A jól bevált szokások híve, ami a reggeli rutinjával kezdődik. Nem lustálkodó típus, ha csörög az ébresztője, egy perccel tovább sem képes maradni az ágyban, az első útja aztán mindig a kávéfőzőhöz vezet, és ameddig lefő a kávé, addig egy gyors, élénkítő reggeli tusolással kezdi a napját. Törölközőbe csavarva, mezítláb készíti el a kávéját két cukorral és fél deci tejjel. Még mindig kikészíti Miles csészéjét is, és még mindig hosszan sóhajtva teszi aztán vissza azt a polcra, ha a férje nem tartózkodik a lakásban. Gyors smink, egy már előző este kikészített szett vár rá és már indulásra is kész. Korához és a megfelelő időjáráshoz képes felöltözni, de szereti a szép darabokat, szeret tetszeni élete két férfijának: a férjének és a fiának is, ám annak ellenére, hogy anyagias és igyekszik félretenni, boltkóros. Minden nap hazafelé muszáj bemennie boltba - újabb ruhák (amiből legalább egy busznyi embert tudna már felöltöztetni), kiegészítők (egy 1213. fülbevaló vagy nyaklánc még elfér), sminkes termékek (mert nem mindegy, hogy galambszürke vagy grafitszürke szemhéjfestéket használ), könyvek (ezek kivételt képeznek, mert amit megvesz, azt mind el is olvassa maximum egy hét alatt, attól függően, mennyi munkája van) gazdagítják a szekrényeit napi szinten. Egy kissé idegesítő szokás, de csak kissé.
Kitartó és céltudatos. Ha a fejébe veszi azt, amit meg akar valósítani, azért hegyeket mozgat meg, mindez az üzleti életben csúcsosodik ki, mert képtelen egyetlen nyugodt percet is eltölteni, mindig tervez, mindig szervez és képzi is magát. Neki az is szórakozás, ha szabadnapjain kiállításokon vesz részt, és valahogy mindig úgy alakul, hogy egy-egy csoporthoz csapódva ingyen hallgatja végig a tárlatvezetéseket. Teljesen be tud olvadni egy nyugdíjas csoportba, ovisok közé és nem egyszer alakult úgy, hogy középiskolások egy részének ő maga beszélt Renoir, Monet munkásságáról, de a kedvence kétségkívül az olasz és itáliai remekek. Régi és féltett vágya az, hogy a családjával Olaszországba utazzon Róma ódon utcáit járva, észak-olasz tartományok gyönyörűségeit feltérképezve.
Gerinces, megbízható és kötelességtudó nő, akiben egy cseppnyi gonoszság sem rejlik. Önzőség talán, de ha hátba támadják, ha bántják, onnantól az illető nem fog tudni visszakerülni a bizalmasai körébe és egyetlen szó nélkül a nullára építi azon kapcsolatát, amely mérgezően hat rá. Nem torol meg sérelmeket, azokat bezárja egy ládikába és annak kulcsát messzire hajítja. Akit viszont a szívébe zár, érte bármire képes és a végletekig hajlandó elmenni, mert olyan, mint Saint-Exupéry írásában a rózsa: megszelídíthető nőként örök hűséggel tartozik a szeretett emberek irányában. Ennek ellenére nehezen épülnek fel a bizalmas kapcsolatai és nem is mindenkit enged magához közel. Nem kedveli a behízelgést, a nyájas behódolást, a hátán is feláll a szőr ezektől a hazug és gyatra emberektől, bármennyi pénze is legyen az illetőnek.
Nem kedveli a pletykát, de érdeklődő és kíváncsi jellem, ezért olyan információk birtokosa is, amit nem neki kellene tudnia. Mindezt viszont nem használja fel mások ellen, amiatt sem, hogy önmagának előnyt kovácsoljon aztán belőle, mert minden, amit elért, azt saját erőből tette. Szeret küzdeni és szereti megbecsülni azt, ami azzá teszi, ami.
