One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Leo Drom, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Kaan & Leyla // I arrived for the long term

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kaan & Leyla // I arrived for the long term   Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyCsüt. Okt. 10, 2019 12:28 pm



Kaan & Leyla
Start

A bátya a jelenlétével képes megnyugtatni őt, elég neki pár kellemes tónusú hang és ő jól van. Nem kell más számára. Elmúlik minden rosszkedve, hányingere és talán a probléma is elmúlik kis időre. Nem örökké, kicsit szűnni látszik, de ott lebeg majd a feje fölött. Ez elvileg csak az ő problémája, nem a kettejüké, valahogy majd lesz, megoldja idővel. Apja ellen megy majd? Majd eldől. A lényeg az, hogy a nagyobbik testvér örül az itt létének, más talán nem is számít. De meglátják, hogy mindez hosszú távon hogyan és miképp kivitelezhető. Évek óta csak pár napokat töltenek el együtt hosszabb kimaradásokkal, ez megint más lesz. Mindennapos… talán kártevő lesz. Erről a részről inkább terel, noha nem sok esélyt lát tovább húzni. Ismaillal beszélt? Apjuk fülével és jobb kezével? Hát menten dobni fog hamarosan egy hátast. Elhúzza a száját, majd hátrább lép. A másik ifjabb Emir neveletlen, már meg sem lepődik rajta.
- Nem tudom, mennyit tud erről az egészről, de szerintem… semmit. Apa szégyenként élheti meg ezt az egészet… - na hát ez egy rossz pont számára, de nem erőltetheti rá ezt az egészet. Felnőtt nő, eltudja dönteni mihez is akar kezdeni az életében. És ő ezt a pasast nem akarja férjéül. Miért is akarná? Több mint harminc éves… az lehet hogy dúsgazdag meg miegyéb, de Leylának unszimpi a férfi. Senki sem érti meg.
- Elutasítottam a házasságot… vagyis nem akartam egy kijelölt borzadalomba belemenni. - lép el kicsit távolabb a testvértől, majd körülnéz az irodában, tulajdonképpen elsétál az asztal mellett, ujjaival az asztal lapját simítja. Annyira idegen neki ez a hely.
- Apa kissé kiborult és csak azt szajkózta, hogy mennyi mindent kapnák, ha nyélbe menne ez az egész házasság, de nem engedett a huszonegyből. Megint csak a saját érdekeit nézte, mikor elintézte ezt az egészet. - most már lassan visszafordul bátya irányába, hogy felvegye vele a szemkontaktust. A többit meg elmondja neki egy tea mellett, ha már így felhozta és kíváncsi erre az idegenre Leyla életében. A lány őt választotta. Csak épp egyedül Erkan érdeklődik feléje, talán pozitívan, talán ő is majd azt fogja traktálni belé,  hogy az első szabályt kell követnie. Hallgassd atyád utasításait és sose szegülj ellen. Hiszen mióta megszületett, csak ennek élt. Csakis az apja utasításait követte és talán egyszer tagadott meg valamit. Azt is megbánta már rég. De ez most más. Olyant akar az életébe, akit ő választ, nem pedig a nyakába akasztják, legyen akármilyen kötelező családi mizéria köré fonva. Mosoly kúszik arcára, ez az ív a boldogságé, hogy testvére meghallgatja őt.
- Talán két tea is lecsúszna most… - igen, tudja jól, hogy el kell simítania ezt az egész mizériát. De nem biztos a dolgában, mégis miképpen kellene ezzel az apja elé állnia. Elsőre se hallgatta meg őt, akkor másodjára mi vinné rá az öreget, hogy végre a lánya arcán mosolyt lásson? Visszaül az előző fotelbe, kényelembe helyezkedik, amíg várnak a teára, addig mesél. Vagy legalábbis magyaráz.
- Még az orvosi suliban találkoztunk. Ezer éve volt már tudom, de ott kezdődött minden. Udvarolt, hiába zsongták körül a szebbnél szebb lányok, ő mindig csak velem akart lenni. - szép emlékek ezek, máig őrzi azt az egy szem levelet, amit akkor nap kapott a fiútól. De helyes dolog itt mesélnie? Nem várhat míg haza érnek Erkanhoz? Vagy jobb lenne előbb túl esni rajta… otthon meg kitalálnak valamit. - Nem tartott sokáig ez a valami közöttünk. Elment. És nem is szólt róla persze. - vonta meg a vállát, s aki azt hiszi, hogy itt véget is ért a történet, az tévedett. Ez most lesz izgalmas.
- A munkahelyemen találkoztunk újra… pár hónapja. - szusszant, hiszen most jön a neheze a dolgoknak.
- Beszélgettünk… megcsókolt… de ez nem az az erőszakos módszeres dolog… igazi mélyről jövő akarlak téged stílusú csók volt. Viszonoztam Erkan…. - belepirult a szavaiba, főleg ahogy felidézte a dolgokat újból és újból. És most szerelmes, de nem tudja mit kellene tennie az ellenlábasaival. Ami az apjából és a kijelölt emberből áll.
- Sokszor találkoztunk, de mivel lebuktunk… nem volt se időm, se bátorságom elmondani neki a helyzetemet. Apa meg hát… mivel a fülébe jutott ez az ember és a csók, a kavarás, meg hogy kitudja mióta tart ez közöttünk… hát elzavart utánad. Megvette a repülőjegyet is… - aztán most itt csücsül és fogalma sincs, hogyan is lesz tovább. Mi lesz a két férfival odahaza? Az apja elgondolkozik majd a lánya szavain a későbbiekben? Kétli. Eddig se hallgatta meg, így nem is ma lesz a napja.


creditÖltözet • -

Leyla Solmaz
Diákok
Play by :
Demet Özdemir
Kor :
26
Foglalkozás :
Resident
Hozzászólások száma :
7

Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kaan & Leyla // I arrived for the long term   Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyHétf. Okt. 07, 2019 1:26 am


Leyla  &  Kaan
"Sometimes being a brother is even better than being a superhero."




B ár a szokásomhoz híven az érzéseimet és véleményemet nem mutatom kifelé – általában nem teszem, amíg nem látom annak szükségét vagy értelmét – így Ismail sem sejthet sokat arról, ami a fejemben jár, de az esti tervek igenis nyugtalanítanak. Sosem szerettem részt venni a családom efféle üzleteléseiben, de a család arra Keleten, azt hiszem, bizonyos értelemben mást jelent, mint errefelé, és bár már tíz éve itt élek, én még mindig azokhoz az értékekhez ragaszkodom. Vagyis nem csak az számít, én mit akarok, nekem mi a jó, mik a vágyaim, elképzelésem vagy véleményem. Egy egységet alkotunk, támogatnunk kell egymást, segítenünk a bajban, főleg akkor, ha a segítségünket kérik. Bő egy évtizeddel ezelőtt részben a családom miatt kerültem bajba magam is, de ők sem feledkeztek meg rólam, nem fordítottak hátat, megtették a maguk részét, hogy megmenekülhessek, és új életet kezdhessek. Egy életet, amibe igencsak beleszoktam már, még ha időnként hiányzik is az otthonom, és a régi dolgok. De nélkülük talán még ma is a börtönben sínylődnék. És nem teljesen az ő saruk volna. Én döntöttem úgy, hogy segítek a sógoromnak, és magamra vállalom a tettét. Egyszerűen ez a dolgok menete.
Nem kérdés tehát, hogy este Emirrel tartok majd, mikor üzletelni megy az írekkel. Az unokatestvérem még fiatal és forrófejű, ahogy az apja mondja. Ha őszinte akarok lenni, bevallom, néha azt kívánom, hogy bárcsak ne fűzne hozzá rokoni szál, olyan gyakran okoz nekem – és nem csak nekem – fejfájást a viselkedésével. De egyszer remélhetőleg ő is felnő majd, és képes lesz majd visszafizetni a „kölcsönt”. Bár én már azzal is bőven megelégednék, ha nem csinálna több zűrt, nem kéne miatta leszámolástól tartanunk, bizonyítékokat eltüntetni, elrendezni, hogy a rendőrök ne legyenek a nyomában, vagy nem halmozna többezres károkat bárokban, hotelekben, meg amerre jár.
A fejem még mindig sűrűn gondolatokkal tele, amikor visszatérek a céghez. Páran rám köszönnek, ahogy a lift felé tartok, de csak egy komor bólintással tudok most reagálni. A megfelelő emeletre érve azonnal Sandrát keresem a tekintetemmel, ám koránt sem ott találom, ahol várnám. Idegesen, aggodalmasan toporzékol az irodám előtt, de az iménti ebéd és beszélgetés miatt nem vagyok éppen türelmes, megértő hangulatomban, és kinyitom az irodám ajtaját, mielőtt a nő tájékoztatni tudna, hogy mi, illetve ki is vár rám odabenn. Aztán az arcomról a mogorvaság és a rosszkedv két pillanat alatt tűnik el nyomtalanul, ahogy megpillantom a húgomat. Hihetetlen, de abszolút örömteli meglepetés. Mindig az találkozni vele, hiszen olyan ritkán van rá lehetőségünk. Részben talán épp ez az élet rendje: felnövünk, távolabb sodródunk a családtól, nem találkozunk már naponta azokkal, akikkel együtt felnőttünk. A mi esetünk azonban mégis más. Gyakran csak negyedévente pár nap jut nekünk egymásra, néha ez sem jön össze, máskor, ha szerencsésebbek vagyunk, eltölthetünk pár hetet talán egy szép üdülőben. De őt az élete Törökországba köti, engem pedig az enyém már ide.
- Hát most tényleg nagyon megleptél – ingatom a fejemet csodálkozva a váratlan felbukkanására, hisz amennyire vissza tudom idézni, ilyet még nem csinált. Remélem, nincs semmi baj. - A legjobbkor jöttél, hogy jó kedvre derítsd a bátyádat, nagyon örülök, hogy itt vagy – pillantok le rá széles, boldog mosollyal, miután kibújt az ölelésemből.
- Persze, maradhatsz, ameddig csak szeretnél... - kezdek bele, ám amint kijavítja magát, és közli, hogy talán örökre itt maradna, már elkomolyodom kissé, és aggodalmasan nézek rá. Ám mielőtt rákérdezhetnék ennek okára, már el is tereli a szót. Rá vall. Egyelőre hagyom a faggatózással, de nyilván nem hagyom ezt ennyiben.
- Igen, az üzlet jól megy, minden rendben. - Mondjuk ha a magánéletem érdekli, arról nem sokat tudok mesélni, mert többnyire azt is munkával töltöm meg. - Épp Ismail bátyánkkal ebédeltem. Azt mondta, nem rég beszélt apánkkal, de ő sem említett semmit arról, hogy idejössz. Mindenki összeesküdött, hogy titokban tartsátok előttem? - nevetem el magam. - Egyébként főképp Emirről társalogtunk. A kölyök még mindig neveletlen – mosolygok szelíden, a fejemet ingatva. Az unokatestvérünk nem egész egy évvel fiatalabb Leylánál, szóval korban közelebb állnak, bár ők sem találkoznak sajnos gyakrabban, mint én a húgommal, tekintve a fél világnyi távolságot.
Mikor Leyla apánkat említi, török nyelvre váltva, felháborodással a hangjában, felvonom a szemöldököm. Nem újdonság számomra, hogy ők ketten veszekednek. A húgom felcseperedve egyre akaratosabbá, lázadóbbá, önállóbbá vált, emellett túlontúl őszinte, ami a régimódi apánknak nyilván nincs túlságosan ínyére. De emiatt eddig még nem kellett a húgomnak New Yorkig menekülnie. Most aztán tényleg kíváncsi vagyok, mi ez az egész.
- Szerelem? Nem a férj jelöltbe? Hogy micsoda? - ráncolom a homlokom összezavarodva. Kell pár pillanat, hogy összerakjam a képet. Nem beszélünk napi szinten. Apámmal elég gyéren tartjuk a kapcsolatot. Leylával gyakrabban keressük egymást, és igen, rémlik valami arról, hogy az öreg el akarta őt jegyeztetni valakivel, csak nem voltam benne biztos, hogy ez már meg is történt vagy sem. Az eljegyzés felénk nagyon komoly dolog, egy egész szertartást kerítenek köré, és majdnem olyan végleges, mint maga a házasság. Az sem ritka, hogy a szülők döntenek a gyermekeik sorsa felől, ők  választják ki a jövendőbelit, és mi tagadás, vannak, akiknél ez beválik, közös tiszteleten, hiten, elhatározáson alapulva békében, akár még boldogságban is végig tudják élni az életüket. Néha akár az is előfordulhat, hogy a házasuló felek valóban egymásba szeretnek, ez nem okvetlenül rossz dolog. Úgy értem, nem ítélem el élből, ha a fiatalok is egyetértenek, és ezt akarják. Jobb, mint az állandó magány és céltalanság. De rájuk kényszeríteni valamit, ami boldogtalanná teszi őket? Nem, ezzel nem értek egyet. És azt hiszem, New York is ennél már jóval haladóbbá tette a gondolkodásomat.
- Jaj, húgocskám! – sóhajtok, amikor a mondandóját elhadarva ismét csak tereli a szót. - Persze, hogy maradhatsz nálam, ez nem is kérdéses. De ezt az iménti dolgot még el kell nekem magyaráznod. Mi lenne, ha rendelnék magunknak egy-egy teát, aztán elmesélnéd töviről hegyére, hogy is volt ez? Kibe vagy szerelmes? Ki ez a fickó, aki így elcsavarta a fejed? Komolyak szándékai? Tisztában van vele, hogy téged másnak szántak? Na, és apánk? Tudja, hogy itt vagy? - özönlenek belőlem a kérdések, aztán a fejemet ingatom. Fel sem tudom fogni ezt a kavarodást. – Tudod, hogy én sem támogatom ezt a házasságot, ha te nem akarsz belemenni, de ezt a helyzetet valahogy muszáj lesz elsimítani. - Kétlem, hogy apánk ennyiben hagyná, ha más szándékai vannak. Megpróbálhatok beszélni vele, megpuhítani, megnyugtatni, hogy Leyla egyelőre nálam marad, jó helyen van, vigyázok rá, de akárhogy is, még mindig ő a család feje, az ő szava a döntő.


Olmazsan Olmaz

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Kaan Z. Divit
Üzlet
Play by :
▸ Kadir Doğulu
Kor :
37
Foglalkozás :
▸ architect, businessman
Hozzászólások száma :
20

Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kaan & Leyla // I arrived for the long term   Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyHétf. Szept. 30, 2019 11:12 am



Kaan & Leyla
Start

Ahogy az elvárható a nagyobb fivértől, valóban betoppant a várt időben, szóval a hepciáskodó nő nem tévedett. A hangját hallva már emelkedik is Leyla feje az ajtó felé, amint a bátyát is megtekinti, már fel is tornázza magát a székről. Kényelmes, de a bátya elsőbbséget élvez ilyen téren.
Szavait hallva megmosolyogja a helyzetet, meg az ölelésre tárt karokra reagál egy mozdulattal. A testvéréhez bújik, öleli, ahogy még soha se tette azelőtt. Sandra a nő neve, valami fél kettest mondanak le. Miatta! Kicsit rosszul is érzi ez miatt magát, hiszen mi van, ha az a fél kettes egy fontosabb dolog? Fontosabb, mint ő maga? De hát lemondta, szóval akkor csak ő a fontosabb.
- Örülök, hogy látlak. Alig vártam, hogy találkozhassunk. - kibújik az ölelésből, hogy végig nézzen a hónapok óta nem látott testvérén. Hát nem sokat változott, max a ruhatára. De az sem vészesen. Azt sem tudja, hogyan kezdje el ezt az egész szituációt, amiben jelenleg benne vagy. Tiszta kabaré az egész. A bátya az egyetlen aki megértheti őt. Ha ő nincs, akkor a lány is elveszett.
- Most kicsit hosszabb időre érkeztem… - nyel egyet, s a bátya is engedi, akkor visszatelepszik az ülőalkalmatosságra. Onnan folytatja.
- Lehet, véglegesen itt maradok. - folytatja, noha ennyivel még nincs vége. Kényes a téma, hiszen pasis ügy is van a dologban, de ezt nem köti Erkan orrára. Még. Nem tudja, hogyan reagálna a dologra. De lehet ezzel is keresztbe tesz saját magának, előfordul, hogy testvére hazaküldi a következő géppel. Képes lenne rá? Hallgatna rá? Vagy inkább másfelé menne, el távolabb mindenkitől. Bár Erkan mindig jószívvel fogadta őt és marasztalta állandóan, lehet örülni fog a dolognak.
- És minden rendben itt? Merre jártál? - kicsit terel, szereti hallani a testvére hangját, megnyugtatja és máris jobban érzi magát. Nem kerülgeti sírás sem. Talpra állítja a legrosszabb helyzetekben is, talán itt is tud egy pár megnyugtató tanácsokkal szolgálni. Holott a bátya nem erre szakosodott, de még a munkaköri leírásában sincs ilyesmi. Ez csak családon belüli.
- Apánk túlment minden határon… - immáron az anyanyelvükön szólal meg, hiszen senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő miért is van itt. Csak kettejük dolga. Neki pedig el mer minden olyat mondani, amit másnak soha.
- Szerelmes vagyok, de nem a kijelölt férjembe… elküldött… - őszinte. Kicsit el is kenődik, noha nem az itt léte miatt, hanem mert csalódott az apjában, hogy nem érti meg az érzéseit. De aztán kihúzza magát és elmosolyodik. Szusszan egyet, a bátyára néz.
- Ne haragudj, hogy ezzel kezdtem. De ki kellett hogy öntsem magamból ezt. Most már jobban vagyok. És mond csak, feléd minden rendben? Amúgy örülsz nekem? Maradhatnék nálad kis ideig? - kérdések tömkelegét teszi fel, de muszáj rákérdezni, ha nem teszi, mindebben fulladna bele. Nem lenne kellemes egyikőjüknek sem.  



creditÖltözet • -

Leyla Solmaz
Diákok
Play by :
Demet Özdemir
Kor :
26
Foglalkozás :
Resident
Hozzászólások száma :
7

Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kaan & Leyla // I arrived for the long term   Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyVas. Szept. 29, 2019 9:02 pm


Leyla  &  Kaan
"Sometimes being a brother is even better than being a superhero."




- A z új felhívások, kinyomtatva, legyenek az asztalomon, mire visszatérek. És fél kettőre szervezzen kreatív megbeszélést. Értesítse a tervezőket erről mielőbb, kérem – adom ki az utasításaimat a titkárnőmnek, mielőtt egy üzleti megbeszélésre hivatkozva elhagynám az épületet. A megbeszélés rész stimmel is. Az üzleti... nos, az már sajnos kevésbé. Valójában a nagybátyám, Ismail, akart sürgősen találkozni velem, ami számomra sosem jelent túl sok jót, de nincs más választásom, mint meghallgatni, mit szeretne. Így hát bevettem őt is az ebédidőmbe, ez volt a legpraktikusabb megoldás.
Mire megérkezem az étterembe, Iso már türelmesen vár rám egy üres asztalnál, gőzölgő teát iszogatva. Úgy sejtem, csak megszokásból, mert nem egyszer hallottam már tőle, hogy az itteni teák a közelébe sem érnek annak, amit otthon, Törökországban kapni. Jogos volna a kérdés, hogy akkor miért nem keres fel tradicionális török teázókat, hisz ha az Államokon belül valahol találni olyanokat, akkor New Yorkban biztosan. De azt hiszem, azokba többnyire egy bizonyos réteg jár, Ismail pedig csak jó okkal hajlandó mutatkozni velük.
- Iso amcam? /Iso bácsikám?/ - szólítom meg őt első körben egy halvány, kimért, de illedelmes mosollyal.
- Erkan, oğlum. Hoş geldin. /Erkan, fiam. Üdvözöllek./ - Fogad jóval szélesebb mosollyal, felállva a helyéről, majd közelebb lép, hogy átöleljen.
- Hoş bulduk – érkezik tőlem az illedelmes, megszokott török felelet, miközben magam is finoman megütögetem a vállát, majd a zakómat kigombolva kényelmesen helyet foglalok a vele szemközti széken.
- Mihamarabb találkozni akartál. Minden rendben? - váltok át a környezetnyelvre, és kissé gyanakodva méregetem az öreget. Mindig hálás leszek neki azért, amiért tárt karokkal fogadott, amikor menekülnöm kellett az anyaországból, és otthont adott nekem. De azóta rengetegszer okozott nekem fejfájást, és máris sokszorosan behajtotta rajtam azt a tartozást. Ám mivel egy család vagyunk, nincs jogom számolni a szívességeket. Itt, távol az otthontól, leginkább csak egymásra számíthatunk, csak mi vagyunk egymásnak.
- Emirről van szó. - Az unokatestvérem nevének hallatára automatikusan kissé frusztrálttá válok, majd önmagamat nyugtatva szívom tele lassan levegővel a tüdőmet. - Ragaszkodik hozzá, hogy ma este ő intézhessen egy átadást, és részben ezt támogatom is, hiszen éppen itt volna az ideje, hogy több felelősséget vállaljon, és férfivá váljon végre. De tudod, hogy milyen forrófejű. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen készen áll erre, és nem fog elszúrni mindent...
- Azt akarod, hogy kísérjem el, és tartsam szemmel – jelentem ki a szavába vágva. Nem kérdezem, mondom. Nem ez volna az első eset, hogy pesztrálnom kell a tőlem bő egy tízessel fiatalabb Divitet. Csak épp számomra már sokkal nagyobb a tét, mióta nevet és befolyást szereztem magamnak, ráadásul sosem szerettem belefolyni Ismail – vagy akár apám – ügyleteibe. De a vér ezúttal is kötelez.
- Az egész már le van szervezve, és szinte teljesen veszélytelen. Az írek ilyen téren mindig megbízhatóak voltak. Csak nyugodtabb leszek, ha te is ott leszel, fiam. - Bólintok. Tudom. Minden porcikám ellenkezik a feladat ellen, de a kérés már elhangzott, innentől akár eleget teszek neki, akár nem, az én felelősségem, hogy mi fog történni Emirrel és az embereikkel. Így hát átbeszélem a bácsikámmal az átadás pontos menetét, majd az ebédidő vége előtt még sikerül pár szót váltanunk a munkámról, Iso feleségéről, Zeynep nénémről is, illetve arról is, mikor és miről társalogtak utoljára apámmal, és végül kétszer olyan nehéz szívvel hagyom el az éttermet, mint amivel érkeztem.
Visszatérve a céghez, csupán arra vágyom, hogy egy kicsit egyedül maradhassak, és magamban még egyszer átgondolhassam az esti terveket, aztán félretegyem ezt az egészet egy időre, közben pedig még nem is sejtem, hogy mi minden vár ma még rám. Hosszú, határozott léptekkel indulok meg a lifttől egyenesen az irodámba, és épp odaszólnék Sandrának, hogy legyen kedves hozni nekem egy kávét, de ő nem a megszokott helyén vár rám, hanem az ajtóm előtt toporzékolva.
- Mr. Divit, egy fiatal nő... - de addigra már benyitok, majd meglepetten hátra is hőkölök a látványtól. A hónapok óta nem látott húgom várakozik az egyik fotelben. Teszek még egy lépést hátra, immár mosolyogva, és megnézem, mi van az irodám ajtajára írva, mintha nem tudnám, hogy jó helyen járok-e.
- Leyla, ablacığım? /Húgocskám?/ Hogy...? Mikor...? Allahra, micsoda meglepetés! Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem volna érted a repülőtérre. - A mondat végére már előtte állok, készen arra, hogy szorosan magamhoz öleljem.
- Sandra, mondja le kérem a fél kettest – fordulok aztán még az ázsiai számrazású titkárnőhöz, majd intek neki, hogy mehet is.


Olmazsan Olmaz

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Kaan Z. Divit
Üzlet
Play by :
▸ Kadir Doğulu
Kor :
37
Foglalkozás :
▸ architect, businessman
Hozzászólások száma :
20

Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kaan & Leyla // I arrived for the long term   Kaan & Leyla // I arrived for the long term EmptyVas. Szept. 29, 2019 2:02 pm



Kaan & Leyla
Start

A repülő út zökkenőmentes, teljesen zavartalanul zajlott az a pár óra, amit a gépmadáron utazott. Evett, ivott, zenét hallgatott és felidézte az apja szavait. Jó lesz ha már a bátya közelében lesz, mert a hiánya kezd elviselhetetlen lenni számára. Már nem bírja...és ezt nem mindenki értheti meg. A bátya távolléte óta talán kétszer járt Manhettenben, összesen az ott tartózkodásai 8 és fél napig tartottak, s csak a bátyánál tartózkodott. Teljesen más világ a 2 ország a 2 város. És Leyla döntött, maradni fog hosszú távra. Vagy a bátyja nyakán, vagy kivesz egy lakást és el lesz ott. A testvéréhez közel lesz és nem akad majd gondja. Hiszi ezt, holott a valóság teljesen más lehet. Nem akarja ezt az egész kényszerházasság dolgot. Holott (majdnem) minden családban ez bevett szokás…senki sem ismeri a kijelölt férjet és a leány gyermeknek alkalmazkodnia kell. Legyen az a leány egy 10 éves kiskamasz, vagy egy 20 évei elején lévő nő. Mindegy. A nőknek nem sok szavuk van ott. De itt…teljesen más lesz számára minden. Nem kell kendőt hordania, keresztbe vetheti a lábait és megnézheti magának a férfiakat. Nincsenek szabályok. Vagy legalábbis amig a bátyához be nem ér, addig nincsenek. Utána talán a férfi lefektet párat számára. Csak a biztonság kedvéért.
Úton van a bátya cégéhez, igaz a taxizás könnyen megoldható, senki sem nézi nem idevalónak, angolul beszél, igaz kihallatszik egy kisebb akcentus is, de külsőleg ugyanolyan nő, mint az itteniek. És talán most érzi szabadnak magát. Otthon teljesen mást érzett, talán kalitkába zárt madár az ide illő mondat. De most szabadon szállhat. De meddig? Mi lesz ezután? Mi lesz hetekkel később? Nem gondolja túl nagyon, a jelenre koncentrál, a későbbiekben ráér a többi gondra fokuszálni. A taxisofőr lassít, majd meg is áll egy hatalmas épületnél, mondván megérkeztünk. Ajtót nyit, kisegíti a csomagokat és a hölgyet is a kocsiból, majd a lány fizet. Még borravalót is ad, hiszen először rosszul közölte az célállomást. Valami bocsánatféle volna. Udvariasan elköszön, majd nagy sóhajjal néz az épület felé. Végül másodpercek leforgása alatt dönt, léptei határozottak és célra tartóak.
Bent körül nézve elcsodálkozik, az itt lévő épületek belseje megint csak teljesen más az otthoniakéhoz képest. A pulthoz invitálja magát, hogy érdeklődjön az ott ücsörgőtől Kaan holléte felől. Jelenleg nincs bent. Hamarosan visszatér. Remek. Megvárja. Az ücsörgő nő ellenkezik, hiszen az irodába nem teheti senki se be a lábát engedély és időpont hiánya végett, de Leyla-t ez nem hozza lázba. Ő pontosan tudja, hogyan kell fivérét meglepnie. Tökéletes az alkalom és az időpont is megállja a helyét. Csak amaz hisztérikázik.
Csak török nyelven megnyugtatja a hölgyet, majd befárad a nyitott irodába, ahol a bátya nevét fedezte fel. Még mindig idegen neki eme név, de idővel megszokja. Ez a bátyáról szól, legalábbis az életének ezen része. A bőrönddel együtt az asztalhoz megy, amazt leteszi az asztal mellé, majd helyet foglal szembe a főnöki székkel. S vár kényelmesen elhelyezkedve. Amennyit csak kell. De a nő szavaival érve: hamarosan itt lesz és beszélhet vele. Hát úgy legyen. Addig is a tekintete az asztalon heverő dolgokon lézeng, hogy bemérje, jelenleg miért ment el a bátya és mit dolgozott korábban. Van olyan udvarias, hogy nem nyúlkál a cuccaihoz.


creditÖltözet • -

Leyla Solmaz
Diákok
Play by :
Demet Özdemir
Kor :
26
Foglalkozás :
Resident
Hozzászólások száma :
7

Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kaan & Leyla // I arrived for the long term   Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty

Ajánlott tartalom


Kaan & Leyla // I arrived for the long term Empty
Vissza az elejére Go down
 

Kaan & Leyla // I arrived for the long term

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Üzletek és bevásárló központok :: Divit Holding-
^
ˇ