Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Keith & Lana - Why now..?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Keith & Lana - Why now..?
Pént. Júl. 07, 2017 11:46 pm
Magam sem tudom és nem értem, hogy miért segítené ez az est az én karrieremet, vagyis jobban belegondolva nem is olyan nehéz rájönni, hogy az adakozás és a pénzgyűjtés jó célra mások szemében nagyobbá tesz. Így tehát én is rendeztem egy ilyen estet, ahol az Afrikában élő éhező és szegény gyerekeket segítő pénzeket tudjuk összegyűjteni. Meg volt a megfelelő marketing, csak híres és neves embereket hívtam meg, akiknek elég vaskos a pénztárcájuk reménykedve benne, hogy az a pénztárca meg is fog nyílni. Mondanom sem kell, hogy saját magam által tervezett ruhát fogok hordani, sőt még a személyzetnek is én magam terveztem meg az egyenruhájukat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy valaki esetleg slamposan vagy illetlen öltözékben, sosem lehet semmit sem a véletlenre bízni. Így mikor már teljes mértékben megelégszem az előkészületekkel és leellenőriztem a helyet, a díszletet és minden egyebet, akkor hazamegyek, hogy vegyek jó meleg és forró fürdőt, mert az biztosan le fog engem nyugtatni és segíteni fog kicsit ellazulni. Felesleges lenne azt hazudnom, hogy nem izgulok, hogy egy kicsit sem félek attól, hogy minden rosszul fog elsülni.. De erősnek kell maradnom, mert én egy erős ember vagyok, akit semmi és senki nem tud megtörni, betörni.
Pár órával később már felöltözve indulok a helyszín felé, közben kapom az SmS-eket, hogy mennyire várják már az estét és minden mennyire szuper lesz. Egyedül a szüleimtől nem kapok semmit sem, de tényleg semmit, még csak egy kósza üzenetet sem, bár ennek nem kéne meglepnie. Kiszállok az autóból és elindulok felfelé a lépcsőn, miközben mosolygok mindenkire, minden szörnyen felöltözött emberre. Istenem az a nő olyan hájas ebben a ruhában, hogy az úszógumijai röfögnek, az meg olyan gernyó, hogy úgy tűnik, mintha az kiabálná kaját akarok.. Azt hiszem keveredtek ide olyan emberek is, melyeket a természetes szelekció nem tüntetett el és nagyon reménykedem benne, hogy nem nekem lesz a feladatom, mert abban sem köszönet, sem kedvesség nem lesz. Így inkább csak elvonulok a konyha felé, hogy megnézzem hogyan haladnak a falatkákkal, de hát az a fejetlenség, ami ott bent vár. - Nem tudom elhinni, hogy ennyit nem lehet az emberekre bízni. - mondom mérgesen és minden szempár rám szegeződik, látom rajtuk a félelmet és a kétségbeesést, hisz én döntöm el, hogy mennyit kapnak ma este és eddig úgy határoztam, hogy semennyit. - Kapjátok össze magatokat vagy húzzatok el a picsába! - mondom és már haladok is kifelé, inkább nem akarom megnézni, hogy hogyan sülnek fel.
A bejáratot közelítem meg és látom, hogy vannak, akik korábban érkeztek, mindenkit mosolyogva üdvözlök. Pár emberrel szót is váltok, például az egyik ügyfelemmel, aki kifejezi a háláját és tiszteletét felét, majd aztán.. nem.. - Ez csak ugye egy rossz vicc.. - tudom, nem így kéne reagálnia az embernek, ha megpillantja a régen nem látott bátyját. DE hát nem tudok neki örülni, jelenléte egyszerre idegesít és ijeszt meg, mert pontosan tudom, hogy miért van itt és mit akar.. leakar húzni majd pénzzel. Fordulok a kidobok felé mosolyogva. - Kérem szépen tüntessék el ezt a hulladékot a szemem elől. - mondom mosolyogva nekik és már indulnak is Keith felé, míg én hatát fordítva nekik indulok befelé.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:04 am
Keith & Lana
Why now..?

Az ébresztőm állati halálhörgést imitáló hangja űz ki legszebb álmomból. Nyöszörgök egyet, a párnát a fejemre húzom, de a hang nem csillapodik. Kedvet kapok arra, hogy megismertessem a készüléket a fallal, de ki a tökömnek van pénze másikat venni, meg egyébként, ezen keres minden idióta, aki kapcsolatot akar teremteni a magam fajta nem túl átlagos pasasokkal. A vijjogás abbamarad, de már képtelen vagyok tovább aludni. Kómásan tapogatom ki az éjjeliszekrényemen lévő telefont, és hunyorítva mérem be, hogy saccperkábé mennyi lehet az idő, de mikor a számok kirajzolódnak a képernyőn, egyből felpattanok az ágyamból.
- Azt a jó büdös… - kapkodó mozdulatokkal szedek elő egy egyszerű sötétzöld felsőt, rajta egy banda régen kikopott lógójával, mellé pedig egy feketés farmert. A következő fél órában úgy rohangálok lakásom minden pontjába, mint egy mérgezett egér, hiszen már lassan így is késésben vagyok a Manhatteni járatomról. Ha nem érek oda, adhatok a szarnak egy pofont, hiszen a terveimnek lőttek. Terhes barátnő. Istenem, ekkora marhát még a világ nem hordott a hátán, mint én vagyok, hiszen honnan az anyámból szedjek majd elő egy csajt, aki éppen bevállalja a semmiért, hogy eljátssza a felcsinált barátnőmet? Mert én fizetni nem tudok érte, az hétszent. Ha tudnék, most nem kellett volna ekkora baromságot mondanom, szóval összefoglalva ott vagyok, ahol a part szakad. Se pénzem, se csajom, se leendő gyerekem. Csak egy kövér hazugságom, meg egy egyszeri alkalomra szóló jegyem Manhattenbe. Kezdésnek nem is annyira gáz a tegnapi állapotokhoz képest.
Az utolsó pillanatban sikerül felvergődnöm a közlekedési eszközre, és miután átnyomorgom magamat az álló tömegen, helyet foglalok az egyetlen üres széken, amire egy nő is ugyanúgy pályázott. Udvariasnak kellene lennem? Meg a nagy fenéket! Nem ő rohant át a fél városon, és köpte ki a tüdejét, hogy elérje ezt a járatot, hanem én. Én, Keith Kicseszett Hill. Ha tudnák, hogy a szüleim nem csak egyszerű polgárok, még a lábam nyomát is megcsókolnák, nem csak ilyen elcseszettül méregetnének, ahogyan most teszik. Hiszen mit látnak ezek? Zilált külső, kisebb karikák a szemeim alatt a kialvatlanságtól, meg egy elegánstól távol álló öltözködés? Ennyit. Számukra ez vagyok én, semmi több. Ha tudnák, hogy a belemet is kihajtom, hogy életben maradhassak, és ne valami sikátorba végezzem vagy újra az állomáson, egyből másképp néznének rám. Vagy akkor sem. Tököm tudja, és nem is érdekel igazán. Fejemet az ablaknak vetve hunyom be a szemeimet, és élvezem, ahogyan a hűs levegő beszökik a résnyire nyitott ablakon keresztül. Egyfajta Kánaán ebben a fülledt hőségben, ami annyira elnyom, hogy az út hátralévő részét végigalszom, és csak akkor ébredek fel, amikor a mellettem ülő hölgy kedvesen ébresztget, én meg ráförmedek, hogy ne fogdosson már, és lesietek a vágányról.
Manhattan mindig is az én labirintusom volt. Ha az egyik utcán bementem, mindig másikba kötöttem ki, de soha nem ott, ahol kellett volna. Most azonban, hogy a cím oda van biggyesztve a borítékra, abban reménykedek, nem tévesztem szem elől az irányomat. Na persze, ha benyögném, hogy a Hill családot keresem, talán önként is elkísérnének, de nem akarom a nyakukra szabadítani ezt a sok pénzéhes mocskot, elég abból egy, aki igyekszik az életük részévé válni, - ismét. A zsebemből összeszedett dollárokkal taxizom át a fél várost, mikor sikerül odaérnem az impozáns épület elé. Anyuci, és apuci kitűnő örömmel fogadnak, habár az arcuk már majd szétszakad a megjátszott vigyorgástól, mégsem hozakodik elő nekik ezzel. Legalább próbálkoztak. Kiderül, hogy hugica éppenséggel egy nagy estéllyel van egész nap elfoglalva, így legalább nem fogom látni az okoskodó képét egy darabig, mégis a fejemben ott motoszkál a gondolat, hogy meglepem őt. Az érzelgős beszélgetéseket igyekszem elkerülni a szüleimmel, ezért pár órát a városban töltök el, majd a további pár órát pedig csak keveset elárulva magamról. Bejátszom a félénk gyereket, a nemtörődöm alakot, aki valójában vagyok. A titokzatos suttyót, aki nem árul el semmit, hiszen annyira szégyelli tetteit, hogy még róluk is beszélni is fájdalmas. Mire az este elérkezik, már csak a viszontlátás jár a fejemben. Bevallom, voltak érzéseim iránta, de hát ki emlékszik már erre? Én biztos nem fogom őket felidézni. Apám egy zakót nyom a kezembe, mert ragaszkodok slampos stílusomhoz, majd felkapom magamra, és a tükörben eligazítva rakoncátlan barna tincseimet szállok be a Hill család egyik autójába, amely egyenesen a helyszínre vezetett. Már rengetegen voltak a helyszínen, mire én is odakeverődtem, de bent maradni az épületben sokkal nagyobb kihívásnak tűnt, mint eleinte hittem, hiszen Lana, - mire teljesen végigmérhettem volna, - már az eltakarításomon ügyködött.
- Ugyan már! Ne legyél már ekkora boszorkány.. – rángatom ki a karomat az egyik őr kezei közül, majd felnézek a két ajtós szekrény alakját meghazudtoló tagra. – Keith vagyok. A bátyja. Szóval kopjanak le rólam, légyszi. – vágok egy egyszerű grimaszként is értelmezhető mosolyt, majd meggyorsítom a lépteimet, hogy utolérjem Lanát.
- Mi a helyzet, húgi? Azt hittem rosszul hallok, mikor azt mondták, adománygyűjtő estet rendezel. Eddig úgy gondoltam, ott bent a zord külső alatt jeges szív próbál dobogni. Kezdesz elpuhulni? – cukkolom őt a szokásos vigyorommal az arcomon.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:06 am
Tudjátok vannak olyan pillanatok, amikor az ember eltervez mindent és nagyon is jól alakulnak a dolgok, úgy ahogyan ő azt elképzelte. Én is milliószor elképzeltem már ezt a napot, ezt az estét, ezt a pillanatot, hogy itt állok és mindenki csak szórni fogja a pénzt az éhező gyerekeknek, bár tényleg minden így is alakuln.. Nem! Így is fog, mert ezek a felfuvalkodott gazdag idióta emberek rá vannak kattanva ilyen dolgokra, hisz ez nekik is kedvez, ha a nevüket adják egy ilyen dologhoz. Szóval nem lesz itt semmi gond, vagyis miután lerendeztem a konyhai jelenetet, na azután nem lesz semmi gond, de nem így alakulnak a dolgok.. Mert hát velem szembe jön a testvérem, akit ki tudja mióta nem láttam és egyáltalán nem értem, hogy mit keres itt és miért jelent meg. Semmi keresnivalója ezen az estén, egy ilyen leszakadt és ronda csöves cuccban, amibe megjelent.. Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan a szüleim is megjelennek és bejelentik, hogy ez a barom megint haza fog költözni, de hát én azt nem várom meg, ezért is intek a fejemmel a kidobok felé és kérem meg őket, hogy dobják ki. Jobb lesz mindenkinek, ha ezt a szemetet időben eltüntetem és így mindenkit megóvok a bajoktól, főleg magamat, mert nekem most kicsit sem hiányzik az, hogy itt valami olyasmi történjen, melyet már nem lehet visszavonni.
Hozzám nem méltan a boszorkányos dologra meg a többire nem is reagálok, csak megyek előre azzal a boldogít tudattal, hogy hamarosan kifogják dobni innen.. De nem, neki ki kell nyitnia a pofáját és lebeszéli a biztonságiakat, hogy ne dobják ki és ők nem is teszik meg. Ő pedig beér engem és hozzám szól. Megállok és nem is foglalkozom a mellettem csaholó kiskutyával, inkább visszafordulok a kétajtós szekrényekhez. - Ki vannak rúgva, szóval takarodjanak és nem akarom kétszer elismételni az előbbit, hiába van annyi eszük, mint egy marék szárított molylepkének! - igen, felmerülhet a kérdés, hogy miért merek így beszélni nálam négyszer akkora emberekkel. Félnek tőlem, mindenki tart és retteg tőlem titokban, még ha nem is tudják eleinte, mert van egy olyan oldalam, ami képes akárkit megijeszteni, velük ezt teszem. Tekintetem méla undort és csalódottságot sugároz, ők pedig csak lehajtott fejjel távoznak az ajtón, majd aztán fordulok a testvérem felé szikrákat szóró tekintettel. Nem, ő sem fogja megúszni ezt az egészet, teszek én arról, hogy itt fossa össze magát.
- Na idefigyelj te szarházi.. - bökök a mellkasára, majd lépek egyet közelebb hozzá. - Tudom, hogy miért vagy itt és felbéreltem egy magánnyomozott, semmi barátnő sincs, semmi baba, szóval ne is merj nekem kamuzni! - mondom neki kissé ingerülten, de mielőtt még folytathatná bökök mégegyet a mellkasára, talán kissé durvábban. - Nem mondom el nekik, mert érdekel, hogy hogyan járatod le magad és elintézed magad, hogy kitagadjanak majd. - mondom egy ördögi mosollyal az arcomon, majd lépek egyet hátra, megigazítom magamon a ruhát, jobban mondva a gyűrődéseket simítom el. Még mérgesen és idegesen is szép vagyok, tudom én ezt magamról.
Mielőtt még visszamennék belenézek ennek a féregnek a szemeibe. - Most pedig takarodj innen, mielőtt meggondolom magam és árulkodni nem kezdenék anyuéknak. - mondom neki és mintha tudták volna ekkor megjelennek és mosolyogva üdvözölnek engem, kapok mindkettőtől egy-egy puszit, majd hát jön Keith üdvözlése.. mintha ő lenne a család üdvöskéje, mert "felcsinált" egy lányt. - Keith rosszul érzi magát, haza szeretne menni, hívjátok neki a kocsit, de most nekem mennem kell, örülök, hogy eljöttetek. - mondom, majd megfordulok és mosolyogva lépkedek előre. Lana-Keith 1-0.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:09 am
Keith & Lana
Why now..?

Ha nem ismerném a velem szemben álló hölgyeményt, azt mondanám, hogy meglep a reakciója, de mihelyst kinyitja azt a lepcses száját, rá kell jönnöm, hogy ő csak a klasszikus Lana Hill, aki egy cseppet sem változott ezen a téren. Bezzeg, ha végigmérem tökéletesen ívelt idomait, amelyek itt-ott kikerekednek szűk ruhája leplében, akkor mégis a változás javára adnék egy plusz pontot. Kisebbként bájos volt, de nem kellett őt félteni. Ha véleménye volt, megmondta, ha úgy volt, még a seggemet is szétrúgta. Most viszont bájos helyett gyönyörűvé cseperedett. Kár, hogy elrontja az összképet az a nagy szája. Valami magánnyomozóról magyaráz, akit rám állított, és egy pillanatra végigfutom azokat a pillanatokat, amikor is éreztem volna, hogy valaki gyanús ólálkodik a közelemben, de nem tudnék ilyet felmutatni.
- Magánnyomozó? Ha csak egy képre lett volna szükséged rólam, egy szavadba került volna, és még alá is írom. Vagy titokban az ágyad alá dugdostad el őket? – vonom fel szórakozottan az egyik szemöldökömet, azonban a fenyegetése némiképp megrengeti hatalmas önbizalmat. De csak némiképp. Mert fel voltam készülve erre fejben, és tanultam már egy-két praktikát az évek alatt, hogy kimagyarázzam magamat a rázós szitukból. Terhes barátnőt akar bizonyítékként? Adok én kettőt is. Persze ez is hazugság volt részemről, mint az ittlétem oka, de majd kiötlök valamit, hátha így Lanáról letekerhetem egy kicsit a hangerőt, meg arról a kicseszett nagy lelkesedéséről.  A mellkasomat bökdösi, szinte biztos vagyok benne, hogy nem bírja ki, hogy ne érjen hozzám, ezért nem is szakítom félbe értelmetlen tevékenységének gyakorlásában. Egyszer van gyereknap, hagy élvezze húgi a maga módján, és ha ebbe az én tapizásom is benne van, hát ki vagyok én, hogy ellenkezzek? Hamarosan a szülők is tiszteletüket teszik, akik természetesen tovább folytatják kitűnő örömmel fűszerezett színjátékukat, és őszintén szólva, ha nem nyafogott volna ennyit Lana a távozásom érdekében, akkor is lelépnék, mert a gyomrom felfordul az egész bájologástól.
- Aha… rosszul. Néhányan egészen pofátlanul viselkednek itt.  – célzok most a drágalátos ártatlan kislányra, név szerint Lanára, majd elhagyom a helyszínt, és a rám várakozó taxi hátsó ülésére helyezkedek be. Egész úton csak a város nyüzsgő életét kémlelem az ablakon keresztül, de fejben még mindig Queensben járok, ahonnan a kitalált történetem indult. Egyszer be kell mutatnom a barátnőmet. A terhes barátnőmet! A hangsúly azon a nagy hason van, amely nemhogy még nem is létezik, de még barátnő sincs a képben. Gondterhelten simítom tarkómra mindkét kezemet, és kulcsolom össze ujjaimat, majd egészen addig ebben az állapotban is maradok, amíg le nem áll a Hill birtok előtt a sárga autó.
- A tartozásomat csak verje rájuk. Nem fogja őket padlóra küldeni. – kacsintok egyet a fickóra, majd kiszállok, és egyenesen a bejárati ajtó felé sétálok. Természetesen érkezésem sok mindenkinek felkelti az érdeklődését, és ugyanazt a kételkedést vélem felfedezni, mint Lana szemében, de már kurvára nem érdekel. Egyszerűen csak a régi szobám nyugalmára vágyom, meg egy szál cigire, amely helyrebillenti az idegrendszeremet.
A szobámhoz tartozó ajtó felé venném az irányt, de útközben meggondolom magamat, és helyette Lana birodalmát veszem célba. Az ajtó könnyedén nyílik ki a kilincs segítségével, én pedig becsukom magam mögött az ajtót, és még a szoba közepén rágyújtok, mielőtt kiléphetnék a teraszra. Fenyegetőzünk, drága? Nagyon érett viselkedés, mondhatom. A korlátra támaszkodva hunyom be a szemeimet, és fújom ki lazán a füstöt. Az elém táruló látvány már rég nem hat meg, hiszen a luxusban élés számomra mit sem ér. Megdolgoztam a pénzemért, ugyan most kissé megszorultam, de mihelyst kézbe kapom a megfelelő összeget, és felkavarom a kishúgom életét, már itt sem vagyok. Addig viszont még jó pár lépésen át kell verekednem magamat, közöttük a barátnő szerzésén. Lehet, hogy el kellene látogatnom azokra a vetkőzős helyekre, és fizetni egy ribancnak a szolgáltatásaiért. De még akkor sem válik terhessé. Ó, a kurva életbe! Bakancsom orrával taposom el a csikket, és dobom le a teraszról nem érdekelve, hogy éppenséggel ezzel tönkre teszem a tökéletes környezet harmonikus egyensúlyát. Még egy kis ideig elidőzök Lana szobájában, és végignézem a faliújságján tárolt képeket, és kisebb információkat, plusz még a fiókjait is kihúzogatom, hátha egy naplóra is ráakadok, de gondosan ügyelek arra, hogy minden visszakerüljön úgy, ahogy volt. Még a végén kicsapja a hisztit, hogy lenyúltam a pasis kártyagyűjteményét, arra viszont már tényleg nincsen energiám. Még egy ideig felfedezőtúrát tartok, majd eszembe jut valami. Elvigyorodok, pont úgy, mint amikor gyerekként csínytevésen törtem a fejemet, majd a fiókot kihúzva szerzem meg az összes bugyiját, és rejtem a zakóm alá. Gondosan körülnézve a folyosón sétálok át az én szobámhoz, és rejtem el a kis gyűjteményét. Ha így akar játszani, nekem nincs ellene kifogásom.  

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:14 am
Egyáltalán nem blöffölök, én rendesen utánanéztem a dolgoknak és tudom, hogy hogyan kell valakit hazugságon kapni.. Ő pedig egy kamus, mindenben hazudik, de tényleg és egyetlen szavát sem szabad elhinni, mert hazug és mindenkit becsap, ahogyan csak lehet, bár engem nem tud. Ismerem őt és ismerem a kis piszkos trükkjeit, arról nem is beszélve, hogy hova süllyedt, végre arra a helyre került ez a szánalom, ahova való volt, mert itt nincs semmi keresnivalója. Queens az ő otthona és ezt vele is elfogom ismertetni, mert ő is tudja, ha nem is mondja ki, de akkor is tudja, hogy ő neki kurvára nincs itt semmi keresnivalója. Persze, hogy terelni próbálja a témát vagy inkább elviccelni az egészet és ezzel már teljesen nyilvánvalóvá vált előttem, hogy igazam van és sarokba szorítottam. Keith gyenge és nem való egy olyan játékba, melyet én űzök évek óta, így neki is sokkal jobb lenne, ha még most az elején kiszáll, ezért is adom meg neki az esélyt erre. Ha él vele, akkor okosan dönt, ha pedig az ellenkezőjét teszi, akkor maga is megbánja még azt is, hogy rám mert nézni.
- Nem is tudom miért beszélsz magadról.. nem én tartottam egy tele szívecskézezt képet a testvéremről.. megérdemelted, hogy fejbe vágjalak azzal a vázával. - mondom neki könnyedén, emlékszem, hogy mekkora fájdalmai voltak és milyen rosszul festett ott bent az intenzíven, de most már.. Nem tudom sajnálni, egyszerűen megérdemelte azt, amit kapott, teljes mértékben rászolgált mindenre, amit tőlem kapott.. Már éppen tettem volna valami olyat, amit lehet megbántam volna, mikor megérkeznek a szüleink és hát.. talán már ő is felfogja, hogy mindennek ellenére én leszek nekik a legfontosabb, mindig is én leszek a legfontosabb, mert én kiérdemeltem a Hill nevet. - Szerintem semmi baj sincs a felszolgálokkal. - mondom értetlen arckifejezéssel, majd legyintek egyet szemet forgatva és már indulok is befelé. Az este Keith undorító jelenléte nélkül is elég kellemesen telik, maximálisan ki tudom élvezni minden egyes pillanatát, rengeteg pénz gyűlt össze, melyet tényleg a gyerekekre tudunk költeni. Örülök, hogy ez végül is ennyire összejött, pár órával később pedig a kocsiban ülve indulunk hazafelé.
Helga remélem megtett mindent, amit kértem tőle és remélem volt elég ideje megcsinálni azokat a dolgokat a listáról. Például Keith shamponát kicserélni szőrtelenítőre és bekenni a szappanját viszketőporral, majd minden egyes boxerét megforgatni a legtüskésebb kaktuszban. Igen, talán kissé kegyetlen vagyok és gonosz, talán nincs lelkem és meg sem érdemlem a párom gondoskodását és figyelmét, de ez van, ez vagyok én. Aztán megérkezem és már pattanok is ki a kocsiból, hogy elmenjek a szobámba.. amit bekameráztattam már évekkel ezelőtt és van egy olyan érzésem, hogy ideje lenne meg is néznem, mert ezt a féreg biztosan járt itt, főleg mikor megérzem.. ez dohány? Ez dohányzott az én szobámban? Csak úgy feltépem a laptopomat, hogy megnézzem a felvételeket és arra leszek figyelmes, hogy elviszi az összes.. Mi a rák?.. Kissé sokkélményként hatnak rám az imént látott dolgok és magam sem tudom, hogy mit kéne tennem, de a testem magától indul meg a szobája felé és a finom és kecses kopogás helyett csak berúgom azt a kibaszott ajtót.
- Most pedig mindegyiket visszaadod és reménykedj, hogy nem jelentelek fel szexuális zaklatás ürüggyel. - jelentem ki halál nyugodtan, majd teszek felé pár lépést. Talán még időben fogom neki azt mondani, amit, mert ha kicsit később mondom és baj lenne ebből az egészből, akkor már nem lenne tiszta a lelkiismeretem. - Mielőtt valami gusztustalan, obszcén vagy perverz megszólalásod lenne gondold át, mert olyan pofont kapsz, hogy sorba fogsz állni a másodikért. - figyelmeztetem vagy fenyegetem, kinek mi, az egész csak nézőpont kérdése.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:16 am
Keith & Lana
Why now..?

Egyfajta elégedett vigyor terül el az arcomon, ahogyan a régi szobámban, és a régi ágyamban feküdve elképzelem Lana arcát, amint meglátja, hogy az alsóneműi eltűntek. Szinte hallom azt az elviselhetetlen vinnyogást, amit a nevemet szajkózza, mert tudni fogja, hogy én voltam. Ó, de még mennyire! És nem zavar, mert büszkén vállalom előtte tetteimet, de csakis előtte. A szüleinknek nem kell tudniuk, hogy újra lesüllyedtünk arra a gyerekes szintre, mint akkoriban, és ugyanúgy marjuk egymást, ha nem jobban. Mégis akkor miért érzem, hogy ezzel még nincs vége, és csak a vihar még hátra van? Mert ismerem őt, és tudom, hogy nem fogja annyiban hagyni, ezért vigyáznom kell minden egyes lépésemre. Behunyom a szemeimet, és élvezem a csendet. Ugyan a gondolataim hangosan üvöltenek a fejemben, mégis sokkal elviselhetőbbnek tűnnek, mint órákon keresztül az idegesítő szomszédok neveletlen kutyáit sétáltatni, vagy összefeküdni a férjét nagyon hiányoló asszonnyal, akinél kitakarítottad a medencét, de a plusz szolgáltatást azért behajtja rajtad.  Grimaszolok egyet, mert egyik sem felemelő élmény, de mivel pár dollárt még hozzácsapnak az amúgy is járó összeghez, így nem panaszkodok. Most csak egyszerűen jó élvezni a nyugalmat ameddig tehetem, hiszen ha hazaér az a két lábon járó hurrikán, úgy el fog sodorni, hogy többet nem lesz egy nyugodt percem sem.
A fürdőbe sétálok át, hogy egy gyors zuhannyal frissítsem fel magamat, de a friss érzés helyett csak idegbajban lesz részem, kezdve a szappanommal, amelytől olyan rohadtul viszketek, hogy még háromszor pluszba le kell zuhanyoznom, hogy eltűntessem magamról. Szigorúan most már csak vízzel. Óvatosan nyúlok a samponomért, de az utolsó pillanatban mégis visszateszem. A kisasszony nem tétlenkedett, és a távollétemben igyekezett minél több hülyeséget kieszelni, amivel bosszanthat. A törölközőt a derekam köré csavarva sétálok ki a fürdőből, de még előtte jól megnézem a frottírt, nehogy ezzel is legyen valami probléma. Szerencsére ez a darab kimaradt a szórásból. A még kipakolatlan állapotban lévő bőröndömből halászok elő egy alsónadrágot, de az első, amibe belenyúlok az egy szúrós tüske. Sóhajtok egyet, az idegrendszerem már a plafont verdesi, de ilyen könnyen nem gyűrhet le. Akkor is elérem a célomat, ha belepusztulok is. A kimerültségtől ásítva mászok be az ágyamba, és kapcsolom le a kislámpát, melytől sötétség borul a szobára. A párna kényelmes, az ágynál sem érzek változást, ezért legalább az alvásomra nem lesz kihatással a kis boszorka tevékenykedése.  Könnyen jön az álom a szememre, főleg miután egy órán keresztül a tüskéktől szabadítottam meg az alsónadrágomat. Kíváncsi lennék, hogy ki az értelmi szerző egyetlen bábja, aki megteszi neki ezeket a szívességeket. Lenne hozzá egy-két keresetlen szavam. Éppen ellazulok az álmosság könnyű világába, amikor egy hatalmas csattanás, és Lana hangja ver fel álmomból.
- Mi a franc, Lana? – mormogok kómásan, és felkönyökölök az ágyamban, de csak az alacsony lány sziluettje rajzolódik ki egyelőre, semmi más.
- Elment az a maradék eszed is? – kérdezek rá, de csak üvölt, és magyaráz egyfolytában, meg az alsóneműit keresi rajtam.
- Ja, hogy ebből megy a hiszti. – fekszek vissza most már a párnámra. – Ha végeztél, kapcsold le a lámpát, mert szeretnék aludni.
Természetesen a következő szavai nem hagynak nyugodni, mert olyan dolgokkal hozakodik elő, amiknek se füle, se farka.
- Neked komolyan elment az eszed. Egy ujjal sem értem hozzád, tudtommal te bökdöstél annyira előszeretettel a partin, szóval talán nekem kellene ezzel előhozakodnom, nem gondolod? – vonom fel az egyik szemöldökömet kíváncsian, majd kimászok az ágyból, és egyenesen felé indulok.
- Inkább valami szájkosarat kereshetnél, mert elviselhetetlen ez a nyafogás, amit művelsz. – megfogva a kezét pörgetem ki őt, és a hátára simítva a tenyeremet tessékelem ki a szobából, majd egy kicsit beljebb hajtva az ajtómat támaszkodok meg rajta.
- Alkut ajánlok. Te szépen holnap új samponnal, és szappannal jelensz meg a szobámban, én pedig visszaadom őket. Addig viszont szép álmokat, húgi. – vonok vállat, majd becsapom az ajtót, és még be is zárom. Komolyan, az időzített bomba hozzá képest valami apró petárda.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:21 am
Tudom, hogy Helga megtett mindent, amit kértem, mert egy üzenettel jelzi, hogy küldetés teljesítve, de mondjuk nem csodálom.. elég nagy összegű készpénzt kapott a szolgálataiért cserébe és tudom, hogy ő is baromira élvezi, hogy végre kicseszhet azzal az elkényeztetett ficsúrral. Bárcsak láthatnám, hogy milyen arcot vág, mikor a szappannal keni be a nevetségesen jól kidolgozott testét, valójában ezen még nem is gondolkodtam, de eléggé kikupálódott, mióta nem láttam és nem nevezhető éppen csúnyának vagy undorítónak, legalábbis a kinézete miatt, tetteire meg nincs is megfelelő jelző. Mondjuk mire hazaérek és realizálom, hogy miket tett pont leszarom, hogy mennyire nem erkölcsös, hogy berúgom az ajtaját és berontok az ő kis privát szférájába, de ameddig csövest játszott és megszűnt számára az a fogalom, hogy privát szféra, nem hiszem hogy annyira zavarná. Tényleg úgy élt egészen eddig, mint egy csöves és a mai estélyen sem tudott normálisan megjelenni, talán ha kissé jobban megerőltette volna magát, akkor nem küldtem volna el és nem akartam volna kidobatni.. De hát felesleges a miérteket keresni, főleg mert nincs is miért magyarázkodnom, azt tette ami nekem a legjobb és akkor éppen ez volt nekem a legjobb.
- Veled ellentétben az én eszem nem ment el meg hát van is. - mondom neki gúnyosan és kissé sem rejtem el a hangomban ezt az érzést. Elegem van abból, hogy megint úgy viselkedik, mint egy öt éves és azt hiszi, hogy ha gyerekes lesz, akkor mindent megoldhat, pedig nem.. ezzel nem tesz semmit sem jobbá vagy mássá, inkább csak mindent rosszabbá tesz, megássa a saját sírját és én nem félek belelökni őt oda és eltemetni. - Na idefigyelj te szarházi! - már kissé sem fogom magam vissza, nem is kultúrálom magam, mert nincs semmi értelme finomnak lenni. Próbáltam én elzavarni innen szépen, nem véletlenül fenyegettem meg azzal, hogy kitálalok anyáéknak. - Azt hiszed kurvaokos vagy, hogy visszajöttél bekamuzva, hogy egy luvnyát felcsináltál.. talán igaz is, de nekem rohadtul semmi keresnivalód itt, te nem vagy igazi Hill! Te csak egy suttyó vagy, akinek nem jött be az élet és próbálsz felkapaszkodni megint a nulláról. - még magam sem fogom fel, hogy miket vágok a fejéhez, de nem is érdekel, ha haragudni akar rám az igazság miatt, akkor tegye azt, egészségére.. - Menj vissza a pancser kis köcsögökhöz, odavaló vagy, mindig is egy lúzer voltál! - aztán meg jön ezzel a sok szarsággal, amiket nekem pofáz.. nem tudom mit képzel.
Az alku.. na azt majdnem el is felejtettem, mármint nem reagáltam rá. - Én is ajánlok neked valamit.. Holnap reggel összepakolva elhagyod ezt a házat Keith Hill, vagy tényleg megismerheted azt az oldalamat, amit nem akarsz.. Én a helyedben komolyan venném azt, amit mondok. Vagy eltakarodsz innen vagy mindent, de tényleg MINDENT elmondok apáéknak. - végül örülök, hogy rám csapja az ajtót és nem is akar tovább velem kommunikálni.. Nem is tudnánk miről, ő túl ostoba ahhoz, hogy bármit is megértsen a mondandómból és még a vicceimet sem értené, mert annyira degenerált és retardált.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:22 am
Keith & Lana
Why now..?

Nincs erőm hozzá, és energiám sem. A fejem robbanni készül, és csak egy kiadós alvásra van szükségem, meg egy csöndes, nyugodt pillanatra, de amíg Lanának be nem áll a szája, addig erről egyszerűen letehetek. Olyan, mint valami felhúzható játék, amit feltekersz, és megy magától egy darabig, majd újra tekered, és ismét elölről kezdődik a játék. Na mindegy. Az ő esetében úgy működik, hogy jön nála egy kattanás, egy apró szikra, és olyankor be se áll a szája. Csak magyaráz, meg magyaráz, míg végül az ember úgy érzi, hogy önként szaggatná le a fülét a helyéről, csakhogy megszabaduljon ettől az elviselhetetlen módszertől, amit alkalmaz. Lenyúltam az alsóneműit. És akkor mi van? Ő kidobatott az eseményről csak azért, mert úgy tartotta kedve, közbe meg már a hátsószándék vezérelte terveit adta ki a kis pincsijeinek, hogy engem a nap végére még a sírba tegyen. Hát nem ilyen egy bájos hölgy, aki csupa szív szeretet meg hasonló dolgok? Lassan elhalkul, én pedig a párnát a fejemre húzom. Csak pár óra nyugalom, és alvás anélkül, hogy ott visszhangzana a fejemben az a vékony, idegesítő hang, amely miatt erős késztetést érzek, hogy lekaparjam a falat, vagy a saját képemet. Ennyit kérek, semmi többet. Csak pár órát.
Olyan könnyen elalszok, mintha fejbe vertek volna, melynek eredményeképp másnak korábban ébredek. A folyamatos ébresztőre kelések után a testem egy időzített ébresztőóra lett, és ha nem állítanék be magamnak jelzőt, akkor is abban a percben kinyílnának a szemeim, hogy megkezdődhessen a nyomorult nap. Most sincs ez másképp, mert az óra éppen alig ütötte a hajnali hatot, de már a teraszon ácsorgok kint egy szál alsónadrágban, és az első nikotinszálammal mérgezem a szervezetemet. Kint már javában folyik a nyüzsgés ,és még biztos a kisasszony is az igazak álmát alussza, hiszen a leggonoszabb nőszemélynek lenni kiveszi az erőt még a hozzá hasonló pokolfajzatokból is. Kinyújtóztatom végtagjaimat, és a szobámhoz tartozó fürdő felé veszem az irányt, majd negyed órával később már lent téblábolok a konyhában, hogy valami reggelit magamhoz vehessek.
Elgondolkoztattak a tegnap hozzám vágott szavak. Természetesen nem az a része, amelyben arra kért, hogy másnapra kopjak le, mert arra várhat, hanem úgy összességében. Meg kell húznom magamat erre a pár napra, hiszen van egy-két fontosabb dolgom, mielőtt végleg a tárgyra térhetnék. Az pedig egymást nyúzzuk a hugival, egyáltalán nem segít a dolgaim elvégeztében. Az egyik konyhában sündörgő idősebb nő eleinte nem túl kedvesen méreget, végül rávillantom szokásos mosolyomat, és mintha megenyhülnének ráncai arcának felületén. Fél perc múlva pedig már azt is elérem, hogy arról érdeklődjön, mit szeretnék reggelizni. Meg tudnám ugyan szokni ezt a kiszolgálást, még sincs szükségem arra, hogy elkényeztessék a seggemet. Túl régóta vagyok már egyedül, és tartom fel magamat a felszínen ahhoz, hogy igényt tartsak az ilyesféle bánásmódra. Önállósítva magamat állok fel a székről, és egy bögre után kutatok.
- A második szekrényben. – mutat rá a hölgy, én pedig jól nevelt kölyök módjára megköszönöm, és miután leveszek egy feketés árnyalatban úszó bögrét, már töltöm is meg koffeinnel. Nem akarom elveszíteni önmagamat, vagy elkényelmesedni csak azért, mert a Hill család így él. Lehet, hogy Lana olyan dolgokat vág a fejemhez, hogy csöves vagy hasonló, mégis, ha kiraknám egy estére a fenekét az állomásra, biztos fél perc múlva már nyafogna. Nem szabad lesüllyednem az ő szintjére, ez már most tuti. Ha lépéseket akarok előre tenni, nem tehetem meg ezt magammal. És bárhogy is nézzük, még mindig én állok saját listám első helyén.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:25 am
Meg sem lep, hogy nem reagál semmit sem arra, amit a fejéhez vágok, mert nem is érdekli, hisz ő is tudja, hogy igazam van. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar belátja majd ezt az egészet és már érezem a győzelem édes ízét a számban, elfog innen takaródni, elfog innen takaródni egy életre és megint minden visszafog állni a megszokott kerékvágásba. Tényleg semmi keresnivalója nincs ebben a házban és ebben a családban sem, el kell innen tüntetni és ha nem akar magától menni, akkor majd kirakom én innen. Én vállalom az ilyen feladatokat, már az is épp elég nagy szégyen lesz a családnak, ha tényleg kiderül, hogy van egy terhes barátnő és ez zavar.. sosem hittem volna, hogy annyira ostoba lesz, hogy felcsinál valakit, de ez a keserű és kellemetlen érzés a hasamban nem igazán akar múlni, vajon mi lehet a bajom? Rosszat ettem, ebben biztos vagyok, azok az idióták biztosan elcsesztek valamit, miután kijöttem onnan, komolyan mondom már nem is lehet találni normális munkaerőt. Inkább csak elvonulok a szobámba és felveszem a hálóingemet, Helgának meg írok egy üzenetet, hogy hozzon nekem fehérneműket.
Nem aludtam valami jól, meg hát nem is szoktam sokat aludni, már hatkor kipattan a szemem, így inkább odaülök az asztalhoz és elkezdek rajzolgatni. Ideje lenne valamilyen új ruhát terveznem, eleinte jól is megy, de aztán megkordul a gyomrom és nem tudom másra gondolni, mint az evésre. Felveszem a selyem köntösömet és elindulok lefelé a lépcsőn, azonban azt látom, hogy Helga jól szórakozik azzal a féreggel. Csak megforgatom a szemeimet és elhaladok Keith mellett, mintha nem is létezne, tudomást sem veszek róla, kiveszek egy bögrét és töltök magamnak kávét. - Jó reggelt Helga. - mondom neki mosolyogva, mire ő is elmosolyodik. Ő az egyetlen személy, akiben megbízok és aki mindennek ellenére kedvel engem, imádom őt. - Jó reggelt kisasszony, miben segíthetek? - csak legyintve egyet, hogy nem kell semmiben és elindulok a hűtő felé, ha Keith hozzám szólna, ignorálom őt és kiveszem a vajat, lazacot és egy üveg olívabogyót, majd a tőle legtávolabbra eső bárszéken helyezkedem el.
- Mit mondtak, milyen idő lesz ha Helga? - teszem fel a kérdést, miközben fogok egy kenyeret, megkenem a vajjal és szépen ráhelyezem a lazacot. Előveszek pár bogyóval az üvegből és bekapok egyet. Imádom ezt, imádom ezeket az ízeket, harapok egyet a kenyeremből és bekapok még egy bogyót. -Azt mondták napsütés várhat kisasszony. - mondja, mire én csak hümmögök egyet.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:28 am
Keith & Lana
Why now..?