Néha elbizonytalanodik önmagában, a válókereset miatt is titkon magában keresi azokat a hibákat, amiknél mindketten hibásak Milesszal, de mindig ott van benne az az aprócska gonosz hang, hogy miatta nem alszik otthon a férje, hogy miatta kerekednek a veszekedések nagy része, de nem mondhatja meg a férjének azt, hogy még mindig őrülten szereti ennyi közösen eltöltött év után is, annyi veszekedés után is, mert igazságtalan lenne. Ezért magába fojtja és igyekszik elfogadni a megváltozott körülményeket és hálásnak lenni azért, hogy nem tűnt el az életükből a nagy Ő.
Az önostorozáson túl viszont nagyon jó kedélyű ember, imád nevetni, imád megnevettetni és szereti, ha a környezete nem a feszültségtől terhes, hanem harmóniát tapasztal, mert az rendszert szül, az megszokásokat eredményez és nyugalmat. Ezért ritka, hogy nem mosolyogva fogadja az embereket és mindig van egy jó szava, kedves érintése, óvó ölelése.

- még sok év házasság után sem tud főzni... nem képes ott állni a tűzhely mellett órákon át, de imád kukta lenni, kóstolgatni
- ezért csak a reggeliket és a szendvicseket fejlesztette tökéletesre - a philadelphia cheese steak szendvicse, a gofrija és a palacsintája verhetetlen
- heti kétszer, kedden és csütörtökön rúdtánc oktatáson vesz részt, élvezi és szereti a mozgást, otthon is gyakran kapni rajta, hogy a zene ritmusára táncra perdül, aminek elszenvedője a fia és a férje, mert nem maradnak ki ők sem... persze a fiának másként táncol, mint a férjének
- a munkája a szenvedélye, képtelen lenne a művészetektől elszakadni, és amennyire ő is igényli azt, hogy legyenek egyedül töltött percei, úgy Milest is engedte élni - csak egy cseppnyi féltékenység motiválja, de mindig is bízott a férjében, hiszen mindketten családcentrikusak, és összeköti őket a közös gyermekük, akit soha, senki nem vehet el tőlük
- anyai ágról iráni királyi leszármazott, a Qajar dinasztia egykori uralkodója a felmenője - ezt az információt azonban az anyja is félve osztotta meg vele a tizennyolcadik születésnapján. Babs apja sem tud erről, ahogy Gaby sem mondta még ezt soha Milesnak. Pedig képes lenne minden felhalmozott hitelüket kifizetni. Képes lenne akár egy villát is megvenni és személyzetet is felfogadni maguknak abból a pénzből, amely az örökségét képező bankszámláján rejlik
- Gabs apja a Panamai Védelmi Erők egyik egységének vezetőjeként szolgált katonai múltja miatt, elhallgatott politikai nézetekkel a rezsim miatt, a csatorna miatti ellentétek kiéleződése után döntött úgy, hogy a feleségét és a gyerekeit az USA-ba küldi, Gabriela ezért kezdte már meg az Államok területén az egyetemi képzését - ma már Panama is olyan állam, amely nem tart fenn reguláris haderőt
- Gaby nagybátyja a megbuktatott és azóta már elhunyt Noriega egyik támogatója volt, amire természetesen nem lehetett bizonyítékot találni, ma már nem aktív hírszerző - Gabs csak titkos találkozók címéről tudott korábban és mielőtt mélyebben beleáshatta volna magát mindabba, kijelentette, hogy nem akarja, bármi köze is legyen az alantas és fenyegető világhoz, a bátyja viszont nem volt ennyire elutasító
- A bátyja öt évvel, a nővére pedig kettővel idősebb nála
- csak nyolc terhességi teszten van túl (mind pozitív lett) és a nőgyógyász meglátogatásán, már két hete húzza-halasztja azt, hogy beszéljen a férjével minderről - nem, kicsit sem stresszes, valóban

1985.03.26. 23:42 Panamaváros A Team ♪
Már legalább négy órája aludnia kellett volna, de képtelen volt, bármennyiszer is számolta újra a gondolataiban a kicsi kerítést átugráló bárányokat, amik átugorva azt kicsi cicákká váltak és dorombolva szaladtok tova. Hosszú percekig forgolódott az ágyban, mindig magával fordítva Bunnyt is, a plüss mackóját. A bátyja már kitépte a bal szemét, de Gaby ragaszkodott hozzá, hiába várt volna rá egy unikornisnak álcázott hintaló is a sarokban. Apró talpak érintették a kislány szobájának padlóját, ahogy kézen fogva Bunnyt a lehető legcsendesebben, lábujjaira emelkedve húzta le a kilincset, az ajtót pedig résnyire nyitva kiosont azon, hogy a suhogó hang nélküli léptei a lépcsősor tetejéig vezessék. Csak egy meleg kakaóra vágyott, és miközben az anyukája azt elkészítette volna, minden bizonnyal megdorgálta volna a legkisebb Castillot. Ha mérges is volt rá az anyukája, minden szavában érezte a kislány a feltétel nélküli szeretet. Mielőtt azonban rálépett volna az első lépcsőfokra, az édesapja hirtelen meginduló, idegesen rideg hangja kúszott a hallójáratába.
- Te őrült vagy! Ennek véget kell vetni, nem támogathatod a végtelenségig Noriegat és vidd a házamból ezeket - papírok lezúduló zörgésére ölelte magához Bunnyt Babs, miközben a lécek mellé kuporodott aprócska teste.
- Óvatosan, öcsém - jött a replika, a kislány pedig bolondosan rajongó pillantással hallgatózott tovább, mert mindig is a kedvence volt a nagybátyja. Persze az apukája és az anyukája után. - Miatta vagy ott, ahol, miatta éltek ebben a házban, amit egy átlagember nem tudna itt kifizetni. Miatta becsülnek meg téged, és ha még egyszer ilyen hangnemben beszélsz róla.. - ridegen fenyegetővé váló hangra váltott a nagybátyja, Gaby pedig kényszeresen simogatni kezdte a plüss pocakját, mintha megnyugtatta volna azzal magát. - Hírszerző vagyok. Szokj hozzá, hogy nem beszélhetsz így róla, még akkor sem, ha én vagyok nálad! Főleg nem nálam. Hallgass végre, ha nem akarod, hogy..
- Elég legyen ebből, fiúk! - Gaby a lécek közé tolta az arcát, ahogy pislogni, leskelődni próbált, de természetesen, onnan fentről nem láthatott be mást, csak a rövid folyosót és a bejárati ajtót. A konyha a másik irányban volt, hátul a házban. - Ahelyett, hogy veszekednétek ezen állandóan és aztán meg ne beszéljetek egymással hetekig, nem fogom megengedni még egyszer. A terveket és a híreidet innentől kezdve nem hozod be a házba, mert a seggedbe dugom fel, ha a gyerekeim elé bármi is eljut. És te meg ne vigyorogj, mert hozzád vágom a serpenyőt, veled még nem végeztem! Beszéljetek úgy, mintha testvérek volnátok és ne úgy, mintha a harmadik világháborút tervezgetnétek! Kezdem unni már a háborúkat, eleget láttam otthon, nincs kedvem még egyszer ugyanahhoz. Megértettétek? - nem csak Gabriela, de mindenki tartott attól, ha az anyukája mérges volt. Általában, ha a kislány tett rossz fát a tűzre, mindig a teljes nevén szólították, amiből már sejtette, hogy rosszalkodott. Gabriela Miriam Castillo - az anyukája szájából ez úgy hangzott általában, hogy azördögvigyenelhamégegyszerszétkenedalevestakanapén. Ahogy megmozdult, hogy hallja a nagyfiúk egyetértését, a padló a teste alatt megnyikordult, mire gyorsan, tapicskoló talpakkal szaladt vissza a szobájába, Bunnyt maga után húzva a perzsa szőnyegek anyagán is, majdnem átesve a küszöbön is. Két perccel később már, amikor az anyja őriző szemei ellenőrizték őt, már a takaró alá bújva tett úgy, mint aki alszik.


