos és megalázó helyzet, amikor én megnyíltam neki, akkor ő eltaszított magától, hát megpecsételte a további beszélgetést. Nem tudom, valami megváltozott és nem, nem tett rosszat, csak nem is tudom annyira bántó ez az egész és magam sem értem, hogy miért nem mentem már el innen a fenébe. De nem is tudom, ő nagyon elakar nekem mondani valamit és hát kénytelen leszek meghallgatni azt, amit mondani akar nekem, mert talán végre elmondja az igazat, hogy hazudott mindenről, főleg arról, hogy van egy terhes barátnője..
Aztán végül belekezd az egészbe és érzelmek skáláját érzem meg az egészben és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Természetesen nem szakítom meg egyetlen egyszer sem és figyelek rá, nézek a szemébe. Nem, egyáltalán nem szépen, de aztán.. mikor arról mesél, hogy szétverte valakinek a házát, akkor kissé aggódva pillantok rá. Nem, nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok tőle hallani.. De aztán az a történet, amikor elmondja, hogy tényleg van egy lány. Most mintha őszinteség csillanna a szemében és elhiszem neki, így most már tényleg elhiszem, hogy felcsinált valakit. Tényleg nem szóltam bele, pár másodpercig álltam ott némán, végül megfordultam és elindultam a kocsid felé, kinyitottam az ajtót és mielőtt beszálltam volna, előre meredtem. - Mint mondtam.. számomra halott vagy. - feleltem, majd beszálltam, lenyomtam a központi zárt, így minden ajtó bezáródott. - Indulj el, végeztünk, ő gyalog megy haza. - mondom a kocsisnak, mire ő csak hát.. ott ül. - De hát nem teheti ezt.. - mondja nekem, mire én csak kinézek az ablakon. - Azt mondtam indulj! - hangom ellenkezést nem tűrően cseng fel.
Nem.. nem hittem el, nem szerettem volna elhinni, szerettem volna elfelejteni ezt az egészet. Egyetlen egy könnycsepp legördül az arcomon. Tényleg befejeztem vele és halottként tekintek rá.. elég volt, besokalltam és elegem van belőle és a szarságaiból.
Vissza az elejére Go down
Re: Keith & Lana - Why now..?
Vissza az elejére Go down
 
Keith & Lana - Why now..?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: