“Ne akarj megmenteni! Nem szorulok rá!” Talán ezt a két mondatot hangoztatom neked legtöbbször, valahányszor csak találkozunk.Pedig igenis szükségem lenne arra, hogy megments és igenis rászorulok. Helyette semmi más nem csinálok, csak kihasznállak, mert általad jutok a gyógyszereimhez. Természetesen egyiket sem legálisan írod fel. De az élet már csak ilyen, drága Alarick. Én lehazudnám neked az összes bolygót az égről ha ezzel hosszú távon biztosíthatom a kiapadhatatlan forrást általad. Így is ezt teszem. Egy éve tart a viszonyunk, és én egy éve hitetem el veled, hogy szeretlek, éppen úgy mint te, hogy el fogom miattad hagyni a férjemet, hogy lezárom a múltamat, hogy majd egyszer…..majd egyszer abbahagyom, hogy gyógyszerekkel igyekszem túlélni a mindennapokat.
Milyen furcsa, hogy egyedül neked meséltem a múltamról, hogy egy gyilkos vagyok, neked mondtam el ki is vagyok valójában, hogy egy kurva gyermeke, aki négy éves koráig egy bordélyban nevelkedett. Meg sem mondanád ezt a mai külsőmet és életvitelemet, a neveltetésemet a kifinomult modoromat illetően, igaz? Mégis veled osztottam meg életem legfájdalmasabb titkát, veled, aki engem szeret és nem azzal akit én szeretek, akinek a házasságunk eleje óta hazudok. Te tudod, hogy hazudok Wesley-nek, csak azt nem tudod, hogy neked is. Már nem tudok igazat mondani, már képtelen vagyok mesélni a valóságról, arról, hogy soha nem fogom miattad elhagyni, sosem akarok szembenézni a múltammal, és egyszerűbb ezt így fenntartani, semmint véget vetni neki, elszámolni a saját lelkiismeretemmel.
Türelmetlen vagy, egyre többször és egyre határozottabban követeled, hogy tegyem meg amit megígértem, én pedig egyre többször elmondom, hogy ne sürgess mert ez nem olyan egyszerű. Néha rettentően fel tudsz dühíteni, néha meg képtelen vagyok meglenni nélküled akár egyetlen másodpercig is. De ne hidd, hogy ez több, ne hidd, hogy valaha több lesz. Én sem kértem tőled semmit csak azt, hogy írd szorgalmasan azokat a recepteket és ne kérdezd meddig….és továbbra se akarj megmenteni. Megvan a saját életed, megvan a saját gondod, a saját problémád. Én sem akarom helyetted megoldani, hát te se tedd az enyémmel.
Mégis téged hívlak, ha éppen nem tudom hol ébredek fel, ha nem tudom hol vagyok, ha nem tudom éppen hogyan kerültem oda ahova….mert te vagy az egyetlen aki ezt a mocskos múltamat ismeri, aki nem kérdez, csak jön. Mindig jön. De vajon meddig játszhatok a türelmeddel és az érzéseiddel?/ Dr Alarick néven emlegettem eddig, de az is lehet, hogy ez egy általam ráragasztott név, szóval nyugodtan változtass ha nem jön be. Avatár….lécci! Ha pedig befutottál, részleteiben megbeszélünk mindent, mert napestig írhattam volna még dolgokat, de nem szándékoztam mindent kőbe vésni.Hogy mi lesz a folytatás? Majd együtt kitaláljuk! Nem foglak elhagyni olyan könnyen, emiatt ne aggódj!/