Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Activity Check (09.07.-09.22.)
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 2:53 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 2:12 pm

Morning!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 1:44 pm

My wife.
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Today at 9:59 am

Kapcsolatkereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yesterday at 2:55 pm

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yesterday at 2:54 pm

Hayden Rafferty
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yesterday at 2:49 pm

Ella & Owen - 2011/ősz
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Kedd Szept. 19, 2017 8:13 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Kedd Szept. 19, 2017 5:35 pm

Ki van itt?

Aimee Riddle, Ella Cavanaugh, Hayden Rafferty, Lola Torres, Roméó C. Devereaux, Solomon Riddle

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Owen Cavanaugh
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Armie Hammer
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogügyosztály, vezetői pozíció
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
23

Owen Cavanaugh
Vas. Júl. 02, 2017 4:52 pm

Owen Cavanough

Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.


Karakter típusa: Saját
Teljes név: Owen Alexander Cavanough
Becenevek: -
Születési hely, idő:1984. 08. 23, Oroszország
Kor: 32
Lakhely: Staten Island
Szexuális beállítottság: Hetero
Családi állapot: Házas
Csoport: Bűnüldözés
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
Ha dolgozik//Munkabeosztás: Vezető pozíció
Ha dolgozik// Munkahely: Drogügyosztály, NY-i iroda
Hobbi: Harcművészet
Mindig is önmagam irányítása alatt éltem az életemet. Tisztában voltam a tetteimmel, és annak következményeivel. Ismertem a saját lényemet, az elmémet. Tudatában voltam a reakcióimnak, még ha kívülről nem is ez jött le. Szerencsés alkatnak mondhatom magamat, mert sosem engedtem ki a kezeim közül az irányítást, így szó sem lehetett arról, hogy bárki is befolyásolta volna utam során a tetteimet.
Gyerekkorom meghatározó személyisége édesapám volt, én pedig felnéztem rá, ahogyan csak egy gyerek képes isteníteni nevelőjét. Tekintélyt parancsoló emberként emlékszem vissza rá, aki nem tűrt feleselést, sem fegyelmezetlenséget. Ő általa tanultam meg a tisztelet jelentését, azt a bánásmódot, amit az embernek ki kell érdemelnie, ha valamihez akar kezdeni az életében. Mindig azt mondta, hogy az okos férfi keveset beszél, de a tettei annál többet mondanak. Ennek jelentésére azonban csak akkor jöttem rá igazán, amikor idősebb lettem. Nem egyszer emelt rám kezet, ha nem tartottam magamat íratlan szabályaihoz, és ítélt szobafogságra egy hétig, vagy akár több ideig. Ilyenkor csak az ő parancsára hallgathattam, senki máséra. Ha kimondta a nevemet, egyből ugranom kellett, és soha nem tagadhattam meg egyetlen kérését sem.  
Huszadik életévemet töltöttem be, amikor tisztázatlan körülmények között súlyos betegséggel diagnosztizálták, és pár hónappal később magára hagyott minket édesanyámmal. Szigorú nevelése ekkora már megmutatkozott rajtam. Az emberi kapcsolataim minőségében, az életfelfogásomban, még a szavaimban is őt vélték felfedezni. Pontos mása lettem annak a személynek, akit a példaképemmé fogadtam még fiatalon. Megmaradt szülőmmel jó kapcsolatot ápoltam. Óvtam őt minden bajtól, és keményen dolgoztam, hogy átvegyem a megüresedett szerepet a családunkban. A munkámban elismert személy voltam. Kezdetben ugyan letértem az útról, de később sikerült kiiktatnom azokat a tényezőket, melyek keservessé tették volna hátralévő életemet. Minden egyes nap tűrőképességem határait feszegettem, és amikor időm engedte harcművészetet tanultam gyerekkori oktatóim egyikével. Húszas éveim közepén ismerkedtem meg utazásom során egy csodálatos hölggyel, akivel már az elején erősen vonzódtunk egymáshoz. Ella lenyűgöző teremtés volt. Törékeny nőszemély, de annál erősebb. Nem is volt kérdéses, hogy a munkámra hivatkozva telepedek le a környéken, csak azért, hogy a közelében maradhassak. Tisztaságot, és jóságot hozott az életembe, amihez foghatót már rég nem éreztem. Apró lépésekben haladtunk, és másztuk meg kapcsolatunk lépcsőfokait, hónapokkal később pedig egy gyűrűvel pecsételtük meg szerelmünket, amely szimbolikusan is egymáshoz láncolta életünket.
A sors fura fintora azonban akkor tette rá bélyegét dinamikusan működő házasságunkra, amikor első közös gyerekünket pár hetesen elveszítettük. Onnantól mintha egy falat emeltek volna elém, ami kívül tartotta azt a boldogságot, és elégedettséget, mely eddig dominált az életemben. Elhidegültem Ellától, a házasságunktól, csupán a külvilágnak tartottuk a műsort. Egy ideig úgy éreztem, képes vagyok levetkőzni apám hátrahagyott örökségét, de a tragédia után elhatalmasodott rajtam. Már csak a munkámnak, és a megjátszott szerepemnek éltem. Kiszámíthatatlan voltam, komor és folyton ideges. Úgy éreztem, az irányítás kicsúszott a kezeim közül, ez pedig még inkább frusztráló hatással volt a szervezetemre. Voltak ugyan jó pillanataim, még próbálkoztam is amennyire tőlem tellett, de ezekből mindig egyre kevesebb képezte a részemet. Az nem írható fel a számlámra, hogy soha nem igyekeztem jóvátenni bűneimet, vagy megmásítani a kimondott szavaimat. Minden tőlem telhetőt megtettem, ahogyan Ella is. Még mindig szerettem őt, ahogyan egy jó férjtől kitelik. A szépsége megmaradt, habár a kudarcaink őt is megtépázták a felszín alatt. Egy idő után azonban mindazt a szeretetet, amit Ella megismerésekor birtokolhattam, a valós énem kegyetlenül eltiporta. A házasságunk zárt ajtók mögé került. Többet senki nem láthatott bele a mélyebb rétegekbe, vagy tudhatott meg arról információkat, hogy mi zajlik a négy fal között. Felhőtlen boldogságunkat felváltották a titkok, és a hazugságok. Méregként funkcionáltunk egymás számára, de egyikünk sem volt képes feladni az eddig felépített életünket, ezért szép lassan önmagunkat pusztítottuk el. A Cavanough-házaspár rejtély maradt mindenki számára, és senki sem merte volna megkockáztatni, hogy kiderítse az okát.  


Mindenkinek vannak titkai. Némelyek a lelkük legmélyebb, legsötétebb zugaiba dugják el őket, és nem engedik felszínre törni. De ezek a titkok ott vannak, türelmesen várnak, és ha egyszer kiszabadulnak, agyaraikkal széttépik annak a szívét, aki olyan sokáig fogva tartotta őket.

Az emberek okkal jönnek a világra. Egy okkal, mely életük végéig elkíséri őket, és mikor küldetésük beteljesedik, elégedetten és teljesen hagyhatják el a világot. Akadnak azonban pillanatok, amikor csupán az indok nem elég. Az élet más lapokat oszt, az elégedett vég pedig elmarad, egyedül a megbánás, és a féktelen harag marad helyette.

Helyszín: Szigorúan titkos
Év: 2008
Időpont: Délután 4 óra magasságában


Ismerik a bajtársiasságot? A hűséget, melyet egy adott személy iránt érzünk tiszteletünk jeléül? Ha igen, akkor azzal is tisztában vannak, hogy ez a kegyetlenül erős érzés, mely szorosan összeköti két ember életét elég sok mindenre képes rávenni, még ha nem is fűlik a fogunk a dolog megtételéhez. Sarokba szorít, és amikor a legkevésbé számítasz rá, bevisz egy jól irányzott ütést a bordáid közé. Mindezt csak képletesen.
Nem mindig úgy hozta az élet, hogy tisztességes munkához jutottam. Maradjunk annyiban, apám nem csak a nevelését hagyta hátra nekem, hanem akkori pozícióját is a rosszfiúk körében, akik mihelyst kiszimatolták az idősebb Cavanough halálhírét, egyből a nyakamba lihegtek, miszerint be kell végeznem apám munkásságát. Soha nem sejtettem, hogy az öregem ekkora szarba volt, főleg hogy otthon csak a letisztult verziót, mégpedig az általa kreált hazugságot adta a tudtunkra. Ennek viszont már lassan két éve.
Adott volt a szituáció. Az akkori főnökre a börtön várt, az átszállítását pedig ma délutánra tették. Feladatom egyszerű volt, viszont baromi kockázatos, mégsem hibázhattam. Apám múltja kihatással volt a jelenemre, tettei pedig teherként az én vállamat nyomták. Négy előtt tíz perccel a megadott útvonalon várakoztam egy régi tragacsban ülve, és csak a megfelelő pillanatra vártam. Éreznem kellett volna valamit, azonban a szívem mégsem zakatolt hevesen, és a félelem sem szennyezte be az egyre rohamosabban múló perceket. Lassan körvonalazódott ki a sötét furgon alakja, mely egyenesen felém tartott. Könnyen terítettem ki az útra a szögekkel ellátott ’szőnyeget’, mely másodpercek leforgása alatt tropára vágta a rajta áthaladó gumikat, és egy kis időre irányíthatatlanná tette a furgont. Nekem ennyi pont elég volt. Maszkom leple alatt légzésem egyenletes volt, koncentrációm pedig kiélezett. Küldetésembe nem tartozott bele a rendőrbírók életének elvevése, sőt kifejezetten arra kértek, hogy hagyjam őket életbe. El kellett fednem minden nyomot, amely visszavezethető lett volna hozzánk, és egy ember megölése átesett volna azon a bizonyos ponton. A szélvédőt kezdtem el lőni, majd a keletkezett résen keresztül könnygázt dobtam be a furgon vezetőterébe. Kerültem egyet, és megsoroztam a furgon oldalát, majd felfeszítettem a csomagtér zárját, ezzel szabad utat biztosítva a bűnözőnek. A feladatom ennyi lett volna, de az egyik őr maradék erejével leadott egy lövést, mely eltalálta a mellettem haladó férfi vállát. Nem is gondolkoztam sokáig, amikor ösztönösen húztam meg a ravaszt, és pár golyót az eszméletlenség határán sínylődő férfibe eresztettem. Innentől viszont meg voltak számlálva a perceink. Elhagytuk a helyszínt, majd a megbeszélt útszakaszra mentünk, ahol felgyújtottuk az autót a további nyomok elfedésére, ott viszont egy másik autó már várt ránk. A férfi sok vért vesztett, a kórház viszont szóba sem jöhetett. Amíg egyik részem azon volt, hogy befejezze a félresiklott küldetést, másikkal a józan eszemre hivatkozva igyekeztem életben tartani a Főnököt.  Már csak hajszálon függött az élete, amikor visszahúzódtunk a rejtekhelyünkre, én pedig türelmetlenül, és idegesen róttam a köröket a hatalmas térben. Minden sejtem fel volt rá készülve, hogy a tetteimnek következménye lesz, ha a főnököt elveszítjük, azonban a tag életben maradt. Megkönnyebbülésem túl elhamarkodott reakciónak bizonyult a részemről, mert a hátam mögött kiadott parancsban szülőanyám idehurcolása is szerepelt. Engem egy székhez kötöztek, amiből többször is kiszabadultam, mielőtt lábon lőttek volna, ezzel is csökkentve hatékonyságomat. Nem tudtam megakadályozni a történéseket. Tehetetlenül, és gyáván néztem végig, ahogyan a szemeim előtt veszik el anyám életét a félresikerült küldetésem miatt. A gyász féktelen haraggal tombolt a szervezetemben, az adrenalin, melyet a tönkretételük idézett elő bennem, elnyomta minden fájdalmamat, melyet a lövés okozta seb, vagy az oldalamra mért rúgások váltottak ki belőlem. Feltápászkodtam a földről, és kihasználtam pillanatnyi figyelmetlenségüket, amikor is azt hitték, hogy véglegesen a padlóra küldtek. Fegyverem maradék tárát a jelenlévőkbe eresztettem, a többit pedig puszta kézzel intéztem el. Többé már nem volt irányításom cselekedeteim felett, csak az intenzív düh érzése hajtott. Kezem felszíne vörösen fénylett kiadott haragom emlékeztetőjeként, és már csak az ajtón kiérve érte utol a szervezetemet a végkimerülés.
Órákkal később a kórházban ébredtem, és laposakat pislogtam, míg sikerült homályosan kivennem egy alakot az ágyam mellett. Hivatalos tagnak tűnt, mert egy jelvény rejlett fel nadrágjának övéhez csatolva. Vettem egy mély lélegzetet, és a kezemet mozgattam, hogy elmulasszam ezt a frusztráló érzéketlenséget, melyet a szervezetem produkál. A férfi mihelyst észrevette pillanatnyi ébrenlétemet, egyből a lényegre tért. Alkut ajánlott, miszerint megúszhatom az életem végéig tartó hűsölést a börtön falai között, ha beépítettként együttműködök velük. Úgy vélte, kár lenne elpazarolni a potenciált, mely bennem rejlik. Nem volt más választásom abban a percben. Az életem romokban hevert, a jövőm pedig kilátástalanul gúnyolódott rajtam. Nem voltam abban a helyzetben, hogy válogassak, így rábólintottam az ajánlatra. Felépülésem után rögtön egy Oz nevű férfihez kerültem, aki a felettesemként funkcionált.  Vele, és még pár emberrel vettük az irányt Staten Island felé, hogy a helyi irodába becsatlakozhassunk. Az évek alatt történtek megedzették a személyiségemet. A Drogügyosztály kémjéből lassan ügynökké, majd 32 éves koromra főnökké tornásztam fel magamat. Most az irányítás ismét az én kezeim közé került, és eszem ágában sem volt újra elengedni.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
● Miss E. T. ○
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
● Klubtulajdonos ○
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
41

Re: Owen Cavanaugh
Kedd Júl. 04, 2017 9:48 pm

Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Owen!
Mondanám, hogy örülök a megismerkedésnek, de akkor hazudnék.. eleinte egy meggyötört léleknek tartottalak, akinek az életét az apja elég rendesen megkeserítette, aztán hát.. már előre mertem volna gondolni, hogy valami gyilkos vagy elég bunkó ember lehetsz, de jött egy változás, jött Ella. Mosolyogva olvasta azt, ahogyan vélekedtél róla, de aztán nem sokkal később.. Sad Hogy lehetsz ilyen? Tudod te milyen elveszíteni egy gyermeket? Milyen, mikor az általad világra hozott gyönyörűség eltávozik? Nem értek egyet a döntéseiddel és azzal sem, amit tettél, mellette kellett volna lenned és teljesítened kellett volna azokat az ígéreteket, melyeket tettetek egymásnak. Sad De még talán megváltozhatsz, talán mindent megbánsz és helyrehozol.. mert eddig nem tűnsz valami kellemes jellemnek. :/
NA hát ez a történet, egyszerűen imádom, talán nem is véletlen lettél olyan ember, amilyen, talán ez az egész dolog hatással volt rád. :S Sajnálom, hogy ilyen sok rosszat kellett átélned az édesapád rossz döntései miatt és azt meg végképp sajnálom, hogy végig kellett nézned édesanyád kivégzését is. Sad Ezek mind olyan szomorú dolgok, melyek megtörik az emberi lelket.. NEm tudok mit mondani, mint hogy sajnálom és gratulálok az előrelépésedhez, de akkor is azt akarom, hogy a feleségeddel hoz helyre a dolgokat.
Amúgy csodásan írsz, elég szépen bánsz a szavakkal és olyan csodás lappal és történettel álltál elénk, így hát.. tudod a járást. Üdv itt!



Vissza az elejére Go down
 
Owen Cavanaugh
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdődik :: Karakterrészleg :: Bűnüldözés-
Ugrás: