One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptySaya Manoban
Yesterday at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptySaya Manoban
Yesterday at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptyRomero D. Bohen
Yesterday at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptyCaitlin Star
Yesterday at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptyMillie Crawford
Yesterday at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptyMarion Arceneaux
Yesterday at 10:15 pm



BelAmi

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptySelket Sheay
Yesterday at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptyJoshua Miller
Yesterday at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Maya & Abe┃ codename: vulture EmptyDean Calver
Yesterday at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 15
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 104
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Maya & Abe┃ codename: vulture

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Maya & Abe┃ codename: vulture   Maya & Abe┃ codename: vulture EmptySzer. Okt. 09, 2019 9:03 pm


abel & maya
' All the good girls go to Hell. 'Cause even God herself has enemies '
- Te is pontosan jól tudod, mi a szabály Maya. Ha nincs forgatás, nincs bejárás. - a férfi hátradől a székben, karjait lustán összefonja maga előtt, s engem szuggerál barna szemeivel. Felismerem ezt a nézést, látom szemeiben a kihívást, hogy csak arra vár, én legyek az, aki megteszi a következő lépést. Elvégre megfelelő alkupozícióban van, hisz ezúttal én akarom most Tőle valamit. Lassan közelebb lépek, majd az íróasztalának széléra ülve, húzom fel bal térdem kissé, s kezeim az ölembe helyezem.
- Csupán csak szeretnék körbe nézni, ennyi az egész. Megkeresni a megfelelő szögeket a következő forgatáshoz. - a lehető legelbűvölőbb formám megvillantva ejtem a szavakat lágyan, az összhatás érdekében megrebbentem szempilláim.
- Nem ez az első forgatásotok itt, így nehezen hiszem el, hogy ne ismernéd a helyszínt úgy, mint a tenyered. - Peter tökéletesen beletrafált az igazságba, és ezt mindketten jól tudtuk. Azonban ez engem a legkevésbé sem zökkentett ki a szerepemből. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy szaglászni akarok odabent. Találni bármi olyat, amit a forgatási napokon direkt tüntetnek el a stáb szeme elől, és esetleg az hasznukra lehet. Némi csend telepedett kettősünk közé. Lassan nyaltam végig alsó ajkam, s pillantásom Peter asztalán lévő családifényképre esett. Kinyújtottam a kezem, s elvettem, a férfi pedig nem akadályozott meg benne.
- Milyen szép családod van. - bókoltam, s visszatettem a képkeretet az asztalra. Nem zavart el, vagy hessegetett el az asztalától, amiből pontosan azt következtetem ki, hogy még nem veszettügy a bejutásom. - Talán mégis van valamim, amivel meggyőzhetlek. -
Kezeimmel a karcsúsított blézerem gombjait kezdtem el kigombolni, majd szétnyitva azt,.. a belső zsebemből előhúztam öt jegyet. Igen, jegyeket. Miért, mit gondoltatok, mi következik, hm? Enyje.
- Ha jól emlékszem, a fiad Patriots rajongó, és a jövőhéten itt lesz meccsük. - ahogyan az sem kérdés, hogy Peter nem kapott rá jegyet, mert az első tíz percben felvásárolták az összest. - VIP jegyek, az első sorban, az egész családodra gondolva. -
A férfi kiegyenesedett a székben, s nem is kellett mondania semmit sem, mert pontosan láttam, milyen elégedett is az ajánlattal. Végül elvette a felé nyújtott jegyeket, s átnézte, majd bólintott. A kettőnk egyezsége megköttetett.
Az ajtóban megállva csendben figyeltem a telefonáló alakot. Nem ért meglepetésként, hogy nem egyedül leszek itt, bár nem töltött el túlzott örömmel, hisz még nehezebb lesz megszereznem azt, amire szükségem van. Pontosabban a főnökömnek van szüksége rá. Lassan levettem a blézerem, s gondosan félbehajtva, terítettem az alkalomra. Még mindig beszélt. Akaratlanul is elvigyorodtam a halottakon, de gyorsan ráncba szedtem a mimikám. Bár a lego Halálcsillag említésekor majdnem hangosan elröhögtem magam. Végül letette a telefont, és persze a vonal túlsó vége győzedelmeskedett - nem meglepő fordulat -, és már éppen megköszörültem volna a torkom, amikor észrevesz. Rezzenéstelen arccal követem végig, amint letelefonál a lenti szövetségesemnek, mit sem sejtve az alkunkról.
- Befejezted végre? - szólalok meg, miután a sokadik kísérletet teszi arra vonatkozóan, hogy elküldjön, de én rendületlenül állok az ajtóban, s mikor végre megmozdulok, felé teszek pár lépést. A fal mellett sorakozó székek egyikére dobom a blézerem. - Köszönöm az útbaigazítást, de nem tévedtem el. -
Tudatosítom a srácban, hogy biztosan nem fog tőlem egykönnyen megszabadulni.
- Igaz, hogy a forgatások alkalmával olyan nagy volt a pörgés, hogy nem volt alkalmam beszélni Veled, de azért ennél valamivel kedvesebb üdvözlésre számítottam, Abel. - szólítom a nevén, megnyomva azt. - Ami pedig a keselyű elnevezést illeti.., még ha sértésnek is szántad, bóknak veszem. -
Hetykén elmosolyodom, s megrántom játékosan a vállam, majd újabb lépéseket teszek felé, s kék szemeim most végig mérik a rég nem látott volt évfolyamtársam. Meg sem próbálom leplezni, miként vizsgálom az elmúlt évek nyomait a másikon.
- Csináld csak a munkád, mintha én itt sem lennék. - intek a kezemmel a belsőségekre és a nyitott testre. Láthatóan nem undorodom attól, amit látok. Hozzászoktam már hasonló helyzetekhez.

Maya Mills
Média
Play by :
Brittany s w e e t Robertson ❥
Kor :
26
Foglalkozás :
NBCUniversal - Personal assistant
Hozzászólások száma :
3

Maya & Abe┃ codename: vulture Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Maya & Abe┃ codename: vulture   Maya & Abe┃ codename: vulture EmptySzer. Okt. 02, 2019 3:48 pm


to maya


- Anya, addig még három hónap van hátra. Lehet, hogy meg sem éri! – emlékeztettem őt, a vállammal szorítva a fülemhez a telefont, miközben a mellettem heverő fickóban turkálok a mája után. – Nem kérek bocsánatot, nem mondhatod meg mit csináljak, már felnőtt vagyok! Mikor látogatóba mentünk hozzájuk, te is mindig azért imádkoztál, hogy elüsse egy busz. Én nem is akarok rosszat neki, de kilencvennégy éves! A természet akar neki rosszat – juttattam újra anya eszébe, miközben a kezemben tartott májat a mérlegre helyeztem.
Igencsak természetellenes pózban álltam, ahogy kissé meggörnyedve dőltem oldalra, hogy ne csússzon le a telefon fülemről, miközben a mérleg által kiírt számokat véstem fel a mellettem lévő papírra. – Hogy mi?! – a telefont is sikerült leejtenem úgy meglepődtem. Azonban ennek is volt haszna. Megpillantottam és ezáltal rájöttem, hogy ki is lehet hangosítani anyát. - Nem akarom fizetni a nyaralását! Nekem se fizeti senki, pedig vele ellentétben tudok egyedül wc-re menni – tehát sokkal ügyesebb vagyok, mint Gertie néni. Arról nem is beszélve, amit anya is tud, csak nem mondd ki. Gertie néni mindig is gonosz volt velem és Geoff unokatestvéremmel kivételezett állandóan. Egyedül apával volt rendes, mert ő egy nemzeti hős, de anyát és engem folyton gonosz megjegyzésekkel illetett. Anya mindig is azt mondta, hogy az a vén szipirtyó másoktól nyeri el az életerőt és így éli túl majd mindannyiunkat.
- A múltkor azt mondtad, hogy azt kéred karácsonyra, hogy szívrohamot kapjon! Ha most megkapod ezt, akkor mi értelme venni neki jegyeket a Bahamákra? Anya, felnőtt vagyok, van saját munkám és egyedül élek, nem mondhatod meg nekem, hogy … - megakadtam, mert a vonal másik végén valami olyat hallottam, aminél kegyetlenebb és ocsmányabb dolgot nehezebb lett volna elképzelni. – Azt nem mered – de tudtam: nagyon is meri. – Az az én lego Halálcsillagom. Tudod mennyi idő volt összerakni? Nem adhatod oda annak a borsóagyú Eli-nek – az a kis tíz éves mocsok a múltkor is felbontotta a limitált szériás Star Trek transzporteremet, hogy játszhasson vele. Ahogy kibontotta, az értéke a nullára redukálódott. Összesen pár ezer darab készült az egész világon belőle, ő pedig tönkretette. – Jó, akkor majd elutalom a pénzt. De ha meghal, én most megmondom, hogy előre megmondtam! – szúrtam még oda mérgesen, majd kinyomva a hívást dobtam a telefont az asztalom felé, visszatérve a hulla felé, aminek a belsőségeit kellett megmérnem.
Épp csak egy másodpercre pillantottam fel a testről, hogy vessek egy pillantást az értékekkel teli lapra, mikor kiszúrtam az ajtóban álldogáló szőke lányt.
- Te meg mit keresel itt? Ide tilos a belépés! Főleg a keselyűknek! – hogy miért pont keselyű? Mert dögevők, hasonlóan azokhoz, akik idejönnek, hogy a munkánkat és az itteni holttesteket filmezzék. Kis hal vagyok, hogy nekem erről meséljenek, de a rendőrséggel és a kórházzal is van valamiféle megállapodásuk, úgy tudom. Arról azonban előre szoktak szólni, ha megérkeznek, és általában kamerával felszerelkezve érkeznek. Na meg Judy-val, a sminkessel, aki minden alkalommal három kiló vakolatot ken rám, megjegyezve: már is nem olyan visszataszító.
Elléptem az asztaltól és a rajta heverő hullától, majd a könyökömmel benyomva a rádió gombját szóltam fel a biztonságiaknak.
- Hé, Peter, vörös kód, egy keselyű jutott a fészekbe!
- Mi van?
Francba, folyamatosan recseg ez az ócskaság. Egy kissé ideges pillantást vetettem Maya felé, majd elismételtem.
- Vörös kód, keselyű a fészekben!
- Mi a … tudod mit? Nyisd ki az ablakot és kimegy majd.
- De hát itt nincs is ablak!
Szóltam vissza, de ezt már Peter nem hallhatta. Lassan fordultam újra Maya felé, mellmagasságba emelve a kezem, amin a fehér kesztyűt teljesen vörösre festette a vér. Legutóbb már elmondtam Peternek, hogy mit jelent a keselyű. Na meg a vörös kód. Hogy a fenébe lehet biztonsági őr valaki, ha ilyen figyelmetlen? Arról nem is szólva, hogy nem ismeri a helyet, amit védenie kéne.
- Nem szóltak, hogy lenne ma felvétel, úgyhogy … biztos eltévedtél, és véletlen három emeletet jöttél le a lifttel, amihez kód kell, majd négyszer eltévesztetted, hogy merre is kell fordulni – vagy csak Peter engedte le, mert katasztrofálisan végzi a munkáját. – Tudod, most épp dolgozom, egy halott fickóba pakolom vissza a szerveit, aki egész biztos, hogy nem egyezne bele abba, hogy tévéműsorban mutogassák őt, vagy a … részeit – felszegett fejjel léptem vissza a testhez, megigazítva a kesztyűmet, de Maya még mindig itt volt. – Visszafelé is arra kell menni, amerre jöttél – ha esetleg ez lenne a probléma forrása, de kétlem. Felnőtt vagyok, szóval nem hívhatom fel anyát, hogy hívja fel az ő anyját, hogy nem hagy békén. Ez már a gimiben sem jött be.

Abel J. Goldberg
Diákok
Play by :
Dylan O'Brien
Kor :
26
Foglalkozás :
rezidens kórboncnok
Hozzászólások száma :
40

Maya & Abe┃ codename: vulture Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Maya & Abe┃ codename: vulture

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek :: Presbyterian Hospital-
^
ˇ