2004. New York Anchor ♪
Forró könnyek áztatták az arcát, a szemeinek sarkából a párna felé vándorolva. A fájdalmat az epidurális érzéstelenítőnek hála nem érezte, ahogy azt sem, hogy mennyi vért veszített. A bőrét ellepte az erőlködések és nyomások következményeként megjelenő finom izzadság nedvei, a testét fedő rém egyszerű hálóing pedig szinte már csak a mellét takarta, ahogy a hentes asztalon mozgott, az elmúlt percekben. A pokolba kívánta az összes férfit, válogatott kínzási módszerekkel, gyilkos pillantással nézte a nőgyógyászát, ahogy az korábban az "Ez az, ez az.. nyomja! Már csak egy kicsit! Már látom a fejét! Ez az, még egyszer" kántálásba kezdett, miközben ő azon dolgozott, hogy ne szakadjon szét és repedjen meg az egész teste, ahogy a kis vasgyúrót a világra hozza.
- Maradjon már csöndben, bassza meg, hát nem látja, hogy tolom és tolom? - ripakodott rá két nyomás közben az orvosra, aki megfogadta Gaby tanácsát. Jobb volt vele nem vitatkozni úgy, hogy félig már kint volt belőle egy kétkarú gyerek. Mert Manolo ötvenhat centivel és 4123 grammal született meg. Megkönnyebbülten nevetett és sírt egyszerre a hangos visítást és újszülött bőgést meghallva, ahogy az aprócska csomag mazsolásan, csúnyán, placentában megfürödve, egy kis vérrel nyakon öntve került a mellei közé és a hasára. A pucér barna baba nem volt nagyobb egy borsószemnél, és ha Gabs nem is hízott sokat, most mégis megkönnyebbülten ölelte magához a babaillatú csomagot, de igazán fogalma sem volt, hogy mit tesz, hogyan kellett volna megfognia, hogy nem okozott neki fájdalmat.
Csapzottan, teljesen szétesve és gyerekmentes pocakkal nézett aztán oldalra, jobbját kinyújtva Miles felé, akinek végig kellett asszisztálnia a szülést. Ha megfogták a kezét, ellentmondást nem tűrően vonta oda magukhoz Valderramat. Abban maradtak, hogyha ennyire jól sikerült a szex, hogy egy kis élet lett a következménye, akkor igazán tehetne még annyit a férfi, hogy végignézi a mészárszéket is. Pontosabban Gabriela kijelentette, és nem kérdezte meg, Miles mennyire akarja vagy sem. Babs csak egy kicsit szorította el a véráramlást a szeretett férfi kezét szorongatva, miközben nyomott és nyomott, de nem érdekelte, mekkora fájdalmat okozott Milesnak, talán nem túl nagyot.
- Meg... megnézed? - futott neki érzelmesen már a kérdéseinek, ahogy a picurka nedves babafeje az állát súrolta, ujjbegyei pedig hezitálva érintették a ráncos bőrt. - Biztosan kisfiú, ugye, Miles? Milyen kicsi a feneke...! Láttad, hogy megvan mind a két kis golyója és...? - mielőtt folytathatta volna az oda nem illő kérdéseket, bal oldalról Magda jelent meg és nevetve csitította el a lányt.
- Megvan mindene, kislány. Ügyes voltál nagyon - dicsérték meg, Gabs viszont.. ahogy mozdult, az orrát tolta neki Manolo hajfedte kobakjához és adta élete első pusziját a második szerelmének, Milestól viszont nem mert csókot kérni. Büdös volt, véres és elkínzott. Nem így kellene gondolnia a szexre és különben is, isten tudja, mikor fogja kívánni megint. Hat hét vegetálás. Hat hétig mindenképpen papírzacskóval a fején kell járkálnia, miközben Manolo fog rácuppanni a melleire és szopizni, nem pedig Miles kényeztetni.
Megérte. Minden percet és vajúdó órát megérte.

2020.04.28. 07:19 New York Blinding Lights ♪
Babs a negyvenharmadik kört rótta a fürdőszobája padlóján, számolta, egyre idegesebben. Mikor telik le az a nyomorult három perc? Több, mint egy órája ébren volt, hogy egy liter teán és két kávén túlesve bevonuljon a szentélybe és a fehér műanyagra pisiljen végre, aminek a papírját meg se kellett volna néznie, mert tudta, hogy hogyan kell használni. Mégis elolvasta, azt is idegesen. Háromszor, este viszont nem tudott aludni, reggel viszont a tea és kávé közt még arra is volt ideje, hogy csak kétszer hányjon. Mindent, ami benne volt, valaha is, az most kijött a napfényre, Gabs pedig nem győzte undorodva figyelni mindazt, mielőtt még eltüntette volna a wc kagylóját kiöblítve.
- Telj már le, az istenért! - negyvenhatodik kör, mintha megvadult kancaként körözött volna, miközben nem tudta eldönteni, hogy mivel tudna még egyszer rókázni.. ha csak a porcelán fölé guggol, vagy ha még rá is kontrázik némi folyadékkal. Két hete minden reggelét így kezdte és már kezdett tőle kibukni, mert a munkájában szétszórttá vált, nem tudott úgy koncentrálni és kezdték nem érdekelni a kiállítások, a nyitvatartási idő, vagy az, hogy milyen csoportot kellene fogadnia a Galériának. Sose volt jó reggel az a ruha, amit előző este kikészített. Az egyik túl fekete lett, a másik túl nőies, egyik nap a lapostalpú nem tetszett neki, másnap viszont a kabát vagy a táska.
- Anya! - Manolo hangja sürgető volt, ahogy egyre közeledő léptei is jelezték, hogy valami bizony hiányzott a reggelijéről. Épp, hogy befordult volna az ajtón, Gabs bevágta ijedten azt, szinte megrázkódott az ajtókeret is.
- Most ne, kisfiam! Anya elfoglalt! - motyogta zavarodottan, megrögzötten nézve a mosdókagyló szélére pakolt tesztet. Teszteket. Ma hajnalban csak hármat pisilt le, csak hogy biztos legyen a dolgában. Az az előtti napon kettőt próbált ki. Előtte két nappal megint kettőt. És egy héttel ezelőtt pedig egyet.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy akarsz-e enni, mert ha nem, akkor én elviszem a suliba a szendvicsed, mielőtt még kidobnád. Tudod, fejlődő szervezet vagyok, meg minden, te meg már öreg - dőlt neki Manolo az ajtónak, Gabs pedig felkapta a dezodort és azt vágta hozzá az ajtó belső felületének. Nem, kicsit sem ideges. A túloldalról nevetés hangja szűrődött be, ami még inkább felhúzta az anyját.
- Megmondom apádnak, hogy nem kérsz ma vacsorát. Ne szemtelenkedj, te gyerek - a negyvennyolcadik körében felvette a padlóról a flakont. - Vidd csak el, Manolo. És csomagold be rendesen, mert nem szeretném, ha a szaftos hús a könyveiden is végigfolyna! - kiamőbázta magát a fürdőből, mintha az a helyiség lángokban állt volna, maga után becsukva az ajtót. Rámosolygott a fiára, aki elhúzta a száját erre.
- Már szobatiszta vagyok, emlékszel? - vigyorgott rá simlisen az anyjára Manolo.
- Felveszlek majd iskola után, kincsem - a fia bólintott. Istenem, az elmúlt tizenhat évben minden percben csak egyre jobban imádta a gyerekét, minden nehézséggel együtt.
Közel negyed órával később Gabriela a kiterített nyolc terhességi teszttel maga előtt tárcsázta a régi, ismerős számot. A gyomra liftezett, a szíve a torkában dobogott, az émelygés pedig megkörnyékezte őt megint. Csak kétszer cserélt már ma ruhát, fogaival tépte meg az ajkát, ahogy számolta, mennyiszer csengett ki a telefon, és ahogy a vonal végre megtalálta az illetékest, Gaby hezitált.
- Üdvözlöm, Dr. Winters. Gabriela Valderrama vagyok.. igen, köszönöm, minden rendben... igen, voltam szűrésen, de most... nem, nem fogamzásgátlót szeretnék kérni... Azt hiszem, terhes vagyok. Kérnék időpontot, lehetőleg azonnal és tegnapra, de mindenképpen sürgősen - hallgattatta el végre az orvost a kérdéseket illetően, még egy pillantást vetett a nyolc tesztre. Annyi már csak nem hazudik!

Spoiler: