One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 like a bull in a china-shop - daniel & kaylee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: like a bull in a china-shop - daniel & kaylee   like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyCsüt. Okt. 10, 2019 10:18 am


Daniel & Kaylee
" I KNOW EXACTLY WHAT I WANT AND WHO I WANT TO BE "

Ez olyan gyerekes, most komolyan Kaylee! Szedd össze magad! Szidom le magam, miközben erőteljesen szuggerálom a polcon sorakozó könyvek gerincét, s még a betűk is összefolynak a szemeim előtt, és nem adnak ki értelmes szöveget. Szinte biztos vagyok benne, hogy Mrs. Higgins leleplezte rejtekhelyem, de talán nem kellene ilyen idétlen módon itt bujkálnom, hanem egyszerűen vissza is mehetnék az asztalomhoz, hogy folytassam - pontosabban elkezdjem - az egyik tételem kidolgozását. Igen! Végtére is, ha már nem tudom meg nem történté tenni azt a bizonyos serpenyős incidenst, akkor legalább méltósággal viseljem frusztrációm. Ezt meg is beszélem magammal, azonban gondolataimból Daniel ránt ki, aki váratlanul bukkan fel, pontosan a könyvsor végén, ahol eddig én is tartózkodtam.
- Dan! Szia! - láthatóan rácsodálkozom jelenlétére, ami számomra is teljesen váratlan, hiszen elméletlen számítottam rá, gyakorlatilag a meglepetés ereje mindent felülír. Tényleg azt hittem, van még egy kis időm. Az én köszönésem azonban visszafogottabb, mint az övé, így nem harsogom tele a helyiséget. - Meglepetés, igen. Vagy talán nem is annyira, hiszen mindketten ide járunk, a Columbiára. -
Állapítom meg a nyilvánvaló tényt, amit korábban már meg is beszéltük. A sors furcsa fintora, hogy eddig még sosem futottunk össze, pedig matematikailag jó esély is lehetett volna, ha azt vesszük alapul, milyen sok időt töltöttem itt eddig is. Oldalra néz, s én is a könyvsorokat kezdem el böngészni, megint. Ezúttal azonban látok is, nem csak nézek. Oké, nem is olyan vészes ez.
- Lazulok? - kérdezek vissza, némi értetlenséggel az arcomon. Természetesen nem azért, mert ne tudnám, mit jelent az a szó, hogy ’lazulni’. Elfoglalt vagyok, de nem barlangban élek, és vénkisasszonynak sem tartom magam, csupán sosem szerepelt még nálam egy szövegkörnyezetben a könyvtár és a lazulás, mint szó. Nincs idő azonban ezen elmélkedni, mert a következő pillanatban Daniel úgy dönt, robosztus alkatával nekidől a könyvespolcnak, ami a váratlan erőhatásnak köszönhetően kibillen. Az egész olyan, mint egy lassított felvétel. A szemeim hatalmasra kerekednek, s még a szám is eltátom, és lepereg előttem MINDEN. Ez az én rémálmom, ami nem egy hajtós vizsgaidőszak kellős közepén bukkant elő, és most valóra válik.
- Ez egyáltalán nem vicces Daniel! Akár le is tarolhattad volna az egész könyvtárat. Jézusom! - tör ki belőlem, talán kicsit hangosabban a kelleténél, s pontosan látszik, mennyire felzaklat, ami majdnem megtörtént. Erre a lakótársam még poénkodik is vele, és dögös színésznőkről fecseg. Természetesen láttam a filmet, éppen ezért is olyan ijesztő. - Inkább gyere el onnan. -
Könnyedén áthidalom a kettőnk közötti távolságot, és ragadom meg a karját, hogy elhúzzam a könyvespolc közvetlen közeléből.
- Próbálj meg a sorok között közlekedni. - engedem el, s lépek el tőle, majd pillantok fel Rá, s adom ki a tanácsba burkolt utasítást. Mint egy tanítónő, kedvesen de mégis dorgálóan világítok rá, mint kellene tennie. - Egyébként mit csinálsz ezen a részlegen? Tudod, az üzleti, és a jogi témával foglalkozó könyvek pont az épület túlvégén vannak. -
Érdeklődőm kíváncsian, majd ellépve mellette az asztalomhoz lépek, s leteszem a kezemben szorongatott könyveket. Kiveszem a táskámból a határidőnaplóm, és ahhoz a részhez lapozok, ahol feljegyzeteltem, milyen könyveket szeretnék kikölcsönözni, és az az online katalógus szerint hol található.
- Meg kell keresnem még pár könyvet, de utána ha szeretnéd, megmutatom, hol találod a számodra releváns kiadványokat. - pillantok fel a jegyzeteimből, s egy halovány mosoly kíséretében nézek a fiúra, majd elindulok egy másik könyvsor felé, figyelve a sorok végi számozást. Nem tudom, hogy Dan követ e, de én a magam útját járva haladok tovább. Ha nem is kér a segítségemből, úgy veszem, hogy egy újabb pluszpontot szereztem a karmámnak, remélhetőleg.

Kaylee Bennett
Diákok
Play by :
Nicole Gale Anderson ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
Student - Columbia, Physicians and Surgeons
Hozzászólások száma :
14

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: like a bull in a china-shop - daniel & kaylee   like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptySzomb. Okt. 05, 2019 10:39 pm

colleges don't make fools
they only develop them
Kaylee & Dan, 2019. szeptember


Szóval… Ez a könyvtár.
Aha.
Megvakarom az orrom hegyét, de továbbra sem módosítok a közepesen érdektelen, langyosan összezavarodott tekinteten, amivel a bejáratot mustrálom. Már innen érzem a magány, a kétségbeesés és a lapokra száradt könnyek szagát, amit mások tévesen a dohszaggal azonosítanak. Nem. Az a magány. Tudod, hogy ha elég időt töltesz itt, előbb-utóbb úgyis rád ragad, mint valami szellem a Démonok között sorozatból, és életed végéig végigkísér.
Ramirez megütögeti a mellkasát, mire kiszalad a pofáján egy böfögés, amit a mellettünk elsétáló, első blikkre koreainak tűnő csávó nem néz túl szépen. – Jobb kint, mint bent! – válaszolom neki, nagyjából akkora vehemenciával, mint Shrek, de erre csak felvonja a szemöldökét, és tovább sétál lefelé a lépcsőn. Azért hátranéz a válla felett, nem-e tervezem seggbe rúgni; ha nem tudnám, hogy őt Vietnamból szalajtották, azt gondolnám, Jessica rokona.
Amúgy mit is keresünk mi itt?
Egy… könyvet.
Bámulatos. De miért itt? – A kérdések ellenére követ engem mind a majdnem két méterével, ahogy végigkanyargunk az előcsarnokon, aztán a biztonsági kapukon becsippantjuk a diákigazolványunkat. Nagyobb itt a biztonság, mint a metrón.
Mellé lépek, és átvetem a karomat a vállán. Olyan, mint egy óriási húsvéti sonkát markolni. – Nos, Manuel ’Manny’ Ramirez, hadd meséljek neked egy varázslatos összefüggésről, amit úgy hívnak, a könyvtárban könyvek vannak…
Azt értem, te seggarc! – lök odébb, majdnem neki egy kifelé igyekvő, kábé százhúsz centis hobbitnak. Nem, igazából csak egy alacsony lány volt, lapostalpúban. Nem is tudtam, hogy ilyen létezik. – De miért itt keresed a könyvet? Ugye tudod, hogy van internet? Azt ne mondd, hogy egy kindle-höz is túl csóró vagy!
Igazából az vagyok, de ezt nem kell tudnia.
Úgy éreztem, hogy az óra,amire keresem ezt a könyvet… Izé, multimenedzsment 101, megérdemli az autentikusságot, hogy papír alapon keressem fel lakhelyén. Nem hagyhatjuk, hogy tök hiába öljék meg azt a sok fát, ugye? Tudtad, hogy Brazília miniszterelnöke a Norvégiától és Németországtól az esőerdő megmentésére kapott összeget a háza előtti út lebetonozására használta?
Jó drága beton lehetett. Amit meg nyomsz, az totál bullshit. Elég régóta ismerlek már, te balfasz, tudom, hogy itt valami sunyiság van a dologban… – És ekkor mintha fény gyúlna az agyában. Rácsap a vállamra, mire reflexből visszacsapok. Akkora a vigyora, hogy mindjárt szétszakítja az arcbőrét. – Ne mondd, hogy ez amiatt a lakótárs-csaj miatt van…!
Ez az információ titkosított.
Baszottul róla van szó! Öreg!
Ég a pofám. Nem tudom, miért, hiszen nyilvánvalóan tökre nincs igaza semmiben, én nem azért jöttem a könyvtárba, mert véletlen láttam Kaylee post-it cetlijét a hűtőn, miszerint ma sokáig fog itt lebzselni… Neem! Én azért jöttem, mert úgyis olyan rég voltam már itt, ideje megmutatni a pofám Mrs. Karvalyfejnek. Életem szerelmének. A bőre akár a könyvek, amiket oly’ hithűen őriz, aszott, száraz és gyűrött, tiszta kávéfolt, a bőréből enyhe kecskesajt- és molyírtó-szag árad… Biztos vagyok benne, hogy van macskája is. És hogy finom rebarbarás teasütit csinál.
Igen. Mrs. Karvalyfej végett vagyok itt, akinek szíve minden bizonnyal utánam sajog, miután két éve egyszer meglátogattam, vagyis, az egyik csajt, akit épp fűztem, és aki valamiért nagyon szeretett az antropológiai szekcióban smárolni…
Remélem, azért a nénje memóriája nem olyan éles, mint a szeme, mert örülnék, ha elfeledkezett volna arról, ki akart tiltani. A szerelmünk közé nem állhat holmi tiltás meg távoltartási végzés!
Ramirez végig nyomja a süket dumáját, amit rendre elutasítok, azután is, hogy már besettenkedtünk a könyvtárba. Ami… Hűbasszameg, nagyobb, mint gondoltam volna. Hét szint, meg minden… Honnan kellene tudnom, a Kaylee nevű pankrátor épp merre zabálja a könyvek szavait? Már nem mintha hozzá jöttem volna, ugye, de véletlenül majdnem biztos vagyok benne, hogy ott találom őt is, ahol a könyvet. Ja.
Sikerült elkerülnünk életem szerelmének pápaszemeit. Egészen addig, míg én meg nem pillantottam A gyors és a halott című könyvet, amire azt kellett mondanom: két típusú ember van medvetámadáskor, erre pedig Ramirez olyan fókaszerű röhögést hallatott, hogy Mrs. Karvaly rögtön megtalált engem. Személyesen. Persze a sármomnak és a köztünk feszülő, tagadhatatlan vonzalomnak nem tud ellenállni, és némi kérlelés után utunkra enged (a szerelemnek jót tesz a távolság, ugye).
Figyelj, én rohadtul zabás vagyok amúgy…
Jó, csak a hülye könyv kell, aztán húzunk.
Ha te könyvnek hívod… – röhögte el magát Manny, aztán a háta mögött összekulcsolt kezekkel magában a fán ülnek, csókolóznak mondókát dudorászta, mire jól oldalba is könyököltem. Úgy járkáltam a polcok között, mintha amúgy bármi köze is volna a multimenedzsmentnek ehhez a szekcióhoz, ami tele volt anatómia könyvekkel.
Meghallom a nő hangját, mármint, a leendő Mrs. Ramsay-ét (bár lehet, hogy az a sokadik mostohaanyámat illeti meg), ahogy a Könyvem nevét szólongatja, alig három sorral arrébbról. Kidugom a fejem a polcsor végén, és kissé térgyben rogyasztva épp ellátok a polcok között, ahogy igen, nagyon egyértelműen Kaylee ül egy asztalnál.
Na, menjél már oda hozzá, aztán menjünk kajálni – bök meg hátulról Ramirez.
Kihez? Én nem… Hát megint összefutunk, Maude! – vigyorgok rá negédesen a mellettünk elhaladó könyvtárosnőre, aki csak a fejét csóválja és tovább sétál. – Szóval, én nem…
Most már igen.
He? – mondom, vagyis mondanám, de időm sincs rá, ugyanis Ramirez akkorát taszít rajtam, mint Trump az Obamacare-csomagon a lejtőn lefelé, és képtelen vagyok ellenállni a gravitációnak, a saját lábamon átesve, szó szerint belökődöm a képbe, pontosabban a sor elejére ott, ahol Kaylee áll. Az egyensúlyomat megőrzöm, nem taknyolok el és törlöm fel a padlót az egyébként elég jól faragott orrommal, mint mondjuk Goldberg tette volna, de így is kissé esetlen az egész.
Na nem mintha ez zavarna. – Kaylee! – kiáltok fel lelkesen, ahogy hirtelen felegyenesedem és kihúzom magamat. Mrs. Higgins tíz sorral odébbról bukkan fel és pisszeg le. – Vagyis, Kaylee…! – ismétlem meg, ezúttal suttogva. Ideges, nevető él költözik a hangomba, ahogy széttárom a mancsaim, aztán csípőre teszem őket. – Micsoda meglepetés…!
Elnézek oda, ahol legutóbb Ramirezt láttam, ahogy olyan sunyin ide lökött Serpenyős Kaylee, az oroszlánszívű barlangjába, de ő már rég a kijárat felé iszkol, és még épp ideje van bemutatni nekem az ajtó mögül, mielőtt eltűnne a sarkon. Hogy rohadjon meg!
De most már nincs hová szaladni. Na nem mintha el kellene szaladnom bárki elől is, főleg nem Előle!
Megköszörülöm a torkomat. – Szóval… Mizu? Lazulsz a könyvtárban? – vigyorgom rá, aztán megkísérelek nekitámaszkodni az egyik polcnak, de az hirtelen kibillen az egyensúlyából. Nem nagyon, de érzem, hogy dőlni kezd; még épp idejében kapok után, hogy visszabillentsem, mielőtt lecsúszna róla az első könyv.
Hoppáré…! Ez majdnem összejött. Mint a Múmiában. Láttad azt a filmet? Rachel Weisz nagyon dögös… – Tényleg az. Két-három másodperc erejéig el is merengek rajta, meg az időkre, amit közösen töltöttünk a szobámban, még ha ő nem is volt egészen jelen, de gyorsan elhessegetem.



like a bull in a china-shop - daniel & kaylee 4007189020




Daniel S. Ramsay
Diákok
Play by :
» alexander ludwig
Kor :
24
Foglalkozás :
» egyetemista, 'jock', munkakereső
Hozzászólások száma :
45

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: like a bull in a china-shop - daniel & kaylee   like a bull in a china-shop - daniel & kaylee EmptyVas. Szept. 29, 2019 11:34 pm


Daniel & Kaylee
" I KNOW EXACTLY WHAT I WANT AND WHO I WANT TO BE "

A lehető leghalkabban csukom be az ajtót magam mögött, s nesztelen léptekkel haladok végig a könyvsorok között, hogy a középen kialakított könyvtárosok számára kialakított pulthoz lépjek.
- Szervusz kedvesem. - pillant fel rám a székében ülő Mrs. Higgins, s üdvözöl régi ismerőseként. S bár tudom, hogy az időshölgy mindenkivel végtelenül kedves és türelmes, abban is biztos vagyok, hogy az egyik legkedvesebb könyvtárhasználóként tart számon. Mindig időben leadom a kikölcsönzött könyveket, soha nem teszek kárt bennük, és nem hágom át a házirendre vonatkozó szabályokat. Kivéve persze, mikor itt töltöttem pár éjszakát, mert szállás híján nem volt hova behúzódnom, de erről elvileg Alyn kívül senki sem tud. - Rég jártál már itt, már kezdtem azt hinni, valami bajod esett! -
- Jó napot Mrs. Higgins. - mosolyodom el, a hátizsákomért nyúlok. - Nem, nincs semmi baj! Azon kívül, hogy sok a munka, meg a tanulás. Tudja, hogy van ez. -
Válaszomra helyesel, s kisebb monológ következik, melyben a saját iskolai élményének egyik képkockáját eleveníti fel. Gyakran teszi ezt, s nem csak velem, hanem másokkal is. Sokan nem szeretik ezt, és ha őszinte akarok lenni, sokszor engem is sürget az idő, de sosem vetemedek arra, hogy a szavába vágjak. Türelmesen végig várom a mondandóját, és igény szerint füzök hozzá némi kommentárt is. Elvégre mégis egy idős hölgy, nem szeretnék vele tiszteletlen lenni. Még akkor sem, ha volt már rá precedens, hogy késtem az órámról. A pultra teszem a könyveket, amiket visszahoztam, s lustán megtámaszkodom a pulton, miközben figyelem a visszavételi adminisztrációt.
- Nem tudja esetleg, visszahozták e már a Traumatológia III. könyvet, amire másfél hónapja feliratkoztam? - kérdésemmel láthatóan megzavarom. Éppen kétujjas gépelési technikával próbálja a digitális rendszerbe felvinni az adatokat, ami már önmagában is kihívás a számára. Nem csoda, hiszen évtizedekig a régi, papíralapú katalógusrendszer szerint dolgozott, és ez a modern világ számára teljesen új. Megáll egy pillanatra, majd az íróasztala oldalsófiókjához nyúl, s kihúzza azt. Elővesz egy jegyzetfüzetet, amit hosszasan tanulmányoz, mire megszólal. - Utána kell néznem, de úgy rémlik, mintha félretettem volna Neked. -
- Nagyon kedves, köszönöm! Nem kell ám sietnie, én ráérek! Ma zárásig tervezek itt lenni. Megyek, és keresek magamnak helyet. - mutatok a hátam mögé, ezzel behatárolva az elkövetkezendő órákban elfoglalt helyemet, mire hálásan rám mosolyog. Ezen végszóval elsétálok, s végül az egyik üres asztalra teszem a táskám. Némi piszmogást követően elindulok az egyik könyvessor között, és keresgélni kezdek. Ujjaim szórakozottan húzom végig a könyvek gerincein. Mély levegőt veszek. Ó igen, végre megérkeztem, itt vagyok, a második otthonom, ahol teljesen biztonságban érzem, magam, ahol nyugalom, és csend.. BBUUMM. Össze rezzenek a hangosan kivágódó ajtó hallatán, mely több könyvsornyira van innen, de mégis olyan erővel robbant be az engem körül ölelő csendbe, hogy a könyvet is majdnem kiejtettem a kezemből. Tompa puffanások következnek, melyek léptek lehetnek. A könyvsor végére merészkedek, s óvatosan kilesek, amikor is meglátom felbukkanni a lakótársamat Danielt, és az Ő egyik csoporttársát. Akivel vélhetően együtt is játszik az egyetemi csapatban, mert majdnem hasonló méretekkel bír, mint Ő. Valamin idétlenül vihognak, egészen addig, amíg Mrs. Higgins rájuk nem pirít.
Magam részéről jobbnak látom visszahúzódni a sorok közé, s úgy tenni, mint ha itt sem lennék. Ha jól veszem ki a két fiú szavaiból „csak az a hülye könyv kell, aztán húzunk innen”, ami számomra azt jelenti, hogy nem kell sokáig bujkálnom. Még mindig rémesen kínosan érzem magam az első este történtek miatt, mikor is fejbe vágtam Danielt egy serpenyővel. Tény, elláttam a sebét, és beszélgettünk is mint két normális ember, de ettől még a tettem nem válik semmissé, akkor sem ha azt mondta, „nem para”. A lakásban nem volt nehéz kerülnöm, mert teljesen más életvitelt folytattunk, s ha mégis összefutottunk, én nagyon gyorsan felszívódtam, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy pont itt fogunk összefutni! Évek óta járok ide, és még soha nem találkoztam Vele. Pedig Őt biztosan megjegyeztem volna, már csak a méretei, és a megjelenése miatt is.
A rejtőzködésemre vonatkozó terv egészen addig működőképes, amikor egyszer csak Mrs. Higgins el nem kezd engem hiányolni.
- Kaylee? Kaylee, merre vagy? Kaylee? - fojtott hangon, de annál érthetőbben ejti ki a nevem, s egyre közelebb és közelebb ér, amikor megtorpan azon könyvsor végén, ahol én vagyok. - Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. Tessék, itt van a könyv, amit kértél. –
- Köszönöm Mrs. Higgins. - veszem el tőle, s némán figyelem, amíg visszatér a fészkébe, én pedig a vaskos könyvemet szorongatva ismét a polcok felé fordulok. Elleszek én itt, amíg iskolánk sport csillagai távoznak, elvégre biztos sietős nekik. Addig én folytatom a számomra is kínos gyermeteg viselkedésem.


Kaylee Bennett
Diákok
Play by :
Nicole Gale Anderson ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
Student - Columbia, Physicians and Surgeons
Hozzászólások száma :
14

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: like a bull in a china-shop - daniel & kaylee   like a bull in a china-shop - daniel & kaylee Empty

Ajánlott tartalom


like a bull in a china-shop - daniel & kaylee Empty
Vissza az elejére Go down
 

like a bull in a china-shop - daniel & kaylee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens-
^
ˇ