Kissé nehezen meg macerásan igaz, de megszereztem a jogosítványt a motorozáshoz, szóval lehet rettegni az úton, mert most már senki sincs biztonságban. Először Sebivel mentem egy nagyobb kört a környéken és nagyon is imádtam! Azóta szinte csak motorral közlekedem. Sokkal izgalmasabb, mint az autó, de tény a négy kerekű sokszor hasznosabb. Most is amotoromatválasztottam az autó helyett, hogy elintézzek pár dolgot a szomszédos városban. Nincs is semmi gond az úton odafelé, forgalom alig van, így könnyedén suhanok az autópályán. Hazafelé viszont mikor lehajtok az autópályáról valami gubanc adódik. Olyan, mintha a motor át akarná venni a hatalmat felettem. Szép lassan lassítok és szépen lehúzódom az útról, hogy meglessem mi lehet az oka. Bár tény meg kellett tanulni az alapokat azért egy komplett javítást nem tudnék ellátni. Ahogy leszállok a mociról leveszem a bukósisakom és szemügyre veszem a kétkerekűt. Ekkor veszem észre, hogy a hátsó kereke mintha laposabb lenne. Közelebb hajolva hozzá meg is találom a baj forrását. Egy szegecs. -Remek!-Bosszankodom egy sort, hisz egy új motorról beszélünk, új abroncsokkal.A telefonomat elő véve próbálok elérni valakit, hogy segítsen rajtam, de úgy tűnik vagy most sziesztázik mindenki, vagy ennyire elfoglaltak az ismerőseim, mert nem igen akarják nekem felvenni a telefont.
Reggel mikor felébredtem, nem voltam biztos benne, hogy milyen nap is van, így felugorva gyorsan beléptem a zuhany alá, és rendbe tettem magam, aztán csak később tudatosult bennem, hogy vasárnap van, így nem kell lemennem, ma a helyettes srác fogja vinni a boltot délig, aztán be is zár a bazár hétfőig. Ez viszont csak egy dolgot jelenthet, mégpedig azt, hogy motorozós napot fogok tartani. Lerobogtam a pincegarázsokhoz, és elővettem a szemem fényét, a motort amin a szabadidőmben dolgoztam újonnan. Berendelt alkatrészekből raktam össze teljesen egyedül, bár problémás volt, hogy tényleg forgalomba hozhassam, de végül sikerült lebeszélnem egy ismerőssel a közlekedési hivatalból. Szerencsére rövid papírozás után pár nap múltán sikerült megszerezni az engedélyeket, így probléma nélkül közlekedhettem vele a városban. Voltak bajok az elején, de minél jobban tapasztalgattam ki mit hogyan kell beállítani, annál jobban ment. Ennek már körülbelül 5 hónapja, azóta dolgoztam rajta amikor szabadidőm volt, és meg kell mondjam eléggé büszke voltam az eredményre. Tehát aznap arra gondoltam megyek egy újabb kört a város körül, így elővettem, és kigurultam vele a nyilt utcára. Még kora reggel volt, szinte senki nem volt az utakon, és kellemesen tudtam robogni a csendes és üres utcán. Lenyűgöző volt látni, hogy az amúgy állandóan élő és zsongó utca, ilyenkor hajnalban mennyire kihalt és csendes. Több órán keresztül köröztem a városban, míg végül elkezdődött az élet, és annak dacára hogy vasárnap volt, megtöltötték a várost az autók. Jobban szerettem a kétkerekű közlekedést, mivel jobban elfértem, és gyorsabban tudtam közlekedni, még akkor is ha beállt a dugó az egyik főúton. Jókedvűen dudorászva fordultam be az egyik utcára, ahol láttam, hogy valaki nagyon szerel valamit az út mentén, legalábbis nagyon nézegetett egy motort, mintha valami lerobbant volna rajta. Közelebb érve felfedeztem, hogy régi zenész ismerősöm Élodie volt az. Odagurultam mellé, aztán leparkoltam és köszöntöttem. - Szia, rég találkoztunk. - Mosolyogtam rá, míg végigmértem a motor állapotát. Láthatóan valami defektálta a hátsó kereket, de még nem láttam az okát, majd kis keresgélés után nekem is sikerült kiszúrnom a szeget. - Nem is tudtam, hogy letetted a jogsit… Bár ez nem néz ki jól… - Bökök a gumira, miközben néztem, hogy mekkora lehet a kár.
Ez is biztosan a kezdők szerencséje. Miért is ne éppen velem történne meg ez. Biztos tettem valami hülyeséget a napokban, és ezzel bosszúlja meg a karma. Vagy odafent az égiek nagyon nem csípik a búrámat. Mindenesetre valami megoldást ki kell találni. Mondjuk nem szívesen hagyom itt magára, elvontatni meg… Inkább azt utolsó lehetőségként hagynám. Újra megpróbálom elérni az egyik srácot, mikor valaki megáll mellettem. Először nem esik le, hogy ki is lehet ő, majd az hosszú Óóóó kíséretében leesik a tantusz. Hát persze! Mason a kocsmáros. Utolsó találkozásunkkor még mesélte is, hogy van motorja. És nem is akármilyen. Talán Ő lesz az én megmentőm? -Szia Mason! -Ha nem zavarja őt még puszit is kap az arára. Én már csak ilyen puszilkodós vagyok az ismerősökkel, barátokkal. -Nem is olyan rég tettem le.-És talán ezt nem kellett volna ennyire büszkén kijelentenem. De végül is ez nem az én hibán, nem okoztam semmiféle balesetet. Biztos csak valami szegecs, vagy valami éles volt az úton, ami nem tetszett a kicsikémnek. -Nah igen… Ekkore pechem is csak nekem lehet. Gondolom nincs a zsebedben egy pótkerék.-Nevetem el magam, majd csak sóhajtok egyet. -Igazából pont jókor jöttél. Esetleg van valami tanácsod, ismerősöd a közelben, akinek lehetne kereke és ide tud jönni? Vagy eszembe jutott még a vontatás is… Azt nem tudom mennyire lenne szerencsés itt hagyni.-Vallom be neki őszintén. Biztos vagyok benne, hogy ő könnyen fog tudni nekem segíteni és egy órán belül talán meg is hálálhatom majd neki egy ebéddel, vagy egy korsó sörrel.
Na ezen a ponton hinné azt az ember, hogy megérkezett a megmentő a bajba jutott hölgy segítségére, de sajnos én is híján voltam a pótkeréknek, így nem tudtam neki ott helyben segíteni, vagy kicserélni, ha csak nem találtam valakit gyorsan aki hozna nekem ide egyet. Így egyenlőre csak leszálltam, és szemügyre vettem a helyzetet, és kicsit megemelve a motort próbáltam bemérni hogy vajon mekkora kerék is kellhet rá. Igazából volt szerelő ismerősöm, aki biztos voltam benne, hogy tudna hozni egy pótkereket és nem is akartam itt hagyni őt, sem itt hagyatni vele a motorját, szóval bólintottam, majd felálltam és elővéve a telefonomat kikerestem a névjegyzékből a srác számát aki gyakori vendégem volt a Fortune-ban és pontosan tudtam, hogy milyen jó munkát végez, hisz a saját masinámat is nála bütyköltettem ha épp nem volt magamnak időm megcsinálni. A telefon hosszan csengett, majd egy fáradt hang szólt bele amikor felvette. - Tessék? … - Hallatszott hogy nem a legjobb időpontban hívom, talán csak fáradt volt, vagy épp szundított egyet, de biztosra vettem, hogy kibillentettem őt a megszokott ritmusából, és nem szívesen fog kiszállni ide, de nem volt más alternatívám jelenleg szóval így válaszoltam. - Szeva Con… Figyelj, lenne itt egy defekt, itt állok a 76-os és a Midway sarkán és egy ismerősöm motorjának teljesen tropa a kereke. Szükségem lenne egy cserére, ha épp ráérnél… - Ezek után elmondtam a kerék paramétereit és hogy pontosan mire lenne szükség a cserére, de ő természetesen pontosan tudta ezt. - Figyelj ember… nem igazán szoktam ilyen helyzeteknél helybe menni, erre van az autómentő… - Válaszolta ő, így egy rövid beszélgetés kezdődött aminek során meggyőztem, hogy meghálálom neki a szívességet, így végül beadta a derekát, és azt mondta körülbelül 40 perc kell, hogy összeszedje a kellő dolgokat, aztán átguruljon a városon ide. Letettem a telefont, és a zsebembe csúsztatva kényelembe helyezve magam a korlátnak támaszkodtam. - Semmi gond, megesik az ilyen, na meg a gépnek semmi baja csak a keréknek, az meg viszonyítva nem nagy költség. - Válaszoltam neki, miközben eszembe jutott az üdítő az oldaltáskában, így elővettem két Colát a motorom oldaltáskájából, és az egyiket átnyújtottam neki. Tudtam, hogy ez számára biztos egy ”tragikus” élmény lehet, hisz ilyenkor az ember elkezd gondolkodni, hogy vajon valahol az ő hibájából történt-e a kár, vagy csak a gumi már alapvetően is rossz volt, valahol gyengébb. Ki tudja, ez igazából nem is számított ezen a ponton, megtörtént és innen már csak azt kell nézni hogy lehet megoldani a problémát. Nekem például a katonaság előtt nagyon nem ment ez a fajta problémamegoldó mentalitás, de miután megjártam pár helyet és helyzetet megváltoztak a dolgok. Mind a kiképzés, mind a tapasztalatok megváltoztatták a látásmódom. - Már jön a srác, csak egy kicsit várnunk kell, addig itt maradok és elszórakoztatlak. - Válaszoltam neki, hiszen motorozni utána is tudok, és jelenleg nem volt semmi más dolgom, élveztem a hétvégi semmittevést. Játékosan koccintottam vele a kólámmal, aztán nagyon kortyolva folytattam. - Egyébként nem kell letörni, ez bárkivel megesik és örülök hogy gyakorolgatsz vele, minél többet hajtod annál jobban fog menni. Az ilyeneket nem lehet kikerülni, ez valószínűleg egy hibás gumi. - Bökök rá.
A nagy szerencsétlenség mellett azért akad egy kis szerencsém is, ami enyhíti a dolgot. Örülök nagyon is Masonnek. Tudom egy motoros legyen felkészült, de nem számítottam arra, hogy ilyen hamar kelleni fog majd a segítség. Csendben hallgatom őt, ahogy a haverjával telefonál. Az biztos, ha sikerül ezt megoldani meghálálom nekik valahogy. Bár még nem tudom mi lenne a legjobb módszer, de még van időm ezt kitalálni. -Igazad van. Szerencsés vagyok, hogy csak az abroncsról van szó és nem maga a motor hibás.-Így is fel lehet fogni a dolgot, és máris nem tűnök olyan pechesnek. A kolát elfogadom és egy köszönöm kíséretében el is veszem tőle. -Ez most nagyon jól fog esni. Ilyenekkel nem is készültem fel. Még hozzá kell szoknom.-Teljesen más motort vezetni, mint autót. Más élményt ad, máshogy kell felkészülni. Még csomagtartót sem szereztem be, pedig ha egyszer el akarunk menni egy hosszabb útra jól fog jönni. Ki is nyitom az üdítőt, majd bele iszok. Jól esően kortyolom a kólát. Nem sűrűn iszok ilyet, de most tényleg jól esik. -De ha dolgod van nyugodtan menj. Nagy lány vagyok már... Persze félre ne érts. Örülök a társaságodnak, csak nem akarlak feltartani.-Szívesen elbeszélgetek vele. Rég találkoztunk már. Azóta sok minden történhetett vele is. -Persze tudom. Nem is hibáztatom magam, de mégis rossz érzéssel tölt el, hogy ilyen hamar máris "baj" van. De tény az is lehet, hogy egyszerűen rám sóztak valami gagyit. Sosem értettem az autókhoz. Az alapok megvoltak, de ennyi. Mindig kikértem egy barát véleményét. A motorokhoz egyelőre még ennyit sem értek, de majd idővel ez is változni fog és nem fogok ilyen ostobán bambulni.-Nevetem el egy kicsit magam, majd sóhajtok egyet. -És mesélj mizujs veled? Elég rég találkoztunk. Hogy megy a kocsma?-
Kezdőlap