Őszintén meglep, hogy reggeli társaságom, Helga, - ahogyan az később kiderült, - eléggé kedvesnek bizonyul annak ellenére, hogy még pár perccel ezelőtt úgy méregetett, mint aki valami súlyos bűnt követett el. Személy szerint teljesen abban a tudatban éltem, hogy ezen a birtokon csak két faj létezik: az oltári bunkó, és a kedvességet megjátszó. Mindkettőtől felfordul a gyomrom, ami azt illeti. Egy bőséges reggelivel lep meg, közben pedig beszélgetünk. Nem kerül szóba a terhes barátnőm, hiszen úgy tűnik, feszeng ettől a témától, ugyanakkor Queensről kérdez, és az ottani életről. Semmi jót nem tudok felhozni, rosszból viszont akad elég, ezért csak egy egyszerű nehézzel jellemzem az ottlétet. Amíg belapátolom a tányéromon lévő ételt, és beleiszok az éltető koffeinbe, fejben már rég máshol járok. Örültem, hogy nem hozta fel a nem létező élettársamat, mert ugyan bemutatnom nem kell neki, de talán az a normális, hogy egy képem akad róla vagy bármi bizonyíték a létezésére. Nos, ezekből nincs egy darab sem, kivéve dögös színésznők, akikkel tele van a telefonom képtárja. Kicsit sem lenne feltűnő, ha egyiket az orra alá tolnám, és azzal hitegetném, hogy én vagyok a szerencsés flótás, akinek a karjaiba rohant. Nem mintha nem bíznék a képességeimben, vagy abban, hogy képes lennék közülük egyet megszerezni, de azért még annyira nem estem át a ló túloldalára. Márpedig, ha így folytatom tovább, drasztikus lépéseket kell tennem.
Hamarosan Lana is csatlakozik hozzánk, és mily meglepő, igyekszik figyelmen kívül hagyni a létezésemet. Enyhén megmosolyogtat ez a gyerekes magatartás, de mint mondtam, nem fogok lesüllyedni az ő szintjére. Fontos, hogy tartsam magamat az ittlétem okához, és elkergessem a gyanúmat, miszerint én nem vagyok a család része. Az utolsó korttyal ürítem ki bögrém tartalmát, majd szótlanul a mosogatóhoz lépek, és elöblítve a bögrét rakom be a mosogatógépbe.

- További jó étvágyat, Lana. – fordulok felé még kedvesen, de érzem, hogy a megjátszás égeti a torkomat, és legszívesebben kidobnám a taccsot a tőle.
- Jó volt beszélgetni, Helga. És a reggeli? Isteni volt. – kacsintok egyet, mire a nő fülig vörösödve legyint egyet, én pedig még drága hugicára mosolygok, és elhagyom a konyhát. Egy kis időmet, amíg összeszedem a gondolataimat, és megtervezem a következő lépésemet, a birtok felfedezésével töltöm. Lehet, hogy azt mondtam, nem szeretnék elkényelmesedni, de hülye lennék nem kihasználni az ittlétemet maximálisan. A medencével szemezek, a víz túlságosan is csábítónak tűnik, de még nem hagyom magamat elcsábítani. Lenézek sportosabb felszerelésemre, és úgy döntök, hogy nem hagyom ki a futást, amely a mindennapom részévé vált. Tegnap sűrű napom volt, tele egy boszorkány csínytevéseivel, de ma egy nyugodtabb, átgondoltabb vonalon kellene haladnom, melyet már naivitásom ellenére is úgyis tudom, hogy nem fog megtörténni. Sóhajtok egyet, és miközben elhagyom a birtokot, egyenesen a Central Park felé veszem az irányt.  Kell egy kis távolság, mert amíg ez a töpörödött törpördög a fülemet rágcsálja, - név szerint Lana, - addig nem tudok megfelelően koncentrálni a terveimre.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:30 am
Magam sem gondoltam volna, hogy megint majd őt kell látnom reggeli közben, teljesen értelmetlen a maradnia és nem látja be. Tényleg ennem kell majd valamit, amitől elijed innen, talán.. de ez majd ráér reggeli után is, itt lenne az ideje, hogy ránézzek Helgara, aki elég jól elcseveg az úrfival, vagyis régebben így szólította, még nagyon régen. Nem tetszik, talán az én cinkostársam el fog hagyni? Keresnem kell mást a helyére? De.. őt nem veszíthetem el, ha már mást -nem fogok újjal mutogatni- egyszer elveszítettem, akkor Helgat nem akarom. Tudom, azta ez a gonosz picsa képes ilyenekre is, mint hogy megbántódni? Kurvára szarul esett, amikor csak úgy lelépett és még csak meg sem magyarázta. Talán marakodtunk rengeteget és mindennaposak voltak a veszekedések, de mégis volt egy kötelék köztünk, amiről azt hittem elég erős lesz a továbbiakban, de én is tévedhetek. Na de elhessegetem ezeket a rossz és téves gondolatokat és próbálok az ételre koncentrálni. Végül ő lelép és elmegy, hál istennek, végén még kiadtam volna a gyomrom tartalmát, ha tovább maradt volna.
- Mielőtt bármire is gondol kisasszony, csak információt akartam szerezni. - mondja nekem habogva Helga, én meg ránézek azzal a "ne nézz már hülyének engem" tekintetemmel. - Ahhhhha. - nyújtom el a szót, majd felállok és töltök egy pohárba narancslevet, majd elindulok fel a lépcsőn a szobámba, elsősorban felöltözni. Miután ezzel végeztem előveszem a jól elrejtett mappát, amiben nevek, számok és címek vannak és leginkább egy ember érdekel. Timothy Simpson, ő volt egy elég jó barátja talán belőle kitudok sajtolni valamit és ha bevetem azt az édes stílusomat, akkor nem is fog nekem nemet mondani, dalolni fog, mint egy madárka. Fogom a telefonom és tárcsázom a számot.
- Jó napot. Mr. Simpsont keresem, jó számot hívtam? - teszem fel a kérdést kedve hangon, KEDVES hangon, csak hogy értsétek.. pedig ez is csak egy Queens-i suttyó.
- Jó napot, igen. Miben segíthetek? - kérdezi meg tőlem az én arcomon egy ördögi mosoly jelenik meg.
- Feltennék önnek pár kérdést. Egy óra múlva önért küldök egy autót. Remélem nem tervezett mára semmit. - oh, hát kezdek visszatérni a parancsolgatos dologhoz. A telefonon keresztül érzem a félelmét vagyis valami olyasmit érezhet. - Nem tett semmi rosszat, nyugodjon meg.
- Rendben, akkor várom az autót. - mondja, majd lerakja. Ajánlom neki, hogy ne hazudjon nekem ha lehet.
Két óra múlva megérkezik és kellemesen elbeszélgetek vele, elég sok mindenre választ kapok, ez a srác terhelő bizonyíték, elég hamar kiadott mindent, ami kellett. Csak mosolygok és keresztbe tett lábakkal várom, hogy Keith hazaérjen. Persze magam is észrevettem, hogy a szemével vetkőztet és amikor azt hiszi nem látom megnyalja a száját, undorító. Na pontosan ezért nem szoktam szóba állni ilyen sutyokkal. Kezdem már azt érezni, hogy sosem érkezik meg majd ő, de amikor kinyílik az ajtó ördögi mosollyal pillantok a testvéremre. - Nézd Keith, vendégünk van. Timothy Simpson, ő itt Keith Hill a bátyám. - látom mindkettő arcán a döbbenetet, de leginkább azért Timothy arcán látszik az egész. Nem, véletlenül sem említettem meg neki, hogy ki vagyok és mi a nevem, kitérő válaszokat adtam az ilyesfajta kérdéseire. - Nm csatlakozol? Érdekes témákról folyik az eszmecsere. - na, most már tudja, hogy velem nem lehet szarozni, mert én nem egy olyan lány vagyok.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:34 am
Keith & Lana
Why now..?

A Park szokásához híven tele van emberekkel, mégis a területét tekintve eloszlik rajta a nép. Egy kisebb kitérőt teszek, ahol a többi ember is futással üti el az idejét, és azon az útvonalon haladok tovább. Annyi szarsággal kellett már megküzdenem az életemben, hogy most teljesen biztos vagyok a dolgomban. Nehogy már egy ilyen kiscsaj fogjon ki rajtam, meg a gyerekes csínytevései. Egyszer olyan szívesen elvonszolnám az elkényeztetett seggét Queensbe, és egy napra kitenném mindannak, amit nekem kell csinálnom. Biztos visszavenne a lepcses szájából. Addig viszont, amíg a kastélya biztonságába van, és megvan mindene, nem fog belelátni az életembe. Csakis ugyanazt a taknyos kölyköt látja bennem, akivel szívózhatott, mert ugyanazon az életen osztoztunk. Jó, én döntöttem úgy, hogy fogom a cuccaimat, és lelépek. Egy idő után megevett az unalom a jólétben, meg sosem éreztem igazán otthon magamat, és most, hogy megláttam azt a cikket az újságban, megint felszínre tört bennem ez az érzés. Mi van, hogyha minden hazugságra épült? Ha nem tartozok ehhez a családhoz? Valami jel biztos utalt volna rá. Akár egy levél, vagy valami, mégsem hagy nyugodni ez a dolog, és most addig nem nyugszom, még ki nem derítem. Ösztönöz a dolog, hogy visszaérjek a birtokra, és amíg a szüleink nincsenek a színen, kutakodjak egy kicsit. Jóllehet kamerával van felszerelve az egész, vagyis Lana szobája biztosan. A kis mocsok minden alkalmat megragad, hogy a föld alá tegyen minél előbb, csak az a gáz, hogy onnan is kimászok, és visszajövök őt kísérteni. Elszántnak érzem magamat, ahogyan végigfutok a parkon, és most már visszafelé veszem az irányt. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, de már pár órája biztos kint lehettem, mert a nap magasan tűz felettünk. A vissza tartó utat már csak lépésekben teszem meg, és élvezem az időjárást meg azt, hogy még levegőhöz jutok, mielőtt belefulladhatnék a Hill-birtok fullasztó világába.
Most már sokkal nagyobb az élet itt is, mint amikor elindultam. Jót nyújtózok, de épphogy beérek az ajtón, meghallom Lana hangját. Nagyot sóhajtok, és megforgatom a szemeimet, mielőtt megfordulnék.

- Mi van már megint?  – kérdezem nem túl kedvesen, de az arcomra fagy az a bizonyos mosoly, amikor meglátom rég nem látott haveromat.
- Timo, mi a…? – ennyit vagyok képes kinyögni, a kis boszorkány meg még ösztönöz is arra, hogy üljek le vele beszélgetni. Csak nem árult be a dög. Jó, szétvertem a lakásukat, de teljesen tudatomon kívül tettem, és amúgy is, életem egy olyan mélypontján vergődtem, amelyből felszínre törni baromira nem volt könnyű. Ezt Timothy is megértette akkoriban, és azzal nyugtatott, hogy megbocsájtott.
- Csodálkozom Lana, hogy te még képes vagy értelmes dolgokról cseverészni. – egy gúnyos mosollyal jutalmazom, végül besétálok hozzájuk, és elkényelmesedek a kanapén.
- Timo, mi a helyzet haver? Újabban lepaktálsz az ördöggel? – biccentek fejemmel a mellette ülő lány felé, de most elgondolkoztat a jelenléte. Lana tőle próbál bizonyosságot szerezni arról, hogy nincsen semmi terhes barátnő? Már egy jó ideje nem beszéltem a sráccal, ami azt illeti, és nem igazán tudna nyilatkozni az életemmel kapcsolatban. Ugyanakkor kinézné belőlem, hogy valamit elcsesztem az életem során, kezdve a sort egy barátnővel, meg egy gyerekkel. Mindenesetre, kíváncsivá tett a húgom észjárása, bármilyen beteges dologgal hozakodik elő most.
- Lana… vagyis a húgod megkeresett. Erről miért nem tudtam sosem?  - néz egyszer rám, egyszer pedig a lányra, majd kifújom az eddig bent tartott levegőt.
- Volt az életemnek egy olyan sötét korszaka, tele kellemetlenségekkel, amelyet igyekeztem a hátam mögött hagyni. – nézek most enyhe célzással a lányra, és még rá is mosolygok.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:36 am
Talán nem játszok éppen szép játékot, talán sosem viselkedtem szépen, de minden okom meg van erre, mert megérdemli azt, ami rá vár. Megérdemli, hogy kitagadjuk és elzavarjuk innen, ő lelépett, hátat fordított nekünk és leszar minket évekig, még csak nem is érdeklődött, anyuék felől sem. Ők nem érdemelték meg azt a közömbösséget, melyet mutatott feléjük, még csak az affinitása sem mutatkozott meg semmi felé, mintha nem is tudom.. csak eltűnt a föld színéről, mondjuk nem most küldtem rá a magánnyomozót, mert már az elején történt, csak hát én sem mesélek mindenről. Mindegy is, most az a legfontosabb, hogy ebből a Timothy gyerekből mindent kiszedjek, amit csak tudni akarok, bár dalol mint a pacsirta mégsem tűnik olyan jól informáltnak, talán őt is ott hagyta a szarban, mert Keith csak ehhez ért, mindenkit otthagy a semmiben. Nem is értem, hogy hogyan lehetett ilyen gerinctelen egy dög és egy ilyen szarházi belőle, talán én sem vagyok egy szent, de tudom, hogy hova tartozom és miket kell megtennem az életben, mit szabad és mit nem. A családomnak sosem fordítanék hátat, még ha kényszerítenének, akkor sem tenném meg, mert azt tanultam, hogy a családnál nincs is nagyobb érték. Ja, kicsit furán hangozhat tőlem, de nem is ismersz, én sem vagyok fekete-fehér, nekem is vannak árnyalataim.
Megérkezik, már nagyon is vártam, hogy belépjen azon az ajtón és szembesüljön a sok szarral, amit maga köré kavart. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudott normális életet élni, nem kellett volna elmennie Queensbe, nem kellett volna ilyen suttyóvá lennie, megkapta volna a pénzt, hogy kezdhessen magával valamit. - Beszélj szépen a vendégünk előtt Keith. - dorgálom meg, majd meg is rázom a fejemet és mikor megpillantja, hogy ki is a vendégünk, na a tekintete minden pénzt megér, egyszerűen le sem lehet írni milyen. Csak mosolygok és Timora pillantok, aki meg hát szerintem nem is érti, hogy mibe csöppent bele, szegény.. talán jobb lett volna az elején bemutatkozni, de hát azzal mindent hazavágtam volna. Aztán próbál gúnyolódni rajtam vagy velem, nem is tudom, de nem is érdekel, ez maradt már csak neki, a gúnyolódás. - Magasabb intelligenciával rendelkezem, mint te. - mondom neki és ezt maga is jól tudja, kettőnk közül mindig én voltam az, aki jobban teljesített, aki képes volt a maximumra, míg ő csak az én árnyékomban kullogott, legalábbis én így láttam ezt így visszatekintve. Majd megszólal a csóka és Keith már kezdi is a dolgot az ő javára terelni, én pedig csak legyintek egyet és bájosan mosolygok a csávóra, ő meg hát.. látszik rajta, hogy lassan merevedési gondjai lesznek. - Tudod nehéz volt neki az én árnyékomban élni, megakarta mutatni mennyire tökös. - mondom neki mosolyogva.
Aztán belép az ajtón a párom. Én csak pislogok, nem számítottam rá, hogy ide fog jönni, így fel is pattanok és elindulok felé. - Hadd találjam ki, az ott a gyökér bátyád. - mutat Timothyra, én meg megfogom a kezét és Keithre fordítom. - Ő az béb, de nem számítottam rá, hogy ma átjössz. - mondom kissé csodálkozva, mire ő csak kezét a derekamra csúsztatja és megcsókol. Visszacsókolok, mert ez a természetes, csak kissé zavarban érzem magam, még sosem mutattam be egyetlen pasimat se Keithnek és tudom, hogy rá is megjegyzése lesz. Majd megszakítja a csókot. - Apád kért meg, hogy nézzek be, beszélgetni akart velem egy-két dologról. - elég sejtelmes, de hát mit lehetne tenni, ő sem beszél bele az én ügyleteimbe, így én sem az övéibe. - Sietek kicsim. - nyom még egy gyors csókot az ajkamra, majd már megy apa dolgozója felé.. kissé fura.
Nem egyáltalán nem érdekel, hogy mit akar mondani nekem az a gyökér vagy, hogy milyen megjegyzést akar tenni, így felelem a kezem, hogy felfogja kussolnia kell. - Miért nem lépsz le megint? - nézek a szemébe, miközben elindulok vissza. - Miért nem tűnsz el egy szó nélkül megint?! - hangom már vádló és egyre erőteljesebb. Így pontosan Keith előtt állok meg. - Mennyi pénz kell? Hmmm? Kifizetem, még a haverodnak is adok.. Hisz te csak ahhoz értesz, hogy eltűnj egy kurva kibaszott szó nélkül, nem?! - förmedek rá teljesen mérgesen..
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:38 am
Keith & Lana
Why now..?

Nem igazán vagyok képben, ahogyan a húgommal, és a régi haverommal ülök szemben a kanapén, és éppen egymásnak bizonygatjuk a létezésünket. Timo már jó pár éve nem az életem része, vagyis túlságosan kis részben ahhoz, hogy ismerje a magánéletemet, vagy a hétköznapjaimat. Valahogy sikerült Queensben annyira magányba burkolóznom, hogy teljesen megfelelt ez nekem is. Nem volt szükségem igazán társaságra, mert a napomat a munkával kapcsolatos foglalkozások töltötték ki, és semmi kedvem nem volt még este vagy másnap hajnalban, mikor hazaesek, még mások nyűgjeit is hallgatni. Ez így eléggé szemétül hangzik, de ez volt az igazság. Meg amúgy is, miről mesélhetnék? ’Szevasz, Timo. Képzeld, még mindig megvan az újságkihordós állásom, meg kutyát és sétáltatok, ja és említettem, hogy harmad állásban medencét is takarítok olyan hölgyeknél, akik előszeretettel csalják a férjüket velem egy kis plusz pénzért cserébe?’ Bárhogy is nézzük, nem ez az, amit más szeretne hallani a haverjától. Ismertem Timothyt, és szeretett néha becsületesen eljárni az elveivel kapcsolatban. Nem kell, hogy még egy második, vagy harmadik személy is beleszóljon az életembe, amivel tisztában vagyok, hogy hol teszem tönkre. Lana szavai ismerős hatást váltanak ki belőlem, hiszen unottan égnek emelem a tekintetemet, és kifújom a levegőt.
- A te árnyékod még egy mókust sem takarna be, Lana. Ne túlozz már!   – vágok neki vissza, de mielőtt tovább folytathatnánk értelmetlen csevegésünket, megjelenik a jelenlegi pasija, én pedig reakcióként a fejemet hátravetem, és inkább a plafont kémlelem egészen addig, amíg gyökérként nem jellemez, Lana pedig egyenesen felém mutat. Egyszerűen intek egyet, majd előrébb hajolok, hogy így beszéljek Timhez.

- Bocs, hogy belerángatott ebbe a szarságba. Kissé labilisan viselkedik az elmúlt másfél napban, lehetséges hívnom kellene egy orvost, hogy megnézze.  – feltűnően a lány felé fordulok, aki még mindig a taggal csőrözik, majd elindul felém, én pedig behunyom egy pillanatra a szemeimet, hogy ne veszítsem el a türelmemet.
- Az istenért Lana. Nem tudnád egy percre befogni? Ugyanazt a szöveget nyomod már órák óta, nem látod, hogy hidegen hagy?  – állok fel a helyemről, majd megállok vele szembe.
- Tökre vágom, nem vagyok kívánatos személy a tökéletes kis életedben. Netalántán félsz, hogy elterelődik rólad a figyelem? – nézek le a barna szempárba, és egy gúnyos vigyor terül el az arcomon.
- A pénzeddel meg tehetsz egy szívességet magadnak.  Hátha nem leszel ennyire merev.  – kacsintok rá, majd kikerülöm őt és Timothyra nézek.
- Nem tudom miért kellett Timet belerángatnod az értelmetlen játékaidba, de most már jobban tennéd, ha fognád a kis virgácsaidat, és kitipegnél az ajtón, hogy megold a hazajutását. Mikor fogod fel, hogy nem ugráltathatsz úgy mindenkit, ahogy csak akarsz? Eltűntem, na és? Elnézve az elviselhetetlen személyiségedet, kezdem úgy érezni, hogy életem legjobb döntését tettem meg akkor.  – mérem végig, majd elindulok ki a nappaliból.
- Most pedig ha megbocsájt, Őfelsége, megyek és visszasüppedek a szánalmas életembe. Többet nem szeretném egyetlen haveromat sem itt látni, világos voltam? Lehet, hogy még elvisellek, de közel vagyok ahhoz, hogy összetörjem anyuci meg apuci kicsi szívét, mikor kiderül, a kis Lana nem az, akinek hiszik.  – mosolyogva vonok vállat, majd hátat fordítok neki, és a szobám felé veszem az irányt.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 08, 2017 12:57 am
Én általában egy kedves és nyugodt ember vagyok, de tényleg.. ott kimerül a kedvesség, hogy valakit nem küldök el azonnal a fenébe vagy csúnyábban mondva a p*csába. Vele is elég sokáig kedves voltam, például nem köptem azonnal apáéknak vagy anyáéknak arról, hogy csak egy kamu az egész gyerek meg minden. Én ismerem őt, tudom mekkora egy féreg és mekkora egy patkány, én tisztában vagyok ezekkel és kicsit sem hat meg, hogy mivel áll elő. Én is összetudnék szedni bárhol egy terhes kurvát, aki eljátssza az egész dolgot, de meglátjuk hogy milyen lesz, mikor el lesz küldve egy apasági tesztre. Nekem mindenre van megoldásom én minden követ megmozgatok, csak hogy kiirthassam innen ezt a csótányt, akinek neve is vannak és céljai. Rosszabb egy kullancsnál, azok egy idő után letudnak szakadni az emberről, képesek lelépni, mikor már agyonszívták magukat. - Talán még egy mókusnál is kisebb a teljesítményed. - vonom meg a vállamat aranyos mosoly kíséretében. Persze ezzel nem mondok semmi újat, annyi esze sincs mint egy marék szárított molylepkének.. ez a gyerek mindenhez túl kevés, még csak egy nőt sem tud felcsinálni, le merem fogadni, hogy rossz lyukba rakja, talán meleg..
Aztán megjelenik a párom és hát minden kissé furává válik, őt persze leszarom, csak nem kenyerem mások előtt ennyire smárolni. De tényleg, nem szokásom és ő is megérthetné már ezt végre. Semmi értelme mások orra alá dörgölni, hogy párkapcsolatban vagyunk, szerintem mindketten tudjuk, hogy együtt vagyunk és ez bőven elég nekem, nem kell még a fél világnak tudomást szereznie erről. Aztán végül miután elmegy nekikezdek mindennek és csak szó nélkül hallgatom az egészet, amit mond. Unalom tükröződik az arcomon, semmi más.. talán bántanának a szavai, talán kellemetlenül érintene, ha nem lett volna egészen eddig ekkora gyökér, de így már kicsit sem érdekel. - Befejezted szarházi? - kérdezem teljes nyugalommal és mielőtt még eltűnhetne a fenébe. - Ez az IQ fighter a te haverod, majd megrendezed az útját. Annyi haveroddal beszélek, amennyivel akarok. És annyi jön ide, amennyit én meghívok. - közlöm ezt vele, mint ha valami hétköznapi tény lenne.
- Mielőtt még elfelejtem.. - mondom még neki és ha hátranéz, akkor nagyon is látja, hogy mennyire komoly vagyok. - Számomra ma itt meghaltál. Egyke vagyok ezentúl.. nem tudom emlékszem e Jeminara, akit pszichológushoz juttattam.. - oh tudom, hogy milyen dolgokkal jönne most nekem, de nem hagyok neki esélyt arra, hogy visszaugasson. - Mostantól lesz pár szabály.. nem ugathatsz vissza nekem. És talán a legfontosabb, éjszaka egyedül ne menj ki a sötétbe. - közlöm vele tényszerűen. Már indulnék is be a konyhába.. - Amúgy nem tudom mitől lett kisebbségi komplexusod és ekkora arcod, talán valamelyik lány végre megmondta, hogy szar vagy az ágyban és nem áll fel a farkad, mert full meleg vagy? Bár nem is érdekel.. egyet ne felejts el.. nem ugathatsz vissza. - mondom majd indulok apu dolgozója felé én is.. inkább megyek oda, mint a konyhába.
- Kissé félelmetes a húgod.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Hétf. Júl. 10, 2017 2:35 pm
Keith & Lana
Why now..?

Higgadtan, és ésszerűen. Ez a két szó jár a fejemben, miközben teljesen az ellentét élve, idegesen felnyargalok a lépcsőn a szobámba, nyomomban pedig Timothy haverom cammog.
- Mi a fene történt, Keith? – hozakodik elő azzal a kérdéssel, amikor a szobába érünk, én pedig az első kezembe akadó tárgyat teljes erőből a falhoz vágom.
- Nem ér ennyit.. – a fejemet ingatom, és igyekszem legjobb tudásom szerint lenyugodni.  Mikor legutóbb elkapott ez a szorító és őrjítő érzés, Timothyék lakását vertem szét. Lana idegesít. Nem olyan gyermeteg módon, amit az ember egyszerűen csak leráz magáról, hanem idegtépően. Mégsem kezelhetem így, és mehetek bele az infantilis játékaiba, mert akkor elbukok, és ezt az örömöt semmi pénzért nem fogom megadni neki. Mellesleg, egyre többször fordul meg a fejemben, hogy bedugom őt a diliházba az egyre többször előforduló kifakadásai, és fenyegetései miatt. Mármint elég neki az, hogy meglát, és egyszerűen be nem áll a szája. Leülök az ágyam szélére, és miután kifújom a levegőt, Timre nézek, aki még mindig az ajtóban szobrozik. A nézése nem sokban különbözik attól, amit legutolsó találkozásunkkor kellett végignéznie, de mikor látja, hogy már nem lesz több kiakadásom, nyugodtabb vonások jelennek meg az arcán.
- Mi baja van a kiscsajnak, hogy ennyire rád van akadva?     – ül le mellém, én pedig összeszedem a maradék gondolataimat, hogy bármit is ki tudjak nyögni.
- Lehet egy kicsit kattant. – vonok vállat nemtörődöm módon.
- Keith, komolyan..     - sóhajt egyet, ezért nincs más választásom, minthogy tovább folytassam. Elmesélem neki a kapcsolatomat a Hill családdal, Lanával, és azt a pillanatot, amikor a terv kialakult a fejemben.
- Meg voltam szorulva, Tim. Muszáj volt valamit rögtönöznöm.    
- De egy terhes barátnő? Komolyan?     – akad ki, de nem tűnik meglepettnek, és nem értettem, hogy miért.
Tisztában volt vele, hogy a hülyeségeim olykor nem ismertek határokat, de ez nem olyan dolog, ami felett az ember csak úgy átsiklik. Egy ideig még beszélgetünk, de Timet valami nyomasztja, amit csak az állomáshoz vezető úton tud csak kinyögni, miközben a Queensbe vezető szerelvényre várunk. Nagyon tudtam repesni az örömtől, hogy az utolsó nálam lévő pénzt is jegyre kellett költenem, mert a kisasszony megmakacsolta magát, és elvárja, hogy mindenki a saját hülyeségének következményeit takarítsa. Te haverod, old meg! Bezzeg mikor beült a kocsiba, és idevonszolta őt, akkor nem okozott problémát neki, hogy az én haverom. Sajnálatos módon bebukta a tervet, hiszen Timothy nem tudott rólam semmi érdemlegeset felmutatni a beteg játékaihoz. Már csak pár percünk maradt, de eddig csak körülírta azokat a szavakat, amelyeket nem tudott egyenesen kinyögni.
- Bökd már ki, haver.     – unszolom őt, de már csak akkor mond bármit is, amikor a járata közeledik. Figyelmesen hallgatom, és köpni-nyelni nem tudok a nekem beadagolt információktól. Olyan váratlanul, és hirtelen ér, hogy mire feltenném ezernyi kérdésemet, ő már felszáll a Queensbe tartó szerelvényre, én pedig magamra maradok az összezavarodott gondolataimmal.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Csüt. Júl. 13, 2017 11:54 pm
Nem is tudom, hogy miért kellett nekem vele anno szóba állnom, nem is értem anyám hogyan nyomhatott ki a mufjából egy ilyen.. genetikai hulladékot. Semmi kedvem sincs vele találkozni, semmi kedvem nincs vele beszélni, ahogyan minden kimondott szavam olyan, mintha kőbe lenne vésve. Talán megveretem az egyik sikátorba, talán lebuktatom, még magam sem döntöttem el végül mit fogok tenni. Azt a két suttyót ott is hagytam, hadd tudják egymás közt cserélni a fene intelligens gondolataikat.. Én pedig szépen közelítek az apám dolgozója felé és éppen egy olyan beszélgetés foszlányt kapok el, melyet talán még jó lett volna, ha nem is hallok meg.. Minden lány arról álmodik, hogy egyszer egy szép napon megkérjék a kezét, hogy menyasszony lehessen és megkapja az életre szóló boldogságot. De nekem még nem jött el ez a pillanat és még nem érkezett meg az a férfi, mert szeretem Bryant, de nem hiszem hogy egy életet vele akarok leélni.. Éppen így tehát elindulok a szobám felé gyorsan és reménykedem, hogy elég halkan ahhoz, hogy apámék ne vegyenek észre.
- Helga, segítened kell nekem. - mondom a nőnek, majd elindulok felfelé a lépcsőn. Nagyon reménykedem benne, hogy nem most végeznek éppen azzal a beszélgetéssel, mielőtt megtennék még le kell innen lépnem. Mikor beérünk a szobába, akkor becsukom az ajtót és sóhajtok egyet. - Le kell venned a bőröndjeimet.. ma elutazom innen. - mondom neki, ő meg csak értetlenül pislog rám, mire csak megforgatom a szemeimet, elindulok a szekrényem felé és kiveszem belőle azokat a ruhákat, melyek nélkül nem lépnék ki a házból. Ő meg végre leveszi azokat, amiket kértem és elkezdünk belé pakolni. Már rég le kellett volna innen lépnem, csak annyi különbséggel, hogy nem egy leánykérés miatt. Tudom, hogy gyerekes és elég éretlen viselkedés és reakció, de jobb mintha az arcába mondanám, hogy nem és megbántanám egy életre. Szóval amilyen gyorsan csak lehet eliszkolok innen.
Már kilépek az ajtón és ülnék be a kocsiba, amikor meglátom érkezni azt a faszfejt. Ehh.. miért most kellett ennek is erre jönnie? Miért nem tudott visszamenni Queensbe és ott maradni? - Remélem azt fogod mondani, hogy nem láttál engem. - nézek rá. Bár kellett nekem megszólalni, amilyen gyökér biztosan nem fogja még ezt sem megtenni.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 15, 2017 5:57 pm
Keith & Lana
Why now..?

Kerülőutat választok a Hill birtokra visszafelé, hogy kiszellőztessem a gondolataimat. Timothy szavai olyan szinten pörögnek le újra, meg újra a fejembe, mintha egy rossz film ismétlését néznem meg állandóan. Nem tudom egyszerűen feldolgozni, és bármennyire is szeretném félretenni a rossz előérzetemet, most már egyáltalán nem tudom. Útközben előhalászom a zsebemből a telefonomat, hogy felhívjam a haveromat, aki most már tényleg egy magyarázattal szolgálhatna, de természetesen képtelen felvenni. Morogva ejtem vissza a zsebembe a készüléket, és megállok egy pillanatra, hogy mélyen magamba szívjam az engem körülvevő friss levegőt. Most az egyszer érzem azt, hogy hiba volt idejönnöm. A sorsnak pokoli jó humora van, és úgy tűnik ma én voltam a szerencsés balfácán, aki belekóstolhatott a morbid viccelődésbe. Még legalább négyszer vagy ötször igyekszem felvenni Timoval a kapcsolatot, de mindegyik próbálkozásom haszontalannak bizonyul. Ismertem már, mint a rossz pénzt. Tisztában voltam vele, hogy most azért sem fog velem beszélni. Mindig ezt csinálta; ha rossz hírt közölt, került. Azok után, hogy akkoriban egy rossz hír után vertem szét a lakásukat, nem igazán csodálkozom. Mondanám, hogy dühkezelésem az óta csillapodásnak bizonyult, de akkor oltári nagyot hazudnék. Sosem lesz jobb, csak egy idő után az ember a sok szarságot kevésbé veszi fel. Besétálok a nyitott hatalmas kapun, de akivel összeakadok, az nem más, mint Lana. Érdeklődően felvonom az egyik szemöldökömet attól a jelenettől, ami most kibontakozik előttem, és bár szívem szerint elsétálnék mellette, és hagynám a fenébe az érdeklődést, mégis úgy érzem, hogyha most visszahúzódok a szobám négy fala közé, egy idő után beleverem a fejemet a falba a felhalmozódott idegtől.

- Készülsz valahova? – teszem fel a kérdésemet, de most semmi szórakozás nem cseng a hangomból. Ő természetesen pakolgat tovább, és látszik rajta, hogy az alaptermészete mellett még annyira sincs jókedvében. A józan eszem azt mondja, hagyjam a fenébe, de hát minek van a másik fele, hogyha nem hallgatok arra is?
- Beszélnünk kellene, Lana. – támaszkodok meg a kocsi oldalán, amíg ő a csomagokkal van elfoglalva.
- Vettem, gyűlölöd a képemet, de most fontos lenne. Lehet, hogy mindig szívtuk egymás vérét, de ha szarban voltunk, megbeszéltük. Márpedig nem úgy tűnik, hogy most én vagyok a haragod főkolomposa. – komolyodok el, majd megkerülöm a kocsit.
- Érzem, hogy valami meggondolatlanra készülsz, ezért pattanj be a kocsiba, és tegyünk egy kört a város körül. Emlékszel hova vittelek, amikor az a szemétláda Finley otthagyott téged az egyik szórakozóhely előtt? – érdeklődök tőle normális beszélgetést kezdeményezve. Nem tudom, miért reménykedik egy részem abban, hogy még maradt a húgomban valami emberi, de talán azért teszem, mert régebben már tapasztaltam azt az oldalát is. Olyankor jót beszélgettünk a híd közelében lévő parkolóban, miközben benyomtunk egy nagy adag popcornt, vagy sültkrumplit. Ami éppen jött.
- Na, szállj be a kocsiba, és ne kéresd magadat. Mára tegyük félre egymás idegeinek kikészítését, vagy egy kis időre. Mellesleg tudom, hogy szeretsz szenvedni látni, így olyan sztorim van számodra, amit biztos élvezni fogsz. – vonok vállat egyszerűen, majd a fejemmel intek neki, hogy szálljon be, miután én is megteszem.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szomb. Júl. 15, 2017 11:16 pm
Lana && Keith

Talán nem így kellett volna reagálnom, nem kellet volna azonnal lelépnem innen, de én ezt láttam jónak. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt kell nekem átélnem, miért hitte azt, hogy nekem erre van szükségem? Ki akar férjhez menni ilyen fiatalon? Még csak nem is vagyok terhes, de ha az lennék, akkor elvetetném.. kegyetlen világban élünk és tudom, hogy nem lennék jó anya. Mindenkinek jobb is lenne, ha meddő lennék és léptelen lennék kihordani egy gyermeket a méhemben, de most ezt sem számít, csak az hogy időben összepakoljak és menjek el innen.. Nem akarok velük találkozni, nem akarok semmit sem tenni és nem akarom, hogy apám döntsön helyettem. Megértem én, hogy mekkora üzlet lenne ez neki, meg fiaként tekint rá, de.. nem mondhatja meg és semmi joga eldönteni, hogy nekem mi lenne a legjobb. Siettetem az egészet, remélem Helga sem akar szuttyogni, amúgy is még haragszom rá a reggeli miatt. Lepaktált az ördöggel és hiába mondja, hogy csak megjátszotta, tudom hogy kedveli őt.. Keith mindenkit elvesz tőlem, de komolyan, már azon sem lepődnék meg, ha a barátomat farkalná meg és erre érnék haza..
Éppen már indulnék el, mikor ez a szerencsétlen erre jön.. miért kell ennek mindig ilyen rosszul időzítenie? Nem tudott volna elmenni egyet sétálni az egyik parkba vagy a fene tudja, hogy mit csináljon? Verte ki volna az egyik bokor tövében a pici pöcsét, leszarom csak ne lenne éppen most itt. - Nem, ez csak gyakorlat. Ismétlem, gyakorlat. - mondom neki szemet forgatva és próbálom felidézni neki a régi bemondó hangját.. olyan unottan mondta ezt mindig, borzalmas egy nő volt. Nem is értem miért nem rúgták ki, olyan irritáló volt a hangszíne és csomószor elfelejtette kikapcsolni a mikrofont hallgathattuk, ahogyan éppen galambokat eresztett el vagy böfögött, esetleg a szomszédokról pletykált. Amúgy meg volt a maga kis meghitt hangulata az egésznek, még ha teljesen undorító is volt.
- Nekünk kerülnünk kell egymást.. - mondom neki miközben szépen pakolok befelé és próbálok úgy tenni, mintha nem is lenne ott csak valakihez beszélnék a távolba. Nem, nekünk tényleg nincs miről beszélnünk, hisz ő akart elfelejteni engem, ő lépett le szó nélkül és volt überfasz. Sosem értettem meg őt, egyszer szeretni lehet és tényleg szeretni, máskor pedig megölném, de tényleg.. annyira megölném, darabokra vágnám a testét és szétszórnám a darabokat. - Miből jöttél rá? - kérdezem egy gúnyos grimasszal az arcomon, aztán mikor arra leszek figyelmes, hogy normális, akkor csak sóhajtok egyet.. nem kéne felemlegetnie a múltat és nem is értem, hogy miről beszél. Csak ránézek, nézem pár pillanatig, próbálok a veséjéig belátni, de hát nem egy kibaszott röntgen a szemem.. valamire készül, biztosan készül valamire és én ezt tudni akarom. - Istenem miért kell Finleyvel jönni?.. Igen, emlékszem hova vittél, de nem akarok odamenni, hanem csak el innen messzire, EGYEDÜL. - direkt hangsúlyozom és mondom ki szótagonként az utolsó szót neki, miközben a szembe nézek.. remélem felfogja a dolgot.
- Előbb megszabadulok tőled.. - mondom inkább magamnak és beszállok az autóba, minél közelebb az ajtóhoz, minél messzebb tőle. Még mielőtt elfelejtenék egy nagyon fontos dolgot. Kopogok az üvegfalon a kocsisnak, aki lehúzza a falat és rám néz. - Tessék kisasszony. - mondja kedvesen mosolyogva. Ránézek. - Mindig is bírtalak Frederick, de ha felmered venni a telefont, ha apám hív, akkor az arcodon töröm össze.. Ennyit. - bólint, majd nézek Keithre. - Mond a címet. - mondom neki, majd kipillantok az ablakon.. induljunk már!
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Vas. Júl. 16, 2017 12:22 am
Keith & Lana
Why now..?

Egyik pillanatról a másikra érzem azt, hogy elgurult a gyógyszerem, amiért arra próbálom rávenni Lanát üljön abba a kocsiba, amibe én is benne vagyok. Mi van, ha kilök útközben? Vagy szándékosan nekihajt a fának abban reménykedve, hogy ezzel eltehet az útból? Mégsem látok erre az esélyt főleg azért sem, ahogyan elnézem az arcán tükröződő érzelmeket. Bennem is ez játszódhatott le? Hiszen próbálja eldönteni, hogy most éppen a hátsószándék, vagy a komolyság vezérel. Nem igazán lehet a mi esetünkben eldönteni ezt. Eléggé felkavartak a mai dolgok, és tudom, hogy Lana egy részében megbízhatok. Minden egyes hajtépés, egymás idegein táncolás ellenére valamiért mégis ott voltunk egymásnak, és összetartóbbak voltunk, mint bárki más. Aztán egy nap felszálltam a Queensbe tartó szerelvényre, és vissza sem néztem. Megőrjített a függetlenség gondolata, és az, hogy a tökéletességre kell törekednem akárhányszor minden egyes nyomorult nap felébredek. Én nem vagyok ilyen. A kis királyfi a fényes palotában, akinek mindent a segge alá tesznek. Nem tudtam volna elviselni a luxust, amivel törődésük hiányát akarták pótolni. Most biztos a fejemhez vághatnák, hogy mekkora egy elégtelen farok vagyok, de ez volt az igazság. Ha nem érzed magadat otthon a saját helyeden, akkor mégis hogyan maradhatnál ott? Valamiért őszintén bennem volt az az érzés, hogy nem tartozok oda, de bizonyítékot sosem találtam rá, ezért annyiban hagytam. Könnyebb volt mindent a hátam mögött hagyni, és önmagam ura lenni. Az már más kérdés, hogy nem egyszer elbuktam, de volt bennem annyira kurázsi, hogy minden egyes mélypont után talpra álltam.

Alig feltűnően elmosolyodok egy pillanatra, hiszen Lana életében Finley nem volt igazán jó pont, és hát az is egy olyan este volt, amikor ott voltunk egymásnak. Kedveltem az értelmes beszélgetéseinket, mert hát megesett, hogy ilyen pillanataink voltak két tűzcsata között. Elhelyezkedek az ülésemen, ő pedig nagy nehezen beadja a derekát. Őszintén kételkedtem, hogy megteszi vagy sem, de végül is örültem, hogy mégis ellentmondott a saját elveinek. A cím elmondása után egyenesen a régi törzshelyünk felé vesszük az irányt. Útközben nem igazán szólok egy szót sem, csupán az útra figyelek. A parkoló egyik üres helyére tévedünk be, én pedig kiszállok az autóból, és a motorháztetőre helyezkedek fel, ami ugyan nem tetszést vált ki, de pont hidegen hagy.
- Csatlakozz. – biccentek fejemmel Lanának, majd megemelem a hátsómat, és előhalászom a zsebemből a telefont.
- Ha már úgyis nosztalgikus napot tartunk, szerintem nem maradhat ki a kocsihoz rendelt pizza sem. Valószínű a főnök ismét rühelleni fog. – vigyorodok el szélesen, majd már tárcsázom is a pizzázó számát, és a napi ajánlattal kezdem, ami általában jó szokott lenni. Miután megrendelem, leteszem a telefont magam mellé, és Lana felé fordulok.
- Ugorjunk egy kicsit vissza a csomagokra. Hova akartál szökni? – érdeklődök tőle, hogy beszélgetést kezdeményezzek. Ha ő is megnyílik, én is elmondok dolgokat. Ez nálunk általában így működik.  

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Vas. Júl. 16, 2017 12:57 am
Lana && Keith

Nem értem ezt a fellángolást és a hirtelen érdeklődést, vajon most engem akar meggyőzni arról, hogy van terhes nője? Remélem nem, mert elég szarul fog járni, ha továbbra is a pofámba akar hazudni, tudhatná, hogy erre nem vagyok vevő, nagyon rühellem ha hazudnak nekem. Régebben azt hittem ismertem, hogy tudom milyen ember és mit fog tenni, de most már be kell látnom, hogy nem tudom és nem is igazán ismerem már őt, hisz lelépett.. és engem nevezett okának. Engem akart kerülni és elfelejteni a múltjából, oh persze hogy emlékszem és nem is fogom elfelejteni. Én sosem mondtam neki ilyet és nem bántottam, nem rúgtam bele direkt, ő megtette ezt velem kétszer is.. és megérdemeltem? Nem, mert nem tettem ellene semmi olyat, amit ne érdemelt meg volna. Mondhatnátok, hogy túlzásba estem a szőrtelenítővel és a viszketőporral, pedig nem.. csak megkapta azt, ami neki jár. Amúgy szerintem már valami nemi betegséget összeszedett a sok néger szajhától, akit meghágott itt Queensben, mert hát ott csak szajhák vannak és feketék, de neki ez kellett. Inkább választotta a nyomort, minthogy velünk legyen, pedig én nem tettem ellene semmit sem, csak a testvére voltam. Amikor a sok hülye picsa átcseszte és összetörte a szívét, akkor én voltam ott neki és segítettem túl a sok ronda csajon. Amúgy elég szar az ízlése és nem tud normális lányokat kifogni, mondhatni hogy tipikus balek a szerelem terén. Bár volt e valaha szerelmes? Na ezt nem tudom és talán nem is akarom megtudni. Nem az én dolgom és nem is akarok tudni róla.
Én szépen kussban ülök és szerencsére ő is így tesz, mert kurvára nem akarom most a pofázását hallgatni. Megérdemelné, hogy felképeljem és a golyóit laposra rugdossam.. Remélem hogy amit mesélni fog az tényleg szar lesz és tényleg kurvára szenvedett, mert megérdemli és remélem, hogy még annyit fog szenvedni vagy még annál is többet. - Majd én szabályzom, hogy mit csinálok. - nézek rá csúnyán és hát nézem, hogy mit csinál.. remélem nem készül semmire, mert tényleg itt helyben megfejelem és tökön térdelem a picsába. Aztán ha igazam van - és nekem mindig igazam van- akkor nem is lesz gyereke sem, mondjuk jobban járna a világ, ha nem lenne életképes spermája ennek sem.. nekünk nem kéne szaporodnunk. De neki főleg nem, mert az ő gyereke a legnagyobb genetikai hulladék lenne a világon. - Nem eszem pizzát, sietek, szóval lehetőleg siess te is és ne csodálkozz, téged csak rühellni lehet.. - nem, nem vagyok kicsit sem kedves. Kitöltöm én majd rajta a haragomat, mert minden egyes szavamat megérdemli. Aztán kiszáll a kocsiból és ráül a motorháztetőre, na hát ennek nagyon nem fog örülni Frederick, remélem jól megrugdossa majd érte.
- Először is nem szöktem.. másodszor pedig nem értem miért érdekel hirtelen, hisz én vagyok, aki miatt elmentél, legalábbis ezt mondtad. - nem fogok én e mellé leülni, mert nem fogok.. felőlem aztán ülhet ott egész nap, én inkább a korlátnak dőlök és onnan figyelek körbe. Nem is értem, hogy minek kellett ide jönnünk, de csak sóhajtok egyet. - Megakarták kérni ma a kezem. - végül kibököm, hogy mi a fasz bajom van. De nem nézek rá, még mindig oldalra fordított fejjel pillantok a messzeségbe.
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Szer. Júl. 19, 2017 1:02 am
Keith & Lana
Why now..?

Megforgatom a szemeimet, és kifújom az eddig oly gondosan bent tartott levegőt. Kezd elegem lenni az egész szituációból, meg abból, hogy egyáltalán próbálkozok szót érteni vele. Megfordul a fejemben, hogy felállok innen, és itt hagyom őt a fenébe, de mégsem teszem, mert az a hihetetlen nagy hülye személyiségem nem értene ezzel egyet, ha magára hagynám.
- Nem tudnál egy pillanatra leállni ezzel a stílussal, Lana? Még a végén a sok feszültségtől felfújódsz, aztán felrobbansz. – fordulok felé a kocsi motorháztetőjén elkényelmesedve, ő viszont úgy járkál fel s alá, mint valami mérgezett egér. Ujjaimat összefűzve a tarkómon figyelem az előttem elterülő kilátást, és élvezem ezt a fajta nyugodtságot, annak ellenére, hogy belülről egyszerűen robbanni kényszerülnék. De hát mit érdekli ezt a drága társaságom? Neki úgyis csak az a legnagyobb élvezet, ha szapulhat, mint valami őrült a múltban elkövetett hibáim miatt.

- Légy szíves ne kéresd már magadat, és ülj fel ide. Nem értem mire jó ez a viselkedés. – a fejemet ingatom értetlenségemet kifejezve, aztán ismét egy múltbéli problémával jön fel. Sóhajtok egyet, de nincs energiám magyarázkodni. Meg egyáltalán minek is tenném? Úgyis olyan, mintha szemellenzőbe járkálna folyamatosan, és mondhatnék neki xy témát, akkor is fújna a saját baromságit. Szóval a mi beszélgetésünk a múlttal kapcsolatban, maradjunk úgy, veszett ügy.
- Akkor csak úgy néhanap összepakolod az összes cuccodat, majd kocsikázol egyet, és visszaviszed a birtokra őket? – szkeptikusan vonom fel a szemöldökömet, hiszen bármennyire is labilisnak tartom jelenlegi viselkedését, egyszerűen nem hinném, hogy ilyen dolgokkal bajlódna. Aztán végül csak kinyögi, hogy mi történt, én pedig elismerően hümmögök egyet.
- Gratulálok vagy mi. – nézek felé egy pillanatra, de nem túlságosan lelkesedik a dologgal kapcsolatban.
- Általában más reakciót vált ki ez az egész felhajtás az emberekből, de miért is lepődök meg azon, hogy te még ebben is különbözöl? – vigyorodok el egy másodpercig, azonban már azt nem teszem hozzá, hogy egyre jobban bebizonyosodik vele kapcsolatban a robot-elméletem. Legalább megmagyarázná az érzéketlenségét.
- Kezdem érteni, hogy miért akartál megszökni, nem megszökni. Vagy bármit csinálni. Ennyire nem fűlik a fogad a gyűrűviselésre? – próbálok vele ismét valami témába belemenni, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan felborít kocsival együtt, vagy agyonüt a villanyoszloppal, esetleg saját maga fojt meg. Hamarosan meg is érkezik a megrendelt pizzánk, én pedig annyi időre mászok le a kényelmes helyemről, amíg kifizetem a rendelésünket.
- Király. – hajtom fel az egyik doboz tetejét, és elvéve egy szeletet harapok belőle egy jó nagyot, és visszahelyezkedek a kocsira.
- Na, szóval, lökjed mi bánt. Tényleg nem ülsz fel? Neked is néha jobban esne, ha eldobnád a fenébe azt a karót, amit lenyeltél, és csak úgy spontán cselekednél. – teszem hozzá, de most leginkább a pizzával, meg a válaszra várással vagyok elfoglalva. Bármi is legyen, van hogy a saját személyiségemet képtelen vagyok levetkőzni.  

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Csüt. Júl. 20, 2017 2:55 am
Lana && Keith

Valamit tervez, érzem hogy valamiben mesterkedik, mert ő mindig mesterkedik valamiben, csak mindig másban. Talán megint bepróbálja nekem adni, hogy van egy kurva, akit felcsinált? Esetleg pénzt fog kérni és ha megkapja, akkor megint csak eltűnik a fenébe, ahogyan azt akkor is tette? Bár jobb lesz mindenkinek, ha végre megint csak eltűnik a családból, nem közénk való, nem illik oda.. ő túl emberi, túlságosan jó a mi családunkba. Miért mondom ezt? Hisz csak ránk kell nézni, nem éppen vagyunk a mintapolgárok, mindenki áttaposott valakin, hogy eljusson oda, ahova. Megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet flegmán, elég flegmán.. - Ez vagyok én öreg.. ez tesz engem Lana Hill-é. És ennek csak örülnöd kéne, nem? - kérdezem meg tőle gúnyosan, hisz ő sosem akart nekem jót. Sosem érdekeltem őt, mert mindig a sok picsával volt elfoglalva, olyanokkal, akik meg sem érdemelték a figyelmét. Például Sarah Teem, na az a lány indulhatott volna a föld legcsúnyább nője versenyen. Nem is értem, hogy miért álltak vele szóba a fiúk, bár be kell látnom, hogy hatalmas keblei voltak, de nem minden a mell bakker. Amúgy sem volt igazi, mert zoknival tömködte ki, attól tűnt olyan nagynak, meg hát a vastag szivacs mindent megold.. De rühelltem az a lányt, bár mondjuk miattam váltott iskolást, amit persze se ő, se én nem bánok, hisz én megszabadultam tőle, ő pedig mehetett a szintjének megfelelő emberek közé.
Csak csúnyán pillantok rá, mikor azt mondja nekem, hogy ne kéressem magam, mert.. nem kéretem magam. Egyszerűen nem akarok vele egy helyen lenni, utálom őt a közelemben érezni, legszívesebben mond is megfojtanám vagy nem is tudom. Fel kéne kötni valahova, ahonnan nem tud elmenekülni. - Még mindig kussolnod kéne, Keith Hill. - közlöm vele egyszerűen azt, amit már tényleg magától is tudnia kéne, mert mai nap folyamán nem egyszer elmondtam neki. Elegem van már belőle és nem is értem, hogy apuék miért nem rakják ki az utcára, hisz megérdemli, hogy oda kerüljön.. odavaló ez a gyerek, egy utolsó csöves, akinek mindent a valaga alá raknak, ez ő.. Amúgy is van nekem most nagyobb gondom is annál, hogy őt megtanítsam az illemre. Ez a leánykérés dolog nekem annyira nem jön be, hogy el sem lehet mondani.. nem akarok én menyasszony lenni, főleg nem az övé, mert akármennyire vonzó és akármennyire is tökéletes, én tudom hogy nekem valami olyasmi féleszű kéne, mint ez a szarkupac itt előtte. Bár szerencsére ő a bátyám, így nem lehetne köztünk semmi sem a ruha, levegő és távolság címkén kívül is.
Nem is kéne válaszra méltatnom, olyan hülyeségeket mond néha, hogy nem is értem miért nem verték még halálra. Nem, nem akarom kiérezni hangjából azt, amit a hülye is észrevenne, nem érdemli meg, hogy ekkora figyelmet szenteljek neki, de komolyan.. tényleg ekkora idióta és még életben van? Megváltás lenne neki a halál, egy édes dolog.. - Hát te ennyire ismersz engem? Honnan jöttél rá? - teszem fel a kérdéseket olyan tipikus buta lány hangon, melyet a fiúk szeretnek.. mármint a buta lányokat, nem a hangjukat. Keith is kb ilyen buta, de mondjuk buta kérdésre buta válasz dukál vagyis valami ilyesmi vagy hasonló. Bár nem értem meg, hogy miért is osztom meg vele a gondomat.. de én is tudok meggondolatlan dolgokat tenni. - Ez nem jó hír, nem kell gratulálni. - mondom neki sóhajtva, majd a homlokomra teszem a kezemet. Nem is értem, hogy miért nem ismer engem ennyire.. pedig nem kevés évet éltünk le egymás mellett, ennyit megjegyezhetett volna, hogy nem akarok feleség lenni, soha a büdös életben.
Kezd túl sokat beleképzelni ebbe az egészbe és megint olyan hangnemet engem meg magának, melyet nem igazán szeretek.. nem tudom, hogy mit kéne neki mondanom, leginkább ezért nem szólaltam meg eddig. - Nem akarok és feleség lenni. - mondom neki, majd megvonom a vállamat és inkább nézem, ahogyan kifizeti a pizzát meg hát elkezdi enni. Nem hiszem, hogy ilyenkor kéne pizzát ennem, meg hát.. pont vele kéne lennem, elkéne jutnom a menedékemig, onnantól kezdve pedig teljesen jól lennék. Aztán azt mondja karót nyeltem.. hát nem is igaz. - Őszintén Keith.. - nézek rá és sóhajtok egyet. - Nekem hiányoztál, nekem fontos voltál mindennek ellenére.. te pedig csak leléptél és ott hagytál, egyedül ebben a házban.. most pedig visszatérsz és próbálsz úgy csinálni, mintha mi sem változott volna. - mondom neki mérgesen, majd elé sétálok és a szemébe nézek. Nem tudom, hogy miért teszem ezt az egészet.. hogy miért nyílok meg neki. - De te gyökér vagy és úgy is viselkedsz.. hazudsz, de komolyan.. egy terhes barátnő?! Miért kellett ezt csinálnod? De tudod mit?.. nem is érdekel, úgy baszod el az életed, ahogyan akarod.. - legyintek egyet és elindulok a kocsi felé, hacsak meg nem ragadja a kezemet..
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nathaniel Buzolic
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Autószerelő, néha pizzafutár, vagy ami éppen összejön.
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
20

Re: Keith & Lana - Why now..?
Csüt. Júl. 20, 2017 7:30 pm
Keith & Lana
Why now..?

Szokatlan a mi helyzetünk Lanával, bármennyire is igyekszem feleleveníteni neki is, meg önmagamnak is, hogy milyen volt régebben, mégis egy részem tisztában van azzal, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan. Leléptem, mert ezt láttam helyesnek, és még most sem változtatnék semmit sem. Az életem alakult, ahogyan azt megérdemeltem, vagy kivívtam magamnak, de nem bírtam volna megmaradni egy helyen sem vele, sem pedig a szüleimnek titulált idegenekkel. Mert igen, még mindig ezt érzem, de nem tudom, hogy miért. Bevallja végül, hogy nem fűlik a foga a gyűrű hordásához, és bármennyire is tiltakozik a szervezetem, hogy egyetértsek vele, mégis meg tudom érteni. Ki akar egyáltalán házasságot az életében? Felesleges időpocsékolás, az már fix. Lana meg nem olyan csaj, aki csak úgy lecövekel egy alak mellett, aki éppen szembe jön vele. Úgy tűnik, ez a csávó sem tud nála labdába rúgni. Csendben maradok, és inkább a pizzámat eszem, de nem akarom félbeszakítani őt, ha már úgyis belejött.

Meglep a nyíltsága, az meg főleg, hogy úgy mond el egy összefüggő mondatot, hogy közbe nem céloz a defektjeimre, vagy nem tesz ígéretet arra, hogy kicsinál. Mert ebben a két napban mást sem hallottam tőle, és most tényleg kellemesen csalódtam benne. Aztán visszatér. Olyan gyorsan elillan az a szép pillanat, mert ismét gyökér leszek, meg egyéb állatfajok sokasága, és az én problémám kerül terítékre. Szép volt, ameddig tartott. Sóhajtok egyet, majd már csak ezután szólalok meg.
- Kezdjük is a legégetőbb problémáddal: ha nem akarsz férjhez menni, ne menj. Mondj neki nemet, aztán kész, de ha hanyatt-homlok menekülsz előle, egyszer úgyis utolér a gyűrűvel. Még csírájában fojtsd el ezt az egészet. – ajánlom neki, és közelebb tolom hozzá a pizzás dobozt.
- Valld be te is, amit már én rég megtettem magamnak, mégpedig azt, hogy valamiért nem tartozok bele ebbe a képbe. Én nem tudnék ilyen sznob lenni amilyen te vagy, Lana, és ezt vedd komolyan bóknak. Nagy kitartás kell ahhoz, hogy fent tartsd ezt a szerepet, ami bennem nincs meg ez irányba. – mosolygok rá, mert most tényleg több nem telik tőlem.
- Soha ne gondold azt, hogy nem voltál fontos, és azt sem, hogy miattad van, bármennyiszer is vágtam a fejedhez ezt. Leginkább önmagam miatt tettem. – vallom be neki, amit már régen be kellett volna, majd kifújom a levegőt.
- Ne aggódj, utána szívatott az élet rendesen, és néha Lana-hurrikánnak hívtam, amikor kisodorta a lábam alól a talajt. Meg voltam győződve róla, hogy te küldted a nyakamba azt a sok szarságot, és meg is érdemeltem volna. – folytatom tovább, de még mindig nem érzem, hogy mosolyognom kellene emiatt.
- Aztán jobbak lettek a dolgok, de erre valószínű nem vagy kíváncsi. Téged a szenvedésem éltet, és nem akarom, hogy rosszul legyél, ha jót hallasz rólam. – vonok vállat, de csak egy félmosolyra telik. A terhes barátnő gondolatra viszont ez a kis erőfeszítés is eltűnik az arcomról. Már éppen magyaráznék neki, amikor elindul, én pedig utána kapok, és leugrok a kocsiról.
- Nem hazugság, és ebben az egyben most hinned kell. Azt mondtam őszinte leszek veled, és az is vagyok. Létezik, és valószínű a fejemet követeli majd mihelyst visszamegyek Queensbe. – grimaszolok egyet elmélyedve az ismerős szempárba.

Music |    | Wink
✖ made by Artemis✖
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
22
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Divattervező - Red Lips Fashion Studio
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
21

Re: Keith & Lana - Why now..?
Pént. Júl. 21, 2017 1:10 am
Lana && Keith

Néha csak azt szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen, amikor csak mi voltunk és csak egymást szívattuk. Amikor nem volt ez az egész utálkozás és veszekedés, szardobálás meg minden hasonló szarság, minden annyira jó volt akkor, de ő ezt elbaszta.. tényleg kurvára elbaszott mindent, elbaszta a barátságunkat. Persze, megértem én hogy nem szeretett otthon lenni és másra vágyott, de tényleg.. tényleg nem értem, hogy miért kellett mindezt így elintéznie. Arról meg nem is beszélve, hogy nekem itt van ez a gondom és ez a gyűrű annyira kiábrándító, még csak nem is vagyunk együtt annyi ideje, arról nem is beszélve, hogy próbálja kitúrni Keith-et, pedig neki ehhez semmi köze és semmi joga. Ő vele csak is én szórakozhatok és leckéztethetem meg, míg neki mindig lesz helye a házamban, addig a pasimnak nem igazán, főleg ha ekkora szarzsák marad. Meg hát.. nem is érzem azt a nagy vágyat, hogy vele legyek. Tudom, hogy nem működne, hogy minket egyszerűen nem egymásnak teremtettek.
Amint mond.. inkább csak felvonom a szemöldökömet. - Majd pont attól fogadok el tanácsot, aki állítólag felcsinált egy lányt. - forgatom meg a szemeimet, de tudom hogy igaza van és nem beszél hülyeségeket. Megfog engem találni és nem fogja feladni, mert egy trófea lenék számára, hisz még mindig én vagyok az a nő, akit senki sem kaphat meg örökre. Ezt persze ő sosem értette volna meg és most már nem is fogja, ő is elbaszta a dolgot, ami köztünk volt, úgy látszik érzékem van a férfiakhoz, akik szar alakok.. - Majd elmondom neki, csak nekem is kell idő átgondolni mindent. - vonom meg a vállamat és nem is tudom, megint olyan mintha nem is változott volna semmi sem. Mintha még mindig az a srác lenne, akit ismertem, aki nem lépett volna le, de tudom hogy lelépett és mindent elcseszett. Nem tudom, hogy miért kellett mindent eldobnia, hogy miért kellett minden feladnia, de aztán csak újfent megszólal és olyat mond.
- Ez nem igaz.. te sokkal jobb ember vagy, mint mi hárman együtt. - lépek közelebb hozzá, majd megpöckölöm finoman az orrát. És rámosolyogok, mert tényleg így van, ő mindig olyan jó volt, míg én egy igazi idióta picsa. És még mielőtt bármit mondhatna, még egy lépéssel közelebb kerülök hozzá, már szinte összeér a mellkasunk. - Néha olyan akartam lenni, mint te. - mondom neki továbbra is halkan és nagyon reménykedem benne, hogy most már tényleg nem fogja elrontani az egészet, nem vágja haza ezt a pillanatot. Csak nézek a szemeibe, nézem és próbálom őt megérteni, megfejteni, megismerni.. mert újra meg kell ismernem, ez a Keith egy másik ember. - Ez azért kicsit megnyugtat. - forgatom meg a szemeimet. De tényleg jó érzés tudni, hogy nem gondolta olyan komolyan az egészet, mint én azt hittem volna. Sóhajtok egy aprót is.
Aztán csak csendben hallgatom őt és pedig meghallom, hogy Lana-hurrikán, akkor csak elnevetem magam.. mekkora egy idióta és mennyire hiányzott.. Végül csak egy sóhaj hagyja el az ajkaimat. - Ha hiszed, ha nem én nem akarok neked rosszat.. és érdekel a jó része is Keith, komolyan. - mondom neki teljesen őszintén, miközben a szemeibe nézek. Megváltozott ez a beszélgetés, már sokkal másabb, mint amilyen az elején volt. DE aztán jön ezzel a szarsággal, hogy van az a barátnő, otthagyom a fenébe.. tényleg mindig mindent elront. Két kezem közé fogom az arcát, nagyon, de nagyon közel hajolok hozzá. - Hazudsz Keith.. de ha belátod az igazat, ha végre elmondod nekem, hogy nincs terhes lány, akkor segítek. - már szinte az ajkaiba mondom, nem tudom mi van velem, hogy miért csinálom ezt, hogy miért vagyok ilyen közel hozzá. Hogy az illata miért tetszik ennyire, hogy ő miért az a srác, akit mindenkiben keresek.. és hogy miért látom be mindezt ilyen hirtelen és hamar.
Vissza az elejére Go down
Re: Keith & Lana - Why now..?
Vissza az elejére Go down
 
Keith & Lana - Why now..?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: