Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Archiválást kérek!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shane Harper Yesterday at 7:50 pm

Lotte & Shane - don't fight tonight...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shane Harper Yesterday at 4:30 am

Hayden & Shane - discussing about the men's life
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shane Harper Yesterday at 2:11 am

Kód/Kép igénylő
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shane Harper Yesterday at 12:22 am

Megan && Adrian
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Megan A. Golden Yesterday at 12:22 am

Shane and Lottie - Sorry for my dog...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shane Harper Yesterday at 12:19 am

Cherry & Aaron
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 12:15 am

Charlotte x Liam - Divorced club
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
William Wesley Szomb. Okt. 21, 2017 8:33 pm

Travis Rhyder
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Travis Rhyder Szomb. Okt. 21, 2017 6:29 pm

Ki van itt?

Simone N. Wesley

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Eileen Skye Wesley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lili Reinhart
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
17
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
34

Eileen Skye Wesley
Pént. Feb. 03, 2017 11:50 pm

Eileen Skye Wesley

Tudom át kell most írnom az életem


Karakter típusa: saját
Teljes név: Eileen Skye Wesley
Becenevek: Eilee, Lee, Sky
Születési hely, idő: Kansascity, 2000. február 12.
Kor: 17
Lakhely: Queens
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: szingli
Csoport: Diák
Egyetem: --
Munkabeosztás: --
Munkahely: --
Hobbi: rajz, festés, dominó, krav maga
A mint alvás: Mondd csak, mi a rosszabb? Ha úgy alszol, mint a bunda, de közben rémálmod van, vagy az, ha egész éjjel forgolódsz, talán alszol össze-vissza összesen két vagy három órát, és másnap olyan vagy, mint egy hulla, aki épp kimászott a sírjából pillangót kergetni? ... Úgy érzem, egyetértünk abban, hogy egyik sem valami kellemes, a baleset óta azonban mindkét eset gyakran előfordul velem, s éppen ezért elég gyakran kötök ki a nagybátyám lányával a konyhában, hogy összedobjunk egy jó nagy adag kakaót, ami segít a jó alvásban.
B mint barátságos: Mindig is könnyen elegyedtem beszélgetésbe, bár be kell vallanom, a szüleim halála óta némileg visszahúzódóbb lettem. Ettől függetlenül nem kezdek el üvöltözni ok nélkül, nem az az életcélom, hogy megbántsak másokat, csupán ott van bennem az az egyszerű négy betűvel jellemezhető érzés: gyász.
C mint csokoládé: Minden mennyiségben, de leginkább kakaó formájában szeretem sok tejszínhabbal és kevéske fahéjjal. Igazi kalóriabomba, mi?
D mint dominó: Talán az egyik legidegesítőbb szokásom volt mindig is a dominózás. Gőzöm sincs, hány darab van, de ez nem is számít, amíg valaki össze nem dönti idő előtt a csodálatosan sok helyet elfoglaló műveimet. Szerintem a szüleim néha már a pokolra kívántak emiatt...
E mint edzett: Igyekszem továbbra is jó kondiban tartani magam, hátha a sport eltereli a gondolataimat a hangokról. Az előző iskolámban pomponlány voltam, régóta tornázok, de tudok síelni is, a családommal minden évben elmentünk télen két hétre az Alpokba, s ott töltöttük a karácsonyt is. Idén sajnos minden másképp lesz...
F mint figyelmes: Sosem hagytam figyelmen kívül a fontos dolgokat, ahogy a hozzám közel állók érzéseit sem. Én is jól tudom, hogy milyen sokat jelent az, ha számíthatok valakire, s ezt igyekszem éreztetni a barátaimmal én is.
G mint Gombóc: Ő volt a nagyszüleim kutyája: kicsi és fehér. Imádtam kis koromban vele játszani, de sajnos az idő rá is hatással volt, s mikor már túl öreg volt, meghalt. Az emléke azonban máig megmaradt bennem, hiszen végigkísérte az egész gyermekkoromat és sajnáltam is, hogy az utolsó pár hónapját nem tudtam vele tölteni az iskola miatt.
H mint hópehely: Ez a szimbólum fontos szerepet tölt be az életemben, ugyanis rengeteg a szánkózós és síelős emlékem a családommal és mindig is imádtam a telet. Unalmamban is mindig hópelyheket rajzolgatok, a füzeteim tele vannak különféle kis mintákkal.
I mint irodalom: Mi lenne velem, ha nem szeretném úgy a regényeket és a drámákat? Apuék mindig is szerettek színházba járni és én is mentem velük, aztán valahogy ehhez hozzákapcsoltam az irodalmat és... De jobb is, nem? Hiszen a legjobb barátom is annyira könyvmániás mint én.
J mint jég: Oké, most már biztos rájött mindenki, hogy egyébként a tél a kedvenc évszakom, hiszen pingvin, hópehely, síelés... Ezek mellé nem is furcsa, hogy a jéggel is jövök, amin télen tök jó síelni, nyáron meg imádom minden italomba beletenni. Ja meg a fagyit is imádom, főleg a karamellásat és a csokisat! Mondtam már a korcsolyát?
K mint krav maga: A szüleim úgy gondolták, hogy jó lenne tanulnom valami harcművészetet, mondjuk azért, hogy meg tudjam magam védeni meg hasonlók. Ki gondolta volna, hogy végül annyira megszerettem, hogy még hat év után is képes voltam nyáron eljárni az edzésekre? Bár ez az autóbaleset után elmaradt...
L mint lusta: Ha versenyt rendeznének lustaságból, a szüleim szerint biztos benne lennék a legjobb háromban. Minden feladatot szeretek az utolsó pillanatra hagyni és a pakolást is addig halogatom, amíg már nem zavarja az én szememet is a kupi. Emellett reggelente úgy kell kiimádkozni az ágyból, nehezen kelő típus vagyok.
M mint Milánó: A város, ahova szeretnék valamikor eljutni.
N mint német: Apa ragaszkodott, hogy tanuljak meg legalább egy idegennyelvet és naná, hogy a németet szavazták meg anyuval. Nem mondom, hogy utálom, csak elég nehéz néha a nyelvtana.
P mint paranoiás: Esküszöm, ha te élnéd át azt, amit én, te is félnél minden egyes sarok után befordulni például. Az, hogy hangokat hallok a fejemben, tudom, hogy nem normális, mégsem tehetek semmit ellene, egyszerűen nem akarnak elhallgatni... És nem merem elmondani a pszichológusomnak, mert még a végén közölné velem, hogy megőrültem és bedugna egy diliházba vagy dilibogyókat szedetne velem. Nem, én azt nem élném túl...
R mint rajz: Mindenkinek van hobbija, nekem ez az egyik, grafikákat és tusrajzokat készítek. Később pedig lehet, hogy ilyen vonalon szeretnék továbbtanulni. Több rajzversenyen értem már el szép eredményeket és elég sokszor készítettem illusztrációt vagy borítót az iskolaújságnak.
S mint skizofreniform zavar: A baleset óta, mióta megtudta, hogy a szülei meghaltak, fokozatosan jelentkeznek nála a tünetek. Hallja a hangokat a fejében, utasítják erre vagy arra, vagy egyszerűen csak beszélnek. Nem tudja hova tenni a dolgokat, hiszen most új pszichológust is kapott, mikor New Yorkba kellett költöznie. Neki nehezebben nyílik meg, mert nem ismeri, s ezért erről is fél beszélni neki, ahogy a néha megjelenő fekete-fehér hallucinációiról is. Fél, beszélni róla és inkább a festés segítségével próbál rendbe jönni, de ez nem fog menni. A pszichológusa is látja, hogy valami nincs rendben, de amíg ő nem beszél róla, addig nem bizonyosodhat meg semmiről.
T mint tea: Most leginkább a jeges teára gondolok, abból is a barackosra meg a citromosra. Imádom mindkettőt, bármennyit meg tudnék inni belőlük az biztos.
U mint utazás: A családommal minden nyáron mentünk nyaralni, s ez mindig annyira jó volt... Egy egyszerű túra is élvezet volt együtt, de tényleg!
V mint a viasz: Lehet furcsán nézni vagy nem, de a legjobb barátnőmmel nagyon sokszor csináltunk gyertyákat viaszból meg mindenféle figurát. Külön polc volt már otthon ezeknek, hiszen olyan régóta csináltuk már, hogy elég jól belejöttünk. Karácsony előtt például minden évben részt vettünk a jótékonysági vásáron a gyertyáinkkal és mindig szép számmal elfogytak a munkáink.
Z mint zokni: sokan néznek furcsán, ha meglátják, hogy felemás zokni van rajtam. Ez egy amolyan művészi hajlam lehet vagy nem is tudom, már arra sem emlékszem, hogy mióta nem párban hordom őket. A lényeg az, hogy nálam ritkaságnak számít az, ha egyforma zokni van rajtam.


Zár egy kiskapu nyílik a végtelen


2000. február 12.
Vajon létezik olyan gyerek, aki emlékszik a születése pillanatra? Nem hinném, de ezen a napon jöttem világra én, Eileen Skye Wesley. Anyuék azt mondták, hogy esett a hó is aznap, mindig ezzel poénkodtak, ha szóba került a hópehelymániám.

2005. december 19.
Az első síelésem, amiről rengeteg fénykép készült. Az anyukám abban az évben kezdett el komolyabban varrónőként dolgozni. A városi színház jelmezeit készítette, meg persze voltak privát megrendelései is, nagyon ügyes volt és élvezte is amit csinált. Az apukám pedig ügyvédként dolgozott. De térjünk vissza a síelésre. Azért kezdtem el anyuékról beszélni, mert vannak ugyebár videóink is és azok többet elárulnak a kis bénázásaimról mint a hagyományos fotók. Látszik, hogy nem ment könnyen, de amint ráéreztem a hóeke "titkára" megállíthatatlan voltam! Oké, ez túlzás, mind tudjuk, hogy a hóeke kezdőknek való, de na, én is azzal kezdtem és most már természetesen bottal síelek, de néha még hasznát veszem a hóekének megálláskor.

2008. szeptember 6.
Krav maga... Emlékszem, mennyire nem akartam az egészet. Úgy gondoltam, hogy mivel lány vagyok ezért nem nekem valók a küzdősportok, de mind tudjuk milyenek a szülők. A fejükbe vesznek valamit és te jó gyerekként meg is teszed azt, amit ők kitaláltak. Velem is ez volt a helyzet és nem hazudok, ha azt mondom, hogy az első két hónapban mennyire utáltam edzésekre járni. Hogy mi változott később? A hozzáállásom, kezdtem érteni, hogy miért fontos ez nekem, de nem azért mert a szüleim mondták, hanem mert a csoporttársaimtól hallottam. A nyári táborokba és edzésekre is minden évben elmentem, most azonban, hogy New Yorkba költöztem felhagyok az egésszel. Nem tudom, találnék e még egy olyan edzőt és közösséget, ahol olyan jól érezhetném magam, mint ott.

2009. február 22.
Nem tartom furcsának, hogy napra pontosan emlékszem a dátumra, a napra, amikor annyi minden megváltozott. Volt egy legjobb barátom, a szomszédban lakott és már óvodás korunk óta legjobb barátok voltunk, vagy lehet, hogy már előtte is... A lényeg az, hogy nagyon régóta, sokat lógtunk együtt és aznap is velem töltötte a délelőttjét. Csak miattam fent maradt egész éjjel, hogy végezzen a pakolással és velem lehessen az indulás előtt. Közel álltunk egymáshoz, a szüleink gyakran poénkodtak azon, hogy egy nap majd biztos összeházasodunk vagy valami, mi meg mindig lezártuk a témát egy egyszerű "fúj"-jal. Hogy mit csináltunk aznap az igazából lényegtelen, mert nem volt semmi "különleges". Nem mentünk el még egyszer utoljára szánkózni, korcsolyázni, hóembert építeni, úszni, s nem is fújtunk megszámlálhatatlanul sok buborékot, nem építettünk dominóvárat vagy láncot, egyszerűen csak ültünk az ágyamon és beszélgettünk. Akkor kaptam tőle azt a rotringot, amivel mai napig imádok rajzolni. Egyáltalán nincs túlcsicsázva, csak bele vannak gravírozva a kezdőbetűink, sokat jelentett nekem, hogy egy ilyen ajándékkal búcsúzott. Megígértük egymásnak, hogy nem szakad meg a kapcsolat, beszélünk majd telefonon, írunk egymásnak meg ha szünet lesz, akkor találkozunk, de egyikőnk sem sejtette, hogy ez mennyire nehéz lesz. Ha most válnának szét az útjaink, akkor nem félnék attól, hogy megtörténik az, ami akkor, hiszen már elég érettek vagyunk szokták mondani a szüleim. De akkor túl fiatalok és feledékenyek voltunk, s az ígéreteinket nem sikerült betartani. Ők elköltöztek és egy évvel később már ténylegesen megszakadt a kapcsolat kettőnk között. Olyannyira, hogy már csak egy emlékként él a fejemben, akit még a Facebookon is elfelejtettem megkeresni.

2015. december 24.
A legmaradandóbb karácsonyi ajándékaimat kaptam abban az évben. Szerencsétlen szüleimet már jó ideje nyaggattam a tetoválás üggyel és fogadni mernék rá, hogy már kezdték unni, s érezték, hogy én ezzel bizony nem állok le. Talán már ki is találta mindenki, hogy mi volt az ajándék: megkaptam az engedélyt, azzal a feltétellel, hogy nem lehet nagy és előtte rá kell bólintaniuk az ötletre, meg persze azzal, hogy elkísérnek. Utóbbi nélkül egyébként valószínűleg nem is csináltathattam volna meg - egy hópihe lett egyébként a kis alkotás a bal kézfejemre. De nem ez volt az egyetlen ajándékom, akkor kaptam az ezüstláncomat is a pingvines medállal.

2017. január 4.
Legszívesebben elfelejteném az egészet. Legszívesebben visszapörgetném az időt és megállítanám az autót. Legszívesebben azt kívánnám, hogy... Hogy a szüleim bár ne haltak volna meg. Emlékszem, emlékszem a balesetre, hogy pontosan mi történt és hogyan. Az orvosok azt mondták, hogy emiatt főleg nehezen fogok túllépni a történteken.
Átlagos napnak indult, átlagos tervekkel. Kirándulni készültünk, a sátor és a túratáskák ott voltak hátul a csomagtartóban. Szokás szerint jó hangulatban telt az út, én énekeltem a rádióból szóló dalokat, a szüleim beszélgettek, az egész olyan volt mint máskor. Aztán a zenés adásnak vége lett az aktuális csatornán és jött a szokásos csatornaváltós mizéria. Nekünk zöld volt s mindenki azt mondja, hogy nem az én hibám volt, én mégis így érzem. Egy részeg kamionsofőr áthajtott a piros lámpán és nekünk ütközött. Én kisebb sérülésekkel megúsztam, mert hátul ültem, de a szüleim nem voltak ennyire szerencsések. Egy ideig csak kómában voltak, de aztán a testük nem bírta el a nehéz sérüléseket és feladták a küzdelmet, először anya aztán apa is pár nappal később.
Hogy most hol és kivel lakok? A nagybátyám lett a gyámom, aki mindig is hihetetlenül laza volt és New Yorkban élt. Mármint, igen, New York! Oh, te jóságos ég! Biztos jó ötlet ez? Kiszakítani engem a megszokott városból és elhozni a Nagy Almába így a végzős tanévem előtt a szüleim elvesztése után? Új iskola, új emberek, új város... Minden új lesz, minden, és ez cseppet sem könnyíti meg a dolgomat a történtek feldolgozásában. A pszichológusom erőlteti, hogy ne menjek vissza a suliba, mert nem biztos, hogy fel vagyok rá készülve, de jelenleg mégis azt tartom a legbiztosabb dolognak az életemben a rajz mellett.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



I hear
these voices


but I am
not crazy.




A hozzászólást Eileen S. Wesley összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 09, 2017 5:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Admin
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Admin
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
75

Re: Eileen Skye Wesley
Hétf. Márc. 13, 2017 12:20 am

Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Eileen
Nem is tudom, hogy hol kezdjem el ezt az egészet, mert annyira szeretem még mindig azt, amit alkotsz.. imádom ezt a jellemed is, annyira más, mint a megszokott és az átlag, így tehát.. megint csak imádni tudom, arról nem is beszélve, hogy egy olyan karaktert hozol, akit már csak azért kell imádnom, mert létezik. Imádom ezt a csajt, annyira szimpi nekem és annyira barátomnak érzem, hogy megakarom ismerni, arról nem is beszélve, hogy mennyire szép és mennyire más, mint a többi ember. Sok ellentét van benned, de kiben nincs? Mindenkiben van olyan és hát.. nem is lényeg, imádlak! *-*
Sajnálom azt, ami a szüleiddel történt, amit át kellett élned és azt is sajnálom, hogy a legjobb barátoddal megszakadt a kapcsolatod.. Nagyon reménykedtem benne, hogy talán lesz egy kis remény arra, hogy mégis visszaemlékeztek egymásra, de nem így lett. És ez a rotling dolog, annyira tetszik, ilyet sem olvastam még máshol. De ez a költözés és másik városban való újrakezdés már nem annyira jó.. Emellett pedig a hangok a fejedben, úgy meghallgatnám, hogy mit mondanak neked, hogy mire kényszerítenek, hallani akarom őket. Részévé akarok válni egy olyan dolognak, amivel téged megajándékoztak avagy megátkoztak, kinek mi. De nem áradozhatok állandóan..
Szóval imádtam, már csak foglalózni kell és tied a játéktér, mert kellesz te oda, olvasni akarlak és nyomon követni az életedet, ezzel egyaránt részévé válni a történetednek! Na sipirc édes, menj csak!


Vissza az elejére Go down
 
Eileen Skye Wesley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Daisy "Skye" Johnson /Szabad/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdődik :: Karakterrészleg :: Diákok-
Ugrás: